A felszólalás szövege:

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Kettő percben kértem szót, Balogh képviselőtársam hozzászólása késztetett erre. Úgy néz ki, mintha egy fitneszprogram lenne az önkormányzatoknak, ha megvonunk tőlük pénzt, és megnézzük, hogy milyen mozgással tudnak még válaszolni.

(Nyakó Istvánt a jegyzői székben Béki Gabriella
váltja fel.)

A körjegyzőségekkel kapcsolatosan az 500 és 1000 fő közötti települések dolgában szeretnék néhány gondolatot megjegyezni. Én azt gondolom, ha a létszámhoz kötjük a demokrácia bizonyos részeit, hogy mi hol tudjon működni, nem túl helyes. 16 éve önkormányzati rendszer van Magyarországon. Ha kellett valamiféle racionalitást ebben feltételeznünk - és kellett ennyit feltételeznünk -, akkor azt gondoljuk, hogy kialakultak már ezek a rendszerek. Ebbe csak erőszakkal, pénzügyi erőszakkal lehet belenyúlni, és megváltoztatni mindazt, ami az eddigiekben kialakult. A települések együttműködése vagy az együtt nem működése ezt biztosan vissza fogja vetni.

Ha önöknek ez az első gondolata, akkor a következő az lesz, hogy az oly mértékig elszegényített önkormányzatoknak - legyen a lakosság részéről az - minek polgármester, minek testület, minek körjegyzőség, semmit nem intéznek itt, hanem bent valahol a kistérség székhelyén fognak az iskolafenntartástól kezdve mindent elvégezni, szüntessük meg az önkormányzatokat. Az, amit polgármester úr, képviselőtársam itt az előbb támogatott és jónak tartott, hogy vonjuk össze a körjegyzőségeket, eléggé visszaszorító pénzügyi rendszerrel az önkormányzatiság megmaradását, a további fennállását veszélyezteti.

Ezért én azt gondolom, hogy nem szerencsés és nem támogatható ez, mondom ezt olyan körzetből, ahol 81 önkormányzat van, vannak kicsik is. Azt tapasztaltuk, hogy '70 után, amikor községi közös tanácsok jöttek lére, nagyon komoly leépülés történt a településeknél. Ezért nem tudjuk ezt sem, és az önkormányzatok hivatalának a csökkentését sem támogatni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Ön mindig beidézi a megfelelő szakaszt, csak amikor folytatja, akkor önmagával kerül ellentmondásba. Tehát szűkítenek, vagy nem szűkítenek ezzel a törvényjavaslattal? Szűkítenek. Márpedig az ötszáz fő alattinál határozottan, az ötszáz és ezer fő közöttinél, ha nem a törvény erejével, akkor majd a költségvetési törvény erejével fognak szűkíteni lehetőségeket. Tehát ezt tessenek már egyszer kimondani, elfogadtatni velünk, hogy mi szűkíteni akarunk! Ha velünk itt nem tudják elfogadtatni, akkor hogy fogják tudni majd az ottani önkormányzatokkal mindezt lenyeletni? Amit elmondtam: ha 16 év alatt nem alakult ki egy olyan működési rendszer, amelybe nem kellene ilyen értelemben felülről belenyúlni, akkor nagy baj volna az önkormányzati rendszernek.

Azt hiszem, ott, ahol megmaradtak a körjegyzőségek az ötszáz és ezer fő közötti lakosság esetében, ott vagy azért, mert vannak nagyon szomorú tapasztalataik az elmúlt, '90 előtti időszakból, hogy ha ők valahova tartoztak, akkor a fejlődésük nagymértékben gátlódott, vagy nem is történhetett meg, és ezért akkor volt egy felfutási lehetőség. Ma már pénzügyileg nincs rá lehetőségük.

Ha arról van szó, hogy csak úgy tudnak fennmaradni önkormányzatok, hogy az önhikis rendszerből vagy más egyéb belügyminisztériumi forrásokból kapnak forrásokat, akkor ez megint az önök munkáját és nem a mostani törvény alkotását, hanem a tavaly decemberi törvényalkotást minősíti és az elmúlt négy év törvényalkotásait, amikor soha nem volt megfelelő forrás az önkormányzatoknak a feladataik ellátásához. Ez a legnagyobb probléma ebben a rendszerben, hogy mindig visszaszorították azzal a fő céllal, évek óta, hogy igenis majd akkor valahol elérjük azt, hogy megfojtjuk őket. Ha ez a folyamat így halad, akkor igen, szűkítenek lehetőségekben, az önkormányzat és önkormányzat között olyan különbségek vannak, amelyekre talán azt kellene mondani, hogy akkor már alkotmányos gondokat vethetnek fel. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Lehet, hogy a rendeletek és a törvények rosszak, hogy a kicsire nem gondol, csak a nagyvárosra, képviselőtársam, lehet, hogy innen kellene nézni, és akkor egészen más következtetést lehetne levonni ebből a gondolatsorból. Azt hiszem, az még hozzátartozik, hogy ott ki szokták fizetni a számlákat, azt a nagyvárosokban nem fizetik ki, úgyhogy sajnos ez egy szomorú tapasztalat, nem az én saját véleményem.

Varju képviselőtársam előbb említette, hogy mekkora nagyságúak lennének ezek a régiók. Ez már eldőlt régebben, más törvényben, tehát ez működik. S talán azzal kapcsolatban, amit miniszter asszony utólag önmaga módosított, hogy megvan a bizalom a regionális tanácsok iránt, szeretném megkérdezni: akkor ezek szerint az ott lévő közgyűlési és megyei jogú várost vezető polgármesterek és elnökök közül mindenki csak úgy kicsit a sajátjára és semmi másra nem gondol?

(14.40)

Tehát azt gondolom, ha ön részt vett ilyen tanácsüléseken, és bizonyára ilyen megtörtént, akkor megtapasztalhatta, hogy ez körülbelül úgy megy, hogy az én megyém, a te megyéd meg a harmadik megye, körülbelül ilyen leosztások vannak, mert az a tudat még mindig úgy működik, hogy megyei tudattal, nehogy azt gondoljuk, hogy egyik pillanatról a másikra ez át fog alakulni.

Én azt gondolom, hogy a tanácsok jól működnek, a tanácsok képesek működni, és azt feltételezem, a benne részt vevő emberek is tudnak gazdasági ügyekben - hiszen most arról beszélünk, hogy van egy gazdasági döntés és van az önkormányzatiság átalakítása - megfelelő döntéseket és terveket is tudnak feltehetőleg készíteni. Tehát nem az az akadálya, hogy most jól vagy rosszul működik majd a regionális rendszer gazdaságfejlesztő része, hogy most önkormányzati vagy pedig ilyen delegálásos rendszerű tanács van.

A kistérségek dolgában pedig: a létrejöttük volt konfliktusos, tehát ha azt nézzük, annak voltak bizonyos buktatói. Ha pénzt adunk, arra persze hogy mindenki rástartol, ha egy forráshiányos világ van.

Úgyhogy ezt szerettem volna még a kistérségek létrejöttéhez hozzátenni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nem először vagyunk már párbajban a kisposták ügyében. Eddig még nem történt semmi más az önök részéről, mint elutasítás, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróságnál az elmúlt héten Komlóska, ez a zempléni kistelepülés pert nyert a mobilposta-szolgáltatás ügyében.

Kérdezem azt, hogy önöknek okoz-e ez most már egy kis elgondolkodtatást, adhat-e arra alapot, hogy még egyszer végiggondolják a Magyar Posta szolgáltatási szférájában a mobilposták rendszerét. A mi gondunk, akik ilyen településen élnek, ahol 600 embernél kevesebben vagyunk, és megvoltak már valamikor a hivatalaink, hosszú évtizedeken keresztül, a mi gondunk az, hogy a szolgáltatás minősége gyengébb lett. Igaz, hogy eljut olyan településekre az autó, ahol eddig nem volt hivatal, de a postás oda is járt. Tehát önök ezt a szolgáltatásminőség-romlást nem akarták elismerni, ezt a bíróság kimondta.

A jövőben azt reméljük, hogy ismét egy ésszerűsítést fognak végrehajtani. Az ésszerűsítés azt jelenti, hogy nem kell két-három járatnak egy településen megjelennie, hanem az úgymond, régi rendszert tudjuk visszahozni, a mobilposták előtti rendszert tudjuk visszaállítani. Akkor, amikor az emberek időben kapják meg reggel a postai szolgáltatást, akkor, amikor egy törvénymódosítás adhatna arra lehetőséget, hogy az ottani helyi emberek mondják ki a véleményüket, ha jó ez a mobilposta, engedjék meg azt, hogy ott legyen arra mód, hogy döntsenek erről a helyi önkormányzat és a helyi emberek. Vagy pedig, ha úgy döntenek, hogy ez nem adja meg a megfelelő szolgáltatásminőséget, akkor legyen módjuk, lehetőségük.

Engedje meg, hogy a Zempléni Településszövetség, több mint 900 polgármester felmérésére hivatkozva mondjam azt, hogy a nagyobb része elutasítja. Kérdésem az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mikor tesznek ebben intézkedést.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr, ön jobb, ha nem foglalkozik a postákkal, mert abból senki nem jön ki jól, sem a posták, sem ön. Amit ön itt válaszként próbált elmondani, az az én rendreutasításom, hogy mit tudjak a bírósági döntésről. Kérem, a kérdésünk az: kíván-e a kormány foglalkozni ezzel a szolgáltatási móddal, ami láthatóan nem olyan, amit elfogadnak az ott élő emberek? Ha erre ön azt mondja, hogy igen, máris meg vagyunk elégedve, és azt mondjuk, hogy nagyszerű, végre, akkor eljutottunk már ide többévi kísérlet után. Ahogy említettem, a Zempléni Településszövetség aláírásgyűjtésénél egészen érdekes módon az utolsó pillanatig úgy volt, hogy lehet népszavazást tartani; nem lehetett népszavazást tartani.

Komlóska ügyében a letéti küldeményekkel kapcsolatosan, amit ön mondott, ott van mobilposta is, és van nyitott hivatal is. Tehát rendezetlenségek vannak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kérnénk, hogy foglalkozzanak ezzel, próbáljunk meg párbeszédet folytatni azokkal a településekkel, ahol ilyen van, és a szolgáltató részéről is legyen meg a véleménynyilvánítás lehetősége.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Önkormányzatiság, megye - ha erről beszélünk, akkor talán azt kell mondani, hogy ez a tervezet abban az irányban hat, amit önök már májusban is elkezdtek. Akkor kezdtek el beterjeszteni olyan javaslatokat, hogy a közigazgatással, önkormányzatisággal foglalkozó rész, ami szerepel az alkotmányban, lehetetlenüljön el. Előttem már Kovács Zoltán képviselő úr is elmondott néhány gondolatot a 10 milliárd forintos elvonásról. Az indoklás egy nagyon szép mondat: "a racionalizálási testületi igazgatási kiadásokra átadott pénzeszközök".

