Készült: 2020.04.07.07:31:53 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 35 2010.05.20. 19:50  34-58

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság előző év végén hozott döntése, azt gondolom, mindenki számára nyilvánvalóvá tette azt, amit persze sokan tudtunk, sokszor hallottunk, miszerint - főleg Budapesten -, a parkolás területén törvénytelen és rendezetlen állapotok uralkodtak az előző esztendőkben. Ennek a törvényjavaslatnak - pontosabban két törvényjavaslatnak - az Alkotmánybíróság útmutatását és döntését figyelembe véve az a célja, hogy a törvénytelen és rendezetlen állapotok helyett törvényes és rendezett körülményeket teremtsen a parkolás területén az egész országban, beleértve Budapest területét is. Másik oldalról természetesen mind a két törvényjavaslatnak az is a célja, hogy kőbe véssen és megerősítsen bizonyos olyan alapvető normákat, amelyek, azt gondolom, hogy tőlünk nyugatra teljesen természetesek, Magyarországon viszont nem teljes egészében voltak azok, főleg Budapest területén. Ilyen norma például az, hogy minden olyan forint, amit parkolás céljából fizetnek be a polgárok akár Budapesten, akár az ország más területein, egyértelműen eljusson az önkormányzatokhoz, ne magáncégeket és ne vállalkozókat gazdagítson.

Ennek a törvényjavaslatnak az egyik legfontosabb célkitűzése és talán a legnagyobb változás az előző esztendők gyakorlatához és törvényi feltételeihez képest, hogy véget vet a magáncégek vircsaftjának a parkolás területén. Innentől kezdve egyértelművé teszi, hogy parkolási szolgáltatást és parkolásüzemeltetést, -ellenőrzést csak maga az önkormányzat vagy pedig az önkormányzat százszázalékos tulajdonában lévő, az önkormányzat által alapított cég láthat el. További olyan garanciákat is beemelünk a törvényjavaslatba, a kétharmados önkormányzati törvénymódosításba, amely egyébként azt is garantálja, hogy mondjuk, egy ilyen közszolgáltatással megbízott önkormányzati cég továbbértékesítésére a későbbiekben nincsen lehetőség, ennek megfelelően a törvényjavaslat előírja, hogy a parkolásüzemeltetéssel, parkolásszervezéssel foglalkozó cég tulajdonrésze egyébként nem elidegeníthető. Én azt gondolom, ez is egy olyan fontos garancia, amely egyértelművé teszi: mostantól kezdve, ha a törvényjavaslat életbe lép, és a jelenleg még meglévő, magáncégeknél lévő szerződések kifutnak, illetve azokat az önkormányzatok felmondják, abban az esetben kialakulhat egy olyan gyakorlat, hogy valóban teljes egészében az ország területén - Budapestet is beleértve - önkormányzati üzemeltetésbe kerül a parkolás. Én azt gondolom, hogy ennek indokoltságát talán az is alátámasztja, hogy főleg budapesti példák alapján elég jól látszik, hogy érdemi különbség van kerületek között abban a tekintetben, hogy valahol magáncég látja el a parkolásüzemeltetés feladatát, vagy éppenséggel önkormányzati kézben van ez tartva. Általában az a tapasztalat, hogy az önkormányzati kézben tartott területeknél több bevétel jut el az önkormányzatokhoz, mint a magáncégek által üzemeltetett területen. Ebből számtalan vita is kialakult az elmúlt esztendőkben. Én azt gondolom, hogy e téren a törvényjavaslat végre tiszta és világos helyzetet teremt.

Hogy magának a törvényjavaslatnak a formai feltételeiről és rendszeréről is beszéljünk néhány szót, szeretném azt világossá tenni a tisztelt Ház számára, hogy itt alapvetően - ahogy azt az elnök úr is jelezte - két törvényjavaslatról beszélünk: egyik oldalról a kétharmados önkormányzati törvény módosításáról, másrészről pedig a közterületi parkolás jogi feltételeinek megteremtése érdekében a közúti közlekedésről szóló, valamint a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény együttes módosításáról.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek a két törvényjavaslatnak most az együttes általános vitáját folytatjuk le itt a tisztelt Házban, így természetesen az egyes szempontokra a két törvényjavaslat kapcsán én is együttesen szeretnék kitérni. Azt szeretném leszögezni, hogy ennek a törvénynek a megalkotását - mármint a külön parkolási törvénynek az önkormányzati törvény módosítása mellett történő megalkotását - az Alkotmánybíróság alapvetően elvárta és előírta, tehát az Alkotmánybíróság elvárásainak csak úgy tudunk eleget tenni, hogy számtalan olyan szempontot, amit egyébként korábban az önkormányzatok rendeleteikben szabályoztak, most a törvénybe emeljük át.

Azt is szeretném azonban nyilvánvalóvá tenni, hogy egyik törvényjavaslatnak sem az a célja, hogy minden önkormányzat helyett minden rendeletalkotási munkát elvégezzen, hiszen a törvény nyilvánvalóan az ország egész területére terjed ki, nemcsak Budapestre. Azt gondolom, hogy sem Budapesten, sem pedig az ország más városaiban az Országgyűlés nem vállalkozhat arra, hogy megalkossa a parkolásszervezés és -üzemeltetés részletes szabályait, ezt nyilvánvalóan a helyi önkormányzatoknak a saját rendeleteikben kell megtenni; erre az önkormányzati törvény megfelelő passzusa, amit most megfogalmazunk benne, megadja a lehetőséget és a felhatalmazást az önkormányzatok számára, viszont ezzel párhuzamosan a kereteket a másik törvényjavaslat jelöli ki. A keretek kijelölése tekintetében az egy nagyon fontos szempont, ami a parkolásnál, azt gondolom, eddig hiányzott, és az Alkotmánybíróság ezt joggal tette szóvá, nevezetesen eddig Magyarországon az önkormányzatok gyakorlatilag önkényesen állapíthatták meg a parkolási díjakat.

(14.10)

Innentől kezdve viszont ez nem történhet így meg, hiszen két dolog is történik a törvényjavaslat elfogadásával. Egyik oldalról bevezetünk egy maximált parkolási díjat, ezt pedig bizonyos értelemben az autó mindenkori üzemben tartási költségeihez kötjük. Jó kérdés, hogy miért ahhoz. Azért, tisztelt Országgyűlés, mert ebben az Alkotmánybíróság is egyetértett az indokolásában, és végül is ezek a nemzetközi normák és az elfogadott gyakorlat is, hogy a parkolás alapvetően nem egyfajta adó, hanem a parkolás egy forgalomszervezési, egy forgalomirányítási eszköz, amit nyilvánvalóan azért vezetnek be a városok, hogy főleg a belvárosi részeiket, illetve bizonyos más területeiket megóvják, mondjuk, az autók tömeges használatától, és ösztönözzék azt, hogy lehetőség szerint a közösségi közlekedést minél nagyobb számban használják az emberek, és ennek érdekében alakítják ki a parkolási területeket, a parkolási zónákat, és szabják meg azoknak a díjtételeit.

De nyilvánvaló, hogy ha viszont ez a cél, és eleve azt akarjuk elérni, hogy egyébként, mondjuk, a városok bizonyos területeire autóval minél kisebb számban menjenek az emberek, kivéve azokat, akik ott élnek, akkor értelemszerűen az autó üzemben tartásainak a költségeihez kell mindezt kötni, mert így logikus, és természetesen így követheti egymást, ha változik az autó üzemben tartási költsége, a parkolási díj és az autó üzemben tartási költsége együttesen. Ezért határozzuk meg a maximált parkolási díj összegét egyébként a mindenkori 95-ös ólmozatlan benzin előző éves átlagárának a kétszeresében.

Csak azért, hogy példákat mondjak önöknek, ez azt jelenti, hogy bizonyos értelemben most például Budapest területén ezzel egyes parkolási díjakat csökkent is ez a törvényjavaslat. Budapesten ma a legnagyobb parkolási díj, amit a budai Vár területén kell egyébként a kiemelt övezetben fizetni, 640 forint/óra. Ehhez képest, hogyha most az előző évi átlagárakat veszem figyelembe, akkor az a maximum, amit a mostani törvény megfogalmaz, gyakorlatilag körülbelül 545 forint/óra. Ez természetesen azt jelenti, hogy legalább ebben az egy övezetben csökkenni kell a díjaknak.

Azt gondolom, hogy a többi budapesti övezeten belül is például logikus lenne, hogyha nem is ilyen arányú, kisebb mértékű, de valamilyen csökkentést határozna el a Fővárosi Önkormányzat. De itt szeretném elmondani azt, amire már az előbbiekben is utaltam, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem az a célja, hogy mindenhol, minden zóna parkolási díjait meghatározza, ez a helyi önkormányzatok feladata, nyilvánvaló, Budapest területén ezt a Fővárosi Önkormányzat a saját rendeletében szabályozza le, csak érvényesül egy logika, ami logika eddig is úgy nézett ki, hogy bizonyos értelemben arányban voltak egymással a legmagasabb zóna árai, valamint természetesen a többi zóna árai. Azt gondolom, ezeket az arányokat a kiszámíthatóság érdekében érdemes tartani, de a törvényjavaslat ehhez csak a kereteket adja meg, és a kereteken belül a legmagasabb parkolási díjat szabja meg és írja elő alkalmazásra az önkormányzatoknak. Ez természetesen azt jelenti, hogy az önkormányzatok ennél alacsonyabb parkolási díjat bármikor megállapíthatnak, magasabbat azonban nem.

Szeretném azt is leszögezni, hogy most már végre azt is világosan definiálja a törvényjavaslat, hogy egyébként milyen feltételek mellett lehet valahol a parkolási övezetet kiterjeszteni, ahol mondjuk, eddig ingyen volt a parkolás. Nyilvánvaló, azt hiszem, ezt polgármester kollégáim, önkormányzati képviselő kollégáim, akik közül számosan vannak itt a teremben, nagyon jól tudják, hogy erre rendszerint lakossági igény akkor fogalmazódik meg, amikor bizonyos területek túlterheltté válnak forgalomszervezési szempontból, és akkor érdemes mindezt megtenni.

Gondolok itt arra, hogy például nagyon nagy számban foglalják el a parkolóhelyeket. Budapesten belül erre klasszikusan az a példa, de azt hiszem, vidéki városokban is előfordul ez sokszor, hogy bizonyos területeken az emberek lerakják az autóikat, ahol még ingyenesen lehet parkolni, és onnantól kezdve indulnak el tömegközlekedéssel. Ezzel kvázi az utcákat használják a nem létező vagy csak kevés számban meglévő ingyenes P+R parkolók helyett. Ilyenkor nyilvánvaló, a helyben ott élők érdekei is azt diktálják, és az önkormányzatok érdekei is azt diktálják, hogy ezt a terhelést csökkenteni lehessen. Most erre megszabunk egy számot, ez a szám pedig arról szól, hogy 70 százalékos telítettség után lehet egyébként bevezetni a parkolási díjat és beemelni valamilyen területet parkolási övezetbe. Ez a 70 százalékos telítettség azonban nyilvánvalóan csak abban a formában érvényes, hogy addig, amíg ez nem következik be, nem lehet oda kiterjeszteni a parkolási területet, de itt már bizottsági vitákban is több helyen hallottam, hogy van arra nézve igény, hogy ez legyen egy olyan automatizmus, hogy ha viszont 70 százalék alá kerül, akkor automatikusan vonják ki azt a területet a parkolási övezetből.

Én szeretném arra felhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy ez csak látszólag logikus. Valójában egy jojóhoz vezetne, ami úgy néz ki, hogy az egyik fél évben, mondjuk, egy területen nagy számú parkoló autó megjelenik, mert addig ott ingyenes volt a parkolás. Fél évig ott telített helyzet van, utána bevezetik a parkolási díjat, nyilvánvaló, hogy a díj következtében azok, akik eddig csak azért parkoltak ott, mert ingyen volt, már nem fogják ezt tenni, jelentősen, esetleg 70 százalék alá esik a telítettség, azt követően fél év múlva eltörlik a díjat, és fél év múlva kezdődik az egész elölről. Ennek természetesen nemcsak társadalmi költségei, hanem anyagi költségei is vannak, gondolok itt a parkolásüzemeltetés megszervezésére, órák kitelepítésére, és még sorolhatnám. Én azt gondolom, ez ne lenne célszerű, ezért ezt az automatizmust nem alkalmazzuk. Egyébként megjegyzem, nyugat-európai országok, illetve nagyvárosok rendeleteiben sem alkalmazzák, hanem az történik, hogy lehetősége van arra az önkormányzatnak, itt is a törvényben lerögzítettek alapján, hogy bármikor felülvizsgálhatja egyébként egy területen egy parkolási övezet létét vagy nem létét. Ezt természetesen célszerű bizonyos időközönként tenni. Bécsben például az az ökölszabály, hogy ezt ötévenként teszik meg.

Én azt gondolom, hogy éppen ezért azok a formai kellékek, amelyeket itt megfogalmaz a törvényjavaslat, elegendőek abból a szempontból, hogy a helyi önkormányzatok, illetve a főváros területén a Fővárosi Önkormányzat a részletszabályokat a maga gondosságával megfelelően meg tudja fogalmazni és egyébként meg tudja alkotni.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék arról is beszélni, ami azt gondolom, hogy egy fontos dolog, és alapvetően a kétharmados önkormányzati törvényben található meg, hogy természetesen itt nemcsak a parkolással kapcsolatban, legalábbis a szűken vett felszíni közterületi parkolással kapcsolatban, hanem egyébként is az önkormányzati törvényben meg kellett oldanunk néhány problémát, amit többek között az Alkotmánybíróság döntése idézett elő.

A régi önkormányzati törvényen belül az Alkotmánybíróság egy szakaszt megsemmisített, ami addig a felhatalmazást adta a Fővárosi Önkormányzatnak is, de egyébként más önkormányzatoknak is arra nézve, hogy a parkolási rendeleteiket megfogalmazzák. De ugyanebben a szakaszban volt például a közterületek szabályozására vonatkozó pont vagy éppenséggel a közterület-felügyeletek kialakításának és működtetésének a rendjére vonatkozó felhatalmazás is. Bár ezek nincsenek szoros összefüggésben a parkolással, de ezeket nyilvánvalóan vissza kell emelnünk ahhoz, hogy például a közterületek használatának a rendjére vonatkozóan törvényes szabályok tudjanak működni Magyarországon vagy a közterület-felügyeletek működésére vonatkozóan. Ezeket egyrészt maga a beterjesztett módosító indítvány megteszi. A másik oldalról szeretném jelezni, hogy például a közterület-felügyeletekre vonatkozóan a Fidesz képviselőcsoportja már nyújtott be olyan módosítót, amelyet majd szeretnének is támogatni, és kiegészíti még ezzel kapcsolatban ezt a kétharmados önkormányzati törvénymódosítást.

(14.20)

Ugyancsak van egy olyan passzusa, amelyik viszont kifejezetten arról rendelkezik, hogy lehetőséget nyit a mélygarázsok építése területén kialakult súlyos jogi problémákban. A soproni mélygarázs esete nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarországon a meglévő törvényi körülmények alapján gyakorlatilag csak úgy építhető tér alá, közterület alá mélygarázs, ha azt az önkormányzat maga teszi meg a maga forrásaiból, százszázalékos tulajdonában tartva, és nem terheli meg.

Én azt gondolom, hogy ez a helyzet ma nagyon nehezen tartható az országnak egy jelentős részén, hiszen az önkormányzatoknak nincs annyi forrásuk, hogy ilyen mélygarázs-létesítéseket a saját költségvetésükből finanszírozzanak, ennélfogva meg kell teremteni az önkormányzati törvényben azt a lehetőséget, hogy törvényben szabályozott módon az elidegeníthetetlen törzsvagyon körébe tartozó közterületek esetében lehessen mélygarázsépítésre vonatkozó konstrukciókat kialakítani. Ezt a felhatalmazást megadja az önkormányzati törvénymódosítás, de az ezzel kapcsolatos részletszabályokat egy külön törvényben majd meg kell alkotnia a tisztelt Háznak. Nyilvánvaló, hogy erre a következő törvényhozási időszakok valamelyikében kerül sor, feltehetőleg a kormány előterjesztése alapján.

Ezt a passzust azért szerettem volna külön kifejteni, mert félreértés volt abból a szempontból, hogy ezt több bizottságban is a közterületi parkolással összefüggésben értelmezték, de a kettőnek ebben a formában egymáshoz semmilyen köze nincs; legfeljebb annyi, hogy egyik is parkolás, másik is parkolás.

Tisztelt Országgyűlés! Arra még mindenképpen szeretnék kitérni, hogy a bizottsági viták során is nagyon sok olyan észrevételt kaptam, amelyeknek egy jelentős része, azt gondolom, megfontolható. Éppen ezért a benyújtott módosító indítványoknál előterjesztőként sem, Kósa képviselőtársammal nem szeretnénk elzárkózni ezek befogadásától. Egyenként meg fogjuk ezeket vizsgálni, azt gondolom, több olyan jó és fontos módosító indítvány is van, ami a törvény részévé tehető. Remélem, hogy a részletes vita során ezekre egyenként is tudok reagálni, végig tudjuk ezeket tekinteni, és azt követően a tisztelt Ház tud dönteni arról, hogy melyeket emeljünk be a benyújtott javaslatok közé, és esetleg melyek azok, amelyek még kiérleletlenek és nem elfogadhatók.

Volt olyan, amire kitértem, gondolok itt erre a 70 százalékos szabályra, hogy miért nem tartom indokoltnak, mert ez nagyon sok helyen elhangzott. Szeretnék egy másikat is kiemelni. Természetesen törekedtünk arra nagyon sok helyen, hogy lehetőség szerint egyértelműbbé tegyük azt a helyzetet, ami mondjuk, a parkolást szolgáltató és a parkolást igénybe vevő között kialakul, de azt gondolom, itt nem tudunk még tökéletes megoldásokat alkalmazni, mert például volt igény arra, hogy lehetőség szerint, például aki mobilparkolással veszi igénybe a parkolást, adott esetben, ha őt megbüntetik, akkor SMS-ben kapjon erről értesítést. Amellett, hogy csendben jelzem, hogy SMS-ben értesítést kap akkor, amikor lejár az általa addig fizetett parkolási időtartam, onnantól kezdve számíthat arra, hogy meg fogják büntetni. Az újabb SMS a büntetésről természetesen megoldható, de csak technikailag.

A jelenleg fennálló jogszabályok alapján adatvédelmileg az problémát okozna, hogy egyébként külön szolgáltató látja el a mobilparkolást, és mondjuk, ebből a szempontból a parkolásüzemeltetést jó néhány területen, és míg az egyiknek van felhatalmazása az adatok nyilvántartására, a másiknak ebből a szempontból nincsen. Amíg nem hidaljuk át ezt a különbséget, és azt gondolom, hogy ez nem ennek a törvényjavaslatnak a feladata meg a célja, mert nem tudná megtenni, addig bevezethetünk ugyan egy ilyen szabályt, de ez azzal jár együtt, hogy ez nem lesz alkalmazható, legalábbis törvényesen nem.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy nem szabad megterhelni ma ezt a jogi szabályozást olyan elvárásokkal és előfeltételekkel, amelyeknek egyébként a jelenlegi jogszabályi környezetben nem tud eleget tenni. Ez nem jelenti azt, hogy ezeket később ne lehetne a tisztelt Ház elé visszahozni, én ezeket indokoltnak tartom, de akkor számolni kell azzal, hogy ez más jogszabályok módosításával is együtt jár.

Tisztelt Országgyűlés! Most csak néhányat ragadtam ki egyébként a szóba került témák közül, minden bizonnyal van még rengeteg, amely vagy az általános vitában, vagy a részletes vitában elhangzik. Én leginkább azt szeretném kérni a tisztelt Háztól, hogy ebben a tekintetben legyen kooperatív, és segítse a törvényjavaslat minél hamarabbi elfogadását. Hiszen ne felejtsük el: abban az esetben, ha ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Ház időben nem tárgyalja meg és nem fogadja el, akkor július 1-jével, Budapesten főleg, tarthatatlan és nehéz helyzet tud kialakulni. Éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására szükség van, és azt gondolom, hogy mielőbbi kihirdetésére is szükség van, hiszen az önkormányzatoknak ezzel kapcsolatban még részletszabályokat, rendeleteket alkotniuk kell.

Ezért elképzelhető, hogy lehet olyan szaka a mostani vitának, amikor kezdeményezni fogjuk esetleg egyes vitaszakaszoknak az összevonását. A jelenlegi menetrendben erre ugyan nem feltétlenül van szükség, de amennyiben ez a helyzet mégis kialakul, akkor természetesen erről szeretnénk előterjesztőként is egyeztetni a tisztelt frakciók képviselőivel, és akkor kérném a támogatásukat, hiszen épp abból a szempontból a sürgősségnek nagyon komoly helye van, hogy az Alkotmánybíróság nem sok időt hagyott ennek a problémának a rendezésére és a megoldására.

Végül az általános vitában is tisztelettel várom képviselőtársaim, illetve a frakciók képviselőinek a hozzászólását és javaslatait, és remélem, hogy a részletes módosító indítványok megismerése után egyébként a részletes vitában a tartalmi kérdések közül minél többen közös nevezőre is tudunk jutni, és reményekedem abban, hogy bár általános támogatása volt magának a célnak, a végén magának a javaslatnak is teljes értelemben az Országgyűlés részéről.

Annyit még előrebocsátanék, hogy itt, ha jól tudom, bár személyesen pont a tisztelt Ház miatt nem tudtam rajta részt venni, de budapesti polgármesterek, mármint a parlamentben nem érintett polgármesterek mai egyeztetésén a Fővárosi Önkormányzatban a javaslatnak egy abszolút pozitív támogatása született meg. Úgy érzik, hogy ez a javaslat képes arra, hogy megoldja a problémákat, és egyébként megteremti azokat a kereteket, amelyekre, mondjuk, a helyi rendeletalkotáshoz, a helyi problémák kezeléséhez szükség van.

Köszönöm szépen a figyelmet, és tisztelettel várom képviselőtársaim hozzászólásait. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 57 2010.05.20. 6:27  34-58

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánom nagyon sokáig rabolni képviselőtársaimnak az idejét. Először is szeretnék megköszönni minden jobbító szándékú észrevételt, ami elhangzott itt a vita során nagyon sok képviselőtársamtól már-már olyan mélységig is, hogy szinte a részletes vita szerepkörét átvettük itt az általános vita lefolytatása során. Természetesen a konkrétan beérkező módosító indítványokra egyenként reagálni is fogok akkor, amikor ezeket módomban áll itt most majd az általános vita lezárultát követően megismerni.

Csupán egy-két dologról szeretnék külön hangsúlyosan szólni. Egyrészt a törvényjavaslat célja: azt gondolom, nem is a törvényjavaslat, hanem a parkolási rendszer célja, én ebben abszolút mértékben egyetértek, az a forgalomszabályozás teljes egészében. Tehát nyilvánvaló, hogy ennek a feltüntetése a törvény szintjén legfeljebb egy preambulum formájában lehetséges. Amennyiben ez jogtechnikailag megoldható, ha ilyen megoldás született... - mert én most már ezt nem tudnám megtenni, lévén hogy a hozzászólásom befejezte után lezárul a módosító indítványok leadásának az időszaka is.

(16.00)

Amennyiben ilyen javaslat született, én megfontolhatónak tartom - ha házszabályszerű és megfelel minden normának -, hogy akkor ez egyébként megjelenjen a törvényjavaslatban.

Nagyon sok olyan egyéb szempont is volt, amit megfontolhatónak látok, például az adatkezeléssel kapcsolatos szempontok, például a nyilvánossággal kapcsolatos szempontok. Arra külön szeretnék kitérni: mi is ebben a törvényjavaslatban elég egyértelművé tettük, hogy az önkormányzatok számára van egy kötelezettség arra nézve, hogy egyébként az összes innen származó bevételüket külön kell nyilvántartani, és azoknak a felhasználását is külön kell nyilvántartani.

A megkötése azonban abból a szempontból kis problémákat okoz - erre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét -, hogy abszolút eltérőek a települések egymástól. Tehát nyilvánvaló, hogy egy nagyvárosban sokkal könnyebb azt mondani, hogy ennek legyenek városfejlesztési, zöldterület-növelési és egyéb céljai, de mondjuk, én ismerek olyan kisvárost, ahol végül is a helyi képviselő-testület a polgárokkal együtt azért döntött a parkolási rendszer bevezetése mellett a kisváros bizonyos részein, hogy az abból származó bevételből egyébként a nagyon nehezen fenntartható helyi gimnáziumot támogassák, és azt ne kelljen bezárni.

Ez nyilvánvalóan nem városfejlesztési cél, de ha egy közösség úgy döntött, hogy ezt a bevételszerzési formát erre használja fel, akkor nem hiszem, hogy ebből a szempontból a kezét meg kellene kötni. Az megköti a kezüket, természetesen, hogy amennyiben nem felel meg a törvénynek a kihasználtsági mutató azon a területen, akkor egyébként nem fognak tudni ilyen díjat kivetni ebből a szempontból. De én a konkrét célok megkötésénél óvatosabb lennék. Azt gondolom, ezt a nyilvánosságra kell bízni, és a helyi demokráciára kell bízni. Ne próbáljunk a parlamentből megoldani mindent, amit egyébként nagyon sokszor könnyebb és egyszerűbb helyben megoldani, ráadásul úgy is, hogy ott a helyi nyilvánosság szabályozó ereje ebből a szempontból nagyobb.

Azokra az észrevételekre, hogy most hogyan készült ez a törvény, és így tovább, sajnálom, hogy Horváth Csaba képviselőtársam, ha jól látom, nincs jelen (Dr. Józsa István: Figyelek!), Józsa úr képviseli. Amikor először megszólalt, kicsit aggódtam, hogy nem azzal fogja-e kezdeni, hogy van egy jó híre, és ingyenes lesz a parkolás, de Istennek hála nem ezzel kezdte. Tehát azt kell mondjam önöknek, hogy ebből a szempontból ennek a törvényjavaslatnak az elkészítésénél kénytelenek voltunk más logikát alkalmazni, mert a helyzet az, hogy az előző kormány gyakorlatilag kétharmados passzusokhoz egyáltalán nem nyúlt hozzá, anélkül nem megoldható a probléma. Az Alkotmánybíróság kétharmados részeket semmisített meg. Ugyanúgy azt is hozzátenném, hogy egyébként talán helyes lett volna, mert azokat a jogi problémákat, amelyekről végül az Alkotmánybíróság döntött 2009 végén, ismertük 2008-ban, 2007-ben, meg korábban is. Bármikor alkothatott volna egyébként az előző ciklusban a tisztelt Ház ezzel kapcsolatos törvényt, mégsem tette meg.

Tehát azt gondolom, ne rajtunk kérjék számon azt a munkát, amit egyébként nem végeztek el. Rajtunk az a munka kérhető számon, amit most el kell végezni, és ebből a szempontból azt hiszem, az elsők között igyekszünk is elvégezni, és a törvényjavaslat legerősebb és legfontosabb dolgának pontosan azt az alapvetést tartom, hogy önkormányzati tulajdonba tesszük át ennek a szolgáltatásnak a kötelezettségét, és ezzel a magánbizniszt megszüntetjük. És ha jól emlékszem, akkor az előző kormány idején nem ez volt a fő irányvonal. Ez talán a legfontosabb különbség, de azt hiszem, hogy ez a különbség eléggé érdemi és elég erőteljes. És azt külön szeretném megköszönni, hogy képviselőtársaim végül is ezt egyetemlegesen támogatták.

A vitában elhangzott összes többi észrevételre szeretnék később kitérni. Egyetlenegy olyan szempontot akarok most még megemlíteni, amit nem mondtam az elején; egy-két szempontból elhangzott itt, de erre szeretném felhívni a figyelmet. Az Alkotmánybíróság is felhívta a figyelmet arra, hogy egyébként el kell dönteni, milyen jogszabályi alapon szabályozzuk a parkolást, az most a polgári törvénykönyv hatálya alá tartozik vagy a közigazgatási eljárások hatálya alá. Természetesen mind a kettő mellett szólnak érvek. Én szívem szerint egyébként közigazgatási eljárássá tenném, de miután végignéztük az összes létező szempontot, az vált világossá, hogy ha ezt tennénk, akkor valószínűleg sokkal bürokratikusabb, sokkal drágább, nehezebben működő és július 1-jétől működésképtelen rendszert definiálnánk.

Éppen ezért az Alkotmánybíróság kínálta választási lehetőséggel éltünk, és egyértelműen a polgári törvénykönyv hatálya alá rendeltük mindezt, és így alkottuk meg a részletszabályokat. Ez az Alkotmánybíróság elvárásának eleget tesz, értelemszerűen. Az más kérdés, hogy innentől kezdve ez nem közigazgatási eljárás, tehát ebben nyilvánvalóan nem közigazgatási szempontok alapján születik döntés, nem úgy szabják ki a pótdíjat, bíróság dönthet csak a pótdíj tekintetében. Tehát ez egy másik eljárás ebből a szempontból.

A közigazgatási eljárás szabályait ezen a törvényjavaslaton ne kérjék számon, mert választanunk kellett ebből a szempontból, az előző törvényi szabályozásnak az egyik baja pontosan az volt, hogy egyébként a kettőnek a szempontjait összekeverte.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm képviselőtársaimnak a hozzászólásokat, és a részletes vitában pedig az összes többi észrevételre külön-külön szeretnék legalább egy-két mondatban reagálni, de azt hiszem, azoknak a részletes vitánál van a helye.

Köszönöm szépen még egyszer elnök úrnak; azt hiszem, hogy jövő héten hétfőn vagy kedden ezt a munkát folytatni tudjuk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 44 2010.05.26. 5:20  1-192

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kijelölt Miniszterelnök Úr! Az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökeként, illetve a Fidesz-frakció gazdasági kabinetjének vezetőjeként elsősorban gazdasági témában szeretnék hozzászólni az előttünk fekvő kormányprogram vitájához.

Mivel ez a kormányprogram természetesen ugyanúgy, ahogy minden kormányprogram, ami a Ház elé kerül, nem cselekvési program, hanem alapvetően irányok kijelölését jelenti, ezért nem is azt kell elvárnunk tőle, hogy milyen cselekvési pontokat jelöl meg, hanem azt, hogy a kijelölt irányok találkoznak-e azzal a helyzettel, amiben ma Magyarország, a magyar gazdaság, illetve a magyar vállalkozók vannak.

Azt gondolom, hogy ebből a szempontból, hogy tudjuk értékelni a kormányprogramot, vissza kell nyúlnunk az elmúlt esztendők fejleményeire. És érdemes visszanyúlnunk az MSZP-SZDSZ-kormányzás nyolc esztendejét megelőző négy évre, és természetesen a kormányzásuk alatt eltelt nyolc esztendőre.

Ha visszanézünk az 1998-2002 közötti időszakra, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarországon ebben az időszakban GDP-arányosan hosszú-hosszú évek után először csökkent a GDP-arányos államadósság, csökkentek a vállalkozók adóterhei, kialakult egy olyan helyzet, amelyben a magyar gazdaság növekedni tudott, amelyben egyébként közelített az Európai Unió országaihoz. 2002-ben Magyarország egy olyan lehetőség előtt állt, hogy joggal azt mondhatták, hogy a közép-európai, az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt álló országok közül az első lehet talán, amelyik mondjuk, Szlovéniával egy időben sikeresen tudja teljesíteni az eurózónához való csatlakozás feltételeit, és gyors lépésekkel haladhat előre a gazdasági integráció útján.

Az elmúlt nyolc esztendő kormányzásának az eredménye ennek a folyamatnak a teljes megfordulása. Láthatjuk, '98-ban is volt komoly gazdasági probléma és gazdasági válság, elsősorban nem Nyugat-Európa, hanem Kelet-Európa irányából, Oroszország felől, az orosz tőzsde irányából, az orosz piacok irányából.

Ma a helyzet egy kicsit másként van, de az ország előtt álló kihívások viszont ebből a szempontból sokkal nehezebbek, alapvetően az elmúlt nyolc esztendő kormányzásának az eredményeként. Hiszen ma azok az országok vannak gondban Európában és a világban, ahol nagyon magas az államadósság. Csak szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy nem szinten maradt, hanem szinte a duplájára növekedett az elmúlt nyolc esztendőben a magyar adósságállomány szintje. A másik oldalról azok az országok vannak veszélyben, amelyek kitettsége a külső forrásoknak jelentősen megnövekedett. Magyarországon pontosan ez történt az elmúlt nyolc esztendőben.

Világosan látható, hogy csak egy olyan irány helyes, amelyik azt célozza meg, hogy a magyar gazdaságot alapvetően a belső kereslet élénkítésével, belső gazdasági szereplők erősítésével próbálja helyreállítani. Ma külföldi szereplőkre, nagy mennyiségű külföldi tőkére nem igazán lehet a jelenlegi piaci helyzetben támaszkodni.

Azt gondolom, hogy ebből a szempontból ez a kormányprogram helyes irányokat tűzött ki. És ezeket a helyes irányokat talán még erősíti is azzal, hogy őszintén bevallja, nem feltétlenül csak a kormányprogram, hanem például a miniszterjelöltek bizottsági meghallgatása, vagy a ma Magyarország előtt álló eszközök között nyilvánvalóan nem a fiskális gazdaságélénkítés a járható út, mert erre az előző kormány semmilyen mozgásteret nem hagyott, az ezzel kapcsolatos forrásokat kivétel nélkül felélte.

A lehetőségek ott vannak a szabályozók változásában, a bürokrácia lebontásában, a belső gazdasági szereplők erősítésében és egyfajta gazdasági alkotmányozásban, ami abban nyilvánul meg, hogy stabil és kiszámítható adórendszer legyen, kiszámítható feltételek legyenek a magyar gazdaságban. Azt gondolom, hogy ezeknek az irányoknak a kitűzésével a kormányprogram jó irányba indul el.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Én nyolc esztendővel ezelőtt hozzászóltam az első MSZP-SZDSZ-kormány itteni kormányprogramjának a vitájához, és felidéztem egy kicsit szakállasnak tekinthető, de rendkívül - azóta, azt gondolom, különösen - aktuális viccet. Ezt szeretném még egyszer felidézni önöknek.

Ez a vicc arról szól, hogy valahol egy kicsi magyar faluban Mariska néninek segítségre van szüksége, merthogy kell 100 dollár a férje gyógykezeléséhez, és senkitől nem tudja megszerezni. Elmegy hát a templomba imádkozni, és az Úrtól kér segítséget. Ennek persze híre megy a faluban. A helyi szocialisták fontosnak érzik, hogy a megmaradt pénzből a saját renoméjuk segítése végett neki segítséget adjanak. Összegyűjtenek tehát 50 dollárt. Kimegy a volt párttitkár, ma MSZP-elnök a faluba a templom elé - csak elé -, megvárja Mariska nénit, kezébe nyom 50 dollárt, aki megköszöni szépen, aztán bemegy a templomba, letérdel és azt mondja, hogy "Uram, köszönöm szépen a segítséget, csak kérlek, legközelebb ne ezekkel küldd, mert lásd, a 100 dollárból máris 50 lett." (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Azt gondolom, hogy talán az egyik legfontosabb változás itt kell hogy bekövetkezzen Magyarországon: a szabályozók kiszámíthatóságában és a korrupció letörésében. Biztos vagyok benne, hogy az új kormány felállásával egyébként a magyar gazdasági szereplők is számíthatnak arra, hogy többé nem kell felárat fizetniük azért, hogy tudják végezni a dolgukat, hogy munkahelyeket tudjanak teremteni, és a magyar gazdaság és a saját hazájuk erősítésén tudjanak dolgozni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 30 2010.06.08. 5:13  29-30

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Az első gazdasági akcióterv ismertetésekor a miniszterelnök úr nagyon helyesen elsősorban a jövőre, az ország és mindannyiunk jövőjére helyezte a fókuszt, kevesebb figyelmet fordított és kevesebb szót szentelt az elmúlt nyolc esztendő gazdaságpolitikájának, amely a mai gazdasági helyzethez vezetett. Én a mostani napirend előtti hozzászólásomban sokkal inkább erről szeretnék beszélni. Szánom ezt a mondandómat nemcsak a tisztelt Ház minden képviselőjének, hanem azon belül is kiemelten talán a jelen lévő, egyetlen volt kormánypártként jelen lévő szocialista képviselőtársaimnak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyolc esztendővel ezelőtt, 2002-ben volt egy adat, amely Magyarország gazdasági versenyképességét mérte a világban. Ennek az adatnak az alapján Magyarország a 29. helyen volt a világban azon gazdaságok között, amelyek versenyképességi rangsorát felállították. Most, 2010-ben, nyolc esztendő MSZP-SZDSZ-es kormányzás után az ebben a rangsorban elfoglalt helyünk radikálisan romlott, a 62. helyen áll az ország a világ gazdasági versenyképességi rangsorában.

Ugyanakkor szeretném hozzátenni azt is, hogy mindezen belül még egy további meglehetősen rossz tendencia bontakozott ki. A 2002 előtt eltelt több mint egy évtizedben megfigyelhető volt az a tendencia, hogy 10 százalékkal közeledtünk az Európai Unió fejlettségi szintjéhez dollárban számolva a 2002 előtti években. Ehhez képest 2002 óta Magyarország az egyetlen olyan ország az Európai Unió új tagállamai között, amely egyébként nem közeledett, tehát nem felzárkózott, hanem a távolodás jellemezte az Európai Unió átlagától.

Ehhez talán az összehasonlító adatokat is érdemes ismertetni a tisztelt Házzal. Azok az országok, amelyek velünk együtt csatlakoztak az Európai Unióhoz, olyan gazdasági növekedési potenciált mutattak, hogy például Szlovákiában, a szomszéd országban 35,8 százalék volt 2004 óta a gazdasági növekedés mértéke, Csehországban 25,6 százalék, Lengyelországban 23 százalék, ezzel szemben Magyarországon mindössze 9,9 százalék. Ennek köszönhetően Magyarország az elmúlt nyolc esztendő gazdaságpolitikájának eredményeként - még egyszer hangsúlyoznám - nem közeledett, hanem távolodott az Európai Unió fejlettségi szintjétől, dollárban számítva egészen pontosan 2,5 százalékkal.

Ráadásul egy másik rangsorban is sikerült egy előkelő helyet kivívnunk, ez a rangsor pedig a teljes adóterhelés mutatója, ahol Magyarország ma a világ első harminc országa között található, az Európai Unióban pedig az elsők között foglal helyet. Azt gondolom, hogy ezek az adatok is nagyon jól mutatják, ráadásul ha ezekhez hozzákapcsoljuk a foglalkoztatottság szintjének változását, 2002 óta 500 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma Magyarországon, míg 2002-ben 5,9 százalék, 2010-ben már 10,3 százalék a munkanélküliségi mutató.

Ezek az adatok jelzik világosan, hogy Magyarország az elmúlt nyolc esztendő gazdaságpolitikájának eredményeként egy olyan helyzetet teremtett, ahol az előző kormányok gyakorlatilag kivéreztették a magyar vállalkozókat, és teljes egészében tönkretették az ország versenyképességi helyzetét, radikálisan rontottak rajta.

Mindehhez érdemes hozzátenni az utolsó MSZP-SZDSZ-kormány működésének eredményét is, bár erről a miniszterelnök úr részben már ejtett szót itt a Házban. Ha a 2010-es adatokat nézzük, akkor Magyarországon ma 17 éves beruházási mélypont van, 16 éves foglalkoztatási mélypont van, 14 éves államadóssági csúcs van, és 5 éves építőipari mélypont van. Ez az a helyzet, amelyből az új kormánynak építkeznie kell, és ehhez érdemes hozzátenni azt a kezemben tartott gyorsjelentést az államháztartási adatokról, amely világosan jelzi, hogy milyen helyzetet örökölt a kormányzat, amelyről a miniszterelnök úr már beszélt. A központi költségvetés tekintetében gyakorlatilag a Bajnai-kormány 5 hónap leforgása alatt elköltötte az egész évre rendelkezésre álló államháztartási deficit 87,2 százalékát.

Ez tehát azt jelenti, hogy amikor önök távoztak a kormányból, akkor gyakorlatilag kisöpörték a padlást, üresen hagyták a kasszát, nullára csökkentették a jelenlegi kormányzat költségvetési mozgásterét. Ezen belül kell az új kormánynak elsőként stabilizálnia a költségvetést, és azt követően hozzálátni az ország versenyképességének a megteremtéséhez.

Én azt gondolom, minket azért küldtek ide, a tisztelt Házba a választók, hogy azokat a hibákat, amelyeket az elmúlt nyolc esztendőben főleg a szocialista és a korábbi szabad demokrata képviselőtársaink elkövettek, kijavítsuk, az ország gazdasági versenyképességét megteremtsük. De én tisztában vagyok azzal, hogy a szocialista képviselőtársaimat is ide küldték a Házba, de azok a választók, akik ideküldték őket, nem azért küldték, hogy megismételjék a hibákat, hanem hogy tanuljanak belőle és azokból is főleg a legfontosabbat, nevezetesen: ideje a hazudozást abbahagyni, és az elmúlt nyolc esztendőért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a felelősséget vállalni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 267 2010.06.14. 3:08  266-292

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel a késői időpontra, megpróbálok csak röviden és lényegre törően beszélni a Ház elé kerülő törvényjavaslatról.

Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat a benyújtásával is világosan és egyértelműen kimondja, hogy az előző kormány által bevezetett energiapiaci liberalizáció és piacnyitás, hát, ha finoman fogalmazok, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ha kicsit keményebben, akkor megbukott. Eredményeként nem árverseny alakult ki a piacon, hanem kifejezetten egymást követő áremelési hullámok következtek. Ennek köszönhető, hogy az Európai Unió statisztikái szerint a helyi vásárlóerőhöz képest tavaly, tehát 2009-ben Magyarországon volt a legdrágább az áram ára, és itt volt a legnagyobb a gázáremelés.

A legutóbbi időkig a rendszer elismerte a jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkező szolgáltatók költségeit, azt is mondhatnám, hogy a piaci erőfölénnyel rendelkező szolgáltatók ott ültek a tárgyalóasztalnál, de egyáltalán nem ismerte el és érzéketlen volt a családok terheinek a növelésére, a családokat senki sem képviselte a szolgáltatókkal szemben a tárgyalóasztalnál. Ez a javaslat azt a célt szolgálja, hogy legyen, aki a családok érdekében odaül a tárgyalóasztalhoz, és erre a magyar kormányt és annak felelős miniszterét hatalmazza fel.

A javaslat elfogadásával az én megítélésem szerint a tisztelt Országgyűlés azt üzeni a magyar családoknak, hogy végre van valaki, aki az ő érdeküket képviseli, végre van valaki, aki hajlandó figyelembe venni a családok teherviselő képességét, és ennek megfelelően alakítja az ezzel kapcsolatos szabályokat.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat alapvetően úgy kívánja rendezni ezt a helyzetet, hogy az energiahivataltól a módosítás során a nemzeti fejlesztési miniszter jogalkotói hatáskörébe utalja az egyetemes szolgáltatás keretében értékesített villamos energia, illetve földgáz legmagasabb hatósági árának a megállapítását.

Szeretném leszögezni, hogy ez a javaslat ebben a formában az EU jelenlegi szabályaival összhangban van, tehát EU-konform, a belső piacra vonatkozó közösségi jogi környezet ugyanis lehetővé teszi, hogy a tagállamok a villamosenergia-, illetve a földgázágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből olyan közszolgáltatási kötelezettségeket írjanak elő, amelyek többek között az ellátás árára is vonatkoznak.

(19.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság a mai napon benyújtott olyan módosító indítványt a tisztelt Ház elé, amely egyébként a távhő árára vonatkozóan is kiterjeszti ezt az árszabályozást. Azt gondolom, ez szintén családok százezrei számára jelent egyébként egy szintén nagyon határozott és erős garanciát. Azt szeretném kérni a tisztelt Háztól, hogy amilyen egyetértés nyilvánult meg egyébként a javaslat sürgősséggel, Házszabálytól eltéréssel történő tárgyalásában, nagyon jó lenne, ha hasonló egyetértés nyilvánulna meg a javaslat parlament általi tárgyalásában és elfogadásában is.

Megtisztelő figyelmüket köszönve kérem, hogy döntésükben is álljanak hozzá pozitívan.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 291 2010.06.14. 1:33  266-292

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden, mert a válaszok részben Fónagy képviselő úrtól, részben Kósa Lajos képviselő úrtól elhangzottak.

Arra szeretnék kitérni, amit Pősze Lajos alelnök úr mondott. A tömb szerinti árképzésre vonatkozóan a mi véleményünk szerint nem a törvénynek, hanem a miniszteri rendeletnek kell rendelkezni. Egyébként felhívom a figyelmet arra, hogy részben ma is ilyen az árszabályozási gyakorlat.

Az Oláh Lajos képviselő úr által említett július 31-ei határidőt a megállapodásokra kellően rövidnek tartom, azt gondolom, hogy ennél jóval nagyobb mozgásteret kell hagyni a kormánynál. Ne felejtsük el, hogy erős érdekcsoportokkal kell megküzdeni.

Volner képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy javaslatainak a többsége túlterjeszkedik részben a törvény, részben a most benyújtott törvényjavaslat hatókörén, elvégre mi kifejezetten csak az árképzésről óhajtottunk rendelkezni.

Jávor Benedek képviselő úr támogató szavait szeretném megköszönni.

Én is szeretném felhívni Kovács Tibor képviselő úr figyelmét arra, hogy a narancssárga nyakkendője valóban a mai kor divatját tükrözi, de a véleménye sokkal kevésbé. Tisztelt képviselő úr, pont az a problémánk, hogy az egyetemes szolgáltatói körben, tehát a lakosságnál elérhető árak túlnyomó többsége magasabb, mint azok az árak, amelyeket, mondjuk, a nagyfogyasztók tudnak érvényesíteni. Ezért szeretnénk elérni, hogy végre az embereket, a családokat is képviselje valaki a tárgyalóasztalnál, ne csak az egyébként erőfölénnyel rendelkező nagyvásárlókat és nagyfogyasztókat.

Köszönöm szépen a türelmüket, és szeretném kérni a javaslat támogatását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 300 2010.06.28. 9:52  299-321

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel a késői időpontra, ha megengedik, akkor nem élnék ezzel az időkerettel, viszont azért néhány dologban szeretném határozottan indokolni azt a törvényjavaslatot, amely önök elé került, különös tekintettel a ma egyébként azt ért támadásokra.

Tisztelt képviselőtársaim bizonyára tisztában vannak azzal, legalábbis, aki egy kicsit járatos az államháztartástan tekintetében, hogy megkülönböztetik egymástól egy költségvetés megalkotásának és módosításának a folyamatát is, a módosításon belül is a pótköltségvetés és a költségvetés módosításának a fogalmát.

Abban az esetben, amikor az Országgyűlés nálunk is költségvetést alkot, azt nyilvánvalóan egy hosszabb előkészítés, több hónapos egyeztetés, a Házon belül is egy közel három hónapos törvényalkotási folyamat előzi meg. Abban az esetben, hogyha módosítani kell ezt a költségvetést, meg szoktak különböztetni egymástól két eljárást, az egyik a költségvetés általános módosítása. Erre rendszerint akkor van lehetőség egy rövidebb lélegzetű vitával, gyakorlatilag egy egyszerű törvénymódosítással, hogyha mondjuk, ez a módosítás mértékét és léptékét tekintve nem annyira meghatározó, hogy gyakorlatilag újra kell írni a költségvetési törvényt. Abban az esetben viszont, hogyha a költségvetési törvény jelentős módosításáról kell rendelkezni, akkor a pótköltségvetés fogalmát szokták bevezetni az ezzel kapcsolatos törvények.

Ez így volt Magyarországon is hosszú időn keresztül, sőt 1994-ben kialakult egy olyan konszenzus is, amely lehetővé tette, hogy abban az esetben, ha országgyűlési választások éve van, tekintettel arra, hogy az országgyűlési választásokon megalakuló új kormánynak nincs annyi ideje a költségvetés normális előkészítésére, mint mondjuk, az éppen hivatalban lévő kormánynak, hiszen egy új költségvetés előkészítése gyakorlatilag a folyó év márciusában szokott elkezdődni, éppen ezért a mindenkori kormány a választások évében egy hónapos lehetőséget kapott arra, hogy egy hónappal később nyújtsa be a parlament elé a költségvetést.

Most mindösszesen azért, mert 2006-ban Magyarországnak volt egy olyan kormánya, amelyik egyébként nem mondott igazat az éppen aktuális költségvetés számairól, félrevezette nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvéleményt is ebben a tekintetben, éppen ezért ugyanez a kormány két esztendővel később a saját reputációja helyreállítása végett úgy érezte, szigorítania kell a költségvetés elfogadásával kapcsolatos általános eljárási szabályokon, az államháztartási törvényen. Érdekes, hogy csak 2008 végén fogadta el ezt a szigorítást, és természetesen magára nem tartotta kötelezőnek, mert 2009-ben nem vezette be, csak a 2010. esztendőre, tehát arra a kormányra, amelyik majd a választások után, egyébként a polgárok jóvoltából hatalomra kerülhet.

(22.40)

Azt gondolom, hogy ez egyébként nem volt egy tisztességes eljárás az MSZP-től és az SZDSZ-től, ráadásul az a költségvetési eljárási szabályrendszer, amit elfogadtak, az én megítélésem szerint tarthatatlan. Tarthatatlan már csak azért is, mert hihetetlenül csökkenti és korlátozza egy új kormány mozgásterét, ami, mondjuk, a mai gazdasági válságos időszakokban szinte nullára csökkenti.

Azt kell mondjam önöknek, hogy azok a szabályok, amiket annak idején 2008 végén - persze csak 2010-re vonatkozóan - törvénybe iktatott a parlament, arról szóltak, hogy gyakorlatilag a GDP 0,2 százalékáig terjedő eltérés esetén már több hónapos eljárással pótköltségvetési törvényt kellene alkotnia a Háznak, ami őszintén szólva egészen elképesztő, ha belegondolunk, hogy milyen költségvetést hagyott örökül az előző kormányzat a mostani utódjára, amikor is a bevételi előirányzatok messze nem feleltek meg a valóságnak, fölültervezettek voltak, és gyakorlatilag közel 200 milliárd forintos plusz mozgásteret kellett teremteni a kormánynak a költségvetésben, amit a miniszterelnök a 29 pontból álló gazdasági akciótervével hirdetett meg.

Abban az esetben, ha a szabályok a jelenlegi formában maradnak, akkor igazából az ország az ehhez szükséges gyors reagálású mozgást - amire azt hiszem, mindenkinek szüksége van, hogy a jelenlegi költségvetési hiánycél tartható legyen - igazából őszig sem bírná teljesíteni. Azt gondolom, hogy éppen ebből is látszik, hogy valójában az előző kormányok csak az utódjuk dolgát akarták megnehezíteni, maguk is tudták, hogy betarthatatlan szabályokat iktatnak törvénybe. Ezeket egyébként a Fidesz frakciója nem is támogatta 2008 végén, éppen ezért azt gondolom, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal tehetünk most javaslatot ezeknek a módosítására.

Éppen ezért a javaslatunk arra irányul, hogy az Áht. szabályainál térjünk vissza arra az eljárási rendre, hogy pótköltségvetés megalkotására csak akkor van szükség, ha a kiadási főösszeg 5 százalékot meghaladó mértékben térne el egyébként. Az általános költségvetési módosítás szabályai pedig úgy néznek ki, hogy 2,5 százalék alatti, a kiadási főösszeghez képest 2,5 százalék alatti eltérésnél viszont egy általános költségvetési eljárás szabályai szerint lehessen egyszerűen módosítani a költségvetési törvényt. Ezek voltak egyébként az Áht. korábbi szabályai is.

De még egy pontból kialakult természetesen vita abban a tekintetben, hogy most beleszámítsanak-e az állami vállalatoknál kialakult esetleges hiányok és deficitek a mindenkori éves költségvetési deficitbe. Én erre iránymutatóként azt szeretném javasolni tisztelt képviselőtársaimnak, hogy nézzék meg, milyen az ezzel kapcsolatos általános európai gyakorlat. Azt fogják észrevenni, hogy messze nem olyan szigorú, mint amit 2008 végén, persze ismét hangsúlyoznám, csak az utódjára nézve, de törvénybe iktatott az előző kormányzat.

És éppen azért nem szigorú, mert egyébként Európában is tisztában vannak azzal, hogy azért, mert mondjuk, egy állami cégnél valamilyen módon éppen aktuálisan kialakul valamilyen probléma, az még nem biztos, hogy arra az évre vonatkozóan kihatással rendelkezik a költségvetésre. Rendezésére többféle eljárás is elképzelhető. Egyáltalán nem kizárt az sem, hogy az nem az az évi költségvetési deficitet, hanem egy későbbit rögzít. Ráadásul, hogy ez a gyakorlat elfogadható, az a tény is jól mutatja, hogy egyébként az Eurostat szabályai nem rögzítenek ilyen szigorú eljárásokat a tagállamok számára, meglehetősen nagy szabadságot hagynak a tagállamok tekintetében arra nézve, hogy éppen ezeket a költségvetési elszámolási szabályokat hogyan alakítják.

Azt gondolom, hogy ha Magyarország nagyon beszűkíti a mozgásterét, akkor két súlyos problémát is magára vállal. Egyik oldalról a kormánynak és az Országgyűlésnek egy csökkentett, szűk mozgástere lesz csak, hogy reagáljon a gazdasági válság vagy éppen az európai válság különféle problémáira. Tekintettel arra - ezt hallhattuk talán a PSZÁF-jelentés kapcsán is -, hogy Európában ma a pénzügyi intézményrendszer több országban is komoly gondokkal küzd, elképzelhető, hogy ennek lesznek még magyarországi kihatásai, én azt gondolom, ezt a mozgásteret nem szűkíteni, hanem tágítani kell a kormányzat és egyben a parlament számára is.

