Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Igazságügyi Minisztérium vállalta ennek a törvénynek az elkészítését, merthogy kötelessége volt vállalni, mert az Alkotmánybíróság így rendelkezett. A beérkezett módosítók sokasága, az 55 módosító indítvány kapcsán a kormány már kétszer tartott ülést. A kormányülés legutolsó döntését nyilvánosságra hoztuk.

Három legalapvetőbb kérdés volt a gázközművel kapcsolatban, amelyben a kormány döntött. Az első az 1993 és az 1995 közötti gázberuházások utáni kompenzáció, a második az áthúzódó beruházások utáni járandóság megállapítása és a harmadik a bírósághoz fordulás lehetősége. Ez a döntés február 6-án megszületett. Az 1993 és 1995 közötti gázberuházások utáni juttatás megállapítására vonatkozó módosító javaslatokat a kormány nem tartotta támogathatónak. Mint ahogyan az elején elmondtam, a minisztériumunk vállalta, de a minisztériumunk azt vállalta, amit az Alkotmánybíróság a maga határozatában feladatul szabott nekünk, attól többet nem. Tehát a törvényjavaslat - ami most önök előtt fekszik - célja a korábbi jogszabálynak alkotmányos kötelezettségű teljesítése.

Az 1993 és 1995 közötti időszakra vonatkozó juttatás megállapítása egy új törvényi jogcímet jelentene. Az új jogcím megteremtésére sem az Alkotmánybíróság, sem pedig a kormány az Igazságügyi Minisztériumnak nem adott felhatalmazást. Mellesleg, azt a hasraütésre elfogadott felmérést, amelyről itt az előbb szó esett, elfogadni egyébként sem tudnám, mert a törvényjavaslathoz készített szakmai felmérés és szakértői felmérés, amit a PricewaterhouseCoopers nem tudom, milyen konzorciumán keresztül végeztettünk, a képviselő úr is és a képviselő asszonyok is nagyon jól tudják, milyen hosszú eljárás eredménye volt ennek a felmérése. Tehát ha nem áll most a rendelkezésünkre szakértői felmérés ezekre az adatokra nézve, dokumentumokkal egyáltalán nem alátámasztott, ismételt és alapos felmérés nélkül elképzelhetetlen egyébként ez a törvényi juttatás egy módosító indítvány kapcsán. Másodsorban ez is csak egy nagy becslés, hogy így megközelítőleg 20 milliárd forintos költséggel járna.

Még egyszer szeretném elmondani: a mi feladatunk az volt, hogy az Alkotmánybíróság határozata alapján az önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdése c) pontja alapján fennálló állami kötelezettségek teljesítésére tegyünk egy javaslatot. A rendelkezés szerint az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a lakossági szükségleteket kielégítő gázművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határain belül - mert ez is vitás volt -, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével. Az önkormányzati törvény 1990. szeptember 30-án lépett hatályba, ennek megfelelően a rendelkezés e napon az állami tulajdonban lévő belterületi gázközművagyon átadására vonatkozik. Egyébként ezért nem támogattuk az 1993 és az 1995 közötti beruházásokat, ám támogatjuk az áthúzódó beruházásokat, amelyre alapos indokunk volt.

A törvényjavaslat általános vitájában elhangzott érvelés szerint az 1993. évi törvény méltánytalan helyzetet keletkeztetett azáltal, hogy azok az önkormányzatok, amelyek a törvény hatálybalépésekor - ahogyan ezt a képviselő asszony elmondta - a korábbi jogszabályok ismeretében már megkezdték a gázvezeték-beruházást, annak megépítéséhez saját vagy lakossági forrásból a hozzájárulásukat adták, a vezetéket azonban még nem helyezték üzembe, vagy még nem adták át a gázszolgáltatónak, valójában nem született az ingyenes átadásról átadás-átvételi jegyzőkönyv, elestek mind az említett törvény, mind a törvényjavaslat szerinti járandóságtól.

Ezért a kormány támogatja az úgynevezett áthúzódó beruházások esetén, hogy az 1993. augusztus 3-áig már teljesített hozzájárulás után a jelen törvény járandóságot állapítson meg. Ezért támogattuk az ajánlásban szereplő 9. pontot.

(22.20)

Még egy dologra szeretnék visszatérni, amit, úgy gondolom, nem egyformán értelmezünk. Ennek az általunk előkészített törvényjavaslatnak van egy bevezető rendelkezése, amely nemcsak azt tartalmazza, hogy végleges jelleggel - mert ez az utolsó előtti francia bekezdés a preambulumból -, hanem tartalmazza a gázközművagyonnal összefüggő nagyszámú, azonos jogi alapon és törvényben ígért vagyonjuttatást. A korábbi törvények 1993 és 1995 között pedig nem ígértek vagyoni juttatást. Ne csak a preambulum utolsó bekezdését tessék figyelembe venni, a végleges jelleget, hanem azt a célt, amire az egész alkotmánybírósági döntés alapján a mi törvénytervezetünk irányul! Nem tudunk olyan törvényt, amely korábban vagyonjuttatást ígért 1993 és 1995 között, mi több - ahogy ezt képviselőtársam, Gémesi képviselő úr elmondta - még az Alkotmánybírósághoz sem fordultak ilyen igénnyel.

Köszönöm szépen a figyelmüket.