Felszólalás adatai

KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Az Országos Rádió és Televízió Testület ebben az évben is - eleget téve a médiatörvényben meghatározott kötelezettségének - benyújtotta a parlamentnek a 2004. évi tevékenységéről szóló beszámolóját.

A beszámoló struktúrájának alapját ebben az évben is a törvényben meghatározott szempontok képezték, amelyek alapján az ORTT felvázolta az audiovizuális szektor jelenlegi helyzetét, ismertette az elmúlt év legfontosabb eseményeit, és számot adott a testület, valamint a Műsorszolgáltatási Alap elmúlt évi tevékenységéről. A beszámolóban szereplő tárgykörök közül azokat emelem ki, melyek amellett, hogy szerves részét képezik a médiahatóság törvény által előírt tevékenységeinek, sajátosan a 2004. évhez kapcsolódnak. Ezen túl kitérek azokra a jelenségekre is, melyek mind a médiahatóság működése, mind a műsorszolgáltatási szektor jövőbeli alakulása szempontjából meghatározóak lehetnek.

A kiegyensúlyozott tájékoztatási követelmények érvényesítése az egyik olyan témakör, amely folyamatosan feladatot jelent a testület számára, s amelynek helyes alkalmazása a mai napig számos kérdést vet fel. Ennek vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül az a társadalmi és politikai környezet, amelyben az elektronikus médiumok működnek, hiszen egyrészről ennek a szférának a folyamatai, jelenségei tükröződnek a műsorszolgáltatók által megszerkesztett híradásokban, másrészt természetes, hogy a médiumokat körülvevő környezet összességében is jelentős befolyást gyakorol a szektor működésére.

A ma Magyarországon működő szolgáltatók műsorát vizsgálva megállapítható, hogy a kiegyensúlyozottság tekintetében jobb a helyzet a szolgáltatás minősége, tartalma tekintetében, mint ahogyan azt a médiumokat övező jelenlegi politikai és társadalmi környezet indukálná. Bár az ORTT eddigi joggyakorlata során igyekezett pontos, érthető és a szolgáltatók számára a gyakorlatban alkalmazható támpontot adni a kiegyensúlyozott tájékoztatás kérdésköréről, köszönhetően azonban a korántsem politikamentes környezetnek, ennek ellenére is tág teret kapnak az eltérő jogértelmezések. Az egyik felvetés, amelyre a testületnek választ kellett adnia, az, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeinek a műsorszám során vagy az egész műsorszolgáltatásban, illetve a médiarendszert tekintve kellett teljesülnie.

Az ORTT eddigi tevékenysége alapján határozottan kijelenthető, hogy a médiahatóság, bár jellemzően az egyes műsorszámok kiegyensúlyozottságát ellenőrzi, kiemelten foglalkozik mindhárom halmaz részletes elemzésével. Az ennek alapján tett megállapítások megjelennek egyrészt a hatóság által hozott határozatokban, másrészt az ORTT éves beszámolóiban is. Mindez tükröződik a 2004. évről szóló beszámoló hír- és politikai magazinműsorok kvantitatív vizsgálatáról tájékoztató részében is. Az ilyen jellegű tartalomelemzések objektivitását az biztosítja, hogy a műsorokban olyan elemek gyakoriságát számolják, melyek azonosítása nem szubjektív megítélésen, hanem egyszerű előzetes definíciók alapján automatikusan történik.

A műsoroknak a kiegyensúlyozottság szempontjából végzett vizsgálata tehát olyan statisztikát eredményez, amely a műsorok tartalmát mennyiségileg jellemzi, és az így nyert statisztikák azonban önmagukban nem jellemezhetik a kiegyensúlyozott tájékoztatás érvényesülését.

Tény, hogy a médiatörvény önmagában nem tudja megoldani a kiegyensúlyozottság érvényesítése ügyét. Ennek legfőbb oka, hogy a törvény meghatározásai többnyire elvont fogalmakat tartalmaznak, és nem nyújtanak konkrét eligazítást azokról a mértékekről, határértékekről, melyek alapján az egyes műsorok tartalmát a kiegyensúlyozottság szempontjából egzakt módon minősíteni lehetne.

