Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Főállatorvos Úr! - hogy ne maradjak le a kolléga után. (Dr. Kis Zoltán tapsol. - Derültség.) Örömmel látjuk itt, ez azt jelenti, hogy nincs járványügyi probléma, hogy órákig itt tud ülni a Házban, és gondolom, hogy élvezettel hallgatja a hozzászólásokat.

Azt is mondhatnánk, hogy a héten a törzsfejlődés vonul végig a parlamenten, mert tegnap az egészségügy, illetve a társadalombiztosítás közigazgatási és egyéb vonatkozású változásairól vitatkoztunk, és ma az állategészségügy és az ehhez kapcsolódó részek a vita témája. Ez bizonyítja, hogy az európai uniós csatlakozást követően meg az élet által is bizonyos változások azért kikényszerítődnek.

Már elhangzott, hogy ’95-ig rendeleti szinten szabályozták ezt a kérdést, ’95-től kezdődően törvény szabályozza, és az is elhangzott, hogy komoly hagyományai vannak, méghozzá pozitív értelemben komoly hagyományai vannak az egész állat-egészségügyi közigazgatásnak Magyarországon, és ez dicséri a mindenkor ebben dolgozókat. A véleményalkotás alapja nyilvánvalóan az lehet, hogy a ’95-ben elfogadott törvényt - és ha jól emlékszem, 2001-ben történt egy módosítás az uniós csatlakozással kapcsolatban - azzal hasonlítjuk össze, hogy milyen strukturális változások vannak, azok pozitív irányba mutatnak-e vagy negatív irányba.

Önmagában a fő váz változatlan. Ha gondosan végignézzük, akkor bizonyos jogosítványok átrendeződnek, azt lehet mondani - és az én információim szerint a szakmának is ez a véleménye -, az uniós szokásoknak megfelelően, a szubszidiaritás elvének megfelelően az állomásokról a körzeti hivatalokhoz, bizonyos magasabb jogosítványok a minisztériumhoz kerülnek.

És valóban vannak itt érzékeny témák, ez a jogosult állatorvos témaköre is nagyon érzékeny. Ezzel a törvényalkotó megpróbálja azt az évek óta tulajdonképpen folytatódó vitát mintegy törvényes keretekbe terelni, hogy a hatósági és a magánállatorvos hogyan viszonyuljon egymáshoz. Egy átmeneti megoldás lenne ez a jogosult állatorvos, és itt is majd az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendelet azért több információt fog nyújtani a számunkra. Itt vannak félelmek, hogy miután a jogszabály alapján a megyei állomások vezetői rendelkeznek majd ezzel a jogosítvánnyal, hogy kijelöljenek jogosult állatorvost, teljesen természetes, hogy vannak félelmek, hogy esetlegesen ez valamilyen szelekcióra, adott esetben kontraszelekcióra nyújthat lehetőséget.

(13.40)

De ami hiányossága is a rendszernek, hogy ezeknek a jogosult állatorvosoknak az akkreditációja milyen módon fog megtörténni. Úgy gondolom, hogy ettől a pillanattól ezek a veszélyek minimálisra csökkennek, hiszen az akkreditáció mindenféleképpen bizonyos szűrőt fog jelenteni.

Ami számomra meglepő volt, de valószínűleg azért meglepő, mert őszintén megvallva korábban olyan mélyen az állategészségüggyel nem foglalkoztam, az a kamarák szerepe. Itt elhangzott valakinek a szájából, hogy a kamarai szájíz szerint történt az egész. Nekem nagyon meglepő, megmondom őszintén, de a ’95-ös törvényben is benne volt, tehát ebből a szempontból nincs újdonság, hogy az állat-egészségügyi igazgatás integráns része a kamara.

Valahogy az Állatorvosi Kamara, én mindig azt hittem, hogy valami párhuzam azért van a Magyar Orvosi Kamarával vagy a Gyógyszerész Kamarával, abból a szempontból ez is ugyanolyan köztestület kellene hogy legyen, mint a humánszférában működő köztestületek, és itt bizonyos keveredést érzek, megmondom őszintén. Tudom, hogy ez öröklött, és abban is biztos vagyok így látatlanban, hogy annak idején valóban azok a lobbiérdekek munkálkodtak, amelyek ezt lehetővé tették. Igazgatás szempontjából az azért nagyon furcsa, hogy az eredetileg a kerekasztalnak nem feltétlenül azonos oldalán ülő felek egy igazgatási egységben vesznek részt, mint ahogy bizonyos hatósági jogosítványok átadása is, ami nem feltétlenül nyilvántartással és egyebekkel foglalkozik, hanem itt a haszonállatokon kívül - bizony isten, többször próbáltam memorizálni ezeket, gondolom, a puppykra, a háziállatokra gondolnak - a nem haszonállat jellegűekkel kapcsolatos jogosítványok is ott vannak. De nyilvánvalóan a szakma ebben állapodott meg, és akkor ez így eddig jól működött, ezt követően is jól fog működni.