A racionalizálás mindig azt jelenti, hogy elvonunk, a reform azt jelenti, hogy becsukunk, elbocsátunk. Ha ezeket a szavakat halljuk, az mindig azt jelenti, hogy annak az egységnek, amit megyének hívunk, annak az önkormányzatnak feltehetőleg nem a hivatali működésében fognak majd a legnagyobb gondok megjelenni, hanem az általuk ellátott intézményeknél a szolgáltatások minőségében. És ha ott van a gond, akkor feltehetőleg nem az önök által nem kedvelt önkormányzati vezetők legnagyobb gondja az, hogy politikai erodációt kívánnak előidézni, hanem más ellátottakat büntetnek, például a kórházaknál vagy más oktatási, szociális és gyermekvédelmi intézményeknél lévő személyeket. Azt gondoljuk, hogy ez helytelen lépés. Mindenki egyetért ezzel, csak azt gondolom, hogy valahonnan kellett húzni pénzt. Ez nagyon egyszerű, hiszen most akkor a másik oldalról tudunk egy szeletet levágni, ami szép kerek összeg. Ez egy, a barátságot és az együttműködést - amiről ma itt már elhangzott néhány mondat - igazából nélkülöző intézkedés.

Úgy látszik, hogy a személyi jövedelemadó hozzáféréséhez való csökkenést minden önkormányzatnak el kell szenvednie. Helytelennek találjuk ezt az irányt, de úgy látszik, nem lehetett másképpen pénzt benntartani a központi költségvetésben.

Engedjenek meg pár gondolatot a kórházak finanszírozásával kapcsolatban is. A megyei jogú városok, illetve a megyei önkormányzatok tartják fenn a kórházak háromnegyedét ebben az országban, az ottani szolgáltatásokkal együtt. Folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy kevesebb teljesítményvolumen-korlát és más egyéb pénzelvonások jönnek mindig egy hendikepversenyben, ha átugrották a 120-as magasságot, akkor 130-ra emelik a lécet. Előbb-utóbb a fenntartó önkormányzatokon fog csattanni az ostor, oly értelemben, hogy a kórházak fizetésképtelenségbe csúsznak át, és akkor a fenntartók kötelmei jönnek elő, és az ő pénzeiket fogja emészteni. Ez tehát egy rendkívül nehéz kérdés, amikor a fenntartott intézmény költségvetése is csökken, és csökken magának a fenntartó önkormányzatnak a pénze is.

A megyei önkormányzatok és az önhiki kérdése: többször próbálkoztak már, többször tettek ilyen kísérletet és szeretnénk most is felhívni a figyelmet arra, hogy ez akkor sem volt jó. Végül is úgy döntöttek, hogy beengedik az önhiki rendszerébe a megyei önkormányzatokat. Borsod-Abaúj-Zemplén megye gazdálkodásában ebben az évben 800 millió forintos támogatásra volt szükség, hogy ne omoljon össze a költségvetésünk. Azt gondolom, hogy vannak olyan megyei önkormányzatok - és a következő évi költségvetésben még többen lesznek -, amelyeknek szükségük van ennek a forrásnak a megnyerésére, illetve a gazdálkodásukba való bevonására, mert egyébként a működőképességük kerül nagyon komoly veszélybe.

A területfejlesztésre vonatkozóan szeretném megemlíteni a megyei területfejlesztési szint teljes felszámolását. A vis maior keret marad, de azon kívül semmi. Sem a területi kiegyenlítő, sem pedig a CÉDE elnevezésű pályázati rendszer nem marad ott, ahol tíz évig nagyon jól működött, a megyei területfejlesztési tanácsnál. Erre nem elsősorban a megyei területfejlesztési tanácsnak volna szüksége, hanem a kistelepüléseknek. Ugyanis ha beengedjük őket a regionális fejlesztési tanácshoz, ott nagy projektekről, nagy pénzekről van szó, itt pedig néhány millió forinttal a települések út-, járda- vagy intézményfenntartásához szükséges kisebb fejlesztésekhez tudnak pénzt adni. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ott jó helyen volt. Olyan mondatok hangzanak el, hogy majd a regionálisnál is lesznek bizonyos európai uniós források. Az a gondunk, hogy lesz egy nagyságrend, amit nem tudnak saját erővel kitölteni az önkormányzatok.

Ezek azok a gondolatok, amelyek problémát jelentenek, és az elkövetkezendő időszakban, amikor módosító javaslatok lesznek, a megyei önkormányzatok támogatására mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet, hiszen nagyon sok intézményt az oktatásban, a gyermekvédelemben és az egészségügyben a megye tart fenn, a működőképességük biztosítása során pedig nem az önkormányzati vezetők tönkretétele az elsődleges cél, hanem az ellátás színvonalának a megfelelő fenntartása. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évben a 853/200/EK rendeletre hivatkozva olyan szakmai jogszabályokat helyeztek hatályon kívül, melyek intézkedései a hivatkozott uniós rendelet alapján nem rendezhetők. Ilyen a 69/2002. FVM-rendelet, amely trichinella fertőzésre fogékony állatok friss húsának vizsgálatáról szól, s amelynek megszűnésével egy, a fogyasztóra közvetlen életveszélyt jelentő betegség terjedése és az ellene való fellépés jogi eszközeit szüntette meg.

(17.20)

A veszélyt jelentő fertőzöttség elleni védekezés egyik lényeges eleme volt, hogy nemcsak a közvágóhidakon, hanem a háztáji vágások esetében is kötelező volt a vizsgálat azokban az esetekben, amelyek közfogyasztásra kerültek. Például Szlovákia éppen most vezette be, amikor nálunk indokolatlanul megszűnt ez a kötelező vizsgálati rendszer.

A 79/2003. FVM-rendelet a hús és húskészítmények forgalmazásának rendjéről, feltételeiről, állat-egészségügyi ellenőrzéséről szólt, amíg szintén hatályon kívül nem helyezték. Ezzel megszűnt a lehetőség a hús és húskészítmények általános követelményrendszere, annak betarthatósága jogi szabályozására.

A 90/2003. FVM-ESZCSM együttes rendelet, amely az élelmiszerek előállításáról és forgalmazásáról, illetve annak higiéniai feltételeiről szól, annak 6. számú melléklete a forgalomba hozatalra vonatkozó különleges követelményeket tartalmazza, mint a létesítés, kialakítás, szállítás, raktározás, csomagolás, szeletelés, ezt szintén hatályon kívül helyezték. Hasonló sorsra jutott a 41/1997. FVM-rendelet, amely az állat-egészségügyi szabályzatról szól.

Tisztelt Államtitkár Úr! A deregulációt követően az állat-egészségügyi hatóságnak milyen eszköze van a fogyasztók életét veszélyeztető betegségek ellenőrzésére? Az állat-egészségügyi hatóság hogyan írhatja elő és ellenőrizheti a jövőben a sok botrányt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) okozó húsforgalmazás rendjét, miután minderről a hivatkozott uniós jogszabály végrehajtási szinten nem rendelkezik? Erre kérem, tisztelt államtitkár úr, a válaszát.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha a vidékről beszélünk, ha pályázatokról és fejlesztésekről beszélünk, egy mondatot legyen szabad megidéznem, önök is hallhatták ezt: "soha nem látott pénzek és fejlesztések" fogják Magyarországot majd illetni. Attól tartok, hogy a soha nem látottból az lesz, hogy mi soha nem fogjuk látni, mi, vidéken élők soha nem fogunk ezzel találkozni, mert a források allokálása során először is időben nem fogjuk látni. Hiszen a pályázatok kiírása, úgy látjuk, elhalasztódik, úgy látjuk, hogy ennek az esztendőnek, figyelembe véve a közbeszerzési feladatokat is, már nem lesznek fejlesztései azokból a pénzekből, amire azt mondták, "soha nem látott". Hát ez 2007-re igaz.

Ha a turizmusról beszélünk: ez időhöz kötött, Magyarországra nem igazán a téli turizmus a jellemző. Ha erre gondolunk, akkor 2007-ben már elkéstünk, szomorúsággal kell megállapítani. Bizonyára szükség volna rá, hiszen mindannyian látjuk, hogy mit tud jelenteni, kezdve a falusi turizmustól a minőségi turizmuson keresztül a fürdőturizmusra építetten. Ezekkel szintén nagyon komoly gondjaink vannak, és az elkövetkezendő hónapok nem azt erősítik bennünk, hogy megnyílhat ezeknek a pályázatoknak a hozzáférése.

Ha a gondjainkról és a vidékről beszélünk, ez a közel 3200 önkormányzat jelen állapotában messze nem tudja azokat a produktumokat teljesíteni, amit az elmúlt esztendőkben, 1990-et követően megszokhattunk már. Hiszen pontosan az történt, hogy ezek az önkormányzatok, kezdve onnan, hogy a polgármester volt a legjobban érdekelt benne, hiszen négyévenként kérdezték, hogy mit tudott teljesíteni, forrásokat kívántak gyűjteni, és ezekből a forrásokból fejleszteni tudták mindazokat a kötelezően és nem kötelezően ellátandó feladatokat, amelyek a település élhetését, szebbítését jelentették.

Ennek az esztendőnek a szomorú tapasztalata, hogy a megye szó mint szitokszó jelenik meg a kormányzati oldalon. Talán félnek, mint ördög a tömjénfüsttől a megye szótól, mert forrásokat vontak el. Elvontak egyrészt saját működésünktől, ezért kénytelenek vagyunk vagy minőségében csökkenteni szolgáltatásainkat, vagy pedig intézménybezárásokra is gondolni. Ezek kötelezően vállalt feladataink, amiket az elmúlt esztendőben még nem mi vállaltunk, erre való hivatkozással. De mi csak egy kis szelete vagyunk az önkormányzatiságnak. Ha a települési oldalt nézzük, ott vannak a komoly gondok.

Elvették a megyei önkormányzattól és a megyei területfejlesztési tanácstól a döntési lehetőséget az infrastrukturális fejlesztésekhez, és ezt átvitték regionális szintre. Ha a mi észak-magyarországi régiónkat nézzük, oly mértékű a csökkenés, hogy kevesebb a három megyére, mint amiről az elmúlt esztendő március 31-ig lehetett dönteni egyedül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Lehet, hogy tavaly oka volt ennek, de az idén nem tudjuk, hogy mi az oka. Talán csak nem az, hogy ne fejlesszenek az önkormányzatok, ne történjenek olyan infrastrukturális fejlesztések, amelyek nem uniós pénzek, hanem hazai források felhasználásával történhetnek?