Annak ellenére, hogy a testület elé kerülő minden eset egyedi elbírálást igényel, az ORTT egységes és kiszámítható jogalkalmazói gyakorlatot törekszik létrehozni. A kiegyensúlyozottság érvényesítése a testület működésének az egyik legfontosabb és éppen ezért a legtöbbet vitatott kérdése is. A kiegyensúlyozott tájékoztatás megítélésekor természetszerűleg nem hagyható figyelmen kívül a véleményszabadság, illetve a sajtószabadság érvényesülése sem. Ezek kiteljesedése tükröződik egyrészt a napjainkra rendkívül sokszínűvé vált műsorszolgáltatási palettán a szolgáltatók műsorkínálatában és a műsorok tartalmában is.

(17.00)

Kijelenthető, hogy mára a véleményszabadság mind térben, mind időben kiteljesedett. Az érdeklődők a hagyományosnak számító műsorszolgáltatásoktól kezdve a legújabb információs szolgáltatásokig számos forrásból tájékozódhatnak, és kedvük szerint választhatnak az eltérő eszmeiséget, életfelfogást és műsorkínálatot közvetítő adók közül.

A véleményszabadság megvalósulásának vizsgálata mellett azonban az ORTT feladata, hogy azoknak az alapvető jogoknak a teljesülését is kikényszerítse, amelyek egyes esetekben éppen a véleményszabadság korlátját jelenthetik. Az egyik ilyen alapvető korlát a kiskorúak védelme. Az ORTT 2004-ben a kiskorúakra vonatkozó szabályok teljesülésének ellenőrzésekor a helyi, körzeti és országos televíziók műsorkínálatára kiterjedően összesen 2728 műsorszámot vizsgált meg. A széles körű hatósági kontroll hatékonyságát bizonyítja az a tény, hogy a korábban gyakorta törvénysértő műsorszámok esetében is látványos javulás volt tapasztalható.

A testület által kidolgozott és alkalmazott kontroll szempontrendszerét igazolja vissza és erősíti az e körben hozott, az ORTT számára kedvező bírósági ítéletek száma, illetve az ítéletekben megfogalmazott indoklások is. A kiskorúak védelmét szolgáló hatályos rendelkezések érvényesülésének hatósági vizsgálata óta 110 jogsértő műsorszám sorsáról ismertek adatok. Az esetek 41 százalékánál vált a testület elmarasztaló határozata jogerőssé azáltal, hogy a műsorszolgáltatók nem támadták meg a határozatát, vagy a per folyamán elálltak a keresettől. Az ügyek 11 százalékánál folyamatban van a per, és még nem született döntés. A fennmaradó összesen 53 műsorszám esetében hoztak a bírók már valamilyen, többnyire még csak elsőfokú ítéletet, melyek alapján megállapítható, hogy a bírák 81 százalékában egyetértettek az ORTT döntésével, és megállapították a kiskorúakra vonatkozó valamely rendelkezés sérelmét.

A véleményszabadság másik korlátját az emberi jogok törvényi védelme jelenti. A médiatörvény úgy fogalmaz, hogy a műsorszolgáltató tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat. Az emberi jogok védelme az úgynevezett valóságshow-kkal kapcsolatban merült fel az év során hangsúlyosan, de a testület számos olyan esetben is eljárt, melyekben a műsorszolgáltatók az érintettek beleegyezésének hiányában, illetve tiltakozása ellenére közöltek riportot, vagy mutattak be fényképet. Az ilyen esetek kapcsán jogértelmezési vita alakult ki az ORTT és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa között. Ennek alapját az képezte, hogy az ORTT-nek milyen körben van lehetősége, illetve kötelezettsége eljárni a személyhez fűződő jogok terén, amennyiben azt a műsorszolgáltatásban megvalósuló jogsértés alanya személyesen nem, vagy kizárólag polgári bíróság előtt érvényesíti.

