Felszólalás adatai

Most soron következik a magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/3413. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/3413/8. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Indítványozom, hogy a módosító javaslatok számára figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban bonyolítsa le az Országgyűlés.

Tisztelettel kérem, aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon kézfelemeléssel! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége indítványomat elfogadta.

Most megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-7. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Igen, Novák Előd képviselő úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 3. pontja bizony a nemzeti együttműködés rendszeréről tesz tanúbizonyságot, ugyanis az egyik módosító javaslatomat elfogadták, ami nagy dolog, még akkor is, ha csak egy vesszőről van szó, és még akkor is, hogyha erre még nyelvészeti szakvéleményt is hoztam, hiszen láttunk már arra példát, sőt az volt a gyakorlat, hogy egy ilyen esetben akkor is leszavazzák, hogyha azt, mondjuk, én nyújtom be, és akkor aztán saját javaslatként a későbbiekben orvosolják adott esetben a helyesírási hibát.

Most nem ezt tették, elfogadták ezt a javaslatomat, úgyhogy most megdicsérném a tisztelt kormánypárti képviselőket, csak hát azon pikáns helyzetben vagyunk, hogy egyetlenegy kormánypárti képviselő sincs jelen a kormánypárti padsorokban. (Halász János jelentkezik.) Egyetlenegy államtitkár van az egyébként rendszerváltás óta rekordszámú kormánytagok és államtitkárok közepette, de kormánypárti képviselő egy sincs bizony jelen. Úgyhogy megdicsérni nem tudom őket, de hát azért a jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük.

ELNÖK: Csak a pontosság kedvéért. Az egyik jegyző és az Országgyűlés pillanatnyi elnöke...

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Igen, köszönöm, elnök úr, pontosan mondtam azért, hogy a kormánypárti padsorokban nincsenek, bizonyára talán még a büfében is vannak, mindenesetre a kormánypárti padsorokban nincsenek.

Nos, tehát visszatérve erre a módosító javaslatomra, örülök, hogy egy helyesírási hibát sikerült javítani, annál is inkább, mert határozati javaslatról lévén szó nem számíthatunk arra, hogy mondjuk, Schmitt Pál megfontolásra visszaküldi a javaslatot, hiszen nem törvényjavaslatról van szó, pedig hát tudva azt, hogy ő a helyesírás iránt és a magyar nyelv iránt milyen elkötelezettséggel bír, ezért bizony megtörténhetett volna törvényjavaslat esetén, viszont mivel határozati javaslatról van szó, örülök, hogy ezt sikerült most itt biztosítanunk, hiszen itt államfői illetékesség nincs.

Pedig hát a helyesírás hagy némi kívánnivalót maga után. Itt egy háromoldalas, pontosabban egy háromszor egynegyed oldalas javaslat mindegyik oldalán van helyesírási hiba, már a borítón is, ahol már - ahogy elmondtam az általános vitában - a nemzetierőforrás-miniszter a saját titulusát sem tudja leírni helyesen. A "nemzetierőforrás-miniszter", amelyre szintén a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda szakvéleményét hoztam, hogy ne csak én mondjam és higgyen nekem, bizony nem három szóban írandó, de hát sajnos nem lehetett módosító javaslattal a borítót, akár csak az indokolásban lévő helyesírási hibát javítani, egyedül csak a határozati javaslat rendelkező részét tudtuk tehát orvosolni. Mindenesetre azóta is azt látom, hogy az erőforrás-miniszter úr nem tudta helyesen leírni a titulusát újabb előterjesztéseiben, úgyhogy ismételten felhívom a jelen lévő államtitkár urat, hogy esetleg tolmácsolja ezt, mert mégiscsak méltó lenne, ha már a magyar nyelv napjáról szóló határozati javaslatról beszélünk.

Na de beszéljünk egy érdemi módosító javaslatomról is, amelyet viszont persze már nem támogattak, hiszen hogyha érdemi ügyről van szó, akkor már helyreáll sajnos a rend. Azt mondanám, hogy az Országgyűlés hívja fel a települési önkormányzatok jegyzőit ebben a határozati javaslatban, hogy maradéktalanul szerezzenek érvényt a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XLVI. törvény 2. §-ában foglaltaknak, tehát kötelezzék az üzleteket felirataik magyar nyelvű megjelenítésére.