Az uniós pénzekre, ahogy szóba került, néhány egészen kicsi pályázati forrást írtak ki, ami igazából nem tud jelentősen javítani a helyzetünkön. Ha arra gondolunk, hogy foglalkoztatási pénzek felhasználása történik, és ez szükséges, hiszen vannak az országnak olyan régiói, ahol az uniós átlagot bőséggel meghaladó, sőt a magyar átlag dupláját kitevő problémák vannak a munkanélküliségben, oda milyen források jutnak? Úgy látom, hogy nem kapnak elég támogatást a munkaügyi központok, most már regionális munkaügyi tanácsok arra, hogy a közhasznú foglalkoztatásban tudjanak jelentősen lépni. Komoly gondjaink vannak azoknak a nem szakképzett embereknek a foglalkoztatásával, akiket szeretnénk helyzetbe hozni.

Tehát ha az önkormányzatok eleve kevesebbet kapnak az önök által megszavazott költségvetésből, ha a nemzeti forrásainkat elveszik, és a megyei területfejlesztési tanácsoknál nem dönthetnek, akkor azt mondják: az uniós pénzek. Erre pedig, ahogy említettem a felszólalásom elején, a soha nem látottság a jellemző. Nagyon bízom benne, hogy meg fog cáfolni az idő, csak legyen már itt az ideje ennek, hogy megcáfoljanak, mert ebben az esztendőben, úgy látom, sajnos nem lesz erre módjuk és lehetőségük. Magyarul a vidék fejlesztéséről, az ott élés lehetőségeiről azt kell mondani, hogy csökkennek a lehetőségeink; az iskolabezárásokról volt szó, a tömegközlekedés gondjairól, a vasútbezárásokról is volt szó, tehát nem igazán abba az irányba haladunk, hogy ott jó élni, hanem talán az az üzenet, hogy akinek van egy pici esze, az próbáljon bevonulni a nagyvárosokba, hátha majd ott talán a segélyezettek kenyerét tudja megenni. (Dr. Géczi József Alajos: Elnök úrtól többet vártunk.)

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(15.20)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előző hozzászóló képviselőtársam egy kicsit már beszélt arról beharangozóan, hogy miről szeretnék én itt beszélni. A 21. pontban a melléklethez tartozó felsorolásban egy új kiegészítést javaslok, amely az M30-as Miskolc-Tornyosnémeti közötti kiépítésére tenne javaslatot. Egyetértve sok mindennel, ami itt elhangzott néhány perccel ezelőtt: ha megépültek volna azok az elkerülők, amiket nem tetszettek az elmúlt négy esztendőben megépíteni, akkor lehet, hogy nem így kerül be ez az előterjesztés, hiszen akkor látjuk azt, hogy az a forgalom hogyan tud lebonyolódni ezen az úton.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy uniós tagságunkból eredően a schengeni határokkal vélhetően még nagyobb forgalmat fogunk tudni lebonyolítani ezen az úton, ami a Baltikumból induló kamionforgalmat jelenti Olaszország irányába. Kassa Szlovákiának a második legnagyobb városa, gazdasági központ, és reméljük, hogy Kassa és Miskolc egymást kiegészítő, segítő gazdasági központok jelenthetnek forgalomnövekedést, akkor is, ha a vasúti forgalom megvan, de emellett szükséges a közúti forgalom fejlesztése is. Tudjuk azt is, hogy a szomszédunkban 2010-ig megépül egy autópálya, ami a várostól a határig terjedő szakasz, és amiért ezt a módosító javaslatot beadtam, pontosan a következő részre, az M30-as jelenlegi végpontja, illetve az országhatár közötti szakaszra vonatkozik.

A gazdasági előnyökről, amit jelent egy területen az útépítés, sok képviselőtársam elmondta, ugyanezt tudnám megismételni. Ez fontos mindenütt, a helyi erőknek bizonyos munkát ad, mindenütt a megközelíthetőséget javítja. Ezek azok az indokok, amikre azt mondjuk, hogy ha a kistérségeket nézzük, az öt legelmaradottabb, leghátrányosabb helyzetű kistérségből három ennek a térségnek a kistérsége.

(19.30)

Tehát ha úgy gondoljuk, hogy valahová fejlesztésre szükség van, akkor többek között a fejlesztésnél az utakról is beszélhetünk, és emellett mondhatjuk azt, hogy a gazdaság betelepülését várjuk. A külföldi tőke, a hazai tőke mellett akár gondolhatunk a tőlünk északra, a Felvidéken lévő tőkének az itteni megjelenésére, ezért tartottam, tartom fontosnak figyelemfelhívásképpen. Látom, a támogatottsága nem éri el azt, amit én remélek, nem éri el azt, amit egyébként Kassa város polgármestere, illetve Kassa megye szeretne elérni. A Házban itt volt a szlovák házelnök, ugyanerre kérte a házelnök asszonyt, mert ez a kapcsolatrendszer egy nagyobb transzeurópai kapcsolatrendszer hiányzó szakasza. Hiszen onnantól kezdve már Budapest felé, és akár ha továbbmegyünk, akkor azt is látjuk, hogy használja a forgalom Kassa és Pozsony közötti utazásokra is. Tehát ez a szakasz biztos, hogy növekvő kihasználtsággal jelenne meg, biztos, hogy azok a kassaiak jelentős számban ezt az utat használnák, és a magyar autópályán fizetnék azokat a díjakat, amiket be kell fizetni.

Természetesen, ha a beterjesztett javaslat nem kerül támogatásra, akkor egy dolgot még szeretnék mindenképpen említeni, köszönve Tompa Sándornak az elmúlt időszakban felépített három elkerülő szakasz dicséretét. Igazából jó néven vennénk, ha ráirányítaná a figyelmet mint a megye egyik képviselője, magam is ezt teszem mint a térség képviselője, ráirányítom a figyelmet arra, hogy ezen szakaszokon ez is jobb megoldás, mint a jelenlegi. Ez a jelenlegi a balesetveszélyességével, a terheléssel, ami a településeken van, igazából már nem felel meg annak az útminőségnek, aminek most jelenleg még tagja mint európai úthálózat.

Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 1990. szeptember 30-án volt az első önkormányzati választás, amit azóta önkormányzatok napjaként ünneplünk, és ma egy esztendővel ezelőtt volt a legutóbbi önkormányzati ciklus választási napja.

Ezért azt gondolom, hogy időszerű most erről beszélnünk, amit kérdésként szeretnék föltenni önnek. Az elmúlt év végéig a Magyar Országgyűlés - függetlenül annak politikai összetételétől - kiterjesztően értelmezte az önkormányzati törvény 87. §-át, amely szerint önállósága és működőképessége védelme érdekében kiegészítő állami támogatás illeti meg az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő települési önkormányzatot. A támogatás feltételeiről és mértékéről az Országgyűlés az állami költségvetési törvényben dönt.

Több mint egy évtizeden keresztül nemcsak a települési, hanem az összes helyi önkormányzat, így a megyei önkormányzatok részére is, amennyiben teljesítették a feltételeket, alanyi jogon biztosított elvi lehetőséget a támogatás igénybevételére.

Ez a kiterjesztő értelmezés összhangban volt az önhiki alapvető céljaival, miszerint az önkormányzatok azért kapják, hogy a kötelező, a lakosság széles körét érintő feladataikat minden körülmények között el tudják látni. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése megvonta a megyei önkormányzatok alanyi jogosultságát a támogatás igénybevételére, és bár más jogcímen biztosít forrást a megyék részére, az nem alanyi jogon, hanem egyedi mérlegelési jogkörben meghozott miniszteri döntéshez köti a támogatás igénybevételét. Ezzel pont akkor zárta le az alanyi jogon járó kiegészítő forrást, amikor a megyéket érintő megszorító intézkedések több megyei önkormányzatot olyan válságos helyzetbe hoztak, amely kétségessé tette feladataik ellátását.

A megyei önkormányzatok már ebben az évben is nehezen tudják finanszírozni kötelező feladataikat, a költségvetések hitellel vagy kötvénykibocsátással tudnak megmaradni. Ezért tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy milyen intézkedéseket, jogszabály-módosításokat terveznek annak érdekében, hogy a megyei önkormányzatok működőképessége fennmaradjon, és mikorra várhatók ezek a módosítások? (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látszik, hogy homlokegyenest mást látunk mind a ketten. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem adja meg azt a módot, hogy az egyik önkormányzatot és a másik önkormányzatot egymás fölé vagy alá rendeljük-e. Mindenkinek egyforma lehetőségei vannak. Ennek megfelelően eddigi 16 éven keresztül ezt mindannyian egyformán értelmeztük a magyar parlament falai között ülő képviselőtársaimmal együtt. Most önök talán az elmúlt egy esztendő választási eredményei után 10 milliárd forintot automatikusan elvontak a túlzott önként vállalt feladataink miatt a megyei önkormányzatoktól, amit az önök pártjához tartozó elnökök tettek annak idején, ha tettek, és elvonták ennek a pótlólagos forrásnak a lehetőségét.

Olyan intézmények működését hozzák ezzel veszélybe, amelyet a települési önkormányzatok átadnak a megyének, mert ők sem tudnak a gyenge finanszírozás miatt ezekkel az intézményekkel mit kezdeni. Ez a mód azt teheti, hogy tönkreteszik azokat az intézményeket, amelyek feladatokat látnak el esetlegesen a megyei önkormányzatnál a települési önkormányzat helyében.

Ezért kérjük önöket, hogy gondolják át a következő évi finanszírozásnál. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A szociális válság sajnos Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is egyre inkább érezhető. Fogadóóráimon sokszor sokan keresnek meg olyan problémákkal, amiket a növekvő munkanélküliség, a létminimum alatti életszínvonal és a bizonytalanság eredményez.

Gyakran fordul elő azonban, hogy egyszerű joghézagok, nem kellően átgondolt intézkedések okoznak káoszt. Ennek tipikus példája a szociális törvény módosításának következményeként felmerülő, időskori bentlakásos ellátással kapcsolatos furcsa helyzet. A törvény 68. §-a szerint idősotthoni ellátás csak a napi négy órát meghaladó gondozási szükségletet igazoló szakvélemény alapján nyújtható. Ennek kiadására ez év januárjától az Országos Rehabilitációs Szakértői Intézet jogosult, ezen belül az intézet erre kijelölt szerve. Csakhogy ez az intézményen belüli szervezet nem jött létre.

