Felszólalás adatai

Az Országgyűlés 196 igen szavazattal, 83 nem ellenében, 0 tartózkodással elfogadta az államtitkári választ.

Garai István Levente, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti erőforrás miniszterhez: "Januártól kevesebb, korlátozott társadalombiztosítási támogatással juthatnak gyógyszereikhez azok, akiknek 'életmódját és gyógyszer-alkalmazási módját' nem tartja megfelelőnek az egészségügyi szaktárca?" címmel. A rövid cím után egy háromperces kifejtés, képviselő úr, öné a szó.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A különböző médiumokban a kérdésemre megfogalmazott értelmű híradások láttak mostanában napvilágot. Az említett javaslat állítólag megteremti a beteg-együttműködés jogszabályi fogalmát is, amellyel akár egy miniszteri rendeletben meghatározott gyógyszer alkalmazása esetén a beteg életmódjától, illetve gyógyszerszedési hajlandóságától is függhet majd a gyógyszerár-támogatás mértéke.

További kérdésem: milyen szakmai elvek, szabályok és főleg gyakorlat alapján kívánják korlátozni a betegek hozzáférési jogát a gyógyszerek ártámogatásához, tovább drágítani számukra a gyógyszereiket? Talán be kívánják kamerázni a betegek életterét, figyeltetve, hogy mikor milyen gyógyszereket vesznek be? Vagy esetleg hasonló céllal Gestapo-jellegű kommandókkal lepik meg majd a betegeket, és átvizsgáltatják a gyomor-, bélrendszerüket a gyógyszer után kutatva? Nahát!

Ezen túlmenően számtalan olyan betegség van, ahol a gyógyszerszedési utasítások szigorú betartása mellett is bekövetkezhet a betegség súlyosbodása. Például: kit fognak megbüntetni, ha egy időjárási frontra érzékeny, magas vérnyomás betegségben szenvedő beteg vérnyomása egy markáns időjárási front hatására kiugrik, akár súlyos szövődményekkel kísérve? Elveszik tőle majd a gyógyszerár-támogatást? Kit fognak megbüntetni, ha egy hasonló beteg, meghallva azt, hogy az a kórház, ahova eddig járt, ahol gyógyították, az egészségügy önök általi megmentési programja - brr! - részeként szociális intézménnyé alakul, ő pedig mehet ezután betegségével ahova akar és tud, aztán ettől a pszichés terheléstől hasonló vérnyomáskiugrás áldozata lesz?

Szó szerint folytatom - most már nem kell az elnök úrra nézni. Aztán: milyen módon akarják az orvoskollégák kezével verni a csalánt, kötelezni őket arra, hogy beárulják önöknek azt a szerencsétlen betegüket, aki esetleg anyagi gondjai miatt aktuálisan nem tudta kiváltani gyógyszerét? Milyen jogszabályi formátumot kívánnak adni a fenti elképzeléseiknek, mivel alapvető betegjogok korlátozásáról van vagy lenne szó, nevezetesen, a tb-támogatáshoz való hozzáférésről? Miniszteri rendelet? Kormányrendelet? Törvénymódosítás? Alkotmánymódosítás? Esetleg államtitkári mellébeszélés, ha sorra kerül?

Persze, azt itt mindannyian tudjuk, hogy mindezzel az a céljuk, hogy jövőre 83 milliárd forintot kivegyenek a gyógyszerkasszából, és ezzel együtt egy halom pénzt a betegek zsebéből is. Hát, nagyon remélem, hogy nem így lesz.

Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Két kérésem van. Az egyik, hogy segítsék a munkánkat azzal, hogy egészen pontosan halljuk, hogy mit kérdez, és aztán mit válaszol az, aki hozzászól. Másrészt pedig, hogy segítsenek abban a helyzetben, amit most a képviselő úrnak mondok, hogy jelentősen túlterjeszkedett az interpellációban leírtakon, és innentől kezdve a házelnök sincs egyszerű helyzetben, de az államtitkár sincs, ezért a Házszabály értelmében és a kollegialitás jegyében is azt mondom, hogy államtitkár úr az itt feltett kérdésnek arra a részére válaszoljon, amiről az interpellációban szó volt, ez így szokás.

Azt hiszem, hogy államtitkár úr is ezért jelezte nekem, hogy más van a papíron, ugye? (Halász János: Igen.) Öné a szó, államtitkár úr.

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az együttműködés alapja a szabályok betartása; nem csodálom, hogy ön nem támogatja a szabályok betartására vonatkozó javaslatokat, hiszen ön itt hétről hétre megszegi a Házszabályt. Ön vagy nagyon gyenge írásban, vagy szándékosan nem írja le, hogy mit akar kérdezni, pedig a Házszabály erre kötelezi a képviselőket. Márpedig önnek mint orvosnak is nagyon fontos, hogy a betegek betartsák azokat az utasításokat, amelyeket ön ad nekik, ugye, képviselő úr.

Ön mindig azt szokta mondani, hogy orvosként és képviselőként is a legfontosabb érték a felelősségvállalás. Orvosként a betegeiért, képviselőként az adófizetőkért vállal felelősséget. Ha az ön számára fontos a felelősségvállalás, akkor nem értem a kérdését, hogy állíthatja, hogy áruló lenne az az orvos, aki a betegeitől együttműködést vár el. Hogyan állíthatja, hogy az adófizetők pénzével visszaélő betegek jogait korlátozná az, ha a pazarlást, a visszaélést megszüntetjük?