(0.20)

Nagyon hasznos egyébként a 3. pontban írt intézkedési terv. Örülünk neki, hogy végre valami konkrétum is van egy javaslatban, de még egy törvény is csak annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ezért gondolom azt, hogy a jegyzők kezdeményezőbben is felléphetnének az előző Orbán-kormány idején meghozott törvény alapján, ezért szükséges erre a fontos pontra külön felhívni a figyelmet, és ezáltal például a november 13-ai ünnepeken is szóba kerülhetnének, tehát a magyar nyelv napján is az efféle feladatok is.

A Fidesz-kormányzat mindig is erős volt a szimbolikus politizálásban, azonban a gyakorlati intézkedésekben kevésbé. Nagyon jónak tartanám, ha valami gyakorlati tartalommal is megtöltenénk ezt, például nemcsak kormányzatot lehet felkérni egy országgyűlési határozati javaslatban, hanem akár jegyzőket is egy korábbi törvényi kötelezettségükre is akár, és különösen indokolttá teszi ezt akkor, ha azt látjuk, hogy a törvényt jelenleg sajnos nem tartják be. Induljunk csak el szerte az országban, mindenhol azt látjuk, hogy különösen az angol feliratok árasztják el az üzleteket. Tehát a jegyzők figyelmét jó lenne felhívni erre.

Azért is utasították el a bizottságban ezt a módosító javaslatot, merthogy ezt már egy törvény kimondja. Még érdekesebb volt Mile Lajos képviselőtársam egyik módosító javaslatának a leszavazása, ahol az előterjesztő kormányzati képviselő, államtitkár asszony azt mondta, hogy a módosító javaslattal egyetértenek, de nem támogatják. Bizony, ilyen is történhet, mert azt mondják, hogy majd egyéb utakon ezt úgyis végre fogják hajtani. Na de akkor minek van a határozati javaslat, minek kérjük fel benne a kormányt különböző intézkedések megtételére, ha most nemes egyszerűséggel azt mondják, hogy nem szükséges erre őt felkérnünk, hát ők maguk nyújtották be ezt a javaslatot tulajdonképpen a saját kormányuk felkérésére, a miniszter saját kormányának felkérésére nyújtja be a javaslatot, most azt mondani, hogy is mondjam, azért a szavahihetőség területén nem áll túl jól a kormány, hogy elhiggyük ezt. Tehát ha valamit végre szeretnének hajtani, és itt egy határozati javaslatról beszélünk, akkor legyenek szívesek elfogadni ezeket a módosító javaslatokat.

Itt kell megemlítenem Szávay István képviselőtársamnak egy kapcsolódó módosító javaslatát, amely miatt kénytelen lesz holnap a kulturális és sajtóbizottság egy rövid, egy-két perces ülést tartani. A képviselőtársam, mint a nemzetpolitikai kabinet vezetője is a Jobbikban, szükségesnek tartotta azt a beszúrást, hogy a hazai és a külhoni magyar tudományos élet szereplői az egyházak és a civil szervezetek bevonásával vizsgálják meg nemzeti nyelvünk használatának helyzetét, tehát ő betoldaná azt, hogy a hazai és a külhoni magyar szereplőket vonják be, ugyanis a magyar nyelv a Kárpát-medencében darabokra szaggatott és a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára a legfontosabb közös kapocs.

Indokolt tehát, hogy a javaslat céljainak megvalósulása érdekében az intézkedési tervbe a külhoni magyar közösségek véleménye is beépüljön, nemzeti nyelvünk használatának helyzete vizsgálatakor pedig a magyar mint közösségi nyelv használatának lehetőségeit és körülményeit is felmérjük. Ezt indítványozza a képviselőtársam. Félek, hogy miután csak emiatt kell egy bizottsági ülést tartani, meglehetős előítélettel lesznek az ő irányába, de mégis talán támogatni fogják, vagy ha nem, akár csak az én érdemi módosító javaslataimat, akkor majd a plenáris ülésen erre a reményeim szerint visszatérhetünk.

