Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÓDIS JÓZSEF, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Először is szeretném megköszönni a támogató hozzászólásokat. Azt gondolom, hogy a hozzászólások sok tekintetben egymás problémafelvetésére is megadták a választ, de néhányra mindenképpen szeretnék kitérni. Azt gondolom, hogy a magyar felsőoktatás számára a nemzetköziesítés egy végtelenül fontos dolog. Pár évvel ezelőtt még tízezres nagyságrendben voltak a külföldi hallgatók Magyarországon, ma 30 ezer körül vannak. Ebben számos tényező játszott közre, de kifejezetten két tényezőt emelnék ki. Az egyik főleg az orvosképzésnek a több mint három évtizedes, idegen nyelven, elsősorban angol nyelven, később német nyelven történő folytatása, illetve az utóbbi időben a Stipendium Hungaricum program kifejezetten nagy lépésben emelte a külföldi hallgatói létszámot.

Ez önmagában nemcsak létszámról szól, hanem amíg az orvosképzés vonatkozásában az egyes képzőhelyek, az a négy érintett egyetem végigjárta a nemzetköziesítés útját, annak minden nehézségével és fényével, mert mind a kettő jelen van, addig a Stipendium Hungaricum a többi szak vonatkozásában teremt ma is egy olyan lehetőséget, hogy úgy tudjanak felkészülni és kilépni a nemzetközi piacra, amire a többinek nem volt meg a lehetősége. Tehát én ezt egy végtelenül pozitív dolognak tartom.

Ebben a nemzetköziesítési irányban különös jelentősége van az egyetemi intézmények közötti együttműködésnek, ennek keretében került ma ide ez a törvényjavaslat. Nagyon egyetértek Brenner képviselő úr azon javaslatával, hogy egy minőségbiztosítást valósítsunk meg ebben a tekintetben. Egyrészt egy bizonyos szinten már megvan, de azzal is egyetértek, hogy erre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Hadd mondjak egy nagyon friss példát: a magyar orvosképzés amerikai akkreditációja több évre tekint vissza, a múlt héten zárult le, még hivatalos dokumentumot nem kaptunk, de 10-3 arányban igennel szavaztak, tehát már nem hivatalosan eljutott hozzánk. Nem egy könnyű procedúra.

A külföldi professzorok magyarországi alkalmazása: igen, külföldön Németország kivételével a habilitast ők nem nagyon ismerik még, pár helyen igen. A Magyar Tudományos Akadémia doktora címet még kevésbé, de mondok rosszabbat: egy amerikai professzor, legyen angol, bárki, nem rendelkezik nyelvvizsgával, és nekünk Magyarországon ez is kéne. Tehát van teendőnk ezen a területen.

Egyébként a nemzetközi ranglisták értékelésével kapcsolatban hadd mondjam azt el, hogy természetesen jó lenne, ha ott állnánk, ahol a Cambridge-i Egyetem vagy az MIT, nagy valószínűséggel nem fogjuk megérni, hogy ott legyünk, de az egy pozitív törekvés, hogy menjünk előre. De ne becsüljük le legalább az ezren belül lévő egyetemi teljesítményeket! 28 ezer felsőoktatási intézmény van a világban, benne lenni az első ezerben nem olyan nagy szégyen. Higgyék el, rektorként végigkövettem a rankingek alakulását: miközben az én egyetememmel kapcsolatban azt láttam, hogy a számszerű paramétereink évről évre növekedtek, egy baj volt: az, hogy a többieké jobban, gyorsabban tudott növekedni. A legnagyobb helyezésjavulást akkor értük el, amikor a külföldi hallgatói létszámunk megnövekedett, megduplázódott; most már, hála istennek, kimondhatjuk, hogy megduplázódott. Az egyik leggyengébb paraméterünk az oktatói kar nemzetközi összetétele vagy alacsony nemzetközi aránya, és ebben van közös teendőnk. Úgyhogy kérni fogom akkor a segítséget.

Molnár képviselő úrnak egy mondatot szeretnék mondani: ez a mostani törvényjavaslat azért került ide, mert törvénykövető magatartást tanúsítunk. Ahhoz, hogy ez a két intézmény legálisan tudjon együttműködni ezen programok mentén, be kell hozni ide az Országgyűlésbe, törvényjavaslattal kell élnünk, és remélem, el fogják fogadni. Ez most erről szól.

Két héttel ezelőtt voltam először itt az Országgyűlésben, akkor a thai egyetem törvényjavaslata kapcsán, de előbb érkeztem, ma egy picit később, elnézést kérek, nem rajtam múlt, akkor, azt hiszem, a vízgazdálkodásról meg a környezetvédelemről volt szó, és abba is bejött a CEU. (Derültség.)

(16.10)

Biztos voltam benne, hogy a thai egyetemi törvényjavaslat kapcsán előjön a CEU. Én a CEU-val kapcsolatban akkor is elmondtam a véleményemet, most is. Ha hihetünk a sajtóértesüléseknek, akkor a közeljövőben nagyon magas szintű tárgyalás lesz erről, bízunk benne, hogy úgy zárul le, hogy mindenki számára jó legyen.

A magyar egyetemek magánosításáról nincs szó, nincs ilyen program. Ami a Corvinusszal kapcsolatban történik, az egyfajta megoldás, egyfajta modell, alapítványi egyetem irányába mennek el. Pont a Corvinus ügye fogalmazta meg bennünk azt, hogy a többi állami egyetem számára legalább azt a jogszabályi hátteret kéne biztosítani, hogy ha akar, el tudjon menni ilyen irányba. Jelen pillanatban az egyetemi szektorban nagyon-nagyon jelentős EU-s forrás van, azoknak a felhasználása rendkívül szigorú, kötött, a közbeszerzés, beszerzés ügyét kiemelem, de sok minden más tekintetben.

Egy más fenntartású egyetemi rendszerben, állami egyetemi rendszerben, ahol az állam fenntartja a jogát meg a kötelezettségét is  tehát azért nem arról szól, hogy az állam forrásokkal kivonulna az egyetemi rendszerből, legalábbis az én ismereteim szerint, de a kötöttségektől való szabadulás, egyébként szintén szabályozott keretek között, más mozgásteret tudna biztosítani külföldi oktatók számára, magyar oktatók számára is, fejlesztésekben, mindenben. Tehát azt gondolom, egy dolog, hogy a Corvinus most milyen úton indult el. Úgy gondolom, nagyon kemény munka lesz, mire az pontosan összeáll, és azt látom, hogy nem nyolc órában dolgoznak azért, hogy ez zökkenőmentesen menjen, de itt még nem a magánosításról szól a történet az én megítélésem szerint.

Összességében azt gondolom, hogy a törvénykövető magatartásnak megfelelően került a mai javaslat a tisztelt Ház elé. Szeretném kérni az önök támogatását, mert jó program van a törvényjavaslatban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)