A másik fontos dolog pedig, hogy ne kerüljünk versenyhátrányba, tisztelt képviselőtársaim. Csak felhívnám a figyelmet arra, hogy volt már erre precedens, amikor Magyarország például bevezette a magánnyugdíjalapokra vonatkozó nyugdíjreformját, és ezt a velünk szomszédos országok egyébként nem tették meg, éveken keresztül úgy tűnt, hogy a magyar költségvetés adatai sokkal rosszabbak, mint mondjuk, Szlovákiában vagy éppenséggel Lengyelországban. Mindez azért tűnt így, mert egyébként azokban az országokban továbbra is mindenki az állami nyugdíjalapokba fizette be a nyugdíjjárulékot, míg nálunk már nem teljes egészében, és almát hasonlítottak össze körtével.

Magyarország helyzete, a költségvetése is semmivel nem volt rosszabb, mint a szomszéd országoké, a rossz elszámolási rendszernek, a rosszul kialakított szabályoknak köszönhetően tűnt ez így, és ez egyébként rontotta az ország pozícióit az államháztartás finanszírozásánál, az adósságszolgálatnál, plusz kamatfelárhoz vezetett.

Én éppen ezért azt gondolom, hogy ezek a szabályok, amiket most a parlament elé terjesztünk, mindenki számára elfogadhatóak, és egyáltalán nem lazítják fel a költségvetési politikát. Ezt mondom azoknak a független bíráló szervezeteknek is, mint például a Költségvetési Tanácsnak, akik ma ezt sérelmezték. Azt gondolom, hogy a Költségvetési Tanácsot nem azért hoztuk létre, hogy nullára csökkentse egy kormány mozgásterét, hanem azért hoztuk létre, hogy felhívja a figyelmet arra egy aktuális költségvetés megalkotása során, hogy egyébként abban a költségvetésben milyen későbbi problémák lehetnek, és azokat a parlament meg is tudja fontolni.

Abban az esetben, ha ilyen szigorú szabályokat és eljárási rendet hagynánk életben, akkor a Költségvetési Tanácsra gyakorlatilag nem is lenne szükség. Az más kérdés, hogy ebben az esetben a magyar parlament képtelen lenne módosítani a költségvetést, vagy bármilyen kis eltérés esetén gyakorlatilag minden negyedévben pótköltségvetési eljárás keretében negyedévről negyedévre módosíthatná a saját költségvetését. Ez Magyarországot, azt gondolom, nagyon rossz színben tüntetné fel.

Éppen ezért tisztelettel javaslom képviselőtársaimnak, hogy fogadják el ezt a módosítást, és támogassák a parlamentben minél hamarabb történő keresztülvezetését, mert azt gondolom, ez a gazdaságpolitika számára megadja azt a szükséges mozgásteret, amely a mai nehéz európai és világgazdasági viszonyok között mindenképpen szükséges a kormány és a parlament számára, nem elfelejtve azt, hogy más európai uniós tagállamokban, szomszédainknál éppúgy, mint Nyugat-Európában ez a mozgástér a legtöbb kormány és nemzeti parlament számára rendelkezésre áll. Ráadásul az Európai Unió ezt a típusú mozgásteret semmilyen formában nem igyekszik, és nem is tartja kontroll alatt.

Az Eurostat szabályainak az az új szabályrendszer, amit most javasolnánk, tökéletesen, minden igényt kielégítően megfelel. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 320 2010.06.28. 9:50  299-321

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel a tényleg késői órára, csak röviden fogok reagálni. Hadd kezdjem azzal, hogy az Országgyűlés bizottságainak a vitái során mindössze egy olyan frakció volt, amely akkor még nem támogatta a törvényjavaslatot, ez - úgy látom a parlamenti vitát elnézve - időközben háromra növekedett. Ez azért a képviselőtársaim következetességéről a bizottsági munka és a parlamenti plenáris ülés között nagyon sok mindent elmond.

A másik oldalról szeretném elmondani azt, hogy nagyon sajnálom, hogy Nyikos képviselő úr, a Jobbik képviselője elmondta a hozzászólását, és időközben távozott, de azért kénytelen vagyok egy-két dologban reagálni arra, amit elmondott. Azt gondolom, olyan nagyon kevés ország van, ahol egyébként a parlament kizárólagosan ellenőrzi a költségvetés felhasználását. Ezek az úgynevezett elnöki típusú demokráciák, ahol tehát az elnök maga nevezi ki a kormány tagjait, maga terjeszti be a költségvetést, és a parlament ebben a tekintetben valóban nagyon erős, állandó ellenőrző szereppel bír. Ilyen például az Egyesült Államok, de tipikusan nem ilyen Anglia, tipikusan nem ilyen egyébként Németország, és természetesen - mivel nem elnöki berendezkedésben vagyunk - nem ilyen Magyarország sem. Tehát itt azért a költségvetés tekintetében nem kell azt elvárni, amit mondjuk, az amerikai kongresszus megtett, erre LMP-s képviselőtársaim figyelmét is felhívnám.

Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy egyáltalán nem áll szándékunkban eltitkolni, hogy mit gondolunk az állami vállalatokkal kapcsolatos tőkejuttatások, illetve tőkemozgások költségvetési egyenlegre gyakorolt hatásáról, én is kitértem erre az expozémban, méghozzá elég részletesen. És kicsit részletesebben is szívesen kitérek; nekünk pont az volt a problémánk, ezért írtuk, hogy értelmezhetetlen. Mert ha arról lett volna szó, hogy az adott évben a finanszírozási hiányát vagy adott esetben a finanszírozási többletét kell figyelembe venni a költségvetésben, akkor azt mondanám, hogy ez egy értelmezhető megfogalmazás lett volna. De az a baj, hogy nem erről volt szó, hanem tőkéről beszélnek.

Most csak egy példával hadd világítsam meg önöknek: ha például valamelyik állami vállalatnak 100 milliárd forinttal lezuhanna a tőkéje, akkor elvileg, a mostani szabályok értelmében, ha így vesszük, de nem így vették egyébként 2010-ben sem, akkor meg kellene jelennie a költségvetési deficitben. Például a visszavásárolt Malév 100 milliárdjának már régen ott kellene lenni a költségvetési deficitszámban, mégsem így volt, és a Költségvetési Tanács sem így gondolta. Ebből látszik, hogy - finoman szólva - a megfogalmazás és a valóság között e téren óriási különbség van. Ugyanis az, hogy mi történik egy állami vállalatnál, és annak mikor van finanszírozási oldala, mikor jelent az effektíve casht a költségvetés számára, az másik kérdés, és amikor azt jelenti, akkor az meg is fog jelenni a költségvetési hiányban, az általunk benyújtott javaslat szerint is, ahogy egyébként a normális elszámolási rendek minden alkalommal működnek.

Ugyancsak szeretnék kitérni arra, hogy a költségvetés elfogadási szabályainál - ez a november 15. - csendben hívom fel a figyelmüket arra, hogy a nemzetközi költségvetési sztenderdek értelmében egy parlament általában - és ettől a magyar gyakorlat eltér - el sem szokta kezdeni tárgyalni a költségvetés kiadási oldalát, amíg nem fix a bevételi oldala, tehát amíg nem fogadta el az adótörvényeket a parlament. Ezeket a hatályos jogszabályok alapján a magyar parlamentnek november 15-éig kell elfogadni.

Tehát ha a nemzetközi sztenderdekhez igazodnánk, akkor a magyar parlament a kiadási oldal tárgyalását csak november 15-e után kezdhetné meg. Ehhez képest mi azt mondjuk, hogy ilyenre csak egy alkalommal kerüljön sor, nevezetesen: a választások évében. Egyébként megjegyzem képviselőtársaimnak, én már ültem itt a parlamentben költségvetési szavazáskor december 23-án éjszaka, volt erre példa. Tehát ha ehhez képest nézi, egyáltalán nem kizárt, hogy mondjuk, december 22-éig ülésezik egy parlament, akkor a november 15. és december 22. között nem három, hanem több mint öt hét telik el ebben a formában. Ne felejtse el, ez csak a választások évére vonatkozó rendkívüli szabály egyébiránt, bár fenntartom azt, hogy azt gondolom, nem érdemes egy költségvetés kiadási oldalát tárgyalni, amíg egyébként a bevételi oldalát száz százalékig nem ismerjük meg. Elvégre, ha az egyik módosításra kerül, akkor a másikat is át kell írni menet közben.

Az a bizonyos szigorú szabály, aminek önök a fellazításáról beszélnek, egyébként nagyon érdekes módon a költségvetés elsődleges egyenlegére vonatkozott - mivel láttam, hogy képviselőtársam felolvasta a - gondolom - szakértői hozzászólást, én kicsit többet foglalkoztam annak idején államháztartási pénzügyekkel -, arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy az elsődleges egyenleg azt jelenti, hogy a költségvetés deficitjét megtisztítjuk a kamatkiadásoktól. Most önmagában az elég súlyos probléma, és az elsődleges egyenleg változását hozhatja magával, hogyha mondjuk, a kamatkiadások árfolyammozgás miatt változnak. Hogyha így veszem, bár szerencsére a magyar költségvetésen belül - ezt meg Józsa alelnök úrnak mondom - mindössze 30 százalék az államháztartásban a devizaalapú adósság - szerencsére, ennél lehetne több is -, ez azzal jár együtt, de még ezen belül is egy jelentősebb árfolyammozgás önmagában előidézhetne pótköltségvetést, holott ez szerintem senkinek nem volt szándékában.

Azt gondolom, éppen ezért az a szabály, amit erre nézve beiktattak, nem értelmezhető, és arra azért szeretném felhívni főleg LMP-s képviselőtársaim figyelmét, hogy azért ne úgy tekintsék az előző kormányzatot, az MSZP-SZDSZ koalícióját, mint akik olyan nagyon akarták volna ezeket a szabályokat betartani. Ezeket a nagyon szép, tankönyvszerű szabályokat megfogalmazták, a következő kormány számára. Mert ha tényleg be akarták volna ezeket tartatni, akkor a 2008 végi elfogadásnál 2009. január 1-jével életbe léptették volna, de nem léptették életbe. Egyébként megjegyzem, hogy ha életbe léptették volna, akkor a Bajnai-féle csomagot május-júniusban a parlament nem tudta volna úgy lezavarni, ahogy egyébként lezavarta, sokkal hosszabb időt vett volna igénybe annak a tárgyalása.

És ha egyébként olyan nagyon nagyszerű állapotban lett volna a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, most, amikor átvettük a kormányrudat, akkor, azt gondolom, nem lett volna szükség a miniszterelnök úr gazdasági akciótervére, nem kellett volna 29 pontban a bevételek és a kiadások módosításával is tenni azért, hogy a megfogalmazott hiánycél egyáltalán tartható legyen. (Göndör István közbeszól.) Főleg azért, mert - tisztelt képviselőtársaim - május 31-éig a jelenlegi költségvetés a költségvetési hiánycél 85 százalékát szépen, lazán teljesítette. (Dr. Józsa István: A második félévben jönnek a bevételek.) A második félévben nem jönnek bevételek alapvetően, azok az első félévben ugyanúgy jönnek, mint a második félévben. Ezt az a tény is jól mutatta, Józsa alelnök úr, hogy 2008-ban, mondjuk, az első féléves - és akkor nem május 31-éig, június 30-áig - költségvetés a hiányának 85 százalékát, 2009-ben meg körülbelül a 65 százalékát teljesítette.

(23.50)

Ehhez képest úgy tűnik, hogy az örökség, amit hagytak, rosszabb, mint 2008-ban meg 2009-ben volt, amikor önök is szükségesnek látták egyébként a költségvetést korrigálni. Én tehát azt gondolom, hogy józan és egyébként átlátható szabályokat hoztunk ide, amelyek ráadásul a mozgásteret nem úgy bővítik, ahogy ez itt elhangzott, hiszen valójában a parlamentnek nem a pótköltségvetés erejéig - az már egy rendkívüli szabály -, hanem az általános költségvetés-módosítás a kiadási főösszeg 2,5 százalékára terjed ki, akkor már a parlament látja a mozgásteret. Ez egyébként a GDP-ben ma mérten körülbelül 1 százalékos mozgásteret jelent.

Én tehát azt gondolom, hogy ezen belül egy kormánynak ilyen típusú mozgásteret adni egyébként teljesen normális. Felhívnám a figyelmüket arra, hogy még az egyébként szigorúbban működő önkormányzati költségvetéseknél is rendszerint ekkora mozgásteret bőven szoktak hagyni. Azt gondolom, hogy éppen azért ezek a szabályok, amiket beterjesztünk, nemcsak hogy működőképesek, hanem egyébként megfelelnek a nemzetközi sztenderdeknek.

A Költségvetési Tanács, amikor kritikát fogalmazott meg, kicsit elméleti alapon kiindulva egyébként olyan szabályokat fogalmazott meg, amelyek példátlanul szigorúak lennének, és Európa legtöbb országában nem alkalmazzák őket. Itt az elméleti szakember és a gyakorlati végrehajtással foglalkozó - azt is mondhatnám, akár az államigazgatásban ülő - szakember közötti vitáról van szó.

Azt hiszem, hogy egy olyan gazdasági válsághelyzetben, amilyen ma a világban és Európában van, igenis szükség van arra, hogy legyen gyors reagálási képessége egy kormányzatnak a költségvetés területén, és legyen egy gyorsabb eljárási rendje a parlamentnek, ha a költségvetéshez hozzá kell nyúlni. Mi ezeket biztosítjuk a magunk részéről, és azt gondolom, hogy ezzel egyébként továbbra is egy átlátható költségvetést teremtünk meg, tiszteletben tartva a Költségvetési Tanács véleményét, akiknek viszont az én meggyőződésem szerint az a feladatuk, hogy az aktuális költségvetés problémáira hívják fel a figyelmet számok szintjén, és ne a költségvetés eljárási rendjével foglalkozzanak, mert a költségvetés eljárási rendje ahány országban, egyébként annyiféleképpen alakul. Ezt az a tény is jól mutatja, hogy az Európai Unió az Eurostat keretében ebben engedi a legnagyobb szabadságot a tagállamoknak. Sokkal nagyobb szigorúságot ír elő a bevételek oldalán, sokkal nagyobb szigorúságot ír elő több elszámolási kérdésben. Ebben viszont elég nagy szabadságot enged, talán nem véletlenül. Ennek a szigorítása egyébként még az elmúlt hónapok beszélgetéseiben sem merült fel az Európai Unió vezetői között.

Azt gondolom, hogy a kritikák és a félelmek elméleti oldalról talán jogosak, de azt gondolom, gyakorlati oldalról nem megalapozottak. Ezért még egyszer kérném képviselőtársaimat, reménykedem abban, hogy esetleg a kormánypárti frakciókon kívül az ellenzék soraiban is lesznek olyan képviselők, akik támogatni fogják ennek az államháztartási törvényjavaslatnak az elfogadását.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 92 2010.06.30. 2:13  87-119

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem kívánok többször hozzászólni a részletes vita szakaszában, elvégre én azt gondolom, alapvetően még ugyanarról beszélünk, de szeretném leszögezni itt és most: amennyiben szocialista képviselőtársaim komolyan gondolták volna ezt a törvényt, amelyet 2008 végén elfogadtak, akkor nem 2010-ben léptették volna hatályba, hogy csak az új kormányra legyen érvényes, hanem már 2009-ben. Talán nem véletlenül 2010-ben léptették csak hatályba. Jelzem, hogy ha ez hatályban lett volna, akkor a Bajnai-csomagot a parlament nem egy hónap alatt fogadta volna el 2009 májusában és júniusában, hanem egy körülbelül három-négy hónapos tárgyalási rend során. Érdekes módon ez akkor nem volt érdekes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez érdekes és fontos lett volna a számukra, akkor nem sírtak volna folyamatosan 2008 végén - emlékszem - a gazdasági bizottságban és a költségvetési bizottságban, hogy milyen tűrhetetlen, ezt a rossz törvényt az SZDSZ erőlteti rá az MSZP-re. Ezt egészen konkrétan Józsa képviselő úrtól kezdve jó néhányan mások is elmondták, még a bizottsági jegyzőkönyvekben is, nézzenek utána.

A másik oldalról szeretném leszögezni: ha úgy maradna az államháztartási törvény, ahogyan azt elfogadták, akkor az gyakorlatilag egy beépített bomba volt az előző kormány részéről, és lehetetlenné tenné a mostani kormány mozgásterét. Gyakorlatilag pontosan azért van szükség a módosításra, hogy egy esetleges gazdasági nehéz helyzet idején gyorsan tudjon reagálni a kormányzat, gyorsan tudjon reagálni a parlament.

(11.00)

Példátlanul szigorú javaslatot fogadtak el, olyat, amilyet Európában szinte egyetlen más országban sem alkalmaznak, és magukra nézve persze nem tekintették kötelezőnek. Ez egy teljesen szokásos eljárási rend annak a koalíciónak a részéről, amelyik mindent megígért a következő kormány kontójára, és minden szigorú intézkedést persze csak a következő kormány kontójára léptetett életbe. Éppen ezért az ezektől a szabályoktól való visszalépés és az államháztartási törvénynek ebből a szempontból egy átláthatóbb és rugalmasabb rendben történő működtetése valójában mindannyiunk, bizonyos értelemben még az ellenzék is, de elsősorban az ország érdeke. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 96 2010.06.30. 1:58  87-119

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért vagyok kénytelen reagálni, mert Tukacs képviselőtársam nem mondott igazat. 2008 végén azt a törvényjavaslatot, amelyben az államháztartási törvénynek azokat a szabályait rögzítették le, amelyeket most módosítani kívánunk, a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciói nem szavazták meg. És azért nem szavaztuk meg, mert már akkor sem értettünk vele egyet. Tehát az, amit Tukacs képviselő úr az előbbiekben mondott, egész egyszerűen nem igaz. Tehát számítani lehetett rá, hogy kezdeményezni fogjuk ennek a módosítását, mivel ezzel már 2008 végén sem értettünk egyet.

A másik oldalról szeretném leszögezni, képviselő úr, hogy a Költségvetési Tanácsnak az én meglátásom szerint kicsit az a feladata, mint az Alkotmánybíróságnak egy másik esetben. Az Alkotmánybíróság a törvényekről mond véleményt, a Költségvetési Tanács pedig a költségvetésről, de az Alkotmánybíróság nem mond véleményt az alkotmányról, és természetesen a Költségvetési Tanácsnak sem az a dolga, hogy alapvetően a költségvetés eljárási rendjeiről, hanem annak a tartalmáról nyilvánítson véleményt. Ezért hoztuk létre a Költségvetési Tanácsot annak idején. Kicsit tehát úgy érzem, hogy félreértésben vannak, amikor ezt a véleményüket megfogalmazzák.

Azt pedig ne felejtsék el - ezt azért még egyszer szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, csak hogy értsék -, abban az esetben, ha ezeket az államháztartási szabályokat életben hagynánk, akkor egyetlenegy árfolyamváltozás bőven elegendő ahhoz, hogy a költségvetéshez - miközben reakciót várnak tőlünk a piacok, reakciót várnak az emberek - csak egy körülbelül három hónapos egyeztetési folyamat keretében lehessen hozzányúlni. Európa egyetlenegy országában sincs ez így. Azt gondolom, hogy azokat a példátlanul szigorú szabályokat 2008 végén önök már a következő kormányra akarták rátestálni, a következő kormány mozgásterét akarták tudatosan elvenni. Mert ha nem így van, képviselő úr, akkor hadd kérdezzek vissza még egyszer: miért nem léptették életbe 2009. január 1-jével? Akkor miért nem volt ez fontos önöknek?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 50 2010.07.06. 16:30  19-152

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Több hozzászólásban elhangzott előttem az a vezérgondolat, ami ennek a törvényjavaslatnak a beadását is jellemezte, miszerint Magyarországon szükség van a pénzügyi stabilitás megteremtésére, a gazdasági növekedés újraindítására, a versenyképesség megteremtésére, és természetesen szükség van olyan lépésekre, amelyek egyébként erősíthetik a társadalmi szolidaritást.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezekre egyébként - és én azért erre szeretnék határozottan kitérni a hozzászólásomban - azért van szükség, mert az előző, a Magyar Szocialista Párt által vezetett kormánytól sikerült egy olyan gazdasági helyzetet örökölni, amelyben nem volt pénzügyi stabilitás, nem volt gazdasági növekedés, egyébként az ország nem volt versenyképes, és azt is tegyük hozzá, hogy az egyik legnagyobb adminisztrációs teher, az egyik legnagyobb bürokrácia terhelte a magyar vállalkozókat és a magyar embereket, nemcsak Európában, hanem még világviszonylatban is. Azt gondolom, hogy erről tudniuk kell azoknak, akik ma követik az Országgyűlésben ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, mert ez hozzátartozik az igazsághoz.

Hozzátartozik az például, tisztelt képviselőtársaim, hogy még mi is meglepődtünk akkor - bár sejtettük, hogy a Bajnai-kormány által oly fennhangon tökéletesnek hirdetett 2010. évi költségvetés azért nem teljesen olyan, amilyennek hirdették -, de még mi is meglepődtünk akkor, amikor kiderült, hogy mire átadták a kormányrudat, gyakorlatilag elköltötték az egész évre tervezett költségvetési deficitet. Ilyenre azért Magyarországon az elmúlt időszakban gyakorlatilag még nem volt példa.

Tegyük hozzá, tisztelt képviselőtársaim, azt is... (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Én elhiszem, hogy a szocialista padsorokban fáj az igazság, de attól még el fog hangzani itt a mai napon, attól tartok, hogy többször is el fog hangzani az ülésteremben. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzátartozik ehhez az is természetesen, ha összevetjük 2006-tal a 2010-es helyzetet, akkor meglepő hasonlóságokat fogunk tapasztalni. (Lendvai Ildikó: És 2002?) Tehát azt vesszük észre, hogy a 2006-os választási kampányban is nagyon sokszor hallhattuk az ország gazdasági helyzetéről szóló érveket, és aztán csak a választások után derült ki, hogy valójában mi is van abban a költségvetésben, amit akkor elfogadott a parlament. És mit ad isten, most is ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim. Mert ne felejtsük el, hogy valóban az történt, hogy önök nemes egyszerűséggel elköltötték az egész évre tervezett költségvetési deficitet a költségvetésen belül. Ez pedig az új kormánytól igényelte azokat a lépéseket, amelyek a pénzügyi stabilitás megteremtéséhez vezetnek. Ha valóban jó lett volna az a költségvetés, ma nem kellene a pénzügyi stabilitásról gondoskodni, hanem koncentrálhatnánk arra a feladatra, amit egyébként szintén nem tettek meg, hogy az országban legyen gazdasági növekedés, és a versenyképesség helyreállítását célzó intézkedések is bekövetkezzenek.

Tisztelt képviselőtársaim részéről itt nem egyszer elhangzik a kritika, hogy egyébként milyen kevés, amit a gazdasági növekedés érdekében meg a versenyképesség megteremtése érdekében tesz ez a csomag. De megjegyzem, közben pedig bejelentik, hogy egyébként támogatják azokat a javaslatokat, amelyek benne vannak. Én csak azt a kérdést teszem fel, ha ez így van, nem egészen két hónapja még önök voltak kormányon, miért nem tették meg akkor. Miért nem tették meg azokat a lépéseket, amelyek mondjuk azokat az adóteher-csökkenéseket jelentik, amit mondjuk ez a törvényjavaslat önmagában megtesz, és végigvisz? Azt gondolom, erre akkor is lett volna lehetőség, egy kicsit több odafigyeléssel és egyébként valóban olyan szándékkal, amely nemcsak arról szólt volna, hogyan tudják még eltölteni kormányon a hátralévő időt, hanem egyébként arra is szolgált volna, hogyan tudnak az ország számára kedvezőbb gazdasági helyzetet teremteni.

Érdemes arról is beszélni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a helyzet, amit örökül hagytak, egyébként még milyen csapdákat rejtett önmagában. Mert ne feledkezzünk el arról, hogy a pénzügyi stabilitásról nemcsak azért kell ennek a törvényjavaslatnak a keretében gondoskodnia a kormányzatnak, mert egyébként a költségvetési hiány egész évre tervezett mértékét elköltötte a Bajnai-kabinet, hanem azért is, mert emellett még csapdák sorozatát hagyta ott a költségvetésben. Ilyen csapda például az, amiről egyébként nem feltétlenül ebben a törvényjavaslatban, de a 29 pont bejelentésekor gondoskodni kellett, elvégre, ha a kilakoltatási moratóriumot például április 15-ével nem függesztették volna fel, akkor nem lett volna az a másfél hónap, amíg az új kormány megalakul és tud intézkedni. Ez alatt a másfél hónap alatt nem került volna valószínűleg jó néhány ember abba a lehetetlen helyzetbe, hogy ebben az időszakban teszik meg a bankok azokat a lépéseket, amikor - mondjuk - elárverezik a lakásaikat. Ez nyilvánvalóan egy olyan helyzet volt, amit szándékosan hagytak örökül az előző kormányzat tagjai.

Azt gondolom, ilyen az a szituáció is, hogy miközben egy pénzügyileg abszolút instabil költségvetést hagytak hátra, aközben gondoskodtak arról, hogy jelentősen megszigorítsák azokat a szabályokat, amelyekkel mondjuk a költségvetés módosítását a parlamentben le lehet bonyolítani.

2008 végén fogadták el ezeket a szabályokat, természetesen csak 2010-ben léptették életbe. Én csak szeretném emlékeztetni önöket, ha azokkal a szigorú szabályokkal éltek volna akkor, amiket a mostani kormányra örökül hagytak, akkor valójában a Bajnai-csomagot a parlament nem tudta volna 2009 májusában-júniusában elfogadni, hanem ahhoz egy körülbelül három hónapos tárgyalási rendre lett volna szüksége. Természetesen magukra nézve ezeket a szabályokat nem tekintették kötelezőnek.

Érdemes arról is szólni, képviselőtársaim, hogy a társadalmi szolidaritás érdekében ez a törvényjavaslat megfogalmaz bizonyos olyan intézkedéseket, amelyeket én helyesnek tartok, és a Fidesz képviselőcsoportja nevében is támogatok. Ilyen például a bankadó bevezetése vagy éppenséggel ez az ominózus 98 százalékos különadó.

Természetesen ma szocialista képviselőtársaim fennen hangoztatják, hogy mennyire kell félteni a közalkalmazottakat és köztisztviselőket Magyarországon. Arról nem beszélnek persze, hogy szándékosan próbáltak otthagyni rengeteg olyan embert vezető beosztásban is (Gúr Nándor: A főtisztviselőkről beszélünk.), és annak ellenére, hogy botrányok voltak, nem módosították azokat a szabályokat, amelyek tízmilliós és százmilliós végkielégítések fizetését és mindenféle jutalmak, titoktartási pénzek és egyebek kifizetését tették lehetővé. (Gúr Nándor: A főtisztviselőkről beszélünk. Emlékszik rá?) Gondolom, most arra vártak, hogy amikor elkövetkezik a kormányváltás, akkor több száz, nagyon jó helyzetben lévő elvtárs majd ezeket a felmentési pénzeket fel fogja tudni venni, tízmilliós, százmilliós nagyságrendű végkielégítésekhez, titoktartási pénzekhez jut hozzá, ugyanúgy, ahogy ez egyébként a BKV-ban megtörtént, mondhatni üzemszerű gyakorlatként működött a 2006 és 2010 közötti négy esztendőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 98 százalékos különadó ennek a rendszernek a megszüntetését szolgálja, beszéljünk erről egészen világosan és őszintén. Az a célja, hogy egyébként ne lehessen többé a közigazgatási szférában, illetve az ahhoz kapcsolódó állami vállalatoknál ilyen típusú végkielégítéseket kifizetni és ilyen szerződéseket kötni. (Gúr Nándor: Mennyit fizettetek a főtisztviselőknek?) Ne lehessen most, és ne lehessen később sem. Ennek a gyakorlatnak akarunk véget vetni. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez a javaslat abszolút igazságos, és a társadalmi szolidaritást szolgálja.

A bankadó bevezetése tekintetében pedig, tisztelt képviselőtársaim, sokszor elhangzik az a félelem, hogy jaj, jaj, jaj, majd át fogják ezt hárítani egyébként az emberekre. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Át is fogják!) Én azt gondolom, hogy az elmúlt négy esztendőben gyakorlatilag semmit nem tettek a szocialista kormányok annak érdekében, hogy az embereket a bankrendszer oldaláról ne érjék nagyon sokszor rendkívül hátrányos feltételek. Nem tettek semmit akkor, amikor mondjuk az előnytelen devizahitelek tömegét megkötötték, a kormány nem tett lépéseket, hogy az emberek figyelmét felhívja arra, hogy egyébként ez kockázattal jár együtt, és ezt a kockázatot az emberek fogják a későbbiekben viselni. Nem tettek semmit azért, hogy a bankok számára akkor jó üzletet jelentő hitelek egyébként ebben a formában, amelyek gazdagították akkor a bankszférát, azok esetleg a társadalmi szolidaritás formájában valahogy vissza is kerüljenek a költségvetésbe, és esetleg valóban ezeknek a terheknek az enyhítését szolgálják.

Azt gondolom, hogy ebben a formában ennek a pénzintézeti különadónak a bevezetése most a társadalmi szolidaritás irányába megtett helyes lépés; és nem szabad elfeledkezni arról, tisztelt képviselőtársaim - és remélem, ez ma még el fog hangozni itt a Házban -, hogy Magyarország ebből a szempontból élen járó szerepet tölt be, de Európa sok más országa az Európa Unióban ugyanezen gondolkodik, és ma azért nehezedik a magyar kormányra egyébként óriási nemzetközi nyomás a nemzetközi pénzügyi szervezetek vagy az Európai Bankszövetség részéről, mert itt próbálják elérni, mert ha itt sikerül kisiklatni, akkor valószínűleg nem fogják bevezetni Franciaországban, Németországban és másutt sem, de ha itt sikerül bevezetni, akkor ez jó példa lesz a franciáknak, a németeknek, hogy az egyébként már bejelentett lépéseket végigvigyék. Éppen ezért nagyon fontos törvényjavaslatot tárgyalunk ebből a szempontból, annak nemcsak magyarországi, hanem még európai jelentősége is van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes arról is beszélni, amiről kevesebbet beszéltek itt ebben a javaslatban: ugye, itt az adócsökkentések között van több olyan lépés, ami azt gondolom, nemcsak a versenyképesség növelése érdekében, hanem szimbolikusan is nagyon fontos.

(10.20)

Először történik meg az, hogy olyan szemléletű adótörvények kerülnek ide a tisztelt Ház elé, amelyek nem potenciális bűnözőnek tekintik az adóalanyokat, hanem olyan törvényjavaslatok kerülnek ide, amelyek feltételezik azt, hogy egyébként minden jó szándékú adóalany szeretné befizetni az adóját, ha tudja, ha az ő számára nem teremtenek lehetetlen feltételeket e téren, és egyébként törekszik is arra, hogy valóban lehetséges feltételeket hozzon létre.

Én azt gondolom, hogy a társasági adónak a csökkentése az ebbe a lépésbe tartozik. És ne felejtsük el, hogy ezzel egyébként Európán belül a legalacsonyabb szintre kerül a társasági adó mértéke, gyakorlatilag szinte az összes szomszédos országban magasabb ennél. Ha ezt nézzük, akkor Európában ma a legmagasabb adószint 35 százalék és a legalacsonyabb 10 százalék, és ha a környező országokat nézzük, Szlovéniában, Szlovákiában, Ausztriában és Romániában is egyébként magasabb a társasági adó kulcsa. Én azt gondolom, hogy ez önmagában is vonzó lesz a magyarországi vállalkozások számára, például elősegítheti azt a helyzetet, hogy ne legyenek olyan magyar kis- és középvállalkozások, amelyek azon gondolkodnak, hogy esetleg áthelyezik szomszédos országba a székhelyüket annak érdekében, hogy kedvezőbb adózási körülmények között tudjanak működni.

És hogy működhet-e ez a javaslat? Én azt gondolom, nagyon felelősen gondolkodott a kormányzat akkor, amikor ezt előterjesztette, mert kalkulált azzal, hogy ennek lehet költségvetési bevételkiesési hatása, annak ellenére kalkulált ezzel, hogy ez nem biztos, hogy így lesz. Mert ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy volt már ilyenre példa Magyarországon, amikor egyébként az akkor éppen szocialista pénzügyminiszter, bár nem adtak neki hosszú időt szocialista képviselőtársaim, Békesi László idején volt egy ilyen adócsökkentési javaslat, ami bekerült a Ház elé, ez akkor a felére csökkentette a társasági adó mértékét. 1994-95 fordulóján mindenki azzal számolt, hogy ez azzal fog járni, hogy majd csökkenni fognak a társaságiadó-bevételek, és kiderült, hogy nőttek, nem csökkentek.

Én azt gondolom, hogy ha nem is feltétlenül növekedéssel, de kisebb bevételkieséssel lehet számolni, és nem szabad elfelejteni azt a hatását, hogy üzenet a kis- és középvállalkozások számára, hogy érdemes egyébként áttekinthető gazdálkodást folytatni, nem éri meg az adóelkerülést választani, mert az állam nem akar számukra lehetetlen szabályokat teremteni.

Képviselőtársaim itt csúfolódnak természetesen azon a helyzeten, hogy mi történik akkor, amikor lehetővé tesszük a háztartásokban dolgozók számára az egyszerűsített bejelentési rendszert. Itt az elmúlt években szintén egy olyan politikát követett a szocialista-szabad demokrata kormányzat, amiről persze szívesen elfeledkeznek most már a két hónapja még kormányon lévő szocialista képviselőtársaim, hogy ezeket az embereket is potenciálisan bűnözőnek tekintették. Elfeledkeztek arról, hogy nem teremtettek munkahelyeket, éppen ezért rengeteg ember rákényszerült arra, hogy esetleg olyan típusú tevékenységet végezzen, akár egyszerűen takarítónőként, háztartási alkalmazottként, amiből valamilyen formában meg kellett élnie, és azért, mert lehetetlen szabályokat hoztak létre e téren, végig potenciális bűnözőnek érezte magát az az egyszerű kisember, aki mondjuk, ilyen foglalkoztatási jogviszonyban volt.

Én azt gondolom, az ő helyzetüket könnyítik meg ezek a változások, és ebből a szempontból nagyon komoly hatásuk lehet Magyarországon. És ne felejtsük el, azt gondolom, hogy ezekre a változásokra most és itt, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, a jelenlegi nehéz foglalkoztatási viszonyok között egyébiránt szükség van. Tehát ez is egy nagyon komoly pozitív része az ide elénk került javaslatnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról se feledkezzünk el, hogy ebben van a közszférán belül az átlagkereset egyfajta bérplafonjának a bevezetése, a 10 százalékos bérplafon, ami megint csak a szolidaritás egyik nagyon fontos üzenete. Én felháborítónak tartom, hogy miközben egyébként az előző kormányzatok gyakorlatilag folyamatosan hirdettek meg olyan csomagokat, amelyekkel az emberek zsebében vájkáltak, aközben a kinevezett állami vezetők egy jelentős részének a zsebében egyáltalán nem vájkáltak, sőt lehetővé tették azt, hogy Magyarországon ma van olyan, a közszférában dolgozó bankvezető, aki többet keres, mint az Amerikai Egyesült Államokban a vele azonos beosztásban lévő bankvezető. Ez egészen elképesztő! (Tóbiás József: Így van!) Azt gondolom, hogy ezen változtathattak volna, ha akartak volna - nem akartak rajta változtatni. Ugyanígy természetesen ez a gyakorlat máshol is működött. Én azt gondolom, a társadalmi szolidaritás érdekében nagyon helyes lépés, hogy az átlagkereset tízszeresében ezt a bérplafont a kormányzat bevezeti. Szükség van rá, azt gondolom, hogy az emberek is elvárják és igénylik is ezt a lépést.

És, tisztelt képviselőtársaim, a legvégén térjünk ki arra, számtalan elemét ugyan nem érintettem, de fogják majd más képviselőtársaim érinteni, hogy itt, ezen a törvényjavaslaton belül megtörténnek azok az első lépések, amelyek az adminisztrációs terhek csökkentését szolgálják. Nagy szükség van erre Magyarországon. Elsősorban azért van rá nagyon nagy szükség, mert valóban ez jelenti a magyar gazdasági növekedésnek, tőkevonzó képességünknek az egyik legfontosabb akadályát.

Én a Fidesz képviselőcsoportja nevében külön szeretném megköszönni a kormánynak, hogy egyébként gondolt arra, hogy ezeken belül még az árvíz utáni helyreállítási munkálatoknál is speciális szabályokat vezessen be, megkönnyítve azt az utat, ami ilyenkor az újjáépítésnél kell. Én ugyan nem árvízi, de saját személyes példát el tudok mondani tisztelt képviselőtársaimnak, azért, mert mondjuk, az előző kormánytól olyan szabályokat örököltünk, amilyet: itt, a Parlament közelében, a Balaton utcában egy tűzeset idején az újjáépítési engedélyezés fél évig tartott, fél évig nem tudtuk visszaköltöztetni a lakókat és elkezdeni az építkezést, mert addig kellett engedélyeztetni egyébként egy egyszerű, az eredeti állapotnak megfelelő helyreállítási munkát. Gondoljunk csak bele, hogy ez mekkora problémát jelentene, mondjuk, az árvízi területeken. Nagyon helyes, hogy a kormány ezeket az adminisztrációs tehercsökkentő lépéseket megteszi.

És itt sok kritika érte úgymond a költségvetési fegyelmet szolgáló intézkedéseket, de én ezek közül csak egyet kiemelnék, tisztelt képviselőtársaim. Ha önök azt gondolják, hogy ez nem fegyelemerősítő, hanem -fellazító, akkor mivel magyarázzák azt a szocialista képviselők, hogy miközben arról beszéltek, hogy milyen fegyelmezett gazdálkodást szeretnének, lehetővé tették a költségvetési intézményeknél a külön hitelfelvételt és eladósodást? Ezzel lehetetlen állapotot idézve elő, egyébként az államháztartáson belül is átláthatatlan helyzetet nagyon sokszor, hiszen ezeknek például a pillanatnyi államadósságba való beleszámítása is azért egy meglehetősen bonyolult kérdés volt.

Én azt gondolom, hogy a kormány, nagyon helyesen, félreteszi azokat a látszatintézkedéseket, amelyek egyáltalán nem a költségvetési fegyelem megerősítését szolgálták, megerősíti a biztosi rendszert, és megtiltja a költségvetési intézményeknél a hitelfelvételt. Azt gondolom, hogy ezek a lépések összességében is azok a praktikus és egyszerű megoldások, amelyek erősíteni fogják a költségvetési fegyelmet, és ezzel egyébként a Magyarországgal, a magyar költségvetéssel és a kormánnyal szembeni bizalmi indexet is, és ezért nagyon fontos lépések, amelyek ide a parlament elé kerültek. Így a Fidesz képviselőcsoportja nevében is szeretném arra kérni a frakciókat, hogy ha lehet, akkor ezt a törvényjavaslatot és ennek az intézkedéseit támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 92 2010.07.06. 1:47  19-152

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most már többször hallottam itt erre az ominózus luxusadóra vonatkozó kijelentéseket. Egyrészt idézzük fel a történetét, hogy ezt egy ingatlanadó keretében próbálta elfogadtatni az előző kormány a parlamenttel, ahol az ingatlanadóra vonatkozó részeket az Alkotmánybíróság jogellenesnek találta és megsemmisítette. A beszedési költsége minden ilyen típusú adónak meglehetősen magas, és most akkor beszéljünk tényszerűen a számokról. Az, amit itt annyira hiányolnak a képviselőtársaim, egészen pontosan 700 millió forint bevételt jelentett volna a magyar költségvetés számára az erre az évre vonatkozó adóbevallások alapján. Ez a 700 millió forint gyakorlatilag alig fedezi a beszedési költségeket.

Ezzel a szituációval, azt gondolom, úgy járunk el, legalábbis a magánszemélyek esetében, a cégek esetében ez a bevételi vonzat nagyobb, ott lett volna körülbelül 3,2 milliárd forint, de ott érdemi adócsökkentésről nem beszélünk, mert ott alapvetően a nagy teljesítményű gépkocsik után kivetett adó a cégautóadóban fog megjelenni a későbbiekben. Tehát ennek megfelelően inkább azt mondanám, hogy adminisztratív tehercsökkentésről beszélünk. Ebből a szempontból nagyon helyesen teszi a kormányzat, hogy egy olyan adótételt, amelynek a beszedési költsége közel megegyezik a bevételi oldalával, azt megszünteti, a másik oldalon pedig azt mondja, hogy a cégeknél egyszerűsíti az eljárást, és ebből a szempontból számukra egy bürokratikus terhet, bürokratikus nehézséget megszüntet.

Azt gondolom, hogy ez a hivatkozási alap, ami oly gyakran elhangzik ellenzéki oldalról, finoman szólva nem állja meg a helyét. Kérem képviselőtársaimat, ezeket a racionális érveket is mérlegeljék, amikor a hozzászólásaikat megejtik. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

(12.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 108 2010.07.19. 2:20  107-114

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Egy osztrák beruházó cég a magyar államhatártól körülbelül 640 méterre, Szentgotthárd városától 930 méterre akar felépíteni egy évi 325 ezer tonna hulladék elégetésére alkalmas égetőművet három nemzeti park közvetlen közelében. A szemétégető az osztrák városoktól távol épül, ahol az uralkodó széliránynak köszönhetően ráadásul alapvetően Magyarországot, azon belül Szentgotthárd és az Őrség területét érné el a környezetszennyezés.

Az elégetni kívánt hulladéknak csak 10 százaléka keletkezik az érintett Burgenland tartományban, ezért feltételezhető, hogy nem csak Ausztriában keletkező hulladékot kívánnak a térségbe szállítani.

Tisztelt Miniszter Úr! A tervezett hulladékégető-beruházásra az illetékes osztrák hatóságok minden magyar tiltakozás ellenére sajnos 2010 júniusában megadták a másodfokú engedélyt is. A döntés ellen az Osztrák Köztársaság közigazgatási bíróságán lehet panasszal élni.

Abban, gondolom, egyetértünk, tisztelt miniszter úr, hogy a Magyar Köztársaság Kormányának és Magyarországnak nem érdeke, hogy ez az égetőmű megépüljön közvetlenül a magyar határ szomszédságában. Ebben az esetben, gondolom, abban is van egyetértés, hogy a magyar kormánynak minden lehetséges eszközt figyelembe kell vennie, hogy ennek a beruházásnak az elindítását megakadályozza. Én egy olyan lehetőségre szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, ami ott lehetőségként megvan, hiszen az elégetni kívánt 325 ezer tonna hulladék 75 százalékát az osztrák fél vasúton akarja ideszállítani. Ez a terület csak egy magyar oldalról induló vasúti szakaszon keresztül közelíthető meg, tekintettel a hely adottságaira, ahol az osztrák vasútvonal belép magyar területre, és azt követően magyar területen keresztül kanyarodik vissza a heiligenkreuzi szemétégető telephelyéül szolgáló ipari parkba.

Tisztelettel kérdezem miniszter urat: van-e lehetősége a magyar kormánynak, hogy ennek a vasútvonalnak a működtetését erre a célra megakadályozza, különös tekintettel arra, hogy 2008 óta ennek a vasúti vonalnak egyébként nincs érvényes használatbavételi engedélye? Ráadásul a vonatkozó nemzetközi egyezmények is tiltják azt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy Magyarország területét hulladékszállításra tranzitútvonalként felhasználják. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 36 2010.07.21. 17:07  35-219

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom kimeríteni ezt a 25 perces időkeretet, mert azt gondolom, hogy a nap folyamán még amúgy is lesz mód arra, hogy a részleteket egy kicsit alaposabban is megvitassuk.

Kezdjük talán azzal, hogy mi az a törvényjavaslat, amely most ide, a tisztelt Ház elé került egy vitára. Ez a törvényjavaslat nem konkrétan egyes médiákhoz tartozó területek szabályozásáról szól, hanem ez egy átfogó szabályozási javaslat. Egy olyan átfogó szabályozási javaslat, amely lényegében az egyébként már eléggé elavult 1986-os sajtótörvény felváltására irányuló első lépés, és előkészítése egy új, átfogó médiatörvénynek, amely majd a részletszabályokat is tartalmazni fogja.

Ennek megfelelően az a törvényjavaslat, amely a Ház elé került, egy úgynevezett médiaalkotmány, tehát egy átfogó szabályozás, de egy átfogó szabályozás alapelveinek a gyűjteménye. Ezeknek az alapelveknek az a célja, hogy kimondja, hogy a magyar sajtóban azokra a meghatározó orgánumokra, amelyek egyébként az emberek számára, tehát az állampolgárok számára a tájékozódás lehetőségét adják, és a tájékoztatást nyújtják, átfogóan egységes szabályok vonatkozzanak.

Ezek az egységes szabályok - én azt gondolom - ebben a médiaalkotmányban, amely elénk került, alapvetően három területet céloznak meg. Egyik oldalról általános kötelezettségeket írnak elő, itt gondolok a tájékoztatás kötelezettségére. Másrészt általános és egységes szabályokat alkotnak arra nézve, hogy miként lehet a médiumokban esetleg megjelenő hamis hírekkel szemben helyreigazítást kérni, illetve helyreigazítást kapni. Ezt tartalmazza a válaszadás joga a médiaalkotmányon belül. És végül a harmadik terület, amiről beszélünk, az pontosan újságírók, tehát a médiumok munkatársainak a védelmét szolgáló intézkedések, például az oknyomozó újságírás védelme, a szerkesztői szabadság védelme vagy éppenséggel az információforrások megvédésének a lehetőségét nyújtó szabályozás.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék akkor talán először azzal foglalkozni, hogy mi az, amire kiterjed maga a törvényjavaslat. Amire kiterjed a törvényjavaslat, kezdjük azzal, hogy egyik oldalról jelenleg is a sajtótörvény hatálya kiterjedt értelemszerűen az elektronikus médiumokra, és kiterjedt a nyomtatott, tehát a print sajtó területére. Ez a javaslat kiterjeszti ezt a területet abban az értelemben, hogy kiterjeszti a lekérhető tartalmakra, audiovizuális, illetve hangsorozatokból álló tartalmakra. Itt megjegyezném, hogy ez egyébként az Európai Unióval kapcsolatos kötelezettségünk is, hiszen az Unió ezzel kapcsolatos irányelve idevonatkozóan előírja szabályozás megalkotását és kiterjesztését. A másik oldalról kiterjeszti internetes orgánumokra, de itt az alapvető internetes hírszolgáltatást végző nagy portálokra. Ez egy örök vita, hogy erre ebben a formában szükség van-e.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt szeretném leszögezni önöknek, hogy ma már ezeknek a médiumoknak a szerepe meghatározó. Az általuk nyújtott tartalom azonban más kritériumok és megítélés alá esik, mint ami alá adott esetben a nyomtatott sajtóban lévő tartalmak kerülnek, vagy éppenséggel az audiovizuális médiumokban megjelenő tartalmak kerülnek. Azt gondolom, hogy ez nem indokolt, tehát itt is szükség van egységes szabályozásra.

A másik oldalról pedig szeretném leszögezni, hogy azt gondolom, ez semmilyen módon nem a szabadság korlátozására, éppen ellenkezőleg, a felelősség kérdésére helyez egy hangsúlyt a tájékoztatás oldaláról nézve, és a szabadságot nem korlátozza, hanem bizonyos értelemben tágítja is. Tágítja, hiszen ezekre az orgánumokra is kiterjeszti azokat az általános alapelveket, amelyek például az oknyomozó újságírás védelmére, a szerkesztői szabadság védelmére vagy éppenséggel az információforrások szabadságára vonatkoznak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az internet területén már az elektronikus kereskedelemről szóló törvény volt az első, amely bizonyos szabályozási alapelveket rögzített 2001-ben. Emlékszem, még akkor a Házban éppen az informatikai és távközlési bizottság elnöki posztját töltöttem be, és akkor a törvényjavaslat kormánypárti oldalról történő vitájában én képviseltem vezérszónokként a Fidesz akkori frakcióját, és akkor is hallottam ellenzéki padsorokból nagyon sokszor azt, hogy ez egy tűrhetetlen törvényjavaslat, az internet korlátozását és szabályozását célozza.

Most eltelt kilenc esztendő az elektronikus kereskedelemről szóló törvény megalkotása óta, és legutóbb, amikor a kulturális és sajtóbizottság ülésén hallgattam végig az észrevételeket, akkor örömmel hallottam azt, hogy erre a törvényjavaslatra ma már mint olyan jó példára hivatkoznak, amelyik egyébként rendezte az internet területén a szabályozási kérdéseket. Tehát kilenc év alatt az is megszépült, és egyértelműen mutatja, hogy akkor is szükség volt rá. Én azt gondolom, hogy ma ebből a szempontból átfogó szabályozásra van szükség. Ugyanazokat az alapelveket akarjuk átemelni, amelyek az elektronikus kereskedelmi törvényben is találhatók, alapvetően a médiaalkotmány területére.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék kitérni még arra is értelemszerűen, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot megalkotjuk, akkor ezzel kapcsolatban mit jelent itt az általános tájékoztatási kötelezettség. Szeretném leszögezni, hogy ez alapelvek gyűjteménye, tehát nem azt jelenti, hogy konkrétan bármely tartalomra vonatkozóan elő lehet írni azt, hogy az az általános tájékoztatási kötelezettségnek a része. Ilyen szándéka, én azt gondolom, senkinek nincsen. Az eddigi médiatörvény működése során is gyakorlatilag láthattuk és tapasztalhattuk, hogy erre vonatkozóan a médiatörvény is egy általános testületet hatalmazott fel, ez volt a korábbi ORTT. Majd nyilvánvalóan, amennyiben a parlament a holnapi napon elfogadja a szabályozás új elemeit, akkor egy új testület lép ennek a helyére, de konkrét részletszabályok esetében a megítélés kérdésköre odatartozik, de az általános tájékoztatási kötelezettség elve eddig is ki volt mondva még az 1986-os sajtótörvényben is.

Azt gondolom, hogy arra kell törekedni a médiaalkotmány során, hogy egy általános megfogalmazást helyezzünk el. Ez az általános megfogalmazás pontosításra került, és itt szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy amikor a vitára sor kerül, akkor tekintsék úgy, hogy az előterjesztők szándékát és akaratát tükrözik azok a módosító indítványok, amelyeket L. Simon László képviselő úr nyújtott be az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. Ezeket az előterjesztő támogatja, tehát az ezekkel módosított tartalomról kérem, hogy folytassuk le a vitát. Erre vonatkozóan került sor pontosításra, például az általános tájékoztatási kötelezettség tekintetében is.

A másik ilyen inkriminált kérdés, amelyről nem egy alkalommal sor került vitára a tisztelt Ház falain kívül is meg a tisztelt Ház falain belül is, gondolok itt a bizottsági vitákra, az az úgynevezett válaszadás joga. A válaszadás jogának a tekintetében szeretném leszögezni azt, hogy ezt európai uniós elvek is előírják bizonyos tartalmak esetében, például az audiovizuális irányelv tekintetében, ott szerepel erre nézve egy általános előírás. Nyilvánvaló, hogy ennek egy pontosabb megfogalmazására van szükség. Magyarországon a sajtóval kapcsolatos jogszabályokban ilyen mind ez idáig nem szerepelt. Ez alapvetően a Ptk. keretein belül került megfogalmazásra.

Tekintettel arra, hogy itt is szeretném arra kérni a tisztelt Házat, hogy L. Simon László képviselő úr módosító indítványával együtt kezeljék ezt az ominózus tartalmat, azt kell mondjam önöknek, hogy előterjesztőként elfogadjuk azt, hogy a válaszadás jogát csak a ténybeli hazugságokra terjessze ki ez a bizonyos általános médiaalkotmány, amit most a tisztelt Ház tárgyalni fog. Ez tehát azt jelenti, hogy abban az esetben van lehetőség válaszadási jog gyakorlására, ha az adott orgánum, legyen az éppenséggel internetes felület, televízió vagy éppenséggel nyomtatott sajtó, az valamilyen bizonyíthatóan ténybeli hazugságot hangsúlyozott, illetve írt akár magánszemélyről, akár szervezetről vagy bármi másról.

Én azt gondolom, hogy ez egyébként az általános jogi normákkal, sőt csendben megjegyzem önöknek, a jelenlegi magyar bírói gyakorlattal is abszolút összhangban van. A jelenleg hatályos Ptk. nem fogalmazott meg szabályokat, például az internet területére. Csendben jegyzem meg, hogy az új Ptk., amely még nem lépett hatályba, már ezt a szándékot megfogalmazta, és pontosan azért fogalmazta meg, mert egyébként ez a bírói gyakorlatban is megjelent.

Konkrét eseteket lehet mondani, ahol például még bloggal szemben is ítéltek meg helyreigazítást ténybeli hazugság esetén annak ellenére, hogy ezt például az általunk beterjesztett szabályozás nem célozza meg, hiszen itt szeretném világossá tenni: mi az alapvető hírszolgáltatást végző nagy portálokat célozzuk meg a szabályozás tekintetében, és nem minden internetes tartalmat. Nem a tárhelyeken fellelhető minden internetes tartalmat, bár csendben hozzáteszem: nekem az a véleményem, hogy ha valaki egyébként egy blogban igazolatlan ténybeli hazugságot állít, akkor miért ne lehetne akár azzal szemben is ténybeli értelemben helyreigazítást kérni és a válaszadás jogát gyakorolni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek megfelelően, végighallgatva a kritikákat, az elhangzott véleményeket, és tudomásul véve azt, hogy nem igazán lehet pontos szabályozást alkotni e téren, az előterjesztők elállnak attól a szándékuktól, hogy kiterjesszük a válaszadás jogát a véleményre vonatkozóan is. Így tehát, mivel L. Simon László képviselő úr módosító indítványát támogatjuk, amennyiben a törvényjavaslat elfogadásra kerül, csak a ténybeli hazugságok esetén gyakorolható a válaszadás joga.

(10.20)

Azt gondolom, ez megegyezik - még egyszer hangsúlyoznám - a jelenlegi bírói gyakorlattal, objektív, jól körülhatárolható, és mindenképpen működőképes gyakorlathoz vezet el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Külön szeretnék még kitérni arra értelemszerűen, hogy azért ez a törvényjavaslat valóban az újságírók védelme tekintetében is nagyon fontos új jogszabályokat rögzít. Lehetővé teszi például azt, hogy az oknyomozó újságíró védelemben részesüljön. Lehetővé teszi azt, hogy információ forrását ne kelljen minden esetben föladnia, még egyébként vele szemben elindított jogi eljárások esetében sem. Nyilvánvaló, hogy ehhez egy közérdeknek kötődnie kell, hiszen csak a közérdek megléte esetén lehet azt mondani, hogy ott mindenképpen egy információforrást ebben a formában védeni kell. Magánszemélyek közötti olyan vita esetén, amiben mondjuk, közérdek nem merül fel, azt gondolom, erre vonatkozóan ezt kiterjeszteni nem lenne helyes, ennek megfelelően próbál precízebben fogalmazni az önök elé kerülő médiaalkotmány, illetve az azzal kapcsolatos szabályozás.

