Felszólalás adatai

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot új változatban T/11207. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat tartalmazza egyrészről az egyes migrációs, illetve menekültügyi tárgyú törvények módosítását, másrészről pedig a szabálysértési jogterülettel összefüggő törvények módosítási javaslatait.

Miért van szükség az önök előtt fekvő javaslatra? Először is azért, mert jelentős mértékben megnőtt az illegális migránsok száma, és a menekültek által elkövetett jogsértések száma is emelkedett. Magyarország természetesen ezután is eleget tesz a humanitárius és emberiességi szempontoknak, de szükséges a nemzeti érdekeket előtérbe helyeznünk. Másodszor pedig azért, mert a szabálysértési jog területén - mint arra már utaltunk a korábbi törvények vitájában - közérdek, hogy jó és pontos szabályozás alakuljon ki, ehhez pedig az szükséges, hogy ezen a fontos területen a gyakorlati tapasztalatok a joganyagba is bekerüljenek.

A közös európai menekültügyi rendszer megteremtése érdekében, valamint Magyarország nemzeti érdekeire is tekintettel szükséges a hazai migrációs és menedékjogi szabályozást módosítani. A jelen törvényjavaslat az Európai Unió által nemrégiben elfogadott kvalifikációs irányelvnek megfelelő törvénymódosításokat vezeti át a magyar jogrendbe. Az irányelv átültetésének határideje 2013. december 21-én jár le. A magyar menekültügyi jogszabályok nagy része jelenleg is megfelel az irányelv rendelkezéseinek, így a javasolt módosítások elsősorban pontosító jellegűek.

A bevezetni kívánt módosítások főképp a menekültek befogadásának anyagi feltételeire és különösen a menedékkérők őrizetével kapcsolatos szabályainak korszerűbbé tételére koncentrálnak, és Magyarország teherbíró képességéhez is igazodnak.

A menedéket kérő külföldiek jelentős része illegálisan érkezik Magyarországra. Sokan közülük abban érdekeltek, hogy a hatósági eljárásokat kikerülve mielőbb továbbutazhassanak Nyugat-Európába, valódi úti céljuk felé. A jelenlegi jogszabályi környezetben a menedékkérelem előterjesztése lehetőséget biztosít számukra, hogy akadálytalanul elhagyják az országot, mivel jelenleg csak olyan lehetősége van a hatóságnak, hogy nyitott befogadó intézményben helyezze el az illegális menekültet. Az új szabályozás viszont lehetővé teszi azt, hogy ha az eltűnésük veszélye fennáll, akár őrizetbe vétellel is biztosítani lehessen a hatósági eljárások sikeres befejezését.

A jelen törvénymódosítás egyik leglényegesebb eleme a menekültügyi őrizet intézményének meghonosítása. Az új jogintézmény bevezetésével egyidejűleg a javaslat az őrizet elrendelését és végrehajtását övező garanciális elemek törvénybe iktatásáról is gondoskodik.

A törvényjavaslat új rendszert alkot, alternatív megoldásokat tesz alkalmazhatóvá úgy, hogy az őrizet elrendelése egyfajta ultima ratio legyen. A tervezet nevesíti a rendelkezésre állást biztosító intézkedéseket. Ilyenek a menekültügyi óvadék, kötelező magatartási szabályok előírása mellett meghatározott helyen kijelölt tartózkodás elrendelése és a menekültügyi hatóság előtti rendszeres jelentési kötelezettség. Bízunk benne, hogy az új jogintézmény a gyakorlatban hozzájárul a menedékjogokkal való visszaélések számának jelentős csökkentéséhez.

Az Európai Bizottság korábban a menekültek befogadásának anyagi feltételeinek korlátozásával összefüggésben is megfogalmazott hiányosságokat, amelyeket a jelen törvényjavaslat megfelelően orvosol. Az elismert menekültek és oltalmazottak jelenleg anyagi jogon részesülnek rászorultságuk esetén különféle támogatásokban az elismeréstől számított négy évig. (Dr. Apáti István: Alanyi jogon.)

Az új szabályozás alapján az integrációs szerződés megkötése segítheti a külföldit a társadalmi beilleszkedésben, amelynek keretében ezentúl a menekültként való elismeréstől számított két évig részesülhet támogatásban. Az új szabályozás közelíti a támogatási rendszert a hasonló helyzetben levő magyar állampolgárok részére biztosított szociális támogatásokhoz.

(18.00)

Az integrációs szerződés kötelezettségeket és egyéni elérendő célokat fogalmaz meg számukra a sikeres integráció érdekében, ha ezeket nem teljesítik, elesnek az állami segítségtől. A célunk ezzel az, hogy a külföldieket ösztönözzük a hatóságokkal történő hatékony együttműködésre.

Az Európai Unió 2011. december 13-án elfogadta az úgynevezett összevont engedély irányelvet, amelynek célja, hogy egyetlen közigazgatási rendelkezés keretében legyen kiadható a magyarországi tartózkodáshoz, illetve a belföldön történő munkavállaláshoz szükséges hatósági engedély. Ennek az az oka, hogy a kedvező nemzetközi tapasztalatok tükrében hazánkban is indokolt a külföldi munkaerőt foglalkoztatni kívánó munkáltatókat segíteni. Ez a megoldás a külföldiek munkavállalása jogszerűségének ellenőrzését is jelentős mértékben megkönnyíti.

Az Európai Bizottság 2013. február 21-én küldött hivatalos felszólításával a vízumjogorvoslat hazai rendszerével kapcsolatban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben, amelynek a megszüntetéséhez szükséges korrekciókat az önök előtt fekvő törvényjavaslat teljesíti. Amint az a fentiek alapján is jól látható, a tisztelt Ház előtt fekvő javaslat a magyar nemzeti érdekeket szolgálja, és igazodik Magyarország teherbíró képességéhez. Egyben biztosítja a magyar migrációs joganyag koherenciáját, és növeli a jogbiztonságot.

Tisztelt Országgyűlés! Áttérek a szabálysértési törvény módosításának ismertetésére. A szabálysértési törvény módosításának célja a törvény hatálybalépése óta felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok jogalkotásba történő átültetése, mert a helyes és pontos szabályozás megteremtése közérdek. A javaslat ennek keretében tartalmaz enyhítő, az eljárást könnyítő, valamint szigorító rendelkezéseket. Enyhítő szabály például a fiatalkorúakkal szemben kiszabható pénzbírság és helyszíni bírság legmagasabb összegének csökkentése a felnőttkorúakkal szemben kiszabható bírságéhoz képest. A legmagasabb összeg 150 ezer forintról 100 ezerre csökken ott, ahol a szabálysértési elzárás is kiszabható, a további szabálysértési tényállásoknál 100 ezer forintról 50 ezer forintra csökken. A helyszíni bírság legmagasabb kiszabható összege fiatalkorúak esetén 50 ezer forintról 25 ezer forintra csökken.

Rögzíti továbbá a javaslat azt is, hogy a helyszíni bírságot nem lehet kiszabni a fiatalkorúval szemben akkor, ha törvényes képviselője nincs jelen. Az is enyhítő jellegű szabály, hogy a javaslat lehetővé teszi azt a rendőrségi szolgálati szabályzatban meglevő lehetőséget, annak alkalmazását, hogy a rendőr szóban figyelmeztesse azt, aki olyan csekély súlyú szabálysértést követ el, ami miatt a helyszíni bírság kiszabása is szükségtelen. Rögzíti továbbá a törvényjavaslat, hogy az előterjesztett kifogás alapján indult bírósági eljárásban súlyosítási tilalom érvényesül.

Költségkímélés szempontjából, valamint ideiglenesen vagy állandóan mozgásképtelen személyek tanúvallomásának beszerzése érdekében megteremti a javaslat annak lehetőségét, hogy a tanú a vallomását írásban tegye meg.

Az Alkotmánybíróság határozatai rámutattak, hogy a szabálysértési jogszabály nem tartalmazza azt a büntetőeljárásban ismert gyakorlatot, hogy helye lehet a befizetett pénz- és helyszíni bírság visszafizetésének, illetve az elzárás és a közérdekű munka kiszabása miatti kártalanításnak. A javaslat megteremti a kártalanítás jogintézményét a szabálysértési eljárásban az elzárás, illetve a közérdekű munka vonatkozásában, valamint a befizetett bírság visszafizetésének lehetőségét. A normaszöveg biztosítja továbbá, hogy a 14. életévét be nem töltött gyermekét egyedül nevelő szülő, valamint a fogyatékos személyről gondoskodó személy is megválthatja a kiszabott bírságot közérdekű munkával. A módosítás rögzíti azt is, hogy a közérdekű munkánál is be kell számítani az eljárás során elrendelt, személyi szabadságot korlátozó intézkedéseket.

Az elzárásra való átváltoztatás iránt indult bírósági ügyekben a bíróság csak az elkövető kérelme alapján tart tárgyalást, amelyről a terheltet az átváltoztatásra vonatkozó szabályok ismertetésével értesíti. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy ösztönözze a bírságok önkéntes megfizetését, valamint csökkentse a tárgyalásra kerülő ügyek számát, s ennek eredményeképpen a bíróságok leterheltségét.

A törvény az elzárással is büntethető szabálysértések esetében ma is lehetőséget ad a bíróságok számára a szabálysértési ügyek áthelyezésére, a jelen javaslat viszont minden szabálysértési ügyben megengedné, hogy a törvényszék elnöke az ügyek gyorsítása érdekében az illetékes helyett másik járásbíróságot jelöljön ki az eljárás lefolytatására.

A jogkövető magatartás elősegítése és a büntetések végrehajtása érdekében a következő módosításokat tartalmazza még a javaslat: a közveszély helyszínén, meghatározott közlekedési szabályok megszegése esetén szigorúbb szankciók kilátásba helyezésére kerüljön sor. Amennyiben a kiskorú gondozója nem gondoskodik arról, hogy a kiskorú mint tanú megjelenjen a meghallgatáson, rendbírsággal legyen sújtható a gondozó. Ha az elkövető az elzárás végrehajtása érdekében a megjelölt időpontban nem jelent meg a büntetés-végrehajtási intézetben, a hatóság elrendelhesse az elkövető körözését, az elfogása és az intézetbe történő előállítása céljából. Azokban az esetekben, amikor a kiszabott pénzbírság meg nem fizetése esetén nincs lehetőség annak közérdekű munkával történő ledolgozására, sem pedig elzárásra átváltoztatásra, a bírság adók módjára történő behajtására legyen lehetőség.

A javaslat szankcionálná az alaptalan segélyhívásokat és ezzel a valódi segélykérések bejelentését megakadályozó magatartást, mivel az veszélyezteti a veszélyhelyzetben levők telefonhívásának fogadását, a veszélyhelyzetben levő személyek mentésének megkezdését. A törvényjavaslat bevezeti a katasztrófavédelemmel kapcsolatban elkövetett gazdasági, anyagi szolgáltatási kötelezettség megsértése tényállást. A javaslat ismételten szabályozza a vasúti szabálysértést, amely többek között a vasútállomásokon az utasok közlekedését, a vasúti szerelvényeken való utazást szabályozza.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot megtárgyalni és támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a honvédelmi és rendészeti bizottsági álláspont ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint ötperces időkeretben. Megadom a szót Simon Miklósnak, a bizottság előadójának.