Nézzük meg, hogy mi van a gyakorlatban! Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jelenleg 157 üres férőhely van az időseket ellátó otthonokban. Ezzel szemben 2300 fő várakozik a bejutásra, de most az illetékes szerv hiányában nem tudnak bekerülni ezen intézményekbe. Az sem kedvez a korrekt és gyors elbírálásnak, hogy a törvény 119. §-a a gondozást igénybe vevő lakhelye szerint illetékes jegyzőtől kér véleményt, illetve a forrásokat biztosítandó véleményt, és ez 30 napos időközzel érkezik meg, tehát szintén később kerülhetnek be a betegek.

Ezért kérdezem tisztelettel államtitkár urat: mikor hozzák létre ezt a szervet? Mikor lesz az időskorúak ellátásához időben elbírálás? Mennyibe kerül ennek a szakértői szervezetnek a felállítása? És azt kérdezem: ki fogja megtéríteni a 157 üres férőhely által keletkezett 18 millió forintos normatívakiesést az önkormányzatoknak?

Köszönöm szépen. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb Mátrai Márta képviselőtársam említette, és több alkalommal szó került a repülőterekről.

Legyen szabad felhívni a figyelmet a 91. számú előterjesztői részre, ahol több képviselőtársammal közösen szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy nemrégen Mezőkövesd-Mezőkeresztes repülőterét adták át több önkormányzatnak, és ezek az önkormányzatok szeretnék ezt a kereskedelmi nemzetközi repülőtérré fejleszthető repülőterek kategóriát, egyrészt a fogalmat visszahozni az országos területrendezési tervbe, másrészt pedig ezt a repülőteret ajánlani.

Hogy miért is tesszük mindezt, az indoklásunkban szerepel. Ferihegy kiemelkedése mellett a többieknél, akár Taszárról, akár pedig a mezőkövesdiről beszélünk, másodiknak mondjuk, tehát itt a második leghosszabb kifutópálya van. Tehát voltak ennek előzményei, valamikor katonai repülőtérként jelent meg. Azt gondolom, hogy mindarra a fontos szerepre, ami egy cargorepülőtérnek a létrehozása, illetve személyszállítása, annak a térségnek a fejlesztésében játszhat szerepet, azért szeretnénk, hogy itt legyen.

Az autópálya-megközelíthetőség néhány kilométer, a vasútvonal szintén ott van. Az előbb szó került arról, igaz, hogy nem 700 vagy 1000 kilométeren túli területet tudunk ilyen értelemben felölelni, de az országnak azt az észak-északkeleti részét egy olyan repülőtérrel tudjuk fejleszteni, ami a jövőre vonatkozik; ez bizonyára nem megy egyik napról a másikra. Feltételezéseim szerint mindannyian, akik képviselők ma itt megszólaltak, illetve beadtak módosító javaslatot, ezt jó szándékkal tették, és ugyanígy tudjuk ezt mi jó szándékkal ajánlani, és kérni a támogatást is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Folytatva a repülőtérhez kapcsolódóan, de itt a logisztikai központok és térségeik című l/4-es melléklet, amiről Baráth Etele képviselőtársunk említést tett, illetőleg bizottsági ülésen is szó került róla, hogy kikerül az előterjesztésből. No, most ezt kérdezem, akkor ez volt az az alapos előkészítés. Tehát itt azért csak-csak vannak benne gondok.

Mikor még ezt nem tudtuk és nem tudhattuk, hogy kikerül, akkor volt a Mezőkövesd, Mezőkeresztes, az észak-keleti körzetben Miskolc vagy Tiszaújváros megfogalmazás. Ennek a logikája, gondolom, az, hogy Tiszaújvárosnál a Tisza mint hajózható folyó szerepel, nem úgy, mint annak idején Sátoraljaújhelynél egy másik folyónál. Tehát van ott egy vízi lehetőség. A Miskolc, ugyan én ezt föltettem, hogy mi ez a "vagy", de ami mellett most érvelnék, hogy ha van egy közúti és vasúti, van egy vízi, akkor ott van a Mezőkövesd, Mezőkeresztes az előbb említett repülőtérrel, és itt megvan az a központ, ami képes nagyobb távolságról teherszállításban, illetve a személyszállításban is részt venni. De mikor logisztikai központokról, térségekről beszélünk, feltételezhetően itt a teherforgalom bekapcsolását, illetve kialakítását jelenti.

Úgyhogy erre szerettem volna egyrészről fölhívni a figyelmet, a másik pedig, hogy azt gondolom, hogy ebben, ha vissza lehet valamit vonni, akkor talán még a vita első szakaszára utalhatnánk, hogy a honvédelmi területeket is ilyen alapon végig lehetne gondolni.

A következőkben még szeretnék szólni a vasútvonalakról, amennyiben van most időm, amely a szárnyvonalakra vonatkozik. Ezekben két módosító javaslatot adtam be a területre; mivel nem tudunk ezzel egyetérteni, hogy megszűnjön, a következő hozzászólásomban erről szeretnék szólni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy az előbb említettem, a vasúi szárnyvonalakkal kapcsolatosan szólok. Természetesen, mint annak a térségnek a képviselője, nem érthetek egyet azzal a tervvel, és tudom, hogy nemcsak itt jelenhet meg, hanem ez a vasúti törvényben is megjelenhet, de ha itt nincs, akkor itt kell erről szót ejtenünk, hogy nem szerepel az országos területrendezési tervben az országos törzshálózat vasútvonalai között a Putnok-Eger vonal és a Szerencs-Hidasnémeti vonal. Ezeknek a vonalaknak, egyenként, ha nézzük, más szerepe van.

A Putnok-Eger útvonalat - a Népszabadságot idézném - egy fölmérésnél az ország második legszebb vasútvonalának minősítették az olvasók. Erre szoktunk többször pozitív példaként hivatkozni. Mindenképpen ez egy olyan terület, amely a kihasználtságában időszakos, hiszen a turizmus időszakához kötődik. Elég szegény vidék a bezárt bányák területe. Ezek az emberek, ha el akarnak menni a lakóhelyükről, a tömegközlekedést kell hogy használják, és ilyen szempontból még mindig a vasútvonal lehet a legjobb olcsóságában, illetve a megbízhatóságában, hogy eljussanak Eger irányba a Putnokon élők, Putnok-Ózd felé közlekedők. Tehát ez az egyik, ami miatt szeretném kérni, hogy visszakerüljön, mert ha nincs itt, akkor már a vasúttörvényre vonatkozóan is azt mondják, hogy azért nincs, mert ott nem szerepel. Tehát nehogy az legyen, hogy most itt kimaradtunk, aztán a másikba már soha nem fogunk tudni visszakerülni.

A másik ilyen fontos vonal pedig a Szerencs-Hidasnémeti, az a vonal, amely nemcsak a szép tájon való áthaladás, hanem gazdaságilag, illetve a vasút szempontjából is rendkívül fontos. Úgyhogy erről még szintén szeretném a Házban elmondani a véleményemet.

Köszönöm szépen.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előbb említett Szerencs-Hidasnémeti vasútvonalra vonatkozóan szeretném elmondani, hogy miért is kérem a támogatást, és miért adtam be. Ez az a vasútvonal, amely hosszú éveken keresztül szolgálta a Hegyalja, az Abaúj-Hegyalja térségét, és ez az a vasútvonal, amely egy olyan lehetőséget ad, ami szerepel egyébként a tervben, hogy Miskolc-Hidasnémeti között és Szlovákia felé egy fő vasútvonal, amely villamosított meghajtással működik. Amikor átépítésre került ez a vasútvonal, akkor használták a Szerencs-Hidasnémeti vonalat az országos fővonalba való eljutásra, nemzetközi gyorsvonatoknak is. Ezért mondom, ha ez kikerül ebből a lehetőségből, és nem szerepel már a jövőben a szárnyvonalak között, a törzshálózat vasútvonalai között, akkor nem lesz meg az a lehetőség. Ott bármilyen üzemzavarnál, bármilyen balesetnél nincs meg a módja az elkerülésnek. Ez az egyik, amit, remélem, a vasút működésére vonatkozóan figyelembe vesznek, amikor döntenek, remélhetőleg egyáltalán nem döntenek a bezárásokról. Ilyen értelemben, ha a törzshálózatban benne marad, akkor nem kerül bezárásra.

A másik oldalon a javaslat ennek gazdasági, területgazdasági részére vonatkozik. Megint az a hagyományos problémánk, hogy milyen menetidőkkel és milyen menetrendekkel működik. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha a törzshálózatban szereplő vonatoknál, illetve a bezárásra ítélt szárnyvonalaknál egy picit összehangolnák a menetrendet, nagyobb lenne a kihasználtsága, jobb lenne az egészről alkotott pénzügyi kép. De úgy látom, hogy ezzel valamilyen módon probléma van, nem szeretnék ezt elérni, és néhány percekkel csúszik el az időpont, hogy nincs csatlakozás Hidasnémeti-Miskolc irányba, illetve a Miskolcról jövőnek nincs csatlakozása a Szerencs irányába menő kisebb települések felé. Ezért azt gondolom, hogy egyrészről fontos lenne, de inkább a vasút működésénél, és amire szeretném felhívni a figyelmet: a közlekedésnél egy olyan lehetőséget tart fenn, ha megtartjuk ezt a vonalat, amire szükség lehet a későbbiekben is.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A közoktatásról, a szak- és felnőttképzésről, a szakképzési hozzájárulásról szóló törvények módosultak. E változások a szak- és felnőttképzés struktúrájának átalakítását, a képzés minőségének és tartalmának továbbfejlesztését, az ezekhez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések előmozdítását célozták meg. A szabályozás változásával a tiszkek, a területi integrált szakképző központok szerepe nő a szakképzés rendszerében a normatív támogatások igénylésével, a pályázati forrásokkal, a fenntarthatósághoz szükséges források megszerzésével.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzata két szakképzési társulást hozott létre, az egyiket a Sajó menti, a másikat pedig a zempléni névvel illettük. Az együttműködés célja: a fenntartók hozzájussanak a szakképzési fejlesztéshez szükséges forrásokhoz. Az igénybevétel feltétele a jogszabályi változások következtében ezen együttműködések létrejötte, továbbá az, hogy a regionális fejlesztési és szakképzési bizottságnak a szakképzésre vonatkozó előírásait a társulások kövessék. Mindennek feltétele azonban a társulások létrejötte, a tiszkek regisztrációja.

