Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Szándékosan nem kértem kétperces időben lehetőséget, lett volna lehetőségem, és szándékosan nem akarok visszamenni a múltba. Az általános vitánál hosszan folytattuk, sorba rakhatjuk, nekem hatalmas irodalmam van erről az egészről.

Oda akarok kilyukadni, hogy megint van egy helyzet, amit meg akarunk oldani. A kormány és jelesül az igazságügy-miniszter asszony fölvállalta, hogy ezt a problémát megoldja. Én amellett szeretnék érvelni - és az indítványok, amelyekhez kötődik a véleményem -, hogy a problémát tényleg oldjuk meg. És úgy, ahogy most a végén a Gémesi úr elmondta, itt nem egyszeri cashről van szó, hanem középtávú vagy hosszú távú fizetésről. Tehát a kötelezettségvállalás nem egy költségvetési évre vonatkozik, így megtehető.

Viszont azt gondolom, és most azért lapoztam a jegyzeteimet: igaz, hogy nem egyetlen önkormányzati szövetséghez tartozó - mert én például 2000 őszén Sümegen részt vettem, ahol több mint 100 települési önkormányzat képviselője vagy jegyző, vagy polgármester vett részt, és fogalmazták meg ezt az óhajt.

Tehát azt szeretném mondani mint a szakmában dolgozó, hogy ez a vagyon bekerült a gázszolgáltató társaságok - itt már társaságok, de állami kézben lévő részvények, tehát állami tulajdonban lévő társaságok - vagyonába, ez az egész dolog.

(22.10)

Tehát teljesen mindegy, hogy 1993 előtt vagy után, mert ha valaki azt a törvényt megnézi, én mindig úgy fogalmazok nem jogászként, hogy ott hoznak egy példát, hogy '93-ban például 54 százalék, de ezt lehetett volna folytatni; ha akkor folytatásra kerül, akkor már nincs ez a probléma. A gondom az, hogy megtehető, megoldható. A legnagyobb gondom a 7-es és a 9-es. Sajnos, az 1-es és a 2-es vitaszakasz között, elnök úr, csak az a különbség, hogy vagyunk néhányan, akik a problémát az 1. §-ban akartuk megoldani, és vannak, akik a 2. §-ban, de a dolog ugyanarról szól, hogy mi történjen az 1993. augusztus 4. utáni és az 1995. december 31. közötti vagyonátadásokkal.

Amiről én beszélni akarok, pont ez. A 7-es számú indítványban bízom, hogy ez támogatható, csak ezt még annyiban kellene javítani - erre szeretném rábírni Tóth Imre képviselőtársamat vagy bárkit az itt ülők közül -, hogy akik beruházással foglalkoztak, azok tudják, a gázvezetéknél egyrészt hogyan valósult meg a folyamat: van, aki casht adott és a társaság valósította meg a beruházást. Ez volt az egyszerűbb, mert erről van egy dokument, a pénz átment, kész. Rosszabb a másik változat, amikor az önkormányzat saját maga megépítette, és elkezdődött az átadási procedúra. Az üzembe helyezés és az átadás maga sok esetben még fél évnél hosszabb időtartamot is igénybe vett.

Tehát ha meg akarjuk oldani az 1995. december 31-et, akkor azt kell kimondani: aki tudja dokumentálni azt, hogy 1995. december 31., a privatizáció előtt átadta ezt a vagyont, akkor rá igaznak kellene lennie, tehát azt ki kellene terjeszteni. Én hiszem azt, hogy az önkormányzati bizottság képes arra, hogy ezt a megoldást belefogalmazzák ebbe a 7. számú indítványba, és akkor szerintem tényleg megnyugtatóan - mert annyiban vitatkozom az előttem szóló képviselőkkel, hogy ez nem csak 700 településről szól, ez azokról is szól, akik egyébként mindenképpen vagyonhoz fognak jutni e törvény alapján, mert főleg a nagyvárosokban a beruházás nem állt meg, folytatódott, tehát ők is részben most kárpótlást kapnak, egy részben nem.

A vagyon nagyságáról, azt gondolom, nem kellene számháborúba bocsátkoznunk. Talán néhányan emlékeznek rá, az energiahivatalban rendelkezésre áll a gázszolgáltató társaságok mérlege, meg lehet nézni az 1993 decemberit, de meg lehet nézni az 1992 decemberit, amikor átalakultak, az 1993-ast és az 1995-öst, és abból tökéletesen kiderül, hogy mekkora az a vagyonrész, ami bekerült. Tehát nem kell 20 milliárd, 5, 10 vagy 15, ez kiszámítható egzaktan, néhány óra alatt egy hozzáértő ember ezt meg tudja csinálni, és akkor tényleg a kormány is abban a helyzetben lesz, hogy el tudja dönteni, azzal a kondícióval, ami itt van - sőt itt van most már egy olyan támogatott indítvány, ahol más mint az eredeti előterjesztésben a készpénz és az értékpapírra vonatkozó hányad, a kormány el tudja dönteni -, ez vállalható vagy nem vállalható, vagy kell-e módosítani abban a tekintetben, hogy esetleg hosszabb időszakra kell elhúzni a kifizetés lehetőségét.

Tehát arra szeretném kérni az igazságügy-miniszter asszonyt, ha felvállalták azt, hogy ezt a kérdést rendezik és az önkormányzatok hozzájutnak ehhez a vagyonrészhez vagy ennek fejében a kárpótláshoz, akkor ne hagyjuk meg ezt a resztlit. Tehát ők ugyanannak az állami vállalatnak vagy állami tulajdonban lévő társaságnak adták a vagyonukat a privatizáció előtt, és a privatizációkor ez a vagyon növelte azoknak a cégeknek az üzleti értékét vagy az értékpapírjaik árfolyamát - mindegy, hogyan fogalmazok -, tehát része volt, bent van. Jogosnak érzem azt, hogy ők megkapják ezt az ellenértéket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)