És végül nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni a szerkesztői szabadság védelmét, hiszen látjuk, hogy ma, a piacgazdaság világában azért alapvetően a médiumok nem egész egyszerűen csak alkotóműhelyek, ahol véleményeket fogalmaznak meg, ahol hírközlést végeznek, ahol tájékoztatást adnak, hanem nagyobbrészt üzleti vállalkozások is. És az üzleti vállalkozás esetében természetesen a tulajdonosnak mindig van egy súlya, szava.

Azt gondolom, azért kell a médiaszabályozás tekintetében is rögzíteni a szerkesztői szabadság védelmét, hogy ez adott esetben a tulajdonos szavával szemben jelentsen a szerkesztőségnek egyfajta szabadságot, lehetőséget és jogi védelmet. Az, hogy ezt az alapelvet a médiaalkotmány rögzíti, azt gondolom, ez egy nagyon fontos előrelépés, ilyen a jelenlegi szabályozásokban végül is ebben a formában nem szerepelt.

Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni a tisztelt Országgyűlésnek: a most a Ház elé kerülő médiaalkotmány azt a célt szolgálja, hogy felváltson egy egyébként elavult régi szabályozást, gondolok itt az 1986-os sajtótörvényre, és előkészítse az útját egy új médiatörvénynek, amely viszont már az átfogóbb és részletesebb szabályokat is magába fogja foglalni. Ez az alapelvek gyűjteménye, mely alapelvekben való egyetértés esetén alakítható ki majd nyilvánvalóan a következő esztendőben az új, átfogó médiatörvény.

És azt is szeretném leszögezni, hogy ennek a médiatörvénynek a módosítására mindenképpen szükség van, hiszen ne felejtsék el, tisztelt képviselőtársaim, ez a médiatörvény gyakorlatát tekintve az elmúlt több mint tíz esztendőben lényegében megbukott. Azok az elvek, amelyeket rögzíteni próbált, azok elvek maradtak, de a gyakorlatban egyáltalán nem működtek. Ezt nagyon jól mutatja a közmédiumok jelenlegi állapota, nagyon jól mutatja az, hogy nem érvényesült, bár volt szándék erre, de semmiképpen nem érvényesült az ellenzék és a kormánypártok közötti egyensúlyteremtés, hiszen nem egy alkalommal ezek a kuratóriumok működésükben ettől eltértek különféle jogi és politikai praktikák felhasználása esetén. Ebből nagyon jól látszik, hogy ha az általános alapelvek nem működnek ebben a tekintetben, akkor egy működőképes gyakorlat kialakítására van szükség.

Nyilvánvaló, hogy főleg a közmédiumoknál a működőképes gyakorlat kialakítását a többi törvényjavaslatunk szolgálta. Ez külön a közmédiumokról nem szól. Ez a most elénk került szabályozási javaslat általában és átfogóan foglalkozik a magyar sajtó világával, minden olyan jelentős orgánummal, amelyik egyébként az emberek informálódása, a ténybeli hírközlés tekintetében fontos szerepet játszik Magyarországon.

Nekem meggyőződésem, hogy ha ezt a szabályozást elfogadja az Országgyűlés, és ennek alapján indul el a részletszabályok kidolgozása, akkor alapvetően közelebb fogunk kerülni az európai normákhoz és a jelenleg Európában működő gyakorlathoz.

Végül még valamit szeretnék hangsúlyozni a tisztelt Országgyűlésnek. Itt az előterjesztő szándéka is az volt, hogy hosszabb időt hagyjunk ennek a törvényjavaslatnak a vitájára. Ennek megfelelően kértük azt, hogy bár az általános vita ma a tisztelt Házban lezajlik, lehetőség legyen arra, hogy a módosító indítványokat augusztus végéig be lehessen nyújtani az Országgyűlés elé, és akkor a szeptemberi ülésszakban már a bizottságokban van lehetőség arra, hogy egyébként ezeknek a módosító indítványoknak a megvitatásával fölkészüljünk arra, hogy esetleg új szempontokat is beemeljünk ebbe a szabályozásba, olyan szempontokat, amelyeket mondjuk, mi most nem tudtunk megoldani.

Vannak ilyen szempontok az én véleményem szerint is, például több alkalommal részben a sajtó különféle képviselőitől, részben a sajtó szakmai szervezeteitől is hallottam érveket arra vonatkozóan, hogy ha már foglalkozunk egyébként a szerkesztői szabadság védelmével, az újságírók védelmével, foglalkozunk a tartalomra vonatkozó általános szabályokkal, kötelezettségekkel, illetve a helyreigazítás, a válaszadás lehetőségével, akkor foglalkozzunk a szerzői jogoknak is egy bizonyos szintű védelmével, hiszen azokra vonatkozóan, az újságírói tartalmak és szerzői jogok védelmére vonatkozóan külön szabályok mindeddig nem fogalmazódtak meg, holott több helyen, például az európai gyakorlatban szerepelnek. Ez például egy olyan új szempont, amit én a magam részéről támogathatónak és egyébként jónak tartok, így abban az esetben, ha ezzel kapcsolatban megszületnek szöveges szabályozások, akkor készen állunk arra, hogy például ezeket az elveket esetleg itt a médiaalkotmányon belül megjelenítsük.

Én egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy képviselőtársaim részéről is megfogalmazódnak majd olyan új szempontok, amelyeket érdemes megvitatni. Én egyetlenegy valamit kérek a tisztelt képviselőktől. Azt a hozzáállást, ha lehet, akkor ne gyakorolják, hogy az lenne a legjobb, ha a médiaszabályok maradnának úgy, ahogy most vannak, hiszen látjuk, hogy az a gyakorlat, amely mind ez idáig működött, működésképtelen, nem működik és nem jó. És természetesen tudom, hogy majd mindenki megpróbál érveket és ellenérveket is felsorakoztatni, de azt gondolom - csendben teszem hozzá -, az sem helyes, hogy egyébként vannak olyan orgánumok és vannak olyan lehetőségek, amelyek néha politikai pártokhoz kötődnek, amelyek korlátlanul megtehetnek mindent, és úgy érzik, hogy rájuk nem vonatkoznak szabályozási elvek, nem vonatkoznak egyébként ugyanazok a szabályok, amelyek mondjuk, a média nagy részét már ma is kötelezik.

Azt gondolom, ez nem helyes. Az a helyes, ha mindenki, aki újságírással foglalkozik, mindenki, aki egyébként az emberek tájékoztatásában alapvető szerepet vállal, az azonos etikai elvek, azonos etikai normák, azonos jogok, azonos lehetőségek és azonos kötelezettségek mentén dolgozik és működik ebben az országban. Ezt a célt szolgálja az általunk az asztalra letett és a Ház elé most vitára bocsátott médiaalkotmány tervezete. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 194 2010.07.21. 1:26  35-219

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban nem erről folyik most itt a vita a Házban, ezt magam is tudom előterjesztőként, mégsem tudom megállni, és kénytelen vagyok felhívni Lenhardt képviselő úr figyelmét arra, hogy az a szemlélet, amit itt elmondott, a szlovák államnyelvtörvény szemlélete (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.), ami ellen harcolunk. Ha el akarjuk érni azt, hogy a Szlovákiában kisebbségben élő magyarok bátran használhassák a saját nyelvüket a parlamentben és máshol, és magyarul beszélhessenek, akkor azt gondolom, hogy Magyarországon egy német nemzetiségű embertől nem várható el, hogy feltétlenül tudjon magyarul. A jelenlegi jogszabályaink lehetővé teszik neki, hogy az ügyeit németül intézhesse, hogy ha megválasztják parlamenti képviselőnek, akkor németül szólalhasson fel. Nem kell tudnia magyarul!

Azt gondolom, ez így normális és így természetes. Ha ezt el akarjuk érni a Felvidéken élő magyaroknál, ha el akarjuk érni Romániában az erdélyi magyaroknál, akkor nem lehet kettős játszmát játszani a magyar parlamentben sem, mert ezzel önök ártanak a legtöbbet. Persze nem vagyok meglepve, hogy ugyanazt a szemléletet képviselik, mint Jan Slota pártja Szlovákiában, de ezt azért, képviselő úr, a leghatározottabban vissza kell utasítani. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 99 2010.07.22. 8:13  72-105

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban szeretnék válaszolni - legalábbis röviden - a vitában elhangzottakra; s tekintettel arra, hogy Novák Előd képviselőtársammal kezdem, ezért be is gomboltam a zakómat a tegnapi vitára való tekintettel.

Tisztelt Képviselő Úr! Az örömmel tölt el, hogy büszke arra, hogy sikerült végigolvasnia a benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslatokat. Higgye el, én azt gondolom, hogy ezekre a zárószavazás előtti módosító javaslatokra szükség van - arra a pontra is, amiről ön azt gondolta, hogy erre nincsen szükség -, én azt gondolom, hogy leginkább azért, mert egyébként polgári jogi alapelv, hogy a jóhiszemű szerzőt azért nem terhelheti felelősség, mert mondjuk, vele szemben egy másik fél valamilyen formában hibát vétett. Nem az a probléma, hogy ez most belekerül a médiatörvénybe, hanem az a probléma, hogy mind ez idáig nem volt benne.

Nagy örömmel hallom, hogy jobbikos képviselőtársaim mostanában hevesen védelmezik a Sláger Rádiót, de azért azt szeretném hozzátenni, hogy azt gondolom, hogy az az alapja ennek az ominózus szakasznak, amit Novák képviselőtársam is kritizált, hogy nemes egyszerűséggel az ellenkező irányba történő haladás vetne fel az én megítélésem szerint jogi problémákat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, a többi hozzászólásra - különös tekintettel a Lehet Más a Politika frakciójából érkező hozzászólásokra, vagy éppenséggel a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából érkező hozzászólásokra - szeretnék általában válaszolni azzal, amit önök kritizálnak, és az ellenkezőjét szeretném bebizonyítani.

Nagyon gyakran elhangzik, hogy ez a szabályozás úgymond nem EU-konform, tehát nem felel meg az Európai Unióban működő gyakorlatnak. Nos, tisztelt képviselőtársaim, akkor én most néhány európai példát villámgyorsan végigvennék, csak azért, hogy világosan tisztában legyünk ezzel.

Önök kritizálták azt, hogy a konvergens hatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki. Tisztelettel szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a brit konvergens hatóság vezetőjét, így annak elnökét is, meg tagjait is a kulturális, média- és sportterületért felelős miniszter nevezi ki, és ezt senki nem kritizálta sem az Európai Unióban, sem pedig Angliában, és senki nem gondolja úgy, hogy ez, mondjuk, ebben a formában a BBC függetlenségét sértené. Számos országban a különálló hírközlési hatóság elnökét is nemes egyszerűséggel a kormány nevezi ki, például Svédországban, Németországban vagy éppenséggel Ausztriában.

Azt is kritizálták - mondván, hogy a kormány kezébe ez óriási hatalmat ad -, hogy az autonóm médiatanács elnökét a miniszterelnök jelöli, és a parlament választja. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez pontosan így van Hollandiában, ahol nem is a miniszterelnök jelöl, hanem mondjuk, egy miniszter jelölése alapján az uralkodó nevezi ki a médiahatóság elnökét. Svédországban a kormány teszi ugyanezt; Írországban a kormány nevezi ki a tagokat, tehát még a parlament sem kell hozzá. A dán médiahatóság esetében a kulturális miniszter nevezi ki a tagokat. Bosznia-Hercegovina - ez mondjuk, ebből a szempontból talán nem európai példa - a dán példát vette alapul, és ott pontosan ugyanez történik, tisztelt képviselőtársaim.

Kritizálták azt is, hogy hatalomcentralizáció alakul ki, az elnök egy személyben a hatóság és a médiatanács elnöke is. Tisztelt Képviselőtársaim! Konvergens hatóságoknál ez általában így van, Nagy-Britanniában is - amire már az előbbiekben utaltam -, Finnországban is és Ausztráliában is, hogy csak példákat mondjak önöknek. Ebből is kettő olyan európai uniós tagállam, ahol sem az Európai Unió illetékes szervei, sem pedig egyébként az Európai Unió más tagállamai soha nem kritizálták ezt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elég gyakran elhangzik kritika arra nézve, hogy a közszolgálati média kuratóriumának a tagjait a parlamenti pártok mandátumarányosan delegálhatják ebben a formában.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez Ausztriában pontosan így van. Ausztriában az ottani közszolgálati televíziót felügyelő Stiftungsrat kuratórium tagjaiból hatot a szövetségi kormány nevez ki a parlamenti pártok javaslata alapján és a parlamenti erőviszonyok figyelembevételével, tisztelt képviselőtársaim; valahogy mégsem Európai Unió-ellenes ez a gyakorlat. Ugyanez a helyzet egyébként Finnországban és Csehországban is, tisztelt képviselőtársaim.

Ugyancsak elhangzott komoly kritika arra nézve, hogy a közszolgálati médiumok vezérigazgatóit a médiatanács javaslatára nevezi ki a kuratórium. Ugyanez a helyzet Franciaországban, és ugyanez a helyzet Angliában, ahol - külön szeretném felhívni még egyszer tisztelt képviselőtársaim figyelmét - a kormány által kinevezett trust, tehát kvázi olyan jogkörű szerv, mint a hazai jogi kuratórium, nevezi ki a BBC igazgatótanácsának elnökét és végrehajtó jogkörű vezetőjét, a director generalt. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott még csak a parlamentet sem használják fel erre a célra. Angliában mindenki elfogadja, hogy gyakorlatilag a BBC vezetését a kormány nevezi ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezek a gyakorlatok az Európai Unió joggyakorlatának megfelelnek, ha ezeket ott egyébként elfogadják, akkor azt gondolom, hogy az ezeket a példákat alapul vevő magyar médiatörvény-módosítással nincsen probléma. Az igazi probléma, tisztelt képviselőtársaim, az én meggyőződésem szerint sokkal inkább ott van, hogy nagyon sokan ebben a parlamentben egy olyan gyakorlatot próbálnak védeni, ami egyébként az elmúlt években már nyilvánvalóan és világosan megbukott.

(21.30)

Olyan embereket próbálnak védeni, akik egyébként gyakorlatilag a közszolgálati médiumok farvizén elevickélve, nem ritkán közpénzekből nagyon komoly összegeket tettek zsebre, átláthatatlan körülmények között. Az az érzésem, hogy a legtöbb érv, ami itt elhangzik a parlamenti ülésteremben, pontosan azt a célt szolgálja, hogy ez a jó kis átláthatatlan, zavaros gyakorlat maradjon így a későbbiekben. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy erre mindig az volt az elmúlt nyolc esztendőben a kormánypártok válasza, hogy ez nem is a kormány felelőssége, hiszen önállóak ezek a kuratóriumok. Persze igyekeztek megteremteni benne a kormánypárti többséget, például az előző két esztendőben az SZDSZ nem átallott az ellenzéki helyek javára elfoglalni azokat a pozíciókat, amelyekkel aztán abszolút többségbe tudtak kerülni a kuratóriumi elnökségekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ez a gyakorlat és ez a rendszer egyértelműen megbukott. Ezt a hazai közállapotok is jól mutatják. Azok a hazai közállapotok, amelyek ahhoz vezettek, hogy ma a Magyar Televízió nemes egyszerűséggel működésképtelen, amelyek ahhoz vezettek, hogy az ORTT-nek nincs elnöke, hogy egyébként folyamatos és állandó viták alakultak ki a közszolgálati médiumok körül.

Azt gondolom, ennek véget kell vetni. Ezt szolgálja a mi javaslatunk, és úgy kell véget vetni, hogy vállalni kell a felelősséget a rendbetételért. Éppen ezért azokat a példákat vettük alapul Európában, amelyek világossá teszik, hogy aki a felelősséget vállalja, az ebből a szempontból hozzá a jogköröket is megkapja.

Azt gondolom, ez ugyanígy van egyébként a személyi kinevezéseknél, a konkrét döntések meghozatalánál, mint a vagyongazdálkodásnál is, tisztelt képviselőtársaim. Hogy visszautaljak Mandur képviselő úrra: pontosan azért van szükség arra, hogy egyébként átlátható, centralizált és jól működő vagyongazdálkodás alakuljon ki, hogy ne az a gyakorlat működjön, ami az elmúlt években volt, hogy az egyik televízióban például iksz millióért gyártanak le egy műsort, a másik televízióban pedig háromszor iksz millióért; és ezt közpénzekből minden további nélkül meg lehet tenni, elvégre az egyik tévének nincs köze a másikhoz. Pontosan ennek a gyakorlatnak szeretnénk véget vetni, tisztelt képviselőtársaim, és úgy gondolom, hogy ez a módosítás ennek véget is fog vetni.

Ezért különös tekintettel a felsorolt európai uniós példákra, azt kérem képviselőtársaimtól, hogy szavazzák meg, nyugodt lelkiismerettel szavazzák meg nemcsak a zárószavazás előtti módosítókat, hanem magát a törvényt is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 30 2010.09.13. 5:03  29-32

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2002-ben az országgyűlési választások kampányában a magyar szocialisták az államilag támogatott lakáshitelek, kedvezményes lakáshitelek kibővítését ígérték. Ezt ígérte Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-jelölt, ezt ígérte a Medgyessy Péter mellett dolgozók Tízek Társasága és többek között ennek tagjaként Mesterházy Attila, jelenlegi frakcióvezető is.

Ehhez képest mi történt, amikor a szocialisták kormányt alakítottak 2002-t követően? Első lépéseik egyike volt, hogy megszüntették az államilag támogatott, kedvezményes lakáshiteleket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy itt a Házban illik és ki is kell mondanunk, hogy az emberek azért vették fel az elmúlt években a devizahiteleket, mert a Magyar Szocialista Párt kormánya megszüntette a kedvezményes, államilag támogatott lakáshiteleket. És azok, akik a Szocialista Párt képviselőcsoportjából ma itt ülnek a parlamentben, ezt annak idején megszavazták. Önök, tisztelt képviselőtársaim, ezt megszavazták. Akiket önök a pénzügyi intézmények élére állítottak, a kockázatokat az emberek elől elhallgatták, az embereket, a magyar családokat becsapták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt esztendőkben a szocialisták "itt a hitel, hol a hitel" játékot játszottak az emberekkel. Ennek a játéknak az volt a lényege, hogy a megszüntetett, államilag támogatott, kedvezményes, forintalapú lakáshitelek helyett kockázatos devizahiteleket kínáltak, és ezek felvételére biztatták a magyar családokat. Az "itt a hitel, hol a hitel" játékban a magyar családok veszítettek, és a szocialisták, illetve a magyar bankrendszer pedig nyert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyolc évük volt arra, hogy ezt a folyamatot megállítsák. Nyolc évük volt arra, hogy az előre látható kockázatok kezelésére megoldásokat dolgozzanak ki. Mit tettek? Kormányon, tisztelt képviselőtársaim, a szocialisták semmit sem tettek. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.)

És mi történt most, amikor a szocialisták ellenzékben vannak? Jól láthatóan a legfontosabb teendőjük az, hogy plakátokon próbálják lemosni magukról a felelősséget. És amikor valamiről beszélnek, akkor is olyasmiről beszélnek, ami hiteltelen. Forintalapú konszolidációról beszélnek, és közben elhallgatják az emberek elől, hogy pontosan ők voltak azok, akik két esztendővel ezelőtt az egekbe emelték a forinthitelek kamatait, ha lehet, akkor még nehezebb helyzetbe hozva ezzel azokat - még a devizahitelesekhez képest is -, akik forintalapú lakáshiteleket vettek fel. Azt gondolom, hogy ha önökön múlna, ismét becsapnák az embereket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez képest a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek és a Kereszténydemokrata Néppártnak megvan a maga javaslata. Ez a javaslat arra irányul, hogy enyhítse a nehéz helyzetbe került lakáshitelesek napi terheit, forint- és devizahitelekkel rendelkezők esetén egyaránt. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy változtatni kívánunk azon, ami a szocialisták kormányzása idején az általános napi gyakorlat volt. Változtatni kívánunk azon, hogy a devizahitelek összes kockázatát mind a magyar családok viselték, a devizahitelek minden nyereségét pedig a magyar bankok, a bankrendszer tette zsebre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoljuk, hogy az az igazságos, hogyha ezeket a kockázatokat a bankrendszer, tehát a hitelt nyújtók és a hitelt felvevők megosztják egymás között. Ezeket a javaslatokat fogalmaztuk meg és tettük közzé az elmúlt napokban. Erre irányul az, hogy megtiltjuk az egyoldalú szerződésmódosítást teljesen az ügyfél számára hátrányos esetekben, az önkényes kamatemelést, a középárfolyam kötelező alkalmazását írjuk elő, az ügyfél kérésére lehetővé tennénk az ingyenes előtörlesztés lehetőségét, kérelem esetén öt év futamidő-hosszabbítás automatikus lehetőségét biztosítanánk, garantálnánk a tiszta lappal indulás jogát, azaz azt, hogy az adóssal szembeni követelés a jelzálog alá vett ingatlan aktuális értékének 100 százalékát nem haladhatja meg, és a tartós fizetésképtelenség beálltát követően minden büntetőkamat, késedelmi kamat, egyéb extra díj és költség felszámításának tilalmát fogalmaztuk meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a javaslatok konkrétak, megvalósíthatók. Segítenek a hiteleseken, és egyébként nem kergetik még nagyobb adósságcsapdába a már amúgy is eladósodott magyar államot.

(15.20)

Arra szeretném kérni a parlamentben a felelősségteljes ellenzéki frakciókat, hogy e javaslatok megvalósítását támogassák. A szocialistákat viszont arra kérném, hogy ha lehet, mielőtt bármit megfogalmaznak, kezdjék a mondanivalójukat azzal, hogy elismerik a saját felelősségüket a magyar családok adósságcsapdába kergetésében és az ország tönkretételében. Mert az ő részükről bármilyen mondanivaló csak ezután hiteles. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 2 2010.10.05. 5:18  1-2

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy 2002 után egy elég sajátos helyzet alakult ki a magyar lakáshitelezés piacán. Ugye, 2002-ben történt egy kormányváltás, a polgári kormányt követően az MSZP-SZDSZ-koalíció alakított kormányt, és bár a választási kampányban mind az akkori miniszterelnök-jelölt, Medgyessy Péter, mind pedig természetesen hozzá kapcsolódó munkatársai, például a jelenlegi MSZP-frakcióvezető, Mesterházy Attila részéről is nagyon gyakran elhangzott az az ígéret, hogy szeretnék megőrizni, sőt tovább akarják bővíteni a lakáshitelezés addigi kedvezményes kamatozású forinthiteles rendszerét, ehhez képest 2002 után nem ez történt. Az előzetes ígéretekkel ellentétben a szocialisták első lépéseik egyikeként megszüntették a kedvezményes kamatozású, forintalapú lakáshiteleket.

Ennek következményei is lettek természetesen. Az emberek nem tudtak hitelt felvenni, nyilvánvaló, hogy a bankok is kerestek lehetőséget arra, milyen módon tudják átalakítani a forinthitelezés helyett másféle módon a lakáshitelezés gyakorlatát. Az akkori kormányok elkövettek egy óriási bűnt az emberekkel szemben. Elkezdték ösztönözni, sőt mi több, kifejezetten jónak tartották, feldicsérték és lehetőséget teremtettek Magyarországon a devizaalapú jelzálog-hitelezés elterjedésére. Külön bűne az akkori pénzügyi vezetéseknek, többek között a mostani jegybanki vezetésnek is, hogy egyébként engedték azt a lehetőséget, hogy a devizaalapú jelzálog-hitelezésnél például a legkockázatosabb devizák egyike, a svájci frank nyerjen óriási teret. Pedig tudták, hogy a svájci frank egy olyan menekülő deviza, amelyik pontosan akkor fog felértékelődni, amikor az ország és a világ pénzügyi rendszere bajba kerül.

Ezzel tehát tudatosan olyan kockázatos helyzetet alakítottak ki, amelyben ráadásul a kockázatot a hitelfelvevők, az emberek vállalták. A jogi szabályozás alakításával gyakorlatilag lehetővé tették az előző kormányok azt, hogy a magyar pénzintézetek és az ügyfelek között, tehát a hitelt felvevő állampolgárok között egy egyoldalú, olyan jogviszony alakuljon ki, amelyben a bankok szabadon módosíthatták egyoldalúan a hitelszerződéseket. Tehát két módon is sújtották az állampolgárokat: egyik oldalról a kockázatos devizahitelezés elterjesztésével, a másik oldalon a számukra kedvezőtlen jogi szabályozással.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal legyünk tisztában, hogy a megtörtént devizahiteleket visszacsinálni nem lehet. Tehát abban az esetben, amikor a Ház foglalkozik ezzel a problémával, két alapelvet mindenképpen figyelembe kell vennünk. Egyik oldalról azt, hogy sajnos a felvett hiteleket, ezt mindenki tudja, vissza kell fizetni. A másik oldalról pedig azzal az alapelvvel is tisztában kell lennünk, hogy a hazai jelzálog-hitelezés rendszerét nem lehet romokba dönteni kedvezőtlen jogi szabályozással. De meg kell szüntetni az egyoldalú, az ügyfél számára kedvezőtlen viszonyt a pénzintézetek és a hitelt felvevő emberek között. Azt gondolom, hogy az a törvénycsomag, amit most terjesztettünk be a Ház elé, erre rendkívüli módon alkalmas.

Ennek a törvénycsomagnak szigorú pontjai vannak. Egyik oldalról az egyoldalú szerződésmódosítás teljes tilalmát vezeti be a lakossági jelzálog-hitelezés esetén. Megtiltja a díjak és a költségek további emelését, még az infláció mértékével történő emelést is, a kamat esetében pedig nagyon szigorú szabályokat vezet be. Kormányrendeletben írja elő a kamatemelés szabályozását a lakossági lakáscélú hitelek esetén. Szeretném azt is leszögezni, hogy azzal, hogy áttérünk a középárfolyam kötelező alkalmazására, minden ügyfél számára kedvező helyzetet alakítunk ki. Azt gondolom, hogy ezek a lépések minden olyan lakáshiteles érdekét szolgálják, tehát több mint 800 ezer ember érdekét szolgálják, aki jelenleg Magyarországon lakáshitellel rendelkezik. Ezek túlnyomó többsége devizaalapú lakáshitelnek számít.

Természetesen vannak a benyújtott szabályok között olyanok, amelyek azoknak próbálnak segíteni, akik már bajba kerültek. Ilyen például az, hogy a 90 napon túl a hitel felmondását követően nem lehet további késedelmi kamatot, büntetőkamatot, extra díjakat és egyebeket felszámítani. Valamint szeretnénk lehetővé tenni az ingyenes törlesztés lehetőségét legalább egyszeri alkalommal olyan szituációkban, amikor valakinek van módja arra, hogy esetleg valamilyen kis megtakarításból, egyszeri jutalomból, például egy pedagógusnál egy jubileumi jutalomból elő tudja törleszteni a hitelnek legalább egy részét. Ugyanakkor szigorú szabályokat foglaltunk bele a törvényjavaslatba, hogy ezzel ne az ügynököknek és ne az ügyeskedőknek segítsünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a szabályok jók az embereknek, kevésbé jók a bankoknak. De azt gondolom, hogy ebben a helyzetben több kockázatot kell vállalniuk a pénzintézeteknek is. Ezzel a szándékkal terjesztettük a Ház elé a törvényjavaslatot, és kérem majd a tisztelt Házat, hogy a következő hetekben a tárgyalását kezdje el, és ha lehet, minél nagyobb sürgősséggel fogadja el. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 216 2010.10.11. 19:32  215-269

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Próbálom nem kitölteni a 20 perces időkeretet, bár a téma kétségkívül nagy fontossággal és jelentőséggel bír.

Bizonyára önök is tudják, de azért nem árt a vitában soha emlékeztetni, hogy Magyarországon a lakáshitelezés történetének az elmúlt években elég komoly fordulópontjai voltak. 2002 előtt, az első polgári kormány idején létezett a támogatott kamatú forinthitelek, lakáshitelek intézménye. Ezek az államilag támogatott, kedvezményes kamatozású forinthitelek sok tízezer család számára tették lehetővé az otthonteremtést. A 2002-es választási kampánynak ez egy fontos témája volt, akkor minden induló párt azt hangsúlyozta, hogy ezek a kedvezményes kamatozású forinthitelek nagy jelentőséggel bírnak a magyar gazdaság életében, a magyar családok életében, fontosnak tartották a megőrzését, sőt a később győztes Szocialista Párt hangsúlyozta, hogy ennek kibővítését is.

Az előzetes választási ígéretekkel ellentétben sajnos nem kibővítették, hanem megszüntették 2002 és 2003 fordulóján a kedvezményes kamatozású lakáshiteleket. Ennek az lett a következménye, hogy gyakorlatilag a magyar családok érdemben nem juthattak hozzá olyan kedvezményes lakáshitelhez, amely az otthonteremtést lehetővé tette volna. Az igény értelemszerűen létezett, így az igényre új pénzügyi termék jelent meg a piacon, az a pénzügyi termék, amit devizahitelnek neveztek el.

A devizahitelek elterjedése, én azt gondolom, hogy rendkívül veszélyes folyamat volt. Az a probléma, hogy annak idején a devizahitelek veszélyeire, a vele járó árfolyamkockázatra és egyéb kockázatokra senki, az akkori kormányzati tisztségviselők nem hívták fel a figyelmet. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ennél súlyosabb dolgok is történtek. Gyakorlatilag pontosan azért, hogy a forinthiteleket kiváltsák valamivel, az akkori kormányok igazából ösztönözték a devizahitelek elterjedését, ösztönözték azzal, hogy gyakorlatilag semmilyen szabályozást nem alkottak. Én azt hiszem, hogy a két legnagyobb hibát, amit el lehetett egyáltalán követni, azt annak idején sorra követték el mind a kormányok, mind pedig a jegybank mostani vezetése.

A két legnagyobb hiba valahogy úgy hangzik, hogy először is engedték, hogy a devizahitelek konstrukcióit Magyarországon alapvetően svájci frank alapon terjesszék el. A svájci frank az egyik legkockázatosabb deviza. Mivel menekülő devizának számít, ezért természetesen mindig akkor van a svájci frankhitelekkel a legnagyobb probléma, amikor a világ pénzügyi rendszere válságba kerül, akkor a svájci frank árfolyama radikálisan emelkedik. Ezt a pénzügyi világ szereplői nagyon jól tudták, természetesen a kormányzat vezetői is nagyon jól tudták, erről a veszélyről azonban senkit nem tájékoztattak. Sőt, nemhogy tiltották volna vagy mérsékelték volna a svájci frank alapú hitelezést, még el is terjesztették és támogatták, pedig, mondjuk, az euróban történő hitelezés lényegesen kevesebb kockázatot jelentett volna, ha már devizahitelekről beszélünk.

A másik oldalról azt is szeretném leszögezni, hogy ezzel párhuzamosan elindítottak egy olyan folyamatot, amely a bankrendszer számára kedvező volt, az emberek számára viszont annál inkább kedvezőtlen. A svájci frank alapú lakáshiteleknek ugyanis alig 15 százaléka van referenciakamathoz kötve, 85 százaléka gyakorlatilag szabadon változó kamatozású hitelkonstrukció, ami mögött 3-6 hónapos lejáratú források húzódnak meg, fokozva ezzel a további kockázatokat, hiszen ezzel, hogy ilyen rövid kamatperiódusokat engedélyezett az akkori kormányzat, előidézte azt a helyzetet, hogy 3-6 havonta folyamatosan változott a kamatláb, és értelemszerűen nőtt az ügyfelek kockázata.

Ehhez kapcsolódott még az a probléma, hogy gyakorlatilag semmi olyan, a fogyasztókat védő hitelkonstrukció egészen 2009-ig semmilyen formában nem is létezett, ami az ügyfelek kiszolgáltatottságát mérsékelte volna. A bankok számára fönnállt az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége, gyakorlatilag minden díjat és költséget tetszésük szerint módosíthattak és változtathattak. Sem eszközökkel, sem pedig szándékkal nem rendelkezett sem az akkori PSZÁF-vezetés, sem a pénzügyi kormányzat, sem a jegybank, hogy ezt a tevékenységet korlátozza. Ennek lett az a következménye, hogy aztán egyre súlyosabb probléma alakult ki a deviza-lakáshitelek piacán.

Én azt gondolom, hogy ennek a problémának a rendezése többrétű kérdés természetesen. Először is én azt hiszem, hogy azt senki nem mondhatja, és ezt alapelvként leszögezhetjük, hogy nincs mód arra, hogy az állam azok helyett átvállalja a hiteleket, akik annak idején felvették. Itt természetesen felelősek azok a kormányok, akik ezt engedték, akik az ezzel kapcsolatos kockázatokra nem hívták fel a lakáshitelt felvevők figyelmét, de ettől még természetesen a lakáshiteleket vissza kell fizetni.

Én azt gondolom, hogy ami ma a kormányzat számára rendelkezésre álló eszköz, az elsősorban kétirányú és kétrétű, egyik oldalról segítség a valóban bajba jutottaknak, tehát a gyakorlatilag csőd szélére kerülteknek. A kormány akciótervében szerepel ezzel kapcsolatos pont. Ugye, első lépés természetesen a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása volt, illetve kiterjesztése a jövő év tavaszáig, és amíg a kilakoltatási moratórium tart, ebben az időszakban kell kidolgozni a nemzeti eszközkezelő társaság alapjait és a hozzá kapcsolódó jogszabályokat. Bízom benne, hogy ezeket a késő ősz folyamán legkésőbb a parlament tárgyalni tudja, és majd elfogadni.

Ezzel párhuzamosan azonban szükség van a lakáshitelt felvevők kiszolgáltatottságának a jelentős csökkentésére.

(19.20)

Erről szólt az a nyolc pont, amit a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja megfogalmazott, és a tisztelt Országgyűlés elé terjesztett. A nyolc pontot illetően elkezdtünk tárgyalásokat részben a Bankszövetséggel és természetesen a hitelkárosultak, a hitelfelvevők érdekképviseleteivel. Természetesen mindenünnen más-más igények fogalmazódtak meg, a Bankszövetség túl soknak, a hitelfelvevők pedig bizonyos pontokon kevésnek találták a javaslatainkat, de én azt gondolom, hogy egy értelmes kompromisszumot sikerült kialakítani azon törvényjavaslat formájában, amely most az Országgyűlés elé került. Ez gyakorlatilag az eredeti nyolc pontunkat, amelyet most felsorolnék, szinte teljes egészében tartalmazta: az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát az ügyfél számára hátrányos esetekben, az önkényes kamatemelés tilalmát, a középárfolyam kötelező alkalmazását, az ügyfél kérésére a hitel ingyenes előtörlesztésének lehetővé tételét, kérelem esetére az ingyenes futamidő-hosszabbítás lehetőségét, a tartós fizetésképtelenség beálltát követően minden büntetőkamat, késedelmi kamat, egyéb extra díj és költség felszámításának tilalmát, valamint az igazságosság érdekében azt, hogy a fenti intézkedések nem terjedhetnek ki alapvetően üzleti célú befektetésekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a nyolc pontból az egyiket, az úgynevezett tiszta lappal indulás jogát - vagy a walk away right, ahogy azt angolul mondják - szerettük volna megvalósítani angolszász mintára, bár az angolszász helyzethez képest korlátozottabban a magyar jogrendszerben, hiszen mi nem az elvonulás lehetőségéről, hanem gyakorlatilag a tiszta lappal indulás jogáról beszéltünk. Tehát csak akkor tettük volna ezt lehetővé, ha a bank az, amely egyébként a hitelt felmondja, és nem akkor, ha az ügyfél az, aki úgymond a törölközőt ebben a formában bedobja, hogy ezt a klasszikus kifejezést használjam. Ez komoly problémákat okoz ma a magyar bankrendszerben. Egyéni képviselőként nem áll a rendelkezésünkre azon mennyiségű információ, amely ahhoz szükséges, hogy megítéljük, hogy ez ténylegesen jár-e tartalékképzési követelményekkel több száz milliárdos nagyságrendben, vagy sem.

Azt gondolom, ezt a vizsgálatot a pénzügyi kormányzatnak és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének el kell végeznie és a nemzeti eszközkezelő társasághoz kapcsolódóan még van lehetőség a vizsgálat elvégzése után, erre a pénzintézeti törvény lehetőséget nyújt, hiszen lehetővé tette, és ha jól tudom, a PSZÁF ezt el is indította, hogy rendkívüli adatszolgáltatást kérjen a bankoktól a teljes hitelmennyiségre vonatkozóan. Ennek megítélése után van lehetőség, hogy az eszközkezelő társaság kapcsán esetleg visszatérjünk a tiszta lappal indulás jogának valamilyen értelmű megfogalmazására. Ezt azonban a mostani törvénycsomagban ezzel a tartalékképzési kockázattal kalkulálva végül is nem szerepeltettük, de a nyolc pontból hetet a törvénycsomag teljes egészében tartalmaz.

Itt szeretnék leszögezni néhány alapvető alapelvet. Miközben megfogalmaztuk ezt a törvényjavaslatot, szem előtt tartottunk két dolgot. Az egyik az, hogy a hiteleket természetesen vissza kell fizetni, a másik oldalról pedig azt is szem előtt tartottuk, hogy a magyar jelzálog-hitelezés rendszerére szükség van. Amennyiben az építőipart serkenteni akarjuk, a lakásépítések gyakorlatát el akarjuk indítani, akkor olyan szabályokat kell meghonosítani a pénzintézeti törvényben, valamint természetesen a fogyasztóknak nyújtott hitelekről szóló törvényjavaslatban, amely hosszú távon tartható és kiszámítható, biztonságos jelzálog-hitelezést tesz lehetővé egyébként a pénzintézetek számára is.

Viszont azt gondolom, a megfogalmazott javaslatok egyértelművé teszik végre azt, hogy az ügyfelek kiszolgáltatottsága megszűnik. Jelentős előrelépés ez az úgynevezett banki etikai kódexhez képest, amely egyik oldalról csak a bankok egy részére volt kötelező, másrészt kivételek ilyen óriási mennyiségét foglalta magában, tehát nem az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmáról szólt, hanem én inkább azt mondanám, megfogalmazta azon kivételek mennyiségét, amikor ezt meg lehetett tenni. Most inverzen fogalmaztuk meg, tehát ez arról szól, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a lakáshitelek esetében teljes egészében tilos, hogy a törvényjavaslat megfogalmazását idézzem: "egyoldalú szerződésmódosítás esetén", tehát az egyik oldalról ha pénzügyi intézmény lakáscélú kölcsönszerződést vagy pénzügyi lízingszerződést kötött, akkor gyakorlatilag az ügyfél számára ez kedvezőtlenül nem módosítható, és amennyiben ezt mégis megtennék, akkor az ebbe a bekezdésbe ütköző szerződésmódosítás semmis. Ez elég erős jogszabályként bekerül a Hpt.-be, ráadásul mellé hozzátesszük azt, hogy egyetlenegy kivétel lehetséges ez alól.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az eddigi jogszabályok lehetővé tették a díjak és a költségek emelését. Lehetővé tették az infláció mértékével mindenképpen, hiszen ez benne szerepelt. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezen díjak és költségek számossága elég nagy, sőt ezek közül jó néhányat a magyar jogszabályok a teljes hiteldíjmutató részeként kezelnek, például a kezelési költség ilyen; kamatszerűnek számít. Mi ezek esetében is teljes emelési tilalmat vezetünk be, tehát a kezelési költség, semmilyen díj és költség az infláció mértékével sem emelhető. Azt gondolom, ez nagyon fontos előrelépés, mert ez egyben ösztönzi a magyar bankrendszert abba az irányba, hogy egyébként ami kamat, azt nevezzük is nevén, és ne próbáljuk meg elnevezni négyféleképpen, ötféleképpen, és aztán kifizettetni az ügyféllel.

A kamat esetében, természetesen a kamatnak nevezett kamat esetében lehetővé teszi a jogszabály a módosítást, de azt gondolom, nagyon szigorú feltételekhez köti, és e szigorú feltételeket ráadásul kormányrendeletben kéri a törvényjavaslat rögzíteni. Azt gondolom, erre a kormánynak és a PSZÁF-nak legyen kompetenciája. Gyakorlatilag a kamatemelést engedélyeztetni kell. Tehát innentől kezdve nem az a helyzet, hogy vizsgálni lehet, hogy jogos volt-e vagy sem, hanem engedélyeztetni kell. Azt gondolom, ez egy fontos előrelépés az eddigi rendszerhez képest is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezenkívül egy nagyon fontos előrelépés a középárfolyam kötelező alkalmazásának a bevezetése. Ráadásul szeretném jelezni, hogy ki is fogjuk egészíteni egy módosító indítvánnyal még az általunk benyújtott törvényjavaslatot, hogy a középárfolyamot természetesen nemcsak a havonta esedékes törlesztőrészletekkor, hanem az előtörlesztés esetében is, bármilyen végtörlesztés esetében is ugyanúgy kötelező alkalmazásra írjuk. Azt gondolom, ez egy fontos előrelépés. Eddig ebben a bankok számára a trükközés lehetősége megvolt. Ez a devizahitelek esetén, azt hiszem, azért nem tisztességes eljárás, mert itt nem egyszerűen egy devizavételi, -eladási ügyletről beszélünk, ahol a banknak csak az az egyetlen kizárólagos haszna van, a bank már megkeresi a maga pénzét a kamaton, a kölcsönzésen keresztül. Szükségtelen, hogy gyakorlatilag egy újabb formán keresztül vegyen le az ügyfélről úgymond pénzösszeget, hogy megint csak ilyen póriasan fogalmazzak; ez a helyzet, hogy mi azt gondoljuk, nincs lehetőség arra, hogy a bank két- vagy háromféle formában is keressen pénzt. A tisztességes eljárás az, hogy ha kölcsönt nyújt, akkor ami neki költsége, az térüljön meg a kamaton keresztül, és értelemszerűen az árfolyam alkalmazásán keresztül ne legyen módja arra, hogy egyébként maga újabb haszonra tegyen szeret. Ezért vezetjük be a középárfolyam teljes körű és kötelező alkalmazását. Ez jó néhány, az átlagos banki hitelek esetében akár több ezer forintos csökkenést is eredményezhet a törlesztőrészleten belül.

Az ügyfél kérésére bizonyos esetekben lehetővé tesszük a hitel ingyenes előtörlesztését. Felhívnám a tisztelt képviselőtársaimat két korlátra. Egyrészt a jelzáloglevéllel fedezett hitelek esetében nyilvánvalóan van költsége az előtörlesztésnek, a másik oldalról pedig azt is szeretném leszögezni, hogy az is természetesen egy helyzet, hogy az Európai Uniónak is van egy olyan normatívája, előírása, amely egyébként szabályozza, hogy a jelzáloglevéllel fedezett hitelek esetében nagyjából milyen mértékig lehet költségeket felszámítani. Eddig a magyar szabályozás ennek a felső plafonján volt, most ezt levisszük az alsó plafonjára, gyakorlatilag a felére. Azt gondolom, ez már egy komoly előrelépés összességében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorlatilag a jelzáloglevéllel fedezett hiteleknél az előtörlesztés, illetve a végtörlesztés költsége a felére esik, a másik oldalról viszont minden hitelnél, a jelzáloglevéllel fedezett hiteleknél is lehetővé teszünk ingyenes előtörlesztést, egy alkalommal a futamidő alatt mindenképpen, illetve lehetővé tesszük a futamidő vége felé, amennyiben egy év vagy annál kevesebb idő van hátra a futamidőből. Tekintettel arra, hogy az átlagos hitelfutamidő körülbelül 7 év, azt gondolom, ez a szabály ebben a formában a jelenlegi hitelállomány nagyjából egynyolcadára igaz. Természetesen az általános egyszeri futamidő alatti ingyenes előtörlesztés lehetősége minden hitelre vonatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik: a futamidő-hosszabbítás esetében szeretnénk elérni azt, hogy az egyik oldalról a futamidő-hosszabbításnál egy olyan szabály kerüljön bevezetésre, amely a futamidő-hosszabbítást ingyenesen teszi lehetővé. Eddig a banki gyakorlat az volt, hogy lehetővé tettek futamidő-hosszabbítást, de költségeket számítottak fel ezzel kapcsolatban. Mi azt gondoljuk, hogy ezt nem ildomos megtenni.

Még egy szigorú szabályt bele fogunk foglalni a törvényjavaslatba, ez módosítóként kerül a tisztelt Ház elé.

(19.30)

A futamidő-hosszabbítást nemcsak ingyenesen tesszük lehetővé, hanem az ügyfél kérésére azt egyébként meg is kell tenni. A banknak csak arra van lehetősége, hogy abban alkudozik az ügyféllel, hogy az egyébként milyen hosszú időre vonatkozzon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tartós fizetésképtelenség beálltát követően minden büntetőkamat, késedelmi kamat, egyéb extra díj és költség felszámításának a tilalmát pedig abban a formában szeretnénk bevezetni, hogy a hitel felmondását követő 90. nap után egyébként nincs lehetőség másra, csak az ügyleti kamatnak a felszámítására. Én azt gondolom, ez szintén egy nagyon fontos előrelépés. Ne felejtsük el, hogy eddig gyakorlatilag mód volt arra, hogy a büntető- és késedelmi kamatokon keresztül akár másfélszeresére is föl tudott nőni a hitel valódi összege, és ez komolyan veszélyeztethette, mondjuk, egy lakás vagy éppenséggel egy ház értékét, lehetővé tette a bank számára annak későbbi elvitelét. Az, hogy ezt korlátozzuk, nyilvánvalóan a bankokat is ösztönzi arra, hogy egyébként alkalmazzák az ügyfelek széles köre számára azokat az alternatív megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a hitelek átütemezését, a banki fizetésképtelenségi problémák megoldását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyvalamire szeretném felhívni a figyelmet. Mi a javaslatunkat alapvetően a lakáshitelekre fogalmaztuk meg, hiszen a legnagyobb veszély azokat fenyegeti, akiknek a lakását viszik el a feje fölül. Mi azt gondoljuk, hogy ezen túlmenően persze a hitel- és pénzintézeti törvény több más ponton történő módosítására szükség van, ezeket azonban a kormány készíti elő, és azt gondolom, hogy van lehetőség arra, hogy késő ősszel vagy a tél folyamán a parlament elé kerüljenek. Gondolok itt olyan szabályozásokra, mint a kamatperiódusok hosszának a szabályozása, az átlagos 3-6 hónap helyett akár egy évre kiterjedően. Ez azonban egyrészt olyan pénzintézeti adatszolgáltatási kötelezettséget, olyan egyeztetési kört igényel, ami, mondjuk, nem oldható meg egy egyéni képviselői módosító indítvány keretén belül. Itt várjuk és fontosnak is tartjuk, hogy a hitel- és pénzintézeti törvény további módosítását a kormány készítse elő, és majd terjessze a parlament elé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezen felvezetés után arra szeretném kérni önöket, hogy ha lehet, akkor támogassák, hogy ez a törvényjavaslat minél hamarabb elfogadásra kerüljön a tisztelt Házban, hiszen bevezetése 800 ezer lakáshiteles számára jelenthet majd a problémáik esetén érdemi enyhítést.

Szeretném leszögezni azt is, hogy a hatályba léptetés szabályainál próbáltunk a lehető leggyorsabb szabályokhoz igazodni. A legtöbb szabály 30 nap után életbe lép, vannak azonban olyanok, amelyekhez 45 nap szükséges. Itt szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy azért egy bank nemcsak élő munkaerő, hanem informatika is, ahol az informatikai rendszer átállítására van szükség, ott a létező legrövidebb határidőt próbáltuk meg megfogalmazni. Itt azonban, azt gondolom, 45 napnál rövidebb időt megfogalmazni nem lenne reális. Ezt szem előtt tartva léptettünk életbe két hatályba léptető rendelkezést.

Mivel hallottam már olyan kérdést képviselőtársaimtól, hogy hogy van az, hogy a törvényjavaslat egyik nap hatályba lép, másik nap hatályát veszti, itt szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy itt alapvetően egy salátatörvényszerű megoldást hoztunk be. Ez azt jelenti, hogy meglévő törvényeket módosítunk, és a meglévő törvénymódosítások hatályba lépnek, de azzal egyébként beépülnek a jelenlegi törvények keretébe, és így épülnek be a jogrendszerbe. Ez tehát csak egy jogtechnikai megoldás, ami, arra kérek mindenkit, hogy senkit ne vezessen félre. Itt a 30 és a 45 napos hatálybalépés az egyes paragrafusoknál az irányadó. Ennek megfelelően, ha a Ház ezeket október végéig megtárgyalja, akkor van lehetőség arra, hogy november 30-ával, illetve december 15-ével ezek a jogszabályok tényleg életbe is tudjanak lépni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 246 2010.10.11. 2:03  215-269

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak az érdemi részére nagyon röviden reagálnék azért, mert azt gondolom, hogy van, ami fontos, és van, aminél megfontolásokat is javaslok a tisztelt képviselőtársaimnak. Nem akarom ezzel a részletes vitát megelőlegezni. Egy középárfolyamnál, azt gondolom, azért nem érdemes az MNB középárfolyamát előírni, mert néhány esetben, nagy bankoknál rosszabb helyzetbe hoznánk az ügyfelet, mint ha a saját banki középárfolyamot alkalmazza a bank. Azokban az esetekben kell nemzeti banki középárfolyam, amely pénzintézetek nem állapítanak meg saját árfolyamot. A saját árfolyam azoknál a bankoknál nagyon gondosan van kiválasztva, amelyek érdemi devizaügyleteket is bonyolítanak.

A másik ilyen, amit képviselő úr fölvetett, egyetértek vele, eredetileg én is azt szerettem volna, hogy 90 nap után csak az ügyleti kamat legyen. Itt egyetlen probléma van: azt az elvi megfontolást akkor el kell dönteni, mert akár támogatom is ezt a módosító indítványt, hogy azt tudnunk kell, hogy ilyen esetben kedvezőbb helyzetbe hozzuk azt, aki nem fizeti a hitelét, mint aki fizeti. Mert aki fizeti, az az ügyleti kamat mellett például a kezelési költséget is fizeti. Ez tehát egy eldöntendő kérdés, hogy ezt a döntést érdemben meg akarjuk-e hozni. Vannak még persze olyan pontok is, amelyekre, láttam a módosítókban, van utalás. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy azt a helyzetet én nem oldanám fel, mi elég határozottan letettük a voksot a mellett, hogy nem alkalmaznánk a kedvezményes díjú vagy ingyenes előtörlesztés szabályait hitelből történő előtörlesztésre. Mert hitelt újabb hitellel, azt gondolom, nem érdemes kiváltani, már csak azért sem, mert ezzel nem biztos, hogy az ügyfél kedvezőbb helyzetbe kerül. Ma számtalan olyan ügynök van a piacon, aki 3-6 hónapra kedvezményesebb kamatozású hitelt kínál, de csak 3-6 hónapra, utána az ügyfél rosszabb helyzetbe kerül. Tehát itt ne az ügynököket támogassuk, hanem ténylegesen azokat, akik valóban kedvezőbb helyzetbe akarják hozni magukat. Például egy pedagógus esetleg egy jubileumi jutalomból miért ne törleszthessen elő ingyen? De hitelből történő hiteltörlesztést nem javaslom, hogy támogasson a tisztelt Ház.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 268 2010.10.11. 0:29  215-269

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nem kívánok nagyon részletesen válaszolni, mert azt gondolom, a felvetések többségét majd a részletes vitában, a módosító indítványoknál amúgy is meg tudjuk vitatni.

Köszönöm szépen mindenkinek a javító szándékú észrevételeket meg a pozitív hozzászólásokat. Azt gondolom, a vitában azért a felelősség kérdését nem lehetett megkerülni, és örülök neki, hogy ez a dimenzió egyébként szóba került. Én is kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslat minél gyorsabb elfogadását segítse. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 270 2010.10.11. 1:36  269-279

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem kívánok nagyon részletesen élni ezzel. Az elénk kerülő törvényjavaslat a költségvetési törvény módosítása, a költségvetési törvény módosítására alapvetően két okból van szükség.

Egyik oldalról a költségvetés általános tartalékának a feltöltése céljából, azt gondolom - ismerve a sajnálatos helyzetet, ami kialakult a vörösiszap-tragédia kapcsán -, ez különösen indokolt lépés. Ezt úgy fogjuk megoldani, hogy alapvetően plusz pótbefizetések jelentik a fedezetét, például a MOL Rt.-nek az a bizonyos pótbefizetése, ami egyébként már megtörtént, tehát itt gyakorlatilag csak a költségvetési jogcím átrendezéséről van szó.

A másik oldalról pedig azt gondolom, nagyon fontos lépés, hogy a kórházak adósságrendezése ügyében történik egy első lépés. Ugye, 17,5 milliárd forintot csoportosítana át arra a célra ez a bizonyos törvényjavaslat, hogy egyébként az egészségkasszán belül ez felhasználható legyen, akár a kórházak adósságrendezésére is. Természetesen ezt együtt kell értelmezni két további módosítással, elsősorban a zárszámadáshoz a gazdasági, illetve a költségvetési bizottság által benyújtott módosító javaslattal. Ezért halad a költségvetési törvény módosítása, illetve a zárszámadás vitája folyamatosan párhuzamosan egymással, hiszen a zárszámadás elfogadása szükségeltetik a költségvetési törvény hatálybalépéséhez.