DR. SIMON MIKLÓS, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága 2013. május 21-ei ülésén megvitatta az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló T/11207. számú törvényjavaslatot, és azt 15 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottság álláspontja szerint ezen törvények módosítására szükség van. Az előterjesztésben megfogalmazott módosítások hozzájárulnak a szabálysértések elleni állami fellépésben megnyilvánuló, meglévő közfeladat hatékonyabb ellátásához. A törvényjavaslatban előterjesztett idegenrendészeti intézkedések - reményeink szerint - megszüntetik a befogadó állomások közösségi szállásai környékén tapasztalt közbiztonsági problémákat. Ezen ügyek Debrecen, Balassagyarmat és Nyírbátor város esetén kerültek terítékre a bizottsági ülésen.

Azt gondolom, mindazzal kiegészítve, amit államtitkár úr is elmondott, általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvényjavaslatot, és javaslom a tisztelt Háznak annak elfogadását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Simon Miklósnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SIMON MIKLÓS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló, nagy terjedelmű törvénymódosítási javaslatban egyrészt a migrációs, illetve menekültügyi tárgyú törvények módosítását, másrészt a szabálysértési jogterülettel összefüggő módosítási javaslatokat találjuk meg.

Engedjék meg, hogy röviden szóljak a módosítás indokairól. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényhez kapcsolódó módosítás 2012. április 15-én lépett hatályba.

(18.10)

Tekintve, hogy egy alapjaiban új kódex megalkotására került sor, szükségessé vált a hatálybalépése óta felmerült jogalkalmazási tapasztalatok jogalkotásba történő átültetése, emellett a törvény hatálybalépését követően felmerült esetleges jogi értelmezési kérdések rendezése, pontosítása is aktuálissá vált.

A benyújtott módosítás az állampolgárok számára többek között az alábbi előnyös rendelkezéseket tartalmazza. A fiatalkorúakkal szemben kiszabható pénzbírság és helyszíni bírság maximálisan kiszabható mértéke csökkent, valamint helyszíni bírságot nem lehet kiszabni a fiatalkorúval szemben, ha a törvényes képviselője nincs jelen. A szabálysértési törvény jelenleg nem biztosítja, hogy a tanú a vallomását írásban tegye meg. Költségkímélés szempontjából, valamint ideiglenesen vagy állandóan mozgásképtelen személyek tanúvallomásának beszerzése érdekében a javaslat megteremti ennek a lehetőségét. A javaslat lehetővé teszi, hogy az állampolgárokkal szemben a legenyhébb joghátrány, a szóbeli figyelmeztetés alkalmazható legyen a csekély súlyú szabálysértések esetén.

Az Alkotmánybíróság határozatai alapján célszerű biztosítani a befizetett pénzbírság, helyszíni bírság, szabálysértési költség meghatározott feltételekkel történő visszafizetését az állampolgár számára, valamint megteremteni a kártalanítás jogintézményét a szabálysértési eljárásban az elzárás, illetve a közérdekű munka vonatkozásában. Ezáltal akkor, ha a jogerősen befejezett szabálysértési eljárás, rendkívüli jogorvoslat keretében történő felülvizsgálat eredményeként az elkövető felelősségét nem állapítják meg, és az eljárást megszüntetik, az érintett személy, a polgári jog szabályaival összhangban, a vele szemben alkalmazott hátrányos jogkövetkezmények miatt keletkezett, ám nem jogellenesen okozott kárának megfizetésére tarthat igényt.

A törvény módosítását indokolja a szabálysértési nyilvántartási rendszerhez kapcsolódó adatszolgáltatás rendjének megváltoztatása. Indokolja továbbá, hogy a statisztikai adatszolgáltatáshoz a szabálysértési hatóságoknak eddig külön nyilvántartást vagy feljegyzést kellett vezetniük azokról az adatokról, amelyeket a nyilvántartás részére nem kellett megküldeni, de azokból statisztikai adatokat kell szolgáltatni. A szabálysértési nyilvántartási rendszerben kezelendő adatok többek között annak figyelembevételével kerülnek kibővítésre, hogy az adatközlők a nyilvántartás részére történő adatszolgáltatással egyidejűleg tudjanak olyan adatokat is közölni, amelyek alapján elkészíthetőek a kért statisztikai kimutatások. Az adatközlési kötelezettséggel kapcsolatos feladatok növekednek ugyan, azonban a statisztikai adatszolgáltatással kapcsolatos feladatok alól a szabálysértési hatóságok mentesülnek. A javaslat biztosítja továbbá, hogy a 14. életévét be nem töltött, gyermekét egyedül nevelő szülő, valamint a fogyatékos személyekről gondoskodó személy is megválthatja a kiszabott bírságot közérdekű munkával.

Ezek után az egyes migrációs, illetve menekültügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szeretnék szólni. A javaslat másik része a migrációs és más menekültügyi törvények módosítására tett javaslat. Mindez egyfelől a közös európai menekültügyi rendszer megteremtésének elősegítése érdekében a rendszer kiépítésének második fázisát jelentő új menekültügyi jogszabálycsomag tartalmát képező irányelveknek és rendeleteknek történő megfeleltetést szolgálja, elsősorban a befogadás anyagi feltételeinek pontosítása, valamint az önálló menekültügyi őrizet intézményének megteremtése által. A menedékjogi jogszabályok tervezett módosítása egyszerre szolgálja azt a célt, hogy a menedéket kérők rendelkezésre álljanak az eljárás lefolytatásához, másrészt elősegíti a menedékjoggal visszaélni kívánó, idegenrendészeti intézkedések kikerülésére törekvő illegális migránsok elleni fellépést is.

Átalakításra kerül továbbá a nemzetközi védelemben részesített személyek társadalmi beilleszkedését elősegítő rendszer, amelynek lényege, hogy a jövőben a menekültek a szociális igazgatási rendszer keretei között az egyéni szükségleteikhez jobban igazodó integrációs szerződés alapján az abban meghatározott feltételek szerint részesülhetnek támogatásban. Ez a megoldás hozzájárul egyfelől ahhoz, hogy az állam olyan külföldieket támogasson, akik a továbbiakban valóban hazánkban képzelik el a boldogulásuk útját, másfelől biztosítja a rendelkezésre álló források ésszerűbb és hatékonyabb felhasználását. Másfelől pedig a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállaló közös jogairól szóló 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv és a hazai jogrendszer összhangjának megteremtésével az összevont engedélyezési eljárás a tartózkodási és a munkavállalási engedélyezés folyamatát egyszerűsítve biztosítja az egyszerűbb ügyintézést, és egyúttal a hatóságok általi hatékonyabb ellenőrzés megvalósítását is.

A fentiek mellett az előterjesztésben szereplő módosítások biztosítják, hogy a hontalanként elismert személyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében New Yorkban 1954. szeptember 28-án létrejött, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezményben biztosított egyenlő bánásmód megillesse. A schengeni végrehajtási egyezmény a fuvarozókat sújtandó pénzügyi szankciókkal, bírságokkal kapcsolatos rendelkezései teljes, a hazánk légi határainak 2012. februári schengeni értékelésén született ajánlásoknak való megfelelés érdekében szükséges az idegenrendészeti jogszabályok módosítása, végezetül az EU migrációs tárgyú joganyagához tartozó további másodlagos uniós jogi aktusoknak való nem teljes körű megfelelésből fakadó hiányosságok felszámolása is. A teljes körű megfeleléshez szükséges törvényi szintű rendelkezések beiktatása is ezen javaslattal valósul meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.20)

ELNÖK: Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Harangozó Tamás. Képviselő úr, öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz jogalkotási gyakorlatát jól tükröző, meghökkentő terjedelmű és tartalmú, grandiózus salátatörvény fekszik megint előttünk. Mint ahogy az előterjesztői expozéból is nyilvánvalóvá vált, ez a salátatörvény a szabálysértési eljárás részletszabályaitól kezdve a külföldiek munkavállalási feltételein át a tűzvédelmi hatósági feladatokon keresztül egészen a szén-monoxid-érzékelők kötelező felszereléséig igen szerteágazó tárgyú rendelkezéseket tartalmaz. Ezen már külön meg sem lepődünk, azonban még az elmúlt három és fél év fideszes, mondhatni unortodox törvényhozási gyakorlatban is egyedülálló, hogy e törvényjavaslat másfél héttel ezelőtt benyújtott, 53 oldalas eredeti változatát a bizottsági tárgyalások lezárulását követően, minden előzetes jelzés nélkül múlt pénteken visszavonták, és egy új, 126 oldalasra hizlalt változatot nyújtottak be. Ez az eljárás az önök megfontolt, szakszerű jogalkotási gyakorlatának méltó szimbóluma.

Kérdem én: másfél héttel ezelőtt, amikor a törvényjavaslat első változatát benyújtották, még nem voltak vele tisztában, hogy az uniós jognak való megfelelés érdekében a migrációs tárgyú törvények átfogó módosítására van szükség? Valóban nem lehetett látni másfél héttel ezelőtt, hogy nem egy 53, hanem egy 120 oldalas törvény megtárgyalására és elfogadására van szükség még ebben a félévben? Gratulálunk ehhez az alapos munkához! Ez az eljárási forma, ahogy ezeket a törvénymódosító rendelkezéseket tárgyaljuk, még akkor is elfogadhatatlan volna, ha egyébként az előterjesztett javaslatok tartalmilag kifogástalanok lennének, azonban sajnos ez korántsem elmondható. A törvényjavaslat egyik fajsúlyos része a 2011 őszén elfogadott és múlt év áprilisában hatályba lépett szabálysértési törvény átfogó, nagy terjedelmű módosítása. Mint arra képviselőtársaim is emlékezhetnek, az MSZP az új szabálysértési törvény elfogadását a lehető leghatározottabban ellenezte. Már akkor figyelmeztettük a kormánypárti képviselőtársainkat, hogy ezt a törvényt nem szakmai megfontolások, hanem néhány politikai vezető torz társadalomfilozófiája alapján készítették elő, és az ebben a formában nemhogy végszavazásra, de még általános vitára sem alkalmas.

Nem tudhatjuk, hogy valójában kik voltak a törvényjavaslat megszövegezői, de megkockáztatható az a kijelentés, hogy a törvényjavaslat aligha ment végig az államapparátusban szokásos és elengedhetetlenül szükséges egyeztetéseken. Felkészült szakemberek, mint amilyenek a minisztériumban dolgozó kormány-tisztviselői kar tagjai is, ilyen összecsapott, kiforratlan, gyenge színvonalú munkát nem engednek ki a kezükből, ha hagyják őket tisztességesen dolgozni, ezért feltételezhető, hogy az új szabálysértési törvény előkészítéséből nemcsak a szakmai műhelyeket, de még a kormányzati apparátust is jórészt kihagyták.