Tisztelt Képviselő Úr! Egy egyszerű példát hadd mondjak: adott egy tüdőbeteg, akinek esze ágában sincs leszokni a dohányzásról. Elmegy a háziorvoshoz, aki beutalja szakrendelésre. Ez az első kiadás, ami az adófizetőket terheli. Utána a szakrendelésen felírnak a betegnek természetesen államilag támogatott gyógyszereket, amiket ki kell váltania. Ez a második kiadás. Utána még felülvizsgálatra jár, folyamatosan szedi a gyógyszereket, miközben dohányzik. Meggyógyulni így nemigen fog, de az adófizetők pénzét folyamatosan használja.

Hát, ezen kell változtatnunk! És ön mint orvos és mint képviselő, ezt nem tartja helyesnek. Önnek el kell döntenie, hogy orvosként a gyógyulást támogatja vagy az egészség tönkretételéhez való hozzájárulást. Gondolom, ön is a gyógyulást támogatja. Önnek azt is el kell döntenie, hogy képviselőként a pazarlást támogatja vagy a hatékony gyógyszerfölhasználást. Melyiket támogatja, képviselő úr? Remélem, a hatékony gyógyszerfelhasználást fogja támogatni.

Tisztelt Képviselő Úr! Felhívnám a figyelmét, hogy az egészségügyről szóló törvény szerint a beteg, amennyiben ezt egészségi állapota lehetővé teszi, köteles az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint együttműködni, a gyógykezelésével kapcsolatban tőlük kapott rendelkezéseket betartani. Ez a rendelkezés már a törvény hatálybalépése napjától, azaz 1998. július 1-jétől a beteg kötelezettségeként előírja az együttműködést. Azaz, amikor ön a betegjogok korlátozásáért harcol, akkor elfelejti, hogy már az önök kormányzásának nyolc éve alatt a betegek együttműködési kötelezettségét jogszabály tette kötelezővé. Szomorú, hogy ennek a jogszabálynak önök nem akartak érvényt szerezni.

Értsék már meg végre, szocialista képviselőtársaink, hogy nem működhet úgy egy ország, hogy a kötelezettségeinket nem akarjuk tudomásul venni.

Tisztelt Képviselő Úr! Az egészségügyi szakemberek nemzetközi szinten is egyetértenek abban, hogy a krónikus betegségek kezelésében a legnagyobb, hatékonyságot csökkentő tényező a beteg-együttműködés hiánya. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése arról számol be, hogy a fejlett országokban a krónikus betegségben szenvedőknél a beteg-együttműködés aránya 50 százalék körüli, egyes vizsgálatok szerint a gyenge beteg-együttműködés a vezető oka a várt klinikai eredmények elmaradásának. Az OEP finanszírozási adataira épülő hazai vizsgálatok alapján is hasonló eredményeket láthatunk.

Tisztelt Képviselő Úr! Önnek - mint a betegeiért felelősséget vállaló orvosnak és mint az adófizetők pénzéért felelősséget vállaló képviselőnek - támogatnia kell a kormány javaslatát, ha nem akarja az orvosi és a képviselői esküjét megszegni.

Amennyiben válaszomat elfogadja, azzal egyértelművé teszi, hogy ön felelősen gondolkodó orvos és felelősen gondolkodó képviselő. Amennyiben nem támogatja a felelősségvállalást, azzal azt bizonyítja, hogy sem ön, sem a szocialista képviselők nem változtak Balatonőszöd óta egy cseppet sem. (Hangok az MSZP soraiból: Jaj!)

Kérem, fogadja el válaszomat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Garai István Levente képviselő úr, egy percben.

(15.00)

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kérdésem lényege természetesen egy az egyben le volt írva. A két példa a hipertónia, a magasvérnyomás-betegséggel kapcsolatosan arra volt példa, hogy rengeteg olyan betegség van és a betegségnek olyan árnyalt környezete, ami úgy befolyásolhatja a betegség kialakulását és a beteg állapotát, amit önök soha az életben nem tudnak olyan objektív mértéken minden betegre rábizonyítani, hogy ennek alapján elvegyék a betegtől a tb-támogatást, és ezzel úgy megdrágítsák a gyógyszerét, hogy utána azt ne tudja kiváltani, és utána ezzel önök tönkretegyék. Kérem, tisztelettel, a válaszát abszolút nem fogadom el.

A dohányosokról pedig annyit, hogy ellensége vagyok a dohányzásnak, de a dohányost mint beteget - és a másik beteget se - így megbüntetni nem lehet, az egészségi állapotát nem lehet még nagyobb veszélynek kitenni azzal, hogy önök egy csomó pénzt így akarnak megspórolni a gyógyszerkasszából. Még egyszer mondom: nem fogadom el a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Garai képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem, hogy az Országgyűlés elfogadja-e azt.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az interpellációra adott államtitkári választ 237 igen szavazattal, 56 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Nyakó István, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez: "Egyházak és vallási közösségek a törvény csapdájában?" címmel. Képviselő úr, öné a szó három percben.

Felszólalások:   67-73   73-79   79-85      Ülésnap adatai