Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő törvények módosításáról tárgyalunk. Természetesen nem hagyom ki a nemzeti köznevelésről szóló 2011-es törvényt sem, de arról részleteiben majd Kucsák László képviselőtársam fog szólni, hiszen alapvetően most a szakképzési törvény lényegi módosításáról van szó.

Azt gondolom, és ezt hallottuk államtitkár úr expozéjában is, hogy ez egy tudatos felkészülés volt, hiszen 2011-ben, az előző ciklusban fogadta el a parlament a törvényt, majd 2013 szeptemberétől került bevezetésre. Ezután a tapasztalatok levonásával, összegzésével az év elején a kormány elfogadott egy olyan koncepciót, amelynek címe: „Szakképzés a gazdaság szolgálatában”. Már a cím is nagyon sokat mond, hiszen a szakképzést úgy kell átalakítani mind tartalmában, mind intézményrendszerében, hogy az a gazdaság igényeit minél jobban kiszolgálja, ebből a szempontból, akik részt vesznek az iskolarendszerű szakképzésben, azok, hogy mondjam, munkát találjanak majd a szakmunkás-bizonyítvánnyal, használható tudást kapjanak, mert tulajdonképpen, ha nekik jó, akkor a gazdaságnak is jó, mert gazdasági növekedést lehet elérni.

Maga a kormánykoncepció, amire utaltam, „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” címmel, kiemelten foglalkozik a szakképzési intézményrendszer fejlesztésével, a gazdasági igényekkel, versenyképes tudást biztosító iskolarendszerű szakképzés megteremtésével. Tegyük föl a kérdést, mert a kulcskérdés mindig az, hogy hogyan lehet ezt elérni, hogyan lehet ezt megteremteni, hogyan lehet egy rugalmas, színvonalas rendszert létrehozni. Engedjenek meg nekem egy idézetet ebből a szempontból, ami igaz a köznevelésre is, igaz a szakképzésre, egyáltalán az egész oktatási rendszerre. Ezt az idézetet egy vezérmotívumként szeretném elmondani, hogy mi az iskola dolga, és nekünk ehhez kell a jogszabályi kereteket megteremteni, az intézményi kereteket a tartalmi, minőségi oktatásban.

Szent-Györgyi Alberttől való ez az idézet, aki, mint tudjuk, 1937-ben itt, Magyarországon Nobel-díjat kapott. Így szól: „Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni. Hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítsa szeretni, amit csinálunk, és segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” Azt gondolom, ez az oktatás egészére igaz, de különösen alkalmazható vagy elmondható ez az idézet a szakképzésre vonatkozóan. Tehát mi lehet a célunk? Államtitkár úr szólt arról, hogy milyen célok vannak, hogy az ország a szakképzés világában is feljebb lépjen egy osztályt. Lépjünk egyet előre!

Minden abba az irányba mutat, hogy a fenntartható fejlődés, a gazdasági növekedés egyik kulcsa a humán erőforrás fejlesztése. A hazai oktatás, ezen belül a szakképzés előtt álló legnagyobb kihívás tehát a nevelés és az oktatás minőségének, hatékonyságának és esélyteremtő erejének növelése. Éppen ennek érdekében alakítjuk át a szakképzési rendszert, és ezt a Fidesz-frakció támogatja. Igen, hogyan alakítjuk át? Hatékonyabbá és átláthatóbbá válik a jogszabályi keret, ha a parlament elfogadja ezeket a módosításokat, és átláthatóbbá fog válni a képzési szerkezet. Az átalakításnak köszönhetően egyértelműen a figyelem középpontjába került az új alapokra helyezett szakképzés, de az is kiderült, hogy ki kell szélesíteni a változásokat ahhoz, hogy a szakképzési rendszer megfelelő válaszokat adhasson a gazdaság és a munkaerőpiac folyamatosan változó, megújuló kihívásaira.