A 2011 őszén kifejtett álláspontunk helyességét az elmúlt másfél év nyilvánvalóan visszaigazolta. A kormány már egy-két héttel az új szabálysértési törvény 2012. április 15-ei hatálybalépése előtt arra kényszerült, hogy a legnyilvánvalóbb technikai hibákat kiküszöbölje, tehát annak átfogó módosítását kezdeményezte. Alig több mint egy évvel a nagyjavításon átesett törvény hatálybalépése után - szégyenletes módon - ismét a szabálysértési törvény átfogó módosításáról kénytelen tárgyalni az Országgyűlés. Most még inkább érvényes a szabálysértési törvény tavalyi módosítása során tett megállapításunk. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi kormányzati struktúra totális csődjének a jele, ami megkérdőjelezi mind az ágazatot felügyelő miniszter, Pintér Sándor, mind a jogalkotásért felelős miniszter, Navracsics Tibor, mind pedig az egész kormányzati munka egészéért az Országgyűlésnek felelős Orbán Viktor alkalmasságát. (Dr. Józsa István: Így van!) Vitathatatlan, hogy az előttünk fekvő javaslat szabálysértési törvényt módosító rendelkezései alapvetően előremutatóak. Különösen üdvözölhető a kártérítésre és a visszafizetésre vonatkozó rendelkezések beépítése, a döntés felülvizsgálatára és a jogorvoslatra vonatkozó szabályok módosítása. Bár a változások előremutatóak, azonban nem orvosolják a szabálysértési törvény általunk korábban erősen kritizált alapvető koncepcionális hibáit.

Mint azt korábban is kifejtettük, a szabálysértési jog eredeti funkciója a kisebb súlyú jogellenes cselekmények szankcionálása; azon cselekményeké, amelyek társadalmi veszélyessége nem éri el azt a szintet, hogy a büntetőjog eszközeivel kelljen közbelépni. A szabálysértések tehát viszonylag egyszerűbb megítélésű, kisebb szankcióval büntetendő cselekmények, ezért a büntetőeljárásnál egyszerűbb, kevesebb garanciával övezett eljárás keretében is elbírálhatók. Az új szabálysértési törvénnyel azonban a kormány kiforgatta a szabálysértési jog logikáját: a szankciók tekintetében a büntetőjogra jellemző szigort vezetett be, miközben nemhogy megtartotta volna az egyszerűbb, kevesebb garanciát biztosító eljárást, hanem lényegesen ki is bővítette az eljáró hatóságok mozgásterét. Így a kormány lényegében visszaélt a szabálysértési jogban rejlő lehetőségekkel, és a büntetőeljárás garanciáinak mellőzésével tette lehetővé az állam hatóságai számára, hogy kényük-kedvük szerint a legkeményebb eszközökkel lépjenek fel akár a legkisebb jogsértésekkel szemben is.

A szabálysértési elzárás alkalmazásának kiterjesztése, a pénzbírságok összegének felemelése, a közérdekű munka büntetés bevezetése mind-mind a hatóságok mozgásterének radikális bővítését szolgálja, anélkül, hogy érdemi garanciát biztosítana a visszaélésszerű jogalkalmazással szemben. Az általános szabálysértési hatósági jogkört ráadásul kivették a helyi társadalmi viszonyokat ismerő jegyzők kezéből, és a jóval kevesebb ismerettel és ebből következően feltehetően jóval kevesebb empátiával rendelkező járási hivatalok hatáskörébe utalták.

Bár az eljárási garanciák tekintetében a most benyújtott módosítás jelent némi előrelépést, azonban az imént vázolt összképet érdemben nem változtatja meg, az új szabálysértési törvénynek ugyanis már a kiindulópontja is elhibázott, éppen ezért javíthatatlan. Az új szabálysértési törvény ugyanis csak egy láncszem azon törvények sorában, amivel az orbáni gazdaságpolitika által kitermelődő, szélsőségesen egyenlőtlen társadalmi szerkezetet próbálják meg stabilizálni. Ez a második világháború előtti módszereket eleveníti fel: az egyenlőtlenségekből, a szegénységből eredő feszültségeket nyers erő alkalmazásával, rendészeti eszközökkel próbálják elfojtani. Ezért érik egymást a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény módosításai, ezért hat át minden jogszabályt a rendpártiság, a nyers erő, a szigorítás szelleme.

Három év távlatából azonban látható, hogy pusztán a szigorításokkal, a nyers erő politikájával nem lehet érdemi eredményt elérni. A bűnügyi statisztikák folyamatosan romlanak, és az országot járva is egyértelműen látszik, hogy az ígéretekkel és a várakozásokkal ellentétben a magánszemélyek sérelmére elkövetett, tulajdon elleni szabálysértések tekintetében következett be áttörés, sőt az Orbán-kormány alsóbb társadalmi rétegeket sújtó, mélységesen igazságtalan társadalompolitikája és a halmozottan hátrányos helyzetű térségek hanyatlásának elmúlt három évben tapasztalt felgyorsulása sok helyütt soha nem látott mértékben ásta alá a közbiztonságot.

Az MSZP-re és a demokratikus ellenzék erőire vár a feladat, hogy jövőre, a kormányváltást követően megtörje ezeket a káros folyamatokat. Igen, mi is valljuk, hogy a jogsértőkkel szemben határozottan fel kell lépni, a jogszabályok megsértése nem maradhat következmények nélkül. A közbiztonság javítása erőteljes állami beavatkozást kíván meg. Ehhez a jogsértéssel arányos, és igen, a törvényekkel tudatosan és rendszeresen szembehelyezkedők esetében szigorú szankciókat biztosító törvények kellenek, azonban az elmúlt három év világosan bebizonyította, hogy önmagában a szigorú büntetések kilátásba helyezésével még nem lesz jobb a közbiztonság.

Mi olyan társadalompolitikát fogunk folytatni, amely nem generálja, hanem tompítja a társadalmi feszültségeket. Olyan politikát kívánunk folytatni, ami nem kriminalizálja, hanem a gyermekvédelmi ellátórendszerben megfelelően kezeli a fiatalokat. A már közzétett programunkban vállaljuk, hogy húsz év késlekedése után megkezdjük és végigvisszük a rendészet modernizációját. A létszámerő és a feladatok radikális újraelosztásával megerősítjük a végrehajtó állományt, az új szervezeti és szolgálati rend keretei között megháromszorozzuk a területért felelős, a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló körzeti megbízotti szolgálat létszámát, és olyan előmeneteli és illetményrendszert vezetünk be, ami végre megbecsüli azokat is, akik járőrként vagy körzeti megbízottként az utcán teljesítenek szolgálatot.

Ezen intézkedések összegeként és nem önmagában a szigorú büntetésektől várhatjuk azt, hogy ha két hét alatt nem is, de néhány éven belül a közbiztonság tekintetében érdemi javulás váljon érzékelhetővé olyan területeken is, ahol a bűnözéstől való félelem ma az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma.

A törvényjavaslat migrációs tárgyú rendelkezéseivel összefüggésben is több kritika hozható fel. Azzal összefüggésben komoly kétségeink vannak, hogy a közösségi szálláson, befogadó állomáson eltölthető idő radikális, 18 hónapról 2 hónapra csökkentése valóban az érintettek társadalmi integrációját és az ésszerű költségvetési megtakarítás céljait szolgálja-e. Kiváltképp abban a tekintetben, hogy Pintér miniszter úr a tegnapi meghallgatásán a fideszes többséggel egyetemben az egyik legnagyobb problémaként említette a Magyarországon növekvő illegális migrációs nyomást, és több fideszes képviselő maga is szóvá tette, hogy lassan élhetetlenné válnak olyan települések, amelyek környezetében ilyen befogadó állomások vannak.

(18.30)

Én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a kormány azt hogyan gondolja, hogy ha 18 hónapról 2 hónapra leviszik azt a kötelező időt, amíg egyébként ezek a helyeken el lehet helyezni az ilyen migránsokat, akkor velük utána másnap mi fog történni. Hogyan fognak ők beilleszkedni, hová fognak beilleszkedni? Hová fogják ezeket az embereket, egyébként tömegesen, a kormány részéről az önök megítélése szerint elhelyezni Magyarországon? Vagy mi lesz az ő sorsuk? A mi megítélésünk szerint ezzel a szabállyal minden további más szabály bevezetése nélkül és minden további valódi anyagi ráfordítás nélkül egyszerűen rászabadítják ezeket a külföldi migránsokat a magyar lakosságra.

Összegezve, az imént ismertetett tartalmi kifogásokon túlmenően, az MSZP ezt a salátatörvényt már csak a benyújtás formája és a tárgyalás módja miatt sem tudja támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Elvileg most a Jobbik vezérszónokaként Staudt Gábor következik. (Dr. Staudt Gábor nem tartózkodik a teremben.) Tekintettel arra, hogy nem tartózkodik az ülésteremben, megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Jelentkezőt... (Dr. Gaudi-Nagy Tamás jelentkezik.) Igen? Akkor természetesen jelentkezzen be, képviselő úr!

Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének. Öné a szó. Megkérdezem, hogy... Igen, öné a szó mint...

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Staudt Gábor visszatér az ülésterembe.) Képviselőtársammal együtt készültünk ennek a törvényjavaslatnak a vitájára, úgyhogy így most a szereposztások nagyjából megmaradnak, mindenki elmondja a magáét. De időközben képviselőtársam megérkezett, tehát amennyiben technikai lehetőség van rá...

ELNÖK: Nem áll módomban. A képviselő úr nem volt jelen, ő most be tud jelentkezni, és rendes felszólalásban ő is elmondja negyedórában a hozzászólását, és ön is.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Rendben. Akkor összefoglalnám röviden az álláspontunkat a beterjesztett salátatörvénnyel kapcsolatban. Körülbelül ez az a szint, amiben a kijelentés szintjén egyet tudok érteni a Szocialista Párt képviselőjével, minden más tekintetben azonban, sok tekintetben másként gondoljuk erről a törvényjavaslatról a mondanivalónkat. Ezeket tehát, ahogy jeleztem, megosztva adjuk elő Staudt Gábor képviselőtársammal.