Azt gondolom, mindegyik lépés kellően fontos ahhoz, hogy szintén kérjem a tisztelt Házat abban, hogy természetesen a zárszámadással egy időben támogassa ennek az elfogadását is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 280 2010.10.11. 2:42  279-297

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a változatosság kedvéért egy kicsit más oldalról, de lényegében a költségvetéshez kapcsolódó témáról beszélünk ismételten. Az adótörvények tekintetében kezdeményezett a gazdasági bizottság egy államháztartási törvénymódosítást. Szeretném arra felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy ez a jelenlegi helyzetben, azt gondolom, alapvetően a parlamentnek kedvező. Sok olyan hozzászólást, megjegyzést olvastam ezzel kapcsolatban, ami arról szólt, hogy ez a kormányt hozza kedvezőbb helyzetbe, hogy a kormánynak több ideje lesz elkészíteni az adótörvényeket, később kell benyújtani a tisztelt Háznak.

Mindez nem igaz. A kormány ugyanakkor fogja benyújtani az adótörvényeket, amikor tervezte. Az erre vonatkozó szabályozás nem változik. Viszont arra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy ha elfogadják ezt az államháztartási törvénymódosítást, vagy legalábbis reális esély látszik arra, hogy elfogadja a tisztelt Ház időben, akkor az fog történni, hogy az általános vitára tervezett, a benyújtástól az általános vita lezárásáig tervezett három nap helyett gyakorlatilag tíz nap állna a tisztelt Ház rendelkezésére az általános vita lefolytatására, így értelemszerűen a bizottsági vitákra is lényegesen több idő jutna, és természetesen a plenáris vitára is.

Tehát összességében ez azokban a rendkívüli helyzetekben, amikor választási év van, meggyőződésem szerint a parlament érdeke, hiszen így a parlamentnek több ideje van lefolytatni a vitát, ugyanakkor gyakorlatilag öt nap a differencia abban a tekintetben, hogy nem 45 nap telik el a kihirdetés és a hatálybalépés között, hanem 40 nap telik el a kihirdetés és a hatálybalépés között. Ez nem olyan jelentős különbség, hogy azt gondolom, az adózók jelentős érdeksérelmével járna, ezért kérem a tisztelt Házat az erre vonatkozó államháztartási törvénymódosítás elfogadására.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez alapvetően választási években, tehát négyévente lép életbe, így nyilvánvaló, hogy a következő évben már az adótörvények elfogadásakor a Ház az eredeti szabályok szerint fog eljárni, amikor is az év végi 45 napnak kell rendelkezésre állnia a kihirdetés, illetve a hatálybalépés között. Ez csak a választási évben terjed ki erre a bizonyos 40 napos szabályra. Egyébként a költségvetéshez hasonlóan, ahol a költségvetésnél szintén az Áht. egészen 2009-ig, aztán most az általam benyújtott 2010-es módosítás után ismét gyakorlatilag választási években a költségvetés letárgyalására is speciális szabályokat léptet életbe. Azt gondolom, célszerű, hogy ez akkor az adótörvényeknél is így legyen, hiszen az adótörvény parallel kísérő jelensége a költségvetési törvény, a kiadási oldal, az adótörvény pedig a bevételi oldal. Nyilvánvaló, hogy célszerű a kettőt azonos szabályok szerint megtárgyalni az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 286 2010.10.11. 0:29  279-297

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ha az az egyetlen komolyabb véleménykülönbség köztünk és a Magyar Szocialista Párt frakciója között, hogy miért nem terjesztjük ki az összes évre vonatkozóan a 40 napos szabályt, akkor szerintem nyitott kapukat döngetnek e téren, tehát ha ilyen módosító indítvány érkezik az Áht.-val kapcsolatos szabályokhoz, szerintem meg fogjuk fontolni ennek a támogatását. Azt javaslom, hogy ezt bátran nyújtsák be.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 296 2010.10.11. 4:33  279-297

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden, de azért kívánok reagálni természetesen. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy volt egy gyakorlat valóban az elmúlt nyolc esztendőben, amikor azt vettük észre, hogy minden évben elhangzott, ha jól emlékszem, akkor itt előttem jobb oldalt ebből a székből, hogy milyen jelentős adócsökkentések várhatók, és az esetek többségében ez jelentős adóemelés formájában végződött. Sőt olyanra is volt példa, hogy a tiszteletreméltó Ház 2006-ban például gyakorlatilag 2005 végén elfogadott virtuális adócsökkentésekből csinált év közben adóemelést, és akkor azért lehetett volna vitatkozni, hogy mennyi idő volt fölkészülni az adóalanyoknak arra az ominózus adóemelésre. Ha még Józsa képviselő úr visszaemlékszik rá, nem olyan sok, és akkor ezeket az Áht.-s előírásokat annyira komolyan nem vették az én emlékezetem szerint az év közbeni adómódosításoknál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném leszögezni először is, a szó tartalmi értelmében természetesen jelentős adócsökkentés várható az évnek a végén. Ez, ha figyelni fogják majd a miniszterelnök úr szerdai bejelentéseit, akkor azt gondolom, hogy ez nyilvánvalóvá is fog válni, és természetesen a Ház elé érkező adótörvényekből is ki fog derülni. De arra azért szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy azért én azt gondolom, hogy például a jövedéki adó tekintetében nem biztos, hogy adót kell csökkenteni. Sőt ott elképzelhető, hogy némi valorizálás is elvárható, és természetesen erre vonatkoznak ezek a szabályok. Tehát Józsa képviselő úr szórakoztathatja ugyan a Ház közönségét, de ő is nagyon jól tudja, hogy valójában amiről beszél, azok azok a tételek, amelyeknél természetesen minden évben legalábbis egy valorizáció mindenképpen elvárandó a költségvetésen belül. Ezekre természetesen vonatkozni kell az Áht. vonatkozó rendelkezéseinek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ilyen esetekben az adózók felkészülésénél az, hogy az 40 vagy 45 nap, nem egy olyan nagyon jelentős különbség, különös tekintettel arra, hogy ezek az előterjesztések nyilvánosak. Tehát nyilvánvaló, hogy nem akkor fogják megismerni őket a potenciális adóalanyok, amikor ezek úgymond véglegesen elfogadásra kerülnek, hanem van mód a felkészülésre korábban is, hiszen a Ház ezzel kapcsolatban gyakorlatilag október 15-ét követően nyilvános vitát fog folyamatosan lefolytatni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ezzel a módosítással ugyan körülbelül öt nap az, amivel kevesebb idő áll formálisan az adózók rendelkezésére a felkészülésre, bár ha a köztársasági elnök úr nagyon gyorsan hirdeti ki a törvényeket, akkor még ez az öt nap akár rövidülhet is ebben a formában, de azt azért szeretném leszögezni a tisztelt Háznak, hogy viszont a tisztelt Háznak egészen kereken hét nappal több fog rendelkezésére állni arra, hogy az adótörvények vitáját érdemben lefolytassa, és szerintem azért ennek is van jelentősége. Éppen ezért a két érvet együtt mérlegelve még egyszer szeretném javasolni a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy ezt az Áht.-módosítást támogassák. Akkor, amikor még - hogy is mondjam - ez abszolút ilyen szakmai talajon zajlott, akkor beszélgettünk ugyan erről, de a gazdasági bizottságban még egyhangú volt az ezzel kapcsolatos szavazás. Aztán amikor a frakciók képviselői hazamentek, akkor már a frakciókban ez az álláspont némileg változott, ez a költségvetési bizottságban például már tükröződött, és itt a mai vitában is tükröződik, de azok, akik azért többen még most itt ezt megkritizálták, a gazdasági bizottságban még egyhangúlag támogatták.

Azt hiszem, nagyon jó lenne, ha többen inkább ehhez az álláspontjukhoz térnének vissza, mert higgyék el, ez ténylegesen érdemi könnyebbséget fog majd jelenteni alapvetően a parlament munkájában, és mivel a parlament munkája nyilvános, ez valóban érdemi segítséget jelent az adózóknak is a felkészülésben. Az a társadalmi vita, amit hiányoltak mindig, azt gondolom, most gyakorlatilag hosszabb lehet ezzel a törvénymódosítással. Ennek azért is van jelentősége, mert még egyvalamit szeretnék leszögezni: mi nem arra készülünk, hogy az adótörvényeket évente buheráljuk folyamatos jelleggel, hanem kiszámítható szabályokat szeretnénk felállítani, gyakorlatilag már most a 2010-es módosítással. Tehát valójában igazán a 2010-es adótörvények vitájának lesz jelentősége az Országgyűlésben. Azt követően ezt már csak olyan változások követik, amelyeket egyébként maguk a 2010-es adótörvények is előre fognak jelezni. Ez is lett volna a normális, az elmúlt években nem így működött a képviselőház, mostantól kezdve azért alapvetően így fog működni. Ezért szerintem egyáltalán nem baj, hogy pontosan a ciklus elején a legfontosabb vitára több ideje lesz majd az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 34-36 2010.10.18. 5:29  33-39

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2011 közeleg, és 2011 lesz a nemzeti egymüttműködés kormányának első olyan esztendeje, amikor a költségvetés kiadási és bevételi oldalát is immáron maga határozhatja meg.

Érdemes most már a megvalósuló intézkedések ismeretének fényében visszatekintetni az elmúlt esztendőkre. És ha visszatekintünk az MSZP-SZDSZ-kormányok elmúlt nyolc esztendejére, akkor kezdjük azzal, hogy ezek a kormányok voltak azok, amelyek folyamatosan arról beszéltek, hogy adócsökkentést fognak végrehajtani. Nézzük ezzel szemben, hogy mi az, amit tettek, tisztelt képviselőtársaim, méghozzá tényszerűen végighaladva a meghozott intézkedéseken!

2003-ban elsőként egyébként pont a magán-nyugdíjpénztári tagdíj adómentességi feltételeinek szűkítésével kezdték, és a nyugdíjjárulék plafonjának megemelésével folytatták. A 2004. esztendőben az áfa kedvezményes kulcsát emelték 12-ről 15 százalékra, ezzel egyébként pontosan a legszegényebbeket sújtotta az MSZP és az SZDSZ kormánya. A villamos energia és a telek áfája ugyanekkor emelkedett 12-ről 25 százalékra, a lakáshitel-adókedvezmény leszűkült a felére, megemelték a gépjárműadót, és bevezettek új, népszerű adótételeket: levegőterhelési díj, víztehelési díj, talajterhelési díj, innovációs járulék.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2005-ben ugyanez folytatódott a külön adózó jövedelmek adójának 25 százalékra történő megemelésével, például lakásbérlet, osztalék-, árfolyamnyereség. Új adónem, a vállalkozói járulék került bevezetésre. 2006-ban ugyan sor kerül egy adócsökkentésre, az áfa kulcsának 5 százalékponttal történő csökkentésére, de ez ideiglenes, a választások után rögtön visszaveszik. 2006-ban és 2007-ben a következő intézkedéseket vezetik be: megemelik az áfakulcsot, a vállalkozások különadójának bevezetésére kerül sor, a munkavállalói egészségbiztosítási járulék 4-ről 6 százalékra, illetve a munkavállalói járulék 1-ről 1,5 százalékra emelkedik, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag 2,5 százalékkal emelik minden munkavállaló adóját. Mindez folytatódik majd az eva kulcsának 15-ről 25 százalékra emelésével, és a magánszemélyek szolidaritási adójának bevezetésével, a munkavállalói egészségbiztosítási járulék újabb emelésével 6-ról 7 százalékra, az őstermelők és háztartásbeliek járulékkötelessé tételével, valamint a nyugdíjas munkavállalók esetében a nyugdíj adóalapba számításával. Azaz az MSZP és az SZDSZ kormányai megadóztatták a nyugdíjasokat, ráadásul ugyanezt tették azokkal, akik gyest kaptak, ösztöndíjjuttatásban vagy lakáscélú munkáltatói hozzájárulásban részesültek, hiszen az ő esetükben is megemelték az adóalapot ezek a juttatások.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez képest a 2011. esztendő komoly változással fog együtt járni. 2011-ben nem az történik, ami eddig volt. Az MSZP és az SZDSZ kormányainak idején a legtöbb adót az egyszerű kisember, az átlagember fizette Magyarországon, valamint a legtöbb munkahelyet teremtő magyar kis- és középvállalkozások. Ehhez képest 2011 egy jelentős fordulatot foglal magában.

(15.40)

2011-ben azoknál marad több pénz, akik eddig a legtöbb adót fizették, és azok fognak több adót fizetni, akiknek eddig a legmagasabb profitjuk volt. (Folyamatos zaj.) 2011-ben 308 milliárd forinttal több marad az embereknél. Ez a megvalósuló legnagyobb adócsökkentés, amire bármikor is sor került Magyarországon, csak hangsúlyoznám, az egykulcsos, 16 százalékos adó mellett.

A gyerekkedvezmények bevezetése szintén jelentős előrelépés, hiszen egy és két gyereknél gyermekeknél havi 10 ezer forinttal kevesebb adót kell fizetni, legalább három gyermek esetén pedig akár gyermekenként 33 ezer forint is lehet az adókedvezmény összege. (Zaj.)

ELNÖK: Egy pillanat türelmét kérem, képviselő úr. Megkérem a tisztelt képviselőtársakat, akik visszatértek a folyosóról, hogy legyenek szívesek lehetővé tenni a felszólaló nyugodt meghallgatását. Nagyon köszönöm. Kérem, folytassa, képviselő úr.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a segítséget, tisztelt elnök úr. Ezzel egyidejűleg adómentessé váló jövedelmek lesznek ténylegesen a nyugdíj, a gyes, az ösztöndíjjuttatások, a lakáscélú munkáltatói támogatás, amelyeket eddig gyakorlatilag adóteher sújtott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, a 2011-es esztendőre igaz, hogy 2011-ben egyetlenegy állampolgár, Magyarország egyetlen polgára sem fog több adót fizetni. 2001-ben egyedül a bankoknak, a távközlési szektorba tartozó cégeknek, az energiaszolgáltatóknak és a nagy kereskedelmi áruházláncoknak kell több adót fizetniük. 2011-ben az eddigiekkel ellentétben nem az emberek fizetnek több adót, hanem a legnagyobb profittal rendelkező multinacionális és hazai bankok, valamint vállalatok, és ezzel szemben 2011 valóban a legnagyobb méretű adócsökkentés éve lesz.

Ez a különbség az MSZP- és az SZDSZ-kormányok adópolitikája, valamint az új polgári kormány adópolitikája között. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 199-207 2010.10.18. 9:54  198-233

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: (A mikrofonját a kezében tartja.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Próbálom nem kihasználni a rendelkezésre álló időkeretet, hiszen a mai napon napirend előtt már esett szó a miniszterelnök úr szavaiban és azt követően a vitában is természetesen a válságadókról, a távközlési szektort, az energiaszolgáltatókat és a kereskedelmi áruházláncokat sújtó válságadóról.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a tartalmára áttérnénk ennek a válságadó-törvényjavaslatnak, azt gondolom, mindenképpen szót kell ejtenünk arról a helyzetről, aminek a megoldását szolgálja, arról a helyzetről, hogy a 2010-es költségvetés előkészítése során az előző kormányok elkövették azt a valószínűleg nem véletlen hibát, hogy a 2009-es költségvetés eleve meghamisított módon került 2009-ről 2010-re átvezetésre. Ennek megfelelően az új kormánynak szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy egy közel 500 milliárd forintos luk tátong a 2010-es költségvetésben, ennyivel több bevételre lenne szüksége a költségvetésnek ahhoz, hogy a 3,8 százalékos, tervezett hiánycél tartható legyen. Nyilvánvaló, hogy ez külön intézkedéseket igényel.

Ezek közül az intézkedések közül a másodikat jelenti most már a válságadóra vonatkozó törvényjavaslat. A bankadóval kapcsolatos döntéseket már meghozta az Országgyűlés a nyár előtt, illetve a nyár folyamán. Én azt gondolom, hogy végül is hasonló logika alapján kell felmérni azt a válságadót, amely ugyanúgy egy ideiglenes időszakra, három esztendőre, tehát 2010-re...

ELNÖK: Képviselő úr, ne haragudjon, a technikusok és jegyző úr is kérte, hogy szóljak, hogy csíptesse fel a mikrofonját, mert semmit nem hallanak a rádióhallgatók az ön mondataiból, és az utókornak is kevésbé tudjuk így megőrizni az elhangzottakat.

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Ha elnök úrnak így jobban megfelel, akkor minden további nélkül így is megtehetem. (Felhelyezi a mikrofont.)

Szóval, a 2010-2011-es és 2012-es időszakra szól az elénk bekerült válságadó-törvényjavaslat, amely valóban három szektort, tehát a távközlési szektort, az energiaszolgáltatókat és a kereskedelmi áruházláncokat érinti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, akkor az előzményeken túl érdemes még egy logikáról is beszélni. Itt a parlament előtt már a napirend előttiek során volt módon szót ejteni arról, hogy jelentős különbség van az előző kormányok adópolitikája és a mostani kormányzat adópolitikája között, az előző parlamenti többségek és a mostani parlamenti többség adópolitikája között, abban az értelemben, hogy az előző kormányok idején az adót rendszerint a magyar kisemberek, valamint a magyar kis- és középvállalkozások fizették. Az új parlamenti többség és az új kormány idején azoknál marad több pénz, akik eddig a legtöbb adót fizették, és azok fognak adót fizetni, akiknél eddig a legtöbb profit keletkezett. Ennek a jegyében született meg ez a törvényjavaslat is.

A három ágazat esetében, ha az együttes bevételi célelőirányzatot nézzük, akkor elmondható, hogy a három ágazati profit egységesen körülbelül 50 százalékát érintené ez az elvonás. Nyilvánvaló, hogy ez különböző cégeknél különféleképpen jelentkezik, de itt azért szeretném fölhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ahogy igazságos a szónak abban az értelmében ez a törvényjavaslat, hogy most már nem azok fogják az adót fizetni, akik eddig, nem a kisemberek és nem a kis- és középvállalkozások, hanem a legtöbb profitot termelő cégek, úgy méltányos is abban a tekintetben, hogy tekintettel van az egyes ágazatok különféle teherbíró képességére, és tekintettel van arra is, hogy ezeken az ágazatokon belül vannak olyan cégek, amelyek egyébként, mondjuk, tőzsdén jegyzettek, és vannak olyanok, amelyek nem.

Ez a különbségtétel talán azért is fontos, mert az nyugodtan elmondható, hogy tőzsdén jegyzett cégeknél, mondjuk, van egy külső, erőteljes nyomás arra nézve, hogy a kimutatott profitjuk nagyobb legyen, míg azoknál, akik ezzel a képességgel nem rendelkeznek vagy nem idehaza rendelkeznek, ott ez a szándék nyilvánvalóan kevésbé van meg. Azt is mondhatnánk, hogy ha így nézzük az egyes szektorokat, akkor vannak ezen belül veszteséges és nem veszteséges vállalatok. Én csendben hozzátenném, ha ez a valóságban is így lenne, akkor a piaci verseny már régen a veszteséges vállalatokat eltüntette volna a piacról. Hogy ez nem így van, annak nyilvánvalóan az az oka, hogy egyébként a profittartalom hazai vizekről nemzetközi vizekre történő átvételéhez másféle technikákat alkalmaznak.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy az a méltányos technika - amit nagyon sokan kritizáltak a bizottsági üléseken is, de ebben az esetben ez a méltányos technika -, hogy az adókivetés az árbevétel alapján történik meg, nem pedig a profit alapján. Én azt gondolom, hogy ebben az esetben nemcsak a költségvetés céljait, a behajthatóság céljait, hanem valóban az egyes piacokon, az egyes alpiacokon belül egyébként a semlegesség elvét is ez a típusú adókivetés szolgálja a legjobban.

Ezen belül szeretném elmondani a képviselőtársaimnak, hogy az energiaszektoron belül nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat figyelembe veszi azt, hogy a Robin Hood-adót például a 2010-es évben még fizetni kell az energiacégeknek. Ennek megfelelően ott talán az ágazati profitnak ez a törvényjavaslat a kisebbik részét érinti, de a Robin Hood-adóval együtt számolva már ugyanakkora részét érinti az együttes ágazati profitnak, mint mondjuk, a kereskedelmi szektor vagy éppenséggel a távközlési szektor esetében.

Ugyancsak szeretnék arról is szólni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az energiaszektor esetében, ahol a legkevésbé mondható el, hogy mondjuk, kisvállalkozások vannak a piacon, ott természetesen alapvetően egy lineáris adókivetés történik meg, azoknál az ágazatoknál viszont, ahol többféle üzemméretű vállalkozás is található, ott ehhez képest egy progresszív adókulcsos szabályozás került a tisztelt Ház elé mind a kereskedelmi tevékenység, mind pedig a távközlési tevékenység tekintetében.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra már most előterjesztőként, hogy a költségvetési bizottság elfogadott egy olyan költségvetési bizottsági módosítót, amely, én azt gondolom, több olyan kérdést is kezel, ami itt a Házban az előzetes vita során elhangzott. Például a kis kábelszolgáltatók esetében bevezeti a nullától 100 millió forintig terjedő kategória esetében az adómentes sávot. Kérném majd a vitában részt vevőket, hogy már ezzel a bizottsági módosítóval együtt próbálják meg nézni az elénk kerülő törvényjavaslatot, mert nyilvánvaló, hogy azt előterjesztőként is szándékomban áll, szándékunkban áll támogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Maga az adóbevétel az alakítását tekintve úgy néz ki - és itt is a bizottsági módosítóra hívnám fel a figyelmüket -, hogy természetesen minden évben az adókivetés alapját az az évi árbevétel képezi. Ez a 2010-es esztendőben azt jelenti, hogy a 2009. évi árbevételre kivetett adó itt csak adóelőlegnek számít, valójában az adó mértékét a 2010. évre vonatkozóan is majd a 2011-es korrekcióval a 2010. évi árbevétel képezi. A későbbiekben nyilvánvaló, hogy ez több lépésben másként történik meg. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a válságadó esetében az adóelőleg-fizetésnek rendkívüli szabályai vannak 2010-ben, és ennél részletesebb szabályai vannak 2011-ben, illetve 2012-ben.

(19.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az adó alól nem lehet különféle trükkökkel kibújni. Ezt a célt az szolgálja, hogy a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozóan szigorúan egy összevonási kötelezettséget állapít meg a törvényjavaslat. Azt gondoljuk, hogy erre szükség van, hogy a 2011-es, 2012-es évben (A mikrofonja gerjed, a hozzászólás egyre kevésbé érthető.) esetleg az adóalanyok több, különféle cégre történő szétbontással ne tudják azt megtenni, hogy kibújnak az adózási kötelezettség alól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy... (A mikrofon kikapcsol. - Közbeszólás: A telefont ki kellene kapcsolni.) Nálam nincs telefon. Nálam nincs telefon, tisztelt elnök úr.

ELNÖK: Megkeressük ezt az egy telefont, nem tudom, hogy hol van. (Közbeszólások.)

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: (Újra működik a mikrofonja.) Pont a távközlési szolgáltatóknál esett szó erről. (Derültség.) De mivel nálam nincs telefon, tisztelt elnök úr, ezért azt gondolom, hogy a rendszernek másféle hibájáról beszélünk.

ELNÖK: És nem tudom, vásárolni volt-e már ma.

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Én minden érvét figyelembe veszem, tisztelt elnök úr...

ELNÖK: Folytassa, képviselő úr!

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Igyekszem úgy elmondani az előterjesztést, hogy az ön összes igényének megfeleljen. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Remélem, hogy ezzel majd a képviselőtársaim is így lesznek akkor, amikor szavazásra kerül sor.

Tisztelt Elnök Úr! Én már csak azzal szeretném befejezni, hogy azt gondolom, hogy az elénk került törvényjavaslat figyelembe veszi azokat a szempontokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ez az adókivetés valóban egy igazságos és méltányos alapon történjen meg. Természetes, hogy akik egy adókivetés alapjául szolgálnak, ezt soha nem fogják elfogadni. Nem az adóalanyok véleménye ebben az esetben a perdöntő, hanem sokkal inkább az a társadalmi igazságosság, amit azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat önmagában is képvisel. Ezért tisztelettel kérem a Házat, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen, és kérném önöket arra, hogy egyébként a törvényjavaslat vitája során legyenek tekintettel a benyújtott költségvetési bizottsági módosítóra.

Itt is szeretném elmondani, hogy az előterjesztőnek a módosító indítványokkal kapcsolatos álláspontjáról majd a számvevőszéki és költségvetési bizottság ülése után az ajánlásban fogjuk tájékoztatni a tisztelt Házat. De itt előre is bocsátanám, hogy alapvetően a bizottsági módosító indítványt támogatjuk, a többi beadott módosító indítványt, tekintettel arra, hogy az azokban említett kérdéseket részben kezeli a bizottsági módosító, azokat viszont nem.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 233 2010.10.18. 4:20  198-233

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Próbáltam figyelmesen végighallgatni a vitában elhangzó érveket. Sok újdonságot nem hallottam. Az elhangzó érvek egyik oldalról ismertek, tehát akik nem akarják támogatni ezt az adófajtát, azok nyilvánvalóan nem is fogják támogatni a válságadót. Akik még a régi logikában gondolkodnak, és azt szeretnék elérni, hogy megszorítások legyenek az országban, azok nyilvánvalóan ellene vannak ennek a típusú adózásnak, ellene vannak ennek a típusú gazdaságpolitikának. Ezek az érvek tehát nem értek meglepetésként.

Szeretném elmondani, hogy azok közül az érvek közül viszont, amelyek arról szólnak, hogy hogyan fogják ezt majd áthárítani, van lehetőség arra, hogy ha akár a mai, akár a tegnapi, sőt meg merem kockáztatni, hogy a holnapi napilapok egyes írásait megnézik, akkor láthatják, hogy pont a gazdasági szereplők azok, akik a maguk részéről azt mondják, hogy nem képesek áthárítani a válságadót a fogyasztókra, részben azért, mert erős a verseny, részben pedig azért, mert az egyéb törvényekbe ütközik.

Itt arra szeretném fölhívni az előző kormánypártok képviselőit, hogy azt gondolom, van egy hozzáállásbéli óriási különbség is. Az igaz, hogy az előző kormány idején még például a PSZÁF sem állt a helyzet magaslatán akkor, amikor meg kellett volna védeni a hitelfelvevőket a bankokkal szemben, de azt gondolom, hogy azóta ebben sok minden változott. Rengeteg olyan hatóság van, a Fogyasztóvédelmi Hatóságtól kezdve a Versenyhivatalon keresztül, amelyeknek pontosan az a dolga, hogy megakadályozzák, hogy akár kartellszerű módszerekkel, akár más módszerekkel, de áthárítsák a válságadót a fogyasztókra. Biztos vagyok benne, hogy ezt meg is fogjuk tudni előzni, és a parlament számára még mindig megvan a lehetőség arra, hogy amennyiben problémát lát, akkor további eszközökkel ezeket a hivatalokat felhatalmazza a törvényalkotás keretein belül, pontosan ugyanarra a mintára, ahogy egyébként bár megszületett a bankadó, nem az történt, hogy a bankok átháríthatták a terheiket, hanem a parlament éppen a napokban fog elfogadni majd egy olyan szabályozást, amelyben a hitelfelvevők kiszolgáltatottságát csökkentjük a bankokkal szemben, sőt gyakorlatilag meg is szüntetjük. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez az út más szektorokban is előttünk van akkor, ha erre egyébként szükség van.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék arról is szólni, hogy az itt elhangzott jó néhány másik olyan állítás, amelyik megpróbálta volna elvinni ezt az adót más irányba, az nem támogatható. Nem támogatható például az, hogy ebből valamilyen, a szektorra vonatkozó alapokat képezzünk. Nem hiszem, hogy ennek különösebb értelme lenne. Ráadásul az Európai Unió pontosan azt támadja mind Párizsban, mind Madridban, hogy ilyen alapokat ígértek, aztán nem tartották őket be.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanúgy, ahogy azt gondolom, hogy azok az érvek viszont már nem állják meg a helyüket, amelyek arról szólnak, hogy például csökkenti majd a nyereségadó-bevételt, és ezzel nem kalkulálunk. Kalkuláltunk vele, erre szeretném felhívni Puch képviselőtársam figyelmét is, hogy kalkuláltunk azzal, hogy a nyereségadó-bevételek csökkenni fognak, és nyilvánvaló, hogy ezt a mostani adónál, az adómértékeknél és a kivetendő adó mennyiségénél is figyelembe vettük. Ez egyébként a költségvetési bizottságban el is hangzott a vita során. Ha odafigyeltek volna az ott lévő MSZP-s képviselőtársai, akkor minden bizonnyal ezt el is mondhatták volna önnek.

Tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy az itt elhangzott érvek alapján talán egyetlenegy olyan van, amit érdemes figyelembe venni, ez a hazai távközlési szektoron belül a kisebb vállalkozások ügye, de ahogy azt már az előterjesztésben mondtam önöknek, ezzel kapcsolatban van egy olyan bizottsági módosító javaslat, amit a költségvetési bizottság fogalmazott meg, amit messzemenően támogatunk, ami azt gondolom, hogy ezt a problémát a nullától 100 millió forintig terjedő árbevételszakaszban orvosolja azzal, hogy 100 millió forintig a távközlési szektorhoz tartozó kisvállalkozásokat is adómentessé teszi.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot a költségvetési bizottság módosító indítványával együtt támogatni szíveskedjenek. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 270-274 2010.10.18. 2:22  259-278

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Két percre kértem szót, és szeretném is, ha megadná.

ELNÖK: Rendben, megadom.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Ma már egypárszor vitatkoztunk az ülésvezetési stílusán. Azt gondolom, hogy ez így nem helyes ebben a formában, ha két percre szót kérek.

ELNÖK: Egyszer sem vitatkoztunk az ülésvezetés stílusán, és ha az ülés vezetését bírálja, az egy másik műfaj.

Akkor a kétperces hozzászólásra most megadom a lehetőséget. Nullázzuk le az időt, és akkor most kezdődik.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy ez a helyes eljárás.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó ajánlási ponthoz szeretnék szót kérni, mert azt gondolom, hogy egyébként még a kései időpont sem indokolja azt, hogy butaságok hangozzanak el a tisztelt Házban. Amennyiben Vágó képviselő úr tényleg részt vett volna a bizottsági üléseken, és oda is figyelt volna arra, ami ott elhangzott, akkor észrevehette volna azt, hogy egyébként van a jelzáloglevéllel fedezett hiteltermékeknél, a jelzáloglevéllel fedezett hiteltermékeknél van egy olyan európai uniós direktíva, amelyik előírja, hogy mi az a minimumköltség, amit a jelzáloglevéllel fedezett hiteltermékeknél az Európai Unió összes tagországában előtörlesztési díjként előírnak a pénzintézetek számára. Ez egy egységes szabvány, hiszen a jelzáloglevéllel fedezett hiteltermék értelemszerűen másféleképpen működik, mint a nem jelzáloglevéllel fedezett. Tisztelettel szeretném jelezni önnek azt, hogy Magyarországon egyébként a pénzpiacon kint lévő lakáscélú termékeknek mindössze a 15 százalékáról beszélünk. Eddig az európai uniós direktívának, ha nem is a legtetején, de viszonylag magas szintjén voltak a költségek, ezt levittük a minimumára. Ennél lejjebb nem lehet vinni.

A másik oldalról viszont mi is megtaláltuk azt a szabályt, hogy hol lehet ebből egy helyen kibújni, ugyanis azt semmi nem tiltja meg, hogy egyszer a jelzáloglevéllel fedezett hiteltermékeknél is legyen ingyenes előtörlesztési vagy végtörlesztési lehetőség. Ezzel nyilvánvalóan gazdálkodni kell az ügyfélnek, de ezt a pontot megnyitja a törvény. Sőt ráadásul még egy ingyenes előtörlesztési lehetőséget is megnyit, a futamidő vége felé: a futamidő utolsó egy évében korlátlanul törleszthet elő vagy végtörleszthet, szintén minden költség nélkül. Ez már kettővel több lehetőség, mint ami egyébként az Európai Unió legtöbb országában ma elérhető. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 278 2010.10.18. 2:24  259-278

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Annyiban szeretnék reagálni a korábban elhangzottakra, hogy a közjegyzőkre, illetve a bírósági végrehajtásra vonatkozó szabályokat szerintünk is módosítani kell, csak nem ebben a törvényjavaslatban, hanem másik törvényi helyen. Zajlik ennek az előkészítése, és reményeim szerint rövidesen, egy-két héten belül a tisztelt Ház elé kerülhet ez a javaslat is. Hasonló az iránya, mint amiről önök beszélnek. Ami a bírósági végrehajtási díjakat illeti: ehhez külön törvény nem szükséges, ezt valóban a meglévő kormányrendeletek is tudják szabályozni, és ahogy azt a képviselő urak is említették, ebben az irányban a jogi szabályozás el is indult.

Egyvalamire szeretném még felhívni a tisztelt Ház figyelmét: ma egy gazdasági bizottsági módosító is bekerült - amiről képviselőtársaimnak vagy még nem állt módjukban olvasni, vagy elkerülte a figyelmüket a délután folyamán -, ami több pontban újabb szigorításokat foglal magában. Például az előtörlesztés lehetőségénél is van egy ilyen apróság; de amit még megnyitunk - és ezt én nagyon fontosnak tartom, hogy a tisztelt Házban a vita során szó essen erről -, a gazdasági bizottsági módosító indítványnak az a pontja, amelyik arról szól, hogy a futamidő-hosszabbítás lehetőségénél bizonyos esetekben, akkor, ha az ügyfél már legalább kilencven napja fizetési késedelemben van, megnyitjuk azt a lehetőséget, hogy a banknak kötelező legyen elfogadni a futamidő-hosszabbítási kérelmet - ami szintén egy elég erőteljes előrelépés -, tehát ne legyen módjában ezt elutasítani. Kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a gazdasági bizottsági önálló indítványt, annak minden elemével együtt, ha lehet, szintén támogassák majd akkor, amikor a módosító indítványokról történő végszavazásra sor kerül.

Ha megengedik, kihasználom a lehetőséget arra, hogy kérjem a parlamenti frakciók képviselőit, hogy a következő héten a Fidesz-frakciónak azt a Házszabálytól való eltérési javaslatát, hogy a módosító indítványokról való szavazással egyidejűleg esetleg a végszavazásra is sor kerülhessen, függetlenül az elfogadott módosító indítványok számától, ha lehet, a frakciók képviselői a házbizottságban támogassák, mert ez segítene abban, hogy egy héttel korábban elfogadásra kerülhessen a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 282 2010.10.18. 2:25  279-283

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Annyiban kívánok reagálni, hogy azt gondolom, a törvényjavaslat tartalmi eleme arról szól, hogy erre négyévente egyszer, a választások évében kerül sor. Nem hiszem, hogy ez az alkotmányosság szempontjából olyan hatalmas problémát jelentene. Ráadásul tisztelettel szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét, hogy az Alkotmánybíróság konkrét eseteket szokott megvizsgálni, és a mai napon az Országgyűlés a következő évre vonatkozó azon adótörvény-módosításokról, amelyek pluszterhet jelentenek valakik számára - nevezetesen vállalkozások számára -, ma már döntött, ráadásul a 45 napos határidő figyelembevételével hozta meg a döntését. Az adócsomag hátralévő elemei gyakorlatilag mindenki számára pozitív változásokat hoznak a következő esztendőben, és mint tudjuk, pozitív változások esetében még a 45 napos - vagy 40 napos - határidőt sem kell betartani. Ehhez képest olyan hatalmas problémát azzal, hogy az Áht. módosítására négyévenként egyszer sor kerül, nem érzek.

Még egyvalamire hadd hívjam fel a figyelmét. Itt ugyan szólt MSZP-s képviselőtársaim helyett, akik nagyon helytelenül nincsenek jelen a vitában, ők a bizottsági viták során használták azt az érvet: milyen helytelen, hogy a költségvetési főösszeg kialakítására eltoljuk a határidőt november 30-tól december 10-ig, és hogy ilyenre soha nem volt még példa. Amikor a részletes vitára készültem, kigyűjtöttem azokat az időpontokat, amikor az Országgyűlés nem november 30-áig bezárólag szavazott a főösszegről: 1994-ben - az MSZP kormányzásának idején - december 12., 1998-ban december 8., 2002-ben december 3., 2006-ban december 5. Ebből látszik, hogy azért nem baj, ha ez a december 10-ei szabály odakerül, mert az Országgyűlés az eddigi gyakorlatában is az előző években több alkalommal átlépte a november 30-át. Egyáltalán nem baj, ha ebből a szempontból az élethez igazítjuk a szabályokat, különösen nem, ha ez nem is mindig történik meg, hanem csak választási években. Arra is felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az összes általam felsorolt példa szinte mindig választási évre esett, nem véletlen tehát, hogy ezt a szabályt fogalmazzuk meg most is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 66 2010.10.20. 13:55  23-79

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik nekem, mivel itt azért elég sok minden elhangzott a mai parlament ülésén, érvek, ellenérvek pró és kontra, eljutottunk már 1998-ig, 1990-ig, még az azt követő időkig is, én sokkal inkább szeretnék egy olyan hozzászólást tenni, itt már remélhetőleg a vita vége felé, ami kicsit definíciószerűen is megpróbál tisztázni bizonyos dolgokat azok számára, akik nem annyira itt az ülésteremben, hanem az üléstermen kívül követik ezt a vitát.

Érdemes talán arról beszélni mindenképpen, hogy a világon többféle nyugdíjrendszer működik. Ezek közül a nyugdíjrendszerek közül az egyik alaptípus gyakorlatilag azon alapszik, hogy a jelenbeli nyugdíjasok nyugdíját a jelenbeli munkavállalók fizetik. Ezt hívják felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszernek. Itt nyilvánvalóan a munkáltató és részben maga a munkavállaló fizeti a nyugdíjjárulékot, amiből a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját kifizetik, neki pedig az az ígérvénye van, hogy amikor ő lesz nyugdíjas, akkor majd a jövőbeni munkavállalók fogják kifizetni az ő akkori nyugdíját. Ez egy társadalmi szolidaritáson alapuló rendszer. A világ legtöbb nyugdíjrendszere egyébként ennek az alapján működik.

A másik típusú nyugdíjrendszer az egyéni öngondoskodáson alapuló nyugdíjrendszer, aminek ténylegesen az a lényege, hogy az illető kap egy fizetést, gondoskodik magáról, tehát a fizetésének egy részét félreteszi egy magánnyugdíjpénztárba, és annak az alapján fogja majd évtizedek múlva, amikor nyugdíjas lesz, megkapni egyébként a nyugdíját. Ilyen tiszta, az öngondoskodás alapján működő nyugdíjrendszerek alapvetően az angolszász országokban működnek.

A vegyes rendszer, amelyben van ez is meg az is, meg kell hogy mondjam önöknek, meglehetősen ritka. Ez rendszerint önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakon alapszik, tehát ott valaki az állami nyugdíját kiegészítheti még egyébként további öngondoskodással, de a kötelező magánnyugdíjpénztár fogalmát a rendszerváltozás után a közép-kelet-európai országokban találták ki. Ez a fogalom ebben a formában végül is a világ más országaiban nem létezik.

Itt szeretnék azért egy másik elvi kérdést tisztázni. Itt nagyon sokan beszélnek arról, hogy úgymond ez az emberek pénze, ami a magánnyugdíjpénztárakban van. Itt azért szeretném azt elmondani, hogy ezt az emberek soha nem kapták volna meg fizetésként, soha. 1997-ben, amikor a Szabad Demokraták Szövetségének az ötleteként alapvetően kialakult ez a rendszer, és gondolom, koalíciós nyomással létrehozták 1998. január 1-jével indulóan, akkor az állami nyugdíjkasszába befizetett nyugdíjjárulékok egy részét kellett ide áttenni. Az történt tehát, hogy a magánnyugdíjpénztárakba azt a kötelező nyugdíjjárulékot, ami kötelező nyugdíjjárulékból az akkori, tehát a jelenbeni nyugdíjasok nyugdíját finanszírozta volna az állam, gyakorlatilag áttették magánnyugdíjpénztárakba. Ez a pénz, és ezt mondjuk ki őszintén, elkezdett hiányozni a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának finanszírozásakor. Ez a pénz onnan hiányzik, tehát ezt az államnak be kellett tennie, mert a jelenlegi nyugdíjkasszában, az állami nyugdíjkasszában ennek köszönhetően egyre nagyobb hiány alakult ki. Ezt a pénzt pedig honnan tudta beletenni az állam? Onnan tudta beletenni, hogy több adót kellett beszednie.

Tehát végső soron az emberek kétszeresen kifizették ezt az összeget megemelt adókon keresztül, másik oldalról pedig a nyugdíjjárulékon keresztül továbbra is fizették, de ez csak egy jövőbeli ígéret volt a számukra, hogy ebből majd nyugdíj lesz valamikor. Ezekből a magánnyugdíjpénztárakból nyugdíjat még senkinek nem fizettek ki, és nyilvánvaló, hogy 2013-14-ig - és akkor is csak keveseknek - még nem is fognak nyugdíjat kifizetni, és erősen a jövőben van az, amikor onnan egyáltalán nyugdíjkifizetések elkezdődhetnek.

Ehhez képest már most látszik, hogy az úgynevezett magánnyugdíjpénztáraknál azért többféle probléma van. Egyik oldalról ott is keverednek definíciók. Szeretném tisztelettel felhívni a figyelmet arra, hogy a nyugat-európai példáknál, ahol ilyen típusú pénztárak alapvetően önkéntes alapon működnek, azért elég erősen tisztázva van, hogy mi a hozamelvárás, ahhoz képest milyen vagyonkezelési díjat lehet beszedni, és bizony-bizony a hozam van első helyen és a vagyonkezelési díj a második helyen. Úgy látom, hogy a magyarországi rendszer működése egy kicsit fordítva volt. Tehát itt le volt fixálva az, hogy mekkora vagyonkezelési díjhoz jutnak ezek a pénztárak, és alapvetően a hozam második helyre szorult.

Tisztelettel szeretném felhívni a figyelmüket azokra a tanulmányokra, amelyek megmutatják, hogy 1998. január 1-je óta, mondjuk, 2009 végéig bezárólag gyakorlatilag ezek a pénztárak nagyjából milyen hozamot realizáltak. Van egy hozamgörbe, ehhez kapcsolódik a hároméves állami kötvények átfogó hozamgörbéje. Abból az derül ki összességében, hogyha a kettőt szépen egymásra passzítjuk - persze mindkét helyen vannak szélsőséges kilengések -, hogy ezek a pénztárak semmivel nem produkáltak jobb teljesítményt, mint ha egyébként folyamatosan államkötvényekben lett volna tartva ez a pénz.

Ugyancsak szeretném felhívni a figyelmüket egy másik nagyon fontos dologra. A Magyar Nemzeti Banknak van egy tanulmánya. Ez a tanulmány arról beszél, hogy valójában a magánnyugdíjpénztárak akkor lesznek hatékonyabbak az állami nyugdíjpénztárnál, ha 3,2 százalékos minimum reálhozamot tudnak elérni vagy afölöttit. Tisztelettel szeretném javasolni, hogy nézzék meg, melyik pénztár produkált az elmúlt tíz esztendőben 3,2 százalékos reálhozamot vagy afölöttit. Nem fognak ilyet találni; egyetlenegy sem. Tehát gyakorlatilag az az elvi tanulmány, amely leszögezte annak idején, hogy mikor lesz működőképes ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer, azt is kimutatja ezzel egyidejűleg, hogy ez a rendszer nem hatékony. Rosszabb egyébként, mint azok a hatékonysági paraméterek, amiket az állami felosztó-kirovó alapon működő nyugdíjrendszer produkál.

Ugyancsak szeretném hozzátenni azt is, hogy ezzel párhuzamosan a működési költségek igen erős kétségeket ébresztenek az emberben. Ha megnézzük, hogy az összes nyugdíjpénztár együttesen - persze tisztelet a kivételnek, mert biztos van közöttük hatékonyabb és kevésbé hatékony -, a magánnyugdíjpénztárak átlagosan mekkora működési költséget vesznek fel, akkor ott azért elég brutális számokat láthatunk. Ezek évenként eltérőek azért bizonyos mértékben, de megközelítik a 25 milliárd forintos nagyságrendet. Csendben tenném hozzá, hogy a lényegesen több ember számára nyugdíjat kifizető, lényegesen több ember esetében egyébként nyugdíjjárulékot kezelő állami nyugdíjrendszer gyakorlatilag szinte kisebb működési költségből működik. Ez azért igen erős kétségeket ébreszt az emberben afelől, hogy valójában kinek az érdeke ennek a rendszernek az üzemeltetése. Azt már biztosan láthatjuk, hogy azoknak érdeke, akik egyébként a vagyon kezelését végzik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy másik dologról is azért elég határozottan beszélni, az pedig az, hogy ezeknél a nyugdíjpénztáraknál keletkezett összegek és megtakarítások tekintetében valójában mi is történt az elmúlt esztendőkben. Azért egyik oldalról vannak nagyon érdekes tendenciák. Persze, sokat tartanak állampapírban, de azért elég elgondolkodtató, hogy például a 2008-as válság idején előfordult az, amikor Magyarországnak nagymértékben lett volna szüksége állampapírokra, hogy ezek, a sokszor külföldi bankok által gesztorált nyugdíjpénztárak a befektetési döntéseikben külföldi állampapírokat részesítettek előnyben a magyar állampapír helyett, mert egyébként ezt a szabályok sok évig engedték nekik.

Most persze én azt gondolom, hogy egy olyan érv van, amit itt a jelen lévő képviselők sokszor elmondtak és elmondhatják, hogy itt mindenkinek egyéni folyószámlája van, egyéni folyószámlája, amiről pontosan tudhatja, hogy ide egyébként mennyi nyugdíjjárulékot fizetett be. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, ezt a nyugdíjjárulékot így is, úgy is be kellett volna fizetnie az elmúlt tíz esztendőben, aki nem lépett be a magánnyugdíjpénztárba, az is befizette, csupán annyi történt, hogy annál, aki belépett a magánnyugdíjpénztárba, átirányította oda az APEH ezt a típusú befizetését, és az az állami nyugdíjrendszer oldalán egyébként hiányzott.

De másik oldalról azért beszéljünk arról, hogy egyébként miért nem lehetséges az állami rendszeren belül egyéni folyószámla-vezetés. Itt azért szeretném felhívni a tisztelt szocialista képviselőtársaim figyelmét egy nem mellékes körülményre. 2001-ben ezt elkezdte még az első polgári kormány idején a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság. Elindult az egyéni folyószámla-vezetés rendszerének a kialakítása, startra készen állt a rendszer. Önök megörökölték és leállították. Önöknek köszönhető, hogy 2002 óta nem tudott működni, és nem alakult ki az egyéni folyószámla-vezetés rendszere az állami nyugdíjbiztosítás keretein belül. Ha ez így van, tisztelt képviselőtársaim, akkor csendben feltenném a kérdés, hogy ezt miért tették. Miért tették a szocialista kormányok annak idején, mert elvileg érdeke lenne mindenkinek, aki az állami nyugdíjrendszerhez is tartozik, és aki egyébként oda is fizet meg a magánnyugdíjpénztárba is, hogy tudja, hogy ott egyébként az ő folyószámláján mekkora összeg szerepel.

(12.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tartok tőle, hogy pont azért tették, hogy egyébként csak a magánnyugdíjpénztárakban lehessenek ilyen típusú egyéni folyószámla-vezetési rendszerek. Azt gondolom, hogy ezt érdemes azért szem előtt tartani, mert ebből azért az is kiderül, hogy amikor érdekeket kellett képviselni, akkor egyébként a mai nyugdíjasok számára nyugdíjat fizető állami nyugdíjalap helyett nagyon sokszor az előző kormányok előnyben részesítették a magánnyugdíjpénztárakat. És ezt azért nem szabad elfelejteni, hogy ha már döntéseket kell hoznia egy kormányzatnak, akkor azt gondolom, az ő felelőssége elsősorban azon van, hogy az a rendszer, amelyik a mai nyugdíjasok nyugdíját finanszírozza, a több mint 3 millió nyugdíjasét, és egyébként a jelenbeli munkavállalóknál is a jövőbeni nyugdíj egy tetemes részét állni fogja, az a rendszer működőképes legyen minden körülmények között.

Szeretném azt is leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért van egy olyan szituáció, amit nem szabad elfelejteni. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ahhoz az eszközhöz nyúlnak, hogy abban az időszakban, amikor komoly gondok alakulnak ki, alapvetően válsághelyzet alakul ki, akkor azt mondják, hogy korlátozzák a magánnyugdíjpénztárakba történő befizetést. Például Észtország ugyanezt tette egyébként, ahol másfél évre függesztették fel a magánnyugdíjkasszákba történő befizetést. Egyébként több ország is megfontolta ezt a döntést, kisebb-nagyobb szűkítések történtek is ezen a területen, pontosan azért, hogy a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját egyébként a magyar állam és az állami nyugdíjkassza finanszírozni tudja. Tehát önmagában ezt a döntést ördögtől valónak beállítani, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy erősen indokolatlan.

Ezt azért nagyon szeretném, ha nem felejtenék el, és akkor is elmondanák, amikor különféle televíziós vitákban erről rendszerint elfeledkeznek. Nem vagyunk egyedül e téren, és nem véletlen, hogy egyébként ezt csak közép-európai országokban kell meghozni, mert nyugat-európai országokban ilyen típusú rendszert, a kötelező magánnyugdíjpénztárt nem alakították ki. Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak működnek természetesen, de kötelező magánnyugdíjpénztár nem működik. És a két rendszer keveredése valóban súlyos problémákat okozott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ma ez a döntés azért is indokolt, mert valóban szükség van rá. A másik oldalról pedig beszéljünk arról, hogy miért jelent az olyan hatalmas problémát, ha emberek egyébként szabadon meghozhatják a döntésüket arról, hogy visszatérhetnek az állami nyugdíjrendszerbe. Én azt gondolom, hogy ez nem jelent problémát. Ezt a döntést érdemes lenne meghozni. Természetesen ez a pénztáraknak nem érdeke, mert itt azért vessünk föl egy gondot. Kicsit azért azt érzem, hogy a működési költségek mellett a pénztárak nagyon sokszor meg fogják majd nehezíteni az emberek visszatérését, mert fognak hivatkozni likvidációs költségre és minden egyébre. De azért tegyük fel azt nyugodtan, hogy abban az esetben, amikor azt mondjuk, hogy megvédjük a bankokkal szemben a hitelt felvevő ügyfelek érdekeit, akkor a jövőben nekünk arra is szükségünk van, hogy megvédjük azokat az embereket, akik egyébként eddig átirányították, mondjuk, egy magánnyugdíjpénztárba az állami kasszába befizetett, és ezért ott nekik jóvá nem írt nyugdíjjárulékuk egy részét, és azt szeretnék most visszavinni. Mert ha vissza akarják vinni, akkor tehessék meg költségek nélkül. Mert azt gondolom, hogy a költségeket eddig bőven leverték rajtuk azok a nyugdíjpénztárak, amelyek tíz éven keresztül a befizetett összeg javára ezeket elszámolták. Tehát erről azért szintén ne feledkezzünk el, mert azt gondolom, hogy ezzel a problémával szembesülni fogunk, és ez a döntésnek a szabadságához a másik oldalról hozzátartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az éremnek e téren mindenképpen két oldala van. Nem lehet azt mondani, hogy itt arról van szó, hogy az emberek pénze és megtakarítása. Arról van szó, hogy ez a pénz hiányzik az állami nyugdíjkasszából, és az a kérdés, hogy van-e garancia arra, hogy ezek a kötelező magánnyugdíjpénztárak a jövőben biztosítani tudják a nyugdíj kifizetését azoknak, akik oda befektetettek ezek mellett a hozamok mellett és ezek mellett a működési költségek mellett. Mert ha nem, akkor az államnak kell lépnie majd akkor. Nem jobb-e esetleg ezt a lépést hamarabb megtenni? Ezt a szempontot is javaslom tisztelt képviselőtársaimnak itt a parlamentben, amikor ezt a vitát megvívjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 76 2010.10.20. 1:11  23-79

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak arra szeretnék reagálni, hogy azt gondolom, azt Selmeczi Gabriella szavai is világossá tették - mert azért természetesen nyomon követtem az általa elmondottakat, mind a két mai hozzászólását -, hogy azért a kormány egyik alapvető lépése az kell legyen, hogy a jövőbeni nyugdíjakat megvédje. Mi a garancia arra, hogy azok a magánnyugdíjpénztárak, amelyek egyébként ritka alacsony hozamokat produkáltak az elmúlt tíz évben - erre rámutattam a hozzászólásomban -, ehhez képest ritka magas működési költségeket számoltak el, érdemben nyugdíjat fognak tudni kifizetni majd néhány esztendő múlva? Tehát én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen át kell tekintenie a Háznak, és aki vissza akar térni az állami nyugdíjrendszerbe, mert ott érzi magát nagyobb biztonságban, ennek a feltételeit minél hamarabb meg kell teremteni.

