A felszólalás szövege:

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Hogy stílusos legyek a mai naphoz: ne tegye ki a cipőjét az ablakba, mert holnap reggel virgács lesz benne, az biztos. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Azt hiszem, hogy az a probléma, hogy önök félregondolják, amikor az Európai Unió kritikát fogalmaz meg Magyarország számára, azokat azért kell megfontolni a gazdaságra és a költségvetésre vonatkozóan, mert ha ezeket betartják, akkor jobb lesz ennek az országnak. Nem azért, mert az Európai Unió kizárólag ezt mondta, hanem mert ennek az országnak, az ország lakóinak jobb lesz, ha a gazdasági és a költségvetési bajokat rendezi.

Akkor most ha az ön véleménye szerint a legjobban fejlődő ország a visegrádiak meg a csatlakozók közül, akkor miért beszél a miniszterelnök úr éhséglázadásról? Ennél rosszabb színben nem is lehet föltüntetni Magyarországot, ha éhséglázadásról beszél a miniszter úr. Azt hiszem, miniszter úr, harmadik pénzügyminiszterként ebben a ciklusban ez a válasz nem fogadható el.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ha az ember vásárol bármilyen terméket, megszokta azt, hogy annak szavatossága van, arra, hogy meddig tudja igénybe venni a szolgáltatást, egy meghatározott időtartam áll rendelkezésre.

November 26-án Magyarország miniszterelnöke úgy fogalmazott, hogy nem lesz gázáremelés. Joggal vethető fel a kérdés, hogy ennek a kijelentésnek meddig van a szavatossága.

Azért is érdekes ez a kérdés, tisztelt miniszter úr, mert ebben a Házban és a Házon kívül az önök kormánya és a kormánypárti képviselők részéről az elmúlt több mit három esztendőben számos ilyen és ehhez hasonló kijelentés hangzott már el, aztán a valóság ehhez képest egészen más lett, mert a lakosság számára a legmagasabb fogyasztási kategóriában több mint 50 százalék gázáremelés volt, a közületi fogyasztók számára pedig 117 százalék. Itt külön érdemes megjegyezni, hogy ezek között rengeteg olyan intézmény van - iskola, óvoda, oktatási, szociális intézmény -, amelyet az állam vagy az önkormányzatok tartanak fenn.

Azt gondolom, miniszter úr, most már talán érthető, hogy önök miért nem szavazták meg azt a garanciatörvény-tervezetet, amelyet benyújtottunk, amelyben azt kértük, támogassák azt az elképzelésünket, hogy garantáljuk, a gáz, illetve a villamos energia ára az inflációnál nagyobb mértékben nem fog emelkedni. Én ebből azt feltételezem, hogy azért nem szavazták meg, mert a miniszterelnök úr egyáltalán nem akar gázáremelést, és ezt minden határon túl tartani fogja, tehát vélhetően a mi javaslatunkat, amely szerintem korrekt és közelebb áll a valósághoz, az önök miniszterelnöke tromfolta, hogy egy kártyahasonlattal éljek.

De joggal kérdezik az emberek, az önök korábbi években tapasztalt álságos viselkedése után, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) meddig tart ez az ígéret.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nem én mondtam, hanem ön, hogy felemás ígéret. Valóban az, de álságos is, mert akkor azt kell mondani, hogy nem tudom, mennyi ideig, egy darabig próbálom tartani. Mondhatta volna ezt Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke és az önök által megválasztott miniszterelnök.

A másik: azon a találkozón, amikor ezt bejelentették, tisztelt miniszter úr, november 26-án, kiderült, hogy ez a tárgyalás a MOL vezetőivel egyáltalán nem erről szólt, ez csak a sajtónak és a közvéleménynek egy ilyen bevett szlogen volt, hogy nem lesz gázáremelés. Egy nagyon komoly üzleti tárgyalás volt, amelyen önök teljesen váratlan módon eladták a MOL-nak az állam 11,7 százalékos részesedéséből a 10 százalékot.

