Felszólalás adatai

MOLNÁR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy úgynevezett számviteli kérdéssel kezdjem, amelyen keresztül szeretném bemutatni, hogy mitől is érdekes, mitől is színes, miért fontos a számviteli törvény módosítása, mit tudunk ezzel elérni, mi az a kérdéskör, amelyre igenis választ kaphatunk.

A számviteli kérdés... - a döntvénytárakban ismert, a CD-tár kiegészítő részeként alkalmazandó. A számviteli kérdésem így szól: tegnap este, amikor készültem a hozzászólásomra, akkor felvetődött bennem, hogy vajon hova kell könyvelni az ÁPV Rt.-től a Magyar Fejlesztési Bankhoz ingyenesen kerülő részvénytársaságok részvényeit, ha az ingyenes vagyonátruházásról a 2045/2001-es határozat rendelkezik. A kérdés az, hogy az MFB számvitel-politikájában hogyan rögzítette, befektetési céllal vagy továbbértékesítési céllal történik ez a vásárlás, még akkor is, ha a kormány rendelkezik erről. Mert ha éven belül történik továbbértékesítési céllal, akkor a forgóeszközök között, a 3-as számlaosztályon tartjuk - igazán nem is a tulajdonosa, hanem egy továbbértékesítő bizomány -, ha pedig megtartani szándékozunk, és ez szerepel a számvitel-politikánkban, akkor a befektetett eszközök között egyáltalán nem mindegy, hogy ezt hova tesszük. Egyáltalán nem mindegy, hogy a nemzetközi jogrend erről mit mond, hiszen az összehasonlíthatóság, átláthatóság mint fontos számvitel-politikai alapelv, itt is megjelenik.

De hadd tegyek fel még egy kérdést, és ez túlmutat a szabályozáson. Vajon akkor hova könyvelheti az a társaság, amelyről a kormányhatározat nem szól, összegszerűséget ugyan megállapít, és, mondjuk, értékpapír-forgalmazási joggal sem rendelkezik - ez abban az időben az MFB Proxi volt. Itt a képviselőcsoport részéről számviteli szakemberek ülnek, ezt azért vetem fel, mert néhány érdekesség szerepel a módosításban. Ennyit a száraz számvitelhez. Én azt gondolom, hogy ez sokkal inkább gazdaságpolitikai kérdés, mint számviteli.

A történeti múltban vissza kell menjünk a 2000. márciusi lisszaboni Tanács-üléshez, amely rögzítette, ötéves periódusban, hogy a csatlakozó tagállamoknak hogyan, miképpen kell majd 2005-ben, illetve 2007-ig opcióval kifuttatva a számviteli szabályozását módosítani. Az alapcél: a tőkepiac hatékony és költséghatékony működéséhez történő hozzájárulás, a befektetők védelme, a pénzpiacon a bizalomerősítés volt.

2003 júniusában a Bizottság elkészítette az úgynevezett “Jövő útjaö programot, közleményben jelentette meg; az egyes számviteli standardoknak, nevezetesen a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően azt a programot kell végrehajtani, amelyet az Európai Unió megfogalmaz a “Jövő útjaö cselekvési programban.

(11.50)

A 2000. évi C. törvény módosításával gyakorlatilag kibontottunk egy fontos alapelvet, a valódiság elvét, ekkor rendeztük a cégértékelést, a tárgyieszköz-értékelést, ennek elszámolását az eredménykimutatásban és a többi. Most annak a lehetősége van előttünk, hogy az összemérhetőségnek megfelelve, jogharmonizációs feladatunkat teljesítve gyakorlatilag a magyar számviteli elszámolási rendszert módosítsuk, még nem befejezve, hiszen én úgy gondolom, hogy amit itt az államtitkár úr az expozéjában elmondott, nem lesz végleges, néhány kérdésben hagyunk apróságot, de a lényegi elvekben, én azt gondolom, hogy a helyére fog kerülni a számviteli elszámolás.

A jelenlegi módosításról az export-import, tagállam-külső állam viszonyrendszerének megfelelően kell elsősorban egypár gondolatot szólnom. Az expozéban is elhangzott: a fő rendező elv, hogy a termékforgalom, a szolgáltatásnyújtás a Magyar Köztársaság államhatárát átlépi-e vagy sem. Anomáliák merültek fel könyvvizsgálói körökben is, hogy hogyan számoljunk el bizonyos dolgokat. A választ most adjuk meg a törvény módosításával, hiszen a számviteli elszámolás során továbbra is a Magyar Köztársaság államhatárán kívül, de az Európai Unión belüli termékforgalom, illetve szolgáltatásnyújtás továbbra sem minősül belföldinek, tehát ez egy nagyon fontos kérdés.