Ha már a szimbolikus politizálásról beszéltünk, hogy abban erősek, viszont a gyakorlati intézkedésekben kevésbé, akkor idézzünk egy aktuális WikiLeaks kiszivárogtatott iratot, amelyben Orbán Viktor az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének, ahová - most már tudjuk - bejáratos, egy 2008. áprilisi diplomáciai távirat szerint azt nyilatkozta, hogy azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormánytól. Pontosan ebben különböznek a szavak, amelyeket Orbán Viktor miniszterelnök úrtól hallhatunk akár itt, az Országgyűlés épületében, ahol szép szavakat hallhatunk, hogy visszaállítják a nemzet nagyságát. Valahol egy kicsit erről szól ez a határozati javaslat is, úgy érzem, és ezért tartottam szükségesnek, hogy valamiféle tartalommal ezt mégis itt megtöltsük. Ezért szeretném az intézkedési terv mellett is a jegyzőket felhívni erre a talán legfontosabb feladatra.

Végül engedjék meg, hogy még az ajánlás 1. pontjában szereplő módosító javaslatom mellett is egy kicsit kardot rántsak, hiszen szintén jellemző önökre, hogy más tollával ékeskednek. Erről mi, jobbikosok sokat tudnánk mesélni. Mindenesetre most nem a magunk védelme, hanem ha szabad, mint az Anyanyelvápolók Szövetségének tagja szólalnék meg: szükségesnek tartom, hogy toldjuk be az 1. pontba azt, hogy az Anyanyelvápolók Szövetségének kezdeményezését felkarolva, azt némileg módosítva nyilvánítják a magyar nyelv napjává november 13-át, hiszen nem szerepel ebben a javaslatban és az indoklásában sem, bár a médiában persze megjelent, hogy honnan is jött ez az ötlet. Tehát hiába kormányzati előterjesztés, valójában az Anyanyelvápolók Szövetsége 2008. december 6-án megtartott 9. tisztújító közgyűlése, elfogadva Graf Rezső javaslatát, akkor még április 23-át a magyar nyelv napjának nyilvánította ki. 2008-ban ezen a napon nyitotta meg a kapuit a Magyar Nyelv Múzeuma a Sátoraljaújhely részét képező Széphalmon, Kazinczy Ferenc egykori nyelvújító birtokában.

Azt gondolom, abban az időben az Anyanyelvápolók Szövetsége helyesen döntött. Abban az évben azt gondolták, hogy ez egy történelmi tett. Azért az idő előrehaladtával, néhány év elteltével beláthatjuk, hogy bizony nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket ez a hatalmas, 1500 négyzetméteren elterülő múzeum, amelyen bizony a finnugorizmus is felütötte a fejét sajnos. Sőt, a helyzet olyannyira fokozódik, hogy idén június 18-án ebben a Magyar Nyelv Múzeumában már egyenesen Schmitt Pál tartott előadást és beszélt arról, hogy bajban van a magyar nyelv. Hát, ide is eljuthattunk, kérem szépen, úgyhogy valóban láthatjuk azt, hogy ennek a múzeumnak a megnyitása talán mégsem annyira történelmi évforduló, hogy ezt a napot kiáltsuk ki a magyar nyelv napjává, sokkal inkább november 13-a.

Hogy jómagam akár az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaként el tudtam ismerni, hogy bizony az önök javaslata adott esetben kiváló, önök is jó lenne, ha az idő előrehaladtával belátnák, hogy néhány tettük mégsem annyira történelmi, mint ahogy ezt szeretik beállítani. Gondoljunk akár csak a kötelezően kifüggesztett politikai nyilatkozatokra, amelyek kapcsán így azért néhány hónap vagy több mint egy év elteltével már láthatják, hogy semmiféle forradalmi változás nem volt. Önök szívesen beszélnek mindig arról, hogy az elmúlt nyolc évben, és ezt mindig az MSZP-s képviselőknek a válaszukban nem felejtik kihagyni, sokkal inkább beszélhetünk arról, hogy az elmúlt 9 évben vagy az elmúlt 20 évben mi történt. Nem igazán változott semmi. Tehát én azt mondom, hogy önök is ismerjék el az idő előrehaladtával, hogy néhány tettük nem annyira történelmi, úgyszintén az Anyanyelvápolók Szövetsége is szerintem készséggel elismeri, hogy ennél megfelelőbb időpont is lehet. Ettől függetlenül azonban, hogy némileg módosították ezt az időpontot, azt gondolom, hogy illő lenne a más tollával való ékeskedés helyett ebben a határozati javaslatban mégiscsak az Anyanyelvápolók Szövetségének kezdeményezését megemlíteni.