Nem kellett volna megpróbálni elterelni a figyelmet a lényegről, mert néhány nap múlva ez kiderült, és nem a gázárak megfékezése volt annak a találkozónak a célja, hanem egy nagyon szigorú, rideg üzleti tárgyalás, és nyilván az volt az ára, hogy a MOL vezetője még ki is állt a miniszterelnök mellé, hogy megerősítse (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem lesz gázáremelés, pedig, mint tudjuk, ez nem igaz. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Veres János pénzügyminiszter urat nem látom a teremben.

ELNÖK: A pénzügyminiszter urat az államtitkár úr fogja helyettesíteni.

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt néhány év folyamán a Medgyessy-Gyurcsány-kormánytól meg kellett tanulni az idehaza élőknek, hogy bizonyos szavak mit is jelentenek a szocialista értelmező kéziszótárban. A nem lesz gázáremelés a valóságban ötszöri gázáremelést jelent; a csökken a munkanélküliség kijelentés 400 ezer munkanélkülit takar a való életben; az ambiciózus cél magyar-magyar fordításban kivitelezhetetlen feladatot jelent; a megtakarítás megszorítást, a nagy a jólét másfél millió létminimum alatt élő honfitársunkat, az igazságosság pedig azt, hogy már erre sem futja.

Lassan az Európai Unió kormánytagjának, Almunia úrnak is meg kellett ismernie a szocialista kéziszótárt. Ezt csak azért említem, mert a Gyurcsány-kormány nemrég adta le Brüsszelben újfent aktualizált konvergenciaprogramját, mely után nem sokkal érkezett is a biztos úr harmadik figyelmeztetése.

(16.10)

Szegény ember, mindig számon kéri a Gyurcsány-kormánytól a Gyurcsány Ferenc által tett ígéreteket, aki cserébe fityiszt mutat, vagy épp barátságosan visszakérdez: mi a fenét akar tőlem? Halkan hadd súgjuk meg: semmi mást nem, csak azt, amit a Medgyessy-Gyurcsány-kormány maga ígért meg. Szóval Almunia úr tudja már egy ideje, hogy mennyire vehető komolyan a kormány azon jóslata, hogy az újfent aktualizált konvergenciaprogramban az eddigi kedvezőtlen folyamatok megfordulnak, és kedvezőbb irányt vesznek.

Azzal azonban a külföldi elemzők, nemzetközi hitelminősítők sem tudnak már mit kezdeni, hogy a kormány egy szakszerűségéről híres tagja - igen, az, bár azt nem tudta, hogy tárcájához tartozik az energetika is - hirdetésben megjelenteti, hogy nemhogy lesz, de már itt is van a Kánaán. Nyáron még minket irigyelt Németország, Franciaország meg Olaszország, most meg már az egész világ.

Abban az adófizetők pénzéből támogatott, öncélú reklámnak igaza van, hogy vannak kétkedők; mondjuk úgy: a teljes közgazdász-társadalom idehaza meg a világban is és az egyre erősebben aggódó magyar emberek. Hazánk 400 ezer munkanélküli országa lett, ahol a nyugdíjasok hiába várják egy élet munkája után tisztességes nyugdíjukat, a gazdák a jogosan járó támogatásokat, a kis- és középvállalkozások a nekik jogosan járó áfa-visszatérítést.

Kérdéseim a következők, tisztelt államtitkár úr: mennyiben tartja magát felelősnek, hogy ilyen válságos helyzetbe került a kormány gazdálkodása, hogy immáron 400 ezer embernek nincs munkája? Volt-e olyan pillanat, hogy legalább egy picit megingott, legalább egy pillanatra magában is kereste a hibát. Döntene-e még egyszer úgy a kormány, hogy visszatartja a vállalkozások áfáját, vagy esetleg elismeri-e, hogy ez a döntés erkölcstelen és káros döntés volt?

Várom őszinte válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban egy arrogáns, személyeskedő és semmitmondó válasz volt. Ez nem engem, hanem önt minősíti, és ha ön a Magyar Országgyűlésben egy, a köz által megválasztott képviselővel így beszél, akkor hogyan beszél az emberekkel? (Közbeszólások, moraj a kormánypártok padsoraiban.)