Átnézve a törvény módosított szakaszait, a képviselőcsoportok szakembereinek a figyelmét szeretném fölhívni - és talán még a nyilvánosságon keresztül a szakmáét - néhány olyan pontra, amely az irányelv javasolt részei szerint a jelenleg hatályos szöveget módosítja, és nem teljességre törekvéssel, de azért, hogy jelezzem, mi az, amire oda kell figyelni esetlegesen a későbbiekben.

A 3. §-ban kiterjeszti az egyéb szervezetek felsorolását a közjegyzőkre például.

A 23. § lényeges eleme a vagyonkezelőnél az önkormányzati vagyon részét képező eszközök megjelenése - ez idáig nem így történt.

A 25. §-ban: az immateriális javak között ezután ki kell mutatni az ingatlanhoz nem kapcsolt vagyoni értékű jogokat, mint például bérleti jog, használati jog, vagyonkezelési jog. Idáig a római jogi triász szerint a “birtoklás, rendelkezés, használatö alapelv szerint teljesen egyértelmű volt, hogy ezt az ingatlan tulajdonjogával kezeljük. Vagyoni értékű jogként eddig is figyelembe kellett venni, de ennek a leírása a számvitel szerint nem volt egyértelmű.

A 29. § a megítélt bírósági követelés kérdésköre, ami az expozéban is elhangzott, és a céltartalékképzés a jövőben, hogy céltartalékot kell képezni a mérlegfordulón fennálló kötelezettségekre. Eddig mit mondott a rendelkezés? Eddig “a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk szerint felmerültö szövegezés volt, és mérlegelésre adhatott okot, hogy kinek van információja, kinek nincs. Most azt mondja, hogy a “fennállóö, és ha ennek a fennállóságát évek múltán a bíróság állapítja meg, akkor is az akkori fennállás szerint kell.

Pontosítja az értékcsökkenés elszámolását a tárgyi eszközöknél, az immateriális javak, eredménykimutatás tételeit, de pontosítja az államháztartás egyes alrendszereinek egymással, illetve az Európai Unió különböző pénzügyi alapjaival történő adók, illetékek tárgyévre bevallott, fizetett, illetve fizetendő összegét.

Ez is egy merőben új elem, hiszen ma Magyarországon az államháztartási törvényt ismerve bizonyos, ha most azt mondom, hogy szabad átcsoportosítás van fejezetek között, ami nem helyes, és számvitelileg nem rendezett, akkor közel járok az igazsághoz. Emlékeztetőül: az Állami Számvevőszék nagyjából tíz éve megjeleníti a zárszámadásról szóló beszámolójában azt, hogy az államszámvitel nem kellően rendezett, ennek az egyik eleme az, ami most már megjelenik.

Rendszerezi és képzettséghez köti, továbbképezteti például a könyvviteli szolgáltatást végző cégeket, természetes személyeket. Eddig is volt nyilvántartás, de ezt kiterjeszti azzal, hogy kötelező továbbképzést ír elő az ebben résztvevők számára.

Szó volt itt arról, hogy még milyen törvényi, kormányrendeleti és ennek megfelelő átültetésről van szó. Én ebbe nem kívánok belemenni, hiszen elég részletes összevetést kaptunk.

Mint ahogy említettem, fel fog értékelődni a mérlegképes könyvelők, a könyvvizsgálók szerepe, és én azt gondolom, hogy a mai magyar társadalom felkészült számviteli, könyvviteli szakembereinek is szüksége van bizonyos mértékű továbbképzésre.

A jelenlegi törvénymódosítás fontos eleme tehát a jogharmonizáció, az összemérhetőség vonatkozásában a pontosítás, ezeket megteszi. Ez is egy lépés abban a folyamatban, amit a lisszaboni tanácskozás 2000-ben megfogalmazott a kapcsolt tagállamok vonatkozásában. Éppen ezért, mivel úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi szabályozást módosító törvénytervezet túlnyomórészt eleget tesz ennek, a szocialista képviselőcsoport szükségesnek és elfogadandónak tartja ezt a törvényt.

Köszönöm.