Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, mindennek a zsinórmértéke az életszerűség, és alapvető elvárás, hogy egy országgyűlési képviselő se rugaszkodjon el a valóságtól, és ne távolodjon el a választóitól; legyen tisztában az ország valós helyzetével, és ne egy mesterségesen generált álomvilágot, egy nem létező álomvilágot vetítsen ki, és arról semmitmondó felszólalásokat tegyen.

Sokkal szimpatikusabb lenne az ellenzék képviselői számára is, meg szerintem a közvélemény számára is, ha önök keményen szembenéznének ezzel a valóban egyik legsúlyosabb problémájával az országnak és a magyar társadalomnak, ha azt mondanák, hogy az elmúlt közel öt esztendő kétharmados kormányzása ellenére nem tudtak átütő sikert elérni. Lehet, hogy akarták volna, szerették volna, lehet, hogy a szándék nem mindig volt rossz, lehet, hogy nem mindig a hanyagság vezérelte önöket, de sajnos nem sikerült komoly trendfordulókat elérni, még csak az elvándorlás, a kivándorlás megállítása sem volt sikeres. Holott, mondjuk, ha futballstadionok építésének meg egy csomó feleslegesen túlköltségelt, korrupciógyanús beruházásnak csak a töredékét erre a nemes célra fordították volna, az már most érzékeltetné a hatását.

Hadd mondjak néhány példát szűkebb környezetemből, a szatmári térségből. Körülbelül húsz esztendővel ezelőtt szülővárosom körülbelül 5500 lakossal büszkélkedhetett, most Csengerben talán 5 ezren ha élnek. Mátészalka 20-25 évvel ezelőtt 20 ezer fölötti lakosságszámmal rendelkezett, most 17 200 körül van a lélekszám. Mondok egy másik példát. Amikor 2001-ben a Miskolci Egyetemen befejeztem jogi tanulmányaimat, körülbelül 210 ezren lakták a várost, 200-210 ezer fő, most jó esetben 167 ezren élnek ebben a városban, papíron; de az is lehet, hogy a ténylegesen ott-tartózkodók száma inkább a 140 ezerhez van közel. Nem települt oda be senki, legfeljebb csak a fészekrakók. De ezt a témát hagyjuk, nem akarom feszegetni; mindannyian ismerjük az ezzel kapcsolatos tényeket.

És mi a fő oka ennek a helyzetnek? Nem az, ami szintén egy másik probléma, hogy többen halunk meg, mint ahányan születünk, ez nem ilyen jellegű probléma. Az óriási különbözet, a 20-25 év alatt beállt drámai változás döntő oka az elvándorlás. És míg a 90-es évek második felében, a 2000-es évek elején azt láttuk, hogy míg a szatmári térségből elvándorlók Nyíregyháza, Debrecen, esetleg Budapest vonalánál megálltak, maximum a nyugati határ felé vették az irányt, addig még istenes volt a helyzet, hiszen ugyan elvándoroltak a szatmári térségből, elvándoroltak szülőhelyükről, de legalább az ország határain belül maradtak. Most azt látjuk, hogy nem állnak már meg Debrecennél, Budapestnél vagy a nyugati határnál, hanem Nyugat-Európa felé vagy éppen az amerikai kontinens felé veszik többségben az irányt.

Két fő oka van ennek az elvándorlásnak, ezzel is tisztában kellene lenniük. Az egyik a munkahelyi probléma. Nincs munkahely, vagy ha van, akkor abból nem lehet normálisan megélni. Nemhogy megtakarítani nem lehet és jövőt építeni, hanem még lassan jóllakni sem lehet abból a fizetésből, amit a szatmári térségben többségében lehet keresni. Mi a helyzet a falvakban? Az a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ha valaki nem tud elhelyezkedni az önkormányzatnál vagy az önkormányzat valamelyik intézményénél, és nincs olyan családi vállalkozás, amiben érdemes dolgoznia, érdemes elhelyezkednie, akkor gyakorlatilag munkanélküli lesz vagy egészen megalázó bérekért kell munkát vállalnia.

A másik problémára javasolnék önöknek megoldást, az pedig ugye az otthonteremtés, a lakásteremtés problémája. Hiszen a munkanélküliség, az alacsony jövedelmek mellett a kilátástalan otthonteremtés jelenti a másik nagy okát az elvándorlásnak. Z. Kárpát Dániel képviselőtársam utalt arra, hogy bérlakás-építési, lakásépítési programban is gondolkodik a Jobbik, de gondolkodunk egy olyan szocpolrendszer kialakításában is, amely pontosan a legalább 500 ezer üresen lévő ingatlan hasznosítására hajaz. Ez egyébként több szempontból komoly felhajtó erőt jelentene.

Önök ezt az első kormányzásuk idején a kedvezményes lakáshitelekkel még valahogy tudták, valahogy érzékelték, hogy adóbevételek, illetékbevételek és akár az építőipar fellendülését is eredményezheti az, ha kicsit fölpörgetjük a használtlakás-piacot. Éppen ezért a használt lakások megvásárlására, felújítására, bővítésére már az első gyermek után is többmilliós nagyságrendű szocpoltámogatásra lenne szükség. Mert egyébként a 450 ezer meg 700 ezer forintos támogatások még a mostani nyomott ingatlanpiaci árak mellett is nevetségesen alacsonyak. Ebből sem venni, sem felújítani, sem bővíteni nem lehet.

Ha erre, mondjuk, egy-két stadion árát rászánnánk minden évben, akkor több eséllyel maradnának itt a fiatalok. Mert bár hirtelen nem lehet arra számítani, hogy nyugat-európai béreket keresnek, de ha nem kell eladósodniuk 30 évre egy 50 négyzetméteres panellakásért vagy egy kisebb, 10-szer 10-es kertes családi házért, hanem ezt egy normális szocpol keretében, ami ráadásul a népszaporulatot is megdobja, meg tudnak vásárolni akár egy lakást, akár egy házat, akkor nagyobb eséllyel fognak itt maradni. Hiszen nem kell attól tartani, nem kell attól görcsölniük, hogy majd a bank elviszi a fejük felől a saját ingatlanjukat.

Ha ezen a ponton sikerülne előrelépni, az már önmagában is egy óriási jelentőségű lépés lenne. Sokkal több, mint amit az elmúlt 25 év összes kormánya fel tud ebben a kérdésben mutatni. Ezt ajánlom szíves figyelmükbe, ezt ajánlom önöknek megfontolásra. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)