Az ombudsman álláspontja szerint az alkotmányos alapjogok intézményes védelmére a testület nemcsak jogosult, hanem egyben köteles is. Véleménye szerint az ORTT-nek a médiatörvény nem azt teszi feladatává, hogy érvényesítse a személyhez fűződő jogokat az arra jogosultak helyett, hanem azt, hogy a vele közjogi viszonyban álló műsorszolgáltatókkal szemben ellenőrizze és felügyelje azok érvényesülését. A polgári bíróság eljárása egyenrangú felek szerződéses viszonyaiban nem érintheti az ORTT közhatalmi tevékenységét, melynek ellátása során nem az alanyi jogvédelem, hanem az alkotmányos alapjogok védelme a testület feladata. A személyhez fűződő jogok érvényesítése kapcsán a testület határozatait felülvizsgáló bíróságok számos alkalommal az ombudsman véleményével ellentétes álláspontra helyezkedtek. A testület ennek feloldására célként fogalmazta meg, úgy felel meg az elvárásoknak, hogy eljárása során az alkotmányos jogot sértő jelenségek ellen lép fel, és nem avatkozik bele a műsorszolgáltató és az alanyi jogosult közötti jogviszonyba.

Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese még 2003-ban jelentéseiben tett észrevételt az ORTT panaszbizottsága ügyrendjének az egyéb panaszokra előírt szabályaival kapcsolatban. Az ombudsmanhelyettes jelentéseiben javaslatokat fogalmazott meg az Országgyűlésnek, egyebek mellett a panaszbizottság egyéb panaszokra vonatkozó eljárási szabályainak a törvényben való megállapítása, ezen belül is a médiatörvény módosításával a panaszbizottsági döntések elleni jogorvoslat általános szabályainak megállapítása érdekében. Álláspontja szerint a testület a panaszbizottság ügyrendjében az egyéb panaszokra vonatkozó szabályozással, nevezetesen a vélemény mint döntéstípus megalkotásával túlterjeszkedett a médiatörvényben kapott felhatalmazáson. Úgy ítélte meg, hogy minden ügyben állásfoglalást kell hozni, sőt az egyéb panaszok miatt indult eljárásban is helye van a jogorvoslatnak. Ez ügyben az Országos Rádió és Televízió Testület 2004-ben személyesen is konzultált Takács Alberttal, és bár a konkrét ügyben az álláspontok nem közeledtek, a testület osztotta az ombudsmanhelyettes véleményét abban, hogy egyértelmű helyzetet teremtene, ha a médiatörvény szabályozná teljeskörűen a panaszügyek kezelését.

A téma kapcsán fontosnak tartom megemlíteni, hogy az egyéb panaszok alapján indult eljárásban hozott panaszbizottsági döntések elleni jogorvoslati lehetőség hiánya a testület véleménye szerint nem alkotmányellenes, az eljárás ugyanis nem tekinthető hatósági eljárásnak, ekként a döntés nem minősül bírósági, közigazgatási vagy más hatósági döntésnek, hiszen jogot nem keletkeztet, kötelezettséget nem állapít meg. A testület jogalkalmazását a bírói gyakorlat többségében osztja, bár a Legfelsőbb Bíróság két ellentétes ítéletet is hozott. Az egységes bírói gyakorlat kialakítása érdekében a Fővárosi Bíróság közigazgatási kollégiumának vezetője a Legfelsőbb Bíróságtól jogegységi döntést kért, így az egységes jogértelmezés kialakítása a közeljövőben várható.

A panaszügyek kapcsán kell megemlíteni, hogy 2004-ben a kiegyensúlyozott tájékoztatás sérelme miatt benyújtott panaszok között a politikai pártok vagy mozgalmak, illetve képviselőik által kezdeményezett, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeit érintő kifogások aránya volt a jelentős. A jelenség többek között arra a tényre is visszavezethető, hogy elsősorban ezek azok a szervezetek, amelyek kellő infrastruktúrával és jogi ismerettel bírnak ahhoz, hogy a műsorokat viszonylag folyamatosan figyelni tudják, azok tartalmára panaszok beadásával reagálni tudnak, illetve ők azok a szereplők, akik a törvény által előírt személyes érintettséget is viszonylag széles körben igazolni tudják. Ez a fajta aktivitás egy parlamentáris demokráciában teljesen természetes.

Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy ez a jelenség nem korlátozza-e a véleménynyilvánítás, valamint a sajtó és a szerkesztők szabadságát. A politikai pártok és mozgalmak ugyanis számtalan panaszukkal akár választási helyzetbe is kényszeríthetik a gyakran bepanaszolt hírműsorok szerkesztőit. Ennek alapján a műsorszolgáltatók dönthetnek úgy, hogy túlzott óvatossággal eljárva mindig mindenkit megkérdeznek, ezzel élvezhetetlenné téve a hírműsorokat, másrészt pedig a könnyebb irányba elmozdulva a szerkesztők gyakorlatilag politikamentes, bulvár jellegű hírműsorokat állítanak össze. Ennek a jelenségnek a megjelenése egyébként tapasztalható a jelenlegi műsorszolgáltatási gyakorlatban is. Megállapítható, hogy a panasszal érintett műsorok legnagyobb részét a televíziós és a rádiós hírműsorok, illetve az aktuális közéleti kérdésekkel is foglalkozó magazinműsorok teszik ki, tehát a legtöbb panasz azokat a műsorszolgáltatókat érinti, amelyek vállalják a politikai témák bemutatását.

A testület törvényi kötelezettsége a műsorszámok tartalmának vizsgálatán túl a műsorszolgáltatók tulajdonosi szerkezetének ellenőrzése aszerint, hogy megfelelnek-e a médiatörvényben előírt korlátozásoknak. 2004-ben az országos műsorszolgáltatók esetében e téren változás nem történt. A helyi és körzeti médiumok tulajdonosi struktúrájának változását az országosokhoz hasonlóan szigorúan vizsgáljuk, kiemelkedő problémát 2004-ben itt sem tapasztaltunk.

Mindezek után néhány szó a médiapiac jelenlegi helyzetéről és jövőjéről. Általánosságban elmondható, hogy mára kialakult a médiapiacon egy nagyon kemény verseny. A piacra újonnan belépő szolgáltatók magas száma, illetve az általuk nyújtott újfajta, gyakran tematikus szolgáltatások által generált versenyhelyzet, így a piacról való kiszorulás lehetősége egyrészt aggodalommal tölti el a már piacon lévő műsorszolgáltatókat, másrészt folyamatos megújulásra készteti őket. Emellett a szolgáltatók többsége a mára kialakult sokcsatornás rendszerekben a hozzáférés lehetőségeinek korlátaitól is tart. A szolgáltatók félelmei annyiban megalapozottak, amennyiben az elmúlt években valóban sok új és ezen belül is számos tematikus csatorna lépett be a magyarországi médiapiacra. A szakosított csatornák megjelenése a piac egészének képét árnyalhatja, a reklámpiac szempontjából azonban igazi jelentőséggel nem bír, hiszen ezen médiumok műsorszolgáltatásában nem jellemző a nagy volumenű reklámsugárzás. A piac jövőbeli alakulására az előfizetéses csatornák sem jelentenek befolyásoló tényezőt, ezek száma évről évre stagnál.

A napjainkra kialakult médiapiac stabilnak mondható, ezzel együtt a hihetetlenül gyors technológiai fejlődés révén várható a piac arculatának megváltozása, a ma ismert szolgáltatók és tartalmak átrendeződése.

(17.10)

Gondolok itt az internet alapú tartalomszolgáltatásra, illetve a harmadik generációs mobilszolgáltatásra is, ahol a klasszikus telefonos szolgáltatásokon túl ma még csak a televíziók képernyőjén megjelenő tartalmak is elérhetőek lesznek. A verseny tehát éleződik, a közeljövőben nemcsak a hagyományosnak tekinthető műsorszolgáltatók, hanem a mobilszolgáltatók és az internetes tartalomszolgáltatók is versengeni fognak a nézők kegyeiért.

Napjainkban mind a rádiós, mind a televíziós piacot az erős koncentráció és tematizálódás iránti igény jellemzi. Ezt a tendenciát azonban a médiatörvény sok esetben vagy nem kezeli, vagy nem tudja kellő hatékonysággal kezelni. A szabályozás ezen a téren is túlhaladott, nem tartalmaz a gyakorlatban is jól és kiszámíthatóan alkalmazható rendelkezéseket, és hátráltatja a technológiaváltással kapcsolatos folyamatok megindulását.

