Készült: 2024.04.26.07:35:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

118. ülésnap (2011.10.11.), 152. felszólalás
Felszólaló Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:11


Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott már a vitában részünkről is, a Jobbik-frakció részéről, én is kisebbségi álláspontot ismertettem, illetve volt már a vezérszónoki keretben egy felszólalásom, néhány elemét azonban még szeretném érinteni ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak. Hiszen valóban, ahogy itt éppen képviselőtársamnak mondtam, valószínűleg közel 20 évig még egy ilyen törvényen nem fogunk vitatkozni, hiszen ez a kétharmadosság valószínűleg csak ebben az időciklusban felmutatott politikai lenyomat, egy kortünet, amit az elmúlt nyolc év generált. A most megalkotott jogszabályok viszont kétharmadosságuknál fogva olyan kereteket fognak jelenteni, amelyek valószínűleg tényleg minimum a következő 20 évet meghatározzák az ország életében, ezért mindenképpen komolyan kell vennünk.

A legfontosabb kérdések között szerepelt az a felvetésem a vezérszónoki beszédben, amire nem kaptam választ még Répássy államtitkár úrtól, és remélem, hogy fogunk, ha picit ide tud majd figyelni a telefonálás közben, akkor az az, hogy mi lesz valójában a sorsuk az alkotmánybírósági döntéseknek. Tehát akár Salamon László képviselőtársamtól is várom erre a választ, őszintén szólva ez nagyon izgat engem, meg valószínűleg a több millió magyar állampolgárt, akik mondjuk, nagyon örültek olyan alkotmánybírósági döntéseknek, ahol valamely alapvető joggal kapcsolatos alkotmánybírósági döntés értelmezte, kibontotta egy-egy utólagos normakontrollos indítvány kapcsán az alkotmány rendelkezéseit, és ezt nyilván jogkiterjesztő módon tette, a jogállamiság elveit védő módon, legtöbb esetben. Hozzáteszem, voltak természetesen nagyon rossz döntések is, amelyek az egész elfuserált rendszerváltáshoz is hozzájárultak, talán a kárpótlás megfúrása az egyik, amit említhetnénk, mint legfontosabb ilyen, vagy a Zétényi-Takács-törvénynek a megakasztása vagy alkotmányellenessé nyilvánítása.

De ettől függetlenül azért felhalmozódott több tízezer olyan alkotmánybírósági döntés, amelyek azért egy erős, stabil keretet adtak az elmúlt időszakban, és természetesen nem akarom ezzel abszolutizálni a '89-es alkotmánynak a jelentőségét, hiszen mint tudjuk, az valóban ideiglenes volt, és bizonyos mértékben egy politikai kompromisszumot tükrözött az elfuserált rendszerváltás időszakában, azonban mégis a mindennapi életben tudott olyan segítséget vagy biztonságot adni, ami viszont most zárójelbe kerülhet, vagy legalábbis kérdőjel kerül ezen határozatok mögé. Tehát ez egy döntő kérdés.

Pokol Béla, még amikor nem volt alkotmánybíró, ő is ebben a kérdésben állást foglalt, emlékezetem szerint, és ő elég markánsan azt mondta, hogy gyakorlatilag ezek nem lesznek alkalmazhatóak, tehát az Alkotmánybíróság eddigi joggyakorlata tulajdonképpen zárójelbe kerül, függetlenül attól egyébként, hogy azért, ha szövegelemzést végzünk, márpedig mi végeztünk még az alkotmányvita kapcsán, hiszen valóban helyesen mondták fideszes képviselőtársaim, mi részt vettünk az alaptörvénnyel kapcsolatos vitában, és azt találtuk, hogy azért egy közel 80 százalékos a szövegi átfedettség a jelenleg hatályos alkotmány és az alaptörvény között, tehát magyarul, többségben vannak azok a normák, amelyeknél az alkotmánybírósági határozatok kibontó jellege vagy tartalma ott van mint támogató elem.

Itt ezért döntő jelentőségű azt pontosan tudni, hogy mi vár a polgárokra, mi vár az állampolgárok millióira, hiszen egyrészt azt sem tudták, hogy alkotmányozásról lesz szó, amikor a választásra készültek vagy választottak, és a fülke magányában megvívták a forradalmukat, illetve azt sem tudták, hogy az alkotmánybírósági törvényt is változtatni fogja a kormánytöbbség, és azt sem tudták, hogy oly módon kívánja változtatni többek között, hogy a folyamatban levő összes utólagos normakontroll iránti beadványt kukába kívánják dobni. Alkotmányjogi panasszá átminősítenék ugyan, de az szerintünk sokkal csökevényesebb és sokkal szűkebb megoldás, a beadványok döntő többsége el fog veszni, ebben biztosak lehetünk, sajnos.

