Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Mikola Képviselő Úr, volt Minisztertársam! Én úgy látom, hogy a nagyon keményen elmondott kétpercese tulajdonképpen az ön lelkifurdalását tükrözi, mert én visszaemlékszem arra, amikor az önök kétéves költségvetése után 2002-ben rendre ki kellett egészíteni sok-sok tíz milliárd forinttal mindazt, amire akkor egyébként nem jutott pénz, pedig akkor juthatott, egész más volt az államháztartás egyensúlya.

Nem megyek bele azokba a számokba, amiket ön mondott, mert valószínűleg elkerülte a figyelmét, hogy azt mondtam, hogy például a népegészségügyi, közegészségügyi biztonság tekintetében 2007 utántól csak ezen a területen fejlesztés tekintetében 80 milliárd forint körüli a lehívható európai uniós forrás a következő évekre. De ön leépítésről, csonkításról és hasonló elnevezésekkel illetett negatívumokról tesz említést.

Én ebből azt látom, amit szinte mindig látok a bizottsági vitákban is, vagy akkor, amikor az egészségügyről beszélünk, hogy önt csak az foglalkoztatja, hogy mit miért ne tegyünk meg a magyar egészségügyben; hogy minden, amit tesz ez a kormány, az rombolás, holott ön is tudja, hogy ami jelenleg van, az tarthatatlan, az nem tartható tovább. Soha nem hallottunk egyetlen gondolatot a tekintetben, hogy ha nem ezt tesszük, akkor mit tegyünk, akkor mi az alternatíva. (Dr. Mikola István: Nyisd ki a füled!)

Ezek szerint az önök számára csak az a lehetőség, hogy nem kell semmin sem változtatni, és csak több pénz kell. Képviselő úr, ennek az időszaknak sajnálatos módon vége van. Én erről beszéltem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)