Felszólalás adatai

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam Ángyán államtitkár úr beszámolóját arról, hogy a magyar kormánynak mezőgazdasági szempontból mik a prioritásai az EU-elnökség kapcsán. Magam is szeretnék néhány ágazati problémát említeni, így aztán módunk nyílik arra, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom mezőgazdasági és agrárstratégiáját hozzá tudjuk vetni a kormány stratégiájához.

Magam is a mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás EU-elnökségünk alatti napirenden tartása mellett érvelnék. Az egyik érvem, csatlakozva néhány előttem szólóhoz, a Duna-stratégia. A mezőgazdaságnak a Duna-stratégiához mint elnökségi prioritásunkhoz való kapcsolódását a vízgyűjtő gazdálkodási terv megállapításai adják. Eszerint a mezőgazdaság a vízminőséget az egyik leginkább befolyásoló ágazat, de egyben az egyik legnagyobb vízfelhasználó is. A túlzott tápanyagterhelés miatt rossz állapotú víztestek esetében a terhelések 71 százaléka diffúz eredetű.

(17.50)

Ebből a mezőgazdaság közelítőleg 85 százalékos arányt képvisel. A vizeink minősége és a helyes mezőgazdasági gyakorlat tehát egymástól elválaszthatatlan tényezők, ezzel tehát foglalkoznunk kell. Másik érvem a mezőgazdaság kiemelt szerepével kapcsolatban az, hogy az EU-elnökségünk alatt indul a 2013-20 közötti közös agrárpolitika tartalmi és költségvetési vitája, mint ahogy államtitkár úr is nagyon részletesen kitért és még néhányan mások.

Az élelmiszer mindinkább stratégiai cikké válik, mert a népesség és vele az éhezők száma is nő. Nagy a felelősségünk, mert egy közös agrárpolitika, amely a támogatásokkal olyan exportot tesz lehetővé, amivel a termelési költségek alatti, vagyis dömpingáron lehet bejutni a fejlődő világ piacaira, az tönkreteszi az ottani gazdálkodókat, és közvetlenül az éhezők számát növeli. Egy ilyen közös agrárpolitikának a magyar gazdák is szenvedő alanyai, a magasabb támogatási szintű, ezért is olcsóbb, régi tagállamokból érkező élelmiszerek miatt, ami ugyanarra a stratégiára, ugyanarra a rugóra jár.

Egyre nyilvánvalóbb tehát, hogy az élelmiszer nem szabad, hogy egyszerűen a globális szabadkereskedelem egy árucikke legyen a sok közül, hanem azt - mármint az élelmiszert - alapvetően emberi jogként kell definiálnunk. Ez tisztán és nemzetközi szinten csak akkor tud persze megvalósulni, ha az élelmiszer kérdése kikerül a WTO kereskedelmi szabályozása alól, és helyette az államok és unióik élelmiszer-önrendelkezése valósul meg. Ez semmi esetre sem önellátásba történő befelé fordulást jelent, ahogyan a minap a miniszterelnök úr ezt félre akarta értelmezni, hanem csupán egy nemzetnek azt a jogát, hogy maga határozza meg, hogy mikor milyen élelmiszert honnan, milyen feltételekkel enged be saját piacaira és hogyan exportálja azt.

Tudom, azoknak, akik kitartóan a kizárólagos profitközpontú paradigmában gondolkodnak, nehéz az élelmiszer-önrendelkezés koncepcióját befogadni, de a paradigmaváltás már csak ilyen. A magyar elnökség alatt formálódó KAP-nak, közös agrárpolitikának az átmenetet kell biztosítania a jelenlegi WTO-n keresztül érvényesített, multinacionális érdekeket kiszolgáló illegitim agrárpolitikáról, egy gazdasági-társadalmi és környezeti szempontból fenntartható, a lokális összefogáson alapuló gazdaság erősítéséből, települési, kistérségi, regionális és nemzeti szinten felfelé építkező KAP irányában. Az élelmiszer-önrendelkezést így tudjuk alulról felfelé is megvalósítani már a jelen jogi keretek között is.