A rádiós piac vizsgálata alapján megállapítható, hogy a helyi és a körzeti műsorszolgáltatók népszerűsége, hallgatottsága növekszik, ha nem is kiugró mértékben. Mindkét műsorszolgáltatói piacra jellemző, hogy az országos műsorszolgáltatók kivételével nem működik egységes és a szektor szereplői részéről általánosságban elfogadott nézettségi, illetve hallgatottsági mérési rendszer. Az ORTT e hiány pótlására tervezi egy olyan pályázat kiírását, amely révén mind a hatóság, mind a piac résztvevői egzakt képet kaphatnának a reklámpiac alakulása szempontjából rendkívül nagy jelentőséggel bíró folyamatokról.

A jelenlegi hirdetési piacra jellemző, hogy a televíziók birtokolják a legnagyobb szeletet a reklámtortából, de megfigyelhető a rádiók és az internetes tartalomszolgáltatók részesedésének enyhe növekedése is. Emellett kiemelést érdemel az a jelenség, hogy a helyi műsorszolgáltatók már nemcsak a műsoraik terjesztése érdekében kapcsolódnak hálózatba, de olyan hálózatok kialakítása is megfigyelhető ezen szolgáltatók körében, amelyeknek egyedüli célja a reklámok, hirdetések közös értékesítése.

A médiapiac alakulása természetesen hatással van a műsorszolgáltatási díjak mértékére is. Az előző évekhez képest 2004 végére a műsorszolgáltatókat terhelő díjtartozás jelentős mértékben csökkent. A folyamatos elmaradásban lévő szolgáltatók zöme a műholdas médiumok köréből kerül ki, melyeknek egy része a műsorszolgáltatási díj fizetésének jogalapját is vitatta, mondván, hogy az általuk a törvény alapján fizetendő díj egyszeri regisztrációs díj. A vitában a bíróság az ORTT érvelését fogadta el, jogosnak ítélve a testület által e téren eddig folytatott gyakorlatot. A földfelszíni szórással működő műsorszolgáltatók körében a díjtartozás bár megfigyelhető, a tartozások kötelezettjének köre azonban nem állandó, folyamatos elmaradásban lévő műsorszolgáltató szinte alig van.

A testület 2004 elején folytatta az uniós csatlakozásra történő felkészülést, a csatlakozással együtt járó többletfeladatait az ORTT teljes mértékben el tudja látni, eleget tud tenni az uniós tagként Magyarországra is háruló ellenőrzési, beszámolási és adatszolgáltatási kötelezettségnek. 2004-ben a testület elkötelezte magát a Műsorszolgáltatási Alap korszerűsítése mellett, átfogó felülvizsgálat elindításával egy időben felállított egy, az alap munkáját, pályáztatási tevékenységét segítő szakértői tanácsot is.

Az elmúlt évben a testület a szektor egészét, de leginkább a közszolgálati műsorszolgáltatókat érintő, egyre égetőbbé váló finanszírozási problémák orvoslására tett az Országgyűlésnek javaslatot. 2004 szeptemberében az Országgyűlés költségvetési bizottságához, valamint a kulturális és sajtóbizottsághoz benyújtotta a törvénymódosítási javaslatot oly módon és olyan formában, amely szerint a testület szerint kiszámítható finanszírozási rend került megfogalmazásra, mely révén lehetőség adódna a közmédiumok alulfinanszírozottságából adódó, esetlegesen megjelenő politikai befolyás kiküszöbölésére. A javaslatra amellett, hogy megoldást próbál találni a finanszírozási rendszer elemi problémáira, alapvetően a konszenzuskeresés volt a jellemző. A műsorszolgáltatók a médiahatóság javaslatát rendkívül kedvezően értékelték. A javaslat ennek ellenére nem kapta meg az országgyűlési tárgyaláshoz szükséges többséget.

2004-ben s az idén egy, a műsorszolgáltatók és a médiahatóság életében is jelentős ciklus ér véget: lejárnak az úgynevezett elsőkörös műsorszolgáltatási jogosultságok, amelyek megújítása újabb és újabb kihívások elé állította és állítja a médiahatóságot. Ezek a kihívások főként a jogértelmezési jellegű viták tisztázását jelentik, hiszen a médiatörvény e helyütt sem tartalmaz egyértelmű, pontos eligazítást a jogalkalmazó számára. E természetszerűleg jelentkező jogértelmezési polémiák lezárása még nem történt meg, az igazi megoldást e területen is a médiatörvény mielőbbi módosítása és pontosítása jelentené.