Másik oldalról pedig, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy arról őszintén beszélni kell, az a költségvetési helyzet, amit örökül kaptunk a szocialistáktól, minden olyan intézkedést igényel annak érdekében, hogy ahogy Észtországban, nálunk is lehessen tartani a költségvetés hiányát, és egyébként ki lehessen fizetni mindent, így természetesen a nyugdíjakat is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 207 2010.10.25. 15:47  178-228

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam itt az ellenzéki hozzászólásokat az elmúlt, most már lassan egy órában, és két dologgal szeretnék nyitni mindenképpen. Először is szeretném ellenzéki képviselőtársaimat ismételten emlékeztetni arra, hogy mi is ennek a törvényjavaslatnak a tárgya, ennek fényében mi is a vita tárgya. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy lehetővé teszi a visszalépést a magán-nyugdíjpénztári rendszerben jelenleg lévő magán-nyugdíjpénztári tagoknak akár az állami nyugdíjrendszerbe, a másik oldalról pedig megszünteti azt a kötelező magánnyugdíjpénztárba történő belépést, amit a pályakezdőknél írtak elő önök most már sok-sok éve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyiben ez a törvényjavaslat valóban visszaadja a választás szabadságát. Még emlékszem arra, hogy egészen fiatal pályakezdő voltam, amikor bevezették a magán-nyugdíjpénztári rendszert. Annak első néhány évében még megvolt a választás szabadsága. Dönthetett úgy egy pályakezdő, hogy belép a kötelező magánnyugdíjpénztárba, vagy nem lép be, és marad az állami nyugdíjrendszer keretein belül. Én például azok közé tartozom, aki annak ellenére, hogy a Nemzeti Bank munkatársaként dolgoztam akkor éppen, azt a döntést hoztam többek között a Magyar Nemzeti Bank egyik akkori, a rendszerről készülő tanulmányát elolvasva, hogy maradok az állami nyugdíjrendszer keretein belül. De az utánam következő évfolyamoknak erre nem volt már meg a lehetősége, ugyanis ezt önök elvették tőlük. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot írtak elő. Itt szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ma volt egy tanulságos pillanata - több is volt, amire vissza fogok térni - a gazdasági bizottság ülésének, ahol azért szakmai részletkérdéseket is megtárgyaltunk azok mellett a lózungok mellett, amiket Kovács Tibor képviselőtársam ott is elmondott természetesen, és amiket képviselőtársai itt is elismételgettek egy jövendő népszavazás reményében, az MSZP hitelességének mentése céljából. Merthogy semmi másról nem szól az önök nagy védelmezése, mint hogy próbálnak végre fölszállni valami hajóra, ahol az MSZP ki tud mászni a jelenlegi mérhetetlen népszerűségvesztéséből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérnék erre a tanulságos pillanatra. Ott egyik képviselőtársunk, akinek nem adatott már meg az, ami nekem igen, hogy választhatott a rendszer két pillére között, kötelezően be kellett lépni a magánnyugdíjpénztárba, előhozta a saját pénztári egyenlegét, és kimutatta, hogy ő ott nominálisan veszített az elmúlt két esztendőben a befizetéseiből. Ennyit egyébként a kitűnő vagyongazdálkodásról. Ott ezt önök konkrét példán keresztül, egy konkrét folyószámlán keresztül is láthatták. De, tisztelt képviselőtársaim, én itt szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy önök itt nagyon sokat beszélnek arról, hogy egyébként az embereknek úgymond pénze van. Most, visszafordítanám a kérdést: az embereknek akkor lenne itt pénze, ha azt arról a számláról kivehetnék. De nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem vehetik ki. Abból vagy nyugdíj lesz, vagy nem lesz nyugdíj ebben a formában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt nem az számít, hogy mennyi pénz van azon a virtuális folyószámlán, ami fölött nem rendelkezhetnek, hanem az a kérdés, hogy ez után a folyószámla után mennyi nyugdíjat fognak majd kapni.

(18.30)

Itt szeretném megint felhívni a figyelmüket arra, hogy ha valaki, mondjuk, a következő évben nyugdíjba menne az elmúlt 12 éves magán-nyugdíjpénztári tagsága után úgy, hogy a nyugdíjának egy részét még az állami rendszerből kapja, a másik részét pedig a kötelező magánnyugdíjpénztár után, akkor, ha ma kiszámolják, az derül ki, hogy ő kevesebb nyugdíjat fog kapni, mint aki egyébként az elmúlt 12 évben végig ott maradt az állami nyugdíjrendszeren belül. Erről tehát ennyit. Ez mutatja igazán azt, hogy ezen belül mennyire volt hatékony a gazdálkodás. Nem is a hozam számít igazán, tisztelt képviselőtársaim, hanem az, hogy aki a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer tagja volt az elmúlt 12 évben, kedvezőtlenebb feltételekkel mehet nyugdíjba 2011-ben, mint aki az állami nyugdíjrendszer kereteiben maradt, és onnan mehet nyugdíjba. Ez jelzi azt, hogy ezzel a rendszerrel bizony komoly baj van. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) És mi lesz ezután, 2012-ben, 2013-ban?

Ne kiabáljanak, arra kérem, tisztelt képviselő úr, a szocialisták soraiból, mert ezt önök is tudják. Különben miért nyitották volna meg 2009-ben az 52 év fölöttiek számára a visszalépés lehetőségét? Azért mert féltek attól, hogy le fog bukni a rendszer. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Nem! Nem! - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Ettől féltek, tisztelt képviselőtársaim, azért próbálták meg elérni, hogy egyébként az idősebbek, akik után majd nyugdíjat kell fizetni, visszalépjenek a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerből az államiba, mert tartottak attól, hogy ha több tízezer ilyen eset lesz, az ki fogja váltani az emberek, ki fogja váltani a társadalom haragját. Ez volt az önök igazi problémája, ezért nyitották meg.

S ha alkotmányellenesnek nevezik a mostani intézkedéseket, akkor fölhívnám a figyelmet, hogy pontosan ugyanezt csinálták. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Ha akkor egyébként alkotmányos volt ez az 52 év fölöttiek számára, akkor mi a probléma a mostanival?

Fel szeretném hívni a figyelmüket arra is, hogy abban a törvényben, amit önök akkor alkottak, amiben lehetővé tették a visszalépést, ugyanúgy volt kormányrendeletre való felhatalmazás, az a kormányrendeletre való felhatalmazás ott is a részletszabályok megvalósítására szólt, csak most egy kicsit nagyobb feladatra van szükség, tisztelt képviselőtársaim. Mert önök azt is nagyon jól tudták, hogy amikor az 52 év fölöttiek visszalépését teszik lehetővé, az ő megtakarításaikat a magán-nyugdíjpénztári rendszerben állampapírban vezetik. De ott is fel kellett hatalmazni arra a megfelelő állami szerveket, hogy egyébként ezeket a megtakarításokat kezeljék ebben a formában, például az ÁKK-t fel kell hatalmazni, az állami társadalombiztosítási rendszert.

Én azt gondolom, ugyanerre vonatkozik egyébként a rendeleti felhatalmazás itt is, csak itt egy kicsit bonyolultabb rendszert kell megalkotni, mert ha mondjuk, tömeges lesz a visszalépés - ami úgy tűnik, hogy elég valószínű -, abban az esetben, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak állampapírokat kell kezelni, nemcsak készpénzt, hanem akár részvényvagyont is ebben a formában. S ennek a felelős kezelésére, én azt gondolom, nem a törvényen belül kell meghatározni, hogy hogyan működik egy vagyonkezelés, hanem arra igenis egy kormányrendeletnek kell megalkotnia a maga kereteit és szabályait, tisztelt képviselőtársaim. Tehát ne rögtön alkotmányellenességet kiáltsanak!

Azon csodálkozom, hogy egyébként ezt olyan ember is mondta itt most parlamenti frakcióból, aki ott ült a gazdasági bizottság ülésén, hallotta a kormány képviselőjétől a pontos indoklást, ott bólogatott is, majd felállt, és ugyanazt elmondta, amit előtte a gazdasági bizottság ülésén. Erről ennyit. Tehát önöknek érvelni is fölösleges ezek után, mert csak azt szajkózzák, amit egyébként előtte is mondani akartak. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Az érvekre hallgatni nem nagyon szeretnének, tisztelt képviselőtársaim.

Térjünk vissza szintén arra - mert azt gondolom, hogy erről is mindenképpen érdemes beszélni -, hogy ennek a rendszernek mik lettek volna a hatékonysági feltételei. Ha már egyszer kötelező magánnyugdíjpénztár, akkor én ugyanarra utalnék, amire a frakcióvezető úr is utalt itt a napirend előtti hozzászólásában, hogy azért vannak tőlünk nyugatra olyan országok, ahol egyébként nem is a kötelező, hanem az önkéntes elven működő nyugdíjpénztáraknál sokkal szigorúbb vagyonkezelési szabályokat írnak elő, mint amelyek Magyarországon a kötelező magánnyugdíjpénztáraknál léteztek, és sokkal kevesebb költségelszámolást tesznek lehetővé. (Közbeszólások az MSZP soraiban: Csináljuk meg! - Miért kell ahhoz elvenni a pénzt?)

Önök most szeretik kikerülni ezt, de emlékeztetném önöket arra, amit Hargitai képviselőtársam mondott és kiszámolt, hogy ha most összevetjük azt, hogy a pénztárak az elmúlt 12 évben mekkora kezelési költséget vehettek fel az után a pénz után, amit az állami szférából átutaltak oda, akkor az derül ki, hogy 12 év alatt közel 200 milliárd forintról beszélünk. 200 milliárd forintról. Persze, ha valaki ezt a számot hallja, akkor már azt is érti, hogy adott esetben egyes képviselőtársaim miért védik olyan hangosan a kötelező magánnyugdíjpénztárakat itt a Házban (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!), mert 200 milliárd forint nagy pénz, nagyon sok érdeket megmozgat, azzal nagyon sok képviselőnek meg lehet nyerni úgymond a lobbitevékenységét itt a tisztelt Házon belül. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Szégyelld magad!)

De arra is szeretném önöket emlékeztetni, hogy ez a rendszer mindeközben valójában milyen hatékonysági faktorokat produkált. Ha megnézzük, hogy ha az összes pénzt, ami egyébként bekerült a kötelező magánnyugdíjpénztárakba, csak államkötvényekbe fektették volna az elmúlt 12 esztendőben, akkor az jönne ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy jobb hozamot sikerült volna realizálni, mint így. Ez azért önmagában eléggé elgondolkodtató.

A következő tény is eléggé elgondolkodtató. Fel szeretném hívni a figyelmüket - már utaltam rá a hozzászólásom elején - a Nemzeti Banknak arra a tanulmányára, ami akkor készült, amikor ez a rendszer bevezetésre került, és akkor szakértők kiszámolták, hogy 3,4 százalék körüli hozam szükséges ahhoz, hogy ebből a rendszerből ugyanannyi nyugdíjat tudjanak kifizetni, mint az állami nyugdíjrendszer keretein belül. Most ehhez képest ennek az egyharmadát sikerült a pénztáraknak produkálni az elmúlt 12 évben. Ezért mondom azt, hogy aki jövőre ebből a rendszerből nyugdíjba menne, kevesebb nyugdíjat kap, mint az, aki egyébként 12 éven keresztül az állami rendszer része maradt, és ez az, ami igazán elgondolkodtató.

Arra kérem önöket, hogy ne arról beszéljenek az embereknek, hogy nekik itt megtakarításuk van, mert az egy virtuális megtakarítás, soha nem vehetik fel, hanem az a lényeg, hogy az után mennyi nyugdíjat fognak kapni. És ma az a helyzet, hogy ez után kevesebb nyugdíjat kapnának, mint az állami nyugdíjrendszer keretein belül.

Ugyancsak érdemes arról beszélni, hogy itt a mi szemünkre róják, hogy miért nincs a társadalombiztosítási rendszeren belül egyébként egyéni folyószámla-vezetés. Én elmondtam már ezt kétszer is itt, a tisztelt Házban, még egyszer szeretném elmondani: ez azért van, mert önök az ezzel kapcsolatos, 2001-ben elindult munkálatokat 2002-ben leállították. Ha nem állították volna le, akkor ma már mindenkinek, aki az állami nyugdíjrendszeren belül járulékot fizet be, ugyanúgy folyószámlája lenne, ugyanúgy tudhatnánk, hogy egyébként oda mennyi pénzt fizet be, és tartok tőle, hogy nem véletlenül állították ezt le 2002-ben, nem véletlenül tették azt meg, hogy csak a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszeren belül lehessen egyébként egyéni folyószámla-vezetés.

Én azt gondolom, hogy ezek mögött, ha az ember a történéseket egymás után nézni, akkor azt is láthatja világosan, kik azok, akik az elmúlt 12 évben nem az embereket, hanem a kötelező magánnyugdíjpénztárakat és a vagyonkezelőket védelmezték, és kik azok, akik elgondolkodtak azon, hogy ez a rendszer jó-e így vagy nem. Szerintem ez ma azért egy perdöntő kérdés.

Arról, hogy a rendszer jó-e vagy nem, biztosan fog többször tárgyalni a Ház, biztosan fog ezzel kapcsolatban többféle döntést is hozni, de a mostani törvényjavaslat - és erre még egyszer szeretném önöket emlékeztetni - arról szól, hogy mindenkinél meglegyen a választás szabadsága, saját maga dönthessen, marad a magánnyugdíjpénztárban vagy nem, és az állami nyugdíjrendszert választja mint pályakezdő, vagy a kötelező magánnyugdíjpénztárt választja. Ezt miért ellenzik? Miért akarják megtiltani a fiatal pályakezdőknek, hogy adott esetben az állami nyugdíjat válasszák? (Közbeszólás az MSZP soraiban: A pénzt miért kell elvenni?) Az önök álláspontja gyakorlatilag ezt jelenti, mert önök itt ma a parlamenti vitában ezt ellenzik. Erről szól ez a törvényjavaslat, és nem másról.

Arról is érdemes talán néhány szót mindenképpen váltani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha már ezekről az ominózus kötelező magánnyugdíjpénztárba menő pénzekről beszélünk, ezek hol is hiányoznak valójában, mert azért azt ne felejtsük el, hogy nem csak jövőbeni nyugdíjasok vannak, jelenbeni nyugdíjasok is vannak. A jelenbeni nyugdíjasok nyugdíját minden évben az államkassza, illetve a Nyugdíj-biztosítási Alap kell hogy kigazdálkodja. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a kötelező magánnyugdíjpénztárakról a döntés megszületett, azzal az a döntés is megszületett, hogy minden évben az állami nyugdíjrendszerből kivesznek több mint 300 milliárd forintot. Ezt a 300 milliárd forintot a költségvetésnek kell oda visszatenni, hogy a jelenbeni nyugdíjasok nyugdíját ki lehessen fizetni. A költségvetés honnan tudja ezt visszatenni? Vagy adósságból, vagy pedig adókból tudja visszatenni, tisztelt képviselőtársaim.

Mikor önök arról beszélnek, hogy mi ebből adócsökkentést akarunk finanszírozni, én megfordítanám: tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt tíz évben többek között azért kellett magasabb adókat fizetnünk, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak menedzsmentjei zsebre tehessék a vagyonkezelési díjakat. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Mert én azt gondolom, ha nem kellett volna a Nyugdíj-biztosítási Alapban pótolni az onnan kikerülő pénzösszegeket, akkor a magyar költségvetés részben nem került volna abba a helyzetbe, amibe az elmúlt tíz esztendőben. Tehát igenis meg kell fordítani innen a kérdést. Ha így nézem, hogy egyébként egy kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság után a jövőben rosszabb nyugdíjat kapok, mint ha az állami nyugdíjrendszerben maradtam volna, és ez alatt az időszak alatt még több adót is fizetek, akkor mi a jobb: ha maradt volna az állami nyugdíjrendszer, vagy az, ha egyébként kevesebb adót fizetek a jelenben, és még a kötelező magánnyugdíjpénztárakkal sem kell ebben a formában bajlódni?

(18.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! De legalább ezt a döntést bízzuk az emberekre, és ez a törvényjavaslat - még egyszer szeretném önöket emlékeztetni - erről szól. Arról szól, hogy visszaadja nekik a választás, a döntés szabadságát: dönthetnek, hogy magánnyugdíjpénztár vagy az állami nyugdíjrendszer, s ezt a döntést hagyjuk meg nekik!

És még egyvalamire utalnék: itt többször elhangzott, hogy nem kompenzálja az állam semmilyen formában azokat az embereket, akik a következő 14 hónapban nem tudnak befizetni a kötelező magánnyugdíjpénztárakba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a gazdasági bizottság ülésén világosan elhangzott, hogy a jelenlegi jogszabályok alapján egyértelmű, mivel a korábbi törvényjavaslat, amit a Ház elfogad a mai napon, gyakorlatilag arról szólt, hogy az állami nyugdíjkassza felé irányítja ezt az ominózus 8 százaléknyi befizetést, nyilvánvaló, hogy ez ott kerül elismerésre azok részéről, akik a következő 14 hónapban, mondjuk, az állami nyugdíjkasszához fognak a kötelező magánnyugdíjpénztár helyett nagyobb arányban hozzájárulni. Ezt a jelenlegi jogszabályok elrendezik. Erre vonatkozóan nem kell külön jogszabályt alkotni, ez a gazdasági bizottság mai ülésén világosan elhangzott. Azt gondolom, hogy ha valaki a frakciók képviselői közül éppen nem hallgatta vagy nem figyelt, akkor ezt egyébként meg fogja találni a jegyzőkönyvben, nézzen utána, és akkor, azt gondolom, arra a kérdésre, amit talán nem véletlenül tesznek fel, világosan megkapja a választ, mert azt gondolom, hogy erre nem kell új jogszabály, ezt a jelenlegi jogszabályok megválaszolják.

Úgyhogy ezek fényében arra kérem a tisztelt Házat, és nemcsak a kormánypárti frakciókban, hanem adott esetben az ellenzéki frakciókban ülőket is, hogy egészen nyugodtan támogassák ezt a törvényjavaslatot, mert ez a törvényjavaslat valóban egy választási szabadságot ad vissza minden pályakezdőnek és egyébként minden magyar alkalmazottnak. (Zaj az MSZP soraiban.) És a választás szabadsága, azt hiszem, jár, mert az, ami kötelező, az nem választható, márpedig önök a magánnyugdíjpénztárakat kötelezővé tették az elmúlt esztendőkben, és ez, önmagában mint logika is, igen erőteljesen elgondolkodtató, mert nem hiszem, hogy a nyugdíjakat érdemes lenne kiszervezni, vagy legalábbis hadd dönthessenek róla az emberek, hogy szeretnék-e kiszervezni a nyugdíjukat vagy nem akarják kiszervezni, és mi ezt a döntési szabadságot fogjuk nekik visszaadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 241 2010.10.25. 0:50  235-242

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak nagyon röviden szeretnék reagálni a Schiffer képviselő úr által elmondottakra. Lehet, hogy a frakcióvezető úrnak látszólag van némi igazság a szavaiban, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy rendes menetrend szerint vittük végig ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti vitáját, módosító javaslatait is.

Mindösszesen azért kértünk Házszabálytól való eltérést, hogy egyszerre lehessen a zárószavazás és a módosító javaslatokról való döntés, mert azt gondolom, hogy a hitelfelvevők érdekei ezt megkívánják, hiszen nekik jó, ha ezek a szabályok minél hamarabb lépnek életbe. Egy hetet nyertünk ezzel a döntéssel, de szerintem az országban körülbelül 800 ezer lakáshitelt felvevő örül ennek. Ennyit talán megér a parlament számára, hogy itt, mondjuk, nem egy héttel később, hanem rögtön kell kijavítanunk egy koherenciazavart. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 62 2010.10.26. 19:51  17-187

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szocialista képviselőtársaim az előbb jelezték, hogy a Költségvetési Tanács elnöke miért nem szólal fel. Megkapta a lehetőséget a tisztelt Házban, csak nem kívánt élni vele. Elhiszem, hogy szocialista képviselőtársaim nem szeretnék hallani, amit mondani fogok, de ettől még kénytelenek lesznek végighallgatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy az, ami most a tisztelt Ház előtt van, az elmúlt húsz esztendő legnagyobb adócsökkentése. A Fidesz parlamenti képviselőcsoportja ennek az adócsökkentésnek nemcsak a mértékével, hanem az irányaival is egyetért, és ezt nagyon fontos dolognak tartja.

Az adócsökkentés irányait tekintve óriási előrelépésnek tartjuk, hogy Magyarországon megvalósul az egykulcsos arányos adórendszer. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebbe az adórendszerbe hangsúlyos részként fog beleépülni a családi kedvezmények rendszere, azaz az adórendszer mostantól kezdve ismét el fogja ismerni a gyermeket vállalókat Magyarországon, és a gyermekvállalás terheit a társadalom kompenzálja a gyermeket vállaló családok irányában.

Ugyancsak nagyon fontosnak tartjuk, hogy senki nem fizet több adót a következő esztendőben Magyarországon, viszont a kis- és középvállalkozások, valamint a családok zsebében lényegesen több pénz marad. Úgy is fogalmazhatnék, tisztelt képviselőtársaim, hogy azoknál marad több pénz, azok fognak többet keresni a következő esztendőben, akik eddig a legnagyobb terhet vállalták, és azok fognak több adót fizetni, akik az elmúlt években a legnagyobb profitot vihették haza. Azt gondolom, hogy ez ténylegesen a társadalmi igazságosság irányába tett nagyon komoly lépés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk arról is, hogy először fordul elő ennek a Háznak a történetében, hogy a most elénk kerülő adótörvények - a jövedéki adó kivételével - gyakorlatilag csak adócsökkentést foglalnak magukban. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos előrelépés. Már csak ezért is nagyon nagy figyelemmel ajánlom a tisztelt Ház minden képviselőjének a figyelmébe a most elénk került adótörvényeket.

De amikor adótörvényekről beszélünk, akkor természetesen arról is beszélni kell - mert ciklus elején vagyunk, és az adótörvények egy új ciklus gazdaságpolitikájának is megadják a gerincét, vagy legalábbis annak egy nagyon fontos részét -, hogy mi az a nyolc esztendő, amit ebből a szempontból mögöttünk hagyunk. Gondolom, hogy ezt nem szeretnék hallani majd szocialista képviselőtársaim, de kénytelen vagyok végigmondani, mert a tények magukért beszélnek. Ha visszatekintünk a 2002 és 2010 közötti időszakra - végigszámoltam, tisztelt képviselőtársaim -, azt látjuk, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció 2002 és 2010 között rengeteget beszélt adócsökkentésről, ezzel szemben 41 alkalommal emeltek adót. Fel is sorolnám ezeket. (Zaj az MSZP soraiban.) Elhiszem, hogy nem szeretnék hallani, tisztelt képviselőtársaim, de attól még a tények bizony tények.

Beszéljünk arról, hogy azok között az adóemelési lépések között, amelyek 2002 és 2010 között bekövetkeztek, jó néhány olyan lépés volt, ami aztán különösen igazságtalan, és ezekre szeretnék is kitérni ebben a formában. Ilyen például az, hogy - ne felejtsék el - a ciklust is rögtön azzal kezdték, hogy az áfa kedvezményes adókulcsát 12-ről 15 százalékra emelték. Ez pont a legszegényebbeket érintette a legnagyobb mértékben. Például 2003-ban rögtön a villamos energia és a telek áfáját 12-ről 25 százalékra emelték, bevezettek rengeteg új találékony adónemet, mint a levegőterhelési díj, vízterhelési díj, talajterhelési díj, innovációs járulék, s ezeknek mind az volt a közös jellemzője, hogy ezeket az adókat a magyar családok, valamint a kis- és középvállalkozások fizették meg, tisztelt szocialista képviselőtársaim. S ha nekünk bajunk volt az elmúlt nyolc esztendő adórendszerével, akkor pontosan az volt a legnagyobb problémánk, hogy ezeket a terheket mindig a magyar családok, mindig a legtöbb embert foglalkoztató magyar kis- és középvállalkozások fizették meg.

Azt is mondhatnám persze, hogy az önök adópolitikájából valójában ebből a szempontból a merészség abszolúte hiányzott. Mert persze végül is vállalkoztak arra az előző ciklus közepe táján, hogy bevezessék a Robin Hood-adót, és kivetették azt az ominózus 20 milliárd forintot az energiaszektorra, de azért ne felejtsék el, hogy az a válságadó, amit például ezekben a napokban tárgyaltunk, mértékét tekintve 70 milliárd forint, és azt gondolom, hogy lényegesen több profitot vihettek haza az energiaszektorban működő cégek, mint amennyi adót önök csak úgy kivetettek rájuk. Ezzel szemben lényegesen több adót vetettek ki a magyar családokra, valamint a kis- és középvállalkozásokra.

Az az adópolitika, ami 2002 és 2010 között zajlott, társadalmi és gazdaságpolitikai kihatását tekintve volt tragikus, pontosan azért, mert Magyarországon nem ösztönzött a gyermekvállalásra, egyértelműen abba az irányba vezetett, hogy az emberek eltitkolják a jövedelmeiket, mert ha ezeket a jövedelmeket rendesen megpróbálták volna leadózni, akkor egyre több adót fizettek volna, egyre több ember került át mindig a magasabb adókulcsba. 2010-re eljutottunk odáig az önök adópolitikájának eredményeként, hogy az effektív felső adókulcs, ami már vastagon az átlagjövedelem alatt belépett, gyakorlatilag 40,6 százalékos volt, ami európai léptékkel összevetve is egészen durva, az újraelosztási arány Európában a legmagasabbak közé tartozott, ezzel szemben a magyar állam által nyújtott közösségi szolgáltatások a legrosszabb színvonalak egyikét ütötték meg. Ez volt az önök gazdaságpolitikájának az összes eredője, tisztelt képviselőtársaim, nem csoda, hogy Magyarországon az elmúlt nyolc esztendőben nem volt gazdasági növekedés, szemben a versenytársainknak tekintett többi közép-európai országgal, ahol bevezettek egyszerűsített adórendszert, volt is gazdasági növekedés, és még a közösségi szolgáltatások színvonalát is növelni tudták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon gyakran elmondták itt - figyeltem - a kisebbségi vélemények során, hogy ellenzik az arányos, egykulcsos adórendszert. Tisztelt képviselőtársaim, felhívnám a figyelmüket arra, hogy ezt önök egyébként bevezették, csak egy másik területen, ugyanis az áfa alsó kulcsát emelték a felsőhöz, és ha lehet, ez az egyik legigazságtalanabb adókivetési módszer, mert ennek volt az az eredménye, hogy Magyarországon a legszegényebbek is azok után a termékek után, amelyekből ők fogyasztottak a legtöbbet, ahol addig legalább a kisebb adókulcsot kellett fizetniük, azután szépen ugyanúgy a 10 százalékkal megnövelt mértékű áfát kellett fizetniük, tisztelt képviselőtársaim. Tehát önök is megcsinálták az arányosítást ebből a szempontból, csak az lett az eredménye, hogy ezzel mindenki rosszabbul járt az áfán belül.

Beszélnek itt áfacsökkentésről; akkor beszéljünk erről is, tisztelt képviselőtársaim. Ha jól emlékszem, akkor önök választási adócsökkentést szoktak folytatni az előző nyolc esztendőben. 2002-ben ígértek adócsökkentést, de ahogy az előbb elkezdtem sorolni, már 2003-ban rögtön növelték is, aztán utána mindegyik évben, aztán 2006-ban valóban csináltak egy áfacsökkentést fél évre. Azzal is becsapták az embereket, tisztelt képviselőtársaim. Utána háromszorosan vették vissza. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ez volt az alapvető probléma.

Itt szeretnék kitérni arra, hogy ez komoly hitelességi problémát okozott Magyarországon, azt a hitelességi problémát idézte elő, hogy önöknek köszönhetően senki nem hitt az adórendszerben, mert önök azt csinálták, hogy mindig megígérték, aztán éveken át adót emeltek, a választások idején adót csökkentettek, háromszorosan visszavették. Ezzel szemben most az történik, hogy a választási ciklus elején állítunk be egy stabil, adócsökkentésen alapuló adórendszert, ami a gazdaságpolitikai bizalmat is vissza tudja hozni.

Figyeltem itt, hogy beszéltek arról - aztán hányszor gyaláztak minket mindezért! -, hogy önök csökkentették a társadalombiztosítási járulékot 5 százalékponttal. Arról persze elfelejtettek beszélni, hogy ezt gyakorlatilag az utolsó évben tették, hogy az ezzel kapcsolatos legnagyobb terheket is majd az új kormány viselje. Arról miért nem beszélnek, tisztelt képviselőtársaim, hogy az azt megelőző évben 4 százalékponttal megemelték a munkavállalók által fizetett járulékot? Megemelték az egészségbiztosítási járuléknál, a társadalombiztosítási járuléknál, azaz már előtte kétszeresen visszavették az emberektől azt, amit aztán egy évre ebben a formában - megint választási adócsökkentés jegyében - odaadtak. Mert ez az igazság, tisztelt szocialista képviselőtársaim. Ezt is mondják el akkor, amikor a kisebbségi vélemények során fennen hangoztatott, látszólag népszerű nézetekkel élnek.

Ennyit tehát az elmúlt nyolc esztendőről, de a múlt helyett térjünk át inkább a jövőre, tisztelt képviselőtársaim.

Ami a jövőt és a most a Ház előtt fekvő adótörvényeket illeti: az adótörvények tekintetében azt gondolom, hogy az arányosítás egy nagyon fontos, nagyon komoly előrelépés. Azért fontos előrelépés, mert a közép-európai versenyképességi küzdelemben a mezőny végéről Magyarország végre az élre tud törni.

(11.50)

Mert önök nem szeretnek erről beszélni, de azért beszéljünk róla őszintén! Miközben önök az elmúlt nyolc esztendőben alapvetően csak adókat emeltek, Közép-Európában minden létező versenytársunk, Észtország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, Románia, Bulgária, sőt még Ukrajna és Oroszország is áttért az arányos adórendszerre, jelentős adócsökkentést hajtott végre, és ezzel növelte gazdaságának, országának versenyképességét.

Azért ne felejtsék el, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ez egy rendkívül fontos dolog volt, ennek volt köszönhető, hogy a válság előtt ezek az országok gazdaságilag érdemben növekedtek, akár még azt is mondhatnánk, fel tudtak készülni egy válságra, mi pedig alig-alig növekedtünk az elmúlt nyolc esztendőben. Azt gondolom, ez is azt bizonyítja, hogy a sikeres országokban vezették be valóban ezt az adócsökkentést, és azt gondolom, hogy ezek után Magyarországnak nincs más választása, ezt meg kell lépnie (Közbeszólás az MSZP soraiból: Csak nem így.), ha a közép-európai versenyképességi rangsorban oda akar kerülni, ahol 2002-ben volt, amikor önök átvették a kormányrudat. Mert akkor még az elején voltunk, aztán az elmúlt nyolc esztendőnek köszönhetően a végére kerültünk. Most azt gondolom, hogy ezzel a lépéssel ismét elkezdünk elindulni abba az irányba, hogy Magyarország ténylegesen ebben a versenyképességi rangsorban az elsők egyike tudjon lenni.

Nagyon fontos előrelépésnek tekintem ennél az arányos adórendszernél, hogy egyszerű, világos, egyértelmű elvet rögzít, hogy aki többet keres, több adót is fizet. Aki tízszer többet keres, tízszer több adót fizet. Sőt, tegyük hozzá őszintén, hogy mivel a nullkulcs és ebben a formában az adójóváírás rendszere jelentős mértékben megmarad, ez gyakorlatilag azt is jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy valójában még mindig az a helyzet, ahogy aki tízszer többet keres, az lényegesen több adót fizet. De ez egy másik kérdés ebből a szempontból. Mindenesetre az arányosítás irányába egy jelentős előrelépést teszünk. Ugyancsak fontos előrelépés, hogy ez az adórendszer egyszerűbbé válik, hiszen több adónem is ebben a formában egy kulccsal adózik, például az ingatlanértékesítés vagy osztalék tekintetében szintén megtörténik a 16 százalékos kulcsra való áttérés. Lassan mindeggyé válik, hogy valaki milyen formában veszi ki a jövedelmét, összességében ugyanannyi adót fizet. Ez ezeken a területeken is jelentős adócsökkentést jelent.

És azt gondolom, van egy olyan hatása is, hogy ösztönzi az embereket arra, hogy bevallják jövedelmeiket, és adót fizessenek utána, azaz kifehérítő hatása van a gazdaságra nézve. Érdemi lépés abba az irányba, amiről önök beszéltek. Önök ezt úgy próbálták meg elérni, hogy egyre több adóhivatalnokkal, egyre többféle módszerrel próbálták megzsarolni, ellenőrizni az embereket, mi pedig úgy próbáljuk elérni, hogy pozitív ösztönzőket is állítunk annak érdekében, hogy tényleg bevallják jövedelmeiket, és tényleg adót is fizessenek. Mert azt azért ne felejtsük el, az önök adórendszerének eredményeként Szlovákiában személyi jövedelemadóból majdnem többet fizettek be, mint Magyarországon. Pedig nézzék meg, Szlovákia azért egy kicsit kisebb ország, mint Magyarország. Ha így nézzük, ennek az aránynak pontosan fordítva kéne lenni. Ebből látszik, hogy ennek a típusú adórendszernek igenis van adóbevétel-növelő hatása is, ha nem is rövid távon, de középtávon.

Nem azt várjuk tőle, hogy annyival több pénzt folyjon be, amennyibe értelemszerűen ez az adócsökkentés kerül, de azt gondolom, lényegesen kisebb a társadalmi költsége, mint amiről önök egyébként beszélni szeretnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes beszélni a gyerekvállalás rendszeréről is ebben a formában. A gyerekvállalás tekintetében ez egy óriási előrelépés. Magyarországon nem lehet, elhangzott itt a kisebbségi véleményekben is, nem lehet azt elvárni, hogy a demográfiai mutatók tartósan megváltozzanak, ha Magyarország tartósan nem tudja ösztönözni a gyerekvállalási kedvet. Ebben az irányban, azt gondolom, ez egy hatalmas előrelépés. Mert azért valljuk be őszintén, ilyen mértékű, a gyerekeket segítő intézkedésekre, a gyerekvállalást ösztönző lépésekre gyakorlatilag az elmúlt húsz esztendőben nem került sor. Lehet arról vitatkozni, hogy ennek milyen lesz a rövid távú kihatása. Arra szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy abban az európai országban, Franciaországban, ahol ez hosszú ideje működik, az egyik legnagyobb gyermekvállalási kedv van a szomszédos, egyébként hasonló helyzetben lévő országokhoz képest. Nem véletlenül. Mert az kell hozzá, hogy az emberek elhiggyék, hogy ez tartósan is meg tud maradni. És pontosan az önök tevékenységének köszönhetően nem hitték el az elmúlt nyolc esztendőben, hogy egy gyerekvállalást ösztönző adórendszer tartósan fenn tud maradni Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, itt sokat beszélnek arról, hogy kinél mennyi jövedelem marad. Szeretném leszögezni, egyrészt minden jövedelemkategóriában személyi jövedelemadó-csökkenés következik be a következő esztendőben. Senki nem fog több adót fizetni. Azt hiszem, a legegyszerűbb mindenképpen azzal a plasztikus példával élni, hogy egy magyar átlagcsalád átlagkereseten keres, a magyar átlagcsaládnak két gyereke van - kicsit kevesebb sajnos, de tételezzük fel -, egy átlagkeresettel rendelkező, kétgyerekes átlagcsalád Magyarországon a most bevezetendő adórendszer következtében úgy jár, hogy havi közel 21 ezer forinttal, évi 250 ezer forinttal több marad a családi kasszában. Azt gondolom, ez mutatja jól, hogy ennek az adórendszernek ténylegesen milyen hatásai vannak. (Göndör István közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról is érdemes természetesen beszélni, hogy mit tehetnek ezzel az emberek. Mi visszaadjuk nekik a szabadságot ebben az értelemben is. Ők döntenek arról, hogy ezt a jövedelmet mire használják fel. Biztos lesz közöttük olyan, aki mondjuk, az elmúlt években fölvett lakáshiteleinek törlesztésénél fog ezzel könnyebbséghez jutni. Ez is fontos dolog ebből a szempontból. (Göndör István és dr. Józsa István közbeszólnak.) De az is fontos dolog, hogy költhet belőle egyébként többet is, akár fogyasztásra, aminek nyilvánvalóan jó a belföldi fogyasztásélénkítő hatása. Biztos, hogy a válság erősítette az emberekben a megtakarítási hajlandóságot. Ha ez megjelenik belföldi megtakarításként, annak is a magyar pénzügyi rendszert, a magyar gazdaságot ösztönző hatása összességében szintén meglehetősen jó. Lényegesen jobb, mint ha ez a pénz egyébként az államnál lenne, ahogy ez az elmúlt években, az önök idején volt, tisztelt képviselőtársaim.

Érdemes talán arról is beszélni, ezért mondtam el, hogy hogyan működött az önök elmúlt nyolcesztendős adórendszere ebből a szempontból. Szóval, tisztelt képviselőtársaim, a gazdaságpolitikában a bizalom nagyon fontos kategória. Most egy ciklus elején vezetünk be egy stabil adórendszert, amelynek elemeiről előre megmondjuk, hogyan fognak kinézni. Azt gondolom, ez az, ami igazán Magyarországon befektetésösztönző kedvet jelent. Önök szeretnek arról beszélni, hogy a válságadónak például milyen típusú hatásai lesznek. De, tisztelt képviselőtársaim, azért egyvalamivel, azt gondolom, érdemes szembe nézni. A válságadót Magyarországon nagyobbrészt olyan típusú szektorok fogják fizetni, amelyek az elmúlt esztendőkben óriási profitot realizáltak, amely szektorokban láthatólag a beruházási hajlandóság, pontosan azért, mert viszonylag kiteljesedtek, amúgy sem túlságosan magas, és nem is várható el beruházási aktivitás.

Viszont azt gondolom, hogy az új adórendszernek köszönhetően Magyarországon van lehetőség arra, hogy ténylegesen a termelő beruházások ösztönzése kezdődjön el. És a magyar gazdaság növekedése szempontjából ennek van jelentősége. Annak is például, hogy a kis- és középvállalkozóra nem úgy tekint a most idekerülő törvénycsomag, mint egy potenciális bűnözőre, akitől egyébként minél többféle módon minél többféle pénzt be kell vasalni, hanem úgy tekint rá, mint aki munkahelyeket próbál teremteni, mások megélhetéséről próbál gondoskodni, értéket akar teremteni, és ennek eredményként hozzájárul a magyar gazdaság, Magyarország gyarapodásához. Ezért jó dolog például, hogy ebben az adórendszerben megtesszük azt a lépést, hogy megszűnik a főállású vállalkozókra irányadó, a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés szabálya. És az egyéni nyugdíjjárulékhoz hasonlóan a munkáltatót, egyéni vállalkozót terhelő társadalombiztosítási járuléknál is bevezetjük a járulékfizetési maximumot. Mert ne felejtsük el, ez Magyarországon százezres nagyságrendben jelent a vállalkozók számára társadalombiztosítási értelemben könnyítést, és egyben azt is jelzi számukra, hogy bizalommal van irányukban az új gazdaságpolitikai vezetés, bizalommal van irányukban a kormányzat és a mostani parlamenti többség. És azt gondolom, hogy ennek Magyarországon a gazdasági növekedés szempontjából óriási jelentősége van. Mert bárki jár itt Európából, tisztelt képviselőtársaim, legyen az német, legyen az francia, legyen az spanyol, bárkivel is beszélek az ideérkező parlamenti gazdasági bizottsági elnökök közül, mindegyik azt szokta nekem mondani, hogy a következő esztendőkben helyezzünk nagy hangsúlyt arra, hogy a multinacionális vállalatok helyett sokkal inkább a nemzetileg kézzelfogható, kis, közepes, kezelhető méretű vállalkozásoknak adjunk lehetőségeket és kedvezményeket, mert ők teremtik a legtöbb munkahelyet, és ők tudják elindítani a gazdasági növekedést. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek ebből a szempontból ez az adórendszer tökéletesen megfelel.

Összességében tehát, ha össze akarjuk foglalni, akkor azt kell mondjam önöknek, lehet persze még többet követelni ettől az adórendszertől; persze, azt gondolom, nem azoknak, akik az elmúlt nyolc esztendő gazdaságpolitikáját csinálták, de más ellenzéki pártoknak lehet. Az a kérdés, hogy reális-e. (Nagy zaj. - Göndör István: Demokrácia!) Ez nem demokrácia kérdése, tisztelt képviselőtársaim. Elhiszem, hogy a szocialista képviselők között a padsorokban kivált némi ingerültséget, de tisztelt képviselőtársaim, önök a felelősek az elmúlt nyolc évért. (Koszorús László: Így van. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez vitathatatlan ebben a formában. Azt gondolom, lehet ennél többet követelni, csak az nem áll a realitások szintjén. Viszont azt szögezzük le, ez az adócsökkentés, ami most bekövetkezik, óriási lépés. Óriási lépés a magyar családoknak, mert több mint 300 milliárd forinttal több pénzt hagy a magyar családoknál, és azon belül is különösen a gyereket nevelőknél, a legtöbb terhet vállalóknál. Óriási lépés a magyar gazdaságnak, mert el fogja indítani egy egyszerűsített adórendszer irányába a magyar gazdasági szektort, és ösztönözi a gazdasági növekedést. És azt gondolom, ezen keresztül dinamikájában óriási lépés Magyarországnak is.

Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 2 2010.11.02. 4:54  2-4

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden esztendőben a következő évre vonatkozó költségvetés benyújtását óriási várakozások előzik meg, az emberek, a családok, a vállalkozások keresik benne azt, ami jó: hozzájárul-e az ország sikeréhez, a családok és a vállalkozások boldogulásához.

Így volt ez az elmúlt 8 esztendőben is, akkor azonban a magyar választóknak csalódniuk kellett. Az ország pénzügyi helyzete egyre romlott, az emberek adóterhelése nőtt, a gazdasági növekedés pedig csökkent. A maastrichti kritériumoknak megfelelően az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország vállalta, hogy az államháztartás úgynevezett eredményszemléletű hiányát 3 százalék alatt tartja.

Ha megnézzük az elmúlt 8 esztendőt, akkor a szocialista-szabad demokrata kormányoknak ez az elmúlt 8 évben egyetlenegyszer sem sikerült. 2004-ben azt ígérték, hogy 5,4 százalék lesz a költségvetés hiánya - 6,4 lett; 2005-ben azt ígérték, hogy 6,1 lesz - 7,9 lett; 2006-ban azt ígérték, hogy 4,7 százalék lesz - 9,3 lett; 2007-ben azt ígérték, hogy 3,3 százalék lesz - 5 százalék lett. 2008-ban azt ígérték, 1,9 százalék lesz - 3,7 lett; 2009-ben ismét nőtt a költségvetési hiány, 4,4-re; 2010-ben pedig egy fenntarthatatlan költségvetést örökölt a jelenlegi kormányzat, ahol a megtett intézkedések nélkül a költségvetés hiánya meghaladta volna akár a GDP 6 százalékát is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi történik ezzel szemben most? 2010-ben az ország költségvetésének hiánya a GDP arányában 3,8 százalék lesz, annyi, amennyinek egyébként tervezték. 2011-ben pedig 3 százalék alá kerül, ráadásul úgy, hogy ma a mértékadó nemzetközi elemzők túlnyomó többsége is, bár lehet, hogy némely gazdasági intézkedéseket vitatnak, de abban egyetértenek, hogy fenntartható a költségvetés hiánya mind ebben az esztendőben, mind pedig a következő esztendőben. Ez tehát azt jelenti, hogy 2010-11-ben, tisztelt képviselőtársaim, megtörtént, illetve megtörténik az ország pénzügyi stabilizációja.

Hogyan történik meg mindez? Nem ugyanúgy, mint eddig. A családokat és a magyar kisvállalkozásokat érintő megszorítások nélkül, sőt Magyarország a következő évben az elmúlt 20 esztendő legnagyobb adócsökkentését hajtja végre, több pénz marad a magyar családoknál, több pénz jut a gyermeknevelésre, több pénz marad a magyar kis- és középvállalkozásoknál, és több pénz jut a munkahelyteremtésre. Összességében tehát, tisztelt képviselőtársaim, elmondhatjuk a 2011-es költségvetésről, hogy egyszerre valósul meg az ország pénzügyi stabilizációja, megszorítások nélkül, egyszerre lesz adócsökkentés és gazdasági növekedés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindez ráadásul úgy, hogy megtörténik ez csökkenő újraelosztás, csökkenő államadósságszint és csökkenő infláció mellett. Az újraelosztás mértéke a 2010. évi 48,9 százalékról a GDP 46,7 százalékára, az adóterhelés pedig - a GDP több mint 2 százalékával - 36,1 százalékra csökken.

(13.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez valóban történelmi előrehaladás. Ez a szocialista és szabad demokrata kormányoknak az elmúlt nyolc esztendőben egyetlenegy alkalommal sem sikerült.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011-es költségvetés számaiban nemcsak a változás irányát, de azt gondolom, már önmagában a sikerét is mutatja. Azok, akik a változást akarták, a 2011-es költségvetésnek örülnek. Mi is így vagyunk ezzel a Fidesz képviselőcsoportjában: támogatni fogjuk a vitában, és támogatni fogjuk az elfogadása során is. Azok, mind itt a Parlament falain belül, mind a Parlament falain kívül, akik nem akarták a változást, minden bizonnyal ezt a költségvetést kritizálni fogják. Tőlük csak egyetlenegy valamit kérünk, tisztelt képviselőtársaim: azt, hogy amikor a kritikájukat megfogalmazzák, akkor azt ne a régi kotta alapján tegyék. A régi kottát a választók 2011 áprilisában újraírták. Ez a költségvetés már az új kotta alapján készült; az új kotta alapján, ezért lehetséges benne egyszerre gazdasági növekedés, adócsökkentés, és ezért lehetséges benne egyszerre pénzügyi stabilizáció is.

Ezt vegyék figyelembe, tisztelt képviselőtársaim, és kérem majd önöket is, hogy a vita során a 2011-es költségvetést támogassák. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 197 2010.11.02. 2:52  188-198

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid ideig szeretném rabolni a tisztelt parlament idejét, de néhány dolgot azért érdemes leszögezni. Egyrészt szeretném elmondani önöknek, hogy néhány hónappal ezelőtt még az volt a probléma ezzel a törvényjavaslattal, hogy ilyen nagy sürgősséggel került a Ház elé. Hagytunk kettő hónapot arra, hogy benyújtsák a módosító indítványokat, kettő hónapot arra, hogy megvitassa ezeket a parlament, és a végén döntést hozzon róluk. Most éppenséggel úgy látom, hogy ez a probléma.

Néhány hónappal ezelőtt még az volt a probléma, hogy nem lehet semmit módosítani ezen a jogszabályon, mikor már a nyár eleji időszakban elmondtuk, hogy figyelembe véve véleményeket, több ponton is módosítani fogjuk ezt a jogszabályt, most természetesen az a probléma, hogy milyen sok helyen is változott, ebből látszik, hogy alkalmatlan a céljának a betöltésére. Tehát ha nem vesszük figyelembe a véleményeket, az a baj, ha figyelembe vesszük a véleményeket, akkor az a baj. Jó lenne, ha eldöntenék, tisztelt képviselőtársaim, hogy most melyiket is szeretnék a kettő közül.

Én azt gondolom, hogy az itt, a konkrét ajánlási pontok kapcsán elhangzottakról pedig, tisztelt képviselőtársaim, azért itt is van néhány nonszensz dolog. Először is: az előző hónapokban többször elhangzott, hogy sajtószabadság addig volt Magyarországon, amíg ezek a törvények nem kerültek a parlament elé. Eddig természetesen a oknyomozó újságírásnak semmilyen védelme nem volt, nulla, bármikor kötelezhető volt arra egy oknyomozó újságíró, hogy forrását kiadja. Most kap ilyen védelmet. Most már az a probléma természetesen, hogy ez a védelem úgymond nem jó semmire. Akkor eddig volt sajtószabadság, vagy most lesz azután, hogy egyébként lesznek védelemre vonatkozó garanciák az oknyomozó újságírás számára? Tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ez a vita is sokkal inkább meddő vita, nem érdemi és nem tartalmi.

Ami pedig a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét illeti, azt gondolom, ez minden valamirevaló médiumtól igenis elvárható. Azokban az átfogó jogszabályokban, amelyek a médiára vonatkoznak Nyugat-Európában, ott ez meg szokott jelenni. Lehet, hogy nem jellemző az angolszász világban, ahol ezt sokszor kicsit másként értelmezik, de az európai jogrendben igen.

Én összességében azt szeretném mondani a tisztelt parlamentnek, tisztelt képviselőtársaimnak, főleg azoknak, akik alapvetően nem a kekeckedés szándékával, hanem valóban jobbító szándékkal állnak hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, hogy higgyék el, az elmúlt hónapokban ez volt az a törvényjavaslat, amelyikre a legtöbb időt hagytuk a tisztelt Háznak. Ez volt az a törvényjavaslat, ahol a legtöbb véleményt vettük figyelembe, ahol, azt gondolom, hogy a lehető legalaposabban haladtunk végig azon, hogy valóban megvitatott módon, mindenféle szempontból megvitatva, civil szervezeteknek is lehetőséget adva a tisztelt Ház meg tudja hozni a végső döntését.

Ezután nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek a tisztelt Házban, aki valóban jót akar, ezt a törvényjavaslatot egészen nyugodtan szavazza meg. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 337 2010.11.02. 8:56  328-366

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat valóban arról szól, amiről, azt gondolom, hogy az előterjesztője is még az előző vitakörben elég világosan beszélt: miként kell a társadalom igazságérzetének megfelelő döntéseket érvényesíteni, egyébként a jogrendszeren belül is.

Az elmúlt közel egy-másfél esztendőben, azt gondolom, minden magyar polgárnak a jogérzékét is igen erősen bántották azok a döntések, amelyek a valóban hihetetlen mértékben, csillagászati összegben kifizetett végkielégítésekről szóltak az állami szférán belül, nagyon sokszor érdemi munkavégzés nélkül, és joggal keltették fel az emberekben azt az érzést, hogy miközben egy tisztességes adófizető polgár 15-20-30 év alatt tud megkeresni annyi pénzt, amennyi adott esetben az állami szférában 5-8-10 esztendős munkavégzés után egyébként csupán felmentésként vagy a felmentéssel kapcsolatos díjak eredményeként jár jó néhány embernek. De azt gondolom, amikor ilyesmiről beszélünk, akkor talán egyszerűbb, ha a számok beszélnek a szavak helyett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van a kezemben néhány táblázat, és azt gondolom ezek sokat fognak segíteni abban, hogy tisztázzák, kinek mi az érdeke, és valójában milyen anyagi érdekek húzódnak meg nagyon sokszor az ellenérdekek, az ellenvélemények között. A kezemben levő táblázat alapján a Bajnai-kormány felmentett miniszterei összesen 67 330 500 forintot vettek fel gyakorlatilag ebben az évben a felmentésüket követően. Egy átlagos miniszteri felmentési díj meghaladta a 3 millió forintot. Ebből természetesen több olyan miniszter volt, akinél a 6 millió 600 ezer forintot is meghaladta, példaként tudom Hiller István miniszter urat, vagy éppen Herczog László miniszter urat vagy Kiss Péter miniszter urat említeni, de tudnék másokat is. Az államtitkári körben ugyanezeknek a járandóságoknak az összege 80 millió 773 ezer forint, összességében tehát csak kormánytagokra vonatkozóan kifizetett 148 103 700 forintról beszélünk.

A Magyar Fejlesztési Bank esetében a felmentések után kifizetett összegek nagyságrendje eléri a 330 millió forintot. Még egyszer elmondanám: 330 millió forintot. Egy olyan bank felmentett vezetőinek a végkielégítéséről beszélünk, amely nagyon komoly problémákkal küszködik, ahol egyértelműen kiderült, hogy az elmúlt esztendőkben nem teljesítette a valódi célját, a magyar kis- és középvállalkozások finanszírozását, helyette bizonytalan ügyletek sorozatába ment be, amelynek eredményeként ma úgy néz ki, hogy akár több tíz milliárd forintot is kénytelen lesz a kiadott rossz hitelei után a következő években leírni ez a bank. Ez után még a vezetői 330 millió forint végkielégítést vettek fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Folytathatjuk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel ugyanezt a sort, ahol én azt gondolom, a számok szintén önmagukért beszélnek. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő esetében a munkavégzés alóli kötelezettség felmentéseként kifizetett pénzösszegeket sebtiben összeadtam, 164 millió forintról beszélünk, amit csak a mentesítés a munkavégzési kötelezettség alól című rovatban tüntettek fel. Ehhez még kapcsolódik 20 millió forint további végkielégítési összeg, és úgy saccperkábé, ahogy összeadtam a számokat, csak szabadságmegváltás címszó alatt kifizettek ugyancsak 25 millió forintot.

Hangsúlyoznám - és itt most példákat is szívesen mondok -, arról a Nemzeti Vagyonkezelőről van szó, amelynek jelenlegi vezérigazgatója előzetesben található, ami önmagában már ez is elgondolkodtató abból a szempontból, hogy milyen munkamorál és milyen munkavégzés volt ennél a Nemzeti Vagyonkezelőnél. Ott a vezérigazgató-helyettesek körülbelül 22-26 millió forintot kaptak mentesítés a munkavégzési kötelezettség alól című rovatban kifizetésként. Ehhez kapcsolódik még a végkielégítésük, és plusz még hozzá tartozik a szabadságmegváltási összeg, mert minden bizonnyal olyan sokat dolgoztak, hogy nem tudták kivenni a szabadságukat. Ennek megfelelően egy átlagos vezérigazgató-helyettes még további, átlagban 3,5 millió forint közötti szabadságmegváltási összegre is jogosult volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán egy példát érdemes még külön említeni, dr. Szilvásy György főigazgató úr nevét, ami azt hiszem, nem ismeretlen név a tisztelt képviselők előtt. Dr. Szilvásy György főigazgató úr 18 700 236 forintot kapott a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésként, ehhez még egyébként a részére további 4 728 796 forint kapcsolódik végkielégítésként. Tehát összességében itt is 25 millió forintról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim. És talán emlékeznek rá, hogy az előző ciklus egy tetemes részében a szóban forgó úr még miniszteri tisztséget töltött be, így minden bizonnyal nem olyan hosszú ideig végzett munkát a Nemzeti Vagyonkezelőnél, ha jól sejtem, akkor ez cirka egy-másfél esztendő lehetett. Egy-másfél esztendő után 25 millió forint illeti meg összességében.

Azt gondolom, ezek azok az esetek, amelyek sértik a magyar társadalom igazságérzetét. Ezek azok, amelyekről úgy beszélünk, hogy azt gondoljuk, ezeket az összegeket igazából vissza kellene fizetni. Nekünk ez választási ígéretünk volt, tisztelt képviselőtársaim. Olyan választási ígéret, amelyik ráadásul találkozott a magyar választók többségének a szándékával és az akaratával. Ezt megerősítették áprilisban két döntés esetén is, többek között ezért adtak egy erős alkotmányos felhatalmazást a jelenlegi kormánypártok számára, és ugyanezt a megerősítést megtették októberben is az önkormányzati választások során.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a választók döntése is arra kötelez minket, hogy megteremtsük azokat a jogi formákat, amivel ezeket a valóban hihetetlenül magas végkielégítéseket, amelyek - most itt láthatják az előbb felsorolt példákból - nem hosszú évtizedek munkavégzése után kerültek kifizetésre, hanem maximum néhány év munkavégzés után, ezeket a hihetetlenül magas összegeket visszavegyük.

Erről szólt a 98 százalékos különadó, arról tehát, hogy a kifizetett magas végkielégítések visszakerüljenek az államkasszába.