Tisztelt Ház! Mielőtt a részletekről szólnék, néhány konkrét dologról, ami az expozéban is elhangzott, de szeretném ezeket felerősíteni vagy megerősíteni, engedjék meg nekem, hogy miniszterelnök úrtól egy idézetet hozzak ide. A tegnapi hírekben olvastam, ha jól láttam, tegnap volt a Szakmasztár fesztivál megnyitója, ahol államtitkár úr is részt vett, és ahol miniszterelnök úr a megnyitóban a következőket mondta, idézem: „A szakmunkás-bizonyítvány akkor ér valamit, ha érvényes belépő a munkaerőpiacra.” Majd hozzátette: „Ha a fiataloknak van jövőjük, akkor az egész ország emelkedik. Akkor van értelmes munka, van tisztességes fizetés. Ezért nem pusztán szakmunkás-bizonyítványt szeretnénk adni a fiataloknak, hanem használható tudást és vele együtt a jövőt.” Eddig az idézet, amit a tegnapi hírekből vettem ki.

(11.00)

És én magam is csak azt tudom mondani: igen, használható tudást, biztos megélhetést, a fiataloknak biztos állást, az országnak pedig növekedést.

Azt hallottuk az államtitkári expozéban, hogy a szakképzetleneket érinti leginkább a munkanélküliség. Én is olyan vidékről jöttem ‑ egy megyéből jöttünk, Szabolcs-Szatmár-Beregből ‑, ahol az országos átlagnál lényegesen magasabb a munkanélküliség, és különösen a peremvidékeken, az ország északkeleti részén. Nagyon nehéz kitörni ebből a helyzetből, és véleményem szerint csak a színvonalas oktatással, az új szakképzési rendszerrel van esélye azoknak a fiataloknak, akik nem tudnak magasabb iskolát végezni. Mert mindenki számára nyitott az iskolarendszer, ezt szeretném aláhúzni, tehát nem mások, nem más iskolatípusok rovására szeretnénk a szakképzésben tanulók számát növelni, ezt a félreértést kerüljük el; azért nézek az ellenzéki képviselőtársaimra, hogy ezt nem is kell mondani, mert ezt értjük, látjuk. És ahogy Czomba Sándor elmondta, egyre kevesebb gyerek végzi el az általános iskolát, 120 ezer, és egyre kevesebben vagyunk, ez egy demográfiai katasztrófa, és ráadásul pedig a pedagógusok, a szakoktatók is a Ratkó-nemzedékhez tartozva egyre többen lépnek ki a munkaerőpiacról, egyre inkább kerülnek abba a korba, hogy öregségi nyugdíjba vonulnak. Tehát a foglalkoztatottságot is javíthatja ez a módosítás.

Tisztelt Ház! A konkrét fejlesztési célok és módosítások előtt, engedjék meg nekem, hogy megvizsgáljam, hogy az Európai Unióban milyen szakképzési rendszereket kívánnak kiépíteni vagy építettek már ki, és ehhez mennyire illeszkedik a magyar szakképzési rendszer. Többen hallottunk már a koppenhágai folyamatról, hiszen mintegy 13 évvel ezelőtt indult az európai szakképzés megreformálása, majd ezt felülvizsgálták, 2011 és ’20 közötti célokat tűztek ki, és ez volt a bruges-i közlemény. Milyennek kell lenni ennek a szakképzési rendszernek? Csak az alapelveket mondom, amely a magyar rendszerhez is hasonlít: rugalmasnak és magas színvonalúnak; alkalmazkodónak a piaci igények változásához, az újonnan megjelenő ágazatokhoz és készségekhez; mindenki számára nyitottnak, fenntartható finanszírozáson alapulónak; és a források hatékony és méltányos felhasználását kell eredményezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány konkrétumra szeretnék kitérni, amit már államtitkár úr említett, erősítve, hogy a Fidesz-frakció támogatja ezeket a módosításokat. Az egyik az, hogy több szakmunkás és technikus képzésére van szükség. Megnéztem én is a számokat, államtitkár úr, szakiskolába jelenleg 105 ezer diák jár, szakközépiskolába 203 ezer és gimnáziumba 185 ezer. Ez is mutatja, hogy lehet az oktatást minőségileg javítani, de talán mennyiségében is, ha a szakiskola ‑ márpedig a szakiskolából szakközépiskola lesz, a szakközépiskolából szakgimnázium, ahogy hallottuk ‑ valójában olyan szakképesítést adhat a mi gyerekeinknek, amellyel boldogulni tudnak. Ez az egyik, hogy több szakmunkás és technikus képzésére van szükség, és úgy, ahogy hallottuk, nem akarom megismételni, a hiányszakmák ezen a területen kiemelt figyelmet érdemelnek.