Tehát magyarul erre mindenképpen választ várnék, most már akkor nem Répássy Róbert államtitkár úrtól, hanem akkor Rétvári Bence államtitkár úrtól, akivel időközben helyet cseréltek.

A másik kérdés, ami viszont felvetődhet a törvényjavaslattal kapcsolatban, azt itt már többször körbejárták képviselőtársaim, a képviseleti kényszer, illetve a joghoz való hozzájutás dilemmája. Ebben határozottan azt az álláspontot képviseljük, hogy érdemes volna azért az alkotmánybírósági beadványozás körében a nép ügyvédje szolgáltatást vagy a nép ügyvédje rendszert kiterjeszteni erre a lehetőségre is. Magyarul, az alkotmányjogi panaszt előterjeszthessék a nép ügyvédje segítségével is a rászorultak, hiszen általában végső kétségbeesésbe került, akár létalapjukat is megingató közigazgatási határozatok születnek akár egy lakás elvesztése vagy valamely vagyon elvesztése kapcsán, ahol egy alkotmányellenes jogszabály hivatkozási pont, mondjuk, és ebben az esetben ők nyilván nincsenek abban a helyzetben az ügyvédkényszer miatt, amit a törvény megteremt, hogy képviselethez, szakszerű képviselethez jussanak. Emiatt nyilván a beadványuk visszautasításra fog kerülni, ha ők ott a konyhakredencen írják meg, mondjuk, a beadványt, és nem szakszerű segítséggel.

Tehát én ezúton is kérem a kormánytöbbségtől, hogy legyen nyitott erre a javaslatra, vagy ha eleve nyitott kapuk vannak, akkor meg jelezze, hogy akkor azt nem kell döngetni.

Továbblépve, az alkotmánybírósági törvény egyik fontos dilemmája és hiányossága a köztársasági elnökkel kapcsolatos hatáskör és feladatkör, ami úgy érzem, sokkal több is lehetett volna, hiszen az alaptörvény már eleve itt is bekorlátozza a mozgásteret, nyilván ebben nincs vita, tehát például jó lett volna, ha a köztársasági elnök megkapta volna az egyértelmű feloszlatási lehetőségét az Országgyűlésnek akkor, ha fennforognak annak a törvényi feltételei, tehát olyan zavar, zavart helyzet van, vagy olyan exlex állapot, ami már nem oldható fel másként, viszont így a köztársasági elnök ezt a fölötti kontrollt az Alkotmánybíróságnak ebben a formájában, ahogy azt szerettük volna, nem gyakorolhatja.

Az alkotmánybírósági törvény másik figyelemre méltó eleme, változást jelentő elem, hogy a népszavazásokkal kapcsolatos jogorvoslati jogkör átkerül a javaslat szerint a Kúriához, és ez elkerül az Alkotmánybíróságtól.

(14.50)

Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni, és körbejárni ezt a kérdést. Egy biztos: ez a rendszer rossz volt, ahogy eddig működött, de azért nem az a megoldás szerintünk, hogy még rosszabbá kell tenni, és különösen nem úgy, hogy a népszavazáshoz való fordulást, a népszavazás alkalmazásának a lehetőségét is, mint emlékszünk, azért nem árt, ha az ország nyilvánossága emlékezetébe idézi, hogy a január 1-jétől hatályba lépő alaptörvény kőkeményen megszigorította a népszavazás kezdeményezésének lehetőségét, felemelve az érvényességi, eredményességi küszöböt 25 százalékról 50 százalékra.

Azzal, hogy most átkerül a Kúriához a jogorvoslati jogkör, nem mondom, hogy szükségképpen megborul a népszavazási kezdeményezések jogorvoslati rendszerének törvényessége, de úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság alkalmasabb lenne ebben a felbővített összetételében, kis tanácsokban eljárva, hogy ezt a munkát elvégezze. Már csak azért is, mert a judikatúrát viszont ők termelték ki, az alkotmánybírósági joggyakorlatról van szó. Tehát most olyan bíráknak kell, olyan legfelsőbb bírósági bíráknak kell majd népszavazás-kezdeményezési ügyekben eljárni, akik számára ez egy teljesen új jogterület, tehát ez ilyen értelemben nem tekinthető szerencsésnek.