A problémák megoldásának első és legfontosabb eleme megítélésem szerint, hogyha elismerik, felismerik a saját hibájukat. Erre próbálom hetek óta valóban felhívni az önök figyelmét, és ehhez képest önök ilyen stílusú válasszal próbálják a lényegről elterelni a figyelmet. Azt gondolom, hogy jó lenne, ha most már figyelnének - nem csak ránk - az Európai Unióra, és ha nem az Európai Unióra, legalább az ebben az országban élő emberekre, akik ugyanezeket mondják, amiket itt hétről hétre próbálunk eljuttatni önökhöz.

Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy nemcsak én, hanem aki ezt a televízióadást nézte (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem tudja elfogadni ezt a személyeskedő, semmitmondó és a lényegről a figyelmet elterelő választ. Önt minősíti; nem tudom elfogadni ezt a választ. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Igen, elfogadom, elnök úr.

ELNÖK: Öné a szó.

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Gyurcsány Ferenc Orbán Viktorral folytatott nyári televíziós vitájában a MOL-t úgy nevezte, mint a nemzeti kincsünket.

(17.20)

Aztán, hogy ez pontosan mit jelentett, azt nem olyan rég tudtuk meg, mégpedig azt, hogy találkozott a MOL vezetőivel, amelyen természetesen én nem voltam jelen, és amelyről a sajtóhírek úgy szóltak, hiszen közös sajtótájékoztatót tartott a MOL vezetője és a miniszterelnök, hogy nem lesz lakossági gázáremelés, aztán néhány nap múlva bejelentették, hogy a magyar kormány kezében lévő 10 százalékos részvénypakettet a MOL megvásárolja. Nem nehéz összetenni azt, tisztelt miniszter úr, hogy tulajdonképpen ennek a találkozónak nem is biztos, hogy a lakossági gázárak megfékezése volt a konkrét témája, hanem a MOL részvényeinek értékesítése.

Ön bizonyára tudja, tisztelt miniszter úr, hogy Magyarországon az energiaszektorban az állami tulajdonrész már igen-igen csekély. Ezért azt gondolom, hogy túl azon, hogy egy nemzeti kincset nem szokás eladni, az energiaszektorban meglévő mindenféle tulajdon csak egy lehetőség arra, hogy ebben a kényes kérdésben, mint energia… - mert ebben az országban nagyon sokan tekintenek az energiaszektorra aggódó figyelemmel, hiszen mindenki energiát fogyaszt, hogy minden ilyen lehetőség egy eszköz a kezünkben és a kormány kezében, hogy valóban a magyar fogyasztók érdekeit képviselje.

Szeretném megkérdezni, hogy ennek a konkrét üzletnek mi volt a célja, mi volt az indoka, és hogy a miniszterelnök úr mit tekint még nemzeti kincsnek, mert akkor úgy készülünk, és akkor tudjuk, hogy ha nemzeti kincsnek tekint valamit a miniszterelnök úr, akkor az előbb-utóbb eladásra kerül.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy az opciós szerződés miről szól, a 10 százalék részvénypakettre kapott opciót a MOL, tulajdonképpen már csak az a kérdés, hogy a konkrét üzlet mikor történik meg, de a tény maga az, amiről beszéltem.

Az a probléma, tudja, miniszter úr, hogy nemzeti kincsekről beszélünk, és itt említhetném a repteret is, hogy önök rendszeresen arról beszélnek, hogy jó üzlet. Mi a jó üzlet abban, amikor tényleg már a legfontosabb nemzeti értékeket dobjuk piacra? Az-e a jó üzlet, amikor már tulajdonképpen végkiárusítás van? Nem gondolnám, hogy ez jó üzlet, és még egyszer hangsúlyozom, energiaszektorban különösen fontos, hogy a kormány kezében maradjanak eszközök. Az a probléma, hogy ebben a végkiárusítási folyamatban nagyon komoly bevételeket realizál az állam, a költségvetés mégis recseg-ropog, ön is tudja, magas a költségvetés hiánya.

