Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Három nagyon komoly kérdés hangzott el. Az egyik a beneÜi dekrétumok politikai vetülete, nevezetesen, hogy valóban két új tagállama van az Európai Uniónak velünk együtt, amelyekben ezek a dekrétumok ma is részét képezik - legalábbis elvi értelemben - a jogrendnek.

Ez a kérdés nemcsak Magyarország számára fogas kérdés, hanem mindazon országok számára, amelyeknek ma élő polgárait, még ma élő, annak idején a beneÜi dekrétumok kárvallottjait érinti, nevezetesen mindenekelőtt Ausztriát és a Német Szövetségi Köztársaságot. Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, ezen politikai kérdés tisztázásához ma még nem érettek meg ezekben az országokban sem a feltételek vagy az elhatározás, hiszen a tárgyalások során ezt a kérdést sem kétoldalúan, sem többoldalúan nem vetették fel, és Csehországot és Szlovákiát azzal együtt vették fel az Európai Unióba, hogy ezen törvények hatálytalanítása nem szerepelt a követelmények között.

Azt gondolom, hogy május 1-je után ismét le kell ülni az érintett országoknak, és ezt a kérdést immáron az Európai Unión belül megnyugtató módon kell rendezni, és én egyetértek azzal, hogy ennek a megnyugtató módja az lenne, hogyha a beneÜi dekrétumokat hatálytalanítaná a két ország törvényhozása.

Mármost, ami a kárpótlást vagy a kárrendezést illeti, itt is két különböző kérdésről van szó. Egyrészt az adott országok állampolgáraiként ma még ott élő magyarokról tett ön is említést; azt kell mondanom, hogy itt a szolidaritás érzésén túl azért az adott országokon belüli kárrendezésről van elsősorban szó. Azt gondolom, hogy mindenekelőtt Szlovákiában, ahol ez a legnagyobb problémát jelenti az ott élő magyarok számára, ott azért elsősorban a Magyar Koalíció tehet meg mindent annak érdekében, mint az ottani kormány egyik pártja, hogy ezek a kérdések megnyugtató módon rendeződjenek.

Mármost, ami azokat a honfitársainkat illeti, akik akkor kárvallottjai voltak a rendezésnek, ma azonban Magyarország polgárai vagy leszármazottaik magyar állampolgárok és itthon élnek, itt sajnos a helyzet azért bonyolult, mert egyrészt a párizsi békeszerződés következtében előállt egy olyan helyzet - majd a lakosságcserével kapcsolatos egyezmények, majd az úgynevezett Csorba-tói jegyzőkönyv következtében -, hogy az akkori jogrendnek megfelelően, a nemzetközi jogra való hivatkozással a két ország kötött egy megállapodást, név szerint Csehszlovákia és Magyarország, hogy cserébe azért, hogy a Magyarország számára kirótt jóvátételi kötelezettséget Csehszlovákia elengedi, cserébe Magyarország gondoskodik arról, hogy a beneÜi dekrétumok következtében kártalanításra szoruló, akkor már magyar állampolgárokat a saját hatáskörben kártalanítja. Majd a kiegyensúlyozatlanság oda vezetett, már az anyagi értelemben vett kiegyensúlyozatlanság, hogy Csehszlovákia egy további egyezmény mentén további 20 millió koronát - akkori 20 millió koronát - fizetett a magyar államnak, és ezzel tekintette a két állam anyagilag lezártnak a kárpótlandók ügyében, illetőleg a jóvátétel ügyében a függő kérdéseket.

Az Alkotmánybíróság nemegyszer foglalkozott ezzel a kérdéssel, nemcsak a legújabb határozata, hanem az 1996-os határozata is már kimondta, hogy ezt a kérdést rendezni kell.

(9.10)

Meg kell hogy jegyezzem, hogy egy több kormányzati cikluson átívelő problémáról van szó, mert már az eredeti kárpótlási törvények sem rendelkeztek erről. '97 után sem történt ebben a kérdésben intézkedés. Ön pedig azt kérdezi, hol tartunk most az új határozat után. A közigazgatási egyeztetésen túl van a törvényjavaslat. Mi bízunk abban, hogy a függőben lévő anyagi kérdésekben történő megállapodás után tudjuk teljesíteni azt az alkotmánybírósági határozatot, mely szerint benyújtjuk a parlamentnek, és a parlament állást foglalhat.

Egy dolgot szeretnék jelezni: az az ellentmondás benne van a problémában, hogy az így kárpótoltak kárpótlása nem haladhatja meg azt a mértéket, amit a magyar szokásos kárpótlási törvények előírnak. Márpedig itt az a probléma fennáll, hogy a nemzetközi szerződés ehhez képest más eljárást ír.

Kérem, kísérje figyelemmel a továbbiakat. A kormány mindent megtesz, hogy a kérdést rendezze.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)