Felszólalás adatai

Hadd idézzem önnek is és az egész Háznak az új Alaptörvény alapvetési részből a D) cikket, amely szerint Magyarország elősegíti a határon túliak közösségeinek fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal. Ezzel az alaptörvény egyértelmű feladatává tette minden magyar képviselőnek, állampolgárnak, de legfőképp a kormányzati felelősséggel bíró szereplőknek, hogy a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit mindenképpen támogatni kell. Ez nem pusztán csak egy álom, egy vágy, hanem egy állandó feladat Magyarország számára.

Azok az állampolgárok, akik határon túl élnek, ugyanúgy ellátják az állampolgári kötelezettségeiket az adott országban, mint bárki más; ugyanúgy adót fizetnek, ha van hadkötelezettség, azt teljesítik, ha bármilyen más közösségi kötelezettségük van, annak eleget tesznek. De mivel eleget tesznek a kötelezettségeiknek, ugyanolyan jogok kell hogy járjanak nekik. Számukra az önrendelkezés teljessége, a személyiség kibontakoztatásának kerete sok esetben egy személyi vagy egy területi közösségi, kulturális vagy politikai autonómia, az ő állampolgári jogaik így teljesek. Ha ők teljesítik az állampolgári kötelezettségeik teljességét, ugyanígy jár nekik a jogoknak is a teljessége, márpedig van, akiknek különleges sportolási lehetőségeket biztosít, különleges közlekedési vagy kulturális lehetőségeket biztosít egy-egy kormányzat, az ott élő magyarok számára pedig akkor teljes az állam által kínált közjó vagy akkor teljes az állam által kínált szolgáltatásoknak vagy közösségi lehetőségeknek a teljessége, hogyha ezek az állampolgárok lehetőséget kapnak arra, hogy területi autonómiával is rendelkezzenek.

Éppen ezért ugyanúgy kötelezettsége az ottani államoknak is, hogyha a közjót szolgálják, hogy a magyarok számára, az ottani magyar nemzetiségűek számára minél inkább biztosítsák az önrendelkezés szélesebb formáit, de ez természetesen a magyar kormányzat számára is folyamatos kötelezettség.

Ezt leszögeztük a 10. MÁÉRT-en elfogadott "a nemzetpolitika stratégiai kerete a magyar nemzetpolitika" című dokumentumban is, amelyről ma már esett szó. Célunk az, hogy a magyar közösségek saját életviszonyaikra vonatkozóan az őket érintő kérdésekben maguk határozhassák meg döntéseiket, amihez szükséges, hogy a külhoni magyar közösségek teljes intézményrendszere kiépüljön.

Úgy folytatódik szó szerint a stratégia: Magyarország támogatja a külhoni magyar közösségek területi és/vagy személyelvű autonómiáját. Ennek az eszközeként, mi úgy gondoljuk, hogy határon túl az etnikai pártok lehetnek a legnagyobb segítői, a legnagyobb motorjai ennek a folyamatnak, hiszen sok esetben egy vegyes párt inkább az asszimilációt segíti elő, a tiszta etnikai pártokban viszont nincs vita, hogy a frakcióülés milyen nyelven zajlódjék, hogy az egyes plakátok vagy nagygyűlések milyen nyelven legyenek kifüggesztve, megtartva, így egyértelmű a magyar közösségek érdekképviselete. Éppen ezért ezek a pártok tudnak azért küzdeni, hogy mindig több joga legyen a nemzeti kisebbségeknek, és soha ne legyen kevesebb.

A magyar kormány politikáját is az határozza meg, hogy a határon túli magyarokhoz hogy viszonyul egy-egy szomszédos országunk. Ha az adott ország az ottani magyarokkal jó viszonyt ápol, akkor Magyarországgal is, biztos lehet benne, hogy jó viszont tud ápolni. Ha viszont az ottani magyarok jogait csorbítani kívánja, akár durvább, akár áttételes módon, ez nyilván negatívan befolyásolja a két ország külpolitikáját, a szomszédsági kapcsolatokat is. De így egyértelmű minden ország számára a recept: hogyha Magyarországgal jó viszonyt akar ápolni, nem kell mást tennie, mint az ottani magyarokat megbecsülni és jó állampolgárként bánni velük.

Nagyon jó példa, azt hiszem, erre a folyamatra a Vajdaság, ahol a Magyar Nemzeti Tanács egy nagyon magas szintű civil, egyházi érdekképviselettel intézményfenntartóvá vált sok-sok kulturális, oktatási intézmény tekintetében, így lényegében az ottani magyarok önigazgatása már hajlik egy ilyesfajta irányba. Nagyon ügyesek voltak a vajdasági magyar politikusaink, hogy el tudták ezt érni, hogy ilyesfajta intézményfenntartóvá vált az ottani magyar közösség, ezzel a teljes magyarság számára is egy jó példát mutattak.

Én úgy gondolom, hogy fontos elérnünk ezeket a közösségi autonómiatörekvéseket azért is, már csak közigazgatási minisztériumi szemszögből is mondom, hogy mindenki magyarul tudjon ügyet intézni, magyarul tudjon tanulni, magyarul tudjon beszélni az orvosával. Én úgy gondolom, hogy megvannak a határontúliakban ezek a több évtizedes tervek, bízunk benne, hogy a magyar erőfeszítéseket előbb-utóbb, mint sok más országban, itt is siker fogja koronázni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)