Bízom abban, hogy ezeket a javaslatainkat a plenáris ülésen támogatni fogják. Ha halaszthatatlan közfeladataik miatt a Házszabályban is előírt kötelező plenáris ülésen való részvételüknek nem is tesznek eleget a fideszes képviselők, bizonyára a jegyzőkönyvet szorgosan tanulmányozni fogják a plenáris szavazásig, és nem mameluk módjára amit bekiabálnak, azt fogják a frakcióvezetés nyomán megszavazni, hanem saját lelkiismeretük szerint, a sokat hangoztatott szabad mandátum elve szerint fogják a jegyzőkönyveket tanulmányozni a jelen nem lévő fideszes képviselők. Úgyhogy erre kérem a jegyzőként és az államtitkárként jelen lévő képviselő urakat, hogy ezt mégiscsak tolmácsolják a képviselőtársaiknak.

Köszönöm a segítségüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mile Lajos képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előző napirendi pont tárgyalása során elfelejtettem említeni, de akkor most kezdem az elején. Mint ahogy az általános vitában is jeleztem, támogatom, támogatni fogjuk mind a két előterjesztést, mert a végén azt kérte, hogy majd a szavazatainkkal is bizonyítsuk a segítőkészségünket. Ezt én már az általános vitában is megtettem. Most egyetlen módosító javaslatról szeretnék csak beszélni, ismét csak a saját módosító indítványomról teszem. A határozati javaslat úgy fogalmaz, hogy időnként - azt hiszem, évente egyszer, nincs előttem most a pontos szöveg - felkér bizonyos szervezeteket, hogy a magyar nyelv állapotáról, helyzetéről készítsen jelentést, tehát egyfajta elemzésről van szó, a nyelvi jelenségek elemzéséről, és gondolom, hogy ott megfogalmazódnak javaslatok is.

(0.30)

Én egészen szerényen annyit tettem, senkinek a jogosultságát nem kérdőjeleztem meg, akik szerepelnek ott felsorolt civil szervezetek, hadd ne mondjam végig, csak egy szerény kiegészítést javasoltam, nevezetesen, hogy az irodalom és a társművészetek jeles képviselőit be kellene vonni ebbe a munkába. Nem mennék itt bele esszéisztikus, hosszas fejtegetésekbe, hogy mondjuk, az irodalomnak és az ehhez kapcsolódó társművészeteknek milyen közük van a nyelvhasználathoz, mert akkor azt hiszem, itt olyan közhelygyűjtemény zúgna reggelig, hogy unalom lenne hallgatni.

A másik, ugyanehhez tartozó javaslat, ami szervesen ideilleszkedik, pedig az, hogy az oktatási intézményeket is be kellene vonni ebbe az elemzésbe. Ez már egy kicsikét több magyarázatot kíván talán, de nem túl sokat, hiszen akár a középiskolás korosztálynak a nyelvhasználata, vagy akár a felsőoktatási intézményben tanuló generációk nyelvhasználata, nyelvi szokásai meghatározzák egy nyelv fejlődését. Most nem akarok itt jelenségekre kitérni, de nagyon fontos lenne, hogy azok a pedagógusok, de akár maguk a diákok is részt vehetnének ebben a munkában, mert pontos képet az ő kihagyásukkal nem kaphatunk. Meggyőződésem, hogy meghatározó és lényeges felismerésekre juthat ez a grémium akkor, ha őket is bevonja, mert ugyan ki ismerné jobban ezeknek a korosztályoknak a nyelvhasználatát, a nyelvi szokásait, a különböző nyelvi folyamatok természetrajzát, akár a veszélyes tendenciák felismerését is ki tudná jobban megmutatni, mint ezek az emberek, akik a mindennapi beszélgetéseikben, kommunikációjukban intenzíven használják az anyanyelvüket.

Ez lett volna az én szerény módosító javaslatom. Nagyon remélem, hogy a kormány esetleg korrigálni fogja, ha ez esetleg elutasításra talált.

Azt az érvet pedig, amelyet Novák Előd képviselő úr az imént említett, nem is értettem, hogy hogyan volt pontosan, hogy egyetértenek a javaslattal, csak nem fogadják el, ezen még kell gondolkoznom; tehát ezt a szillogizmust nem tudom egészen pontosan még értelmezni, de idővel majdcsak sikerülni fog.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Zakó László képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a déli óráktól kezdve az akkumulátorom nem bírta a terhelést, így nem tudok pontos számmal hivatkozni azokra a módosító javaslatokra, amelyekhez szólni kívánok, de miután Novák Előd és Mile Lajos képviselőtársaim már nevesítették, kettejükéhez szeretnék hozzászólni.