Tehát túl azon, hogy a legfontosabb értékeinket eladjuk, még nem is tudjuk a költségvetés problémáit megoldani. Ez az alapprobléma, tudja, tisztelt miniszter úr.

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy itt még egypár percig raboljam az idejüket, de azt gondolom, hogy fontos dologról van szó.

Az utóbbi hetekben a villamosenergia-árak kerültek a figyelem középpontjába. Kiderült, hogy nálunk indokolatlanul magasabb a villamos energia ára, mint például Csehországban, Lengyelországban, a balti államokban, de akár Nagy-Britanniában is. A kialakult vita során leszögezhetünk néhány dolgot. Elsőként azzal kezdeném - hátha ezzel segítek önöknek, tisztelt képviselőtársaim -, hogy mi az, amiben egyetértünk, és mi az, ami ennek okán kiderült az elmúlt hetekben.

Először is kiderült, hogy léteznek olyan hosszú távú áramvásárlási szerződések, amelyek előnytelenek a fogyasztók, a Magyar Villamos Művek, az állam számára egyaránt, és egy torz rendszert okoznak. Az is kiderült, tisztelt képviselőtársak, hogy az Európai Unió versenybizottsága versenyellenesnek, jogtalan előnyök hosszú távú rögzítésének tekinti ezeket a szerződéseket, és 2005. november 10-én vizsgálatot indított az ügyben.

Aztán úgy vélem, abban is azonos véleményünk van, hogy ezeket a hosszú távú szerződéseket újra kell tárgyalni, hiszen a kezdeti botladozások után végül is kiderült, hogy a kormány már vizsgálja, már vizsgálta ezeket a szerződéseket, illetve ezek újratárgyalásának lehetőségét. Aztán abban is egyetérthetünk kormányoldal és ellenzék, hogy a tisztességes és egy piacgazdaságban elfogadható profit megilleti az erőműveket működtető vállalkozásokat, viszont az utóbbi években ennél jóval magasabb nyereségeket realizáltak.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Biztos, hogy vannak köztünk viták. Sőt, a kialakult helyzetre vonatkozó előzményeket minden bizonnyal - és ez az elmúlt hetekben ki is derült - különféleképpen látjuk. De javaslom - és javasoltuk már több ízben is, ha figyeltek rá -, hogy most ne erről vitatkozzunk, ne a múlt vitáinak megnyerésére összpontosítsunk. Főleg akkor ne, amikor egy ilyen komoly probléma mindenki számára elfogadható megoldását keressük közösen.

Az általunk beadott országgyűlési határozatijavaslat-tervezet lényege, hogy két fő célt tűzött ki maga elé. Egy: a nyereségek tisztességes és elfogadható szintre való csökkentése, tekintettel annak hátrányára és az EU kifogásaira. Aztán másodikként: a szerződések újratárgyalásának eredményeként méltányos és igazságos legyen a lakossági villamos energia ára.

Tisztelt Képviselőtársak! Azokban a kezdeményezésekben, amelyeket a kormányoldalról tapasztalhattunk, én azt feltételezem, hogy a célunk közös, viszont a hozzá vezető útban nincsenek talán azonos véleményen velünk. Viszont azt gondolom, hogy maga a javaslat, amely önök előtt van, tisztelt képviselőtársak, nem törekszik túlterjeszkedésre abban az értelemben, hogy lényegében ez a javaslat figyelembe veszi, hogy az egész folyamatban a kormánynak van döntő szerepe. Egy országgyűlési határozati javaslat segítségével, ha önök pozitívan állnak hozzá, tisztelt képviselőtársak, elindulna egy vizsgálat, és elindulna egy olyan folyamat, amelynek valódi eredménye a tisztességes verseny lenne és a megfizethető villamosenergia-ár.