A brüsszeli agrárbizottság közös agrárpolitikával kapcsolatos, félhivatalos álláspontjában már megjelennek a kis és közepes gazdálkodók számára reményt keltő elemek. A dokumentumban már nem ördögtől való a közvetlen kifizetések plafonjáról beszélni, amit a foglalkoztatottak száma szerint is premizál vagy a legkisebbek minimumkifizetésének szükségességét hangsúlyozni. Múlt évben, amikor Morvai Krisztina, jobbikos európai parlamenti képviselő felvetette ezt a social cross compliance-t, a szociális keresztmegfelelőséget, tehát hogy tegyük a munkahelyektől függővé a kifizetések egy részét, akkor még nagy ellenállásba ütközött, ma már ez a Bizottság dokumentumaiban is visszaköszön.

Ez azt a feladatot is kijelöli számunkra, hogy elengedhetetlenül szükség van új, a közjót előtérbe helyező birtokpolitikai intézkedések meghozatalára. Erről nem sokat hallottunk. Akárhogy is, az új KAP-nak, a közös agrárpolitikának figyelembe kell vennie, hogy egy egységes agrár- és élelmiszer-gazdaságban nem lehetnek a telepi árak alacsonyabbak, mint az előállítási költségek, ami jelenleg a gyakorlat a legtöbb ágazatban.

A tejágazat elhúzódó válsága mutatja meg legvilágosabban, hogy a piac liberalizációja az ok és nem a megoldás. Szabályozott piacra és a kvótarendszer még szorosabb kereskedelemhez igazítására van szükség, nem pedig annak eltörlésére, ahogy ezt a Bizottság még Maria Fischer Boel idejében tervezte és meg is kívánja valósítani. Csak így stabilizálhatók az árak.

A GMO-kérdés új szabályozásáról folyó vita is tetőfokán lesz a magyar elnökség idején. A magyar elnökségnek mindenképpen a GMO Európai Unióból történő teljes kitiltásához kell partnereket szereznie, legalább a köztermesztést illetően. Nagyon nehéz ugyanis megőriznünk tagállami GMO-mentességünket egy gyakorlatilag határok nélküli országban, ha ez más tagállamokban szabadon termeszthető.

A liberalizált piac a méhészeti ágazatot szintén szétzilálta. A magyar elnökségnek minden befolyását latba kell vetnie, és kezdeményeznie kell olyan EU-rendelet megalkotását, amely megtiltja a különböző típusú mézek keverését, amelyek a világ különböző részein keletkeztek. Nem elfogadható, hogy az a jelölési rendszer, amely semmilyen tájékoztatást nem ad a termék, a méz eredetéről - nevezetesen az van ráírva, hogy az eredet az EU és más EU-n kívüli tagállam, gyakorlatilag az egész földkerekség -, visszaélés ezzel a jelöléssel. Azt hiszem, hogy ezt is méltán fölvállalhatja a magyar elnökség.

Végül a termőföldjeink spekulációtól való védelmének kérdése is fordulóponthoz érkezik soros elnökségünk időszakában. Amennyiben a Bizottság a moratórium meghosszabbítását nem fogja támogatni, és ezért azt a Tanács elé terjeszti, úgy az elnökségi pozíciónk kedvező lehet a Tanács konszenzusos döntésének elérése szempontjából. Ez azonban már elég kockázatos. És már a szakmai érvrendszert kellett volna sokkal erősebbre formálni, mint amit a Vidékfejlesztési Minisztérium megküldött a Bizottságnak.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A földárkülönbség más tagállamokkal összevetve mint érv nem túl erős. Hiszen hasonló arányokkal bíró tagállamok vannak már liberalizált földpiaccal. Ezért ezzel az indokkal könnyen visszautasíthatja a Bizottság. A demográfiai és hasonló vidékpolitikai kérdések földpiaci eszközökkel történő kezelésének szükségessége, illetve annak kibontása erősítette volna jelentősen kérvényünket. Az adott helyzetben arra kell készülnünk tehát, hogy elutasítás esetén a moratórium lejártáig kevés időnk fog maradni. Ezért a földtörvénnyel és annak más jogszabályokkal való módosításával kellő védelmet kell biztosítanunk a spekulatív földvásárlások ellen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)