Felszólalás adatai

Azért előzetesen néhány megjegyzést hadd mondjak. Az egyik, hogy az, hogy 17 évig kellett várni, igen, így van. Én magam is lovagolok, megvan annak az előnye és a hátránya, hogyha az ember már a hatvanhoz közelít, de elmondhatom azt, hogy a rendszerváltás előtt is lovagoltam. Akkor azért volt olyan vonzó Magyarországon egyébként például a túralovaglás, mert akik Ausztriából idejöttek, nem kellett betartani semmi olyan kijelölt útvonalat vagy szabályt, amelyet adott esetben például náluk a magántulajdon miatt be kell tartani. Ne versengjünk ebben, csak mondom. '96 abból a szempontból volt itt fontos év, hogy az a lobbi, akik magántulajdonba kapták '90 és '94 között az erdőt vagy megvásárolták vagy visszakapták, teljesen mindegy, de magántulajdonba kerültek, ők nyilván nem engedték ezt olyan szabadon, mint ahogy korábban a rendszerváltás előtt. Ez nem érdem, hanem a helyzet adta változás volt. Mint ahogy azt is el kell mondjam, hogy volt a rendszerváltás előtt is, nézze meg, képviselő úr, jó néhány ménes, volt lótenyésztés is, és hogyha megnézi, hogy most hány ménes van, és hány helyen folyik lótenyésztés, akkor lehet, hogy ebben nem nagyon vagyunk előbb, mint a rendszerváltás előtt voltunk, aminek természetesen megint megvan az oka. Nem azt mondom, hogy az egyik jobb volt, a másik rosszabb, hanem itt vannak olyan társadalmi, gazdasági és egyéb körülmények, amit természetesen ilyenkor figyelembe kell venni, mert hogyha rossz az alap, amire építünk, akkor össze fog omlani az a ház, amit szeretnénk időt állóan, tartósan felépíteni mindannyian.

2009-ben én részese voltam annak, hogy próbáltuk bevenni ezt a módosítást. Tudja képviselő úr is, és itt ül a páholyban Lóska János is, akivel még együtt próbáltunk meg egyeztetni akkor a mezőgazdasági minisztériummal, és bizony-bizony nem voltunk sikeresek, mert nem engedte át egyszerűen az a lobbi, amelyik pedig nem abban érdekelt, hogy a lovasok szabadon használhassák az erdőt. Igen, mondja itt képviselőtársam, a vadászlobbi, nagyon helyesen egyébként, és sokszor az erdőgazdálkodók érdekei sem engedték ezt. Tehát itt nem arról van szó, hogy itt most a szocialisták ezt azért nem támogatták, mert nekik nem sikerült. Tartózkodtunk, tartózkodtunk, képviselő úr, azért tartózkodtunk, mindjárt elmondom, mert vannak olyan pontok, amelyeket szerintünk jobban és pontosabban kell megfogalmazni.

Az meg, hogy a vidékfejlesztés motorja a ló, ezt képviselő úr is tudja, hogy lehet, hogy szerencsétlen megfogalmazás volt, de azért volt ez, mert pont azt akarták érzékeltetni, gondolom én, a program alkotói, hogy a vidékfejlesztésben igenis nagyon komoly szerepe van a lónak. Nem valószínű, hogy rajtuk múlott, hogy a szándékuk nem úgy valósult meg, ahogy szerették volna. Tehát én azt gondolom, hogy ebben úgy, ahogy az előbb Tóth képviselőtársam is mondta, ne a szembeállítás, hanem az együttmunkálkodás legyen a fontos. Mindegyik oldalon vannak olyan emberek, az önök frakciójában is egyébként, akik ezt támogatják, és vannak olyanok, akik ellenzik. Nekünk pedig, azt gondolom, hogy az az érdekünk, akik ezen az oldalon támogatjuk, hogy a támogatók száma nőjön lehetőleg és ne az ellenzőké.

Ezek után engedjék meg, hogy a törvény szövegéről hadd szóljak néhány szót.

(22.50)

Azt gondolom, hogy ennek a törvénytervezetnek, azért is fogalmaztunk meg a javaslatainkat - be is adtuk különben -, mert ennek a törvénytervezetnek nagyon-nagyon sokféle érdeket kell harmonizálnia. Egypárat hadd soroljak fel!

Idetartozik a lovassport - persze a mi szempontunkból nyilván az a legfontosabb -, de idetartozik az erdőgazdálkodóké, az erdészeké, a vadászoké, az erdőtulajdonosoké, az erdőjáróké, a turistáké, kirándulóké, a környezetvédőké, a kerékpárosoké, és még hosszan lehetne sorolni szinte mindenkinek az érdekét, aki valamilyen szempontból kapcsolatba kerül az erdővel vagy használja az erdőt. Mert bár abban a tekintetben mindannyian egyetértünk, hogy az erdő védelme - mert az is nemzeti kincsünk - ugyanúgy kötelességünk, mint a lovas turizmus fejlesztése, de ezeket az érdekeket, mint ahogy a hosszú évek alatti próbálkozások is ezt bizonyítják, rettenetesen nehéz megteremteni.