A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél történő nyilvántartásba vétel rendkívül sok problémát vetett fel, így az új tiszkek jelentős része nem kapott nyilvántartási számot az elmúlt év december 20-áig. Így a 2008. évi második félévben esedékes hozzájárulásokhoz nem jutottak hozzá. Az új tiszkek, illetve a szakképző intézmények nem juthattak hozzá a fejlesztési forrásokhoz; ez egy-egy ilyen társulásnál 50-100 millió forintos kiesést is jelenthetett.

Tisztelettel kérem államtitkár urat, és kérdem államtitkár úrtól, milyen megoldást lát, hogy ezen szakképző központok megkaphassák a 2008. második félévi hozzájárulást, hiszen ez év elején ugyanazzal az anyaggal regisztrálták őket, mint amire december 20-án még azt mondták, hogy nem tudjuk őket regisztrálni. Amennyiben lát lehetőséget a 2008. évi források megszerzésére, akkor ezeknek milyen határidőt tud a minisztérium mondani?

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslatra már sokadik alkalommal térünk vissza, és úgy látom, hogy ismét nem azt a megoldást terjesztette a kormány a Ház elé, amellyel a megoldást tudnánk elérni. Ugyanis a törvényjavaslatunk, amely az 1990. évi LXV. törvény módosításából ered, illetve a változás, amely a törvényben előállt, olyan helyzetet hozott létre, amelyre az Alkotmánybíróság többször is fölhívta a figyelmét azoknak az előterjesztőknek, akik az előzőekben, az abban az időben rapid gyorsasággal megtörtént regionalizációban nem vették észre, hogy az a lépés nem felel meg az alkotmány szellemének, az alkotmányosságnak.

Az önkormányzati rendszerben természetesen szükség volna visszaállítani ezt az eddigiekben működő - egészen addig, amíg a rendszert át nem alakították, nem regionalizálták, addig működő - törvényességi rendszerünket, és segíteni az önkormányzatoknak a határozataikban, rendeleteikben, a jogorvoslás lehetőségét megadva az ügyfeleknek, a választópolgároknak. De hát ez a jelenlegi formájában részünkről nem támogatható, hiszen úgy érezzük, hogy ha a közigazgatás és államigazgatás szavakat elemezzük, akkor a közigazgatás egy nagyobb egységet foglal össze, az egy nagyobb, átfogóbb rész az államigazgatásnál, és ezen törvényjavaslat, amelyet a kormány elénk terjesztett, azt segítené, hogy az államigazgatáshoz, ami egy szűkítettebb egység, osztanánk be a közigazgatás egyes részét.

(18.00)

Tehát úgy gondolom, hogy ez is egy olyan indok, ami azt mondatja velünk, hogy köszönjük szépen, de így ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni, és így vélhetően nincs is meg a kétharmados többsége, tehát magyarul: nem tudja az állapotot megszüntetni.

A miniszter úr expozéjában szereplő néhány gondolatot, amely arról beszél, hogy ezt helyre kell állítani, vissza kell állítani, és meg kell adni a törvényességi ellenőrzés lehetőségét, nem vitatjuk, helyesnek tartjuk ezt az alapgondolatot, csak akkor keressük meg azt a legkisebb közös többszöröst, aminél megtaláljuk az azonosat.

Mi most úgy érezzük, hogy ez az államigazgatás-közigazgatás tulajdonképpen a közigazgatási hivatalból majdnem mint egy belső szakigazgatási szervet kíván létrehozni a regionális szervezeten belül, az államigazgatási hivatalon belül, mint a gyámhivatal, csak a gyámhivatal ugye regionálisan, erre pedig kimondják, hogy megyeien szerveződik. De ezt a "megyei" szót csak betették, de az eljárás rendjében semmit nem látunk megnyugtatónak, hogy ott a személyzeti kérdéseket is a közigazgatási hivatal vezetője tudná elvégezni, az önálló gazdálkodás lehetőségét sem látjuk, hiszen azt is a regionális államigazgatási hivatalhoz kívánja delegálni, illetve a kormány bizonyos rendeleteivel tudja ezt befolyásolni, és vélhetően az eddig megismert gondolkodás szerint abba az irányba viszi el, ami a regionalizációt erősíti.

Mi úgy gondoljuk, hogy ezekre a hivatalokra, a megyei közigazgatási hivatalokra szükség van, a megyei közigazgatási hivatalok szolgálták egészen az átszervezésig a magyar önkormányzati rendszert, és úgy gondolom, hogy ezt továbbra is meg tudják tenni. Ennek az a feltétele, hogy ezt az ütemtévesztett átalakítást vissza kell vinni a kályhához, és onnan kell újból indulni, ha újból indulunk, akkor pedig lehet látni, hogy az államigazgatásban valóban a kormánynak megvannak a lehetőségei, és úgy alakítja az államigazgatási szerveit, ahogy ő kívánja. De ha az alkotmány szellemében úgy szerepelünk, hogy ez kétharmados, ha van megfelelő erő, át lehet alakítani. Márpedig most a Fidesz támogatását nem tudjuk ehhez a törvényjavaslathoz megadni.

Tehát ha a kormány valójában és felelősen és úgy kíván cselekedni, ahogy a miniszteri expozéban is szerepelt, hogy megoldani ezt a problémát, amit az Alkotmánybíróság már régtől fogva kér a kormánytól, akkor keres egy olyan megoldást, amely a parlamenti pártok nagyobb részének, legalább kétharmadának a támogatását bírja. Ez pedig az ezt megelőző állapot, a regionalizációt megelőző állapot, a megyei közigazgatási hivatalok önállóan szerepeljenek, és innentől kezdve, azt gondolom, hogy helyreáll az a rend, amiről miniszter úr is beszélt, amit a kormány helyre akart állítani.

Úgyhogy ezért mi ezt a törvényjavaslatot nem kívánjuk a szavazásoknál támogatni, viszont úgy gondoljuk, hogy minél hamarabb meg kell oldani. Ebben a felelősség a kormánynál van. A kormánynak kell olyan előterjesztéssel élnie, amit a parlament mindkét oldala vagy legalábbis kétharmada tud támogatni. Ezért kérjük a miniszter urat és a minisztériumot, hogy ne hozzanak olyan előterjesztést, amelyről már többször bebizonyosodott, hogy nincs támogatása. Illetve történt az elmúlt időszakban - ne haragudjanak, hogy ezt visszaidézem, de volt olyan, amikor tudatosan, már az Alkotmánybíróság által kimondottan alkalmatlan javaslattal is éltek itt a Házban. Úgyhogy úgy látom, hogy ha akarnák, akkor meg lehetne oldani, de ez a "többszöri nekifutásból soha nem találjuk el a megfelelő szöveget" azt mutatja, hogy nincs a kormánynak erre megfelelő ereje, vagy pedig nincs megfelelő belátása, hogy mi lehetne az, ami az önkormányzati rendszer működését lehetővé teszi, hogy a törvényességi ellenőrzés meglegyen.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Menjünk vissza az időben egy picit: egy perccel ezelőtt Kovács Zoltán képviselőtársam, aki bizottsági alelnökként foglalkozik az önkormányzati rendszerrel és régi gyakorlója is polgármesterként ennek a rendszernek, elmondta, hogy mindig volt, akkor is, amikor 2006-ban egy kormány befejezte a működését és utána történt egy változás. Amikor kiderült, hogy nem helyesen cselekedtek az átalakítás során, onnantól kezdve nincs, illetve amikortól megjelölte az Alkotmánybíróság, hogy tessenek szívesek visszaállítani az alkotmányos rendet. Ez elég egyértelműen mutatja, hogy mikortól nincs, és ki az, aki ezt a helyzetet létrehozta. Ha ezt a helyzetet létrehozták, ebben élünk, hogy önök szerint a választópolgárnak nincs lehetősége az önkormányzati rendeletekkel, határozatokkal szembeni fellépésnek. Ez részben igaz, látjuk, hogy az Alkotmánybíróság elég lassú, ha most valaki bead valamit oda. Az életszerűsége valóban kevésbé van meg, mintha a törvényességi ellenőrzésre mindenütt megyei szervezetek... - ahogy eddig is volt.

Ez volna a leglényegesebb kérdés, hogy nem beosztott szervezetként, nem egyvalaminek a részeként kellene létrehoznunk ezt a dolgot. Wiener képviselőtársam többször, több alkalommal levezette, csak az a levezetés lehet, hogy önnek jó, az Alkotmánybíróság viszont nem osztotta, és lehet, hogy talán aktívan próbálta előhozni, de lássuk be, hogy többször, több alkalommal az előterjesztésekben soha nem azt az állapotot tetszettek visszaállítani, amelyről senki nem mondta, hogy ütközik az alkotmányba, az alkotmány szellemiségével összeegyeztethetetlen, hanem ami működtette és tizenhat éven keresztül szolgálta az önkormányzati rendszert.

Ez az átalakítás az újabb próbálkozásokban sajnálatos módon, a regionalizáció mint egy vezéreszme megmaradt. Azt kell mondanom, lehet, hogy önök azt fogják gondolni, hogy beírjuk, hogy a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését a kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének megyei, fővárosi illetékességgel rendelkező szervezetei; de utána ott van, hogy a közigazgatási hivatalok működésének részletes szabályait rendeletben határozza meg a kormány. Megint el tetszenek csúszni majd, s akkor kiderül, hogy még mindig nem tökéletes a rendszer. Azt gondolom, hogy többszöri kísérletből nem tudtuk a megyei szintet, ami az alkotmányban megvolt meghatározott területi egységként, illetve az önkormányzati törvényben szerepel... Ahhoz kell visszatérnünk, mert tessék végiggondolni, hogy a regionalizáció most kicsit talán távolabb van magától a törvénytől. De jól működik a regionális államigazgatási hivatal? Önök most biztosan azt mondják, hogy hogyne, kiválóan, de bizonyára találunk másik érveket is. Ne tessenek bevinni egy olyan rendszerbe, amelynek csak a nevét mondjuk regionálisnak, egyébként minden megyei szintre van visszaosztva, és mindenki úgy ismeri a rendszereket.

