Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Egy olyan törvénytervezet tárgyalására kerítünk sort, ami a piaci kereslet-kínálat viszonyait sokak szerint befolyásolja. Mégis azt kell mondjam az első mondataim közepette, hogy a munkaerő-kölcsönzés, az a tíz-tizenegynéhány éves gyakorlattal bíró tapasztalás, ami a hátunk mögött van, azt igazolja vissza, hogy alapvetően tényleg az elmúlt tíz-tizen­egynéhány esztendő a piaci igényekhez, a piaci keresletekhez igazodott.

Másik oldalról nézve pedig azt a megállapítást kell tenni, hogy azoknak az embereknek az érintettsége a kölcsönzés vonatkozásában, akik hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetben vannak, nem igazán mutatkozik meg. Ha tehát magyarra akarjuk fordítani a szót, akkor azt lehet mondani, hogy az a munkaerő-piaci helyzet, ami az elmúlt tizenegynéhány évben jellemzi Magyarországot, függetlenül mindenfajta politikai színezettől, azt a sajátosságot hordozza magában, hogy a munkaerő-kölcsönzés tekintetében elsődlegesen azok voltak érintettek, akik nem hátrányos helyzetben, nem munkaügyi regiszterekben töltötték az életük adott részét, hanem kellő piackon­formitással bírtak, kellő munkavállalási készséggel, képességgel, hajlandósággal, tehát olyan sajátossági jegyekkel, amelyek a munkaadók szempontjából fontosak. Persze ilyenek vannak a munkaügyi regiszterekben is, csak az ő helyzetük jóval hátrányosabb, mint az előbb említett rétegé.

Ha a munkaerő-piaci folyamatok változása tekintetében, mondjuk, az elmúlt néhány esztendő történését is górcső alá vesszük, akkor látható az, hogy akár a foglalkoztatás tekintetében, akár a bérek vonatkozásában mértékadó előremozdulások következtek be; az elmúlt két esztendőben a bérek tekintetében mintegy 24 százalékpontos reálbér-növekedés, a foglalkoztatás tekintetében több mint százezer fős foglalkoztatásbővülés. Ha azt akarjuk, hogy azok az emberek, akik ma a munkaügyi regiszterben töltik az életük egy részét, ezek is érintettek legyenek foglalkoztatottként, akkor nyilván ki kell találni olyan konstrukciókat, amelyek vonatkozásában a munkaerő-kölcsönzés lehetősége rájuk is vonatkoztatható.

Ma gyakorlatilag profitorientáltan működik a rendszer, 270-280 cég foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel, alapvetően lokális igényeket kielégítve, de bizonyos értelemben ezen túlnyúlva is, főleg a nagyok, a teljes spektrumot ölelik fel. Körülbelül évente mintegy 30 ezer főnek a kölcsönzésére kerítenek sort, és nagyjából azt lehet mondani, hogy 80-85 százalékpont környékén mozog a részaránya a fizikai állományba sorolhatók körének a kölcsönzés tekintetében. Egy másik sajátosság, hogy főleg a fiatalokat érinti a munkaerő-kölcsönzés. Az ő személyes sajátossági jegyeik úgy néznek ki, hogy ilyen értelemben plasztikusabbak, könnyebben igazodtak azokhoz a változásokhoz, amelyek az elmúlt esztendőkben vagy évtizedben bekövetkeztek.

A munkaerő-kölcsönzés vonatkozásában az igény alapvetően a magas termelésingadozással bíró tevékenységek tekintetében mutatkozik, itt fogható meg, illetve a multinacionális cégek megjelenésével párhuzamosan mérhető volt a kölcsönzés irányában mutatkozó igény. Azt lehet mondani összességében, hogy ez a tevékenység több tízmilliárd forintos árbevétellel párosul. De még egyszer hangsúlyozom: profitorientáltsággal elsődlegesen.

Ennek a törvénytervezetnek, ami egyébként kihatással van más érvényben lévő törvényekre is, az a lényege, hogy a munkaerő-kölcsönzés piacán megjelenhessenek olyan társaságok, közhasznú társaságok, amelyek a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű emberek kölcsönzésével is szívesen foglalkoznak. Mert a jelenlegi szabályozás keretei között alapvetően a könnyen elhelyezhető munkavállalókkal foglalkoznak a kölcsönzők, és nyilván az ország azon területein, ahol a munkaerőpiac keresleti oldala is megadatik. Nem véletlenszerű, hiszen ők profitorientáltan működnek.

A másik oldalról nézve, amit viszont boncolgatunk, hogy a munkaügyi regiszterekben élő emberek, akik több százezren vannak, lehetőséget kell kapjanak a tekintetben, hogy egy új aktív eszközön keresztül ‑ mert hiszen ez a munkaerő-kölcsönzés a közhasznú társaságokon belül egy új aktív eszközként működhet ‑ ugyanazt a lehetőséget élvezhessék vagy legalább megközelítőleg azt a lehetőséget élvezhessék, mint amit egyébként a profitorientált piac visszaigazol a számunkra.

Ez a fajta közhasznú társaság keretei közötti kölcsönzés nem példa nélküli. Erre a környező országokban is, Ausztriában, de másutt is van példa. Sőt mondhatom, Magyarországon is voltak különféle kísérletek akár a munkaügyi központok tevékenységéhez illesztetten is. Ilyen értelemben nem eretnek az a fajta gondolkodás, hogy elinduljunk ezen az úton, és a szükségszerű törvénymódosításokkal felruházottan megtegyük a megfelelő változtatásokat.