Két nagy témát szabályoz a javaslat, és mindjárt nekünk is az a felvetésünk, hogy a menekültügy és a szabálysértési törvény átfogó módosítására került sor jelen esetben. Fel kell tennünk a kérdést a szabálysértési törvény kapcsán, hogy vajon tényleg... Az a vita, ami lefolyt a Házban, egy nagyon alapos, nagyon részletes, hosszú éjszakákon át tartó vita a törvény elfogadása előtt 2011 végén, nagyon sok olyan felvetést tartalmazott, nagyon sok olyan irányt fogalmaztunk meg, amelyek megfontolását már akkor kértük. És nagyon határozottan az volt a kérésünk, hogy ne az történjen, ami most gyakorlatilag bekövetkezett, hogy több évvel vagy most már másfél évvel a törvény hatálybalépését követően kell egy nagyon generális módosítás. Lényegében ez egy átfogó novella, a szabálysértési törvénynek egy átfogó megújítása, amely akkor indokolt lenne, ha kormányváltás után történne ez, és egy új koncepcióval előálló kormány azt mondja, hogy a korábbi kormány által megalkotott jogszabályt a maga részéről vitatja, és új szemlélettel, új hozzáállással közelít. Azonban egy ilyen átfogó törvénymódosítást a saját kormány által előterjesztett és megszavazott törvényjavaslat tárgyában már sokkal nagyobb kétellyel kell fogadnunk, vagy sokkal nagyobb meglepetéssel észleljük azt, hogy ilyen mértékben vizsgálja fölül álláspontját a kormány.

Természetesen, ha ez pozitív irányba történő elmozdulást jelent, akkor azt üdvözölnünk kell. Nem szabad abba a hibába esnünk, amit azért elkövetnek azok, akiknek mindenről ugyanaz jut eszükbe, az elmúlt 8 év, ugye, valakiknek az elmúlt 3 év. Nekünk a nemzeti ügyek járnak a fejünkben, a Jobbik-frakcióhoz tartozó képviselőknek, és azt vizsgáljuk meg minden alkalommal, hogy vajon ez az előterjesztett javaslat előreviszi a szabálysértési igazságszolgáltatás ügyét, előreviszi-e a közrend javulásának ügyét, javítja-e a mindennapok biztonságát, vagy pedig hátramozdulást jelent.

Ha az összmérleget nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy összességében ezt egy javító irányba mozdítja el a javaslat. Vannak olyan elemei, amelyek kifejezetten előremutatóak, a jogállami normákat erősítőek. Gondolok itt akár konkrétan a kifogás nyomán a súlyosítási tilalom intézményes bevezetésére, természetesen különös súllyal gondolunk és utalunk a kártalanítás intézményének bevezetésére, vagy pedig az ehhez kapcsolódó, szintén jóvátétel jellegű visszafizetés, így a pénzbüntetés, pénzbírság visszafizetésének intézményére. És egyáltalán olyan elementáris fogalmakhoz is hozzányúlt a kormány egyébként a javaslatban, amelyek azért tényleg több mint meglepőek, de mindenképpen előremutatóak.

Például a szabálysértés fogalmát, ami egy fundamentális alaptétele a szabálysértési rendszernek, újradefiniálja. Újradefiniálja a szabálysértés fogalmát, törvényi definícióját, mégpedig a következőképpen. Egy meglepő változás következik be. Ugyanis eddig azok a cselekmények minősültek szabálysértésnek, azok a tevékenységek vagy mulasztások, amelyek veszélyesek a társadalomra, amely bűncselekményként történő büntetni rendeléséhez szükséges kisebb fokban sérti vagy veszélyezteti - eddig mi volt? - Magyarország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, és ehhez kapcsolódott az a fogalom is, hogy egyben elzárással büntetendő cselekmény. A mostani javaslat azonban Magyarországot kiejti a rendszerből, és azt mondja, hogy alaptörvény szerinti állami és társadalmi vagy gazdasági rend megsértése esetén rendeli alkalmazni a szabálysértési szankciókat, egyáltalán a szabálysértés definícióját.

Ez a változás, úgy gondolom, nem indokolt. Nem indokolt, hiszen az alaptörvény kétségkívül Magyarország legalapvetőbb, legmagasabb szintű dokumentuma, olyan keretjogszabály, egy különleges jogi norma, amely különlegesen is jött létre. Annyiban különleges, hogy lényegében egy pártcsalád saját alkotásának tekintendő. Ebből gyakorlatilag kihagyták azokat a szereplőket, akik Magyarországon nagyszámú választót képviselnek, és ugyan a vitában részt vettek, ellentétben például a Szocialista Párttal, amely nem vett részt, vagy az LMP; a Jobbik részt vett az alaptörvény vitájában, és minden alkalommal elmondta álláspontját, hogy milyen irányba kellett volna alakítani.

Számomra azért komoly kételyeket vet fel az, hogy miért kell Magyarországnak kikerülni egy ilyen definícióból, miért az alaptörvény fogalmát helyezzük e helyett, az alaptörvény szerinti gazdaság-társadalmi rendet, különös tekintettel arra is, hogy az alaptörvény az ígéretekkel ellentétben nem minősült gránitszilárdságúnak, hiszen most már a negyedik módosítása is megtörtént. Ez vitákat, aggályokat és támadásokat szült, nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió területén is, ott persze, utólag hozzátéve, nem minden tekintetben megalapozott módon. Hiszen a Magyarország elleni hadjárat része, hogy valamilyen jogcímet találjanak Magyarország megfegyelmezésére.

Azonban úgy gondolom, hogy ez a kardinális definícióváltás elgondolkodtató, hiszen a mindenkori Magyarország társadalmi-gazdasági rendje álláspontom szerint több annál, mintsem az alaptörvény szerinti társadalmi-gazdasági rend. Ebbe belefoglalandók vagy beleértendők mindazok a hagyományok és örökségek és mindaz a történeti alkotmányból fakadó hagyomány, amit számunkra mint jogi hagyományt tisztelni kell, és ennek szellemében kell eljárni a közrendet veszélyeztetőkkel szemben. Mi, ellentétben a szocialistákkal, azt sérelmeztük a szabálysértési törvény elfogadásánál is, hogy nem elég szigorú. Mi szerettük volna, ha még határozottabb és még keményebb fellépést tesz lehetővé a mindennapi szabálysértések elkövetőivel szemben. A végeredmény azért összességében, sok-sok módosító és sok-sok vita hatására, talán mondhatjuk azt, hogy ebben nekünk is volt részünk, mégiscsak a szigorítóbb irányba mozdult el, kiváltva ezzel azok kritikáját, akik hosszú éveken át kormányozva eltűrték azt, hogy Magyarországon a mindennapi bűnözés, mindennapi szabálysértések tömegesen lehetetlenítsék el a tisztességes polgárok életét.

(18.40)

Tehát nyilván egy ilyen törvény elfogadását követően revízió szükséges, meg kell nézni, hogy egy év, másfél év, két év után mi a mérlege ennek a törvénynek. Igazából a szabálysértési rendszerben azt szerettük volna hallani, hogy hogyan értékelte ki, milyen elemzéseket folytatott a kormány abban a tekintetben, hogy főleg a tulajdon elleni szabálysértések vagy a közrendet veszélyeztető szabálysértések területén született-e áttörés, tehát akár az ilyen cselekmények visszaszorulása, akár pedig a kiszabott büntetések mértékének emelkedése révén. Tehát volt-e, elindított-e pozitív folyamatokat, illetve a most előterjesztett változások gyakorlatilag erre reagálva erősíteni próbálják azt az irányt, amit mi üdvözítőnek tartunk, tehát magyarul: a keményebb, határozottabb fellépést - vagy éppenséggel gyengíteni. Ez igazából választ kíván maga után, és ezt nem kaptuk még meg eddig, remélem, hogy erre majd a vitában lehetőség lesz, és államtitkár úr él majd ezzel a lehetőséggel.

Általános jelleggel még azt kell elmondanom itt a szabálysértési törvény vonatkozásában, hogy az átfogó javaslatok egy része viszont nem elfogadható. Tehát többek között ez az intézményi megoldás, amely azt célozná, hogy a törvényszék kijelölheti a területéhez tartozó járásbíróságok közül azt, ahol az elzárásra történő átváltoztatás iránti eljárás lefolyhat; tehát ez pontosan egy olyan jellegű intézkedés, amit joggal kifogásoltunk mi is, és e tekintetben az Európai Unió kritikája megalapozott, hogy az ügyek áthelyezésének az önkényességét nem szerencsés biztosítani sem az Országos Bírósági Hivatal vezetője részére, sem pedig egy törvényszéki elnök részére. Ezért ezt az irányultságú módosítást még szellemében sem tudjuk támogatni.

Az eljárási renddel kapcsolatban azonban hoz olyan újításokat, amelyek viszont támogathatóak, többek között a szembesítés intézményének a bevezetése. Itt annyit mindenképpen jeleznünk kell, hogy a szembesítés elhagyását mint megoldást csak akkor tudjuk elfogadni vagy támogatni, ha ez nagyon indokolt esetben történik, és nem feltétlenül csak egyfajta óvatosság, kényelem vagy egy vélelmezett érdekvédelme valamely eljárási szereplőnek.

A szóbeli figyelmeztetés intézménye belép a helyszíni intézkedésekkel kapcsolatban, amely első hallásra üdvözlendő is lehet, azonban fel kell vetnünk azt, hogy nem nyit-e lehetőséget esetleg arra, hogy a helyszíni bírságot elkerülni kívánók így lényegében egy kvázi jogilag is fedezett lehetőséget kapnak a korrupcióra, mivel sajnos a nem kívánt korrupciós jelenségek elharapódzása nem ismeretlen hazánkban. Tehát magyarul: a helyszíni bírságra érett szabálysértések elkövetői így tulajdonképpen felhívást kaphatnak erre, mert sajnos a rendőri állomány többségének tisztességes tagjait is sértő módon vannak olyan szereplői és tagjai a közrendvédelmi szervezeteknek, akik nem tudnak mentesek maradni a korrupció kihívásától.

Tehát ezért ez egy nagyon aggályos intézkedés. Itt mindenképpen az a megfontolandó, hogy olyan garanciákkal bástyázzuk körül ezt a figyelmeztetési lehetőséget, amely kizárja, minimalizálja - inkább azt mondom, hogy teljeskörűen kizárja - a korrupciós csábítást és annak foganatosítását.

Az elzárást, illetve a kiszabott büntetésekkel kapcsolatos kártalanítást - ahogy már említettem - mi üdvözöljük, azonban már most jelzem, hogy szűk körűnek tartjuk. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy jogállamban nemcsak azokat kell az államnak jóvátételben részesíteni, akiket szabálysértési jogkövetkezménnyel vagy büntetőeljárás tekintetében büntetőjogi jogkövetkezményekkel sújtanak, és utóbb kiderül vagy jogerősen megállapításra kerül, hogy nem követték el a terhükre rótt cselekményt, hanem a büntetőeljárási törvény tartalmazza és szabályozza azt a lehetőséget a kártalanítás intézménye között, amely a jogerős ítélet nélkül fogva tartott személyek számára biztosít jóvátételt az előzetes letartóztatás és a házi őrizet intézményeire. Itt ez egy szabálysértési eljárás keretén belül nem más, mint az előállítás, amely 12 óráig tarthat, 8 óra plusz 4 órás meghosszabbítás, illetve a szabálysértési őrizet, amely akár 72 óráig is tarthat; úgy gondoljuk, hogy mindkét esetben a jogállami követelmények megkövetelik azt, hogy ha valakit szabálysértés gyanújával előállítanak, és emiatt vele szemben eljárást folytatnak le, de az eljárás során bebizonyosodik, hogy nem követte el a terhére rótt cselekményt, akkor emiatt nemcsak hogy meg kell szüntetni vele szemben az eljárást, de jóvátétel is jár.