(22.40)

Ez a jogi megoldás, amely jogi megoldás esetében ugyan az Alkotmánybíróság támaszthatott érveket vagy ellenérveket, azt gondolom, a mi dolgunk, hogy ezeket megfontoljuk, de nem az a dolgunk, hogy meghátráljunk. Ezért nyújtottuk be ismételten a különadóra vonatkozó törvényi szabályozást.

És, tisztelt képviselőtársaim, arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ebben az esetben fölösleges takarózni azzal, hogy itt köztisztviselők és közalkalmazottak kerülnek veszélyes helyzetbe. Nézzék meg: a köztisztviselői és a közalkalmazotti szférában 25-30 év munkavégzés után egy ember végkielégítésére legfeljebb hatodannyi végkielégítést fizetnek ki, mint Szilvásy Györgynek másfél év után. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Legfeljebb hatodannyit! Ez a legjobb eset, tisztelt képviselőtársaim, és ahogy itt ezt az előbbiekben elmondta Lázár János frakcióvezető úr is, polgármesterként én is megnéztem. Az a helyzet, hogy nálam a közalkalmazottak esetében alig 2 százaléknál járna annak az összegnek 20 év munkavégzés után az egyhatoda, amit Szilvásy György másfél év munkavégzés után megkapott.

Azt gondolom, hogy ha a társadalmi igazságérzetről beszélünk, ez itt a probléma. Lehet, hogy meg kell oldani 20-25 év munkavégzés után a közalkalmazottak problémáját. Lehet, hogy erre az a legegyszerűbb megoldás, hogy őket nem bocsátjuk el, hanem egyfajta védelem alá helyezzük. Minderről lehet beszélni, tisztelt képviselőtársaim. De arról nem lehet, hogy ezeket a végkielégítéseket így, ebben a formában változatlanul hagyjuk. Persze, mondhatnám, van erre egyszerűbb megoldás is. Ismerik az egyszerű viccet, ami arról szól, hogy fizesd vissza, fiam. Ez is lehetne természetesen egy megoldás, tisztelt képviselőtársaim, csak azt gondolom, hogy ez nem működött az elmúlt években. Nem visszafizették, hanem felvették. A mi dolgunk, hogy a magyar társadalom és az emberek többsége elvárásainak megfelelően megalkossuk azt a jogszabályt, ami lehetővé teszi ezeknek a hihetetlenül magas végkielégítéseknek a visszafizetését.

Azt gondolom, ez a jogszabály fekszik itt a parlament előtt, és ehhez kérjük most a Fidesz képviselőcsoportja nevében is a tisztelt parlament és képviselőtársaim támogatását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 189 2010.11.15. 15:03  170-206

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a szocialisták padsoraiban nemegyszer nem zajos tetszésnyilvánítás, hanem éppen ellenkezőleg, rendkívül erős ellenkezés követte a frakcióvezető úr által elmondottakat, ha megengedik, én pontosan ugyanott szeretném folytatni, ahol ő abbahagyta (Derültség a kormánypártok soraiban.), talán nem minden alkalommal csak a szavak, hanem nagyon sokszor a számok nyelvén is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés, sőt minden költségvetés, ami a tisztelt Ház előtt fekszik, alapvetően azon méretődik meg, hogy mi történik, hogyan ítélik meg ezt a hitelesség, a felelősség és a kiszámíthatóság mértékében. Szeretném pontosan azzal kezdeni, amivel frakcióvezető úr is kezdte és részben folytatta is: a hitelességgel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a költségvetésnek, miként a jelenleg Magyarországot kormányzó koalíciónak az a feladata, hogy helyreállítsa a magyar gazdaságpolitika és Magyarország hitelességét, azt a hitelességet, amelyet a számok nyelvén ingattak meg önök.

(19.20)

Mert hadd emlékeztessem önöket arra, hogy mik a tények. A tények úgy néznek ki, hogy bár Magyarország az Európai Unió tagjaként - ahol a csatlakozásunkról szóló okmányt pontosan az önök miniszterelnöksége idején Medgyessy Péter volt az, aki ellenjegyezte -, a magyar kormány megígérte azt, hogy betartja a maastrichti konvergenciakritériumokat, nézzük meg a számok nyelvén, ezt hogyan sikerült betartani az elmúlt néhány esztendőben.

2004-ben az önök kormánya azt ígérte, hogy 5,4 százalék lesz a költségvetés hiánya, a tény ezzel szemben 6,4 százalék lett. 2005-ben azt ígérték, hogy 6,1 százalék lesz, ez még mindig nagyon messze van, sőt egyre távolabb van a maastrichti konvergenciakritériumban előírt 3 százaléktól, ehelyett 7,9 százalék lett. 2006-ban azt ígérték, hogy 4,7 százalék lesz, 9,3 százalék lett a vége. Emlékszünk Gyurcsány Ferenc őszödi beszédére, ott a szavakat a számok is igazolták ebben a formában. (Zaj az MSZP soraiban.) Ez lett a nagy tényhamisítás következménye, hogy az ígért költségvetési hiány gyakorlatilag a kétszeresére növekedett abban az évben. 2007-ben 3,3 százalék volt a merész ígéret, az 5 százalékot is meghaladta a valódi tény. 2008-ban már 1,9 százalékot ígért a kormány, ezzel szemben 3,7 százalék lett. 2009-ben a költségvetési hiány gyakorlatilag ismét nőtt, megint csak távolodtunk a maastrichti konvergenciakritériumoktól, 4,4 százalék lett.

És ne felejtsük el, hogy 2010-re milyen költségvetést örökölt ez a kormány. Erről a miniszter úr ma már részben beszélt, én egy másik oldalról világítanám meg. Önök az alatt az öt hónap alatt, amíg kormányon voltak, amíg az új kormány fel tudott állni, május végéig a költségvetésben előírt rendelkezésre álló költségvetési hiány teljes összegét elköltötték. Tehát az új kormánynak az volt a feladata, hogy ha tartani akarja a költségvetést, akkor a következő hét hónapban olyan költségvetési gazdálkodást folytasson, amelyben gyakorlatilag egy fillérrel sem nőhet a hiány összege, azért, hogy tartható legyen az egész évre tervezett 3,8 százalék.

Mondjuk ki őszintén, képviselőtársaim: olyan évet zárunk, ahol egy kormánynak először sikerül ez Magyarországon, ebben az értelemben először állítja helyre a gazdaságpolitika hitelességét, először történik az, hogy annyi lesz a költségvetési hiány, amit egyébként a parlament korábban tervezett. Ehhez persze időközben szükség volt egy választásra, szükség volt egy kormányváltásra, és szükség volt egy új gazdaságpolitikára.

Ezzel szemben a 2011. évben az ígéretek szintjén nemcsak megfogalmazódik a maastrichti konvergenciakritériumoknak megfelelő 3 százalék alatti költségvetési hiánycél, hanem azt hiszem, ma itt hallhattuk a Költségvetési Tanács elnökétől is, hogy egyébként 2011-ben a költségvetési hiány tartható, tehát a mértéke, sőt az őáltala elmondottak alapján akár még kisebb is lehet a költségvetés hiánya, és ha megnézzük a nemzetközi szakértőket, akkor azok túlnyomó többsége is ebben egyetért. Tehát először van az, hogy Magyarország egy olyan évet zár, amikor tartja a költségvetés hiányát, és egy olyan évbe vág bele, amely évben reálisan, tarthatóan tudja a költségvetési hiány mértékét hat esztendő után először az egyébként minden alkalommal vállalt maastrichti konvergenciakritériumok alá szorítani.

Ezzel párhuzamosan érdemes megnézni más adatokat is, mert persze, jó lett volna, ha ezek a magas költségvetési hiánycélok azért vannak, mert ez gazdasági növekedéssel társul, tisztelt képviselőtársaim, de az a baj, hogy a tények ezt sem igazolják. Ha megnézzük, az önök kormányzásának időszaka alatt, 2002 és 2008 között, hat esztendő alatt összességében körülbelül annyit növekedett a magyar gazdaság, amennyit mondjuk, a velünk szomszédos Szlovákia két év alatt teljesített ilyen könnyedén. Mindehhez hozzájárult még az, hogy a gazdasági válságot követően gyakorlatilag a 2009. esztendőben majdnem annyit esett vissza a gazdasági teljesítmény, amennyit az előző hat esztendőben összességében növekedett. Tehát azt kell mondanom, az önök nyolcesztendős kormányzásának a szaldója az óriási költségvetési hiány, a megnövekedett államadósság mellett gyakorlatilag nulla százalék érdemi gazdasági bővülés és növekedés. Ez az igazán elképesztő, tisztelt képviselőtársaim! Ez az, amit persze a magyar családok és a magyar gazdaság is megérzett.

A másik oldalról a hitelesség jegyében azt is érdemes hozzátenni, hogy ezzel párhuzamosan van egy olyan örökség, amit a frakcióvezető úr is érintett már, hogy miközben szinte minden velünk párhuzamos országban, gyakorlatilag a versenytársainknál igaz az az állítás, hogy sikerül a 60 százalék környékén tartani az államadósságszintet, aközben Magyarországon ez az államadósságszint ennek az esztendőnek a végére sajnos eléri a GDP-arányos 80 százalékot. Ez azt jelenti tehát, hogy önök sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe hozták az országot a növekedés tekintetében, deficit és hitelesség tekintetében, valamint az államadósság tekintetében, mint közép-európai versenytársaink.

Aztán, hogy a hitelesség jegyében tovább folytassuk mindezt, tisztelt képviselőtársaim, arról is érdemes beszélni, hogy ehhez járult-e valamiféle jó érzés az emberek részéről, mert társult-e hozzá, mondjuk, az adózási szint csökkenése, az újraelosztás mértékének a csökkenése az elmúlt esztendőkben. A költségvetési hiány miatt nyilvánvaló, hogy az újraelosztás mértéke nem csökkenhetett. Az egy másik kérdés, hogy eközben legalább sikerült-e az adókat csökkenteni. Azt tapasztaljuk, tisztelt képviselőtársaim, de azt hiszem, ezt már volt alkalmunk itt a Házban az adótörvények vitájakor megvitatni, összeszámoltam akkor, önök több mint negyvenszer emeltek adót az előző nyolc esztendőben, és ezek eredményeként Magyarországon általában az adózási szint nem csökkent, hanem növekedett az elmúlt nyolc esztendő leforgása alatt. Tehát miközben végig következetesen adócsökkentésről beszéltek, aközben az emberek azt élték meg, hogy a magas költségvetési hiány, a magas államadósság, a gyenge gazdasági növekedési teljesítmény mindeközben ráadásul magas adószintekkel is társult.

Ehhez tegyük hozzá: jó lenne persze, ha a közszolgáltatások szintje Magyarországon olyan lenne, amilyenre büszkék lehetnénk, mert ha már egyszer sok adót kell fizetni, ha már egyszer egyébként ezzel párhuzamosan magas a költségvetési hiány is, akkor legalább a közszolgáltatásainkra büszkék lehetnénk. Ehhez képest mit látunk, tisztelt képviselőtársaim? Azt látjuk, hogy az elmúlt nyolc esztendőben a közszolgáltatások színvonala drasztikusan romlott Magyarországon. Igaz ez az egészségügyre, igaz ez a közösségi közlekedésre, gyakorlatilag a közszolgáltatások minden szintjére, igaz ez egyébként a biztonsággal kapcsolatos területekre, a rendőrség működtetésére, a bűnözés szintjére, tehát elképesztő folyamatok alakultak ki, miközben elvileg az államnak lett volna lehetősége arra, hogy ilyen magas kiadási szint mellett ezeket a lehetőségeket, a közszolgáltatások színvonalát elvileg akár magasan is tartsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján világosan látszik, hogy az elmúlt nyolc esztendő minden szempontból gazdaságpolitikai értelemben kudarc volt. Ebből a kudarcból kell talpra állnia Magyarországnak, részben 2010-ben, részben pedig 2011-ben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011. évi költségvetés éppen ezért rendkívül fontos, hogy a felelősség jegyében készüljön el, és azt gondolom, ennek a jegyében is készült el. Ez egy olyan költségvetés, amelyik sem a bevételi, sem a kiadási oldalán nem tartalmaz olyan ígéreteket, amelyek tarthatatlanok, sőt tartalékok lehetőségét tartalmazza arra az esetre, hogyha Magyarország bármilyen szempontból bajba kerül, vagy éppenséggel nem minden alkalommal tudja tartani a terveit és az elképzeléseit.

Az én számomra erény az, ami a Költségvetési Tanács véleményében megfogalmazódik. A Költségvetési Tanács azt mondja, hogy Magyarországon az adóbevételek szintje a következő esztendőben akár 160 milliárd forinttal nagyobb is lehet, hogyha minden megfelelően alakul, ehhez képest a kormány bevételi oldalon óvatosan tervez. Az óvatosság ilyen gazdasági helyzetben erény, tisztelt képviselőtársaim. A másik oldalról ugyancsak a Költségvetési Tanács hiányolja, hogy a kormány által tervezett létszámleépítések költségvetési vonzata nem jelenik meg, tehát olyan, hogy a kormány betervezi még akkor is egyébként a kiadások egy jelentős részét, hogyha ez, mondjuk, nem sikerül. Ez megint az óvatosság elve, tisztelt képviselőtársaim. Ha a kormány elindítja a szerkezeti reformokat, ezeknek nagyon sokszor ára van. Ez az ár ott szerepel a költségvetésben a kiadási oldalon, nem felelőtlen tervezés történik, nem az van, hogy eközben kiderül, nem tudjuk tartani a kiadási szintet; a kormány biztosítja azt a lehetőséget, hogy a költségvetés belső átcsoportosításával erre is meglegyen a lehetőség. Én azt gondolom, ez a felelősség a költségvetés szinte minden sorában tetten érhető és megtapasztalható.

Ugyancsak felelősség tapasztalható a téren is, hogy a kormány nem próbálkozik a közszolgáltatások szintjének fűnyíróelven történő rombolásával, éppen ellenkezőleg. Ez a költségvetés gyakorlatilag végig ügyel arra, hogy megszakadjon az a folyamat, ami az elmúlt évekre jellemző volt, hogy minden esztendőben az önkormányzatoktól kezdve az egészségügyig bezárólag mindig azzal kellett számolni, hogy nemcsak reál, hanem nagyon sokszor nominál értelemben csökkennek a kormány által rendelkezésre bocsátott lehetőségek. Ez nem így van a következő esztendőben. Én azt gondolom, hogy akár az önkormányzatok területétől az egészségügyig bezárólag, aki óvatosan tervezi a 2011. évét, az ezek között a lehetőségek között maga is a talpra állás időszakát, a talpra állás költségvetését tudja elindítani. Ezek mind erényei a 2011. évi költségvetésnek.

(19.30)

Érdemes arról is beszélnünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy költségvetés természetesen nem csak akkor jó, ha a költségvetési politika a kiadások oldalán keresztül próbálja befolyásolni a magyar családok és a vállalkozások lehetőségeit. Akkor jó, ha ez úgy történik, hogy egyébként megnyitja a lehetőséget a vállalkozások és a magyar családok előtt, hogy ők maguk jobban tudjanak boldogulni. És én azt gondolom, hogy az új gazdaságpolitika, a gazdaságpolitikai fordulat leginkább kézzelfogható jele itt érhető el. Nem azzal próbálkozik az új kormány, hogy egyébként költekezésen keresztül próbáljon meg valamit elérni a magyar gazdaságban, hanem azzal próbálkozik, amit önök mindig ígértek, de soha nem csináltak meg, nevezetesen: több pénzt hagy a magyar családoknál, és több pénzt hagy a magyar vállalkozásoknál.

Ez a költségvetés adózási szinten, azt gondolom, alapvetően megteszi végre azt a lépést, hogy azok fognak kevesebb adót fizetni 2011-ben, '12-ben és tovább, akik egyébként a legnagyobb terhet vállalták az elmúlt évek felelőtlen szocialista gazdaságpolitikája során, és azoknak kell egyébként majd több adót fizetni, akik viszont ennek a nyertesei voltak az elmúlt években. Mert azért nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy mind az energiaszektor, mind a távközlési szektor tekintetében, de akár a bankszférában is számtalan olyan lehetőség volt, amit azért tudtak ezek a szférák kihasználni sokszor közép-európai értelemben is magas profit elérésére, mert a kormány például a szabályozói szerepével nem élt ezekben az években.

Azt gondolom, ebben a költségvetésben is tükröződik az a hozzáállás a kormányzat részéről, hogy úgy képzel el erős államot, hogy nem több pénzt akar elvenni az emberektől, nem az adókat akarja növelni, hanem úgy képzel el erős államot, hogy él a szabályozói szerepével, és él azzal, hogy ha már egyébként adókat szét kell osztani, akkor értelemszerűen nem azoktól vesz el legtöbbet, akik Magyarországon a legtöbb munkahelyet teremtik, nem azoktól vesz el legtöbbet, akiknek egyébként a gyerekeiket kell eltartaniuk, a magyar családokat és a vállalkozásokat lehetőséghez is juttatja.

És ami még ezen is túlmutat, tisztelt képviselőtársaim, az a kiszámíthatóság. Mert először történik meg az Magyarországon, hogy egyébként, ha már az adók oldalán próbál gazdasági növekedést beindítani és serkenteni egy költségvetés, akkor a kormány nem úgy teszi, hogy ígérgeti az adócsökkentést majd a ciklus második felére, majd valamikor 2013-14-re, hanem azt teszi, hogy egyébként a ciklus elején elfogadja azokat az adótörvényeket és azt az adócsökkentést, amely kiszámítható pályát kínál a magyar gazdaságnak a következő négy esztendőre.

Azt gondolom, ez az egyik legfontosabb erénye, tisztelt képviselőtársaim. Valójában ezért képzelhető el, hogy Magyarországon beindulhat növekedés, beindulhat munkahelyteremtés, mert a legtöbb munkahelyet nem a multinacionális cégek, hanem a magyar kis- és középvállalkozások teremtik. És erénye a költségvetésnek, hogy olyan kiszámítható adópályát kínál, ahol egyébként mindegy, hogy valaki milyen ágon veszi ki a jövedelmét, mindig ugyanannyi adót fizet, ezzel is ösztönöz arra, hogy elinduljon végre a jövedelmek fehérítése. Mert hogy van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben az önök csodaadórendszere működött az elmúlt nyolc esztendőben, aközben a feleakkora Szlovákiában majdnem több személyi jövedelemadót fizettek be, mint egyébként Magyarországon? Ez nyilvánvalóan annak volt köszönhető, hogy rossz volt a magyar adórendszer, és rossz volt a magyar gazdaságpolitika. Mert különben Szlovákiában fizettek volna kevesebb adót, és ott lett volna kisebb gazdasági növekedés; és ne felejtsük el, hogy ez egyébként fordítva volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért azt gondolom, hogy bármikor, bárhol, bárkinek beszélünk erről a költségvetésről, nyugodtan elmondhatjuk, ez a költségvetés valóban a hitelesség, a felelősség, a stabilitás és a kiszámíthatóság jegyében történt. Ezért meg fogja alapozni Magyarországon nemcsak a 2011-es évet, hanem a következő esztendők kiszámítható gazdaságpolitikáját is.

Éppen ezért a Fidesz képviselőcsoportja nevében én is tisztelettel ajánlom és bátran ajánlom önöknek, hogy szavazzák meg és támogassák itt a tisztelt Házban. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 255 2010.11.22. 7:29  218-342

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az, azt gondolom, a bizottsági vélemények ismertetésekor már elhangzott, a tisztelt Ház nagyon fontos feladata, hogy minden esztendőben a költségvetéssel egyidejűleg a költségvetést megalapozó törvények módosításáról szóló úgynevezett salátatörvényt is elfogadja.

(20.10)

Nyilvánvaló, hogy erre a törvényjavaslatra szükség van, hiszen a költségvetés alapvető céljainak az eldöntéséhez, meghatározásához szükséges normatív szabályokról is egyébként döntés születik ezen belül. A két törvényjavaslat mindenképpen együtt értelmezendő. Ezért tisztelettel szeretném felhívni a figyelmét azoknak a képviselőknek, már több ilyen hozzászólás itt elhangzott értelemszerűen, amelyek arról beszélnek, hogy ennek egyes részeit hogyan kell így vagy úgy megváltoztatni. Ennek értelemszerűen, ha véletlenül ezen a törvényen belül következnek be olyan változások, akkor akár kihatása is lehet a költségvetésnek az éppen aktuális bevételi vagy kiadási oldalára. Éppen ezért én azt gondolom, hogy ezt a kettőt nem lehet egymás nélkül külön-külön értelmezni.

Például azok a hozzászólások, amelyek itt arról szóltak, hogy mi történik abban az esetben, ha egyébként a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kérdéskörben törvényi változások következnek be, akkor azt gondolom, figyelembe kell vennünk azt, hogy az az alap, amelynek a felállításáról egyébként itt a törvények rendelkeznek, fontos szerepet tölt be a költségvetésen belül. Van szerepe a költségvetés tekintetében például az államadósság csökkentésében, van szerepe akár aktuális költségvetési bevételek, én inkább úgy mondanám, jelenbeni nyugdíjak kifizetésében. Tehát azt gondolom, hogy amikor ezek a kritikák elhangzanak, akkor persze ezek visszavezetnek a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos vitához, de szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy aki az ezzel kapcsolatos jogszabályok módosítását kívánja, az adott esetben akár több száz milliárd forintot is kivehet a költségvetés bevételi oldaláról, akár kockáztatva az ez évi nyugdíjak kifizetését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak az elfogadására érdemi módosítás nélkül kerüljön sor. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz képviselőcsoportja támogatja azt a költségvetést, amit egyébként benyújtott az Országgyűlés elé a kormány. Támogatjuk ezt a költségvetést azért, mert szakít a 2010 előtti kormányok, tehát a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok költségvetési és gazdaságpolitikájával; támogatjuk azért, mert véget vet végre a megszorítások politikájának; támogatjuk azért, mert elindít egy új gazdaságpolitikát, elindítja azt a gazdaságpolitikát, ami lehetőséget teremt a következő esztendőkben a növekedés elindítására. Támogatjuk azért, mert hosszú évek gyakorlata után először több pénzt fog hagyni a családoknál, és több pénzt fog hagyni a meghatározó kis- és középvállalkozásoknál. De ezeket a célokat nem lehet elérni akkor, ha a képviselőtársaim sorra javasolnak, itt bizottsági köntösbe csomagolva, persze alapvetően ellenzéki képviselők kisebbségi véleményként, olyan törvénymódosításokat, amelyek adott esetben milliárdokat vesznek ki ebből a költségvetésből, tehát nyilvánvaló, hogy az ezzel kapcsolatos felvetéseket, módosítási szándékokat a Fidesz képviselőcsoportja nem fogja támogatni.

Azt viszont szeretném leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy természetesen az általános célkitűzések között vannak olyanok, amelyeknél mi is megfontolhatónak tartunk módosítást. Ilyen módosítási lehetőségek, és módosító indítványokat be is fogunk adni, például a főváros és a kerületek közötti forrásmegosztásra vonatkozó szabályoknál több apró pontosítást a magunk részéről fontosnak tartunk, ezeket módosító indítványban is meg fogjuk fogalmazni. Ugyanígy fontos dolognak tartom, hogy rendelkeztünk fél esztendővel ezelőtt - a kis- és középvállalkozások dolgát is könnyítendő - arról, hogy a különféle bírságok beszedésénél ne legyen helyi érdekeltsége egy-egy költségvetési intézménynek, amely mondjuk, ilyen bírságok kiszabásával foglalkozik. Azt gondolom, a szándék, amely most a költségvetést megalapozó törvényeken belül ezt a folyamatot visszafordítaná, nem indokolt, éppen ezért a Fidesz képviselőcsoportja ezzel kapcsolatban fog beadni módosító indítványt.

Mi azt gondoljuk, hogy itt a bürokrácia érdekével szemben a kis- és középvállalkozók érdeke továbbra is jelentőséggel bír. Ez nem jelenti érdemben a költségvetés kiadási bevételi sorainak a módosítását, ellenben változtathat egy olyan gyakorlatot, amely elindult változást mi a magunk részéről fontosnak tartunk, ezért az ehhez hozzászóló ellenzéki véleményekhez én is csatlakozni tudok. Mi kidolgoztuk természetesen az ezzel kapcsolatos módosító indítványunkat, azt be is fogjuk nyújtani egyébként a törvényjavaslathoz, és bízom benne, hogy ha kell, tárgyalások útján, akár költségvetési bizottsági vagy más bizottsági módosító indítványokon keresztül el tudjuk érni azt az állapotot, amely az eredeti célt fenntartja. Ezek azok a legfontosabb változások, amelyeket mi is indokoltnak látunk ezen a törvényjavaslaton belül. A többi esetben azt gondolom, elég alaposan körbejárták a szakbizottságok és a szakbizottsági előadók a törvényjavaslat sok-sok pontját. Én erre nem szeretnék kitérni.

Amit mindenképpen szeretnék leszögezni: ebben a törvényjavaslatban számtalan olyan pont és paragrafus van, amely egyébként egyszerűséget és áttekinthetőséget eredményez. Ezeknek a végigvitelét mi a magunk részéről fontosnak tartjuk. Számtalan olyan pont és paragrafus, rendelkezés van, amely, azt gondolom, tisztább viszonyokat fog megteremteni, tisztább viszonyokat abban a tekintetben, hogy lehetséges, hogy központosításról beszélnek több tekintetben ellenzéki képviselőtársaim, de azért voltak olyan esetek akár például a foglalkoztatás tekintetében, amikor mondjuk, az erre a célra a költségvetésbe befizetett milliárdok úgy tűntek el, hogy ezzel kapcsolatban nem láttunk érdemi foglalkoztatásnövelő lépéseket. Ha a költségvetés ezeket a lépéseket, ezeket a befolyt pénzeket a maga részéről egyértelműen központosítja, és a központosítás tekintetében egy helyen, átláthatóan használja fel, én azt gondolom, az a törvényjavaslatnak nem hátránya, hanem éppenséggel ebből a szempontból előnye. Ezért mi ezeket a módosításokat támogatjuk és fontosnak tartjuk, hogy ezeket egyébként a tisztelt Ház is elfogadja és támogassa.

Összességében tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt kell hogy mondjam, egy olyan törvényjavaslat-csomag fekszik a tisztelt Ház előtt, amely törvényjavaslat-csomag segíti a költségvetés céljainak a megvalósítását, segíti azoknak a céloknak a megvalósulását, hogy 2011-ben elkezdődjön egy új költségvetési politika, segíti azoknak a céloknak a megvalósulását, hogy 2011-ben meg tudjon valósulni az az adócsökkentés, amit az adótörvények során elfogadtunk, segíti azt, hogy el tudjon kezdődni a gazdasági növekedés, segíti azt, hogy véget érjen a megszorítások időszaka, éppen ezért a magunk részéről ezekkel a fő célokkal egyetértve ezt a törvényjavaslatot, az általam már említett módosítások kivételével, amelyeket természetesen kezdeményezni fogunk, a Fidesz képviselőcsoportja támogatja, és minden képviselőtársamnak jómagam is melegen ajánlom, hogy ezeket a célkitűzéseket támogassák, és ha tudják, akkor álljanak mellé a parlamenti vitában, illetve a szavazataikkal is. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 6 2010.11.23. 5:13  5-8

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is tudják, hogy a magyar családok, a magyar energia-előállítás, sőt a magyar vállalkozások egy jelentős részének a földgázfüggősége közismert. Természetesen rendkívül fontos dolog, hogy az alternatív energia-előállítás módjainak a fokozásával, valamint természetesen a biztonság érdekében a több lábon állás képességének a megteremtésével Magyarország ezt a függőséget jelentős mértékben csökkentse, de amíg ez fennáll, addig természetesen a magyar gazdaságpolitikának is az egyik rendkívül fontos kérdése a gázárak kérdése.

Mivel ez a helyzet hasonló volt nyolc vagy tíz esztendővel ezelőtt, sőt meg merem kockáztatni, hogy e téren a függőség érdemben nem változott az elmúlt években, ez jelentőséggel bírt az elmúlt évek gazdaságpolitikai döntéseiben is. Gondolom, sokan emlékeznek még arra, amikor Lendvai Ildikó képviselőtársunk fennhangon, szótagolva hozta a tudomásunkra 2002-ben, hogy nem lesz gázáremelés. Természetesen az ezt követő, 2002 júliusa és 2010 májusa közötti időszakban ez egyáltalán nem bizonyult igaznak, sőt a kormányzó szocialista-szabad demokrata kormányok ez alatt az időszak alatt egészen pontosan 15 alkalommal emelték tetemes mértékben a földgáz végfelhasználói árát rendkívül sok egymást követő döntéssel - itt van nálam ezeknek a döntéseknek a sora, ez egy lapra fel sem fér ebben a formában -, és ezeknek a döntéseknek köszönhetően, tisztelt képviselőtársaim, a 2002 júliusában mindössze 45 forintba kerülő bruttó egy köbméter földgáz végfelhasználói ára a lakosságnál odáig emelkedett, hogy ez az ár, ugyanez a mennyiség ma már, 2010 májusában elérte a 140 forintot. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Összességében tehát 2002 júliusa és 2010 májusa között a kormányzó szocialista-szabad demokrata kormányok idején gyakorlatilag a háromszorosára emelkedett a földgáz végfelhasználói ára. (Dr. Lamperth Mónika: És miért?!)

Mi vezetett idáig, tisztelt képviselőtársaim? Azt gondolom, hogy nem kis mértékben az vezetett idáig, hogy az előző kormányzat alatt végrehajtott áremelések csak kismértékben magyarázhatók a nemzetközi tendenciákkal és nagyobb részben sajnos az előző kormány felelőtlen energiapolitikájával, a túlzottan a szolgáltatóknak kedvező árszabályozás rendszerének kialakításával. Ennek köszönhetően, tisztelt képviselőtársaim, kialakult az a helyzet, hogy a szolgáltatók nagyon sokszor a biztos egyetemes szolgáltatói piacon keresztül próbálták bebiztosítani a nyereségüket, ami nemzetközileg is egy elfogadhatatlan tendencia. Ennek az árszabályozásnak köszönhetően Magyarországon a nemzetközi tendenciákhoz képest jelentős mértékben nagyobb tőkemegtérülést ismertek el a meglévő szabályok, magasabban alkalmazták a szolgáltatói nyereségkorlátot, indokolatlan mértékben volt jelen az inflációindexálás szabályainak a beépítése a szabályozási előírásokba, ráadásul a földgázár-képleten belül túlságosan is magas volt azon előírásoknak a száma, amelyek, mondjuk, elősegítették a földgáz árának ezt az indokolatlan és tartós emelkedését az elmúlt nyolc esztendőben.

Azt gondoljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen változtatni kellett. Az első komoly változtatás, ami ezen a területen bekövetkezett, annak a törvénynek az elfogadása az Országgyűlés részéről, amely lényegében árstopot vezetett be. Ez volt a kormány első akciótervének a része. Az árstop azt a célt szolgálta, hogy fel tudjunk készülni egy új mechanizmus kialakítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt azért el kell mondani, hogy a régi rendszer szabályai szerint július 1-je és október 1-je között két számjegyű gázáremelkedésre került volna sor, hogyha a kormány nem hoz lépéseket, nem fagyasztja be a gázárakat, és nem kezdi el egy új rendszer kialakítását. Ennek az új rendszernek a szempontjai már éppenséggel tükrözték azt, hogy nem az egyetemes szolgáltatói körön keresztül kell jelentős nyereségre szert tenni, ennek köszönhetően alakult ki annak az új árszabályozásnak a rendszere - amit, kérem az államtitkár úrtól, hogy ha lehet, akkor válaszában külön is ismertessen -, ami arról szól, hogy a fogyasztási helyek 57 százalékánál Magyarországon egyáltalán nem következik be gázáremelés, és a fogyasztási helyek 9 százalékánál minimális, ami azt jelenti, hogy a magyar családok, nyugdíjasok túlnyomó többsége, 66 százaléka összességében egyáltalán nem fog szembenézni gázáremelkedéssel a következő esztendőben.

Azt gondolom, hogy ez az új időszak, az új szabályozásnak az időszaka azt jelenti, hogy a kormány végre a magánérdek helyett a közérdek pártjára állt, a befektetők helyett a családok érdekét védi. Ennek köszönhető, hogy a következő esztendőkben az indokolatlan áremelkedések időszakát az áttekinthető, szabályozott árak időszaka követi majd. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 213 2010.11.29. 5:04  212-242

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, sokan emlékeznek még Lendvai Ildikó képviselőtársam elhíresült mondatára 2002-ből a földgázárakkal kapcsolatban, de én most nem is erre szeretnék visszautalni, hanem sokkal inkább arra, ami utána következett. Ha az elmúlt 8 esztendőt megnézzük, akkor 2002 júliusában Magyarországon még 45 forintba került egy köbméter földgáz a lakosság számára, ugyanezért a mennyiségért ma egy lakossági fogyasztó 140 forintot kénytelen fizetni. Amiből az következik, hogy három és félszeresére emelkedett a földgáz lakossági fogyasztói ára az elmúlt 8 esztendőben Magyarországon. Ez nyilvánvalóan nemcsak a piaci árviszonyok megváltozásával indokolható, hanem azzal is, hogy az ezzel kapcsolatos törvények, tehát az árszabályozás magyarországi mechanizmusa, rendszere rossz volt, nem működött, nem a fogyasztók érdekeit képviselte, hanem sokkal inkább a nagyfogyasztók, azon belül is a gázszolgáltatók érdekeit jelenítette meg.

Ennek jegyében került az Országgyűlés elé már júniusban is az a törvényjavaslat, amely gyakorlatilag gázárstopot vezetett be Magyarországon, lehetővé téve a miniszternek, hogy egyedileg szabályozza az ezzel kapcsolatos fogyasztói árakat. Itt szeretném arra emlékeztetni az Országgyűlést, hogy ha maradtak volna úgy a jogszabályok, ahogy korábban voltak, akkor gyakorlatilag több mint 15 százalékkal emelkedett volna a földgáz ára az elmúlt több mint 5 hónapban. Gyakorlatilag ezt sikerült megakadályozni. Ehhez képest az Országgyűlés elé kerülő új törvényjavaslat, azt gondolom, lehetővé teszi azt, hogy lényegesen kisebb mértékű áremelkedés következzen be a lakossági szektorban.

A földgázellátásról szóló törvény éppen ezért, ennek érdekében módosítja az árképletet, nevezetesen azzal, hogy a 40 százalékos spotár bekeverését biztosítja az importföldgáz-ár képletébe. Ez a gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyetemes szolgáltatók részére megvásárlásra felajánlott földgáz vételárának csak a 60 százaléka a hosszú távú nagykereskedelmi szerződésben meghatározott földgázár, a maradék 40 százalékát pedig ennél az olcsóbb baumgartneri árak adják. Ez lehetővé teszi azt, hogy az egyetemes szolgáltatás keretében a hazai kitermelésű, valamint az import földgázforrások köréből az olcsóbb energiaforrások, olcsóbb gázforrások is eljuthatnak a piacon alacsonyabb alkupozícióval rendelkező kisfogyasztókhoz. Ez talán a törvény legfontosabb jellemzője.

Ezzel párhuzamosan szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez az a törvényjavaslat, amely megalapozza a jövő évi földgázárak rendszerét. Abban az esetben, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényt, akkor lehetővé válik, hogy a következő esztendőben az előző évek dinamikus árnövekedésével szemben Magyarországon a lakosság kétharmadánál a földgáz ára egyáltalán nem vagy legfeljebb 1 százalékkal emelkedik majd.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel párhuzamosan nagyobb rugalmasságot is biztosít a törvény a jelenlegi rendszerhez képest, például a készletezés szabályainak megállapításánál, hiszen a jogszabály elfogadása óta jelentősen változott a fogyasztási szerkezet, a fogyasztás mértéke és az infrastrukturális környezet. Gondolok arra például, hogy míg néhány évvel ezelőtt még 15 milliárd köbméter volt a Magyarországon elfogyasztott földgáz mennyisége, addig ma már ez 11. Ez részben a gazdasági válság hatásának, részben a fogyasztási szerkezet megváltozásának tudható be. Nyilvánvaló, hogy éppen ezért a készletezéssel kapcsolatos szabályokat végig kell gondolni. A túlzó mértékű készletezés ugyanis túlzó költségeket jelent, amelyek megjelennek a földgáz fogyasztói árában. Így a módosítás lehetőséget biztosít a miniszter számára, hogy a földgáz biztonsági készlete indokolt szintjét bizonyos korlátok között, valamint a kapcsolódó részletszabályokat rendeletben határozza meg.

(18.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat, amennyiben az Országgyűlés által elfogadásra kerül, akkor egy olyan új árszabályozási rendszert vezet be Magyarországon, amely valóban azt fogja eredményezni, hogy a fogyasztóknak csak a valós költségeket tükröző egyetemes szolgáltatási árakat kelljen megfizetni. Ne kerüljön sor arra, ami a korábbi időszakban jellemző volt, hogy például elismert tőkemegtérülést 8-10 százalékon ismertek el a szolgáltatók részéről a fogyasztói gázárakban, hogy egyébként a szolgáltatói nyereségkorlátot 120 százalékon húzták meg, hogy még likviditási tényező felszámítását is lehetővé tették a földgáz árában.

Azt gondolom, hogy ezeknek a tényezőknek a jelentős korlátozásával egy olyan viszonyrendszer alakul ki, ami valóban lehetővé teszi, hogy a következő években a miniszter kordában tudja tartani a lakossági gázárak, a lakossági fogyasztási árak emelkedését.

Éppen ezért kérem az Országgyűléstől, hogy ezt a javaslatot minél hamarabb elfogadni szíveskedjen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 241 2010.11.29. 4:31  212-242

ROGÁN ANTAL (Fidesz):Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Némi malíciával hallgattam azért, amikor MSZP-s képviselőtársaim aggódtak azért, hogy esetleg kiszolgáltatjuk az oroszoknak a magyar földgázpiacot, mert ezt pont tőlük hallani azért elég érdekes volt. Ezt már a bizottsági ülésen is egyszer volt módom a mai napon megállapítani. Ez azzal az érveléssel együtt, ami szintén elhangzott a bizottsági ülésen, miszerint közben előnyös helyzetbe hozzuk a kanadai és magyar tulajdonú gázszolgáltató cégeket, így együtt különösen üti egymást, ami azt illeti. El kellene dönteni, hogy most melyiket is szeretnék elmondani.

Ami számomra világossá vált mind a ma elhangzott MSZP-s hozzászólásokból, mind a bizottsági véleményekből, hogy úgy látom, közöttünk egyvalamiben van egy igen erőteljes mértékű vita. Ez az, hogy ők a jelenlegi piacon itt tartózkodó szolgáltatók érdekeit igen erősen védelmezik, mi pedig nem erre vagyunk elsősorban tekintettel, hanem sokkal inkább a fogyasztói érdekekre. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon az árszabályozás változása, az árképlet módosulása nem a szolgáltatók számára lesz jó, hanem sokkal inkább a fogyasztók számára lesz kedvező. Ez óriási különbség, de ezzel számolni kell. (Puch László: Egy év múlva kiderül.) Tehát mi az elmúlt 8 esztendőben is világossá tettük, hogy ebben a formában a gázárak ilyen szabályozásával nem értünk egyet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik oldalról szeretnék arról is beszélni, ami itt elhangzott a kapacitások tekintetében. Ez nagyon fontos dolog, és óriási különbségtétel, ha így nézzük, hogy a Magyarországon jelenleg meglévő tárolókapacitás mértékének, méretének megítélésében hogyan is vélekedünk. Az biztos, hogy kapacitásra szükség van. Nem is az a kérdés, hogy ekkora kapacitás kell-e, vagy sem, hanem hogy van-e rugalmasság abban a tekintetben, hogy ezt a kapacitást mire használjuk fel. Hiszen a jelenlegi szabályok gyakorlatilag ezt a rugalmasságot nem garantálták, ugyanakkor viszont miközben Magyarországon a gázpiac mérete gyakorlatilag majdnem a kétharmadára zsugorodott, aközben azonban az eredeti méretű tárolási kapacitás költségei az árakban megjelentek, ezt nyilvánvalóan a fogyasztók megfizették.

(19.20)

Ha van egy rugalmasság, amit például most ez a törvényjavaslat biztosít, akkor nyilvánvaló, hogy az árakban is kisebb költségek fognak ebből a szempontból megjelenni. Kérem, hogy ezt vegyék figyelembe.

Végül a másik oldalról szeretnék arra is utalni, hogy az én véleményem szerint az a típusú árelképzelés vagy árszabályozási mechanizmus, ami ebből a törvényből tükröződik, valamennyire eleget tesz egyébként a megújuló energiákkal kapcsolatos elvárásoknak is a következő szinten.

Ha megnézik, mi arra törekszünk, hogy Magyarországon a legalacsonyabb gázfogyasztású háztartású háztartások kerüljenek kedvezőbb helyzetbe. Ugyanez lesz azoknál, akik 1200 köbméter alatt fogyasztanak, az 1200 és 1500 köbméter között fogyasztóknál. Magyarul, eltérünk attól, ami az elmúlt időszakban pont inkább jellemző volt, hogy arra kényszerítettük a fogyasztókat, hogy egyébként nagyobb fogyasztási közösségeket hozzanak létre. Ezekben a nagyobb fogyasztási közösségekben kvázi nagyfogyasztóként tűnjenek fel, és ezzel gyakorlatilag a gáz felhasználását próbáltuk erősíteni.

Azt gondolom, hogy ez pontosan ellenkező irányba hat, úgyhogy ha így nézzük, akkor a törvényjavaslat pontosan kielégíti a megújuló energiákkal kapcsolatos igényeket, mert ahhoz vezethet, hogy a háztartások túlnyomó többségében elgondolkodjanak azon, hogy valamilyen alternatív energiafelhasználás bevezetésével, ezzel párhuzamosan viszont a kedvezőbb fogyasztású kategóriába kerüljenek. Ez persze majd ez eddigi fűtésrendszereknél - társasházak, egyebek - szintén valószínűleg indukálni fog változásokat, de erre van a kormánynak másik oldalról olyan támogatáspolitikája, ami lehetővé teszi az alternatív energiaforrások elterjedését akár az európai uniós pénzek felhasználásával.

Úgyhogy úgy gondolom, hogy az a javaslat, ami a Ház elé került, koherens javaslat, és ha megengedik, egy pillanatra szeretnék kitérni a módosító indítványokra is. A képviselő úr módosító indítványait láttam, és a gazdasági bizottság ülésén azért nem támogattam őket, mert ha végigolvassa alaposan a törvényt, akkor azt láthatja, hogy az ezzel kapcsolatos részletszabályok megállapítására a törvény egyébként általánosan a minisztert hatalmazza fel. Azt gondolom, hogy ezeket nem a törvényjavaslat szintjén, hanem egyébként a miniszteri rendelet szintjén kell szabályozni. Ennek megfelelően mint észrevételt továbbítottam a felügyelő miniszter felé, de azt, hogy ezt a törvénybe beépítsük, nem javasolnám tisztelt képviselőtársaimnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 18 2010.12.06. 5:15  17-20

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azzal kezdeni, hogy a 2010-es esztendő vége felé járva a tisztelt Ház nyilvánvalóan minden energiáját a következő évi költségvetés előkészítésével kapcsolatos döntések kötik le, de ilyenkor azért érdemes visszatekintenünk arra, hogy egészen pontosan részben milyen esztendő, illetve milyen esztendők állnak mögöttünk, mi is az az örökség, aminek alapján kellett dolgoznunk, és aminek elhárítására kellett részben a 2011-es és az azt követő esztendők költségvetési terveit is alapoznunk.

Kezdjük talán azzal, mert érdemes felidézni a tisztelt Házban, hogy a 2010-es esztendőben egy olyan költségvetést örököltünk az előző kormánytól, amely költségvetés hiánya gyakorlatilag május 31-ére, tehát az új kormány megalakulásának időpontjára teljes egészében elköltésre került. Ha úgy maradtak volna a költségvetési folyamatok, ahogy a Bajnai-kormánytól és a mögötte meglévő MSZP-SZDSZ-többségtől örököltük, akkor Magyarországon ma 400-500 milliárd forinttal magasabb lenne a költségvetési hiány, mint amennyi valójában ennek az évnek a végére lesz. Szögezzük le, hogy egy olyan örökség végén tartunk, ahol az új kormánynak az volt a feladata, hogy 2011. június 1-jétől december 31-éig bezárólag úgy gazdálkodjon, hogy egy fillérrel sem költhet többet annál, mint amennyi bevételre tesz szert. Magyarországon ezt a bravúrt az előző nyolc esztendőben nemcsak hogy az MSZP-SZDSZ-kormányoknak nem sikerült teljesíteni, hanem ennek még csak a közelében sem jártak.

Tisztelt Képviselőtársaink! Arról is érdemes beszélni, hogy természetesen nemcsak a 2010-es év költségvetésének volt egy öröksége, hanem van a mögöttünk hagyott nyolc esztendőnek is egy súlyos öröksége, amelyekből a legnagyobb talán éppen az államadósság terhe.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 májusának végén, amikor az MSZP-SZDSZ átvette az előző polgári kormánytól a kormányrudat, akkor Magyarországon az államháztartás adóssága 8300 milliárd forint volt. Ehhez képest 2010 májusában, amikor átvettük a kormányrudat, akkor az államháztartás adóssága megközelítette a 20 000 milliárd forintot, ami azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha nominálisan, forintban nézzük, akkor az államadósság Magyarországon az elmúlt nyolc esztendőben közel 2,5-szeresére emelkedett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen joggal merül fel a kérdés az emberekben is, hogy hogyan alakult ki az államadósságnak ez a nagysága, mi az, ami ebből az államadósságból például a magánnyugdíjpénztárak működésének köszönhető, mert azért arra is érdemes kitérni, hogy ennek köszönhetően az elmúlt nyolc esztendőben gyakorlatilag minden évben a GDP 1,2 százalékának megfelelő összeggel növekedett egyébként a költségvetési hiány, ezáltal az államadósság, és nyilvánvaló, hogy ennek a terheit még ráadásul kamatterhek formájában is meg kellett fizetnünk. Mennyi köszönhető ebből a pazarló kormányzati működésnek? Mennyi köszönhető ebből az előnytelenül megkötött, a kormányzat egészét terhelő PPP-szerződéseknek?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekre a kérdésekre választ várnak a magyar választópolgárok. Van, ami az elmúlt nyolc év örökségének része, de azon túlmutató része igazából; legfeljebb annyiban tekinthetjük odatartozónak, hogy ugyanattól a koalíciótól örököltük, amelyik természetesen 2002 előtt is volt kormányon Magyarországon. 2002 előtt, tehát 1994 és 1998 között, az akkori MSZP-SZDSZ-kormányok idején került sor Magyarországon a magyar alumíniumvertikum teljes privatizációjára. E privatizáció során 1994 és 1998 között gyakorlatilag fillérekért lett privatizálva a magyar alumíniumvertikum, ráadásul úgy, hogy ezért cserébe úgymond a vásárlók a környezeti kármentesítést vállalták. Nagyon jó kérdés, és mint azt a vörösiszap-katasztrófa mutatja, nagyon úgy tűnik, hogy ezt a kármentesítést, a szerződésben vállalt kötelezettségeket valójában nem végezték el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző évek öröksége a választópolgároktól válaszra vár; ők várnak választ tőlünk arról, hogy egészen pontosan hogyan alakulhatott ki ez az örökség, éppen ezért a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja a következő két hétben a parlament két állandó bizottságában, nevezetesen a számvevőszéki és költségvetési bizottságban, valamint a parlament gazdasági bizottságában kezdeményezni fogja két albizottság felállítását. Az egyik albizottság feladata lesz az elmúlt nyolc esztendőben az államadósság növekményének vizsgálata, a másiknak pedig az 1994-1998 közötti időszakban a magyar alumínumvertikum privatizációjának a vizsgálata lesz a feladata, az ezzel kapcsolatos kérdésekről pedig tájékoztatást kell benyújtania mindkét albizottságnak, persze a főbizottságokon keresztül a Magyar Országgyűlésnek. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Remélhetőleg képviselőtársaim támogatni fogják ezt a munkát, hiszen az örökség tekintetében a magyar választópolgárok válaszra várnak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 203 2010.12.13. 5:06  198-206

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen érdeklődéssel hallgattam azokat, amiket elmondtak itt ellenzéki képviselőtársaim (Folyamatos, nagy zaj. - Az elnök csenget.), de azt hiszem, ideje, hogy néhány dologra rávilágítsak.

A Költségvetési Tanács esetében például nem egy gyengébb, hanem egy erősebb Költségvetési Tanács jön létre (Derültség az ellenzék soraiban.), hiszen a Költségvetési Tanács új jogkört kap, olyan jogkört, amellyel eddig nem rendelkezett, nevezetesen árumegállító joga lesz a költségvetés tekintetében. A kormánynak először a Költségvetési Tanács elé kell benyújtania a költségvetést, és amennyiben ezzel a Költségvetési Tanács nem ért egyet, abban az esetben nem hozhatja be a kormány az Országgyűlés elé, hanem újra kell tárgyalnia, és az új változatot kell a Költségvetési Tanács elé vinnie, a Költségvetési Tanács pedig a véleményével együtt terjesztheti be ezt az új verziót immár az Országgyűlésnek. Ez volt a Fidesz eredeti javaslata 2006-ban is, tisztelt képviselőtársaim, csak 2006-ban és azt követően is önök ezeket a javaslatokat leszavazták. Önök akkor a Költségvetési Tanácsnak nem adták meg ezt az erős jogkört, ami megállíthatta volna a költségvetés parlament elé érkezését.

És egy dologban van közöttünk különbség, tisztelt képviselőtársaim. Önök fontosnak tartják, hogy legyen egy új hivatal. Mi a Költségvetési Tanácsot fontosnak tartjuk, de azt, hogy a Költségvetési Tanácsnak hivatala legyen, több mint 800 millió forintért évente, ezt nem tartjuk fontosnak. Főleg azért nem tartjuk fontosnak, mert egyébként a Költségvetési Tanács munkáját két olyan szervezet is segíti a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék formájában is, ahol mind a két helyen tekintélyes apparátus foglalkozik ugyanezekkel a kérdésekkel, és mind a kettőre az adófizetők pénzéből nem százmilliókat, hanem milliárdokat költünk, tisztelt képviselőtársaim. Ezt követően önök a függetlenség jegyében azért harcolnak, hogy egy újabb hivatal működhessen, amely hivatal 800 millió és 1 milliárd forint közötti pénzébe kerül minden évben az adófizetőknek.

Mi csupán egy erősebb Költségvetési Tanácsért és annak a jogköreiért harcolunk, és a Fidesz 2006-os eredeti javaslatának megfelelően módosítjuk itt a Költségvetési Tanácsra vonatkozó szabályokat.

(18.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami pedig a különadóra vonatkozó javaslatokat illeti, Szekeres Imre képviselőtársam csak egyvalamit nem mondott el, hogy egyetért-e velük vagy sem. Merthogy itt kedvező módosításra kerül sor az adózók számára, ami, azt gondolom, hogy egyik oldalról, az adózók részéről inkább örömmel szokott járni, és sokkal kevésbé azzal, hogy ezt ellenezzék. Természetesen, ha önök a különadó kedvező módosítását az energetikai szektorban, illetve a távközlési szektorban a kisebb vállalkozások számára, tegyék. Mi attól még, azt gondolom, ha itt kedvező módosítást végre akarunk hajtani, akkor hadd tehessük már, tisztelt képviselőtársaim, már pediglen ez a javaslat, amit itt a gazdasági bizottság a mai napon benyújtott az Országgyűlés elé, ilyen természetű kedvező módosítást foglal magába. Ezért azt gondolom, hogy ez bátran támogatható a parlament és képviselőtársaim részéről.

És végül hadd térjek ki arra, amire nem tértek ki ellenzéki képviselőtársaim: természetesen sor kerül ezen a javaslaton belül néhány olyan technikai jellegű korrekcióra, ami tükrözi ugyan az Országgyűlés eredeti szándékát, de itt még némi kiegészítésekkel jár együtt, például a helyi adók esetében, bocsánat, nem a helyi adók, hanem az iparűzési adó tekintetében figyelembe vettük azt az észrevételt, ami egyébként a távközlési szektor szereplői részéről elhangzott. És a mobilszolgáltatók esetében a számlázási hely szerinti iparűzési adó bevallását egy év elcsúsztatással fogjuk bevezetni 2012. január 1-jétől, lehetővé téve, hogy egyébként mind az érintett települések, mind pedig a szolgáltatók föl tudjanak készülni a változtatással járó hatásokra. És egyébként is, a törvénynél a kiszabás tekintetében a nem mobil, tehát vezetékes távközlési szolgáltatók esetében is figyelembe vettük azokat az érveket, amelyek alapvetően az előfizetői számra és nem a számlázási hely, illetve a számlázási nagyság szerinti iparűzési adó bevallására, illetve kivetésére vonatkoztak.

Tehát azt gondolom, itt is alapvetően az adózók számára kedvező módosítások kerülnek átvezetésre a salátatörvényen, és valljuk be őszintén, hogy ennek a költségvetési megalapozó törvénynek egyébiránt pontosan ez a célja, hogy figyelembe vegye azokat az elveket és figyelembe vegye azokat a szempontokat, amelyek alapján egy működőképes rendszer alakítható ki, és tartható fenn hosszú távon, tisztelt képviselőtársaim.

Ennek megfelelően itt mind a saját képviselőcsoportomból, mind pedig bármely képviselőcsoportból bátran ajánlom a képviselőknek, hogy a gazdasági bizottságnak ezt a zárószavazás előtti módosító indítványát támogassák, mert ezáltal - meggyőződésem szerint - az adótörvények is jobbak lesznek, és azt szolgálják, hogy a következő évben egyébként az Országgyűlés szándékainak megfelelően könnyebben végrehajtható módon, de az eredeti bevételi előirányzatokat tudják hozni az ország költségvetése számára. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ne is álmodj róla, hogy megszavazzuk.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 260 2010.12.13. 5:13  255-329

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság mai ülésén a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról is meggyőző többséggel döntött, de természetesen kisebbségi vélekedések is voltak a bizottság ülésén.