Azért szeretném mondani, hogy működőképes legyen, hogy igazán tudja szolgálni az önkormányzati rendszert, hogy az államigazgatás-közigazgatás vitában ne az államigazgatás legyen mindenek fölötti, hanem a köz igazgatásában látjuk jobbadán, hogy ne kelljen besorolni az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését egy kvázi gyámhivatali kategóriába. Ezért azt gondolom, hogy nézzük meg az eredeti állapotot, amikor még megfeleltünk a kritériumoknak, nézzük meg, hogy hova jutottunk, nézzük meg, hogy mi az, amiben közösen tudunk gondolkodni - fontos lenne. Mindannyian, akik ma itt vagyunk önkormányzati vezetőként, önkormányzati bizottságban dolgozóként, azt gondoljuk, hogy a szándék helyes, hogy a törvényességi ellenőrzés álljon vissza és legyen meg ez a lehetőség, de abban nem tudunk egyetérteni, hogy ez az út járható-e, ami tulajdonképpen az első lépésétől elhibázott, hogy a regionálisba be tudjuk vinni.

Ez teszi tönkre mindazt a munkát, amiről mi azt gondoljuk, hogy hosszú éveken keresztül elvégeztek ezek a hivatalok. Valamilyen szinten most ott vannak, és ha az az indoklás, hogy így is beküldi az önkormányzatoknak x százaléka, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem az a rendszer, itt tartozik-követel van, el kell végeznie, vagy pedig csak szívességből teszi. Azt gondolom, hogy nem ez, és se a minisztériumnak, se a parlamentnek nem válik nagy örömére, hogy ezt az önkormányzati rendszert most tulajdonképpen... - ha úgy nézzük, kvázi szabad a gazda.

Hát ezért gondoljuk azt, hogy egy más előkészítésben, mert az ez év február 11-ei alkalom volt, amit Wiener képviselőtársam visszaidézett. Akkor sem tudtunk előrébb jutni, most sem tudunk előrébb jutni. Akkor nézzük meg, hogy miben voltunk azonos egyetértésben. Innentől kezdve meg tudjuk oldani. Semmi mást nem kell megnézni. Meg kell nézni, hogy amikor ez a kormány 2006 nyarán belépett a hivatalába - több minisztere volt már azóta az Önkormányzati Minisztériumnak -, akkor mi volt a működés rendje. Ha az jó volt, mást nem tudunk tenni, állítsuk azt vissza, és innentől kezdve akkor úgy tudja lezárni ez a kormány ezt az időszakot, hogy volt közben néhány csavar benne, de a végeredményre tudjuk hozni azt, amit a kezdetkor. Ha ez nem történik meg, akkor azt kell mondani, hogy mit tetszettek csinálni, akkor valamit elrontottak, ami működőképes volt.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Wiener képviselő úr ismét példát ad kiváló lexikális tudásáról, tökéletes, mikre emlékszik vissza. Egyetlenegy mondatot, hogy itt és itt olvastam. Megcsinálták? Nem csinálták. Nem vezették be, valami oka volt. Ön mindig ilyenekre hivatkozik, hogy valamikor valahol már olvastam, valaki már egyszer erről egy szót kimondott.

Ha szabad visszatérni az önkormányzati rendszerrel kapcsolatosan: hiszen most mit akarunk ellenőrizni törvényességi ellenőrzésben? Az önkormányzatokat. Kérem szépen, most még beszélhetünk közel 3200 önkormányzatról Magyarországon. Ha az elkövetkezendő kettő hónapban úgy működik a rendszer, amiről szó van, akkor ennek a száma jelentősen kevesebb lesz, amik önállóan tudnak gazdálkodni, hiszen ez a jelenlegi rendszer, amit a költségvetés már 2010-re előre jelez, azt mutatja, hogy nem lesz már mit ellenőrizni.

(18.50)

Vitatkozhatunk itt, mondhatjuk, hogy mit kell, és mit nem kell, alig maradnak majd, kérem. Lehet, hogy ez most víziónak tűnik, de az elkövetkezendő néhány hónap azt fogja bebizonyítani, hogy az a Bajnai-csomag, amit ránk erőltetnek az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, amit majd önök meg fognak szavazni a túloldalon, és utána azt mondják, hogy törvényességi ellenőrzés kell az önkormányzatoknál - kérem szépen, nem lesz majd mit ellenőrizni, mert tönkre fognak menni. Inkább erről kéne gondolkodni, hogy miért vagyunk abban a helyzetben, az önkormányzatok, hová jutottunk.

Nem a 2010-es évvel van nagy bajunk, az a bajunk, hogy 2010-et megelőzte a 2006-os, 2007-es, 2008-as és 2009-es költségvetés, ami az önkormányzatokat oly mértékben elszegényítette, hogy már a 2010-es évben lehet vitatkozni az ellenőrzésről - de kit ellenőrzünk? Majd az önkormányzati biztost, aki aláír, mert a polgármesternek joga nem lesz hozzá, mert annyi pénz nem lesz? Lehet vitatkoznunk erről, és nagyszerű lexikális tudásával szemben csak elismeréssel tudok lenni, csak ott a problémánk, hogy mire fogunk jutni. Vitatkozunk, és a végén ők meg szegények már teljesen tönkrementek, és kikerülnek abból a helyzetből, hogy legyen kiről beszélni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ebben a napirendben a határon átnyúló infrastruktúrák rendkívül fontosak, de az igazán fontos a határon átnyúló gondolkodásunk és az emberi kapcsolatok újjáépítése, hiszen látjuk, hogy ha a határ elválaszt bennünket, akkor az olyan gondolatokat hozhat el egy szövetségi rendszerben lévő országok között is, ami még mindig azt erősíti, hogy el is választ bennünket, s nemcsak fizikailag, az infrastruktúra kiépítetlensége miatt, hanem bizonyos értelemben gondolkodásban is. Azért, hogy ez megváltozzon, helyesnek és támogatandónak tartom a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának ezt a javaslatsorát, amit itt hallottunk, illetve az országgyűlési határozatot.

Választókerületemnek, Abaújnak a területe 48 százalékban maradt Magyarországon, 52 százalékban pedig Szlovákiához került. Meglévő természetes gazdasági és emberi kapcsolatok voltak itt, de az elmúlt évtizedekben ezek az infrastruktúrák sajnos tönkrementek, s talán szándékoltan sem újítódtak fel. Ezért is rendkívül fontos az, ami a programban is szerepel, hogy a kistelepülések közötti átkelő utak felújítása megtörténhessen. Ennek van lehetősége pontosan európai uniós források felhasználásával. De ami az igazán fontos: a Hernád-völgyben lévő két nagyváros, Kassa és Miskolc közötti út minél jobb szintre való fejlesztése. Ha arra gondolunk, hogy 2013-ban Kassa az európai kulturális fővárosok egyike lehet, akkor fontos lehet egy olyan városnak az autópályára való csatlakoztatása, amely 260 ezer lakosú, kelet-szlovákiai gazdasági központ, s amelynek van egy nemzetközi repülőtere. Ez a város ezzel az autópálya-rendszerrel kapcsolódni tud a magyar autópályákhoz. Ma is nemegyszer úgy mennek a kassaiak Pozsonyba, hogy igénybe veszik a mi autópályánkat, és Győr meg Rajka környékén mennek vissza. Az egyben bevételi forrást is jelenthet, ha ezt az utat megépítjük, de az abaúji terület gazdasági feltárásában is nagyon sokat jelenthet ennek az autópályának a megépítése. Ilyen értelemben a kicsik mellett ezt a nagy beruházást szeretném a tisztelt jelenlévők figyelmébe ajánlani, s ha ilyen vitákon vagyunk, akkor ennek a támogatását is, hiszen mind a két oldal, a magyar és a szlovák oldal részéről igyekszünk felszínen tartani, hogy ennek az útnak a megépítése történjék meg.

Fónagy János képviselőtársam említette már a vasúti összeköttetések kérdését román-magyar viszonylatban. Ugyanezt el tudjuk mondani Szepsi és Miskolc között a tornanádaskai határátkelővel kapcsolatban is.

(18.10)

Csereháti településszövetségként is próbáltuk évekkel ezelőtt, de az kisebb szerveződés, mint hogyha egy országgyűlési határozatban is megjelenik, és támogatólag jelenhet meg az a gondolat, hogy ott helyreállítani a vasúti közlekedést. Reményeink szerint nem a bezárások vagy a megszüntetések, a személyforgalom ideiglenes megszüntetése, hanem akár a teherforgalomra figyelve, akár pedig a személyforgalmára a két területnek, amely gazdaságilag egységet képezett, ez a néhány évtized viszont elválasztólag tudott működni. Ennek a segítése rendkívül fontos lehet, hiszen azt látjuk a gazdasági mutatókban, hogy a határmentiség hátrányt jelentett Magyarországon az ott élő embereknek, infrastruktúra-fejlesztések nem történtek meg, tehát van mit dolgoznunk, és ennek megfelelően a munkalehetőségeink is jóval szerényebbek, mint az ország belsőbb részeiben.

Tehát ezért ezt az országgyűlési határozatot örömmel vettem, támogatandónak tartom, még egyszer megismételve a Kassa-Miskolc autópálya fontosságát, az összes kisebb határátkelő és vasúti határátkelő fejlesztése mellett. Azt gondolom, elsődlegesen ebben a témakörben a szlovák-magyar határszakasznak a kelet-szlovákiai, sajnos mindkét oldalon, Kelet-Szlovákiában, illetve Észak-Magyarországon gazdasági problémákkal küzdő területek fejlesztésében lehetne segítségünkre.

Köszönöm szépen, elnök asszony, a türelmét. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az előterjesztést hosszú folyamat előzte meg, az a folyamat, amely úgy indult, hogy volt egy olyan állapot a törvényességi ellenőrzésekben, amelyre vonatkozóan ez megváltozott, és az Alkotmánybíróság többször is felhívta a figyelmet arra, hogy ez a változtatás nem felel meg, meg kellene változtatnunk.

Ami mindannyiunk gondolatában szerepel, hogy az önkormányzatok működésének és az önkormányzatok által hozott határozatok, rendeletek felülvizsgálatában meg kell tennünk egy olyan lépést, amely a miénk volt 2006 végéig. Amiről itt vitázunk, az, hogy fővárosi, megyei közigazgatási hivatal, ami a mi módosító javaslatunkban szerepel, a kapcsolódó módosító javaslatban; azt hiszem, hogy azért volna fontos így elfogadni és így támogatni a határozati javaslatunkat, és a törvényt ily értelemben módosítani, mert ez felelne meg azon állapotnak, amely állapotban az Alkotmánybíróság nem emelt kifogást. Az Alkotmánybíróság akkor emelt kifogást, amikor ezt megváltoztatták. Egy erőszakolt, erőltetett regionalizációt jelentettek be, és erre vonatkozóan mi úgy gondoljuk, hogy alapgondolatként a megyei és a fővárosi megjelölés szerepelt is a minisztérium előterjesztésében a parlament elé került anyagban. Tehát nem teszünk semmi mást, mint egyrészről azt a két fogalmat, hogy fővárosi és megyei, megtartjuk a minisztériumi előterjesztésben is, más oldalról pedig azt az eredeti állapotot, amely közli, hogy milyen feladatot végez el, államigazgatási feladatot ellátó költségvetési szerv, és erre vonatkozóan a közigazgatási hivatal működésének költségeit az Országgyűlés a költségvetési törvény helyi önkormányzatokért felelős miniszter fejezetében elkülönítetten biztosítja.

