Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vizi E. Szilveszter elnök úr arról beszélt a beszéde kezdetén, hogy megtiszteltetés, ha a tudomány képviselője szólhat az ország házának falai között. Én úgy érzékelem, úgy tapasztalom, hogy gyakran az Országgyűlés számára is megtiszteltetés, ha tudományos témát tárgyalhat, hiszen minden ilyen tárgyalás, minden ilyen alkalom egy kicsit arról is szól, hogy milyen lehetne a magyar közélet, milyen lehetne, hogyha ezt együtt akarnánk.

A most általunk tárgyalt jelentések és az elnök úr által elmondott expozé is rámutatott arra, hogy milyen tág összefüggésrendszere van a tudománynak, az innovációnak, a tudományos kutatásnak. Rámutatott arra, hogy ma a tudományos kutatás, az ezzel összefüggő eredmények egyaránt meghatározói egy ország versenyképességének, gazdasági sikerességének, de ugyanígy az élet minőségének, az állampolgárok jólétének is. Amikor tehát tudományról beszélünk, amikor kutatásról, fejlesztésről beszélünk, akkor az ország sorsát meghatározó egyik legfontosabb kérdésről beszélünk.

A kormány nevében is örömmel kell elmondanom azt, hogy ez egy olyan kérdés, amit az elmúlt években, hosszú ideje távol tudtunk tartani a pártpolitizálástól, távol tudtunk tartani a fölösleges és értelmetlen csatáktól. Nyilván megköveteli ezt a téma, a tárgy természete is, hiszen mégsem lehet kormányhatározatot hozni a nanotechnológia fejlesztésének kívánatos irányairól, vagy éppen népszavazást tartani a génkutatás aktuális eredményeiről, de az is igaz - és talán ez a fontosabb -, hogy ezen a területen az Akadémia vezetése, és ebben köszönetet kell mondanunk elnök úrnak, és a parlament minden oldalán ülő tudománypolitikusok, ezzel foglalkozó szakértő képviselőtársaink nagy önmérséklettel és felelősséggel jártak el. Bizonyítéka volt ennek az oktatási és tudományos bizottság ebben a tárgykörben zajló tárgyalása ez alkalommal is, és bizonyítéka az a javaslatcsomag is, amelyik felelősséggel, átgondoltsággal, mérséklettel, ám mégiscsak határozottan követel számos területen a tudomány számára kedvező változásokat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A politika felelőssége és lehetősége, a tudománypolitika felelőssége egy demokráciában korlátozott.

(10.40)

Hiszen a tudománypolitika nem a tudomány lényegéhez, nem az érdemi kérdéseihez kell hogy szóljon, nem ezekbe kell beleavatkoznia, hanem az a felelőssége, hogy feltételeket teremtsen. De ez nem kis felelősség, ez nem kis feladat. Ahogy az eddigi vita is mutatta, mind maga a jelentés, mind az ezzel kapcsolatos vita, bizottsági munka ezeket a lényegi és fontos feltételeket vette sorra. Azokat a feltételeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy a tudomány betölthesse azt a szerepét és feladatát, amely mindannyiunk számára fontos; azokat a feltételeket vette sorra, amelyek könnyebbé, tág társadalmi értelemben mégis eredményesebbé tehetik a tudományos munkát.

Óhatatlanul beszélünk finanszírozásról, költségvetési kérdésekről. Hiszen valóban az a helyzet, amit elnök úr is említett, és amit a jelentés is tartalmaz, hogy miközben az állami finanszírozás mértéke visszaesés, majd megtorpanás után ismét lassú növekedésnek indult, és miközben a költségvetés kényszerű kiigazítása során is egyetértésre tudtunk abban jutni, hogy lehetőség szerint mentesítsük a tudomány területét ezek alól a megszorítások, megtakarítások alól, eközben az is igaz, hogy az összkép nem megnyugtató. Nem megnyugtató abból a szempontból, hogy milyen a finanszírozás szerkezete. Elnök úr és bizottsági elnök úr is beszélt arról, hogy miközben az állami finanszírozás bár nem elégséges, de mégiscsak biztos alapot teremt, eközben a magánszféra részvétele nagyon alacsony a magyar kutatási területen. Minden példa azt mutatja, hogy azok az országok eredményesek a tudomány, az innováció területén, ahol együtt mozog az állami pénz és a vállalkozások pénze, ahol egymást támogatja és erősíti a közösségi ráfordítás és a magánráfordítás. Úgy látjuk, úgy érzékeljük, hogy ezen a területen még sok tennivaló van.

