Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Dac, sértődés, büntetés, megtorlás. Ellenzéki képviselőtársaink felszólalásaiból - az olyan, néha önálló gondolatokat is megfogalmazni képes képviselőtől, mint Pokorni Zoltán, eltekintve - ezek a szavak nem hiányozhattak a mai felszólalásból. Én megértem, képviselőtársaim, hogy az önöknek mára kiadott frázisbázis ezeket a szavakat tartalmazza, köteles mindenki használni őket. Ha megengedik, én nem ebben a gondolatkörben kívánok mozogni.

Azzal kezdte Varga Mihály képviselő úr az előterjesztését, hogy nem mi, mármint hogy a Fidesz, tehát nem mi csaptuk be az embereket, nem mi hazudtunk nekik. De igen, képviselő úr! Mi elmondtuk, hogy mi lesz a következménye a vizitdíj eltörlésének, a kórházi napidíj eltörlésének, a tandíj eltörlésének. Az emberek ennek tudatában szavaztak. Önök elmondták, hogy mi lesz a következménye? Nem mondták el, képviselő úr. Önök azt mondták, hogy nem kell majd kétszer fizetniük azért, amiért egyszer már fizettek. Most pedig arra tesznek javaslatot, hogy tényleg ne fizessenek kétszer, hanem elsőre fizessenek egy kicsit többet. Hiszen arról van szó, hogy azt a pénzt, amit nem kap meg az egészségügy, nem kap meg a felsőoktatás a vizitdíjjal, a napidíjjal meg a tandíjjal, azt adjuk oda az adófizetők által, tehát nem mind a tízmillió, csak az a mintegy két és fél millió polgár által befizetett adóból. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha van valami, ami a népakarat kijátszása, akkor ez az. Ez az, amiben mi nem szeretnénk partnerek lenni.

Önök azt mondják, hogy a működtetés a kormány kötelessége, és ebben önöknek tökéletesen igazuk van. A működtetés nem is szenved csorbát, az egészségügy tovább fog működni. Nem az a baj, hogy nem fog működni. Az a baj, hogy úgy fog tovább működni, ahogyan eddig is működött. Tessenek nekem megmondani, önök közül ki az, aki, ha beteg a gyereke, megkeresi a körzeti gyerekorvost, és hozzá viszi, és nem az ismerős orvoshoz viszi el 10 vagy 20 ezer forintért? Azt hiszem, kevesen vannak. De a szegény ember nem tudja ezt megtenni.

A probléma az, hogy az egészségügy úgy fog tovább működni, ahogyan eddig működött, a jómódúak elviszik a magánrendelésre a magánorvoshoz, kifizetik az árát, a szegényeknek marad a lepusztult egészségügy, és a jómódúak éppen azért, mert nem veszik igénybe ezt az egészségügyet, nem is nagyon érzik kötelezettségüknek, hogy az adót és járulékokat befizessék, tehát ahol büntetés nélkül megtehetik, ott ezt elkerülik. Tisztelt képviselőtársaim, az önök népszavazási kérdései ezt vetítik előre.

(16.30)

Felháborító ezért, amikor éppen Nagy Kálmán képviselő úr beszél a szolidaritásról. Ez a szolidaritás megcsúfolása, képviselő úr. Tessék nekem elhinni, nem kell több-biztosítós egészségügyi modell ahhoz, hogy az egészségügy teljes mértékben kettészakadjon gazdag és szegény betegellátásra. Pontosan elegendő, ha mindent úgy hagyunk, ahogy most van, pár éven belül manifeszt is ki fog alakulni, mert ma még csak tudjuk mindannyian, hogy így működik, de legalább nincs intézményesítve.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vasárnapi népszavazás eltörölte, ha nem is a kormánytöbbséget, ahogy az önök egyik plakátja némileg kétértelműen ígérte, de legalábbis ezt a három díjat. Most két törvényjavaslat fekszik előttünk, és mindenkinek igaza van, aki azt mondja, lényegében az a különbség a kettő között, hogy az egyik akar az eltörölt díjakért kompenzációt fizetni, a másik meg nem. Azt gondolom, mindazok az érvek, amelyeket képviselőtársaim már elmondtak, és mindazok az érvek, amelyeket az imént én is elmondtam, hogy tudniillik önök mondták, hogy nem kell majd kétszer fizetni, akkor ne akarjanak egyszer, de kétszer annyit, pontosabban a két összeg együttesét fizettetni, ezek azt mondják, hogy semmiféle morális alapja nincs ennek a kompenzációnak. Az emberek tudták, miről döntenek, eldöntötték.

Az azonban - és ebben Pokorni képviselő úrnak megítélésem szerint igaza van - igaz, hogy a kormány a népszavazás döntésén túlmutatóan április 1-jétől tett javaslatot a díjak eltörlésére. Ez a felsőoktatási tandíj esetében nem érdekes, merthogy ott nem volt 2009. január 1., azt tehát úgy kellett eltörölni, ahogy van, erre a népakarat vonatkozott. A népakarat azonban a 2008. április 1. és december 31. közötti időszakra formálisan legalábbis nem vonatkozott, ha tehát most a parlament ezt eltörli, akkor magam is úgy gondolom, hogy valamiféle kompenzációt jogos volna érte fizetni.

Ami ezzel szemben áll, az az a pénzügyi megfontolás, nem az, hogy van-e erre pénz vagy nincs, hanem az, hogy mi volt az üzenete ennek a népszavazásnak. Az imént már idéztem egy cseh konzervatív napilapból. Ennek a népszavazásnak az üzenete nagyon sok kommentátor szerint az volt, hogy Magyarországon befagytak a reformok, Magyarországon ismét megindul a költekezési spirál, Magyarországon veszélyes befektetni. Ha ez a hangulat - és ezt nem kell bizonyítani -, ha ez az érzés elterjed azokban a befektetőkben, akik a magyar gazdaságot pénzzel ellátják, akkor Magyarországon nagyon csúnya világ következik. Ha a kormány egy olyan lépést tesz, amelyik ezt a befektetői aggodalmat megerősíti, akkor a kormány, a kormánytöbbség, a parlament nagyon rossz, a magyar gazdaság számára nagyon hátrányos lépést tesz. Szemben áll tehát egy alkotmányossági és egy pénzügy-politikai megfontolás, és azt gondolom, hogy egyiket sem lehet különösebben mellőzni.

Most hangsúlyozottan nem a Szocialista Párt és frakció nevében, hanem csak saját gondolatomként azt tudom javasolni, hogy a kormány, a kormánytöbbség, a parlament fogadja el a kormány kompenzáció nélküli javaslatát, ám kérje fel a köztársasági elnököt - akinek erre egyedül joga van -, hogy ezt küldje alkotmányossági normakontrollra. Ha ez megtörténik, és az Alkotmánybíróság mondja ki azt, hogy a költségvetés kompenzációval tartozik az ez évre kiesett bevételért, az ezt a befektetői pánikot nem váltja ki, ugyanakkor méltányosan kárpótolhatóvá teszi mindazokat, akik erre az évre várományként számítottak erre a bevételre. Ez a megoldás - még egyszer hangsúlyozom, ez a saját gondolatom - a kecske-káposzta kérdését valamelyest megoldhatná; azt, amire mindannyiunk érzése szerint némi joggal számítanak háziorvosok, vagy legalábbis annak egy, az Alkotmánybíróság által alkotmányosnak ítélt részét ki lehetne fizetni, ugyanakkor nem szabadítanók el a befektetői pánikot. Tisztelettel ezt javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)