Felszólalás adatai

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy kötelességem megszólalni ebben az ügyben, miután végigéltem a fasizmust, a kommunizmus egy részét, és illő, hogy nemcsak a vezetőkről, akikről szükséges, hogy megemlékezzünk - talán egyike vagyok itt a parlamentben, aki Nagy Imrével még személyesen tárgyalt 1948-ban -, de azokról a kisemberekről, áldozatokról, polgárokról, akiknek a nevét soha meg nem tudjuk, nem ismerjük, de mégis mellettünk álltak, részt vettek a küzdelemben, úgy a fasizmus, mint a kommunizmus ellen.

A kommunizmus áldozataiért azért is szót kell emelni, mert nincs hivatalos adatunk, 180 és 200 ezer között van azoknak a száma, akiket elhurcoltak az utcáról, polgárok lementek venni valamit, soha vissza nem tértek a családjukhoz, a szavazók, akik kiálltak a demokrácia mellett.

Megragadom az alkalmat arra, hogy megemlítsem, amit egyszer már megemlítettem, hogy 1947 augusztusában a kereszténydemokráciát képviselő Demokrata Néppárttal megnyertük a választásokat Közép- és Kelet-Európában egyedül, és mi voltunk az egyetlen ország Közép- és Kelet-Európában, ahol sem a nyilasok, sem a kommunisták soha nem kaptak többet, mint 16 százalékot. A '94-es egy földcsuszamlás volt, ami, remélem, véletlen volt. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

Ezt azért említem meg, mert a magyar nép józansága egyedül volt Közép- és Kelet-Európában, és mindig emlékezzünk meg azokról, akik valóban kiálltak a demokrácia mellett, vállalták a szabadságvesztést, vállalták életük kockáztatásával, illő és helyes, hogy megemlékezzünk róluk.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)