Néhány alapvető törvényt érint a közhasznú társaságoknak a munkaerő-kölcsönzés kapcsán való behozatala. Érinti a munka törvénykönyvét, érinti a '91. évi IV. foglalkoztatási törvényt, ami a munkanélküli-ellátással kapcsolatos, de akár miniszteri rendeleteket is, mert a 6/1996‑os miniszteri rendeletet is érinti, vagy ilyen értelemben érinti a közhasznú szervezetekről szóló törvényt is. Tehát ezek módosításáról természetszerűleg gondoskodni kell. De nem is ez a lényeg, hogy ezeknek a kapcsolódó, ma hatályban lévő törvényeknek a módosításáról gondoskodni kell, hanem az, hogy mi a célja ennek a történetnek.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ennek a közhasznú társaságok keretei közötti munkaerő-kölcsön­zésnek az a lényege, hogy a hátrányos, a halmozottan hátrányos helyzetben lévők foglalkoztatását segítse elő. Az a lényege, hogy a munkaerőpiacra juttassa azokat az embereket, akik azokkal a sajátossági jegyekkel vagy nem bírnak, vagy kevésbé bírnak, mint a ma munkaerőpiacon lévők.

(18.00)

Ilyen értelemben tehát, úgymond, egyéni és térségi sorsokat, illetve sajátosságokat is kezel vagy kezelhet. Persze ahhoz természetszerűen képviselői módosító indítványokra van még szükség, hogy ezek a sajátosságok is megmutatkozzanak a törvényen keresztül.

A támogatás alanya természetszerűen a közhasznú társaság lehet, de olyan működési rend keretei között kell ezt megtalálni, ahol a ma meglévő államigazgatási felület kellő gondoskodást biztosít a tekintetben, hogy ne futhasson torz pályára a dolog. Ezért a munkaügyi központok hálózati rendszerével a közhasznú társaságoknak gyakorlatilag megállapodásokat kell kötniük, mielőtt ilyenfajta kölcsönzésre adják a fejüket vagy kísérletet tesznek rá; ez meg kell történjen. A munkaügyi központok pedig jól bejáratott rendszerként funkcionálnak ma Magyar­országon, hiszen tizenegynéhány esztendeje működnek ‑ ismer­jük a működési milyenségüket.

A támogatás módját pedig valami olyan formában kell életre hívni, hogy maga a közhasznú társaság is motivált legyen e vonatkozásban, tehát új, aktív eszközként a bérek, járulékok bizonyos mértékét mindenképpen célszerű nekik juttatni. A másik oldalról pedig a támogatás időtartamát felölelő vagy azt meghaladó kötelezettségek előírásával kell mindezt párosítani, annak érdekében, hogy nyilván haszonnal és hozammal lehessen kiszállni ebből a történetből.

A cél valójában tehát az, hogy az elsődleges munkaerőpiacot illetően csökkenjen azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik ma nehezen mozgathatók meg. Ma, ha figyeljük a munkaügyi regiszterek alakulását ‑ a „maö alatt az elmúlt tíz esztendőt kell érteni ‑, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyre mélyebb olyan értelemben a probléma, hogy akik hosszabb időn keresztül a munkaügyi regiszterekben lábukat vetették, gyakorlatilag nagyon nehezen tudnak kilábalni. Éppen ezért nem véletlenszerű, hogy új, aktív eszközként a rendszer életbe akarja léptetni a közhasznú társaságokon keresztüli munkaerő-kölcsönzés dolgát.

Azt gondolom, az eredmények és a hatások felvetése elengedhetetlen. Mint említettem, egyrészt a regisztrált, nyilvántartott munkanélküliek számának a csökkenése várható, másrészt bizonyos értelemben ‑ a képzési, személyiségfejlesztési tréningeken való átjutást követően ‑ a munkaerő-piaci sanszok, esélyek növelése utolérhetővé válhat, talán a foglalkoztatási hajlandóság erősödése is mérhetővé válhat; majd nem utolsósorban azok a munkanélküliek, akik ilyen formában a munkaerőpiacra kerülnek, befizetőként jelennek meg, adót fizetnek, hozamot termelnek.

Azt gondolom tehát, hogy összességében az adófizetés, a hozamtermelés mellett a jogszerző időtartam megszerzése, ami adott esetben, bár nem ez a szerencsés állapot, a regiszterbe való újbóli visszatérés lehetőségét is megadja, vagy éppen a másik oldalról, pozitív értelemben, a közhasznú társaság tevékenységén keresztül az időszakos jellegű foglalkoztatás további bővülésével párosulhat ‑ ez mind-mind eredményként fogható fel.

Tehát lényegében ennek a törvényjavaslatnak, amelyet képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be, ez húzódik meg a fókuszában. Ha egy mondattal összegezni kellene, akkor azt mondanám, hogy olyan munkaerő-kölcsönzésről van szó, amely túlnyúlik a profitorientáltságon, és amely gyakorlatilag nem is képzelhető el, csak nonprofit keretek között, azt a célt szolgálva, hogy a munkaügyi regiszterekben lévő, akár pályakezdő, akár bizonyos időtartamot eltöltő munkanélküliek újrafoglalkoztatásának a lehetőségét erősítse meg. Azt gondolom tehát, hogy a kísérlet, a gondolkodás iránya nem rossz.

Éppen ezért tisztelettel arra kérem az ellenzék oldalán ülő képviselőtársaimat is, hogy mindezeknek a megfontolását alapul véve segítsék a törvény elfogadását; a munkaerő-kölcsönzés tekintetében támogassák azt a logikát, amely a közhasznú társaságok keretei között, azon belül segíti a nehéz helyzetben lévő embereknek is a munkaerőpiacra jutását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)