Azzal szeretném kezdeni, hogy a kisebbségi vélemények számomra némileg meglepőek voltak, mert nem igazán a határozati javaslat tartalmával foglalkoztak, sokkal inkább abból kitekintve, számomra egészen meglepő érveket hoztak fel, majd a Jobbik képviselőcsoportja részéről is a kisebbségi véleménynél meglepődtem, mert az a képviselőcsoport, amely a magánnyugdíjpénztárak tekintetében nálunk - hogy úgy mondjam - radikálisabb álláspontot foglalt el, egészen más érveket hangoztatott a bizottság ülésén. Az MSZP véleményén természetesen nem lepődtem meg, miszerint itt a magánnyugdíjpénztárak hatalmas védelmezőivé váltak.

A bizottsági vita során is emlékeztettük arra azonban MSZP-s képviselőtársainkat, hogy 2008-ban még pontosan ők kezdeményezték a magán-nyugdíjpénztári rendszer egyfajta sajátos privatizációját, ami az én emlékeim szerint legalább ugyanannyira, sőt ha lehet, még tán jobban is sérthette volna akár a magán-nyugdíjpénztári tagok jogait és érdekeit, a pénztári rendszerből egyfajta biztosítási rendszerbe történő átalakítással.

A másik oldalról a 2009-es esetre is emlékeztettük őket, amikor pont ők nyitották meg a visszalépés lehetőségét azok számára, akik a legközelebb álltak a nyugdíjhoz. Azt gondolom, ez is világosan jelezte, hogy akik megalkották 12 évvel ezelőtt, azok maguk sem hittek egyébként ebben a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, hiszen akkor nem kellett volna egy évvel ezelőtt a nyugdíj előtt állók számára megnyitni a visszalépés lehetőségét. Kiderült volna, hogy jobban vagy rosszabbul járnak azok, akik beléptek 12 évvel ezelőtt a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe.

A visszalépés lehetőségét pont azért nyitották meg 2009-ben, mert az derült volna ki, hogy túlnyomórészt rosszabbul jártak volna azok, akik akkor nem léptek vissza az állam nyugdíjrendszerbe, hanem maradtak volna a magán-nyugdíjpénztári rendszeren belül.

Szeretném még egyszer emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy ez a bizonyos rendszer, amely ötvözte a felosztó-kirovó, tehát az állami és a magánynyugdíj-rendszer működését, nagyon furcsa kreálmány, hiszen lényegében az állami nyugdíjrendszer egyfajta privatizációját foglalta magában. Nem önkéntes megtakarításokra biztatta az embereket, hanem a kötelező nyugdíjjárulék egy részét tette lehetővé átvinni a magán-nyugdíjpénztári rendszer keretein belülre.

Az emberek túlnyomó többségének, mármint akik nem rendelkeznek kirívóan magas extra jövedelemmel, nem innen származott volna a meghatározó nyugdíjuk, hanem eleve az állami nyugdíjrendszerből származott volna, ami viszont az elmúlt 12 esztendőben pontosan a magán-nyugdíjpénztári rendszernek köszönhetően instabillá vált. Hiszen óriási hiány alakult ki a felosztó-kirovó rendszer alapján működő állami nyugdíjkasszán belül, ez a hiány pedig nyilvánvalóan azért volt, mert egyébként a munkavállalók elvitték innen a nyugdíjcélra szánt befizetéseik tetemes részét.

Abban az esetben, ha az állami nyugdíjrendszer veszélybe kerül, ez mindenki nyugdíjának háromnegyed részét, a nyugdíjának meghatározó részét veszélyeztette volna, így azt gondolom, hogy indokolt, és első helyen az van, hogy az állami nyugdíjrendszer stabilitása biztosítható legyen.

Ugyancsak emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer az elmúlt 12 esztendőben évente átlagosan 1,2 százalékkal járult hozzá a GDP arányában a költségvetési deficithez, azaz összességében 12-15 százalékkal a mai államadóssághoz. Ha nem lett volna a magán-nyugdíjpénztári rendszer, ma akár 15 százalékkal is kevesebb lehetne a GDP-arányában az államadósság, 65 százalék körül lenne a 80 helyett, ami azt jelenti, hogy Magyarország lényegesen kedvezőbb pozícióból nézett volna szembe a gazdasági válság kihívásaival is. Azt gondolom, hogy összességében ez is azt mutatja, hogy ez a rendszer így nem volt finanszírozható.

(21.00)

Azzal a következménnyel járt volna, hogy a magyar gazdaság egésze viselte volna működésének költségeit, és igazából érdemi előnyt és hasznot csak azoknak hozott volna, akik a magánnyugdíjpénztárak üzemeltetői, a pénztárak üzemeltetését ellátó szervezetek, amelyek fix, garantált, biztos jövedelemhez jutottak az elmúlt 12 évben, és jutottak volna vagy jutnának a következő években is, ha ez a rendszer változatlanul folytathatta volna a működését. Azt gondolom, hogy az az országgyűlési határozati javaslat, ami elénk került, garantálja azt, hogy az átlépők megtakarításai biztonságban legyenek, garantálja azt, hogy egyébként az állami nyugdíjrendszerben mindenki megtalálhassa a maga számítását, hogy az állami nyugdíjrendszer sikeresen működjön a következő években, és sikeresen működhessen akár évtizedek múlva is.

Ezért javaslom a bizottság elnökeként is, a többségi véleménnyel egybehangzóan, hogy támogassák itt az általános vita során érvekkel és természetesen majd szavazatukkal az elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 330 2010.12.13. 13:13  329-357

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azzal kezdeni, hogy nyilvánvaló, egy ilyen javaslatnak akkor van értelme, ha összefüggésben van mindazzal, amit a médiatörvény keretében a magyarországi médiaszabályozás, illetve a közmédiumok működtetése terén, mint intézményrendszer, a benyújtott törvényjavaslatok kialakítottak. Ez az intézményrendszer a törekvését tekintve egyrészt egy konvergens médiahatóság kiépítését szolgálja.

Mit jelent a konvergens médiahatóság? Azt jelenti, hogy egyesül benne két alapvető funkció, nevezetesen a korábbi, nálunk ORTT-ként ismert funkció, ami a média tényleges tartalmi ellenőrzésével, tartalmi szabályozásával foglalkozik. Ez alapvetően normatív kritériumok alapján megítéli, hogy például a médiumok valóban azokat a tartalmakat szolgáltatják-e, amelyeket akár közszolgáltatási, akár más típusú, például frekvenciahasználati szerződésben annak idején vállaltak, és természetesen feladata a médiatörvényben vállalt, a médiatörvényben biztosított különféle ellenőrzési jogosítványok gyakorlása.

A másik oldalról konvergens a médiahatóság abban az értelemben, hogy hozzákerül egy olyan funkció, amit Magyarországon még Nemzeti Hírközlési Hatóságként ismertünk meg. A Nemzeti Hírközlési Hatóság alapvetően bizonyos értelemben részben ugyanezt a szférát a másik oldalról ellenőrzi. Ellenőrzi a frekvenciahasználatot például a más irányú kérdésekben, értelemszerűen ellenőrzi gyakorlatilag az infrastrukturális részét ugyanannak, amit a média tartalomszolgáltatásként biztosít.

A világ nagy része abba az irányba megy, hogy ez a két kérdés összefügg egymással. Azt gondolom, ez abszolút érthető. A konvergens médiahatóságok az utóbbi 10-15 esztendő szabályozási döntései során sorra alakultak ki a tengerentúli országokban. Ebben értelemszerűen különösen élen járt a sok ilyen tekintetben amúgy is úttörő szerepet vállaló Ausztrália, Új-Zéland, de úttörő szerepet vállalt ebben végül Anglia is, hiszen végül ott is elmozdultak egy konvergens médiahatóság irányába, több skandináv ország alakított ki konvergens médiahatóságnak megfelelő rendszert.

(23.10)

Most ez a konvergens médiahatóság a kialakulásával értelemszerűen másféle típusú funkciókat is hoz magával. Míg, mondjuk, az ORTT idején nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy mondjuk egy Országos Rádió és Televízió Testületnek rendeletalkotási jogköre legyen, addig a Nemzeti Hírközlési Hatóság már a működése során is alkotott egyébként normatív értelemben jogszabályokat, amelyeket nem minden alkalommal persze maga a hivatal alkotott meg, van, amikor az azt felügyelő miniszter tette.

De a konvergens médiahatóságok indulásával egyidejűleg elindult az a nemzetközileg is jelentkező trend, ami arról szólt, hogy az Európai Unió sorra alkotta meg azokat az irányelveket, amelyek a hírközlési területre vonatkoztak. Kicsit előrehaladottabb állapotban is volt talán az ezzel kapcsolatos EK-irányelvek rendszere, mint amennyire ez a médiaszabályozás területén van. Ez kialakította azt a rendszert, hogy a 2009-es EK-irányelv például, ha azt most megpróbálom idézni, elég világosan beszél arról, hogy a hírközlési szabályozó hatóságok függetlenségére vonatkozó követelmény, hogy a rájuk bízott feladatok teljesítésével kapcsolatban függetlenül járnak el, és más szervtől nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat. A tagállamok biztosítják, hogy a hatóságok elkülönített éves költségvetéssel rendelkezzenek. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok megfelelő anyagi és humán erőforrásokkal rendelkezzenek a rájuk bízott feladatok ellátásához. Ezek a 3-3a. cikkekben találhatók a 2002/21-es EK-keretirányelv 2009. évi módosításában.

És ehhez kapcsolódik az, hogy ezt a legtöbb hasonló tagállam úgy kezdte megoldani, hogy ezt a függetlenséget részben azzal is biztosította, hogy egyébként azoknak a díjaknak a beszedéséhez kötötte, amelyeknek a meghatározása amúgy is ezeknek a hatóságoknak a jogkörébe tartozik, mondván, hogy akkor az innen származó bevétel egyébként ott is marad a hatóságnál.

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy bizonyos értelemben így járunk el mi is, hiszen aki nyomon követte egyébként nemcsak a médiatörvényben kialakított intézményrendszert, hanem hogy például a mostani költségvetés során a költségvetés parlamenti vitája során milyen belső döntéseket hoztunk meg, akkor az is látszott, hogy egyébként például frekvenciahasználati díjakból, díjfizetésekből származó bevételek, amelyeket mind ez idáig az előző években még az önálló Nemzeti Hírközlési Hatóság gyakorlatilag befizetett a költségvetésbe - nem kevés pénzről beszélünk, mert ez körülbelül 9 milliárd forintos nagyságrendnek felel meg -, ez most már nem jelentkezik a költségvetés bevételeként a 2011-es esztendőben, hanem igazodva ahhoz a kialakított intézményi rendszerhez, a konvergens médiahatóságok szabályozási gyakorlatához, ez úgy biztosítja az önálló költségvetést, hogy egyébként ott is marad értelemszerűen magánál a konvergens médiahatóságnál, illetve a testületnél.

Azt gondolom, hogy ennek a jegyében természetesen innentől kezdve gyakorlatilag, ha ragaszkodunk az EK-irányelvben rögzített elvekhez, akkor úgy biztosítható az intézményi függetlensége a médiahatóságnak, azaz a konvergens médiahatóságnak, ha gyakorlatilag az önálló költségvetését úgy is biztosítjuk, ha ezt a pénzt otthagyjuk nála, akkor az ezzel kapcsolatos felhasználási döntéseket is, tehát ezeknek a díjaknak a nagyságát például ő maga határozza meg. Nyilvánvaló, ez már csak azért is célszerű, mert egyébként ő az, aki érdekelt abban is ebben a formában, hogy lássa, hogy ezek milyen piacszabályozó funkcióval és jelentőséggel bírnak.

Ez alapvetően három díjtípusra terjed ki, a frekvenciadíjra, az azonosító díjra és az igazgatási szolgáltatási díjra. Gyakorlatilag ennyi a tárgya annak az alkotmánymódosítási javaslatnak, amely rendeletalkotásra vonatkozóan most idekerült az Országgyűlés színe elé. Ezen a hármon, tehát a frekvenciadíj, az azonosító díj és az igazgatási, szolgáltatási díj meghatározásán túl az NMHH elnöke nem terjeszkedhet. Tehát azt szeretném eloszlatni, amit itt néhány helyen hallottam, de azt gondolom, abszolút félreértést jelent, a médiát és a hírközlést továbbra sem lehet majd rendeleti úton szabályozni. Erre vonatkozóan semmilyen felhatalmazást nem ad ez a módosítás, és értelemszerűen ez nem is tartozik a konvergens médiahatóságoknál a rendeletalkotás témakörébe. A szabályozást a törvény biztosítja, azokat az elveket a törvény rögzíti le, azoknak a végrehajtási rendszerét a törvény határozza meg, és abból származnak egyébként a hatóságnak, illetve elnökének, a Médiatanácsnak a jogkörei. De ennek a rendeletalkotási joghoz semmi köze nincs. Az csak és kizárólag erre a három díjtípusra terjed ki, és értelemszerűen, a díjtípusok meghatározásán keresztül, a bevételek otthagyásával garantálja is az önálló intézményként működő konvergens médiahatóság intézményi függetlenségét.

Gyakorlatilag azt gondolom, így alkot egy kerek, összefüggő rendszert a konvergens médiahatóság kialakítása, és éppen ezért azt gondolom, hogy van helye az elnök rendeletalkotási jogának. És azt gondolom, hogy ráadásul ennek ma már Magyarországon meg is vannak - hogy úgy mondjam - a párjai. Hiszen az autonóm államigazgatási szervek önálló rendeletalkotási joga most már több helyen is rögzítve van, egyrészt rendelkezik ilyen autonóm rendeletalkotási joggal a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a parlament mostani döntéseinek az értelmében, a kormány ezt ebben a formában támogatta is, és végül is a parlament túlnyomó többsége is támogatta.

Azt gondolom, ez nem egyedi helyzet itt sem, itt is felhívnám a figyelmet arra, hogy aki követi a pénzügyi szervezetek világának a változását, itt is előfordult most már több helyen a világban, hogy egyébként kapott egy ilyen szervezet önálló rendeletalkotási jogot. Háromféle példa működik alapvetően Európában. Az egyik ott is egy konvergens hatóság, tehát amelyik összevonja a jegybanki és a pénzügyi felügyeleti jogköröket, és az automatikusan mindenhol rendelkezik önálló rendeletalkotási joggal. A másik az, ahol a kettő szét van választva, ott adott esetben az is előfordul, hogy valamelyik része kormány alá van rendelve, és ott el van vonva az önálló rendeletalkotási jogkör. Ahol viszont a két szerv önállóan, külön-külön működik - ez egyébként, megjegyzem, elég ritka -, ott mind a kettőnek megvan a rendeletalkotási joga.

Tehát ennyiben Magyarország ezen a téren is fölzárkózott ezekhez a szokásokhoz és szokásrendhez. Én azt gondolom, hogy itt ebből a szempontból tehát... - és a Nemzeti Banknak pedig nálunk most már évtizedekre visszamenően megvan ez a rendeletalkotási joga, pontosabban a Nemzeti Bank elnökének, és gyakorlatilag ehhez zárkózik fel harmadikként ebben a formában a konvergens médiahatóság elnökének rendeletalkotási joga.

Azért szerettem volna önöknek ezt elmondani, mert így, azt gondolom, kialakul egy világos kép arról, hogy ez a rendeletalkotási jog valójában miről szól, milyen logikába illeszkedik bele, hogyan biztosítja az intézményi függetlenséget. Itt az intézményi függetlenség keretrendszerébe tartozik bele az, hogy az intézményileg független médiahatóság egyrészt maga dönthet a működési feltételeiről, maga határozhatja meg az ehhez kapcsolódó díjak beszedését, ő rendelkezik az innen származó bevételekkel, ennek révén autonóm módon biztosított a költségvetése, tehát pénzügyi eszközökön keresztül, mondjuk, nem lehet a kormány részéről rövid pórázra fogni. Nagyjából ez az, ami intézményi értelemben meghatározza egy konvergens médiahatóság működési jogköreit és lehetőségeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha innentől kezdve ezt a logikát végül is elfogadjuk, akkor már legfeljebb egyetlenegy vitatémát hozhatunk fel, hogy ezt mikor érdemes meglépni. Értelemszerűen nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon van egy alkotmányozási időszak, a következő év tavaszán a magyar parlament minden valószínűség szerint új alkotmányt fogad el. Természetesen abszolút elképzelhető, hogy ennek az alkotmánynak, új alkotmánynak a keretébe illesztjük bele ezt is. De ha ezt a logikát elfogadjuk, amit az előbbiekben elmondtam, akkor innentől kezdve persze ez tud lenni egy praktikus érv, hogy halasszuk addigra, de igazából én azt gondolom, hogy ami jó akkor, akkor természetesen jó most is, minden további nélkül, tehát ebben nincs olyan hatalmas nagy időbeli különbség. Valójában ebből a szempontból mindegy. A médiatörvény előterjesztőiként azért gondoltuk azt, hogy idehozzuk a parlament elé döntésre ezt az alkotmánymódosítást, illetve az ehhez kapcsolódó, az ebben rögzített rendeletalkotási jogot, mert azt gondolom, hogy ez az intézményrendszer, amit a médiatörvény kialakított végül a médiaalkotmánnyal egyetemben, az így válik teljessé és egésszé.

Hogy a parlament mikor hozza meg ezt a döntést, hogy ez teljessé és egésszé teszi, időben majdnem mindegy. De egy építményt nem érdemes ebben a formában csonkán hagyni. Ez tehát az alapvető érvelésem és indokom arra, hogy miért érdemes egyébként ezzel a kérdéssel egyáltalán a parlamentnek most foglalkoznia, erre vonatkozóan az álláspontját kialakítania, és esetleg a döntést meghoznia.

És arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, nem akarom kihasználni a teljes időkeretet, hogy itt majd a vita során, ha lehet, akkor most próbáljunk meg ténylegesen ennek a tárgyára koncentrálni, mert nyilvánvalóan tudom, hogy majd az általános médiaszabályozásra vonatkozóan itt most szélesre fog nyílni az ajtó, és mindenki arról fog alapvetően beszélni. Én azt gondolom, jobb lenne, ha igazából szűken maradva, ennek a tartalmáról is beszélnénk, ami gyakorlatilag itt, önök előtt fekszik, hiszen ez csupán egy nagyon szűk hatáskörre vonatkozik, még egyszer említeném, ennek a három díjnak a meghatározására adott rendeletalkotási felhatalmazást.

(23.20)

Természetesen elfogadom, ha a képviselőtársaim ezen túlterjeszkednek, de csendben szeretném előre megjegyezni, hogy előterjesztőként én viszont maradnék annál, ami az általam előterjesztett alkotmánymódosításnak a lényege. Az összes többi tartalmi észrevételre, tekintettel arra, hogy a parlament ezeket részben már megvitatta a médiatörvény vitájánál, gondolom, majd még a záróvitájánál is meg fogja vitatni, nem fogok kitérni a zárszavamban, azokra a hozzászólásokra fogok reagálni, amelyek értelemszerűen az előttünk fekvő indítvány lényegi tartalmára vonatkoznak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 344 2010.12.13. 1:29  329-357

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szokásom előterjesztőként kétpercezni, csak mielőtt még 54-dszer megismétlik Mandur László képviselő úrnak ezt a nagyszerű logikai felvetését, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a médiatörvény vitája során több helyen, többek között önök is, de egyébként részben a kormány képviselője is azzal érvelt, hogy nem képzelhető el, hogy az a bizonyos jogkör ott maradjon a törvényben, merthogy erre az alkotmány nem biztosít alapot, nem biztosít lehetőséget. Tehát, mondta még anno Navracsics miniszter úr, előbb meg kell teremteni az alkotmányban az alapját. Majd ezt követően azzal érvelnek, hogy mivel a törvényben már nincs benne, nem érdemes módosítani az alkotmányt.

Gratulálok, ez valóban egy szép, önmagába záródó érvelés. Azt gondolom, abban az esetben, ha az alkotmány módosításra kerül, nagyjából egyidejűleg zajlik le a két törvény végszavazása, semmi akadálya nincs annak, hogy ha az alkotmányban biztosítva vannak a feltételek, a megfelelő törvényi felhatalmazást a már ismert szöveg alapján koherenciazavart kiküszöbölő módosító indítványban biztosítsuk. Tehát ezt a problémájukat nagyon könnyen és nagyon egyszerűen fel tudjuk oldani, tisztelt képviselőtársaim. De kérem önöket, hogy ezt a magába záródó érvelést ne folytassák, hogy nem lehet az egyiket azért, mert nincs a másik, és ne csináljuk meg ezt, mert egyébként ott már nincs meg. Nagyszerű ez az érvelés, de némi logikai bakugrással azért rendelkezik.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 356 2010.12.13. 6:06  329-357

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt köszönöm szépen a hozzászólásokat, nagy figyelemmel hallgattam őket és a bennünk elhangzott érveket.

Hadd kezdjem azzal, hogy Kósa Lajos képviselőtársam részben elvette a kenyerem egy részét, mert én is ezzel kezdtem volna. Természetesen a Fidesz sem alkot soha teljes egészében csak egy véleményegységet. De ha vannak viták a sorainkban, azt gondolom, abban semmi meglepő nincs, az a jó dolog, ha ezek az Országgyűlés asztalára kerülnek. Eddig ezt hiányolták, úgyhogy az a kérésem, hogy ezt most ne tekintsék olyan kuriózumnak, ami miatt meg minket kritizálni lehetne.

Ugyanakkor hadd térjek ki arra, hogy egy ilyen természetű vita nagyon sokszor adódhat abból a helyzetből is, hogy vannak, akik másként ítélnek meg egy történetet, mondjuk, egy másféle hatalmi pozícióból nézve. Elhiszem, hogy adott esetben a kormány nem örül annak, ha létrejön egy olyan autonóm közigazgatási szerv, amelyik különféle önálló, erős hatáskörökkel is rendelkezik, mert a médiatörvény egészének az a logikája, hogy egy, a kormánytól független, intézményileg független szervezetet hoz létre konvergens médiahatóság formájában. Ez azt jelenti, hogy az egyes miniszterektől is független, nem tudják befolyásolni, nem tudják a rendeletalkotási jogkörét magukhoz vonni, nem tudnak ehhez képest másféle rendeletet alkotni, nem tudják másként szabályozni a hírközlési területet. Azért azt ne felejtsék el, hogy eddig ez miniszteri hatáskör volt. Tehát teljesen természetes az, ha itt úgymond intézménykonzervatív ötletek felmerülnek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanennek a minisztériumnak a részéről ugyanez a vélemény a PSZÁF rendeletalkotási jogánál is elhangzott már egyszer, és akkor is más döntést hoztunk. Azt gondolom, hogy akkor is alapvetően elvi szempontok vezéreltek minket.

Csendben megjegyzem, hogy néhányan beszéltek itt arról - főleg jobbikos képviselőtársaim -, hogy teljesen más eset a PSZÁF. Gaudi képviselő úr már nincs itt, sajnálom, hogy nem várta meg a vita végét, de azért szeretnék neki válaszolni. Valamit abszolút félreért, mert pont az, amire azt mondta, hogy a PSZÁF-nál olyan fontosnak tartja, na, egyébként az a jogkör maradt a kormánynál a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete esetén, míg a más pénzügyi termékekre vonatkozó szabályozó alkotás került be a PSZÁF-hoz. Ezért nem érdemes mindig elmélyedni a részletekben, mert időnként megzavarják az embert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Viszont azt gondolom, hogy ez ebből a szempontból egy teljesen logikus történet, s ha valamiért kérdezik, hogy miért én vagyok ennek az előterjesztője - mert ez is elhangzott itt -, pontosan azért, mert én azt képzeltem, amikor a médiatörvény tervezetei elkészültek, és azt én magam is jegyeztem a Ház előtt, hogy ez a kialakult intézményrendszer egy logikai egységet alkot.

(0.20)

Ebben a logikai egységben nem örültem volna, hogyha egyébként hagyjuk elsikkadni a rendeletalkotás kérdését - mint az intézményi függetlenség egyik nagyon fontos lábát. Nem örültem ennek, és azt láttam, hogy ez kezdett kicsit elsikkadni itt az utóbbi időben. Azt gondolom, ha a vita során többen pontosan azt hiányolták egyébként, hogy ennek úgymond nincsenek meg az alkotmányos feltételei, akkor erre nem az a válasz, hogy ha nincsenek meg az alkotmányos feltételei, akkor nem lehet.

És itt szeretnék még egy pillanatra kitérni arra, ami itt többek részéről elhangzott. Én ugyan nem vagyok jogász, de engedtessék meg nekem az, hogy kicsit más szemléletet tanúsítsak akár az alkotmánnyal, akár más jogszabályokkal szemben. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy nem az a helyzet, hogy a jogszabályok írják az életet, hanem éppen ellenkezőleg, az élet írja a jogszabályokat. Tehát hogyha az élet változása ahhoz vezet, hogy egyébként a... (Kósa Lajos közbeszól.) Éjfél után ilyen magvas gondolatokat valóban nem érdemes elhinteni a tisztelt Házban (Derültség.), de hogyha egyébként az élet változása ahhoz vezet, hogy az alkotmány ennek útjában áll, akkor azt gondolom, inkább az alkotmányt érdemes módosítani, és nem az életet az alkotmányhoz igazítani.

Itt ténylegesen arról van szó, hogy érdemes végiggondolni, hogy ha kialakítottunk egy logikailag egységes intézményszerkezetet, márpedig a médiatörvény, a közmédiumokra vonatkozó új intézményrendszer minden alkalommal egy összefüggő, logikus egységet alkot, akkor előterjesztőként sem szeretném, hogyha ennek a legutolsó lába kimaradna. Ezért azt gondolom, ha a Ház másként is dönt, ami természetesen az Országgyűlésnek joga minden további nélkül, legalább folytassuk le az ezzel kapcsolatos vitát. Ezért éltem az előterjesztéssel, és ezért kértem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a vitát folytassuk le itt a mai napon.

Köszönöm szépen az ezzel kapcsolatos észrevételeket. Az ellenérvek nem győztek meg, tehát azt gondolom, érdemes fönntartani ezt az indítványt, és bízom benne, hogy elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amikor a Ház jóvá is fogja hagyni. Még egyszer szeretném azt mondani, hogy ha alapvetően elfogadjuk azt, hogy ennek a logikája, az új intézményrendszer felállításának a logikája indokolja azt, hogy önálló rendeletalkotási jogot kapjon a médiahatóság, akkor azt gondolom, hogy ennek az időpontja önmagában már nem kérdéses. Mert ebben az esetben nem érdemes várni áprilisig, mert ami áprilisban jó, az miért ne lehetne jó egyébként most is.

Tehát ez önmagában nem elegendő érv. Más természetű érveket el tudok fogadni, de az időbeliséget önmagában ilyen átütő érvnek a magam részéről nem tudom tekinteni. Azt gondolom, ha most fogadjuk el az új intézményrendszerre vonatkozó alapvető szabályokat, akkor az alkotmánymódosítással kapcsolatos döntést és a rendeletalkotás jogát is most kell megadni az Országgyűlés részéről a konvergens médiahatóságnak, illetve annak az elnökének.

Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen képviselőtársaimnak is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 53 2010.12.23. 8:17  50-70

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy szocialista képviselőtársaim a nokiás dobozokat is visszahozták. (Derültség és hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban. - A teremőrök kiviszik a dobozokat az ülésteremből.)

Mert arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önök csomagjairól mi a választók véleménye, azt gondolom, azt mind 2010 tavaszán, mind pedig 2010 októberében elég világosan elmondták önöknek is. (Lázár János és dr. Répássy Róbert közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjük talán azzal, hogy azt gondolom, akkor, amikor a 2011-es költségvetésről beszélünk, érdemes arra is kitérni egy pillanatra, hogy mi az az örökség, amit az elmúlt nyolc évben önöktől kaptunk, tisztelt képviselőtársaim, mert erről szeretnek elfeledkezni. (Zaj, folyamatos közbekiáltások.) Szeretnek elfeledkezni arról, hogy az önök... (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Én mély tisztelettel hallgattam végig, egyetlenegy bekiabálás nélkül Szekeres Imre képviselő urat, erre szeretném kérni önöket is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: De a többiek nem.)

Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 és 2010 között a magyar államadósság az önök kormányzásának az eredményeként egészen pontosan két és félszeresére növekedett, valamivel több mint 8000 milliárd forintról gyakorlatilag 20 000 milliárd forintra. Elérte azt a mértéket, tisztelt képviselőtársaim, hogy gyakorlatilag nyugodtan kimondhatjuk, hogy a többi közép-európai versenytársunkhoz képest több mint 20 százalékkal a GDP arányában átlagosan magasabb a magyar államadósság, amiből az következik, hogy ez jelenti az igazán nagy terhet a magyar családok, a magyar vállalkozások és a magyar gazdaság versenyképessége számára.

Ezt az óriási terhet, azt a romhalmazt, amit önök örökül hagytak, azt kellett eltakarítani 2010-ben, és ahelyett kell valami újat építeni 2011-ben. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról is elfeledkeznek, hogy 2010-ben egy olyan költségvetést hagytak ránk örökül, amely költségvetés abban a formájában tarthatatlan volt. Arról nem szeretnek beszélni a választóknak, hogy gyakorlatilag 2010. május 31-ére az új kormány megalakulása előtt két nappal önök a rendelkezésre álló költségvetési hiány teljes összegét elköltötték. (Szórványos taps és közbekiáltások a Fidesz soraiból: Így van!) Egy olyan költségvetést hagytak örökül, amelyik közel 500 milliárd forinttal nagyobb hiánnyal zárt volna abban az esetben, tisztelt képviselőtársaim, ha minden változatlanul marad.

Arról is elfeledkeznek, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha nem nyúltunk volna hozzá számtalan törvényhez az elmúlt fél évben, akkor mondjuk, rögtön 2010 közepén 20 százalékkal emelkedett volna a gáz ára. Akkor, ha nem nyúlunk hozzá az energetikai törvényekhez pont itt az előbb elfogadott módosítókkal, akkor az lett volna, hogy lehet, hogy három vagy négy olyan települése, köztük nagyobb is természetesen, lenne az országnak, ahol mérsékelt lett volna a távhő áremelkedése, de az ország legtöbb településén 30-50 százalékkal emelkedett volna a távhő ára. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Arról is elfeledkeznek, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyébként nekünk úgy kellett megcsinálni a 2010-es költségvetést, hogy egyébként kijavítsuk az önök hibáit, de mégis betartsuk az önök kötelezettségvállalásait, hogy kifizessük az államadósság ideeső részét, hogy tartsuk az ez évi költségvetési hiányt. Olyan bravúr volt ez, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben önök nyolc év alatt minden évben lényegesen többet költöttek az adófizetők pénzéből, mint amennyire lehetőség volt, mindaközben, tisztelt képviselőtársaim, ennek a kormánynak az elmúlt hét hónapban az volt a mozgástere, hogy egy fillérrel sem költhetett többet, mint amennyi bevételre egyébként szert tett.

(13.10)

Ilyenre nem volt példa, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország költségvetési gazdálkodásának nemcsak elmúlt 8 évében, hanem nyugodtan kimondhatjuk, gyakorlatilag az elmúlt 20 évében sem.

Az a költségvetés, amiről dönteni fogunk, tisztelt képviselőtársaim, ezzel szemben, azt gondolom, végleg szakít a megszorítások politikájával. Ahhoz vezet, hogy a következő esztendőben több mint 600 ezer olyan család lesz Magyarországon, 600 ezer olyan gyerekes család, amelyiknek egyáltalán nem kell személyi jövedelemadót fizetnie. Ahhoz vezet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a gyerekes családok több mint 60 százalékának nem kell adót fizetnie, és természetesen ebből az (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) következik, hogy több pénz marad a családoknál például arra, hogy azokat a devizahiteleket kifizessék, amikbe önök kergették bele a magyar családok és a magyar vállalkozások jelentős többségét. (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból, többek között Szűcs Erika: Vasvillával! - Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Önök voltak azok, tisztelt képviselőtársaim, akik a legrosszabb banki reklámnál is rosszabb módon nem figyelmeztettek senkit, és nem tettek semmilyen lépést azért, hogy egyébként azokat a várható kockázatokat, amiket a svájci frank alapú hitelezés jelentett, a magyar családok elkerülhessék. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen!) Az önök politikája vezetett oda, hogy 8 esztendő leforgása alatt Magyarország vette fel a világ összes svájci frank alapú hiteleinek 10 százalékát, ami azért, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, igencsak elgondolkodtató!

Ezek után akkor, amikor a magyar családok teherviselő képességéről beszélnek, azt gondolom, önöknek legalábbis némi mérsékletet kellene tanúsítani. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) A téren meg aztán különösen, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok az adótörvények, amelyek most elfogadásra kerültek, többek között pont azt a célt szolgálják, hogy egyébként a legtöbb magyar család a következő évben könnyebben tudja kifizetni azokat a terheket, tisztelt képviselőtársaim, amelyek az önök felelőtlen és elhibázott hitelpolitikájának az eredményeként szakadtak mind a magyar vállalkozások, mind pedig a magyar családok nyakába.

Tisztelt Képviselőtársaim! És ha már az energetikai törvényekről beszélünk, ne felejtsük el, hogy önök persze egy olyan rendszert hagytak örökül, ahol valóban drasztikusan emelkedett volna a legtöbb magyar településen a távhő ára, és mindeközben az egész támogatási rendszert a villamosenergia-árra építették fel. Mi pedig vállaltuk azt, és vállaljuk, hogy a következő évben a magyar családok 61 százalékánál nem emelkedik a gáz ára, ez pontosan a kisfogyasztókat jelenti, tisztelt képviselőtársaim. Vállaljuk azt, hogy a következő esztendőben gyakorlatilag az egyetemes szolgáltatói körbe tartozóknál, tehát a magyar családok túlnyomó többségénél nem fog emelkedni a villamos energia ára. De ezért természetesen nem lehet bújtatott és felelőtlen támogatási gyakorlatot folytatni a következő esztendőben, mert azt is nézni kell, hogy ha valahova egyébként kiadjuk ezt a pénzt, akkor annak máshol, a magyar családok többségénél és a magyar vállalkozásoknál milyen következménye lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök is tudják, csak persze nem hajlandók beszélni róla: a 2011-es költségvetés az első olyan költségvetés az elmúlt 20 esztendőből (Dr. Ujhelyi István: Az egész világon!), amelyik ahhoz vezet, hogy egyébként 3 százalék alatt lesz a költségvetési hiány. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Erre, tisztelt képviselőtársaim, gyakorlatilag 20 esztendeje, a rendszerváltozás óta nem volt példa. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Nem ezt szerettétek volna? - Most megköszöntétek Bajnainak!)

És 10 esztendő után, tisztelt képviselőtársaim, először.... Meghallgatom a bekiabálásokat szívesen, és ha befejeződtek, akkor folytatom. (Folyamatos zaj. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból, az MSZP képviselői felé: Csúnyán ne beszéljetek, mert azt nem szeretem!) Szóval, tisztelt képviselőtársaim, 2011-ben, 10 év után először csökken Magyarországon az államadósság, méghozzá, ha minden jól alakul, akkor érdemben csökken, tisztelt képviselőtársaim, és ez mindannyiunk számára azt jelenti majd, hogy egyébként kevesebb kamatterhet kell fizetni, hogy el lehet érni végre azt az állapotot, hogy ez az ország attól az adósságcsapdától, amit önök hagytak örökül 8 év kormányzás után, több lépésben, lassan, de szabadulni tudjon.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, a 2011-es költségvetésnek az a feladata, hogy azoktól a béklyóktól szabaduljon meg, amelyeket 8 év alatt szisztematikusan önök raktak rá a magyar gazdaságra, a magyar államra és a magyar családokra. Ha ez sikerül, akkor már egy óriási eredményt értünk el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.- Közbekiáltások az MSZP padsoraiból: Éljen! - Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 265 2011.02.14. 4:59  262-312

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság ülésén a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát 21 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében támogatta a bizottság.

A Szocialista Párt képviselőcsoportjának jelen lévő tagjai voltak azok, akik egyébként nemmel szavaztak, és tisztelt képviselőtársaim, szeretném először is a hozzászólásomban pont ezt a kicsit érdekes dolgot kihangsúlyozni. Mert itt szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy mi történt itt a tisztelt Ház falai között 2004-ben; 2004-ben, amikor Gyurcsány Ferenc kormányzása idején három képviselő benyújtott egy egyéni módosító indítványt, amely egyéni módosító indítvány akkor a jegybanktörvény módosítása volt. Egy ma már a sorainkban nem lévő SZDSZ-es és két szocialista képviselő jegyezte, és ez a bizonyos módosító indítvány arról szólt, hogy a miniszterelnök jogait bővítette ki. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jogait bővítette ki a jegybanktanács tagjainak a jelölésekor, lehetőséget adva számára, hogy négy külsős taggal bővítse ki az akkori jegybanktanácsot, a saját kénye-kedve és ízlése szerint.

Ma a szocialista képviselőtársaim természetesen erről nem beszéltek a bizottsági ülésen, nem beszéltek eddig a sajtóban, és gondolom, nem szeretnének beszélni róla itt, a parlament üléstermében sem, de attól ez még megtörtént. 2004-ben ez a módosítás azt a célt szolgálta, hogy az akkori miniszterelnök kezébe adjon hatalmat, és még az akkori pénzügyminiszter, Draskovics Tibor el is mondta, hogy szerinte nem jó dolog az, hogyha egyébként egy irányban hatnak a jegybankon belül a döntéshozatali folyamatok, és egy véleményt képviselő emberek ülnek csak a jegybanktanácsban. Erről a véleményről is - azt gondolom a mai bizottsági vita alapján - elfeledkeztek a szocialista képviselőtársaim. Jó lenne, hogyha ezeket felidéznék.

Azt gondolom, ehhez képest az a módosító indítvány, ami most elénk került, éppen ellenkező irányokba mutat. Ugyanis az történik, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormánytól elvesz jogköröket, és a parlament kezébe ad jogköröket a jegybanktörvény módosításakor. Az történik, hogy a parlament az, amelyik jelölheti a monetáris tanács külsős tagjait, és a parlament az, amelyik a monetáris tanács külsős tagjairól döntést hoz. Ebben az értelemben tehát a parlament befolyása erősödik meg, ami egyébként jó néhány európai ország modelljével megegyezik, tisztelt képviselőtársaim.

Azt is szeretném elmondani, hogy véleményem szerint ez a nyilvánosság kontrollját is erősíti. Elvégre annak idején, amikor Gyurcsány Ferenc jelölt monetáris tanácsi tagokat, nem sokan tudták, hogy azok egészen pontosan kicsodák, és milyen szempontok alapján választotta ki őket a miniszterelnök. Azzal, hogy ezt a parlament egyik bizottsága teszi meg, azt gondolom, itt a szempontok szerepe is fölerősödhet. Tehát a nyilvánosság kontrollja is erősödik a jegybanktanács tagjainak a jelölésekor. És természetesen el lehet azt mondani, hogy most momentán a jegybanktanács többségét fogja jelölni, illetve megválasztani majd a parlament márciusban, de ennek csak az az oka, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy önök 2004-ben fölborították az akkori rendszert. Mert ha nem borították volna föl, akkor az lenne, hogy soha nem járna le a monetáris tanács többségének a mandátuma egyszerre; mindig csak egy részének, ami persze biztosítaná a jegybanki politika egyfajta kontinuitását.

Tehát, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ha annak idején Gyurcsány Ferenc kezdeményezésére nem módosították volna a jegybanktörvényt, akkor ma a parlament nyilvánvalóan nem tudna egyébként négy tagot jelölni monetáris tanácsba. Azt gondolom, ebből a szempontból ezt a bizonyos hibát annak idején önök követték el. Kérem majd, hogy a kisebbségi hozzászólásban ennek az indokairól ne feledkezzenek el, és természetesen a parlamenti vita hátralévő részében sem.

Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat - és ez a bizottság többségi véleménye is volt - a jegybank önállóságát semmilyen formában nem csorbítja. Ezt egyébként az EKB, az Európai Központi Bank a véleményében kimondja, hiszen jelzi, hogy nem csorbul a monetáris tanács tagjainak önálló döntéshozatali lehetősége, nem csorbul a függetlensége, a státusa, nem változnak azok a szempontok, amelyek alapján a monetáris tanács tagjai jelölhetők.

Ugyancsak szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ha most arról érvelnének, hogy ettől olyan sokat változhat a jegybanki politika, erre pont az a példa, amikor Gyurcsány Ferenc jelölt egyébként tagokat a monetáris tanácsba, azok is a végén a monetáris tanács elé került anyagok és a jegybank szempontjai alapján - mert ez a törvényi kötelességük - úgy hoztak döntéseket, hogy ez végső soron kontinuus volt a korábbi jegybanki politikával. Azt, hogy a monetáris tanács tagjai milyen döntést hoznak, nem az dönti el, hogy ki jelöli őket, hanem az, hogy adott esetben milyen az a gazdaságpolitikai szituáció, amit a döntésükkor meg kell ítélniük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 18-20 2011.02.21. 5:33  17-22

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a napirend előttiek során volt alkalmam végighallgatni a hatályban lévő, illetve a hatályba lépett adórendszer kritikáját, főleg szocialista képviselőtársaim részéről. Ami az ő kritikájukat illeti, itt azért szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat és természetesen a mai közvetítést figyelőket is arra, hogy milyen adópolitikát folytattak azok, akik ezt a kritikát megfogalmazták. Milyen adópolitikát folytattak azok, akik 2006-ban úgy kampányoltak a választásokon, hogy előtte csökkentették az általános forgalmi adót, majd alighogy megnyerték a választásokat, rögtön visszaemelték azt, egyetlenegy lépéssel gyakorlatilag. Ha így nézzük, akkor a háztartások, minden magyar munkavállaló zsebéből egy hónapi jövedelem 4 százalékát véve ki, egyetlen könnyed mozdulattal, természetesen úgy, hogy erről előtte egyáltalán nem tájékoztatták a választóikat.

Ugyancsak szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy az a szocialista oldal, amelyik ezt a kritikát megfogalmazta, az egyébként béremelés tekintetében is egy elég sajátos gyakorlatot folytatott. Emlékezzünk itt csak vissza a meglehetősen jutányos végkielégítéssel elbocsátott BKV-menedzserek újbóli foglalkoztatására. Bár mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy abban az esetben is működött egy adórendszer, csak annak az adórendszernek a mértékegységét másként, nokiás dobozban, illetve - mint ma már tudjuk - whiskysdobozokban fogalmazták meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezek után az a kritika, ami elhangzik az ellenzéki oldalról, e téren legalábbis erősen hiteltelen, viszont azt gondolom, érdemes foglalkozni azzal, hogy akkor, amikor ezt az adórendszert a parlament tárgyalta, és amikor ennek a részleteit megismertük, akkor természetesen előre tudtuk azt, hogy annak az adórendszernek a kialakítása, amely egy lényegesen kisebb adminisztrációs teherrel jár együtt, amely igazságosabb és versenyképesebb tud lenni, az azzal jár együtt, hogy természetesen az egy kulcs bevezetésénél gondoskodni kell arról, hogy azok a munkavállalók, akiket adott esetben hátrány érhet, hátrányt ne szenvedjenek el 2011-ben. Ennek érdekében született meg egy megállapodás.

Természetesen azt gondolom, hogy azok, akik az adórendszer kritikáját megfogalmazzák, nem véletlenül nem beszélnek arról, hogy Magyarországon minden gyerekes család jól jár ezzel az adórendszerrel, nem beszélnek arról, hogy 650 ezer olyan szülő van, aki gyereket nevel, akinek 2011. január 1-jétől nem kell adót fizetnie. Nem beszélnek természetesen arról, hogy egyébként ennek az adórendszernek az eredményeként némileg javulhat az az igazságtalan helyzet, hogy Magyarországon gyakorlatilag az adófizetők alig 5 százalékának kellett befizetni a személyi jövedelemadóban befizetett forintok túlnyomó többségét, ezzel egyfajta adóelkerülést is eredményezve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor ez az adórendszer elfogadásra került, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban egy megállapodás is született. Burány képviselőtársam idézte ennek a megállapodásnak egy részét, én szeretném idézni a zárómondatát, mert azt gondolom, hogy ez bír némi jelentőséggel. Ez a zárómondat úgy hangzott, hogy minden feltételre tekintettel, az Országos Érdekegyeztető Tanács 2011-ben, annak kiemelkedő jelentőségét hangsúlyozva, hogy a nettó keresetek nominális szintje az alacsony és közepes kereseti kategóriákban is legalább megőrzésre kerüljön, a munkavállalók bruttó keresetének átlagosan 4-6 százalékos növelését ajánlja a vállalkozási szférában. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban: Ajánlja!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ez a megállapodás megfogalmazódott, akkor természetesen azt gondolom, tisztában voltak a munkaadók képviselői azzal, hogy ilyenkor az alacsony és közepes keresetűekre kell elsősorban figyelni. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy kell idő, amíg átvezetésre kerül egy bérmegállapodás a bérrendszeren keresztül, de azt gondolom, sokunkat meglepetésként ért az, hogy vannak olyan gazdasági szektorok Magyarországon, ahol január 1-jén egyáltalán nem következett be semmilyen béremelés.

Azt gondolom, hogy ez a 4-6 százaléktól igen messze van, és ilyenkor egy kormánynak az is kötelessége, és a kormánypárti képviselőknek is kötelessége, hogy kiálljon a munkavállalók érdekei mellett, akár a munkaadókkal szemben is, pontosan azért, mert egyébként a munkaadók számára a társasági adó csökkentése már 2010. július 1-jétől, és egyébként a tulajdonosok számára az osztalék kedvező kivételének a szabályai is január 1-jétől megváltoztak.

Azt gondolom, hogy ami jó a tulajdonosoknak, az jó kell hogy legyen a munkavállalóknak is, de ezt egységesen kell tudni érvényesíteni.

A Fidesz képviselőcsoportja ennek érdekében hozta létre a bérmonitoring-bizottságot, amelynek ingyenesen hívható zöldszáma, a 06-80/205204 szám a mai naptól működik. (Nyakó István: Melyik parlamenti bizottság ez?) Minden információt... (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Szocialista képviselőtársaimat én is csendben végighallgattam. Minden információt a bermonitoring@ fidesz.hu címre várunk, és természetesen az állami szférában is össze fogunk gyűjteni minden olyan adatot (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ami ahhoz szükséges, hogy megállapíthassuk, sikerült-e végrehajtani a kormány által is kezdeményezett bérkompenzációt, vagy további lépésekre van szükség.

Utolsó mondatként hadd nyugtassam meg Burány képviselőtársamat arról...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr, elnézést kérek, de lejárt az ideje.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): ...hogy egyébként a Belvárosban (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) a szükséges béremeléseket végrehajtjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 36 2011.02.21. 2:39  35-40

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatva a napirend előttiben is elhangzottakat, szeretném még egyszer felidézni: 2010 őszén tárgyalások kezdődtek az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a minimálbérről, a garantált bérminimumról és az átlagos béremelési ajánlásról. Az egyeztetések alapján a minimálbért 6,1 százalékkal, a garantált bérminimumot pedig 5 százalékkal kell emelni. Ajánlásként az Országos Érdekegyeztető Tanács 4-6 százalékos bruttó béremelést is megfogalmazott azzal, hogy ez elsősorban az alacsony- és középkeresetűek béremelésével jöjjön létre.

(14.10)

A munkaadók ajánlását a munkavállalók elfogadták, a megállapodást a kormány is jóváhagyta. A kötelező legkisebb munkabér, a minimálbér és a garantált bérminimum összegét az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott konzultáció alapján, az ott létrejött megállapodásnak megfelelő tartalommal hirdette ki a kormány a 2010/337-es rendeletében. A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és munkavállalóra. A kormányrendelet értelmében a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb összege a teljes munkaidő teljesítése esetén 2011. január 1-jétől 5 százalékkal, 78 ezer forintra emelkedik, a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma pedig 2011. január 1-jétől 5 százalékkal, azaz 89 500 forintról 94 ezer forintra emelkedik.

A február elején napvilágot látott adatok azonban arra engednek utalást, amint azt az előbbiekben már jeleztem az államtitkár úrnak, hogy a munkaadók sok területen egyáltalán nem hajtottak végre munkabéremelést. Így előfordulhatnak olyan esetek, hogy vannak állampolgárok, akik 2011. január 1-jétől a munkabéremelés hiányában hátrányosan jártak.

A fentiek miatt tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy milyen konkrét intézkedéseket tervez a kormány tenni annak ellenőrzésére, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban 2010 decemberében született megállapodást betartják-e a munkaadók. Szükségesnek tartja-e a kormány, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljön a munkaadók érdekvédelmi szervezeteivel a bérmegállapodás végrehajtásának maradéktalan érvényesítése érdekében?

Várom az államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 40 2011.02.21. 1:02  35-40

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel vettem, hogy a kormány képviselője a munkaadói oldallal ismételten tárgyalóasztalhoz ültek, hogy megbeszéljék ennek a bérajánlásnak a teljesítését. Azt gondolom, hogy ez munkavállalók részéről is, de a munkaadók részéről is egyébként egy fontos kérdés, hiszen a munkavállaló és a munkaadó összhangja a jó vállalkozás működéséhez is feltétlenül szükséges.

Szeretném arra kérni a tisztelt államtitkár urat, hogy a kormány viszont minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a bérmonitoring-bizottság munkáját, beleértve az adóhivatal statisztikáival is, beleértve egyébként az egyes állami szervezetekre vonatkozó bérstatisztikák megküldésével is, hiszen azt gondolom, nagyon sok helyen valóban az idő volt az akadálya annak, hogy ezeket a bérmegállapodásokat végre is lehessen hajtani. De szeretnénk elérni, hogy ez legkésőbb áprilisra-májusra teljes mértékben érvényesüljön a munkavállalói kör minél szélesebb körében.

Egyébként pedig az államtitkár úr válaszát elfogadom. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 12 2011.03.25. 7:35  1-139

ROGÁN ANTAL (Fidesz). Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság jelenleg hatályos alkotmányát 1949. évi XX. törvénynek hívják. 1949. évi XX. törvény, amelynek az elmúlt 62 esztendőre visszatekintve nagyon érdekes története van. Az 1949. évi XX. törvény alapján kobozták el családok millióinak minden személyes vagyonát a 40-es és az 50-es években. Az 1949. évi XX. törvény alapján hajtották végre az államosítást és a kollektivizálást. Az 1949. évi XX. törvény adta a felhatalmazást azoknak az erőszakszervezeteknek a működéséhez, amelyek az 50-es évek baloldali diktatúrájának alapját jelentették, mint például az Államvédelmi Hatóságként elhíresült szervezet. Ugyancsak az 1949. évi XX. törvény adta végső soron a felhatalmazást és az alapot arra, hogy emberek százezreit kitelepítsék otthonaikból, és bizonyos értelemben kényszermunkára kötelezzék őket vagy határainkon belül, vagy határainkon kívül.

Az 1949. évi XX. törvény volt az, amely olyan mértékben fosztotta meg személyes szabadságuktól is magyarok millióit, hogy azok ellen az 1956-os forradalom és szabadságharc során felkelés robbant ki. De ugyancsak az 1949. évi XX. törvény volt az, amelyik egyébként megadta a felhatalmazást az '56-os forradalom hőseivel szembeni megtorláshoz is, és az 1949. évi XX. törvény volt az, amely az 50-és a 60-as években jogalapot szolgáltatott a kollektivizálás újabb hullámához, a téeszesítéshez, a magyar gazdák személyes vagyonának elkobzásához, illetve a kollektív vagyonba való beolvasztásához.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1949. évi XX. törvény az életének, működésének első 40 esztendeje alatt nem volt képes megvédeni az emberek magánvagyonát és személyes szabadságát.

Jogalapot és lehetőséget teremtett nemcsak ahhoz, hogy Magyarországon az embereket megfosszák szabadságuktól, hogy elvegyék a személyes vagyontárgyaikat, hanem ahhoz is például, hogy elinduljon az eladósodás első, a 70-es, 80-as évekre vetített hulláma is. 1989-ben, a rendszerváltozás hajnalán az történt, hogy azt a kompromisszumot, amit kényszerszerűen meg kellett kössenek a rendszerváltó erők az állampárt maradékával, bizonyos értelemben pont az új 1949. évi XX. törvény foglalta magába. Az volt a sors fintora, hogy a kompromisszum lényegére pontosan az mutatott rá, hogy az új alkotmány az 1949. évi XX. törvény nevet viselte ugyanúgy.

Természetesen magában hordozta azokat a kompromisszumokat, amely kompromisszumok az elmúlt 23 esztendőben nem vezettek végül az ország sikeres felemelkedéséhez és gyarapodásához. Mert ahogy az 1949. évi XX. törvény nem volt képes megvédeni az emberek magánvagyonát a 40-es és az 50-es években, úgy a 90-es években és a 2000-es évek elején képtelen volt megvédeni a közvagyont a privatizációval szemben. Az 1949. évi XX. törvény pontosan hiányosságainál fogva adott lehetőséget arra, hogy a közvagyon széles körű, mindenen túlmutató privatizációja mellett, amiről Varga Mihály képviselőtársam már beszélt, elindult az ország eladósodásának egy újabb hulláma is. És pontosan erről szerettem volna itt egy kicsit talán többet is szólni önökhöz, tisztelt képviselőtársaim.

Az 1949. évi XX. törvény, tehát a jelenleg hatályos alkotmány nem foglal magába olyan szabályokat, amelyeket egyébként más alkotmányok magukba foglalnak. Például a lengyel vagy éppenséggel a német alkotmányra, illetve az alaptörvényből eredő egyéb szabályokra gondolok. Németországban a hitelfelvételhez, valamint a költségvetési éven áthúzódó kezesség-, garancia- és egyéb pénzügyi kötelezettségvállaláshoz összegszerűen vagy a legmagasabb összeget egyértelműen meghatározó törvényi felhatalmazás szükséges. Szintén Varga Mihály képviselőtársam utalt arra, hogy Magyarországon jelenleg, mert ehhez hiányzik az alkotmányos felhatalmazás, ez nincs így. A hitelfelvételből származó állami bevétel Németországban nem haladhatja meg a költségvetési törvényben a beruházási kiadásokra fordított összegeket, kivéve az olyan engedélyezett hitelfelvételt, ahol a hitelfelvétel a nemzetgazdasági egyensúly zavarának elhárítása érdekében történik.