Amikor mi erről beszélünk, képviselő úr, akkor azért beszélünk erről, mert nem akarjuk, hogy ez a törvényjavaslat akármilyen szempontból is megcsússzon és ne legyen sikeres. Azt szeretnénk, ha együtt örülhetnénk annak, hogy itt történt egy olyan törvénymódosítás, amivel közös erővel elértük, hogy a lovasok is használhatják megfelelő szabályok, biztonságos körülmények és betartható szabályok között az erdőt, és tényleg megszűnik ez a sok tekintetben - hadd mondjam azt - kicsit álságos szabályozás, ami be sem tartható, meg szerencsére nem is akarják nagyon betartani; de adott esetben nagyon sok kellemetlenséget is okozhat abból adódóan, mert a korábbi erdőtörvényben ezt a területet nem szabályozták megfelelően.

Mert az is szabályozás, ha azt mondom, hogy igen, minden olyan területen, ahol jogszabály nem tiltja vagy törvény vagy más rendelet, akkor ott használhatja az erdőt. Azt gondolom, hogy természetesen ez is szabályozás. Most tehát az a módosítás célja, hogy megfelelően rendezzük ezt a kérdést az erdő védelme mellett a turizmus és a lovas turizmus fejlesztése érdekében is.

A jelenlegi szabályozással kapcsolatban azért volt finoman megfogalmazva rossz véleményem, mert mindenki tudta azt, hogy betarthatatlan az egész, hiszen hiába raktak ki adott esetben az erdőgazdaságok is táblákat annak érdekében, hogy ne menjen be a lovas, meg a nem tudom, még ki, nem tudtak állítani minden út és minden tábla mellé nyilván őrt, hogy ellenőrizze ezeket a dolgokat, így tehát mindenki használta az erdőt úgy, ahogy tehette, vagy ettől eltekintettek. Jobb esetben nemcsak a lovasok tekintettek el tőle, hanem az erdőtulajdonosok, az erdőkezelők is, rosszabb esetben csak a lovasok és az erdőkezelők nem. Ebből aztán néha nagyon komikus és nagyon kellemetlen helyzetek is adódtak.

Azért is kell ezt szabályozni, mert jobb elkerülni a felesleges magyarázkodást, a rossz szájízt, azt, hogy itt valakit kiküldjenek az erdőbe, no pláne vendégekkel. Vagy például előfordul olyan eset, ami a lakókörnyezetemben történt, hogy egy elismert lovas vállalkozó, aki ráadásul korábban versenyző volt, és rendszeresen szervezett túralovaglásokat, vadászlovaglásokat, aki megkérte a megfelelő engedélyeket, a lovak a megfelelő bizonyítványokkal rendelkeztek, neves lovasok részvételével elindultak egy vadászlovagláson, a vadászlovagláson leesett véletlenül az egyik lovas a lóról - mert ilyen előfordul -, a ló befutott az erdőbe, mert nem tudta, hogy oda nem szabad befutnia, és szerencsétlen vállalkozót büntették meg utána 200 ezer forintra, úgy egyébként, hogy a szakigazgatási hatóság mindent elkövetett annak érdekében, hogy ezt a lehetetlen helyzetet valahogy orvosolják, de nem tehetett ő sem többet, mint hogy a minimumra büntette meg. Mert a ló nagyon sok esetben nem tudja, hogy neki oda nem szabad bemennie. Ez úgy is előfordulhat, ha elviszi a lovast, de úgy is, hogy csak befut az erdőbe.

No de ezzel a példával azt akartam csak illusztrálni, hogy valóban életszerűtlen volt a dolog, és életszerűtlen az is véleményem szerint, ha itt határozott útvonalakat akarunk kijelölni, mert sem a turistáskodás, sem a lovaglás nem ilyen. Az maximum útmutató a turistának is, hogy merre menjen, de a lovas ennél jobban ismeri az erdőt és azt a környezetet, ahol lovagol, neki nincs szüksége arra, hogy ki legyen jelölve, hogy hogyan jusson el A helységből B helységbe, mert egész életében vagy lovas időtartama alatt nyilván ezeket az utakat járta.

Hozzátéve azt, hogy egyáltalán nem károsítja a ló jobban az erdei talajt, mint akár egy szarvascsapat vagy egy vaddisznócsapat vagy akár más állat, amikor elvonul ezeken a területeken. Az állatokat pedig végképp nem veszélyezteti, mert a ló is áthalad a területen, ráadásul elnyomja a ló szaga az ember szagát, ilyen módon tehát nem okoz semmiféle olyan kárt, amivel korábban érveltek, és amellyel kapcsolatban nagyon sok ellenérzés fogalmazódott meg.

Hadd mondjak el néhány dolgot, amit másképp tennénk, és ha ezeket a módosításokat elfogadják, akkor természetesen nagyon szeretnénk támogatni ezt a javaslatot.