Ez irányú bírói gyakorlat egyébként már ki is alakult hosszú-hosszú évek alatt, és ebben oroszlánrészt vállalt az elmúlt nyolc év szocialista-liberális kormányzatának a rendőrségi gyakorlata, amely tömegesen teremtett olyan helyzeteket, hogy a politikai véleménynyilvánításukat gyakorlókkal szemben alkalmazták az ilyen típusú kényszerintézkedéseket. Az ezzel kapcsolatosan vívott jogvédő küzdelem során a bírói gyakorlat ma már kimunkálta és elismeri a jóvátétel szükségességét azok számára, akiket szabálysértés gyanújával fognak el, helyeznek előállításba vagy őrizetbe, de utóbb megszüntetik velük szemben az eljárást. Tehát úgy gondoljuk, hogy ez indokolt, hogy kibővüljön.

Úgy gondolom, hogy a határidő kérdése is szűk, mivel hat hónapos határidőt biztosít a jogszabály a kártalanításra. Tehát itt az elévülési ötéves határidő lenne indokolt, hiszen miért sújtanánk hátrányosabb módon azt, aki lényegében az elévülés szabályait be szeretné tartani, márpedig ez Magyarországon öt év.

Összességében tehát ezt szerettem volna elmondani, utána Staudt Gábor képviselőtársam fogja a szabálysértési törvénnyel és egyáltalán a többi részelemével kapcsolatos frakcióálláspontot elmondani, jelen pillanatban azt tudjuk jelezni, hogy a jelen lévő elemek többségükben olyanok a javaslatban, amelyek miatt még a módosító javaslataink támogatása nélkül nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Staudt Gábor, a Jobbik képviselője, 15 perces időkeretben.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy felvezetőként a törvényjavaslat benyújtásának a körülményeit egy kicsit megörökítsem itt a jegyzőkönyv kedvéért is. Ugyanis többször elmondtuk, hogy olyan ad hoc jogalkotás van sajnos az Országgyűlésben, aminek kiváló példája, amikor jön a nyár, és a beragadt törvényjavaslatokat behozzák a Ház elé, kisöprik a minisztériumok padlását és a pincéjét.

Ez a törvényjavaslat azért is kiváló példa erre, mert amikor én ezt elkezdtem átnézni a hétvégén, elkezdtem felkészülni, hogy milyen véleményt képviseljünk, akkor még csak a szabálysértési törvényi rész volt az, amit én elértem, ezt a hétvégén töltöttem le az Országgyűlés honlapjáról. Hétfőn, a bizottsági ülésen szembesültem vele, hogy itt az egyébként sem rövid törvényhez képest egy kétszer akkora terjedelmű joganyag lett a vége ennek a javaslatnak, és a menekültügyi törvények és az idegenrendészeti törvények szintén belekerültek.

Ezt elegánsabb lett volna egyrészt egy javaslatban beterjeszteni. Lehet, hogy ezt azért rakták így egybe, mert itt év végén a határidők és a kitűzhető napirendek száma véges, és a Ház így is hajnalig fog ülésezni, hogy végig tudja tárgyalni a mára kitűzött javaslatokat, viszont akkor sem elegáns, hogy a szabálysértési kódexnek a felülvizsgálatát és az idegenrendészeti szabályoknak a felülvizsgálatát így, összerakva egy javaslatba hozzák be. Ez sok mindennek nevezhető, de elegánsnak nem. Ráadásul a felkészülést is nehézzé teszi abban az értelemben, hogy különböző változatokkal kell bajlódni.

De ha már az új kronológia a menekültügyi szabályokat veszi előre, akkor engedjék meg, hogy én is ezzel kezdjem a felszólalásomat. Megtudhatjuk az általános indokolásból, hogy az Európai Bizottság 2012 tavaszán a piloteljárás megindításával már előre mutatta azt, hogy a kötelezettségszegési eljárás megindítható Magyarország ellen, vagy ennek a megindítása várható, hiszen a menekültügyi szabályozással kapcsolatban több hiányosságot rótt fel.

A menekültügyi eljárások és az idegenrendészeti szabályok mindig egy kényes területet jelentenek egy ország politikájában.

(18.50)

Mi abból a tekintetből voltunk szerencsések véleményem szerint az elmúlt húsz évben, bár gazdaságilag egyrészről az szerencsétlenség, hogy nem tudtuk a nyugat-európai színvonalat hozni, viszont a bevándorlóknak emiatt kevésbé váltunk célországává, kevésbé, mint mondjuk, Ausztria vagy Németország, hiszen a jobb életszínvonal felé mentek a bevándorlók, a menekültek. Ahogy az Európai Unióba beléptünk, a szabályok egységesedtek, és számos kötelező irányelv és egyéb európai uniós jogi norma vonatkozik ránk, amelyeket át kell venni. Ezek nagy része kötelező és közvetlen hatállyal bír. De mégis egy ország szempontjából ezek a szabályok nagyon érzékeny belpolitikai kérdések lehetnek, és ebből a szempontból, ahogy említettem, Magyarország bizonyos szempontból még kivételt is élvez, mert a menekültek száma nem oly magas. De ha kicsit nyugatabbra megyünk, ott az EU-val szemben megfogalmazott kritika és az EU-tagságnak esetleg egy ellenérve is lehet már a menekültek nagy száma és a bevándorlók kezelhetetlensége.

Az egy jó irány, hogy a menekültügyi őrizetet és az idegenrendészeti szabályozást, idegenrendészeti őrizetet elkülönítik egymástól. Ez eddig is indokolt lett volna. Viszont úgy látom, az anyagban többször pozitívan kerül megfogalmazásra az integrációnak, a társadalomba való beillesztésnek a különböző célja. Ez engem kicsit elbizonytalanít, mert nem gondolom, hogy az lenne a fő cél, hogy minél több menekült és bevándorló jöjjön Magyarországra, és őket minél könnyebben, minél rugalmasabban tudjuk a magyar társadalomba integrálni. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió szabályozásán belül a maximumot kell kihozni, hogy minél kevesebbre szorítsuk a harmadik országokból jövő bevándorlók számát.

Az általános indoklás egyébként megjegyzi, hogy nagyon sok visszaélés történt az elmúlt időszakban, a menedékkérők gyakran eltávoztak a kijelölt helyről, illetve rosszhiszeműen gyakorolták a menedékkérelmeket. Ehhez képest egyébként az anyagban ez több helyen nem tükröződik vissza. Nagyon örülünk neki, hogy a menekülteket egyfajta jobb elhelyezés reményében és akár sportolási, művelődési lehetőségeket is említve fogják elhelyezni, de azért figyelmeztetnék arra, hogy ha valaki valóban menekültként érkezik, valóban olyan helyről jön, ahol üldözik, talán nem az lesz a legfőbb problémája, hogy a sport- és kulturális lehetőségeket a magyar állam milyen formában tudja teljesíteni. Sokkal inkább örülni fog annak, hogy esetleg abból az üldözött szituációból kikerül. Ha viszont ezt visszaélésszerűen gyakorolja, akkor ne a magyar állam legyen, aki ilyen extrajuttatásokat vagy extrakörülményeket biztosít.

Szintén az Európai Parlament és Tanács joganyaga alapján kerül az összevont engedély irányelv alapján bevezetésre, hogy a tartózkodási engedély és a munkavállalási engedély közelebb kerül egymáshoz, és egy összevont engedély keretében kerül kiállításra. Ezt, bár európai uniós joganyagról van szó, kicsit veszélyesnek tartom, lévén, hogy számos esetben a tartózkodás vagy a menekülti státus elismerése és a munkavállalás elválhat egymástól. Tehát nem gondolom, hogy feltétlenül az lenne az elsődleges cél, hogy mindenki itt ragadjon, aki ilyen kérelmet nyújt be.

Egy nagyon érdekes kérdés szintén, hogy Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság 2013. február 21-én, és nem másért, mint a vízumjogorvoslat hazai rendszerével kapcsolatosan. Tulajdonképpen azt kifogásolták, hogy egy vízumeljárás során nem feltétlenül kell hogy eljusson a bírósági szakaszig az ügy, és ha közigazgatási úton másodfokon elbírálásra kerül, akkor ez sérti azt a jogot, hogy mindenki bírósághoz fordulhasson az őt ért jogsérelem miatt. Egyébként - és erre ki fogok térni - itt hivatkoznak az európai alapjogi chartára. Hozzáteszem, hogy a szövegben szintén találhatunk egy olyan kedves megfogalmazást, hogy "az EU-jognak való megfelelés megkönnyíti a nemzetközi védelemben részesített külföldiek társadalmi beilleszkedését, megkönnyíti a legális migrációt, ezzel erősíti a gazdasági és társadalmi kohéziót". Ezek a mondatok nekem kifejezetten nem tetszenek, megmondom őszintén, mert én nem szeretném, ha a legális migrációt megkönnyítenénk a harmadik országok irányából. Egyértelműen egy olyan körben kell ezt tartani, ami feltétlenül szükséges, ha már az Európai Uniónak tagja vagyunk és az EU-jognak meg kell felelni, de tágabbra nem nyitnám, és főleg nem örvendeznék egy törvényi általános indoklásban annak, hogy milyen jó, hogy a harmadik országból bevándorlóknak megkönnyítik a bevándorlását és a letelepülését, munkavállalását.

De ahogy említettem, itt még a vízumjogorvoslat rendszerével kapcsolatosan önök beleírják, hogy azért is indulhatott ez az eljárás, mert az Európai Unió alapjogi chartájába és a jogorvoslati jogba ütközik, hogy a bírósági út nem adatik meg. Hozzáteszem halkan, hogy egyrészt pont tegnap akár a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályainál is önök elutasították azokat a módosító indítványokat, amelyek a bírói útra, a bírói kontrollra vonatkoztak. Ebben az esetben érdekes módon az alapjogi charta önöket nem zavarta. Arra is figyelmeztetnék, mert ha az alapjogi chartát meglátom valahol, rögtön beugrik az, hogy hány ország volt az, ami ez alól mentességet kapott előzetesen vagy utólagosan. Nagy-Britannia, Lengyelország előzetesen megkapta a felmentést, és emlékezhetünk rá, hogy a csehek zsarolással elérték, hogy az alapjogi charta rájuk ne vonatkozzon, és így a Beneš-dekrétumokat életben tarthatják. Tehát azt hiszem, nem egy jó alapjogi hivatkozási alap ez a charta. Lehet, hogy hangzatos szólamok, és amikor a bevándorlás támogatásáról van szó, akkor ide lehet hozni, de amikor a magyarok jogvédelméről beszélünk, a magyarokat ért jogsérelmeket esetleg azért nem tudjuk kellőképpen szankcionáltatni az Európai Unióval, mert vannak olyan államok, amik külön és kívül helyezik magukat az európai alapjogi chartán, akkor egy kicsit visszás, hogy ebben az esetben erre hivatkozunk.