(19.20)

Higgyék el, tisztelt képviselőtársak, a hosszú távú szerződések új alapokra helyezésének, újratárgyalásának csak akkor és kizárólag akkor van értelme, mert ez komoly konfliktusokkal is jár, hogyha hosszabb távon kedvező hatása van a még mindig kormányzati kézben lévő fogyasztói árakra.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Kérem önöket, hogy támogassák szavazatukkal ennek a folyamatnak a megkezdését, és ne abból induljanak ki, hogy a múltra vonatkozóan kinek van igaza, és különösképpen ne abból induljanak ki, hogy ezt most éppen mi vetettük föl, és a javaslat tőlünk ered, mert általában ez tévútra szokta vezetni önöket. Kérem tisztelettel, hogy támogassák a tárgysorozatba-vételét javaslatunknak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Jellemző önökre, hogy én azzal kezdtem, hogy ha most azon kezdünk el vitatkozni, hogy kinek volt igaza, akkor nem jutunk előre. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Én azt mondtam, hogy legyünk egy picit most toleránsak abban a tekintetben, hogy most a konkrét problémára, ami kialakult, arra koncentráljunk.

Kuncze Gábornak javasolom, hogy legközelebb a Petőfi Irodalmi Körben olvassa fel a felolvasásait. Ez most egy konkrét javaslat a villamosenergia-szektorban kialakult torz helyzetről, hiszen ebben mindannyian egyetértünk, hogy vannak hosszú távú áramvásárlási szerződések, magas a villamos energia ára, ez hátrányos mindenkire nézve, és az Európai Unió, tisztelt képviselőtársaim, november 10-én vizsgálatot indított ez ügyben Magyarország, illetve a villamosenergia-szektor irányában. Mi történik, hogyha ezt nem tesszük meg? Az Európai Unió szankciókat fog ránk kiszabni, de higgyék el, hogy abban az esetben nincs értelme semmiféle tárgyalásnak, hogyha nem azt a célt tűzzük ki, hogy ezeket a szerződéseket új alapokra helyezzük, és ennek kedvező hatása legyen a fogyasztói árakra, amelyek még mindig hatósági árak, tisztelt Podolák képviselő úr.

Ha csak önmagában vitatkozunk, és úgy csinálunk, mintha dolgoznánk, összehívjuk az energia-albizottságot, elhívjuk az erőművek vezetőit, és akkor nem tudjuk pontosan, miről tárgyalunk, csak azt tesszük, mintha valamit tennénk, és közben összességében önök csak annyit mondanak, hogy 4 százalékkal fogják csökkenteni az áfa miatt a villamos energia árát, és önök emelték föl 12 százalékról 25-re. Azt kértem önöktől, hogy koncentráljunk a feladat megoldására, ehhez képest cinizmus, hangzavar.

Hölgyeim és Uraim! Ebből mindenki láthatta, hogy önöknek körülbelül ennyit jelent a magyar villamosenergia-szektor problémája, és ennyit jelent az, hogy a magyar fogyasztók számára jóval magasabb a villamosenergia-ár, mint a környező országok jelentős részében.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

LÁZÁR MÓZES, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Természetesen egy kicsit másként látom, és néhány szakmai kérdésben vitám van az előterjesztéssel és az előterjesztővel, és ezt szeretném most ismertetni a Ház előtt.

Egy rövid történeti áttekintéssel, nem egészen visszamenve a privatizációig, ami tíz esztendővel ezelőtt volt - bár a dolgok legmélyebb gyökere, úgy gondolom, vita nélkül megállapíthatjuk, hogy onnan ered -, én csak a múlt év őszére szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, amikor Orbán Viktor a villamosenergia-szektorban jelen lévő anomáliákra hívta fel a figyelmet, jelesül az indokolatlanul magas nyereségekre és a villamos energia fogyasztói árára. Csak halkan jegyzem meg, hogy ekkor Kóka miniszter úr "térjünk magunkhoz!" és ehhez hasonló megnyilvánulásokat tett, aztán pár nap múlva kiderült, hogy a kormány már hetek óta vizsgálja ezt a kérdést, és a most már több esetben is előfordult "nyitott kapuk" effektussal próbált a kormány magyarázatot találni erre.

(20.40)

Csak azt nem tudom, hogy a szaktárca minisztere, aki felelős az energetikáért, erről akkor, amikor azt mondta a parlamentben, hogy térjünk magunkhoz, miért nem tudott.