Az elsőt már említettem. Nagyon jó lenne ebben a módosításban szabályozni a crossmotorosok és a quadok helyzetét. Tehát azt, hogy ezeket egyértelműen ki kell tiltani az erdőből, mert nem oda valók. A vad védelmében, az erdő védelmében, a lovasok, a gyalogosok védelmében, és nyilván az erdőt használó minden más ember, tulajdonos és kezelő érdekében is.

A másik ilyen, hogy a 91. § 1. pontja úgy kezdődik, hogy bárki saját felelősségére ott tartózkodhat - tudniillik az erdőben -, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve ha - és jönnek a jogszabályi korlátozások, s a többi, amivel teljesen egyetértünk. Ne azt a szót használjuk, hogy tűrni köteles, mert megegyezést szeretnénk. Azt kell írni, hogy amit az erdőgazdálkodó nem tilthat, mert más jogszabály nem korlátozza, és csak abban az esetben lehet ilyet elrendelni, ha a látogatás korlátozása e törvényben - tudniillik az erdőtörvényben foglaltak alapján - el van rendelve.

Tartalmaz szigorítást egyébként ez a törvényjavaslat, nagyon helyesen. Például a 91. § (5) bekezdésében azt írja le, hogy üdülési, sportolási, illetőleg kirándulási célból a kijelölt út kivételével sem gyalogosan, sem lóval nem vehető igénybe. Az erdősítési területre gondolok, és az erdőrezervátum magterületére, mert korábban ebben a mondatban nem volt benne a lóval való közlekedés.

A láthatóságot én azért valamilyen formában megfogalmaznám. Ha nem is így, ahogy a felvezetésben említette a képviselő úr, de azt azért fontosnak tartanám mindazok megnyugtatása érdekében, akik tartanak attól, hogy veszélyes helyzetet idézhet elő az, ha valaki, mondjuk, a sötétben erdőben lovagol, ad absurdum előfordulhat persze, hogy eltévednek, de azért annak érdekében is, hogy ezt a lehetőséget minimálisra lehessen csökkenteni.

Aztán szeretnék egypár olyan dolgot is mondani, azt is meg kellene nézni majd - és ezt javasolnám -, hogy az indoklásban gépjárművet használ a képviselő úr - helyesen -, ugyanakkor a törvény végig járművet használ a törvényszövegben. Egy lóvontatású szekér is jármű adott esetben, meg kéne ezt gondolni, és kéne beszélni a jogászokkal, hogy érdemes-e itt pontosabban, konzekvensen gépjárműről beszélni.

Egy másik helyen pedig azt is meg kellene vizsgálni, hogy mondjuk, egy turistákat vivő hintó tartozik-e abba a kategóriába, ami nem mozoghat az erdőben. Szerintem nem, tehát ott azért engedni kellene, hogy arra ne vonatkozzon a lóval vontatott járművek kitiltása az erdőből.

Aztán néhány apróságot hadd mondjak még el. Ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk - és nagyon bízom benne, hogy ezt el is fogadjuk -, akkor olyan apróságokra is figyeljünk, hogy az általános indoklásban ne szerepeljen ilyen mondat - mert megmosolyog minket az utókor -, hogy "a kezdő lovas mindenképpen egy iktató felügyelete alatt tanul lovagolni", az oktatók képzésének pedig részét képezik "a kulturált erdei lovagló szabályi". Azért, mert tudjuk, hogy a kezdő lovas nem iktató felügyelete, hanem oktató felügyelete mellett tanul lovagolni; a "szabályi" pedig szép magyar kifejezés, de talán a törvény szövegéhez jobb a "szabályai" kifejezés. Ugyanez vonatkozik a következő bekezdésre: "az erdőgazdálkodást a lovasok nem zavarják semmivel sem jobban, minta gyalogosok." Ezek nem "mintagyalogosok", hanem "mint a gyalogosok".

Ezeket csak azért mondtam, mert a lovas emberek igényesek. Legyünk mi is igényesek arra, hogy a törvény szövegében is az általános indoklásnál, a módosításoknál pontosan és azt fogalmazzuk meg, amit szeretnénk, és lehetőleg olyan módon, hogy ezzel senkit ne sértsünk, mindenkinek azt a biztonságot sugározzuk, hogy a lovasoknak a gyalogos turistákkal azonos szintű szabályozása semmiféle, sem anyagi, sem más hátránnyal nem jár, sem az erdőt használók számára, sem az erdőben gazdálkodók, sem a vadászok, sem az erdészek számára, hanem segíti azt a célunkat, hogy újjáélesszük lovas nemzeti hagyományainkat, hogy segítsük azokat, akik ma lótenyésztéssel, lovagoltatással, lovasoktatással, lovas turizmussal foglalkoznak Magyarországon.

(23.00)

Mert a turizmusnak kétségtelenül az egyik jelentős ágazata - hagyományaink ápolása mellett - a lovas turizmus. Hiszen korábban nagyon sok vendég érkezett azzal a céllal, hogy rövidebb-hosszabb távú túrákon részt vegyen, és a belföldi vendégek között is egyre nagyobb azoknak a száma, akik számára fontos a lovas sport, testmozgásként, szabadidő-eltöltésként. Segítsük őket mindannyian ebben, és ne gátoljuk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.