Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz vezérszónoka sok olyan gondolatot elmondott, amelyhez magam is csatlakozom. Egyáltalán az a különleges tárgyalási mód, amelyet alkalmaztak, hogy a bankoktól valamilyen módon adót szedjenek be, eleinte a társasági adóemelés módjával, majd pedig, nagy hirtelen, amikor rájöttek, hogy a multinacionális bankoknak ez nem kedvez, egy újabb módszerrel jöttek elő, de az egyeztetésnek már semmilyen, a szokások szerint elvárható módját nem alkalmazták, hiszen ebben - mint ahogy ez a közhírekből ismert és látható volt - mindössze a legnagyobb magyar pénzintézet vezetője és a szövetség részéről szintén egy bankhoz tartozó úriember vett részt, és nagy hirtelen megállapodtak abban, hogy a kamatrést kell adóztatni.

Mint tudják, a nagy bankok döntő mértékben valamilyen módon örökletes feladatot kaptak, például számlavezetést, amelybe más bankok nem nagyon férhettek bele. Így döntő mértékben a takarékszövetkezeti rendszerek sem férhettek bele ezekbe az örökletes, kedvező pozíciókba. A takarékszövetkezetek próbálták megkeresni azokat a lehetőségeket, amikor a vállalt feladatuknak, a szövetkezeti rendelméletnek megfelelően, igenis a tagok érdekében és a kistérségekben, a kistelepüléseken élők érdekében továbbra is működnek, messze nem olyan infrastruktúrával és messze nem olyan nyereséghányaddal, mint ahogy ezt a nagy multinacionális bankok teszik, amelyek mögött most már, mint tudjuk, magyar tulajdonos gyakorlatilag nincs vagy alig van, míg a takarékszövetkezeti rendszernek, különösen a TÉSZ-csoporthoz tartozóknak, a magyar állampolgárok a tulajdonosai.

A helyzet azt eredményezte, hogy amíg a nagy bankok piaci részesedése 95-96 százalékos, a takarékszövetkezeteké 4-5 százalékos, ugyanakkor az így kitalált ötlet szerint a kamatrés alapján történő adózásban a takarékszövetkezetek több mint 10 százalékkal fognak részt venni, ha ez a rendszer így marad. Ez súlyos problémához vezet.

A takarékszövetkezet, a mintegy 180 szervezet közel 1700 fiókkal rendelkezik, döntő mértékben olyan településeken, ahol ma már gyakorlatilag az utolsó közintézmény a polgármesteri hivatalon kívül, mert az önök áldásos tevékenysége miatt a kisiskolák vagy bezártak, vagy most éppen összevonják őket; a postákat az elmúlt időszakban ezeken a kistelepüléseken megszüntették, és gyakorlatilag már csak a takarékszövetkezetnél lehet például befizetést eszközölni. Nem kétséges, hogy ezeknél a kis fiókoknál veszteséges az üzemelés, és a takarékszövetkezetek megpróbálják a nyereségüket más területre átcsoportosítani valamilyen módon, illetve a veszteséget fedezni.

Érthető, hogy ha a nyereségadó lenne bevezetve a bankok esetében, akkor a takarékszövetkezetek a veszteséges területeket le tudnák írni az úgymond, másik területen keletkező nyereségből, és egy jóval kisebb nyereségadó-alap keletkezne, amelyet akár meg lehetne adóztatni a szóban forgó 24 százalékkal. De ezen takarékszövetkezeteknek, amelyek normál tevékenységükben döntő mértékben betét és hitel kezelésével foglalkoznak - és közben tudjuk, hogy az egész éves tevékenységük ennek ellenére nagyon negatív lesz -, az évközi tevékenységét, a veszteségük mellett, meg fogják önök adóztatni, ha ez a rendszer így marad.

Mihez vezet ez? Két út van: az egyik, hogy a takarékszövetkezetek nem vállalják a vidéki kis fiókok további működtetését, bezárják - nem tehetnek mást, be fogják zárni. Ez egy újabb vidék elleni támadást jelent. Ezeken a kistelepüléseken, mint említettem, már csak a polgármesteri hivatal, abban is csak a társadalmi munkát vállaló polgármester marad gyakorlatilag, és nem lesz közintézményük. A másik, hogy a multinacionális tőkével rendelkező bankok értelemszerűen el fogják foglalni mindazokat a terepeket, amelyekről a takarékszövetkezetek kiszorulnak. Azaz a hitel- és betéti ügyletek kezelése kapcsán a takarékszövetkezeti rendszeri tagok egyszerűen át fognak vándorolni a multicégekhez. Azaz az OTP nagyon jól megfontolta: egy hosszú távú piacnyerést épített bele ebbe a javaslatába.

(10.10)

Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy a kormány ehhez asszisztál. Azt jelentette be, hogy szerinte ez a módszer jó - ezzel, úgy tűnik, végérvényesen bebizonyította, hogy nem az országnak van kormánya, hanem a külföldieknek és a multiknak van itt egy kormánya, és egyáltalán nem érdekli őt, hogy a vidéki kisembereknek mi az érdeke ebben a rendszerben.

Módosító indítványommal javasolni fogom, hogy a bankoknak lehessen választani két adózási forma között: vagy az önök által is beterjesztett kamatrésadózást választják, vagy pedig az előzőekben már egyszer fölvetett társasági adózást 24 százalékkal, úgy, ahogy önök először már egyszer javasolták a tárgyalások során, aztán majd ezt egyszer csak elfelejtették. Nem kérdéses számomra: ezt a törvénytervezetet önök keresztül fogják vinni, ebből törvény lesz. Alaphelyzetben, szívem szerint egyetértek azzal, hogy legpontosabb, legjobb lenne megsemmisíteni ezt a beterjesztést, visszavonni és újragondolni. Nade, ahogy ismerjük a helyzetet, rettentő későn nyújtották be az adótörvényeket, nagyon nagy az időhátralékuk. Ebből újratárgyalás - véleményem szerint - nem lesz. Önök pontosan rástartoltak arra a kétszer 30 milliárd forintra.

Ezért ezt a helyzetet és az önök szándékát tudva inkább azt az utat választom, hogy lehetőséget kellene adni a módosító indítvány következtében például a takarékszövetkezeteknek, hogy igen, ha nekik sokkal kedvezőbb és arányosabb a nyereségadó alapján történő adóztatás, akkor ezt válasszák. Egyébként az előterjesztők, illetve a kormánypárti képviselők is utaltak arra, hogy az utóbbi öt évben a 37 milliárd forintos bankszektori nyereség az idei év becsült adatai alapján már fölment 300 milliárd forintra. Egy nagyon nagy, dinamikus fejlődés következett be. Úgy tűnik, emellett a társadalom egyes tagjai éppen ellenkező irányba indultak el, ahogy a statisztikai adatokat ismerjük.

Ennek tükrében - tehát éppen az öt év alatt 37 milliárdról 300 milliárd forintra történő növekedés tükrében - számomra érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy önök csak két évre tervezik kivetni ezt az adófajtát. Én ezt nem nevezem másnak, mint a Gyurcsány-kormány választási zsebpénzének. Nem értem, hogy mi a logikája, hogy ha egyszer önök ezt megszavazzák, akkor 2006 után ez az adófajta szűnjön meg, mikor önök bizonyították be, hogy milyen dinamikusan növekszik ennek a szektornak a nyeresége.

Az Európai Unióban szokatlan az a helyzet, ami Magyarországon eddig volt, hogy kizárólag a bér- és munkajövedelmek kerültek adóztatásra, a tőkejövedelmek nem. Ha most ebbe az irányba legalább verbális szinten elmozdul a kormány, hogy igenis, kérem, a tőkejövedelmeket is adóztatni kell, és így a bankszektorra is külön oda kell figyelnünk, akkor ennek az elvnek súlyosan ellentmond, hogy csak 2006-ig szeretnék ezt az adózási formát fenntartani.

Ezért, mivel kiszámítható az önök szándéka, önök meg fogják szavazni ezt a beterjesztett adótörvényt, ha ebben a módban szavazzák meg, akkor semmiféleképpen nem támogatható, és ha egyáltalán megszavazzák, az külön nem fogadható el, hogy csak két évre, mert mondom, ez nem más, mint a szocialisták és a Gyurcsány-kormány választási zsebpénze a választási időszakra, azaz nem a társadalom érdekében történik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)