Azt is el kell mondanom - ezért nagyon megfontolandó az a javaslat, amit mind elnök úr, mind pedig a bizottság tett -, nagyon fontos az, hogy a 2011-es magyar elnökség során a tudományos kérdések, a tudománypolitika, az innováció, a kutatás kérdése az egyik kiemelt témája legyen az elnökségnek, mert nemcsak Magyarország van bajban ezen a területen, hanem Európa egészében az tapasztalható, hogy mindenféle szándék és ösztönzés ellenére nem tudja kellően megmozgatni az üzleti innovációt, a magánpénzeket a jelenlegi európai tudományos és fejlesztési modell. Európai kollégákkal, a Bizottság szakértőivel, vezetőivel konzultálva azt tapasztalom, hogy bizony maga Európa is keresi az utat. Azt látjuk, hogy az az út, amit kijelöltünk a lisszaboni stratégiában, miközben céljaiban helyes, nem feltétlenül hoz eredményt, részben azért, mert másfajta kulturális, illetve a tudománnyal kapcsolatos megközelítésre épülő modellek gyakran mechanikus átvételére épített.

Érdemes megfontolni, illetve kitalálni, hogy mi a tudomány, az innováció fejlesztésének európai útja. Ha találunk ilyen európai utat, akkor ebben a magyar megoldásoknak, a magyar tudományfejlesztési innovációnak biztosan nagyon komoly szerepe lesz. Úgy látom, Európának ebből a részéből kell hogy jöjjenek az új megoldások, az új megközelítések. A skandináv országok tudományos teljesítménye harminc-negyven évvel ezelőtt még nem volt kiemelkedő, ezek az országok akkor még nem voltak fent a tudomány és innováció térképén, mégis találtak olyan megoldásokat, amelyek a kilencvenes és kétezres években kiemelkedővé, éltanulóvá tették őket. Azt gondolom, hogy az újonnan csatlakozott uniós országok feladata az, hogy megtalálják az újabb európai innovációs és kutatási modellt.

Ami az oktatási összefüggéseket érinti: engedjék meg, hogy a kormány nevében nagyon határozottan támogatásról biztosítsam ezeket a törekvéseket mind a felsőoktatás területén, ahol a minőség emelése és a tudományos kutatás számára jobban felhasználható ismeretek, tudományterületek előtérbe állítása fontos és közös feladatunk, mind a közoktatás területén.

Hadd térjek ki arra is, hogy az új tudás programjának egyik fontos területe a természettudományos oktatás megújítása. Ehhez örömmel vesszük az oktatási és tudományos bizottság által megfogalmazott nagyon konkrét elképzeléseket és javaslatokat, és azt kérjük, hogy ebben a vitában vegyenek részt a parlamenti erők, de azt is kérjük, hogy legyen partnerünk a Tudományos Akadémia, s nemcsak a természettudományos oktatás, hanem a közoktatás megújítására vonatkozó törekvések tekintetében általában is. Tehát azt ajánljuk, azt kérjük, beszéljünk arról, hogy hogyan tehető élhetőbbé, hatékonyabbá az oktatási rendszer, és hogyan találunk benne olyan megoldásokat, amelyek aztán megalapozzák a tudásalapú társadalom, a tudásalapú gazdaság lehetőségét, megalapozzák azt a szellemi kapacitást, amelyik képes sikeressé tenni egy ilyen programot.

Tisztelt Ház! Sokat beszéltünk a tudománypolitikai viták kapcsán az elmúlt időszakban az intézményrendszerről, a szervezetrendszerről. Sokat beszéltünk arról, hogyan kell átalakítani, fejleszteni ezt az intézményrendszert annak érdekében, hogy azok a hidak, amelyekről elnök úr beszélt - hidak a tudomány és a társadalom között, hidak az üzleti szféra és az állami szféra között a tudomány területén, hidak az állami szférán belül az akadémiai kutatóhálózat és a felsőoktatási kutatóhálózat között -, hogyan erősíthetők, hogyan tehetők sikeresebbé. Ha az ember megnézi, mi tette sikeressé a finn modellt, azt látja, ennek az egyik legfontosabb eleme - ha nem a legfontosabb -, hogy intézményrendszerben, ösztönzőrendszerben is megteremtették a feltételeit annak, hogy együtt hogyan működnek jól a különböző szereplők, nem megsértve az autonómiájukat, nem központosítva a rendszert, mert a tudományos kutatás, a fejlesztés nem viseli el a központosítást, nem viseli el azt, ha egyetlen helyről, egy minisztériumból, egy szervezetből kívánják az egészét irányítani, hiszen ez egy sokfajta szempontú, sokfajta érdekű rendszer; hanem éppen ellenkezőleg: koordinálva, összehangolva, összeillesztve a különböző törekvéseket lehet egy hatékony és jól működő intézményrendszert teremteni.

