Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A vita vége felé járunk. Ha jól látom, a szocialistáknak még van 45 perc szabadidejük. Szerintem most már eleget gondolkodtak azon, hogy előálljanak valami okos dologgal.

Ha visszaemlékszünk, hogy mi történt az 1990-es évek elején, akkor eszünkbe jut az, hogy az önkormányzati törvény valamikor 1990 augusztusában született meg és szeptemberben lépett hatályba, és azt követően az önkormányzatok megkapták ajándékba azt a hatalmas nagy lehetőséget, hogy a régi tanácsi ingatlanokat kezelésbe vegyék, tulajdonba vegyék és gazdálkodjanak velük. Nem tudtak velük gazdálkodni, mert egy csődtömeg volt, olyan állapotok voltak, amelyek csak egyetlenegy értelmes utat engedtek meg, ez pedig az volt, hogy vigye, aki akarja azt az ingatlant. Elővételi joga volt a benne lakónak, s különféle kedvezmények után gyakorlatilag a vélt vagy valós forgalmi érték töredékéért kaphatták meg ezeket az ingatlanokat.

Innen indult a lakásgazdálkodás újkori története, történelme, és igazából 1999-ig nem nagyon történt semmi ebben a kérdésben. Semmi! Azt követően az első Fidesz-kormány volt az, amelyik fölfedezte, hogy ez létező probléma, és kereste a megoldást. Több lehetőséget is látott. Az egyik az önkormányzati bérlakásépítési program. Ha esetleg még valaki emlékszik rá, akkor ez nagy érdeklődést váltott ki az önkormányzati világban, és nagyon sok önkormányzat, elsősorban a nagyobb települések, városok éltek ezzel a lehetőséggel, és épültek önkormányzati bérlakások. Ez nem volt elegendő a hatalmas nagy probléma kezelésére, orvosolására, éppen ezért elindult egy kedvező lakáshitelrendszer 3 százalékos kamatozással, amely nyilvánvalóan a jegybanki alapkamathoz volt kötve, és kiszámíthatóvá tette a lakosság számára az otthonteremtést.

Ez a program emlékeim szerint 2001-ben indult el, és 2002-ben, a választási kampány idején megszólaltak különféle politikai erők, és ha jól emlékszem, akkor Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt mondta azt, hogy megőrizzük ezt a programot, sőt továbbfejlesztjük. Hát, ez az őrzés nagyon rövid ideig sikerült, közel egy esztendeig, és aztán továbbfejlesztették, ami azt jelentette, hogy a forrásokat gyakorlatilag kivonták mögüle, azt mondták, hogy a költségvetés jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé ennek a további finanszírozását, ezért megszüntették, és tulajdonképpen innentől kezdődött el a lakosság kálváriája, mert a lakosság kereste a megoldást, hogy hogyan lehetne a meglévő otthonát felújítani, bővíteni, esetleg újat teremteni.

Ez egy hatalmas nagy keresletet jelentett a piacon, és az akkori szocialista kormányzat egy nagyon egyszerű választ adott erre a keresletre, erre a kérdésre, azt mondta, hogy ott van a devizahitel. Ha nektek drága a forinthitel, amelynek a kamatai bőven 10 százalék fölött jártak, akkor tessék felvenni a devizahitelt, kínálták is, és nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel, de igazából nem gondolták ők ezt végig. Egyértelműen az akkori kormányzat felelőssége volt, hogy ezt mindenféle korlát és fék nélkül a lakosság rendelkezésére bocsátotta. Az üzleti világ, a bankok természetesen éltek ezzel a lehetőséggel, megszimatolták, hogy ez egy jó üzleti lehetőség, és egy nagyon gyors felfutása volt ennek az egész hitelnek.

Sajnálatos módon a 2008-as pénzügyi válság nagy kijózanodást hozott nemcsak az Egyesült Államokban, hanem egész Európa-szerte, így Magyarországon is, és akkor szembesültek a hitelfelvevők ‑ legyen az lakáshitel, legyen az vállalkozásfejlesztési hitel, jelzáloghitel, eszközvásárlási hitel, gépkocsihitel, sok mindenre kínálták ezt a hitelt, amivel nagyon sokan éltek ‑ a valós helyzettel. Akik jelzálog típusú hitelt vettek fel, azok húzták a rövidebbet.

Ezt a helyzetet örökölte meg a második Fidesz-kormányzat 2010-ben, szembesült ezzel, ugyanakkor tisztában voltunk azzal is, hogy az ország milyen állapotban van, milyen pénzügyi, gazdasági állapotban, és mekkora rettenetes nyomás nehezedik a kor­mányzatra úgy belülről, mint kívülről, s igenis kerestük a megoldást. Nagyon sok frakcióülésen folytattunk kemény vitákat arról, hogy milyen irányban induljunk el akár a költségvetés rendbetétele kérdésében, akár pedig ezen hitelállomány kérdésében.

Számos lépést tettünk, és igenis megvolt a szándék és az akarat a Fidesz-kormányokban, hogy ezeket a kérdéseket rendbe tegyék és orvosolják. Azt tudom önöknek mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy rendkívül sok eredményt érhettünk el, de az egyértelmű, hogy minden egyes problémát, minden egyes gondot a mai napig nem sikerült megoldani. Ezt nem vitatjuk. Továbbra is keressük annak a lehetőségét, hogy hogyan tudjuk ezeket a problémákat kezelni és orvosolni. Meghallgattuk önöket is, de sajnálatos módon értelmes, járható utat nem találtunk, tisztelettel képviselőtársaim.

Nagyon nagy kíváncsisággal hallgattam végig én személy szerint az egész vitát. Viszont a névrokonom nem volt ilyen türelmes, és Szél Bernadett is elég gyorsan elviharzott, miután elmondta a kis mondókáját. Úgy gondolom, hogy ez sokkal többet érdemel, mint a mai napon hallott, lefolytatott vita, és én a magam részéről partner vagyok abban, hogy ezt továbbgondoljuk.

(19.00)

De csak értelmes módon; de csak úgy, olyan stílusban, hogy ne azzal kezdjük a felszólalást, hogy a másik oldal gazember. Mert ebből értelmes párbeszéd nehezen fog kialakulni. Ez a helyzet. A politikát tanulni kell és gyakorolni kell. Én megértem; én is voltam kezdő politikus, és biztosan követtem el számos hibát, de ez egy olyan súlyú kérdés, ahol nem szabad már ilyen típusú hibákat sem ejteni. Ezért azt javaslom, hogy próbáljunk meg értelmes párbeszédet, értelmes megoldásokat hozni, és próbáljunk meg segíteni, nem mások kárára, hanem a jelenlegi, szerencsétlen helyzetben lévők örömére a megoldást megtalálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)