Ezután a kormány az éppen megnyitott törvényhez benyújtotta a javaslatát. Talán volt próbálkozás arra is, hogy bizottsági módosító indítványként kerül ez elénk, aztán végül is maradt a Podolák úr által benyújtott önálló képviselői indítvány. Úgy vélem, ha a kormány ennek az egész rendszernek az áttekintését, magát ezt a javaslatot és az ezzel kapcsolatos érvelést, amit hallottunk tőle, komolyan gondolta volna, akkor ez most - s nem a képviselő úr önálló indítványát akarom ezzel minősíteni - vélhetően kormányjavaslatként lenne előttünk, és véleményem szerint ebben az esetben gondolta volna komolyan a kormány ezt a javaslatot.

Joggal tehető fel egy fontos kérdés, mégpedig az, hogy konkrétan mi a célja a termelői hatósági ár visszaállításának. Mert ha a képviselő úr legalább két célt, de legalább egyet megfogalmazott volna, akkor egész más lenne a vita tartalma. Ha megfogalmazta volna, hogy ennek elsősorban az a célja, hogy az indokolatlan nyereségeket, az úgynevezett luxusprofitot ezzel valamilyen módon le lehessen törni, vissza lehessen vinni egy megfelelő szintre, akkor ez egy fontos kitűzött cél lenne. Vagy ha azt mondta volna a képviselő úr, hogy több egyéb lépés mellett ez egy kiinduló lépése annak, hogy a végén a lakosság számára a fogyasztói ár csökkenjen. Aztán arról vitatkozhatunk, hogy ez milyen mértékű lehet. Megjegyzem egyébként, amikor Orbán Viktor megfogalmazta, hogy lehetőséget látunk a 10 százalékos csökkentésre, akkor maga a miniszterelnök úr azt mondta, hogy miért 10, lehet, hogy 15, meg kell vizsgálni. Úgyhogy azért ez is hozzátartozik a történésekhez.

A mi szakmai köreinkben - és nekem sem - nincs kifogás arra, hogy a termelői hatósági árat vissza akarja hozni ez az indítvány, de ha nem nevezzük meg, hogy mi a célja, akkor céltalanul visszahozunk egy korábbi gyakorlatot, de nem mondjuk meg, hogy ezt miért tesszük. Mert akárhogy is próbáljuk elterelni a figyelmet, a vita arról szólt, hogy igenis, indokolatlanul magas nyereségek vannak a villamosenergia-szektor termelői oldalán.

Külön felhívom a figyelmet arra, hogy 2005. november 10-én az Európai Unió vizsgálatot indított a hosszú távú szerződések miatt. Ez nagyon jó hátszél a számunkra ahhoz, hogy ebben az ügyben megpróbáljunk valamilyen lépést tenni. Szerintem nem lett volna baj, ha ezt a javaslatot is megpróbáljuk az Európai Unióval egyeztetni, mégpedig azért, mert már csak szűk másfél esztendő van a teljes piacnyitásig. Jó lett volna megtudni, mit szól ahhoz az Európai Unió, hogy piacnyitás előtt bő egy évvel visszahozzuk a termelői hatósági árat.

Számomra az albizottsági és a gazdasági bizottsági tárgyalás... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, utána kétpercesben be tudom fejezni a gondolatot. (Kovács Tibor: Bizottsági előadó vagy!) Tudom.

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Csak szeretném befejezni, és remélem, el tudom mondani, amit még szerettem volna ebben az ügyben. Tárgyaltuk energetikai albizottsági ülésen, tárgyaltuk gazdasági bizottsági ülésen ezt a témát, és természetesen olyan anyagokat kaptunk kézhez mint képviselők, amelyek üzleti titkokat sértenek, illetve bizalmasan kezelendőek. Tehát konkrétan nem lehet ezekről beszélni, de azért néhány tanulságot le lehet vonni.

Én például azt láttam, hogy érdekes módon évek óta a legdrágább termelői árat produkáló egyik termelő teszi zsebre a legnagyobb nyereséget. Tehát nem arról van szó, hogy a legdrágábban termelő éppen hogy valami nyereséget tud ebből az árból helyzetéből adódóan realizálni, hanem igenis az látható, hogy a legdrágábban termelő erőmű realizálja a legnagyobb nyereségeket évek óta. Itt a százalékokat talán el lehet mondani, 30-35 százalékról van szó. Ez volt a legnagyobb tanulság a számomra.