A második pont: a duális képzés erősítésére van szükség, a képzőhelyek és képzési lehetőségek bővítésére, a számok emelésére. A duális képzés magát az elméleti és gyakorlati tudást ötvözi; koordinációra van szükség, gyakorlatvezetőre van szükség, a vállalatok bevonására van szükség, gyakorlati képzőhelyekre van szükség. Ezek részben rendelkezésre állnak, de ezeknek a folyamatoknak az erősítése az egyik legfontosabb feladat. Nem véletlen, hogy a felsőoktatásban is beszélünk a duális képzésről, és a duális képzésnek véleményem szerint nagyon komoly jövője van. Csak zárójelben jegyzem meg, itt a német mintát szoktuk alapul venni, de természetesen nem adaptálható teljes mértékben, hiszen Magyarország nem Németország, viszont azokat a sikeres folyamatokat lehet adaptálni.

És a harmadik, amit nagyon fontosnak tartok: a képzés minőségének, hatékonyságának, eredményességének emelése és ezáltal a szakképzés presztízsének emelkedése. Ha a presztízs emelkedik ‑ ugye, egymásra épülnek ezek a fogalmak, a színvonal, az intézményrendszer, a jogszabályi keret, ezt mindannyian tudjuk, de ha a presztízs emelkedik, hogy rang bejutni egy olyan iskolába, amely korábban talán nem ezt a képzetet erősítette bennünk, akkor vonzóvá válik gyerekeink számára, és ha vonzóvá válik és rugalmas, átjárhatóvá válik, akkor egyre többen fogják ezt az iskolatípust, iskolarendszerű képzést választani. És nem akarok nagy cégeket név szerint említeni, ők is bekapcsolódnak a szakképzésbe, vagy ott is a szakképzési hozzájárulásból kiváló képzőhelyek jönnek létre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tartalmazza az új szakképzési intézménytípusokat. A Nemzetgazdasági Miniszter irányítása alá kerülnek ezek a szakképzési intézménytípusok, véleményem szerint közvetlenebb lesz az irányítás, operatívabb munka lesz, életszerűbb lesz, közelebb kerülnének, nem maguk az intézmények, hanem azok az irányítási szintek, amelyeket a törvényjavaslat ki fog építeni, ha elfogadjuk. Ilyenek a szakképzési centrumok, megyénként legfeljebb három, a fővárosban tíz, ahová a szakképző iskolák mint tagintézmények fognak tartozni; idetartoznak a szakközépiskolák, kifutó jelleggel a gimnáziumi oktatás, már ahol van ilyen, de van ilyen, én magam is tudok a választókerületemben ilyen iskolatípust, és idetartoznak a szakiskolai és speciális szakiskolai formák, tagintézmények.

Véleményem szerint közelebb kerülnek, fenntartó, irányító szakmai bázist fognak adni, legalábbis ahogy hallottuk, Czomba Sándor államtitkár úrnak sok információja van erre vonatkozóan, de én magam is beszéltem néhány szakképző intézmény vezetőjével, és jónak tartják ezt a kialakítást. Tehát őket kérdeztük meg, és nem felülről oktrojálunk rájuk egy olyan formát, hiszen azt mondják, hogy közelebb is van egy szakképző centrum, azonos térségeket fog össze és azonos volumenű, azonos képzésű iskolákat.

Szó volt a szakgimnáziumokról, a jelenlegi szakközépiskolákról. Ezt a 2016-17-es tanévtől kívánják bevezetni. Az érettségi szakasz előtt nő a szakmai képzés és a gyakorlati képzés aránya, de nem a közismereti tárgyak rovására, és az érettségi után plusz egy év tanulással technikusi minősítést lehet szerezni. Ez a négy plusz egy. És van a jelenlegi szakiskola, amely szakközépiskolává válik, a három plusz kettő, amely szakmát ad, és két év tanulással érettségit lehet szerezni. Szeretném aláhúzni, hogy négy kötelező közismereti tárgyból kell érettségizni, tehát itt nincs engedmény, hogy kisebb lenne, ugyanaz a feltételrendszer, ugyanaz a színvonal várható el és követelhető meg.

A negyedik forma a szakiskola, a jelenlegi speciális szakiskolából lesznek.