Az egyik az, hogy tíz évvel ezelőtt nagyon sok módosító javaslatot adtam be az akkori reklámtörvény kapcsán, amelyet akkor olyan reményekkel fogadott el az akkori parlament, hogy rendbe teszi a közterületeken az idegen szavas kifejezéseket. A helyzet azóta csak romlott, de mit romlott, a közszolgálati televíziókban is elburjánzottak az idegen szavas kifejezések. Úgyhogy az államtitkár úron keresztül kérem az illetékeseket, hogy a törvénysértést haladéktalanul számolják fel, és ezeket a nyelvi kommandókat indítsák újra útjukra.

Ezúton szeretném jelezni, ami mélységesen felháborít minden jóérzésű embert, hogy az utóbbi időben a közszolgálati televíziókban is botcsinálta műsorvezetők aktív közreműködésével egyre nagyobb teret nyer az olyan típusú káromkodás, amelyet hiába sípolnak ki, csak az nem ért, aki nem figyel oda. Az, hogy altesti humorral próbálják kitölteni a műsoridő jelentős részét, egyszerűen elképesztő. Nem lehet most már lassan olyan tévécsatornához kapcsolni, hogy az ember undorral ne kapcsolja ki a televíziót, mert minden humor forrása ez. Gondolják el, hogy a klasszikus kabarészerzők, ha annak idején, a múlt század első felében így álltak volna a darabjaikhoz, akkor megélték volna-e ezek a darabok azt a sikert, amelyet most, századjára is újramelegítve elérnek?

És ráteszek Novák Előd képviselőtársam díjára vagy tagságára: én 1980-ban még az Édes anyanyelvünk című, a Kossuth rádióban vasárnap a déli órákban adott nyelvi műsorba írtam olyanokat, hogy heti Arany nyelv-díjat kaptam, ami a feledés homályába merült. Valamilyen szinten a nagyapámtól örököltem azt a szándékot, akaratot, hogy ha nem is mindig sikerül, de figyeljek oda, hogy mi hagyja el a számat. Az igazság az, hogy a nagyapám majdnem száz évig élt, büszkén mondta százéves korában is, hogy ő életében nem káromkodott, és ez így is volt. Heti levélváltásban volt Grétsy Lászlóval, Lőrincze Alajossal, és elég tartalmas életet élt anélkül, hogy bármilyen altesti humor jellemző kifejezése hagyta volna el a száját.

Úgyhogy az államtitkár urat kérem, miután mást senkit nem látok az ülésteremben a kormányoldalról képviselőként, elég nyomatékosan, és már ötször elmondtuk a jegyzőkönyv kedvéért, éjjel fél egy után hét perccel, hogy legyen szíves, hasson oda a maga eszközeivel, hogy a vállalt - és nem felvállalt, hogy megint csak egy példát mondjak, mert mindig mindennek megvan az árnyoldala, tehát a vállalt - kötelezettségét a kormány a törvényeken keresztül teljesítse.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, a részletes vitát lezárom.

Most megkérdezem Halász János államtitkár urat, hogy kíván-e a határozathozatal előtt válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, kíván. Akkor megadom a szót az államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző törvény kapcsán is sokat beszéltünk nemzeti identitásunk, emlékeink megőrzésének fontosságáról, most is hasonló kicsit a téma. Nemzeti kulturális örökségünk tartóoszlopa, nemzeti identitásunk meghatározó tényezője, a magyar nemzet elsődleges összetartó ereje, legfőbb szellemi, kulturális öröksége az anyanyelvünk, erről beszéltünk, folyt a vita most is, illetve a polémia. Fontos tehát megőrizni, óvni és ápolni, ezért szeretném megköszönni önöknek, hogy az erről szóló határozati javaslatot nagy odafigyeléssel és gondossággal próbálták jobbá tenni.

A tervezethez nyolc módosító indítvány érkezett, melyek közül a kormány többet támogathatónak tart majd, amikor eljön az ideje, nyilván ez kiderül az önök számára is. Tisztelettel kérem, hogy önök is járuljanak majd hozzá a támogató szavazatukkal a határozati javaslat megszületéséhez.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Felszólalások:   367-372   373-382   383-384      Ülésnap adatai