A 62. §-hoz benyújtott indoklást is kicsit érdekesnek tartom. Ebben az áll, hogy a harmadik országbeli állampolgárokkal szemben, ha kiutasító határozatot hoztak és az 12 hónap elteltével nem került végrehajtásra, akkor meg kell teremteni humanitárius tartózkodási engedély kiadásával a külföldi jogszerű tartózkodásának a lehetőségét. Hát, ha egyszer kiutasították, vagy volt egy olyan érdek, hogy ő esetleg ne kapja meg a kérelmében foglaltakat, hoztak ellene kiutasítási rendeletet, akkor ugyan már humanitárius céllal se vizsgáljuk felül ezeket a határozatokat. Hajtsuk végre ezeket, ha már egyszer megszülettek, abszurd, hogy megtörténhet, hogy nem kerül végrehajtásra. Ráadásul még a munkavállalás feltételeit is ehhez hozzákötnék, azzal indokolva, hogy méltánytalan, hogy bizonytalan helyzetben tartják ezeket a szegény, jóravaló bevándorlókat, akiket egyébként kiutasítottak, csak valami miatt nem hajtották végre ezt a kiutasítási határozatot. Ezt, megmondom őszintén, kicsit abszurdnak tartom.

A befogadási irányelvre hivatkozva újra csak előkerül az ingyenes jogsegély intézménye, amiről már korábban vitatkoztunk a tisztelt Ház előtt. Kimondásra kerül, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kérelmezők ingyenes jogi segítségnyújtásban részesüljenek, és képviseletet vehessenek igénybe. Hozzáteszem: ezt az illegális bevándorlók esetében is elmondtuk, amikor ez a Ház előtt volt, hogy az EU-joganyag sem várta el az alanyi jogon való jogsegély nyújtását, már legalábbis a jövedelmi viszonyoktól független jogsegély nyújtását, hanem csak ha valaki erre jövedelmi viszonyai szempontjából rászorul, illetve a tagállamoknak megvan az a lehetősége, hogy rászorultsághoz kössék. Sajnos ez akkor sem történt meg, és úgy látom, hogy sokkal nagyobb kedvezményeket kapnak továbbra is a bevándorlók, mint a magyar emberek, hiszen jövedelemtől független ingyenes jogsegélyt és jogi képviseletet Magyarországon egy magyar állampolgár sem kaphat, legfeljebb úgy, ha igazolja rászorultságát.

(19.00)

Szintén megfogalmazásra kerül - és itt megint csak tulajdonképpen egyfajta hurráoptimizmusként kerül bele a törvénybe -, hogy a hosszú távú intézményi elhelyezés majd meg fogja gátolni a hatékony beilleszkedést, ezért ennek a lecsökkentése és az integráció indokolt. Ahogy már korábban is elmondtam, én ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni.

Összefoglalva a bevándorlási részeket - a szabálysértésekhez majd egy következő felszólalásban fogok hozzászólni -, úgy gondolom, nem minden esetben elég az, ha az európai uniós joganyagra hivatkozunk. Korábban is számtalan esetben bebizonyítottuk az Országgyűlés előtt, hogy bár ezek a törvények sokszor felháborítóak, és minden módon küzdeni kell ellenük, amikor megszületnek az Európai Unióban, de más esetekben meg mérlegelési lehetőséget biztosíthatnak az átültetés esetén, ha van ilyen. Ebben az esetben sem tudjuk kihasználni kellően ezeket a lehetőségeket, de ha ezen jogi vita is van köztünk, abban nem hiszem, hogy vita lehet, hogy ha egy joganyagban olyan megállapítások szerepelnek, amelyek azt sejtetik, hogy Magyarországnak örülnie kellene a harmadik országból jövő bevándorlóknak, és örülni kellene annak, hogy őket a társadalomba beilleszthetjük és integrálhatjuk, és hogy az európai uniós jog hatalmas vívmányaként kell megélnünk, hogy erre az integrációra most már lehetőség van, ezt elvként és zsigerből el kell hogy utasítsam. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, és a Jobbik-frakció nevében is mondhatom, hogy mi ezzel nem tudunk egyetérteni, és ebben a formában nem tudjuk támogatni.

A szabálysértésekhez egy következő hozzászólás keretében szeretnék hozzászólni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. Megadom a szót Kiss Sándornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a menekültügyi részhez szeretnék hozzászólni, annak apropóján, hogy egy előadáson voltam Nyírbátorban, ahol az önkormányzati testületi ülés keretében tájékoztatták a lakosságot erről a helyzetről. Egy 13 ezer lakosú városra rászabadítottak 227 menekültet. Ezzel még nem lenne gond, mert úgy gondolom, hogy a menekültek irányában, akik olyan helyről jönnek, ahol valóban háborús események folynak, igenis empátiával kell lennünk. De úgy gondolom, hogy a magyar lakosságot kitenni annak a nehézségnek, amivel egy Nyírbátor nagyságú város szembesül, azzal a 227 teljesen más kultúrájú emberrel, igen komoly körültekintést kellene hogy igényeljen.

Az természetes, hogy egy ilyen szituációban az emberek kétkedve fogadják a más kultúrájú és más bőrszínű embereket, és bizony óhatatlanul is ellenérzés alakul ki az emberekben. Nem beszélve arról, hogyha valami atrocitás történik, vagy ha ezeket a más kultúrájú embereket a gimnáziumok és a középiskolák környékén látják. Amit én nagyon károsnak tartok, az az, hogy egy indokolatlan idegengyűlölet alakulhat ki az emberekben, a magyar lakosságban a menekültekkel szemben.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Arra kérem a kormányzatot, hogy amikor ezeket a Magyarország számára hátrányos uniós jogszabályokat átülteti a magyar jogrendbe, akkor azt megfelelő körültekintéssel tegye, és vegye figyelembe, hogy ezzel a jogszabállyal mit okoznak egy 13 ezer lakosú városban, vagy mit okoznak Debrecenben. Mit vált ki az, ha egy erőszakos bűncselekmény történik ezen menekültek elkövetése által? Milyen idegengyűlölet, talán mondhatnám azt is, hogy sok esetben talán indokolatlan idegengyűlölet alakul ki az emberekben?

Arra kérem államtitkár urat, hogy a lehetőségeikhez képest tegyenek meg mindent. Tudom, majd azt fogja válaszolni, hogy 3500 új rendőrt avattak, és megerősített rendőri jelenlét van ezekben a városokban, de attól tartok, hogy ez nem elég. S még egyszer mondom, sokszor indokolatlan idegengyűlölet alakul ki az emberekben. Tehát én nagyobb körültekintést várnék el a kormányzattól. Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy valamilyen módon kárpótolni kellene ezeket a településeket - Balassagyarmatot, Nyírbátort vagy Debrecent -, hiszen ez a város számára egy tehertétel. Akárhogy is fogalmazzuk meg, ez bizony a város számára egy probléma. Tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy fokozott rendőri jelenlét, fokozott odafigyelés és talán egy fokozott anyagi támogatás is megilletné azokat a városokat, amelyek ennek a problémának a megoldásából kiveszik a részüket. Arra kérem államtitkár urat, hogy majd erre figyeljenek oda a kormányzat részéről.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Ismét átvettem az ülés vezetését Balczó alelnök úrtól, aztán majd cseréljük egymást.

Ügyrendi jelentkezőnk van, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Arra kérem tisztelt elnök urat, biztosítsa a lehetőséget a frakciók számára arra, hogy a módosító javaslatokat az ülésnap lezárásáig tudjuk ehhez a törvényjavaslathoz benyújtani. Egy nagy terjedelmű javaslatról van szó, ami nemrég került elénk. Még folyamatosan dolgozunk a módosítókon.

Köszönöm.

ELNÖK: Teljességgel érthető képviselő úr ügyrendi kérdése, és technikai problémánk sincs ezzel, jelzi az igazgatóhelyettes úr. Az ülésnap végéig lehet módosító javaslatokat benyújtani - valamikor a hajnali órákban zárjuk majd a mai ülésnapot.

Kétperces hozzászólásra jelentkezett Simon Miklós képviselő úr.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Kiss Sándor Képviselőtársam! Azon az ominózus képviselő-testületi ülésen, amely Nyírbátorban tartatott a nyílt szálláshellyel kapcsolatosan, a Bevándorlási Hivatal munkatársai és a rendőrkapitányság is maximális jóindulatot mutatott. A Bevándorlási Hivatal munkatársai jelezték, hogy a törvénymódosítás folyamatban van. Azóta két hét telt el, ha nem tévedek, és a törvény itt van a parlament asztalán.

Én mindenkit megnyugtatnék, hogy ezzel rendeződni fog az a helyzet, ami hál' istennek Nyírbátorban bűncselekményt még nem okozott a fokozott rendőri jelenlétnek köszönhetően, máskülönben pedig az arra rászoruló bevándorlók is megpróbálnak alkalmazkodni a körülményekhez. Mindezek alapján nem értem képviselő úr fokozott kritikáját ebben az ügyben.

Köszönöm.

ELNÖK: Staudt Gábor képviselő úr következik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem gyorsan összefoglalni mindazt, ami Gaudi képviselőtársam felszólalásából a szabálysértések esetében kimaradt. (Dr. Kontrát Károly: Mindent elmondott!) Kontrát államtitkár úr szerint mindent elmondott, de mi még számtalan tölténnyel bírunk, és mivel örök optimistaként bízunk benne, hogy a Belügyminisztérium meghallgatja a jobbító szándékú javaslatainkat, ezért ezeket szeretnénk is elmondani, és reméljük, hogy ez így is lesz.

Úgy gondolom, hogy in medias res belevágva, már a részletes dolgokra térek rá. A Gaudi képviselőtársam által elmondottakkal mindenben egyetértek, és azt a vágyat is kifejezem, hogy jobb lett volna, ha csak a szabálysértési kódex felülvizsgálatáról vitatkozhatunk itt, a menekültügyi, idegenrendészeti szabályokról pedig nem kell. De a szabálysértési törvényeknél is van egy-két olyan problematika, amit mindenképpen orvosolni kell. Gondolok itt például a 126. §-ra, amely esetében a szabálysértési kódexben is megnyitásra és pontosításra kerül az a rész, ahol a hivatásos katasztrófavédelmi szervek - például a tűzoltók - hivatásos tagjait katonának minősítik. Ezzel kapcsolatban az új büntető törvénykönyvben is egyfajta új megközelítés kerül bevezetésre. Az alkotmányügyi bizottság ülésén volt szerencsénk meghallgatni a tűzoltó-szakszervezet részéről egy vezetőt, aki elmondta, hogy miért is sérelmezik és miért nem ezt tartják jónak. Hozzáteszem, hogy az érvek abszolút meggyőzőek voltak, és jómagam is úgy látom, hogy nem indokolt a tűzoltókat katonai státusban tartani, ami a szabálysértési és büntetőtörvényeket illeti.