Ez volt az az állapot, aminél nem kellett az Alkotmánybíróságtól kapnunk egy feddést, és minden más, ami azóta történt, az mindig is kiváltotta az Alkotmánybíróság feddését és felhívását arra, hogy állítsuk helyre az alkotmányossági rendnek megfelelő helyzetet. Természetesen egyetértve azon képviselőtársaink véleményével, hogy szükséges az önkormányzatokra vonatkozóan az ellenőrzés, ezt támogatjuk, de úgy gondoljuk, hogy mindaz, ami a bizottsági véleményben van, az igenis a regionalizációt próbálja előtérbe helyezni, és megint akkor ott vagyunk abban a helyzetben, hogy egy régiós rendszerbe fogják beilleszteni, és a régiós rendszerre vonatkozóan ugyan egyszer már a létrehozással kapcsolatosan volt vita, de azt elutasította; tehát amit az Alkotmánybíróság már elutasított, abban a szövegkörnyezetben már szerepel ez a mondat vagy két mondat, ami itt szerepelt az 1. pontjában a bizottsági javaslatnak.

Tehát ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy gondolja meg még egyszer ezt a kérdést, oldjuk meg közösen, közös akarattal egyfelé gondolva ebben a kérdésben az eredőnket, de ez az egyfelé gondolkodás az az állapot, amit nem kellett az Alkotmánybíróságnak elutasítani, és minden más állapot, amit azóta létrehoztak, és ily értelemben ez, azt gondolom, a kormány felelőssége, hiszen a kormánynak kellene beterjeszteni egy olyat, ami bírja a Ház támogatását, nem kevesebbet, mint kétharmadot. Ha ilyet nem tud, akkor a felelősség az övé, az ő térfelén pattog az a labda, erre kérjük, ezért próbáltuk ezt a javaslatot beterjeszteni, ez az, ami véleményünk szerint az eredeti állapotnak megfelelő, ez az, amely nem presztízskérdésként szerepel itt előttünk, hanem egy régóta működő rendszer helyreállítását tudná megtenni.

Úgyhogy ezért erre kérem a tisztelt Házat, és ami a második részben szerepel, hogy a kormány meghatározza - minden olyan szervezet az államigazgatásban megszabályozható a kormánynak, ha ebben az a lehetőség van, hogy 50 százalékkal; amennyiben kétharmad van, ott a konszenzusra kell törekedni. Mi most egy olyan javaslatot tettünk, amelyben konszenzust tudunk ajánlani, és akkor helyreállhat az a rend, amit most mindannyian hiányolunk, és mindannyian elmondjuk, hogy az önkormányzati rendszerünkre szükséges, hogy ez fennálljon.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Parlament! Tisztelt Ház! Ami az önkormányzati ellenőrzésben benne van, hogy önkormányzat - én megyei önkormányzatról tudok önöknek beszámolni, települési önkormányzatról tudok önöknek beszámolni, amiben vannak a községek és vannak a nagyközségek, illetve ilyen értelemben a városok még - regionális nem. Regionális nem létezik, mert akkor is próbáltak, és megint ugyanaz volt; amire nincs elég erő, annak kár ötször-hatszor nekifutni, mert abból nem lesz eredmény.

Itt úgy néz ki, hogy egyikünknek sincs annyi ereje, hogy meg tudjuk győzni egymást, akkor meg azt az állapotot hozzuk vissza, ami egyrészt az alkotmányból levezethető, az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése, akkor az önkormányzatnál ezek vannak, és ha az ilyen szintet nézzük, akkor a középszintű önkormányzat a megyénél van, a fővárosban is ilyen értelemben speciális a fővárosi önkormányzati fölállás.

Tehát én ezért kapcsolódnék ahhoz, amit itt Gyenesei képviselőtársam, miniszter úr elmondott, hiszen abba a kontextusba helyezi ezt a rendszert, hogy ha tényleg meg akarunk ebben a dologban egyezni, akkor valamilyen szinten ez az alkotmányhoz köthető, az alkotmányossághoz köthető olyan értelemben, hogy az önkormányzati szinteket figyelembe veszi, és akkor innentől kezdve megvan a megoldás. Tessék megpróbálni erre vonatkozóan a támogatást megadni; a kapcsolt módosító javaslatunk, ami benn van, ha megkapja a támogatást, helyreáll a rend. Semmi olyan probléma nem lesz, hogy most szívességből fogjuk beküldeni, és akkor majd szívességből megnézi, hanem akkor visszaáll az a rend, ami eddig is működött.

Úgyhogy arra szeretném kérni képviselőtársaimat, ott még a kormánynak van a 2. pontban lehetősége a beavatkozásra. Ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm, elnök asszony, a türelmet.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Amikor hozzászólok, azzal a szándékkal vagyok, hogy találjuk meg a megfelelő megoldást. Az egyik a hozzávezető út. Tehát ha ab ovo valamit elhibáztunk, akkor ugye, ott azért csak gondok vannak. A másik az önkormányzati rendszer beosztása: abban mégiscsak a megye szerepel, és nem másról van szó.

Wiener képviselőtársamhoz pedig annyit kapcsolnék az általa elmondott gondolatokhoz, hogy ha nincs leírva, akkor akár ez is lehetne: hát, ha akár ez is lehetne, akkor tessenek elfogadni ezt a leírást, és innentől kezdve megoldjuk. Az, hogy mi lesz egy következő kormánynál, hogyha ez még mindig probléma, akkor azt kell mondanom, hogy mi van a jelenlegi kormánynál. Arra szeretném figyelmeztetni önt és önöket, hogy akkor a jelenlegi kormány valamit, ami jó volt, elrontott, aztán utána nem tudta megjavítani. Miért? Azért, mert nem értett hozzá, akkor ezt kell mondanom, vagy azért, mert olyan volt a hozzáállás az egyik oldalon vagy a másik oldalon, de a megoldás itt van, itt van a kezünkben, itt van önök előtt. Tehát meg lehetne tenni, el lehetne fogadni, és akkor azt kell mondani, hogy igen, amikor ez működőképes volt, amikor még nem kellett rászólni a törvényalkotóra, hogy valami olyant tett, ami nem helyes, akkor ennek megvolt a szabályos működése. Ezt ajánljuk önöknek, ezzel lehetne azt a most már nem egyéves problémát, hanem ennél régebbit megoldani.

Kérem szépen, ha ehhez önök partnerek, akkor tényleg azt kell mondani, hogy a következő majd úgy intézi, tanulva az önök dolgaiból, de most egyelőre ez a dolog önökön szárad, és ne tessenek máshová tolni, tessenek egy olyan javaslatot idehozni a Ház elé, amit kétharmados erővel lehet támogatni, és innentől kezdve minden rendben működne, és nem azt tologatjuk ide, hogy mi lesz az elnevezés. Fogadják el, ha egyébként még nem neveztek meg valamilyen jelzővel hivatalokat.

Köszönöm, elnök asszony.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára ön is ismeri a mondást, szegény embert az ág is húzza. Nem véletlenül érzik ezt a szerencsiek, a gönciek, az Abaújszántón élők és a hidasnémetiek, ők is áldozatul esnek az önök koncepciótlan gazdaság- és közlekedéspolitikájának. A bármi áron való pillanatnyi költségcsökkentés szinte kivétel nélkül mérhetetlenül nagyobb veszteséghez vezet a jövőben. Mert mit is jelent önnek az említett vasúti vonal bezárása? Körülbelül a következő száraz leírást.

A Szerencs-Hidasnémeti vasútvonal a MÁV 98-as számú vasútvonala, hossza 51 kilométer. A szerelvények napszaktól függően 2-4 óránként közlekednek rajta. És mit is jelent a valóságban? A vonalszakasz a leghátrányosabb kistérségek közé tartozó vidéken működik. A megyében 20 százalékos, a térségben ennek kétszerese a munkanélküliség. A tervezett bezárás szűken 30 ezer ember mindennapjait teszi még nehezebbé, Abaújszántón, Szerencsen középiskola működik, ott jelentős a bejáró tanulók létszáma.

(14.40)

Tisztelt Miniszter Úr! A megyében már korábban megszüntették a Mezőcsát-Hejőkeresztúr vasútvonalat, és a Szilvásvárad-Putnok vonalat tervezik. Az elsorvasztás a térségben nemcsak a helyi munkalehetőségek csökkentését eredményezte, hanem az ingázás lehetőségét is megnehezítette. Nem kétséges: hasonló sors vár a gönciekre, az Abaújszántón élőkre, a szerencsiekre és a hidasnémetiekre is.

Azt sem vette figyelembe a minisztérium, hogy hét évvel ezelőtt fejeződött be a vasúti pálya felújítása. Azzal sem számoltak, hogy ez a vonalszakasz a Miskolc-Kassa-Krakkó és a Miskolc-Szerencs-Nyíregyháza vonal között pótlólagos kapcsolatot jelenthet, így nem csupán a helyi, de a nemzetközi közlekedésben is aktív szerepet játszhat.

Tisztelt Miniszter Úr! Éppen ezért kérdezem öntől: miért sújtja a kormány ezt a halmozottan hátrányos térséget? Miért veszi el nemrég felújított vasútvonalát? Számoltak-e azzal, hányan vesztik el munkalehetőségüket a bezárás miatt? Számoltak-e azzal, milyen nehézségeket okoznak azoknak a gyermekeknek, akik eddig bejáró iskolásként közlekedtek a vasúttal? Miért nem érti meg ön és kormánya, hogy a vasút nem csupán közlekedési eszköz, hanem a vidékfejlesztés aktív eszköze, a vidéki társadalom továbbélésének alapvető feltétele?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A gondunk az, hogy félremagyarázás történik. Nem 30 ezer utasról beszélünk, hanem annyi embert érint ennek a vasúti szakasznak az átmenetinek mondott szüneteltetése; nehogy olyan legyen, mint az ideiglenes, hogy évtizedekig tart.

Tisztelt Ház! Amit megtapasztalhatunk ennek a vasútvonalnak a működésében: kis motorvonatok vannak, tehát nem nagyobb, mint egy busz, és azt gondoljuk, hogy talán környezetbarátabb. Ez az egyik fontos része.

