Felszólalás adatai

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök neki, hogyha közös az izgalmunk, már ugye abban az értelemben, hogy a fiataloknak szeretnénk jobb életet biztosítani ebben a sikeres Magyarországban, a mi hazánkban. Ehhez bizonyára lesznek jó ötletek is. Ötlet szintjén már hallottunk fideszes politikusoktól olyasmiket, hogy ilyet kéne csinálni, meg olyat kéne csinálni, garanciatörvényt meg egyebeket, meg 2006-ra vonatkozó terveket. Szívesen vesszük, használni fogjuk ezeket a terveket, alkalmazzuk, és az ország javára fogjuk fordítani. Biztos vagyok benne, hogy a következő egy-két-öt évben ezeknek a haszna az ország valamennyi lakosa számára fog válni.

És ugyanígy örülünk neki, ha problémát jelent az, hogy a miniszterelnök személyesen is megtiszteli jelenlétével az ifjúságpolitikai vitanapot a parlamentben, mert ez azt jelenti, hogy képviselőtársaimnak lelkiismeret-furdalást okozhat az, hogy saját vezető politikusaik közül nem nagyon látogattak be a mai nap folyamán, egyikőjük sem arra, hogy dolgozzanak itt a parlamentben, vagy esetleg fontosnak tartsák, már jelenlétükkel is demonstrálva az ifjúság, a fiatalok ügyét.

Örülök neki, hogy nem érte kritika azt, hogy valóban kapnak rászoruló fiatalok ingyen tankönyvet, kapnak a rászoruló gyermekek ingyenes étkezést (Lengyel Zoltán: Nem kapják meg, Zsolt, erről van szó!), hogy az esélyegyenlőség jelszavát a Fidelitas is átveszi ugyanúgy, mint ahogy most már 15-20 éve mi ezt hangoztatjuk, úgy látom, találtak megint egy új, üres kabátot, amit megpróbálnak fölvenni, és forognak egy kicsikét. Én azt javaslom, hogy ne változz, hanem változtass; változtass az ország, annak lakosai, polgárainak a sorsán, próbáljuk meg közösen támogatni azt a programot, amelyet mi képviselünk, amelynek révén növekszik a családi pótlék, amelynek révén növekszik a szociálpolitikai kedvezmény, amelynek révén növekszik a hallgatói normatíva, amelynek révén növekszik…(Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm, értem, elnök úr, sajnos nem tudom tovább folytatni, pedig még lehetne órákig.