A másik, hogy az MVM folytatott tárgyalásokat ezekkel a befektetőkkel, és bizonyos ajánlatok elhangzottak a nyereség csökkentésére, illetve a nyereségből egyfajta felajánlások történtek. Itt konkrét számokat megint nem lehet elmondani, de azt a tanulságot le lehet vonni, hogy ezek nagyon vegyes képet mutatnak. Tehát ebből látszik, hogy van mozgásterük ezeknek a cégeknek, és melyik éppen hogy, és érdekes módon nem a nyereséghez mérten történtek ezek az ajánlatok, hanem valamiféle saját belső megfontolás alapján. Ebből gondolom, hogy nekik - még egyszer hangsúlyozom - van mozgásterük, de ebből azt feltételezem, hogy nekünk, törvényalkotóknak is van mozgásterünk.

Csak példaként szeretném megemlíteni az Európai Unió vizsgálatával kapcsolatban, hogy az Európai Unióban volt ilyen eset, nem pont ilyen konkrét, mint ami Magyarországon, de ehhez nagyon hasonló, amikor az Európai Unió moratóriumot állapított meg a szerződő feleknek, mert itt a magánjogi szerződésekről folyt a szakmai vita, és azt mondta, hogy, mondjuk, eddig az időig tessék megegyezni, új alapokra helyezni, mert ez versenyellenes, az EU alapelveivel ellentétes s a többi. Nem egyeztek meg a felek, és minden jogkövetkezmény nélkül fölbontotta a szerződést. Én azt gondolom, hogy sem mi, sem a termelők nem akarnak idáig eljutni, ebben egyetérthetünk. Ez is azt bizonyítja, hogy van mozgásterünk, én azt hiszem.

Végül én azt szeretném megkérdezni, és az előterjesztőknek különösen feltenni azt a kérdést, hogy most akkor mi fog történni. Tételezzük fel, hogy az előterjesztés megkapja a kellő többséget, s a hatósági ár visszakerül. Akkor most az lesz a bázis, ami most van a termelők oldaláról, ami ilyen komoly nyereséget tartalmaz? Vagy megállapítja a kormány, és nem foglalkozik a termelőkkel? Én azt hiszem, hogy ebből következően megint föltehető a kérdés, amit a legelején mondtam: mi a célja a termelői hatósági ár visszahozásának? Mégiscsak jobb lenne az az út, amit mi most már hónapok óta mondunk, hogy igenis nem az MVM-nek, hanem a kormánynak kell leülni ezekkel a befektetőkkel, és igenis a tárgyalások során az a kölcsönös megközelítés, hogy mind a ketten abban érdekeltek, hogy ezt az örökölt helyzetet, ezt a hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel bebetonozott nyereséget valamilyen más alapra helyezzük, mert az ő érdekük is az, hogy az Európai Uniónak megfeleljünk, ők is tartósan itt akarnak maradni, és tisztességes - hangsúlyozom, tisztességes - nyereséget akarnak elérni a befektetésükkel, a mi célunk pedig az, hogy visszahozzuk a tisztességes szintre a nyereségeket. Tehát én nem érzékelem a konkrétan és jól körvonalazhatóan kitűzött és megfogalmazott célt emögött.

Kicsit az az érzésem, hogy a tavaly november óta elkezdett parlamenti vitában most eljutottunk egy olyan szintre, hogy valamit próbál tenni egy képviselői önálló indítvánnyal a kormányoldal, de igazából pótcselekvésnek tudom csak minősíteni, ha nincs meg a konkrét célja, nincs meg a konkrét lépések sorozata és a végén az elért eredmény.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az, hogy ezt a témát nem veszi komolyan a jelenlegi a kormánykoalíció, már abban is tetten érhető, hogy egy nagy tapasztalattal rendelkező, minden ízében energetikai szakembert akartak az Európai Unió biztosának kineveztetni, aztán ez nem sikerült. (Zaj. - Közbeszólások a kormánypárti oldalon: Uram, atyám! - Irigy vagy a Kovácsra.) Csak azt szeretném hangsúlyozni, elmondtam, Kovács Tibor képviselő úr nem értette meg, hogy önök most mondanak egy elemet. Mi azt mondtuk, hogy ez a rendszer nem egy elemből áll, és ez egy bonyolult rendszer, és azt mondtuk, hogy végig kell menni egy úton, aminek a végén van egy cél. Ne kérje rajtunk számon, Kovács úr!