Amikor a kormány elfogadta az összes szereplő támogatásával és együttműködésével a tudomány- és technológiapolitikát összehangoló stratégiát, akkor arra tett vállalást, hogy kialakítja és létrehozza ezt az intézményrendszert, hogy kialakít egy olyan intézményrendszert, amely képes hatékonyan összehangolni a törekvéseket és egyesíteni az erőforrásokat.

Ugyanakkor jogosnak fogadom el azt a kritikát, amelyik azt mondja, hogy ez késedelmesen történik, hogy nem elég gyors ez a folyamat. Magunk is arra törekszünk, hogy a kormányzati egyeztetések és az ehhez kapcsolódó kormányon kívüli egyeztetések felgyorsításával a lehető leggyorsabban hozzuk meg azokat az intézkedéseket, amelyek a tudomány- és technológiapolitikai stratégia végrehajtásának minél gyorsabb, hatékonyabb és eredményesebb megvalósításához szükségesek.

Végül, tisztelt elnök úr, tisztelt akadémiai elnök úr, tisztelt Ház, azt is el kell mondanom, hogy az elmúlt időszak egyik legfontosabb innovációja a tudomány területén talán az a felismerés, hogy csak akkor lehet sikeres a tudomány, ha a széles társadalom elismerését és támogatását meg tudja nyerni ezekhez a törekvésekhez, ehhez a stratégiához. Ebben is szeretnék személyes köszönetet mondani elnök úrnak, aki ennek mindig is élharcosa, támogatója és kezdeményezője volt.

Azt gondolom, hogy az elnök úr által említett példák - a World Science Forum, a Mindentudás Egyeteme, és még hosszasan sorolhatnánk, például a magyar tudomány napjához kötődő rendezvénysorozatot - alkalmasak arra, hogy megismertessék a szélesebb közvéleménnyel is a tudomány által teremtett rendkívüli értékeket, hogy megismertessék a szélesebb közvéleménnyel is a tudomány működését, azt, hogy hogyan kapcsolódik össze a tudomány működése, a tudomány sikerei, a kutatók, a tudósok munkája a társadalom érdekeivel, a társadalom fejlődésével, hogy alkalmas legyen arra, hogy fiatal embereket, tehetséges fiatalokat hozzon, vonzzon a tudományos pályára, a kutatói pályára.

Ahhoz, hogy ez a stratégia sikeres legyen, szükséges az is, hogy megmaradjon az a fajta szakmai egyeztetés, szakmai párbeszéd, amelyik számos sikert, számos eredményt hozott az elmúlt időszakban a tudománypolitika mezőjében is. Talán emlékeznek még arra, hogy az innovációs törvényt egyhangú szavazással fogadta el a parlament. Nagyon kevés olyan törvény volt, amely mögé ilyen széles konszenzust lehetett volna teremteni.

Azt kívánom, hogy a következő időszakban is maradjon meg ez a fajta felelős politizálás, felelős együttműködés a politikai oldalak és - ami talán még ennél is fontosabb - a tudomány szereplői, képviselői és a politika között. Azt hiszem, hogy ez a fajta együttműködés teremthet olyan széles társadalmi konszenzust, amelyik megalapozza akár azt is, hogy a források elosztásánál - legyen szó akár a közvetlen pénzügyi erőforrásokról, akár, hogy egy szakterületemhez közelebb álló példát mondjak, az iskolai óraszámok elosztásáról - is sikeresebb legyen az a közös lobbizó tevékenység, amit együtt végzünk annak érdekében, hogy javítsuk a tudomány feltételeit.

(10.50)

Szeretném megköszönni még egyszer a Magyar Tudományos Akadémiának, annak vezetésének, elnökének, és szeretném megköszönni a szélesebb kutatói társadalomnak azt a munkát, amit az elmúlt években végzett, azt a felelős gondolkodást, amit a tudomány intézményrendszerének működésében, reformjában, átalakításában végzett, és szeretném felajánlani továbbra is ebben a kormány, a kormányzat támogatását és együttműködését.

Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm szépen, tisztelt Ház. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)