Egy másik olyan körülmény, amely sok egyéb tényező mellett a jelenlegi médiaszabályozás módosítását igényelné, a digitális technológiaváltás követelménye. A médiatörvény jelenlegi, analóg műsorszolgáltatásra épülő szabályrendszere ugyanis nehezen értelmezhető és ültethető át a digitális műsorszolgáltatásra. A testületnek az Informatikai és Hírközlési Minisztériummal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával és a Nemzeti Hírközlési Hatósággal együttműködve olyan alapkoncepciót kell kidolgozni, amely révén hazánkban is elérhetővé válnak a digitalizációval járó anyagi és technikai előnyök. Ez az előkészítő munka jelenleg is folyik az érintett szervezetek szoros együttműködése mellett.

A technológiaváltással a műsorszolgáltatásban mennyiségi és minőségi változás áll be, amely megteremti a lehetőséget arra, hogy interaktív tartalmak a későbbiekben a lakosság szélesebb rétegeihez is elérjenek, és újfajta műsorszolgáltatási rendszer, új médiakép alakuljon ki. Ehhez azonban szükséges a piacon ma is lévő műsorszolgáltatók jelenlegi működési feltételeinek olyan megváltoztatása, illetve olyan új feltételek biztosítása, amelyek segítségével továbbra is megfelelő színvonallal tudják folytatni tevékenységüket. Ennek különös jelentősége van a közszolgálati műsorszolgáltatásban. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a digitális világban a közszolgálati műsorszolgáltatók akkor maradhatnak eredményesek és versenyképesek, ha a szolgáltatók menedzsmentje elkötelezett híve a folyamatos innovációnak, illetve ha a politikacsinálók képesek olyan kedvező szabályozási környezetet teremteni, amely ösztönzi és támogatja a digitális átállást. A támogatás elvei között kiemelt fontossággal bír a normativitás, az arányosság, illetve nem megengedhető a piac- és a versenytorzító megoldások alkalmazása.

A közszolgálati műsorszolgáltatóknak az új médiarendszerben az új technológiákat teljeskörűen kihasználni képes, multimédiás tartalomszolgáltatóvá kell válniuk, hiszen vitathatatlan, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás magában hordozza egy magas színvonalú, folyamatosan nívós tartalmat nyújtó szolgáltatás lehetőségét, de csak akkor, ha ahhoz állandó innováció is társul. A magas színvonal és a tartalom gazdagságának az alapja azonban, hogy a műsorszolgáltató által kialakított műsorszerkezetben többségben legyenek a saját gyártású műsorszámok.

A globalizálódó médiavilágunkban a közszolgálati műsorszolgáltatás kiemelt feladata, illetve talán kizárólagos lehetősége a nemzeti kultúra hathatós védelme. Fontos ezért, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók a nemzet hangjává váljanak, s a magyar kultúra megrendelői és centrumai legyenek. Biztos vagyok benne, hogy ha ez az előző két feltétel teljesül, a közszolgálati műsorszolgáltatók színvonalas műsoraikkal a nézettség és a hallgatottság tekintetében is méltó vetélytársai lesznek a szektor más szereplőinek.

Az eddig elmondottak kiemelését, illetve az ORTT 2004. évi beszámolója egészének parlamenti megvitatását rendkívüli fontosságúnak tartom. E beszámolók révén nyílik lehetőség az elektronikus médiavilágot érintő, hosszú távú és mindannyiunk életét jelentősen befolyásoló jelenségek, történések pusztán szakmai alapon történő vizsgálatára, a jelen és a jövő előttünk álló kihívásainak ismertetésére. A beszámolóban igyekeztünk tárgyilagosan bemutatni a magyar elektronikus média helyzetét és jelenségeit. Arra kérem a tisztelt országgyűlési képviselőket, hogy járuljanak hozzá a médiatörvény fennálló hiányosságainak mielőbbi kiküszöböléséhez, teremtsék meg a politikai feltételeit a hatályos médiatörvény módosításának.

Kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el az Országos Rádió és Televízió Testület napirenden szereplő beszámolóját, támogatva ezzel is a testületet további munkájában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)