Engedjék meg, hogy néhány gondolatot szóljak arról, hogy milyen fontos a felzárkóztatás. Nem a felzárkózás, a felzárkóztatás, mert kétoldalú ez a dolog. Tehát nemcsak nekünk kell akarni, hanem annak a diáknak vagy a diákok szüleinek is, hogy fölemelkedjen valaki, hogy használható tudás birtokában tudjon előrelépni. És ebből a szempontból a Híd-programra én is utalnék, én támogatom ‑ és nem vagyok egyedül ‑ a szakképzési Híd-programot, hiszen így a lemorzsolódás veszélye…, hát, lemorzsolódás biztos, hogy lesz, de kisebb lesz a lemorzsolódás. És nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy két szakképesítést lehet ingyenesen megszerezni. Eddig ez egy volt, most ez bővül, mármint az állami szakképzési rendszerben természetesen, és nem másról, nem állami szervekről, nem állami iskolarendszerről beszélek. Ez egyértelműen pozitív.

(11.10)

A duális képzés erősítése is pozitív. Itt csak fölsorolnám, hogy az állami és piaci szereplők szoros és konstruktív együttműködésére épül a duális képzés, közösen látják el a feladatokat, osztoznak a felelősségen és a költségeken. Bevezetésre kerül a törvényjavaslat szerint a gyakorlatioktatás-vezető munkakör; vagy visszaállításra kerül, nem is tudom, pontosan hogy fogalmazzak, de mindenképpen jó és pozitív. A tanulószerződésről hallottunk, és arról is szólt államtitkár úr, hogy ha egybeveszünk mindent a tanulószerződéssel, együttműködési megállapodással, ösztöndíjakkal, akár 40-50 ezer forintot is jelenthet egy-egy jó tanuló diák számára.

Én nagyon jónak tartom az egységes vizsgáztatási színvonal biztosítását elősegítő tényt, hogy a modulzáró vizsga központi szervezésének a lehetőségét bevezeti a törvény. Igen, szükség van arra, hogy egységesítsük a feltételrendszert.

A köznevelési életpályamodellhez illeszkedő, de a szakképzésben oktatók képesítéseit jobban figyelembe vevő szabályok kialakítására is sor kerül a törvényjavaslat szerint.

Engedjék meg, hogy mielőtt összegezném, még a felnőttoktatásról, a felnőttképzésről szóljak néhány szót, mert ebben talán egy kicsit jobban kellene előrelépnünk. Megmondom őszintén, én a dán, svéd, skandináv példákat ismerem, és most néztem is számokat készülve a vezérszónoki felszólalásra: ott a felnőttképzésben a 28-30 százaléka a tanulóknak részt vesz, és nálunk ez a nagyságrend 3,3 százalék. De több ilyen ország van. Tehát a skandinávok kiemelkednek. Ez a lifelong learning, az élethosszig tartó tanulás, amit a dán népfőiskolai rendszerrel még Grundtvig püspök teremtett meg. Valójában akkor, 1844-ben Dánia is egy szegény ország volt, egy agrárország volt, és két cél volt: megtanítani a parasztfiatalokat vagy a fiatalokat egyáltalán írni-olvasni, és megtanítani gazdálkodni.

Tehát most nagyon leegyszerűsítve ezt: a XXI. században szeretném, ha a felnőttoktatásnak ezek a formái, amiket államtitkár úr is említett, hogyan alakítja ez a módosítás a felnőttoktatást, a tanulószerződés-kötési lehetőséget kiterjeszti a felnőttoktatásra, azokat a képzéseket viszont ellenőrzi, mert fontos a minőségi képzés felé való elmozdulás a felnőttoktatásban, a kontroll erősítése és a képzésben részt vevők fokozottabb védelme… ‑ mondjuk ki őszintén, ne csak a támogatásért, ne csak azért a pénzért hirdessünk meg képzéseket, hanem valódi, színvonalas oktatást adjunk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Összegző gondolatokként azt tudom elmondani az előttünk fekvő törvényjavaslatokról az együttes általános vitában, hogy a törvényjavaslatok elfogadása esetén a szakképzés előnyére átalakulhat, elősegítheti a gyakorlatorientált képzést, rugalmas és színvonalas szakképzés jön létre, amely figyelembe veszi a gazdaság igényeit, a képzés által a jó szakembergárda elősegítheti a gazdasági növekedést, a foglalkoztatottsági mutatók javítását, hozzájárulhat versenyképességünk javulásához azáltal, hogy a cégek szakképzett, jó munkaerőt találnak, találhatnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)