Végül, de nem utolsósorban azért azt az egész problémakört még egyszer járjuk körbe, hogy az Alkotmánybíróság jogviszonya vagy lehetőségei hogyan viszonyulnak az Európai Unióval szemben. Erre megint sajnos fel kell hívnom a figyelmet, hogy az Európai Unióhoz való erőltetett csatlakozásunk kivitelezése miatt, amelybe a Fidesz, MSZP közös akarattal tolta be az országot elfogadhatatlan, elviselhetetlen feltételekkel, amelyeknek levét a mai napig is isszuk... - hála istennek, legalább az euróövezet tagjaivá nem váltunk, mert akkor aztán még nagyobb lenne, szerintem, a baj.

De egy a lényeg, hogy elsődlegessége van az európai joganyagnak a magyar joganyaggal szemben. Ezt jó, ha magunk előtt tartjuk. Ez nem jó, csak sajnos ez egy szomorú tény. A magyar nemzet szuverenitását egyszerűen bekorlátozza ez a tény, és ez számunkra elfogadhatatlan, ezzel szembe kell menni, és éppen ezért hosszú távon mindenképpen abba az irányba kell az egész magyar alkotmányos rendszert elmozdítani, hogy ez a fajta szuverenitáskorlátozás ne érvényesülhessen, mert ez az egyébként is összeomlófélben levő európai intézményrendszer majdani romjai alól kimenekítene minket álláspontunk szerint.

Arról is persze beszélni kell, hogy éppen egy törvényellenesen megbuktatott népszavazási kezdeményezés akadályozta volna meg a magyar termőföldnek a tőkejavak szabad áramlása közé sorolását 2003-ban. Akkor az Országos Választási Bizottság, illetve az eljárási rendben Alkotmánybíróság törvényellenes módon járt el, és így nem vált lehetővé, hogy még a csatlakozás előtt megtarthassuk a népszavazást arról, hogy a magyar termőföld nem tőke, hanem igenis egy nemzeti vagyon, egy nemzeti kincs, amit nem lehet feláldozni a csatlakozás oltárán. Sajnos ez, mint láttuk, bekövetkezett, bár itt még nem késő megtenni a megfelelő lépéseket.

Összességében tehát a vezérszónoki beszédekben is, illetve a Gyüre Csaba képviselőtársam által is elmondottak szellemében a legkiemeltebb és legkomolyabb problémának azt tartjuk, ennek a bizonyos 1600 elbírálatlan, utólagos normakontroll iránti beadványnak a megsemmisítését, kukába dobását nem tudjuk elfogadni, a magyar jogállamiság döntő mértékű megborulását és további erodálását eredményezné. A javaslatunkat előterjesztettük, kérjük, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák, amelynek a lényege az, hogy három hónapon vagy 90 napon belül legyen lehetősége a beadványozónak arra, hogy átkonvertálhassa az alkotmánysértést az új alaptörvényre.

Őrizzük meg, és futtassuk ki ezeket a folyamatban levő kérelmeket, mert az ezekben foglalt alkotmánysértések döntő többsége fenn fog maradni az alaptörvény hatálybalépését követően is, mert az állítottakkal ellentétben, ahogy mondtam, nem történt radikális rendszerváltás. Az majd akkor fog történni, ha a Jobbik Magyarországért Mozgalom kormányra kerül, addig viszont ilyen köztes művekkel kell foglalkoznunk. Igenis, rengeteg normát, rengeteg joganyagot átvett ebből az ideiglenes, alaptörvénynek, alkotmánynak sem nevezhető jelenleg hatályos szövegből az alaptörvény. Éppen ezért a jogsértések át fognak ívelni az új időszakba is.

Olyan súlyosságú beadványok szerepelnek itt elbírálás alatt, amelyek viszont az emberek alapvető politikai szabadságjogait is éppúgy érintik, mint a szociális jogait. Márpedig, ha ezek a jogsértések fennmaradnak, akkor semmilyen formában nem beszélhetünk rendszerváltásról, illetve az önök által sokszor állított fülkeforradalom is igazából meglehetősen kérdőjelessé válik, bár már mintha nem is nagyon emlegetnék annyira.

Úgyhogy ennek szellemében kérem, hogy támogassák a módosító javaslatainkat, és ebben az esetben, ha támogatják, akkor tudjuk mi is a törvényjavaslatot támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai