Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Nehéz indulatok nélkül beszélni erről a mai napirendről, erről a mai vitanapról nekem, hiszen én megmondom őszintén és büszkén, ha már így kell lennie, kétszer is voltam gazdasági menekült az elmúlt időszakban: 1996-ban, amikor a Bokros-csomag megérkezett hazánkba Bokros Lajossal, akkor volt az első olyan alkalom, amikor külföldre kényszerültem, és úgy, hogy két gyermekem volt itthon, az egyik kétéves, a másik mindössze néhány hónapos.

Az eddigi beszélgetésekből, eddigi vitából az látszódott, hogy nyilván képviselőtársaim közül kevesen élték azt át, vagy talán inkább senki sem, amit én személyesen is át tudtam élni, ezért nem esett szó arról, hogy akkor, amikor kimegy rengeteg családos ember ‑ hiszen én most talán a családos emberekről beszélnék, akik a jelenlegi migránsoknak, külföldi munkavállalóknak legalább a felét teszik ki, ha nem többet, lehet, a kétharmadát, hiszen devizahitelesek tömegei, valószínűleg százezres nagyságrendben vannak kint, és devizahitelt általában azok a fiatalok vagy fiatal családok vettek fel, akik szerettek volna Magyarországon megélhetést találni, itt dolgozni és rendes adófizető állampolgárai lenni ennek az országnak ‑, nos, kérem szépen, ennek a folyamatnak a családok isszák meg leginkább a levét. Családok szakadnak széjjel, hiszen adott esetben több évig távol kell lenni, és ez igencsak megviseli ezeket a családokat. Erről senki nem beszélt, pedig szerintem ez az egyik legnagyobb lelki teher a migránsok esetében, azoknál a családos embereknél, akiknek kint kell lenni, távol a családjuktól. És mindenki gondolja el, akinek vannak gyermekei, hogy milyen érzés hónapokig nem látni aranyos, kedves gyermekeinket.

Nos, a végén már nehéz újdonságokat mondani, de én azt hiszem, talán fel tudok vetni még egy gondolatot. Először is mindenképp szeretném megfogalmazni, hogy országon belül is nagyon különböző az, hogy honnan milyen mértékben távoznak külföldre a magyar fiatalok vagy éppen családos emberek. Itt már erről volt szó éppen Szabolcs megyével kapcsolatban. Engedjenek meg csak egyetlenegy adatot még így utoljára. Egy felmérés szerint 2012-ben a magyar középiskolás fiatalok 27 százaléka válaszolta azt, hogy csak és kizárólag Magyarországon képzeli el a jövőjét.

Ez Heves városában az ottani szakközépiskolában egy nagy felmérés szerint 8 százalékot jelentett. Értik? Tehát egy leszakadó, nehéz helyzetben lévő térség esetében a középiskolásoknak mindössze 8 százaléka gondolta úgy, hogy csak és kizárólag a saját lakókörnyezetében, a saját lakhelyén képzeli el a jövőjét, és nem külföldön. Tehát ezek önmagukért beszélnek. Ezt még külön meg kellene szerintem majd vizsgálni, hogy miért van így.

Mi is a fő probléma? Alapvetően a devizahitel ‑ ezért vannak kint százezrek ‑, a munkanélküliség és az alacsony keresetek. Alapvetően ezt a három kérdést kell megoldani. A devizahitel kérdésével a jelenlegi kormány nem sok mindent tett, sőt most ezzel a forintosítással valószínűleg betette a kaput nagyon sok mindenki számára. Én abban bízom, hogy ezen lesz újabb változtatás, és nem fognak ezek a devizahitelesek teljes mértékben koldusbotra jutni.

Az alacsony bérek tekintetében már volt szó arról, hogy új gazdaságpolitika kell, ami a magyar fogyasztás növekedésére alapoz, és például áfa­csökken­tés, és sorolhatnám még tovább, a járulékok csökkentése, mert igenis a nettó béreknek kell nagymértékben változniuk.

A munkanélküliség esetében mit lehet tenni? Nyilvánvalóan itt is a gazdaságpolitikai eszközöket kell használni, de itt most mindenképp felvetném azt, amit el szerettem volna mondani, mégpedig azt, hogy rossz lépésnek tartjuk ‑ és ezt már százszor elmondtuk ‑, hogy idősebbeket és minél idősebbeket próbálunk munkára ösztönözni, akiknek az egészségi állapota adott esetben sokkal rosszabb, ugyanakkor viszont fiatalok tömegei nem tudnak munkát vállalni Magyarországon. Kérem szépen, Nyugat-Európában a hetvenes években, pontosabban a nyolcvanas években szinte majdnem minden országban bevezették a korai nyugdíjaztatást, hogy minél hamarabb menjenek nyugdíjba, és a fiatalok munkába tudjanak állni. Egyébként épp most, a gazdasági válság idején maga Angela Merkel vetette fel ugyanazt a gondolatot.

Tehát nem ok nélkül volt a Jobbiknak az a programpontja már a 2010-es választásokkor, hogy ahogy önök megadták a nőknek a 40 év munkával eltöltött időszak után a nyugdíjba vonulás lehetőségét, kapják meg ezt a férfiak is, és ezáltal a fiatalok el tudnak helyezkedni Magyarországon. Higgyék el, hogy ez egy fontos eszköz lenne annak érdekében, hogy a fiatalokat itthon lehessen tartani, és ezt a problémát részben meg lehessen oldani.

Én azt kérem önöktől, hogy gondolják tovább ezt, amiről én most itt szinte egyetlenegy percben tudtam beszélni és fel tudtam vetni önöknek, mert hiába a gazdasági helyzet, lehet egy kicsit javítani rajta, lehet rosszabb adott esetben, de biztos, hogy olyan gyorsan nem fog változni, hogy ne kelljen újabb tízezreknek kimenni, vagy éppen a jelenleg kint lévő százezreknek továbbra is kint maradni. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ez a felvetés teljes mértékben jogos a Jobbik részéről.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)