A kormánynak kell bebizonyítania, hogy most a termelői hatósági ár visszaállításával egy első lépést megtesz, és utána a következő lépések ez és ez és ez. Ön is nagyon jól tudja, hogy ahhoz a bátor lépéshez kellene nyúlni, hogy igen, alapjaiban újra kell tárgyalni a hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, amelyeknek a problémája kísér végig most már tíz esztendeje a magyar villamosenergia-szektorban.

(21.10)

Még egyszer hangsúlyozom, nekem személy szerint nincsen gondom ezzel, bár érdekes, hogy kicsivel több mint egy évvel a teljes liberalizáció előtt visszaállítunk egy hatósági árat, azt mondom legyen. De mi a következő lépés? Tehát mondja már meg az előterjesztő legalább, ha a parlament elfogadja, akkor a következő lépés mi lesz. Megállapítják jóval alacsonyabban a termelői hatósági árat, és rászabadítják az Energia Hivatal munkatársait ezekre a cégekre. Vagy mi fog történni? Hol lesz a következő lépés? Vallják be, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ez bizony csak egy pótcselekvés.

Köszönöm.

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én elfogadom azt, és igyekeztem olyan módon közelíteni a konkrét kérdésekhez, hogy csak a levonható tanulságokról beszéltem, mert üzleti titkok és magánjogi szerződések, elfogadom, de higgye el, államtitkár úr, szerintem a kormány helyesebben jár el, ha nem csak kizárólag erről az oldalról, sőt elsőként a magyar fogyasztók oldaláról közelít ehhez a kérdéshez - ez az egyik.

A másik: talán az körvonalazódik bennem - mert a kérdésemre mindig nem kaptam választ, hogy mi lesz a folytatás -, hogy visszamenőleg már nem tud hozzányúlni a kormány, de majd a jövőre vonatkozóan lesz egy eszköz a kezében, amivel kordában tartja a nyereségeket. De még egyszer hangsúlyozom, alig egy esztendő van hátra a teljes piacnyitásig, tehát akkor, ha a múltra vonatkozóan nem tudnak elérni semmit, a jövőre vonatkozóan meg nem lesz idejük.

A harmadik: tisztelt államtitkár úr, az Európai Unió november 10-én megindított vizsgálata nem azt vizsgálja, hogy fogyasztói oldalon van hatósági ár, termelői oldalon nincs hatósági ár, és ez most jó vagy nem jó, és vissza kell állítani, hanem a hosszú távú áramvásárlási szerződéseket támadja és vizsgálja, és ezért mondtuk azt, hogy a termelői hatósági ár esetleg csak egy lépés vagy egy eszköz, de az alaphelyzet az, hogy a hosszú távú áramvásárlási szerződéseket kell úgy újratárgyalni, hogy vissza kell térni a garantált... - mert csak annyit garantált a Horn-kormány, önmagában ez is érdekes, hogy garantálta, de garantálta a 8 százalékos nyereséget, és ha ehhez visszatérünk, akkor igenis van mód a lakossági villamos energia árának csökkentésére.

(21.20)

Ezt kell csinálni, államtitkár úr! Ne mondja még egyszer, hogy mit... - önök nem mondják meg, hogy ennek mi lesz a következő lépése! És még egyszer hangsúlyozom: mögöttünk áll az EU, mert nem az árakat vizsgálta, hogy hatósági vagy termelői, vagy bármilyen módon, vagy szabadpiaci, hanem azt mondta, hogy a hosszú távú szerződések az egésznek a problémái.

Köszönöm.