(19.10)

Annál is inkább, mert a NAV-adónyomozókat például most veszik ki ebből a körből. Ők is az új szabályok alapján kerültek volna be, de ebben az esetben visszakoznak ettől.

Egy tűzoltó esetében, bár sok esetben megtörténik az sajnos, hogy tűzoltókra támadnak, vagy vannak olyan honfitársaink, akik még azt sem tisztelik, hogy valaki őket segíteni jött és megtámadják esetleg a tűzoltókat, ilyen esetből természetesen még fel is lehetne őket - idézőjelben - fegyverezni, de a viccet félretéve nem jó az ő katonai státusuk, és olyan korlátozásokkal is jár, amely tovább nehezíti a tűzoltók azon státusát és egyébként a katasztrófavédelemben dolgozókét is, ami a nyugdíjjogosultságuk elvonása, az egyre rosszabb munkakörülmények, az alig kifizetett túlórák sorában már-már egyre elviselhetetlenebbé teszi ezt a nemes munkát. És hozzáteszem, hogy pont a tűzoltók azok, akik a rendvédelmi szervek közül, vagy ha őket is ebbe a körbe soroljuk, illetve a rendvédelmi szervekkel kibővített körben a legnagyobb elismeréssel és társadalmi bizalommal bírnak, tehát jó lenne az ő kéréseiket figyelembe venni, és sem a szabálysértések ügyében, sem a Btk.-ban nem katonának tekinteni őket.

Egy másik meglátás: elhangzott államtitkár úr részéről is a közveszély színhelyén a 7,5 tonna fölötti járművekkel való közlekedés és ezeknek a szabályoknak az esetleges be nem tartása. Itt, megmondom őszintén, túl szigorúnak tartom azokat a szabályokat, hogy ha valaki ezt megszegi, akkor automatikusan a járművezetéstől eltiltást kell alkalmazni. A hatóságoknak tehát nem lesz arra lehetőségük, hogy mérlegeljenek, hogy az adott élethelyzethez igazítsák ezt a büntetést, hogyha ők, mondjuk, a haladásra vagy az előzésre vonatkozó szabályokat megszegik a közveszély színhelyén, akár teljesen jóhiszeműen vagy fel nem róható módon, akkor sincs lehetőség másra, mint a jogosítvány elvesztésére. Mondjuk, egy teherautó-sofőrnél a jogosítvány elvesztése a munka elvesztésével is jár, hiszen nem tudja a feladatát és a munkáját elvégezni. Ez túlzottan szigorú olyan esetekben, vagy lehetnek olyan élethelyzetek, ami ezt nagyon méltatlanná és túlságosan szigorúvá teszi. Egyéb esetben meg lehet, hogy nemcsak a 7,5 tonna fölötti járművekre, hanem bizonyos esetköröket ki kellene terjeszteni bárkire, aki gépjárművel közlekedik.

Gaudi képviselőtársam elmondta, hogy nem értjük, hogy a törvényszék elnöke miért jelölhetne ki más illetékességű bíróságot, erre nem találunk túl sok jogi indokot. Ha valahol olyan nagy ügyteher van, akkor esetleg az igazságügyi tárcával meg kellene oldani, hogy esetleg új bírókat nevezzenek ki, vagy megoldják az adminisztráció bővítésével ezt a feladatot. Itt megint kinyitunk egy olyan kaput, amit már korábban is elutasítottunk, és nemcsak mi, hanem akár Nyugatról jövő hírek vagy akár a Velencei Bizottság is ezt problémaként vetette föl akkor az Országos Bírósági Hivatal ügyáthelyezésével kapcsolatban.

Még egy apróság, de fontos lehet: a 157. §. Az ügyvéd kirendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak, ez még talán érhető is lehet, az is, hogy indokolt esetben egy alkalommal más ügyvédet kérhet, aki erre rá van szorulva, nincs meghatalmazott védője, viszont ezt nem tennénk a rendőrség vagy a bíróság döntési hatáskörébe, hanem egy alkalommal ezt meg lehetne tenni az adott szabálysértési eljárás alá vont személynek. Annál is inkább, mert nem várható el, hogy olyan ügyvéddel dolgozzon együtt, akiben esetleg a bizalma nincs meg, és kiszűrné azt is ez az egy alkalom, hogy visszaélésszerűen gyakorolja ezt a jogát, de mégsem avatkoznak be a felek jogviszonyába.

Azt üdvözölni tudom, hogy egy-két dicséretet is mondjak a végén, hogy például a 10 ezer forint alatti elővezetési költség is adók módjára behajtható köztartozásnak minősül majd. Ez azért is jó, mert ha valaki nem jelenik meg, mondjuk, a rendőrség vagy egyéb hatóság idézésére - nagyon sokan vannak ilyenek, és nem is mentik ki magukat és mondjuk, 10 ezer forint alatti elővezetési költséggel vagy adott esetben bírsággal sújtják őket, akkor ez ugyanúgy behajtható legyen, mert ebben a körben is az állampolgárokat a jogkövető magatartásra ellene ösztökélni, főleg, hogy az anyag szerint tömegesen nem fizetik be, nagyjából 10 százalék az, aki ezt befizeti.

Illetve jónak tartom azt is, azokon túl, amit Gaudi képviselőtársam elmondott - a kártérítési és egyéb ügyekre most nem térnék ki -, hogy a 141. §-ban megteremtődik az a lehetőség, hogy elévülés esetén is az ügyésznek meg kell küldeni a megszüntető határozatot. Ez azért lehet egy fontos jogintézmény, ahogy egyébként a részletes indokolás le is írja, mert számos esetben azt kell látni, hogy az elévülés mérlegelése komoly jogi kérdés lehet, és ennek komoly jogi irodalma is van, hogy mikor évült el egy ügy vagy mikor tekinthető elévültnek. Tehát bizony sok esetben az ügyésznek meg kell teremteni a rálátást ezekre az ügyekre, és meg kell teremteni azt, hogy az ügyészség is véleményt nyilvánítson vagy a jogi lépéseket megtegye, ha úgy gondolja, hogy esetleg nem évült el, és mégis a rendőrség a nyomozást megszüntette volna.

Összefoglalva tehát ezek azok a javaslatok, amelyeket módosító javaslatokként is meg fogunk fogalmazni, és nagyon bízunk benne, hogy ha nem is mindet, de legalább néhányat a Belügyminisztérium támogatni fog és a kormánypárti képviselők is támogatni fognak. Annál is inkább, mert itt azért nagyon sok olyan ponton is - zárszóként talán el lehet mondani - módosításra kerül a szabálysértési törvény, amely esetében már a szabálysértési törvény általános vitájában és részletes vitájában annak idején kifejtettük, hogy nem fog működni, vagy a gyakorlatban esetleg meg kellene fogadni azokat a tanácsokat, amiket adtunk.

Ez akkor nem talált megértő fülekre, de bízunk benne, hogy azáltal, hogy most újra visszajött a törvény, a jövőben talán jobban odafigyelnek arra, amit az ellenzék mond. Akár a szabálysértések fogalmától, ahogy Gaudi képviselőtársam elmondta, onnantól lehetne kezdeni, de nem mennék végig azokon a módosításokon, amelyeket egyébként már a szabálysértési novellánál jeleztünk. Úgyhogy nagyon szeretnénk, ha államtitkár úr meg tudná erősíteni, hogy mely javaslatokat tudja támogatni, illetve nyilván a részletes vitában erről fogunk beszélni, és egy kicsit jobbá tudnánk tenni közösen ezt a javaslatot, ha már ilyen nagy sebességgel és a jogalkotási dömpingben terjesztették be.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Nem látok több hozzászólási szándékot. (Jelzésre:) De, ebben a pillanatban; Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, kétperces.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért szerettem volna még megszólalni ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, mert a felülvizsgálat az, hogy a felülvizsgálták a szabálysértési törvényt, az végül is helyes és jó dolog, remélem, hogy megkapjuk majd a választ arra, hogy végül is szolgálta-e a mindennapi szabálysértések visszaszorítását, milyen hatékonysággal vizsgázott az életben az elmúlt időszakban, mióta hatályos a törvény.

Másrészt viszont elmaradt a felülvizsgálat azoknak a jogkorlátozó szabálysértéseknek a megszüntetésére, amelyeket sajnos éppen a Fidesz-KDNP-kormány időszaka alatt az új szabálysértési törvényben is átvettek az előző Bajnai-Gyurcsány önkényuralmi időszakból: a feloszlatott szervezetben való részvétel szabálysértése, amit úgymond lex Gárdának is nevezhetünk, vagy a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség, a lex március 15. Emlékszünk jól még ezekre. Nagyon remélem, hogy nagyon sokan azért fognak emlékezni ezekre a kirívó, jogállami normákat durván sértő tényállásokra, amelyeket kifejezetten politikai üldözések végrehajtása céljából alkottak meg.

Ezek tovább élnek a szabálysértési törvényben, tehát az a kérésem, hogy azért a következő felülvizsgálat során ne hagyják majd ki ezeket a rendelkezéseket. Ezek most nem nyíltak meg. Új szabálysértések bekerültek, egyébként erről is lehet egypár mondatot mondanunk, mégpedig azt, hogy a támogatjuk azt, hogy a vasúti szabálysértés bekerül, tehát aki a vasúti közlekedés szabályait ön- és közveszélyes módon sérti, önálló szabálysértési minősítést kap ez a cselekmény, vagy pedig a gazdasági-anyagi szolgáltatási kötelezettség megsértése.

Aki katasztrófavédelmi helyzetben nem segíti megfelelő módon a hatóság munkáját, az is jogkövetkezményekben részesül, de az a kérésem, hogy azért ne hagyjanak benne olyan normákat ebben a szabálysértési törvényben, amely olyan önkényuralmi időszak lenyomata, amelyet önök is elítélnek, és nagyon helyesen próbálják azokat jóvátételben részesíteni, akik ennek az időszaknak a jogsértettjei voltak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(19.20)

ELNÖK: Simon Miklós képviselő úr, kétperces!

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Szeretném megköszönni a kormánynak, hogy gyorsan beterjesztette a törvénytervezetet, ami a migrációról szól, vállalva a kritikát, amit Harangozó képviselő úr mondott a felszólalásában. Érzékeltük a problémát Debrecenben, Balassagyarmaton, Nyírbátorban és Bicskén is, hogy ez súlyos gondokat okoz, és kértük azt, hogy szíveskedjenek a törvénymódosítást megejteni.

Köszönjük szépen.

