Felszólalás adatai

Nos, mi, a mai nógrádiak sem szaladtunk világgá. Hallgatva a jeles regényíróra és a józan eszünkre, a saját környezetünkben kerestük és találtuk meg a magyar nemzetet, a magyar hazát. Megtaláltuk a Karancs-hegység oxigént lehelő erdeiben, a Mátra nyugati lejtőjén alásiető patakok kristálytiszta vizében, az ipolytarnóci Csapás-völgy megkövesedett ősállatnyomaiban, a hollókői várfalak erejében, a bujáki asszonyok pompás viseletében, a szuhai szilvapálinka illatában. Megtaláltuk a nemzetet és a hazát az István király által alapított, több mint ezeréves Nógrád vármegye dicsőséges történetében.

Bizonyára tudják, hogy a legnagyobb összefüggő területen élő magyar népcsoport a palócság. A becslések szerint félmillióra tehető a lélekszámuk. A palócok példája bizonyítja a legjobban, hogy ahol az együtt élők összefogtak, ahol erejüket közös célok érdekében egyidejűleg mozgósították, ott általában könnyebb volt az élet. Könnyebb volt elbánni a martalócokkal, könnyebb volt a természeti csapások után újjáépíteni a falvakat. A jó palócok földjén minden apró röghöz és minden öklömnyi kődarabhoz évszázadok keserve és öröme kötődik. Errefelé soha semmit sem adtak ingyen. Az emberek mindig is a két kezük munkájával, testük verejtéke árán gyarapították városaikat, falvaikat, tanyáikat. Mindig is tisztelték a földet, amelynek gyümölcsei táplálták őket és gyermekeiket, tisztelték a házat, ahol az élet első örömeit ízlelgették, és tisztelték atyáik által az Isten dicsőségére emelt oltárt. A nógrádiak okkal büszkék erős és mély gyökereikre, amelyek túlnyúlnak a megye- és országhatárokon, az egykori felvidéki végvárak vonulatáig.

Tisztelt Ház! Előbb-utóbb a lokálpatriotizmus tüze is kialszik, ha nem táplálják. Ez a gondolat vezetett bennünket, amikor 2007-ben a megyei közgyűlés arról döntött, hogy minden év szeptemberében megünnepli Nógrád megye napját. Az alkalmat egy történelmi évforduló szolgáltatta: ismeretes, hogy II. Rákóczi Ferenc 1705. szeptember 12-én nyitotta meg a szécsényi országgyűlést. A feljegyzések szerint ebben a nógrádi mezővárosban szeptember 20-án választották meg őt vezérlő fejedelemmé, és ez a nap lett a nógrádi megyenap.

A naptárak ugyan nem jelzik piros betűkkel, de a nógrádi emberek szívében már helyet követelt magának az ünnep; talán azért, mert mindnyájunké. Ilyenkor mindazokat ünnepeljük, akik munkájukkal, közösségi tevékenységükkel hozzájárultak Nógrád megye gyarapodásához. Megünnepeljük közös magyar, nógrádi, palóc, keresztény gyökereinket, múltunkat és hagyományainkat, amelyeket a megye összes településén tisztelnek és ápolnak.

Ez a megye több mint ezeréves története során mindenkinek juttatott valamit: a gyermekeknek friss gyümölcsöt a tudás fájáról, az öregeknek megbecsülést és támaszt, a szegényeknek a felemelkedés reményét, a gazdagoknak dicsőséget. Ez a megye minden lakójától kapott is valamit: az ifjúságtól friss lendületet, az idősektől bölcs tapasztalatokat, a szegényektől önzetlenséget és végtelen türelmet, a gazdagoktól magasba törő vágyakat.

A megyenapon tükröt tartunk maguk elé: szembesítjük a reményeinket és a vágyainkat a lehetőségeinkkel, leltárt készítünk és mérleget vonunk. A mi tükrünk azt is megmutatja, hogy milyenek a nógrádi emberek: azok közé tartoznak, akik foggal-körömmel ragaszkodnak szülőföldjükhöz, szeretik hazájukat, tisztelik szomszédjaikat.

A nógrádi emberek nyitottak, dolgosak, segítőkészek, vendégszeretők, furfangosak és tehetségesek. Elöljáróiktól mindig elvárják az őszinte szót, az igazságtalanságtól pedig ökölbe szorul a kezük. Képesek lelkendezni a legkisebb sikernek és összefogni a bajban. A nemzet függetlenségéért, a szabadságért vívott harcokban - 1848-49-ben és 1956-ban - sokan áldozták fel közülük életüket a hazájukért.

Tisztelt Országgyűlés! A nógrádi megyenap a nógrádiak nagy családjának közös ünnepe. Az idei szerényebb külsőségek között zajlik ugyan, de tartalma egy cseppet sem lesz szegényebb, sőt: a kormány felzárkóztató területfejlesztési politikájának hatására a több szempontból hátrányos helyzetű nógrádi vidék is a fejlődés útjára léphetett. Az itt élő emberek ezt nem felejtik el, és hálásak is érte.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)