Felszólalás adatai

És azt gondolom, ha már a Btk.-hoz nyúlunk, akkor ideje lenne egy olyan átfogó reformnak, aminek már többször nekifutott ez az új kormány, de valahogy mindig elakadt. Ha csak arra gondolok, hogy ma Magyarországon közbiztonság mint olyan nyomaiban létezik, illetve nem létezik, akkor elég pontosan fedjük le a valóságot. Ez persze nagyrészt a belügyminiszter, Pintér Sándor felelőssége, de lehet, hogy őt az üzleti érdekeltségei elfoglalják, és esetleg kevés figyelmet tud szentelni eme tevékenységének.

A teljes mértékben bulvármédiává vált közszolgálati televízió is - utánozva a kereskedelmi tévéket - láncszerűen mutatja be a különböző bűncselekményeket, baleseteket, elég lehangoló képet fest ma, 2012-ben Magyarország egére. És ha tényleg végiggondolják, hogy csak ezen a hétvégén mi minden történhetett meg Magyarországon, akkor elég borzalmas az a kép. Borsod megyében Berzéken és Hejőszalontán is több embert megöltek, az ottani visszajelzések és értesülések szerint cigányok. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Bűncselekményben, nagyon súlyos bűncselekményekben... Ugyanez történt a felvidéki Szádelőn, ahol egy magyar kickbox-világbajnokot vertek agyon egy diszkóban, szintén cigányok. Úgyhogy ez csak annyiban említem, hogy itt is felmerül, hogy lehet-e használni a cigánybűnözés kifejezést, és ez mennyire fedi le a valóságot. Ha rendszeresen ilyen bűncselekmények történnek és gyilkosságok, akkor csak nem mondhatjuk, hogy ez egy nem létező és abszurd kategória.

A Kulcson történt borzalmas mészárlás eseményeit meg majd nyilván hosszasan fogják még elemezni, ahol egy nem cigány elkövető gondolta úgy, hogy kiirtja az egész családját, és úgy tűnik - és ezt hozzák az újságok azóta is -, megnyugodott, hogy nagyrészt elérte ezt a célját.

Tehát itt rég észre kellene venni, hogy a közbiztonság megvédésére és a bűncselekménytől, az ilyen súlyos bűncselekményektől történő visszatartásra alkalmatlan a jelenlegi Btk., a jelenlegi büntető törvénykönyv szankciórendszere és eszköztára. Sokkal súlyosabban kellene fellépni, mert a három csapásként elfogadott törvény is, amivel egyébként egyetértettünk, úgy tűnik, hogy nem alkalmas, hogy fölszámolja ezt a problémahalmazt. Mert amikor elköveti az első vagy második súlyos bűncselekményt, akkor esetleg gondolhatja még, hogy kívül maradhat. De ennél még sokkal súlyosabbak, mondom, a csak dióhéjban ismertetett esetek.

Tehát abszolút indokolt lenne, hogy újra visszaállítsuk a halálbüntetést, amivel egyébként egyetértene a társadalom többsége. És hiába hivatkoznak arra, hogy nemzetközi egyezmények révén vállalta Magyarország azt a kötelezettséget, hogy ettől tartózkodni fog a közrend fenntartása során, de úgy tűnik, a helyzet, a tarthatatlan közállapotok követelik meg a sokkal erőteljesebb fellépést.

És meddig vállalják önök azt a felelősséget, hány ártatlan élet árán, amit csak közvetlenül azok követnek el, akik kiérdemelték volna ezt a legsúlyosabb büntetést is magukra nézve, de a liberális büntetőjog és büntetés-végrehajtás következtében kiszabadulnak ezek a bűnelkövetők, és utána ahelyett, hogy kiiktattuk volna a társadalom önvédelme érdekében őket a közéletből, újra lecsapnak, és újra ártatlan áldozatokat gyilkolnak meg? Vajon ez a kulcsi gyilkos, aki tényleg elégedetten nyugtázta, hogy a családja tekintélyes részét sikerült kiirtania, ha megállapítják, mondjuk, hogy kényszergyógykezelést kell elrendelni, és utána pár év múlva majd gyógyultnak nyilvánítják, akkor ki fogja vállalni azt a felelősséget, hogy mondjuk, valakit tényleg ez a dühöngő vadállat vagy őrült majd esetleg újra lemészárol, mert hirtelen ez az érzete fog támadni, hogy neki megint ölni kell? Ki fogja vállalni ezért a felelősséget, hogy a társadalom védelme érdekében őt nem iktatjuk ki egyszer és mindenkorra a potenciális veszélyforrások közül? Azt hiszem, hogy senki.

És itt az új törvény rendelkezik a Btk. 168. §-ának módosításában, hogy aki mást öngyilkosságra rábír vagy segítséget nyújt, az milyen büntetést kellene kapjon, de én egy unortodox gondolattal még azt is kimondom: ha már nincsen meg az a lehetőség, ami persze a kormány felelőssége, hogy végigvigye azt az egész jogi procedúrát, a nemzetközi szerződéseket is felmondva, hogy visszaállítsa a halálbüntetés intézményének a lehetőségét, és ha már ezt nem teszik lehetővé, ugyan miért emeljük ki külön itt ebben az esetben, mondjuk, a súlyos bűncselekményeket elkövetők esetében ugyanolyan büntetési tétellel fenyegetve, mint egy normál embert? Igenis azt állítom, hogy például tegyük meg, és nem szégyenlősködve, hogy egy ilyen, akár életfogytigra elítélt embernek legyen lehetősége befejezni azt a szenvedést, amit érezne annak a reménytelen küzdelemnek vagy kilátástalan életnek végén, hogy ha ténylegesen nem szabadulhatna ki a börtönből, és legyen lehetősége úgy dönteni, hogy ő nem akar már ilyen életet tovább élni, a börtönben bennmaradva egész életében; akár legyen lehetősége az öngyilkosságra, egészen pontosan fogalmazva.