ELNÖK: Akkor most kérdezem meg államtitkár urat, Kontrát Károlyt, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Jelzi, hogy igen. Öné a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én először is azt szeretném leszögezni, hogy ha visszautalok a szabálysértési törvény 2011. év végi vitáira, illetőleg módosítására, már akkor kilátásba helyeztük azt az ígéretet, hogy ezt a törvényt, ennek a gyakorlati alkalmazását felülvizsgáljuk, és az ennek a felülvizsgálatnak az eredményeképpen előterjesztett javaslatot a tisztelt Ház elé terjesztjük.

Úgy gondolom, itt több képviselő úr is utalt arra, hogy egyre jobb a szabálysértési törvény, tehát egyre jobb szabályok kerülnek elfogadásra, illetőleg beterjesztésre. Bízunk abban, hogy az általános vita, illetőleg a módosító indítványok kapcsán a részletes vita is ezt a célt szolgálja.

Ami a javaslat egészét illeti, köszönöm a honvédelmi és rendészeti bizottságnak, hogy általános vitára alkalmasnak tartotta 15 igen szavazattal, 2 nem és 0 tartózkodás mellett a javaslatot, a javaslat egészét. Köszönöm Simon Miklós országgyűlési képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének a hozzászólását, amelyben részletesen kifejtette a javaslat mellett szóló érveit, elmondta, hogy miért támogatja a Fidesz-frakció ezt a javaslatot. Köszönöm a támogatást, és kérem azt, hogy a szavazásoknál is támogassák a javaslatot.

Ami Harangozó Tamás képviselő úr hozzászólását illeti, támadta a javaslatot (Dr. Józsa István: A kormányt.), azt a kifejezést vagy azt a mondatot fogalmazta meg, hogy néhány politikai vezető torz társadalomfilozófiája miatt terjesztettük elő ezt a javaslatot. (Dr. Józsa István: Alkalmatlanok az előterjesztők.) Ezt szeretném visszautasítani, és szeretném elmondani, hogy például a szabálysértési törvényben megfogalmazott 2011-es szigorításokra, illetve a kormány megalakulása után, tehát 2010. május 29-e után beterjesztett törvényjavaslatokra, amelyek a rend, biztonság helyreállítását szolgálták, azért volt szükség, mert 2002-2010 között az MSZP által vezetett kormányok olyan viszonyokat teremtettek Magyarországon, hogy az állam elhagyta őrhelyét, kivonult a településekről, nem biztosította a településeken élők biztonságát.

Sokszor idéztem Sajóbábony polgármesterét, aki 2008 tavaszán a parlament elnökéhez, az Országgyűlés elnökéhez fordult segítséget kérve, és szigorításokat kért, szigorú büntetéseket, új büntető törvénykönyvet, szabálysértési törvényt kért. Azt kérte, hogy tegyük lehetővé, hogy megszűnjenek azok a viszonyok, hogy ne az végezze az aratást, aki a vetést, hogy aki a füstölőből elviszi a kolbászt vagy a sonkát, illetőleg kivágják a gyümölcsfákat (Dr. Harangozó Tamás: Megszűnt?) és különböző jogsértéseket követnek el... - szóval, ezek a viszonyok szűnjenek meg.

Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném elmondani, hogy a kormány ennek a megszüntetésére ígéretet tett az ózdi nemzeti konzultáción, ami 2010 májusában történt (Dr. Józsa István. Ózd és nemzeti?), illetve a programjában, amelyet a parlament nagy többséggel támogatott, és ezért is került benyújtásra többek között a szabálysértési törvény 2011 végén. Az ígéretünket megtartottuk, hiszen azt mondtuk, hogy jó és helyes törvények elfogadása, illetőleg hatályban tartása közérdek, ezért is terjesztettük elő ezt a törvényjavaslatot az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról.

Ön a migrációs törvény kapcsán illegális migránsokról beszélt, akik jogsértő külföldiek, akik a kitoloncolás végrehajtására várnak. Az ő esetükben nem cél az integráció, ezt szeretném világosan elmondani. A jelenlegi, 18 hónapig az intézményekben történő tartózkodási időtartam nem ösztönzi együttműködésre a jogsértőket, ezért is cél ennek az időtartamnak a lecsökkentése, hogy együttműködőbbé váljanak a kiutasítás végrehajtása érdekében. Azok, akik nem küldhetők vissza, az ő részükre a jogszabály támogatásokat biztosít annak érdekében, hogy az önellátásukról gondoskodni tudjanak.

A jogszabály tartalmaz egy módosítást arra vonatkozóan, hogy akik a hatósággal együttműködnek, de nem hajtható végre a kiutasítás, tartózkodási engedélyt kapjanak, munkát vállalhassanak és biztosíthatják az ellátásukat. Az uniós tagállamok közül nincs olyan állam, amely az illegális migránsok integrálásáról, illetve ellátásáról évekig gondoskodna. Az általunk javasolt megoldásokat alkalmazzák más uniós tagországok is.

Tisztelt Képviselő Úr! Elmondta hozzászólásában, hogy a migrációs nyomás nő. Ezt tapasztaljuk, egyébként a minap nyilvánosságra hozott számok is ezt mutatják. Az uniós jogharmonizációs követelmények mellett azért is terjesztettük be ezt a javaslatot, hogy a magyar nemzeti érdekeket tudjuk érvényesíteni világosan, tehát figyelembe tudjuk venni Magyarország teherbíró képességét, Magyarország teljesítőképességét ezekben az ügyekben, hogy olyan kötelezettségeket vállalunk e tekintetben, amelyeket egyrészt az ország teljesíteni tud, másrészt pedig az uniós kötelezettségeinkből adódnak ezek a szabályok.

Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr hozzászólása szerint javuló irányba mozdult el a javaslat, ezt a mondatot fogalmazta meg, ha jól értettem, a javaslat egészére vonatkozóan. Köszönöm ezt az észrevételt.

A tulajdon elleni szabálysértések ügyéről kérdezett, hogy milyen számok vannak e tekintetben, illetőleg milyen tapasztalatok vannak. Szeretném elmondani, hogy a tulajdon elleni szabálysértésekkel kapcsolatos szigorú szabályok 2010. augusztus 19-én léptek hatályba emlékezetem szerint, és az első, tehát a 2010-es évben például a kereskedelmi egységekben elkövetett, tulajdon elleni szabálysértések 40 százalékkal csökkentek, tehát az első évben ezek a jogsértések 40 százalékkal csökkentek, köszönhetően a szigorú szabályoknak.

A kritikákkal, amiket a törvényjavaslatokkal kapcsolatban megfogalmazott a képviselő úr, utalt arra, hogy módosító javaslatokat fognak beterjeszteni, illetőleg már terjesztettek is be módosító javaslatokat. Azt gondolom, hogy ha a törvényjavaslat egészével kapcsolatban van ilyen véleményük, azt a Házszabály szerint, illetőleg az elnök úr döntése alapján megtehetik.

Staudt Gábor képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban a következőket szeretném elmondani. Fölhívta a figyelmet arra, hogy ne hivatkozzunk európai uniós joganyagra a jogszabályok előterjesztése során, illetőleg a menekülteknél a nemzetközi védelemmel kapcsolatos kritikáját fogalmazta meg.

A menekülteknél a nemzetközi védelem okán a cél az integráció, mert nem tudnak hova menni, nincs olyan állam, ahova vissza tudnának menni. Ennek az új rendszernek pont az a célja, hogy az egyéni felelősséget előtérbe helyezze és ez az integráció személyre szabott legyen. Összevont engedélyt a legális migránsok, a harmadik országbeli állampolgárok kérhetnek, akik munkavállalás céljából szeretnének Magyarországra jönni, a menekültek nem.

A vízumjogorvoslatnál az alapjogi chartára hivatkozással az Európai Bizottság a hatékony jogorvoslatot kifogásolta, és egyértelműen utalt arra a képviselő úr, hogy a hatékonyságot a bírói út teremtheti meg. A humanitárius tartózkodási engedéllyel ellátása a kiutasítottnak csak abban az esetben fordulhat elő, ha a kiutasítás végrehajtásának akadálya nem a külföldieknek felróható okból következik be, például nem kap hazatérési okmányt. Az engedély kiadásának további feltétele a külföldi együttműködésén túl, hogy ne kövessen el bűncselekményt.

(19.30)

Dr. Kiss Sándor képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban köszönöm Simon Miklós képviselő úr reagálását, aki választ adott mint önkormányzati tekintetben is illetékes, tapasztalatokkal rendelkező ember. Köszönöm szépen, és szeretném elmondani, hogy szeretném megköszönni a nyírbátoriak, a balassagyarmatiak, a bicskeiek, a debreceniek, az önkormányzati vezetők, a képviselő-testületek és az ott élő emberek együttműködését. A célunk az, hogy az ott élők nyugalmát, biztonságát, érdekeit teljes mértékben biztosítsuk. A Házban is az elmúlt időben több alkalommal került szóba akár a balassagyarmati, akár a bicskei, akár a debreceni menekültszállással kapcsolatos helyzet értékelése. Ezúton is szeretném megköszönni az ezzel kapcsolatos javaslatokat, és mondom, az együttműködést. A célunk az, hogy Nyírbátorban is teljes mértékben biztosítsuk az ott élők biztonságát, a rendőrség, a Készenléti Rendőrség alakulatai, illetőleg, ha szükséges, további erők rendelkezésre állnak. Egyébként ezek a szabályok, amelyeket most tárgyal a Ház, aminek az általános vitája zajlik, hozzájárulhat ahhoz, hogy egy olyan megoldást tudjunk találni - ahogy Simon Miklós képviselő úr mondta -, és ezért is volt fontos, hogy a javaslat minél előbb a Ház elé kerüljön, hiszen az ott élők joggal várják el az Országgyűléstől, hogy az ő érdekeiket is figyelembe vevő jogszabályokat fogadjon el a parlament. Tehát úgy gondolom, ennek az esélye a törvényjavaslat beterjesztésével megnőtt.

Tisztelt Országgyűlés! Ennyiben kívántam reagálni a hozzászólásokra. Köszönöm a tisztelt Háznak, hogy a mai általános vitában ilyen aktívan és ilyen fontos véleményeket megfogalmazva álltak a törvényjavaslathoz. Abban bízom, hogy a részletes vita is hozzájárul ahhoz, hogy a benyújtott javaslat a céljának megfelelően hatékonyan, jól, pontosan szolgálja a közérdeket, Magyarország érdekeit.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ahogy arra emlékeznek, az ügyrendi indítvány szerint az általános vitát most csak elnapolni fogom, hiszen majd az ülésnap végén zárjuk le a vitát, addig a módosító javaslatokat házszabályszerűen be tudják nyújtani.

Most soron következik a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. T/11106. számon kaphatták meg a törvényjavaslatot.

Az előterjesztői expozé következik, Kontrát Károly államtitkár úr, maximálisan húszperces időkeretben.

Felszólalások:   205-249   249-277   277-307      Ülésnap adatai