Felszólalás adatai

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Én az első vitaszakaszban a 2., a 3. és a 4. módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

A 2. pontban javasoljuk azt, hogy a működési nyilvántartásban nem szereplő, Magyarországon honosítható, elismert egészségügyi szakképesítés meghatározott időre, de legfeljebb egy évre kerüljön kiadásra. Ezt a módosító javaslatot azért terjesztettük be e törvényjavaslathoz, mert így fennáll a veszélye annak, hogy a honosítás nélküli, és a nagyon megkönnyített nyelvvizsgához kötött egészségügyi tevékenységgel korlátlan ideig végezhet valaki egészségügyi tevékenységet Magyarországon.

A törvényjavaslatnak az volt a célja valószínűleg, hogy a hiányszakmákban orvosokat, illetve ápolónőket lehessen ezáltal pótolni, de fennáll annak a veszélye, hogy ha nem kötjük ki, hogy mennyi ideig dolgozhatnak Magyarországon, akkor ezek itt letelepednek, és orvosi tevékenységet folytatnak. Ez azért is veszélyes, mert állandóan azt halljuk, hogy bizonyos tekintetben az orvosok száma meghaladja a szükségeset, tehát, hogy sok az orvos, és ezáltal még több orvos kerülhet be a rendszerbe - illetve egészségügyi szakképesítéssel rendelkező -, és ez a Magyarországon végzettek esélyeit rontaná.

A másik, amit nagyon szerencsés most tárgyalni, a nyelvhasználati törvénnyel összefügghet, ugyanis rendkívül megengedő a törvényjavaslat olyan tekintetben, hogy nem kell szakmai nyelvvizsgát tenni, nem kell a szakvizsgát magyar nyelven letenni, hanem egy meghatározott nyelvtudást kell igazolni a magyar nyelvből.

(21.10)

Ezt azért is aggályosnak tartjuk, mert az egészségügyi tevékenység, különösen az orvosi és a gyógyszerészi tevékenység végzése során nagyon pontos nyelvismeretre van szükség, hiszen az anamnézisfelvétel, a beteggel való kommunikáció, kapcsolattartás nagyon pontos nyelvismeretet, pontos szakmai nyelvismeretet tesz szükségessé, és ha ezt ilyen megengedő módon csak bizonyos nyelvtudás igazolásával engedi meg a törvényjavaslat, akkor ez veszélyeztetheti a betegek ellátását. Ezt azért sem tartjuk elfogadhatónak, mert nem egyezik az európai joggyakorlattal, sem az amerikai gyakorlattal, hiszen ha valaki magyar diplomával Európában vagy Amerikában kíván praktizálni, akkor először nagyon komoly, több száz tesztkérdésből álló és főleg nyelvi nüánszokra vonatkozó tesztet kell kitöltenie, amin nagyon sokan el szoktak vérezni az első körben. Tehát nagyon pontos szakmai nyelvismeretet tesz kötelezővé minden európai ország és az Amerikai Egyesült Államok abban az esetben, ha valaki a területén orvosi vagy gyógyszerészi tevékenységet kíván folytatni.

A 4. ajánlási pontban pedig magyar nyelven eredményes szakmai vizsgát szeretnénk megkövetelni, pontosan azért, amit az előbb említettem a hozzászólásomban. Az egész megengedő határozati javaslattal kapcsolatban az az aggályunk - és ezt a kamara is kifejtette -, hogy korábban az orvosi tevékenység végzéséhez, a kamarai nyilvántartásba vételhez kamarai engedély, a diploma honosítása és a szakmai magyar nyelvvizsga letétele volt szükséges. Most ezt a jogszabály átadja az ÁNTSZ-nek, kiveszi ezzel ezt az alapvető kamarai jogosítványt a kamara kezéből.

Ezért nyújtottuk be ezeket a módosító javaslatokat, és ezért, amit elmondtam, nem értünk egyet a törvényjavaslat ezen pontjaival.

Köszönöm szépen.