Az rendben van, hogy van egy struktúra, amely biztonságos működést tesz lehetővé. Talán több összeférhetetlenségi rész kerülhetett volna ebbe bele; itt Kis kolléga, aki visszaült közvetlen munkahelyére, utalt erre. De nyilvánvalóan ezt rendeleti szinten lehet szabályozni bizonyos mértékig, de talán jobb lett volna itt is egypár ezzel kapcsolatos dolgot beemelni a törvényjavaslatba.

Azonban kérdés, hogy a működés feltételei rendelkezésre állnak-e. Itt utal a törvényalkotó arra, hogy magára a jogi aktusra a három ok közül a harmadik az volt, hogy a rendelkezésre álló források szűkülése teszi ezt szükségessé, és itt talán Ódor képviselő úr utalt is az oltóanyag-ellenőrzés hiányosságaira. Én ezt úgy értelmezem, hogy a piacosítás irányába mozdul el az egész közigazgatás ezekben az esetekben, csak kérdés, és erre van felhatalmazás, hogy ezeknek a laboratóriumoknak az akkreditációja szükséges. Ebből következik, hogy az egész állattartás és az ezzel kapcsolatos dolgok költsége óhatatlanul meg fog emelkedni, hiszen ha piaci alapra helyezzük a működést, bizonyos részben az meg fog emelkedni.

Ami kérdés, és tényleg, lehet, hogy észre se vettem volna, ha tegnap nincs az egészségügyi törvény vitája: az egészségügyi törvény zárórendelkezései között egy olyan mondat szerepel, ami azt mondja, hogy az egészségügyért felelős, ha jól emlékszem, miniszter, tehát nem egészségügyi miniszter, hanem egészségügyért felelős miniszter. Azt hiszem, itt az igazgatásban szereplők felsorolása kapcsán miniszter és minisztérium van megjelölve, jóllehet a hatályosban még egyértelműen le van írva az, hogy Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Egyre inkább az az érzésem, hogy egy teljesen új kormányzati struktúrának a megalapozása kezdődik, ami nem baj, nyilvánvalóan új kormányzati struktúra szükséges, hiszen a Fidesz is ebben gondolkodik, csak azért az éppen hatalmon lévő kormánytól elvárható, hogy ezzel kapcsolatban nyílt lapokkal játsszon.

Végül, de nem utolsósorban: egy ilyen törvény kapcsán azt is vizsgálni kell, hogy az Európai Unió keretén belül, jóllehet tudjuk, hogy az európai gondolkodás mást kíván, de nyilvánvalóan mindannyian a nemzeti érdekeket tekintik elsődlegesnek, és elméletileg, azt kell hogy mondjam - azért mondom, hogy elméletileg, mert itt is majd a részletek fognak dönteni -, a 18. § leteszi a mindenkori hatalom kezébe a lehetőséget, hogy a lehető legmesszebb menjen el a nemzeti érdekek védelme irányába. Nagyon kíváncsian várjuk az ezzel kapcsolatos alacsonyabb rendű jogalkotást, hiszen ez egyrészt a magyar gazdáknak, az élelmiszer-biztonságnak nagyon fontos, és javasoljuk a kormányzatnak, hogy ne egy magánmutatványnak tekintse ezt a részt, hanem minél szélesebb, esetlegesen négypárti érdekvédelmi szervezetek bevonásával fogjon ezeknek a rendelkezéseknek a kodifikációjához. Ez az én szememben, félig-meddig kívülálló szemében a 18. § egy kulcsparagrafus az egész rendszer működése, a nemzet szempontjából.

Nyilvánvalóan egy törvénynek akkor van értelme, ha hatályosulni tud, ha a törvényben felhatalmazottak, illetve azok, akikre a törvény vonatkozik, elfogadják ezt a rendszert. Az én információim szerint, de lehet, hogy rossz körökben tájékozódtam, lényegében a megyei állomások vezetőinek értekezlete elfogadta, és ha az információim jók, a kamara is elfogadta.

Az természetes, hogy itt a jogosult állatorvos körül félelmek, bizonytalanságok vannak. Egy dolog, amit szeretnék kérésként megfogalmazni: az állatorvos-társadalomnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a megyei állomás fogalmával kapcsolatosan van aggálya. De letelt az időm, most abbahagyom, de fogok egy kétpercest nyomni, és akkor el fogom mondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)