A másik pedig: én azt gondolom, ha átmenetileg esetleg megtakarítás történhet ennek a vasútvonalnak az ideiglenes felfüggesztésével, az sokkal kisebb, mint az a rombolás, amit a pályában, a lelkekben és véleményünk szerint a vidék gazdaságában is elkövet a tárca. Úgyhogy időben szólunk, hogy ezt a lépést ne tegyék meg, amennyiben megteszik, akkor a helyi önkormányzatok véleményével is szembehelyezkedik a minisztérium. Úgyhogy ezért a választ nem tudom elfogadni, és kérem miniszter urat, hogy még egyszer gondolja át ennek a bezárásnak a lényegét.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Ház előtt lévő javaslat, amely Wiener képviselőtársunk, illetve Csiha Judit képviselő asszony előterjesztésében került elénk, nem kellett volna hogy idekerüljön, ha annak idején azt a vitát eredménnyel tudtuk volna lefolytatni, ami 2007 januárját úgy kezdte, hogy megszüntetett egy addig hosszú éveken keresztül bevált módon működő szervezetet, amely a törvényességi felügyelettel kapcsolatosan az önkormányzati rendszerben bevált.

Tudjuk, az előző általános vita megkezdésekor, illetve az előterjesztéskor Wiener képviselő úr említette, hogy ezt annak idején, amikor az első komoly módosítása volt az önkormányzati törvénynek, akkor az éppen aktuális kormányhatalom, amely a szociálliberális kormány volt, módosította. Kiállta az idő próbáját, hiszen tíz esztendőn keresztül szolgálta azt a feladatot, ami ma nem adatik meg az önkormányzati rendszerben: a törvényességi felügyelet. Tehát történt 2007 januárjától egy átszervezés, amely átszervezés elvette ezt a jogot, pontosabban: megváltoztatta regionális szintre, az Alkotmánybíróság ezt megfelelő módon jelezte, és a kormány most már több mint egy esztendeje nem tudja úgy megoldani, ahogy kellett volna.

Sajnálatos módon az egyeztetések során eljutottunk már-már az egyezségig, már-már odáig jutottunk, hogy itt ezt a dolgot rendbe tudja tenni a parlament, hiszen ez egy kétharmados törvény. Wiener képviselő úr az előző parlamenti ülésen hosszasan történelmi áttekintést is adott az önkormányzati, illetve visszalépve a tanácsrendszerre vonatkozóan is, hogy hogyan történtek meg azok az ellenőrzések, illetve felügyeletek, hiszen ez vitatottság is volt, hogy most ez ellenőrzés vagy felügyelet - tehát a felügyelet kérdésében.

A most előterjesztett törvényjavaslat jószándékúságát nem kérdőjelezve, hiszen én azt gondolom, hogy szeretné megoldani ez a T/11296. előterjesztés, csak ez már így későn jött, látva, a parlamenti ciklusban hány napunk van még arra, hogy vitatkozzunk, módosító javaslatot tegyünk, illetve fogadjuk el, és utána lépjen hatályba. Tehát amikor az előbb említettem, hogy már-már ott voltunk a megegyezés határán, a bevezetés időpontjára vonatkozóan volt vitánk. A parlament önkormányzati és területfejlesztési bizottsága egy bizottsági javaslatot tudott idehozni.

(9.40)

Tehát azt gondoljuk, hogy ez egy elég erős mondat, illetve gondolat volt, amit érdemes lett volna a parlamentben elfogadni. A végszavazásnál ezt nem fogadta el a kormányoldal, és így végül is az akkori tárgyalásnak nem lett meg a végeredménye, tehát nem tudott ismét helyreállni a megyei felügyelet - tehát a megyei rendszerbe visszaállítani az önkormányzatok törvényességi felügyeletét. Ezt sajnáljuk, de mindenesetre azt kell látnunk, hogy ez hosszas vitatottsággal, vitával és talán egymásra mutogatással járt, hogy ki a hibás mindebben - hát nézzük az origót! Az origó pedig az, hogy van egy több mint tíz esztendőn keresztül működő rendszer, ennek a most már elmondható, meggondolatlan megváltoztatása, amely a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, azzal a hatáskörrel rendelkező szervet megváltoztatta.

Tisztelt Ház! A mai és majd az elkövetkezendő vitánál is, ahol módosító javaslatok lesznek, megint csak ugyanazt tudjuk mondani, hogy szeretnénk azt az állapotot látni, amikor megvan az államigazgatásban és a közigazgatásban ennek a hivatalnak a megfelelő helye, ez a hivatal el tudja végezni a munkáját, és nem úgy működik a rendszer, amikor azt mondjuk, hogy a jegyzők 80 százaléka kvázi szívességből beküldi és megkéri a hivatalt, hogy legyen kedves megnézni, hogy vajon szabályosan vagy nem szabályosan működünk. Hát, ez nem igazán az államigazgatásba, a közigazgatásba illő dolog, hogy a közigazgatási hivatal helyett tulajdonképpen küldhetnénk bárhova, küldhetnénk ide, a parlament önkormányzati bizottságához is, mert ugyanígy nincs hatásköre az egyiknek sem, mint a másiknak. Az egy más kérdés, hogy ott ülhetnek olyan szakemberek, akik addig, amíg a törvénymódosítás nem történt meg, illetve addig, amíg az Alkotmánybíróság ki nem mondta, hogy ezt nem lehet egy kormányhatározattal megoldani, addig elvégezték a feladatukat. Ma nincs hatáskörük rá, és ha ez így történik, akkor kérem szépen, ilyen szívességi használat, azt gondolom, nem oldja meg a jogi rendszerben azokat az anomáliákat.

Tehát én azért gondolom, hogy ezt a kérdést meg kellett volna oldani időben, vagy talán el kellett volna érni azt az állapotot, hogy ne módosítsunk olyat, ami később nem állja ki a törvényességet, az alkotmányosság kérdését. Nem egyedi a dolog, és engedjék meg, ha itt, az általános vitában csak annyit vetítenék elő, ami a kórházaknál az ágyszámcsökkentés volt. Kiderült a legfelsőbb bírósági döntések alapján, hogy a minisztérium határozatával nem lehetett volna megváltoztatni. Eljutottunk addig az állapotig, hogy ezt kimondja a Legfelsőbb Bíróság - és utána mi a helyzet? Hát, minden marad úgy, mint a régiekben, mert azt mondják, hogy már nincs honnan adni. Ennél a kérdésnél is: a jót nem kell elrontani, mert abból utána viták vannak, a politikai erő nincs meg ahhoz, hogy konszenzus adasson meg. Innentől kezdve nem fogjuk tudni az önkormányzati rendszernek ezt a meglévő hibáját korrigálni a ciklus végéig, nem beszélve arról, hogy bármilyen jó is Wiener képviselő úrék javaslata, fogadjuk el ilyen értelemben, ahogy említettem, a jó szándékot és a jobbító szándékot, bármilyen jó is, ez most már mikor tud végigfutni a parlamenti rendszeren, mikor tud hatályosulni, és mikor tud igazából visszaállni ismét a rendszerbe.

Ezért szomorúan állapítom meg, hogy ebben az előterjesztésben, bármilyen jó szándék is vezette a képviselőtársakat, igazából már kifelé a kommunikációnak és nem a rendszernek, nem a szakmának szólóan, azt gondolom, módosító javaslatokkal ha ez még tovább lesz vive a parlamenti rendszeren, akkor valamikor talán az utolsó parlamenti ülésen fogunk tudni szavazni róla - elkésett. Ez mutatja azt a jövőre vonatkozóan is mindannyiunknak, hogy ne nyúljunk hozzá olyanhoz, amiben bizonytalanok vagyunk, járjuk körbe, fogadjuk el időnként az ellenzék véleményét is, és próbáljuk megteremteni azt a konszenzust időben, ott még idő, amikor közel vagyunk a rendszerhez. Ez a rendszer napról napra hullik szét, egyre kevesebbet fog érni. Bizonytalanodás van kint, a hivatalokban - volt közigazgatási hivatal, most államigazgatási és regionális szint. Ez a regionalizmus egy olyan mákony volt, amitől, úgy látszik, a döntéshozatalban részt vevők egy kicsit megrészegülve úgy gondolták, hogy mindent, mindent megteszünk, hát olyanokat is tettek, amelyeket nem kellett volna, azt gondolom, nagy tanulságképpen, mert ez a véleményem szerint ebben a parlamenti ciklusban már nem megoldható kérdés.

Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmet és a lehetőséget. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A hozzászóláshoz talán annyit, hogy az építés nehezebb folyamat, mint a rombolás, mert az ment egy módosítással, itt pedig ugye évek óta óvatoskodunk, és nem tudjuk ezt a gondot megoldani. Tehát én ezért gondolom, ahogy az előbbi hozzászólásomban is említettem, csak óvatosan azzal a szikével, nehogy túl mélyen menjünk le, nehogy a csontig, és komoly elváltozást okozzon a későbbiekben.

Tisztelt képviselőtársam említette a folyamatot. Természetesen mindig a másik oldal a ludas, ezt már megszokhattuk, és mindig ott van az alapgondolat. Ne vessük el, ne mondjuk azt, hogy az a rossz és az a jó. Mi a megyei önkormányzatok sokaságával azt gondoljuk, hogy a megyei szint, ez az alkotmányban fölsorolt területi egység rendben van, az önkormányzati törvény is ezt célozza meg, és erre gondolva azt gondoljuk, hogy a törvényességi felügyeletet gyakorló közigazgatási hivatal is ezen a szinten van megfelelően.

De a Wiener képviselő úr által említett mondatokban már van olyan mondat, amiben megegyeztünk szinte, tehát értjük egymást, értjük a jó szándékot. Az idő haladtával szerintem el tudunk jutni esetleg az utolsó döntésig a parlamentben. A hatályba léptetés kérdése, hogy március vagy pedig az általunk javasolt időpont, itt most már tényleg csak ezen lehet a szőrszálhasogatás, hogy vajon akkor most a március 1-je vagy a június 1-je legyen, melyik a jó. Értjük mi azt, hogy miért kell március, önök is értik, hogy miért kell június.

Tehát, kérem, meg akarunk oldani valamit vagy nem? Van egy olyan mondat, amiben egyetértettünk? Igen, van olyan mondat, az a módosító, amit Hargitai János képviselőtársammal együtt beadtunk; szerintem ez megoldás lehet majd. Egyedül ezt az időpontot, a napot kell eldöntenünk, és akkor egy jó megoldást tudunk majd a parlament asztalára tenni, illetve elfogadni is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)