Miért ne tehetnénk lehetővé, hogy az ilyen ember... - hangsúlyozom, miért kellene, hogy a társadalom finanszírozzon és a luxusbörtönökben, amit a szocialista kormányzatoknak köszönhetően PPP-konstrukcióban építettek föl, eladósítva hosszú időre a magyar államot, és a költségvetésnek mérhetetlen terheket okozva, és nyilván annak a körnek, amely ebben részt vehetett, nagyon kedvező bevételi forrást eredményezve. Tehát az ilyen luxusbörtönök helyett igenis meg kellene teremteni az ilyen potenciális veszélyforrást jelentő bűnözőknek a végleges kitiltását. Legyen lehetősége, hogy úgy döntsön, hogy az ő eltartása helyett nem élné tovább ezt az életet, mert nem fog tudni úgysem visszailleszkedni a magyar társadalomba, és nem fogja tudni egy ilyen jellegű súlyos cselekmény után újra úgymond felépíteni magát, és egy megfelelő vállalás jegyében visszailleszkedni úgy a társadalomba, hogy ne kelljen nekünk, a többségnek, az ártatlan embereknek potenciálisan félni, és kiszolgáltatottnak lenni az ilyen típusú embereknek.

(14.30)

Úgyhogy sokkal hatékonyabb módon kellene egyszer s mindenkorra átnézni a büntető törvénykönyvet, hogy milyen változásokat lehetne keresztülvinni, amelyekkel valóban védenénk a magyar társadalmat, és nemcsak az EU-s irányelveknek tennénk eleget, és nemcsak arra törekednénk, hogy a liberális demokráciában bevett elveknek és gyakorlatnak megfelelően mit tehetünk meg. Konkrétan a mostani törvénynél is citálhatom a büntetési tételeknek a súlyát, mert pontosan ugyanerről van szó, hogy hogyan lehet, hogy például összesen 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel van fenyegetve az, akinek a megerőszakolt sértett a nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, és ezt az erőszakos közösülést a sértettel szemben, fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el. Akár öt év - ez a minimális tétel a büntetésnél - letöltésével már meg van oldva ez az egész? És ez a visszafordíthatatlan folyamat, amit egy ilyen erőszakos közösülésnek a sértettje elszenved, és egész emberi életek meg vannak váltva egypár, börtönben letöltött esztendővel? Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam idézte Morvai Krisztinának ezen a területen folytatott munkásságát, és ez bizony egy nagyon szomorú téma, ha belemennénk, hogy ezek az áldozatok milyen lelki traumát kellett hogy feldolgozzanak, és milyen nehezen tudtak - ha egyáltalán tudtak - kijönni abból a súlyos depresszióból és visszahúzódásból, amit egy ilyen cselekmény okozott. Woody Allen például, aki szintén elkövette ezt a bűncselekményt, utána elvette a nevelt lányát, valahol nyilván nem természetes az ilyen kapcsolat, de ezt még szinte jó példának is lehet mondani, mert nyilván nem ment volna talán hozzá, ha nem érezte volna valahol még ennek a szinte vérfertőző kapcsolatnak is a valamilyen pozitívumát. De nyilvánvalóan azért ez egy speciális példa, és a többség nem így éli meg ezt a fajta zaklatást.

Konkrétan az is, amit a Btk.-ban módosít a törvény, mind hatályban hagyja ezeket a rendkívül kicsi és éppen ezért nem megfelelő büntetéskiszabási tételeket. És amikor erről beszélünk, hogy mennyire nincs közbiztonság, mennyire nem garantálja a Btk. a megfelelő szankciórendszert, akkor az alapvető jogok biztosa, Szabó Máté hivatala egy örvendező jelentést tesz közzé a mai napon, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben ezentúl megtiltják, hogy bele lehessen hallgatni a bűncselekmény gyanúsítottja és az őt védő közötti telefonbeszélgetésbe, merthogy ezzel sértik a gyanúsítottnak a védelemhez való jogát. Tehát ez a hihetetlen kontrasztos dolog, hogy utána ezt hozzuk fel a mai korban, a mai adott pillanatban mint pozitív fejlemény, mint történés, hogy a potenciális bűnelkövető védelemhez való joga esetleg sérül, ha az ő telefonbeszélgetésébe belehallgat valaki. Nyilvánvalóan ha nem ő követte el, akkor nem tud semmi olyat elmondani, amivel saját magára terhelőleg hatna. Ha viszont ő követte el, akkor miért az a társadalom és az állam érdeke, hogy segítsünk azzal is, hogy még az ellenőrzés lehetőségét is elvonjuk, segítsük a bűncselekmény elkövetése alóli tisztázásban azáltal, hogy magára nézve esetleges terhelő dolgok ne juthassanak a nyomozó és az eljáró hatóságok tudomására?

Tehát nagy problémák vannak, és nagy változások szükségeltetnének a büntetőrendszerben, amivel sajnos a kormány, úgy tűnik, nem akar szembenézni, és ehelyett felmutatjuk és megelégedve mutatjuk, hogy eleget teszünk az európai uniós irányelveknek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)