Lengyelországban egy külön államadósságféket írtak elő pontosan annak érdekében, hogy ne növekedhessen az államadósság egy bizonyos határon túl. Ezt a lengyelek a GDP-arányos államadósság 60 százalékában szabták meg, olyan gazdasági automatikus szükségintézkedéseket léptetve életbe akkor, amikor közeledik ez a bizonyos határ, amelyek elkerülhetetlenné teszik és rászorítják a kormányokat arra, amiben született megállapodás 1989-ben a Nemzeti Kerekasztalon, de valószínűleg nem véletlenül nem kerülhetett be az új 1949. évi XX. törvénybe. Született megállapodás arról, hogy Magyarországon szociális és jóléti kiadások finanszírozásához soha többé nem használjuk fel az államadósság növekedését. Ennek ellenére az elmúlt 20 esztendő egy jelentős részében ez történt.

Ennek köszönhető, hogy Magyarország államadóssága ma ismét kritikus méreteket ér el. Éppen ezért azt gondolom, nagyon fontos és jó dolog, hogy az új alkotmány, a 2011. évi húsvéti alkotmány szövegében már nemcsak felhatalmazást ad, hanem szigorú kereteket is teremt az államadósság megállításához, a GDP-arányos 50 százalékos államadósságszint eléréséhez.

(9.50)

Nem engedve a következő kormányoknak, hogy egyébként a következő generációk rovására költekezzenek, és ezzel teremtheti meg majd egyébként a stabil jólétet, a stabil növekedés és a stabil Magyarország alapjait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1949. évi XX. törvény, tehát Magyarország jelenlegi alkotmánya egy alakváltó alkotmány, egy olyan alaptörvény, amely tartalmában tekintve folyamatosan módosult az elmúlt 63 esztendőben, de egyetlenegy szakaszában sem tudta betölteni valódi célját: Magyarország polgárainak megvédését, Magyarország polgárai boldogulásának elősegítését, vagyonuk megvédését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben van egy olyan fordulat, amely a változás minőségét a gyökeres változás szóval jelöli meg. Én azt gondolom, hogy itt van az ideje annak, hogy a XXI. század Magyarországának alapjai, gyökerei immáron ne az 1949. évi XX. törvényben gyökerezzenek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 18 2011.05.09. 5:23  17-20

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elfogadhatatlanul magas és sokszor teljesítmény nélkül kifizetett végkielégítések 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is sokszor szerepeltek a sajtó napirendjén. A BKV volt személyzeti igazgatójának százmilliós végkielégítése, majd újbóli foglalkoztatása (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szász Károly!) - emlékezzünk vissza - rendkívüli felháborodást váltott ki. A leginkább felháborító esetek nyilvánosságra kerülése idején olyan kormánykoalíció volt hatalmon Magyarországon, amely eltűrte és elfogadta ezt a felháborító gyakorlatot. Igen, tisztelt képviselőtársaim, 2008-ban és 2009-ben kellett volna törvényt alkotni a pofátlan végkielégítések megadóztatásáról Magyarországon, azonban akik akkor hatalmon voltak, nem az adóztatásban, hanem a kifizetésben voltak érdekeltek, nem tudtak és nem is akartak saját elvtársaik számára zsebbe vágó törvényt alkotni.

A Fidesz-KDNP 2010-ben csak a jogos és elementáris választói igénynek tett eleget, amikor az elfogadhatatlan végkielégítések különadóját megalkotta. Mivel az igazán komoly kifizetések - ahogy azt az előbbiekben is említettem - 2008-ban és 2009-ben történtek, nem volt a kezünkben más eszköz, csak a visszamenőleges hatály az elfogadhatatlan végkielégítések visszafizettetésére. Őszintén sajnáljuk, hogy ezt az Alkotmánybíróság nem fogadta el, de azt gondolom, hogy ez a törvény egy olyan normát rögzít, ami a jövőben is lehetetlenné teszi a pofátlan végkielégítések gyakorlatának folytatását.

Ahhoz azonban, hogy - az Alkotmánybíróság véleményét is figyelembe véve - legalább a 2010-ben kifizetett elfogadhatatlan végkielégítéseket visszafizessék, az Országgyűlés újbóli és sürgős döntésére van szükség. Ezért kérjük, hogy a parlamentben, tisztelt képviselőtársaim, ha lehet, akkor pártállástól függetlenül támogassák a végkielégítések adójáról szóló törvény akár Házszabálytól való eltéréssel történő tárgyalását és május 20. előtt történő elfogadását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom abban is, hogy bírni fogják a Ház támogatását az átlagkereset alatt keresők bérének növelését támogató és ösztönző törvényjavaslatok is, amelyeket a Fidesz-KDNP parlamenti képviselőcsoportja még a nyári szünet előtt be kíván nyújtani a tisztelt Ház elé. Az általam vezetett bérmonitoring-bizottság javaslata alapján a Fidesz-KDNP parlamenti frakciója olyan törvényjavaslatot készít, amely 2012-ben az állami támogatások kifizetését és az állami megrendeléseket is ahhoz köti, hogy az illető vállalkozás vagy cég az átlagkereset alatt keresők esetében alkalmazta-e és végrehajtotta-e azt a béremelést, amelyben az Országos Érdekegyeztető Tanácsban megállapodás született.

Ugyancsak törvényjavaslatot kívánunk benyújtani a tisztelt Ház elé arról, hogy az átlagkereset alatt keresők bérének emelése esetén a cégek társadalombiztosítási kedvezményben részesüljenek. Az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket a Fidesz-KDNP parlamenti frakció gazdasági kabinetje a következő héten el is fogja kezdeni mind a munkáltatói érdekképviseletekkel, mind pedig értelemszerűen a kormány képviselőivel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak fontos - és azt gondolom, egyáltalán nem kevés figyelmet kapott téma, de megoldásra szoruló téma - a devizahiteleket felvett lakáshitelesek ügyének rendezése, helyzetük megsegítése. Itt a Fidesz-KDNP parlamenti frakciója arra kéri a kormányt, hogy mielőbb, ha lehet, akkor még június folyamán nyújtsa be azokat a törvényeket, amelyek a Bankszövetséggel való megállapodáson nyugszanak, és lehetővé teszik nemcsak a már hiteleiket visszafizetni nem tudók, hanem azok helyzetének segítését, annak a 85 százaléknyi magyar családnak a segítését is, akik egyébként az elmúlt években bár vért izzadva, de mégiscsak rendesen fizették a hiteleiket.

Ennek megfelelően, tisztelt képviselőtársaim, fontosnak tartjuk, hogy a törlesztési árfolyam korlátozása, a nemzeti eszközkezelő társaság szociális alapon történő működtetése és egy árverezési moratórium, illetve egy árverezési korlátozás - azt hiszem, ez a helyes megfogalmazás - szerepeljen egyébként ebben a megállapodásban, a lakáscélú hitelezés újbóli elindításával és élénkítésével egyetemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2011 Magyarország újjászervezésének és újjáépítésének ideje. Az a baj, hogy azokat a romokat kell tudnunk újjáépíteni, amelyeket itt már nem lévő (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) SZDSZ-es és sajnos jelen lévő szocialista képviselőtársaink hagytak ránk örökül, de azt gondolom, ezekben nemcsak ezeknek a törvényeknek, hanem az ő támogatásuknak is lehet szerepe, ezért kérem, hogy így álljanak hozzá a Ház munkájához a hátralévő, a nyárig hátralévő parlamenti időszakban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 227 2011.05.23. 11:44  226-234

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszékről szóló törvény egy rendkívül fontos törvény, és azt gondolom, hogy van szimbolikus jelentősége annak, hogy az első olyan sarkalatos törvény, amely a tisztelt Országgyűlés elé kerül. Jelentősége van azért, mert ezzel is ki kívánjuk fejezni azt a szándékunkat, hogy a közpénzek elköltésének az előző esztendőket sokszor jellemző felelőtlen gyakorlatának a mostani kormány, illetve a mögötte lévő kormánypártok véget kívánnak vetni.

Ezért az Állami Számvevőszékről szóló törvény nem egész egyszerűen csak szimbolikusan egy olyan új törvény, amely első sarkalatos törvényként kerül a tisztelt Országgyűlés elé, hanem véget vet egyben a következmények nélküli ellenőrzés gyakorlatának. Az elmúlt esztendőkben nemegyszer volt lehetőség arra, hogy egy ellenőrzött szervezet - legyen az központi államigazgatási szerv, minisztérium vagy éppen annak vezetője, vagy önkormányzat és annak felelős vezetője - gyakorlatilag a hatályos törvények alapján megtagadhatta az együttműködést az Állami Számvevőszék munkatársaival egy ellenőrzés lefolytatásánál, és végképp semmibe vehette az Állami Számvevőszék megállapításait, amennyiben azok a vizsgálat végére megszülettek.

Ez a törvényjavaslat, ami önök elé került, a következmények nélküli ellenőrzés gyakorlatát megszünteti, és igencsak súlyos következményeket vezet be az együtt nem működés, illetve az Állami Számvevőszék javaslatainak nem komolyan vétele esetén.

(18.30)

Egy Btk.-módosítást is magában foglal a törvényjavaslat, amely lényegében három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné azt az esetet, hogyha az ellenőrzött szervezet nem működik közre az Állami Számvevőszékkel az ellenőrzés lefolytatásában. Hasonló súlyú cselekménynek minősül az, hogy ha az ellenőrzés megállapításaként született megállapítások kezelésére nem születik intézkedési terv.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az intézkedési terv végrehajtása az, ami kikényszeríthető, hanem az intézkedési terv elkészítése. Ez nyilvánvalóan egy fontos dolog, hiszen a kettő között azért van érdemi különbség, mert az intézkedési terv kikényszerítése, azt gondolom, részben már mások feladata, nem feltétlenül az Állami Számvevőszéké, de az intézkedési terv elkészíttetése viszont rendkívül fontos, hogy az Állami Számvevőszék által feltárt problémák érdemben kezelhetők, illetve vizsgálhatók legyenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következmények nélküli ellenőrzés gyakorlatának tehát ilyen esetben vége van. Joggal tehetnék fel a kérdést, hogy milyen esetekben volt következmény nélküli ellenőrzés. Azt gondolom, azok voltak a súlyos esetek, amikor egy ellenőrzött szervezet az elmúlt években nem működött közre. Erre talán a legjobb példa az ellenőrzést elég gyakran érdemben megtagadó Fővárosi Önkormányzat esete, ahol láthattuk, hogy az Állami Számvevőszék érdemi vizsgálatai és ellenőrzései nélkül a közpénzek felelőtlen költekezése hova vezetett. Ezt az előző ciklus végén börtönbe, előzetesbe került önkormányzati vezetők esete elég világosan bizonyítja. Azt gondolom, hogy ha ez a törvény lett volna néhány évvel ezelőtt, akkor nem lehetett volna a Fővárosi Önkormányzatnál megtagadni az ellenőrzésben való együttműködést, és minden valószínűség szerint hamarabb sor kerülhetett volna azoknak a visszásságoknak a feltárására, amelyek ma végül is büntetőeljárásokhoz vezettek a Fővárosi Önkormányzatnál.

Tisztelt Képviselőtársaim! És ez csak az egyik példa a sok közül, mert megtagadta a vizsgálatot természetesen a minisztérium, illetve központi közigazgatási szerv is, tehát azt gondolom, hogy ebben az esetben az ellenőrzöttek tekintetében egyforma eszközökkel próbál mérni az Állami Számvevőszékről készült új törvény, amely önök elé került.

Ugyancsak ez a törvényjavaslat rendkívül nagy hangsúlyt helyez az Állami Számvevőszék függetlenségének a biztosítására. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert bár az Állami Számvevőszék csak az Országgyűlés számára köteles beszámolni, csak az Országgyűlés számára köteles a jelentéseit elkészíteni, és legfeljebb az Országgyűlés részéről vonható valamilyen formában felelősségre, ennek ellenére befolyásolására számtalan eszköz állt a mindenkori kormányzat kezében. Hogy csak két példát említsek önöknek, az egyik a költségvetéssel kapcsolatos kérdéskör. Lehetőség volt az Állami Számvevőszék költségvetésének részleges megvonására, ami nyilvánvalóan befolyásolta már az Állami Számvevőszék működését, ezáltal függetlenségét is, de az ellenkezőjét is lehetett csinálni, tehát annyi pluszfeladatot terhelni például az Állami Számvevőszékre, az érdemi költségvetési források biztosítása nélkül, ami ugyanúgy ellehetetleníthette az Állami Számvevőszék működését. Ennek a törvény, amennyiben elfogadásra kerül, véget vet.

Az önök előtt fekvő, az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslat azzal garantálja az Állami Számvevőszék függetlenségét, hogy a kormánynak nincs módjában és lehetőségében az Állami Számvevőszék költségvetését csökkenteni, és ugyancsak nincs módjában és lehetőségében az Állami Számvevőszékre pluszfeladatokat terhelni úgy, hogy azok költségvetési forrását nem biztosítja. Azt gondolom, ez az Állami Számvevőszék hosszú távú függetlenségének rendkívül fontos alaptétele.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik oldalról természetesen ügyelni kellett arra is, hogy az Állami Számvevőszékről szóló törvény ebből a szempontból, például a bérezés tekintetében, azt gondolom, a kor szellemének megfelelően alakuljon, hogy az Állami Számvevőszéknél kialakult bérezési gyakorlat az elmúlt években törvényileg garantáltan tartalmazta a 13., 14. havi fizetést, illetve illetményt. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem tartható tovább, viszont egy olyan törvényt igyekeztünk önök elé terjeszteni, amely ezt a gyakorlatot beépíti egyébként az Állami Számvevőszékkel folytatott egyeztetés alapján - hiszen a bérpolitikai fejezet elkészítésében az ő aktív együttműködésükre számítottak a törvényjavaslat előkészítői - a mostani bérekbe, a másik oldalról viszont azt is rögzíti, hogy az Állami Számvevőszéknél a bruttó bértömeg a jelenleg kifizetetthez képest nem változhat. Azt gondolom, innentől kezdve egy világos, egyértelmű bérezési rendszer alakul ki úgy, hogy az a költségvetés számára egyébként pluszterhet nem jelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak érdemes beszélni arról, hogy a törvényjavaslat nem kíván érdemben változtatni azon a helyzeten, amilyen számvevőszéki gyakorlat kialakult Magyarországon az elmúlt 20-21 esztendőben. Ennek megfelelően a hivatali típusú Számvevőszék modellje az, amely ebben a törvényben is rögzítésre kerül, tehát nem újféle típusú, nem ítélkezésen alapuló Számvevőszéket alakítunk ki ebből a szempontból. A Számvevőszék ugyanúgy egy hivatali szervezet marad, hivatali módon működik, ahogy az elmúlt 21 esztendőben is, csupán a függetlenségét erősítjük meg, illetve a vizsgálataival kapcsolatos következménynélküliséget számoljuk fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektetünk az Állami Számvevőszékről szóló törvényben arra, hogy az Állami Számvevőszék belső hivatalában és struktúrájában az Országgyűlés által megválasztott vezetők súlyát, szerepét erősítsük. Azt gondolom, tekintettel arra, hogy ők azok, akiket az Országgyűlés megválaszt, akiken keresztül az Országgyűlés az Állami Számvevőszék irányába gyakorolja a saját felelősségét, a saját jogkörét, ennek megfelelően kellő hatáskört kell biztosítani számukra a hivatali szervezeten belül végzett munka lefolytatására, irányítására és azt gondolom, annak megfelelő munkáltatói szerepkör megerősítésére is. Ennek megfelelően természetesen ez a törvény nagy szerepet és jelentőséget tulajdonít mind az elnöknek, mind a parlament által választott alelnöknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A végén szeretnék mindenképpen kitérni arra, hogy mi az, amit viszont nem foglal magában az Állami Számvevőszékről szóló törvény, és azt gondolom, hogy nem is foglalhat magában. Nem az Állami Számvevőszékről szóló törvény feladata az, hogy mondjuk, azokat az ellenőrzési sztenderdeket, normákat rögzítse, amelyek egyébként a nemzetközi gyakorlatból következnek. Ebben megadjuk azt a szabadságot és lehetőséget az Állami Számvevőszéknek, hogy bár a törvény definiálja azokat a területeket, ahol az Állami Számvevőszéknek az ellenőrzést végeznie kell, tehát definiálja azokat a területeket kivétel nélkül, az Állami Számvevőszék ellenőrzői szerepkörrel bír, ez az államigazgatástól az önkormányzatokon keresztül egészen a közmédiumok világáig terjed ki, és természetesen az Állami Számvevőszéknek jogokat és lehetőségeket ad a közpénzek elköltését ellenőrizni azon cégeknél és vállalatcsoportoknál, amelyek állami támogatáshoz jutnak; de azt szeretném leszögezni, hogy ennek a módszertanát viszont ez a törvényjavaslat nem kívánja részletesen definiálni. Nincsen erre szükség, hiszen ennek megvannak azok a nemzetközi sztenderdjei, amelyek egyébként folyamatosan változhatnak is, és nyilvánvaló, hogy ezekhez az Állami Számvevőszéknek igazodnia kell.

Ennek megfelelően azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszék kötelessége itt csupán az, ami az elmúlt időszakban is rendszeres gyakorlat volt, hogy az általa lefolytatott ellenőrzéseknél a módszertant előre határozza meg, az ellenőrzöttel közölje, és annak megfelelően folytassa le a vizsgálatot. Ezt azonban nem a törvény dolga definiálni. Én azt gondolom, e téren ilyen részletességű szabályt, pláne sarkalatos törvényben az Országgyűlés nem tud, de nem is kell hogy alkosson.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek megfelelően azt gondolom, hogy egy olyan törvény fekszik itt önök előtt, amely kellő részletességgel szabályozza azokat a kérdéseket, amelyek az Állami Számvevőszék függetlenségéhez, az Állami Számvevőszék tevékenységének megbecsüléséhez szükségesek, a másik oldalról viszont nem megy be olyan mélységig a részletszabályokba, hogy az Állami Számvevőszék kezét, pontosan a függetlenség korlátozását messze kikerülve bármilyen formában megkösse. Ezért azt gondolom, ez a törvényjavaslat ebben a formában megfelel a sarkalatos törvények szellemiségének, megfelel annak, amit egy sarkalatos törvénytől a tisztelt Ház elvárhat, ennek megfelelően kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy tárgyalja meg, és kérem a frakciókat, hogy ha lehet, akkor minél nagyobb számban egyébként támogassák.

Arra még szeretnék kitérni, hogy miért az Országgyűlés gazdasági bizottsága a benyújtó. Azért, mert az Országgyűlés költségvetési és számvevőszéki bizottsága ebben a formában tudja ellátni azt a feladatát, hogy az első helyen kiemelt bizottság legyen, a másik oldalról pedig nyilvánvaló, mind a kormánynak, mind a kormánypártoknak rendkívül fontos volt az, hogy az Országgyűlésnek alárendelt, illetve az Országgyűléshez tartozó Állami Számvevőszék esetében még a látszatát is kerüljük el annak, hogy itt a kormány szeretné a törvényi szabályozást elkészíteni, ezért a benyújtó az Országgyűlés gazdasági bizottsága. Természetesen a tárgyalásban a kormány véleménye fontos vélemény, de csak az egyik vélemény a parlamenti képviselőcsoportok véleménye mellett, mert ezt a törvényt ebben a formában az Országgyűlésnek kell megalkotnia, de az Országgyűlésnek is kell útjára indítania.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek szellemében kérném, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg. Amennyiben a módosításával kapcsolatos észrevételek vannak, azokat módosító javaslatok formájában tegyék meg. Ezekre majd a részletes vita során kitérhetünk. Bízom benne, hogy néhány hét múlva, amikor sor kerül a törvényjavaslat végleges formájának elfogadására, akkor valóban sikerül olyan törvényt alkotnunk, amely évtizedekre ki tudja állni az idő próbáját.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 187 2011.06.06. 2:02  182-196

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel hallgattam itt a Magyar Szocialista Párt képviselőjét, és mindössze egyetlen dolgot hiányoltam az általa elmondottakból: azt, hogy ki a felelős azért, hogy az a példátlan helyzet előállt Magyarországon, hogy egyébként nálunk van a világon kihelyezett összes svájci frank alapú hitelnek az egytizede. Ki a felelős azért, hogy a magyar háztartások egy jelentős része svájci frankban adósodott el? Ki biztatta fel erre annak idején részben a bankokat, és részben segítette ezt a folyamatot? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Kik voltak kormányon akkor, amikor nem hozták meg azokat a lépéseket, amely lépéseket egyébként más közép-európai országokban meghoztak? Mert ha megnézik, akkor Csehországban ez a helyzet nem következett be, Lengyelországban ez a helyzet nem következett be. Ha jól emlékszem, akkor abban az időszakban, amikor a devizahitelek elburjánoztak Magyarországon, akkor a Magyar Szocialista Párt kormányzott. Nem?

Akkor, 2004-ben, 2005-ben, 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban, 2009-ben hol voltak azok a megoldási javaslatok, amelyekről önök itt beszélnek? Úgy érzem, hogy sehol. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, én itt jelentős önmérsékletre szeretném kérni a Magyar Szocialista Párt frakcióját. (Közbeszólás a kormánypárti oldalon: Úgy van!)

Azt pedig szeretném leszögezni, hogy azt gondolom, a kormány által meghirdetett otthonvédelmi akcióterv, amelynek a törvényjavaslatai rövidesen a Ház elé kerülnek, a jelen helyzetben a lehetséges maximumot hozza ki megoldásként, ráadásul úgy, hogy abban közösen vállalják a terheket részben a hitelt felvevők, jelentős részben a bankok, és egyébként természetesen - amennyire ezt a lehetőségei megengedik - a költségvetés, illetve azon keresztül az adófizetők.

Úgyhogy arra kérem a Szocialista Pártot, hogy ha lehet, akkor ezt a javaslatát inkább vonja vissza, és a kormány otthonvédelmi akciótervét pedig támogassa; és egyébként ne feledkezzenek el arról, hogy beismerjék saját felelősségüket e téren a választók előtt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 241 2011.06.06. 0:25  216-261

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Csak annyit szeretnék bejelenteni, hogy tekintettel arra, hogy ha jól értettem, az ügyrendi kifogások tetemes része arra is irányult, hogy a szakbizottságnak nem volt ideje és módja megtárgyalni ezt a javaslatot, ezért arra szeretném kérni a gazdasági bizottság tagjait, hogy a szünet időtartama alatt fáradjanak a gazdasági bizottság üléstermébe, mert mint elnök, haladéktalanul összehívom a bizottság ülését. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 250 2011.06.06. 0:53  216-261

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nyilvánvalóan a parlamentben a technikai vitát vagy akár a házszabályszerűségről folytatott vitát ez önmagában nem befolyásolja, de arról szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy az elmúlt háromnegyed órában a gazdasági bizottság mint szakbizottság a javaslatot érdemi, tehát tartalmi formájában megvitatta, és a megvitatás eredményeként arra jutottunk - ha jól értettem, a legtöbb frakció abban egyetértett -, hogy végül is a javaslat iránya nagyjából helyes.

Ezt a szavazási eredmény is tükrözte, mert ellenszavazat nem volt, tehát 18 igen szavazat és 9 tartózkodás mellett támogatta a szakbizottság a zárószavazás előtti módosító javaslatot, és remélem, hogy ez - legalábbis ebben a formában - itt majd a plenáris ülés során a tisztelt Ház döntésében is meg fog jelenni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 42 2011.06.14. 4:35  33-43

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azzal kezdeni, hogy az a probléma, amit meg kell oldanunk, az az előző kormányok, nevezetesen a Magyar Szocialista Párt és a szabad demokraták már jelen nem lévő pártjának a kormányaként kialakított probléma, akik egészen egyszerűen azt csinálták 2002-ben, hogy megszüntették a forintalapú, támogatott lakáshiteleket, és nemcsak hogy belekényszerítették, hanem szabályosan ösztönözték az embereket arra, hogy belevágjanak olyan devizahitelekbe, amelyek hihetetlen mértékű kockázatot hordoztak magukban. Közép-Európa több más kormányával ellentétben az MSZP-SZDSZ előző kormányai több mint hat éven keresztül semmit nem tettek azért, hogy ezeknek a hiteleknek az elterjedését korlátozzák vagy akár megakadályozzák. Az előállított problémát most, 2010 után nekünk itt, ebben a parlamentben kell megoldani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék arra is kitérni, hogy szocialista képviselőtársaim itt nehezményezték, hogy sor kerül majd a részleges feloldására a kilakoltatási moratóriumnak. Arra szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy az előző, szocialista kormány 2010. április 15-ével gyakorlatilag ezt megszüntette. Tehát ha önökön múlott volna, és a mostani kormány nem vezette volna be, nem hosszabbította volna meg a moratóriumot, akkor mindenkit kilakoltathattak volna az elmúlt egy esztendőben, a mostani kormány intézkedésére volt szükség ahhoz, hogy erre ne kerülhessen sor. A moratórium meghosszabbításakor világossá tettük, hogy az csak egy ideiglenes intézkedés, hiszen nyilvánvaló, a hiteleket előbb-utóbb valamilyen formában vissza kell fizetni.

Azt gondolom, hogy az Országgyűlés elé került megoldási javaslat sok szempontból előremutató. Egyik oldalról valóban érdemi lehetőséget jelent gyakorlatilag minden olyan devizahitelesnek, akinek a devizahitelére valamilyen lakásjelzálog jelenti a fedezetet, ők ugyanis mindannyian igénybe vehetik az árfolyamrögzítés megoldását, ami nemcsak azt jelenti, hogy a jelenben fog csökkenni a törlesztőrészletük, hanem valóban kiszámíthatóvá teszi a törlesztőrészletet több mint négy esztendőre, ami - azt gondolom - óriási előrelépés. Az elmúlt másfél-két esztendő egyik legnagyobb problémája pontosan az volt, hogy a családok túlnyomó többsége nem tudott kalkulálni azzal, hogy januárban ekkora a törlesztőrészlet, decemberben pedig már másfélszer akkora. Ehhez képest 2015-től messze nincsenek olyan kockázatok, mint amiket itt képviselőtársaim közül többen is elmondtak, hiszen ez a törvényjavaslat is világossá teszi, hogy egyébként 2015. január 1-jével maximum 15 százalékkal nőhet meg a törlesztőrészlet a decemberihez képest. Tehát ennyiben is egy kiszámíthatóságot és biztonságot hordoz magában az önök elé került törvényjavaslat.

Azt gondolom, hogy a kilakoltatási moratórium korlátozása, egyrészt a megnyitása a csak nagyobb értékű lakáshiteleknél, a kisebb értékű lakásoknál pedig szociális alapú megoldást nyújthat a nemzeti eszközkezelő, ráadásul ehhez egy kilakoltatási kvóta is kapcsolódik, ami lehetővé teszi, hogy a kormány a rendelkezésre álló anyagi eszközök szűkös volta ellenére is tudja kezelni a nehezebb sorsú, alacsonyabb lakáshitelekkel rendelkező, szociálisan rászorult emberek problémáját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy egy komplex megoldáscsomag került az Országgyűlés elé, mármint azok az elemei, amelyek egyáltalán törvényi döntést igényelnek, mert például a nemzeti eszközkezelő létrehozása ilyen törvényi döntést egyébként nem igényel.

Ami pedig LMP-s képviselőtársaim felvetéseit illeti, azt gondolom, azok közül több olyan is van, amivel foglalkozhat a Ház, bár önmagában nem igényelnek törvényi szabályozást, például a közjegyzői díjak tekintetében. Attól még megvan bennünk a nyitottság arra, hogy itt is egy szabályozás lépjen életbe, hiszen én egyetértek azzal, hogy aki az árfolyam-rögzítéses megoldást választja, ott nyilvánvalóan módosítani kell a hitelszerződését, ehhez közjegyzői díjat szerintem sem lenne szabad felszámítani. Az ezzel kapcsolatos szabályozást a kormánynak kell elkészíteni, de ha akarja, az Országgyűlés a döntésével ösztönözheti is ezt.

Azt gondolom, hogy erre a megoldási lehetőségre sok százezer devizahiteles vár, ezért van szükség a sürgős tárgyalásra, és ezért kérném a Fidesz frakciója nevében is a parlament minden frakciójától, beleértve a szocialistákat is, ha már eddig nem kínáltak megoldási lehetőséget 2010 előtt, akkor legalább ezt támogassák itt a parlamentben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 70 2011.06.15. 12:36  43-164

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes kis intermezzót hallhattunk az előbb. Hadd kezdjem azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt, amelyik egyébként felelős ezeknek a devizahiteleknek a kialakulásáért, azért, hogy az embereket részben belekergette, részben áltatta azzal, hogy ez jó megoldás, a kockázatokra nem figyelmeztetve, most egyébként azt kéri az Országgyűléstől, hogy ne oldjuk meg a problémát. Ez azért elég sajátos hozzáállás, azt kell hogy mondjam. Előbb belekergetik a csődbe az embereket, utána pedig azt mondják, hogy hagyjuk őket ott, ne is foglalkozzon vele az Országgyűlés. (Nyakó István: Itt a konzultációs kérdőív! - Felmutatja.)

Ezt jelentette az az indítvány, amit egyébként Nyakó úr az előbbiekben megfogalmazott. Ezt csak az egyszeri rádióhallgatók, illetve tévénézők kedvéért szeretném megfogalmazni. Én azt gondolom, ez meglehetősen álságos hozzáállás, mélyen tisztelt képviselő úr. (Nyakó István: Nekik küldtétek ki ezt is!) És természetesen a szocialista frakció részéről is az. Én azt gondolom, az, hogy ennek a problémának a megoldására szükség van, az sok százezer ember véleménye Magyarországon. Én nagyon bízom benne, hogy a szociális konzultáció kérdőíveiből is ez derül ki. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezek szerint!)

Ha az ellenkezője derülne ki, az természetesen egy másik helyzet, de én nem hiszem, hogy ez így lenne, hiszen Magyarországon a devizakölcsönök problémája jelenleg több mint 1 millió családot érint. Több mint 1 millió család küszködik ezzel a problémával, és tekintettel arra, hogy a hozzászólásomból próbáltam volna a politikai felhangokat abszolút mellőzni és sokkal inkább egy szakmai hozzászólást tenni, az előbbiek miatt azonban kénytelen vagyok 2 percben mégiscsak kitérni arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért ez a probléma hogyan keletkezett.

Ez a probléma úgy keletkezett, hogy Magyarország volt az egyetlen olyan ország, amelyik 2002 után a lakáscélú hitelfelvételt semmilyen formában nem ösztönözte állami támogatással. Ilyen programmal a magyar kormány 2002-2010 között érdemben nem rendelkezett. Tehát azokat az embereket, akik a lakhatásukat próbálták megoldani, gyakorlatilag belekergették a devizahitelekbe.

Annak ellenére, hogy volt egy Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, létezett a kormány, és mindegyiknek lehetősége lett volna arra, hogy a devizahitelek tekintetében korlátozásokat léptessen életbe, hogy a veszélyekre felhívja a figyelmet, semmi ilyesmi nem történt. Hogy erre lett volna jogi lehetőség, arra pont a tavalyi esztendő a példa. Tavaly az Országgyűlés egy egyszeri döntéssel meg tudta tiltani például a devizahiteleket. Önök is megtehették volna, hogy a legkockázatosabbnak számító svájci frank hiteleket betiltják. Nem azt mondom, hogy feltétlenül az euróalapú hitelezést, hiszen annak is megvan a kockázata, de még mindig lényegesen kisebb kockázata van. A svájci frank alapú hitelezést kellett volna betiltani. Mivel ezt nem tették meg, ennek lett köszönhető, hogy egyébként Magyarország volt az egyetlen olyan ország, ahol ezt korlátlanul meg lehetett tenni.

Így, még egyszer szeretném elmondani azt a sokkoló adatot, hogy a világ összes, svájci frankban kihelyezett hitelének egytizedét Magyarországon vették fel - egytizedét! Tekintettel arra, hogy a svájci frank egy menekülő deviza, egy tartalékvaluta, amelyiknek ilyen szempontból óriási jelentősége van, ez nagyon erősen elgondolkodtató adat. Ez pontosan azt mutatja, hogy felelőtlen volt az a kormányzati hozzáállás, amelyik ezt engedte.

És annak ellenére, hogy az adatokból látszott, hogy ez az állomány hogy alakul, nem hoztak intézkedést 2005-ben, 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban. Az első, amikor egyáltalán ez a probléma felmerült az önök fejében, az 2009-ben volt, a választások előtt. Akkor is egy olyan intézkedést hoztak, hogy hoztak egy kilakoltatási tilalmat, gyakorlatilag a téli időszakra (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A választásokig!), és április 15-ével ez a moratórium megszűnt volna. Tehát ha önökön múlik, a Bajnai-kormányon múlik, akkor április 15-e után korlátlanul ki lehetett volna lakoltatni mindenkit, akinek a feje fölött devizahitel van. És aki esetleg nem tudta fizetni a hitelét, az új kormányra volt szüksége ahhoz, hogy ezt a kilakoltatási moratóriumot meg lehessen hosszabbítani. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ezek tények, képviselőtársaim. Teljesen felesleges vitatkozni velük, ezek a tények.

Április 15-éig tartott a Bajnai-kormány által bevezetett moratórium, ami ráadásul azért is egy ravasz döntés, mert önök is nagyon jól tudták, hogy új kormány nem lesz egyébként több mint másfél hónapig. Tehát szándékosan úgy hozták meg egyébként ezt az intézkedést, hogy lehetőség szerint jóval az új kormány hivatalba lépése előtt le tudjon járni. Ezek azért elég elgondolkodtatóak. Ennyit az önök hozzáállásáról a devizahitelesekkel kapcsolatban.

Semmilyen érdemi megoldást nem nyújtottak, sőt; azt se felejtsük el, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetet örököltünk. Az Országgyűlésnek az előző év őszén a pénzintézeti szabályozásokat jó néhány helyen módosítani kellett annak érdekében, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak a hitelesek. (Szűcs Erika: Szegény, mindent nekik kell csinálni!) Például a középárfolyamokra vonatkozó szabályozást nekünk kellett bevezetni. Éveken keresztül eszükbe sem jutott, hogy legalább e téren megpróbáljanak kiszámítható viszonyokat teremteni. Az Országgyűlésnek kellett az előző év őszén ezeket a döntéseket is meghoznia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ahhoz a felelőtlen hozzáálláshoz képest, amit az előző kormányok tanúsítottak, az a megoldási csomag, ami elénk került, egy komplex és ráadásul egy jó megoldási lehetőség. Jó megoldási lehetőség, mert a valós problémákra próbálunk koncentrálni.

A devizahitelek esetében, ha számszerű adatokat nézünk, akkor a devizaalapú lakáshitelek körülbelül 75 százalékát, illetve lakás jelzáloggal fedezett, szabad felhasználású devizahitelek 75 százalékát az emberek, a családok tudják rendesen fizetni - valószínűleg a túlnyomó többségük vért izzadva tudja ezt megtenni -, 25 százalékuknál vannak ma fizetési problémák.

Én azt gondolom, mindenki számára egységes megoldást kell kidolgozni. Az egyértelműen kiderült a különféle kutatásokból, piaci elemzésekből, hogy a legnagyobb problémát az jelenti, hogy kiszámíthatatlanok a törlesztőrészletek. A kiszámíthatóság irányába egy óriási előrelépést tesz a tisztelt Ház azzal, hogy egyébként az árfolyam-rögzítéses megoldást elfogadja. Mostantól kezdve a törlesztőrészletek kiszámíthatóvá válnak. Aki ezt a konstrukciót fogja választani, az gyakorlatilag eléri azt a helyzetet, hogy pontosan tudja, mennyi törlesztőrészletet kell fizetni januárban éppúgy, mint decemberben. Ráadásul csökken a törlesztőrészlet. Ha a jelenlegi árfolyamszintet vesszük figyelembe, akkor gyakorlatilag ötödével csökkennek a törlesztőrészletek.

És szeretném hangsúlyozni, hogy mindazon hírekkel ellentétben, amelyek megjelentek a sajtóban, ezt az árfolyam-rögzítéses megoldást a szabad felhasználású hiteleknél is igénybe veheti mindenki, akinek a jelzáloga a lakására van bejegyezve. Tehát itt csak a jelzálog az előfeltétel ebből a szempontból. Ez egy jelentős előrelépés. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Igen? És utána mi lesz a végén?)

Nyilvánvaló, hogy azok körében, akik jelenleg valamilyen banki fizetéskönnyítő megoldásban vesznek részt, ott is igénybe lehet ezt venni, de akkor a banki fizetéskönnyítő programból ki kell lépni. Tehát annak az a feltétele, hogy a banki fizetéskönnyítő programból (Szűcs Erika: Ez a törvényjavaslatból ennyire nem világos!), még azelőtt, mielőtt a bejelentést megteszi, a kilépést meg kell oldani. A kettő együtt ugyanis technikai okok miatt is nagyon nehezen működik, hiszen a banki fizetéskönnyítő programok egyébként sokkal nagyobb mozgásteret is engednek, viszont kétségkívül rövidebb ideig tart a hatókörük. Ezt az embereknek el kell dönteni, hogy 2 évre kívánnak fizetéskönnyítést, vagy 4-5 esztendőre, ennek alapján kell a választást megtenniük.

Ezt egyébként azért is szeretném elmondani, mert tegnap az MSZP szóvivőjétől mindenféle, ezzel pontosan ellentétes nyilatkozatokat láttam a sajtóban, amelyek egyébként nem felelnek meg a törvény betűjének, és messze nem felelnek meg a valóságnak.

A másik oldalról, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy azért is egy komplex megoldási javaslat ez, mert azoknak is lehetőséget nyújt, akik már egyértelműen, még a könnyített feltételek mellett sem tudják fizetni a hiteleiket.

Persze visszatérnék egy pillanatra arra, elhangzott itt sokszor, hogy mi van utána. Én azt gondolom, itt is egy kiszámítható pályát kínálunk, hiszen a törvény rögzíti, amit a bankok is elfogadnak, hogy a törlesztőrészlet most ötödével könnyebbül, tehát 20 százalékkal lesz kisebb, és 2015. január 1-jétől maximum 15 százalékkal emelkedhet meg.

(11.50)

Tehát itt van egy olyan garancia, ha önök ezt törvénybe foglalták volna korábban már a devizaalapú hiteleknél, akkor ilyen probléma nem lenne, nem is kellene ezzel a Háznak érdemben foglalkoznia.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik, amire érdemes rámutatni, hogy a svájci frank alapú hitelezésnek milyen veszélye volt, az az, hogy egyébként nem azzal van a probléma, hogy devizahitelek voltak. Ma például, ha megnézik az euróalapú hitelt - én vettem fel euróalapú hitelt -, az az igazság, hogy ma az euró árfolyama kicsit alacsonyabb, mint az az árfolyam, amin én annak idején fölvettem. Tehát az euróalapú hitelekben volt a kisebb kockázat, a svájci frankban volt a nagyobb, de ez a kockázat azért van, mert Magyarország ezt a kockázatot nem tudja befolyásolni. A svájci frank-euró keresztárfolyam változott óriásit, ma már lassan abba az irányba, hogy akár még az a pillanat is eljöhet, hogy majdnem 1:1 lesz a két árfolyam ehhez képest.

Ezt egyébként azok a bankárok és azok a pénzintézeti vezetők, a pénzügyi kormányzat vezetői is tudták, mert a svájci frank többször viselkedett már így. A '80-as években is viselkedett így, tisztában voltak vele, hogy milyen kockázatba kergetik bele az embereket. Ezt nem tudjuk befolyásolni. A svájci frank-euró árfolyamot nem tudja befolyásolni a magyar kormány, a svájci frank árfolyama nem azért magasabb, mert a forint gyenge, hanem azért, magasabb, mert az euró gyengült meg a svájci frankhoz képest, és Magyarország csak az euró és a forint árfolyamát tudja talán valamennyire befolyásolni, a svájci frank-euró keresztárfolyamot nem. Ezt önök pontosan tudták, ennek ellenére nem akadályozták meg a svájci frank alapú hitelek keletkezését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elénk kerülő megoldási javaslat szerintem azért is jó, mert például a kilakoltatási moratórium feloldásánál felelős megoldást választunk. Felelős megoldás az, hogy először a nagyobb értékű hiteleknél oldjuk fel, tehát a 30 millió forint feletti lakásoknál és 20 millió forint feletti hiteleknél, ott, ahol egyébként van lehetőség arra, hogy az illető kisebb értékű lakásba költözzön, és így szabaduljon meg a tartozástól. Erre a kormány egyébként egy támogatott kamatú hitelt nyújt, tehát azt gondolom, ez is egy felelős megoldás.

Azoknál pedig, akik már nem tudnának kisebb lakásba költözni, mert elég kicsi az, amiben laknak, vagy kicsi értékű, ott szociális alapú megoldást kínálunk, ott egyrészt nem oldjuk fel korlátlanul a moratóriumot, hanem egy árverezési kvótát vezetünk be százalékban, és ez az árverezési kvóta lehetővé teszi, hogy akár az eszközkezelőn keresztül, akár lakásépítési programmal a kormány mindig a költségvetési lehetőségeinek megfelelően tudjon beavatkozni. Idén ez körülbelül 2 ezer lakást jelent, hiszen körülbelül ennyinél oldódik fel - a 15 millió forint alatti lakásoknál egyébként - az árverezési moratórium, utána pedig értelemszerűen többet, de a költségvetési lehetőségekhez igazodóan felelősen tudunk bekapcsolódni.

Itt szeretném leszögezni, hogy az az álláspont, amit sokszor hallottam itt az ellenzéki frakcióktól - az MSZP-től például bizottsági üléseken is -, ami arról szól, hogy egyébként miért nem adunk 500 milliárdot arra, hogy minden rossz hitelest kiváltsunk, erre azt tudom mondani önöknek, hogy egyrészt felelőtlen hozzáállás, másrészt pedig ezt hívják bankkonszolidációnak. Megértem, hogy az MSZP ezt az álláspontot szeretné képviselni, mert ők most is azt képviselik, ami a bankoknak jó, ahogy az előző 8 évben is azt képviselték. (Derültség, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) De mi ma olyan megoldást próbálunk választani, ami egyébként az adófizetők számára is elfogadható, és ahol a terheket együtt viselik a bankok, mert ebben az esetben egy jelentős részét ők viselik, hiszen például a garanciadíjat egyébként ők fizetik a garantált hitelek után. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Tehát a bankok azok, amelyek egyébként kénytelenek leírni a követelés egy részét, tehát ebből a szempontból azt gondolom, rajtuk van a legnagyobb teher, a következő a hiteleseken, és a harmadik pedig a kormányon, illetve az adófizetőkön. Azt gondolom, ez a felelős megosztása annak a javaslatnak, ami elébünk került. (Nyakó István: Az a Postabank konszolidációja volt, 300 millióval.)

Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy mindenki támogassa ezt a megoldási javaslatot, mert ez valóban komplex, egyrészt piackonform, eurokonform, nem növeli az államadósságot, és figyelembe veszi a valódi lehetőségeket, és tényleg érdemi segítséget jelent a devizahitelesek túlnyomó többségének.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 96 2011.06.15. 2:03  43-164

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én mindössze négy dologra szeretnék röviden reagálni.

Az első: szeretném felhívni a Jobbik képviselőjének a figyelmét arra, hogy az én és Kósa Lajos képviselőtársam előterjesztésére tavaly meghozott törvénycsomag volt az, amelyik megtiltotta az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát, és megfordította azt a logikát, ami korábban arról szólt, hogy általában lehet, és a tilalmi eseteket a PSZÁF rendeletének kéne meghatározni. Az a baj, hogy ez a PSZÁF-rendelet 2002 előtt volt, 2002 után megszűnt, és 2010-ig nem létezett. 2010 után megfordítottuk a logikát, most már általában tiltjuk, és kormányrendelet szabályozza, hogy esetleg milyen esetekben és milyen szigorú körülmények között lehet.

Szeretnék arra is reagálni, ami itt elhangzott Ertsey képviselőtársam részéről. Azt gondolom, nem baj az, hogy kormányrendelet szabályoz rengeteg részletkérdést, ugyanis még kiderülhet, hogy egyes pontokon menet közben szigorítani vagy változtatni kell. Ezt a kormány nyilvánvalóan nagyobb rugalmassággal tudja megtenni. Például odatartozik az a 15 százalék is, amit én mondtam önnek. Kormányrendeletben szeretnénk szabályozni, hogy egyébként mi az elfogadhatatlan törlesztőrészlet-nagyság. Az, ha 15 százaléknál jobban növekszik 2015 januárjában 2014 decemberéhez képest.

Ugyancsak szeretném leszögezni: abban egyetértünk, hogy a szerződésmódosításoknál nem szabad közjegyzői díjat kérni, de abban nem értünk egyet, hogy ezt a bankoknak kéne viselniük. Szerintem a közjegyzőknek is kellene egy kis terhet viselni, mert az elmúlt években legalább annyit kerestek a szerződéseken, mint a bankok. Azt gondolom, hogy ebben az esetben a szerződésmódosítás a közjegyző részéről - aki korábban megkötötte és pénzt kapott érte - legyen ingyenes. Ez az én álláspontom, és azt szeretnénk, ha ilyen szabályozás születne meg.

Ami pedig... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgy látszik, a másikra később reagálok. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 102 2011.06.15. 2:00  43-164

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Bár én folytatni szerettem volna az előző témát, azért erre hadd reagáljak röviden. Tehát az, hogy mi védjük a bankokat, őszintén szólva Ertsey képviselőtársamtól már egy olyan hajmeresztő csavar volt, hogy ezt már tényleg nem bírom követni. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) De azt azért hadd szögezzem le, az, hogy itt a közjegyzők is viseljenek némi terhet, szerintem nem árt. Kérdezze meg egy hitelestől, mennyit kellett fizetni a közjegyzőnek díjként. Azért, hogy egy háromsoros szerződésblankettáért, ami egyébként egy kötelező blanketta lesz az árfolyamrögzítésnél, ismét tízezreket kelljen kifizetni a közjegyzőnek, azt gondolom, szintén elfogadhatatlan. Tehát az a minimum, hogy a közjegyző, aki egyébként monopóliumot élvez, akkor, amikor óriási pénzeket kaszált, amikor ezek a szerződések kötelezően hozzá kerültek, ezek után legalább ezeket a technikai szerződésmódosításokat ingyen elvégezzék. Ezt az álláspontomat akkor is elmondtam, amikor ősszel sor került itt a vitára. Nem a közjegyzők meg a bankok közötti vitáról van szó, az elfogadhatatlan, hogy bárki százezres nagyságrendű pénzeket kaszáljon azért, hogy egyébként a kormány segíteni próbál a devizahiteleseken, és ehhez hitelszerződés-módosításra van szükség.

Másik oldalról, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék itt visszatérni egy pillanatra a szabad elvonulás jogához. Egyik oldalról szeretném leszögezni, hogy ezt a szocialistáknak kellett volna akkor törvényben rögzíteni, amikor a devizahitelek elkezdődtek. Mert ha megtették volna, akkor ma egészen más lenne a helyzet. Ezt utólag megtenni, annak az a következménye, hogy a jelzáloglevelekkel fedezett hiteleknél a terheket majd az a 75 százalék fogja viselni, aki egyébként vért izzadva, de rendesen fizeti a hiteleit. Azért egy alapelvben értsünk egyet: az mégiscsak egy elvárás, hogy aki a hitelt felvette, az a lehetőségeihez képest, de próbálja meg visszafizetni, és értelemszerűen a hiteleit visszafizetni próbáló többséggel nem lehet megfizettetni azt, hogy annál a kisebb résznél, aki nem tudja ezt megtenni, segítünk. Azért a kettőt mégiscsak külön kell választani egymástól. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 116 2011.06.15. 2:05  43-164

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nem akarom szó nélkül hagyni azokat a - szerintem - félreértéseket, amelyek itt elhangzanak.

Először is, a károsultak egyesületeivel a kormányzat egyeztetést folytatott, erről még a sajtóban is megjelentek a hírek, még ők maguk is megelégedéssel nyilatkoztak róla.

A másik az, hogy a mostani mentőcsomagnál a bankok gyakorlatilag semmit nem kapnak a kormánytól, tehát szó sincs a bankok megmentéséről ebben a formában, sőt ők azok, akik fizetnek. Ők fizetnek garanciadíjat, ők azok, akik egyébként kedvezményes forinthitelt nyújtanak az átmeneti, négyéves időszakra abban az esetben, ha magasabb az árfolyam a rögzített 180-nál, úgy, hogy gyakorlatilag fele akkora kamatot számíthatnak fel, mint amekkora a pillanatnyi forintkamat, és annak a különbözetét ők vállalják. Ellenben, ha azt a megoldást választanánk, amit itt most már többedszer hallok a Jobbik képviselőitől, na, azt hívnák bankkonszolidációnak, tehát ebben az esetben több ezer milliárdot pumpálnánk bele a bankokba, ami, azt gondolom, finoman szólva nem lenne egy jó megoldás. És szeretném arra is figyelmeztetni, hogy a teljes forintosításnak ma van egy olyan következménye, hogy ha megnézik, a forinthitelek utáni kamatszint még mindig kétszer akkora, mint amennyit egyébként jelenleg a devizahitelek után fizetni kell, tehát ezeket azért, kérem, vegye figyelembe.

A másik oldalról, szeretnék utalni arra, Tukacs képviselő úr azt mondta - örülök, hogy visszatért a terembe -, hogy hol hangzott el a szabad elvonulás joga, de akkor idézze pontosan, tisztelt képviselő úr, mert az úgy hangzott el, hogy a nemzeti eszközkezelő által vásárlandó lakásoknál a szerződésben kívánjuk ezt érvényesíteni, ami nem ugyanaz, mint ha törvényben rögzítenénk minden egyes típusú hitelre; idézzen pontosan, ha kérhetem.

A másik oldalról pedig szeretném elmondani önöknek, hogy arra vonatkozóan, hogy egyébként hogyan vonatkozik a szabad felhasználású hitelekre: csak az ingatlanjelzáloggal, lakásjelzáloggal fedezett hitelekre, erre vonatkozóan a tárca képviselője részletesen nyilatkozott a gazdasági bizottság ülésén, ahol egyébként az önök képviselői is jelen voltak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 128 2011.06.15. 1:56  43-164

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én most Lenhardt Balázs sértegetéseihez nem nagyon akarok csatlakozni. Az szerintem az embert minősíti, ha érv helyett csak sértegetni tud valaki mást. Ez legyen az ő problémája, ami azt illeti. De azt szeretném leszögezni: abban, hogy ez a probléma súlyos, azt gondolom, azzal nemcsak hogy tisztában van a jelenlegi kormány és a kormánypártok, hanem éppen ellenkezőleg, mi a duma helyett megoldásokat is próbálunk nyújtani.

A megoldások szempontjából először is azt szeretném leszögezni, hogy senkinek a lakhatását érdemi veszély nem fenyegeti, ugyanis a kormány számára rendelkezésre állnak azok az eszközök, hogy hogyan támogatjuk azt, ha valaki kisebb lakásba akar költözni - erről is beszéltem már. Illetve a nemzeti eszközkezelőnél úgy csinálnak, mintha évekre adtunk volna ötmilliárd forintot az eszközkezelőnek, holott erről az évről beszélünk, mélyen tisztelt képviselőtársaim, amikor a kvóta következtében legfeljebb kétezer lakás értékesítésére nyílhat lehetőség. Egyébként, a technikai viszonyokat ismerve, ennyivel nem is fognak tudni élni ebben a fél esztendőben, illetve szeptembertől kezdődően. Ennek megfelelően, azt gondolom, ott a nemzeti eszközkezelő pontosan a reális keretekkel rendelkezik ahhoz, hogy mindenki számára a lakhatás lehetőségét biztosítani tudja. És ez a következő években is így lesz.

Pontosan azért van a kvóta, hogy a költségvetés lehetőségéhez képest szépen, lassan vezessük ki a problémát, lehetőleg úgy, hogy a teher egy jelentős részét a bankok is viselik. Ha azt a megoldást választanánk, amit önök akarnak, pont azért, mert devizaalapú hitelekről van szó, és mi mondjuk azt tennénk, hogy a külföldi bankoknál a devizaforrást kiváltjuk hazai forintforrásra, akkor a külföldi bankok dörzsölnék a kezüket, hazavinnék a devizaforrásokat, örülnének, hogy mentesítettük őket ez alól, és onnantól kezdve a magyar adófizetők és a magyar betétesek vállalnák a terheket. Ezt jelenti a Jobbik javaslata (Z. Kárpát Dániel: Nem ezt jelenti!), tisztelt képviselőtársaim, ezért mondom én, hogy ez a bankkonszolidáció, amit viszont mi nem szeretnénk. (Z. Kárpát Dániel: Nem ezt jelenti! - Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 135 2011.06.15. 2:08  43-164

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak arra szeretném felhívni a Jobbik képviselőjének a figyelmét, az előzőekben kritizálták Ertsey Katalin képviselő asszonyt, hogy legalábbis egy vázlatot használt a beszédének az elmondásához. Azt, hogy ki készíti a saját beszédét, rendszerint az mutatja meg - ha már papírból beszél -, hogy föl bírja-e olvasni. Itt Lenhardt képviselő úr, jobbikos képviselő előző hozzászólására szeretném felhívni a figyelmet, ha valakinek nem sikerül fölolvasnia a saját beszédét, ott az emberben fölmerül a kérdés, hogy ki írta azt valójában. Erről ennyit. Ön hozta föl ezt a témát, ezért nem árt, hogyha még egyszer elhangzik itt a tisztelt Ház falai között.

Azt az ellentmondást pedig határozottan szeretném leszögezni, hogy egyik oldalon a Jobbik képviselői százmilliárdokat követelnek a nemzeti eszközkezelőnek, hogy azt költsük egyébként a rossz hitelek megváltására, másrészt azt mondják, hogy ők akkor nem adnának semmit a bankoknak. Ez egy ellentmondás, ezt a problémát oldják fel ők maguk. Én azt látom, hogy ha ezt a megoldást választanánk, akkor valóban több száz milliárddal támogatnánk a bankokat, mert kifizetnénk azok helyett a hiteleket, akik egyébként felvették, ami így, tisztán, ebben a formában - azt gondolom - senkinek nem áll szándékában, és nem is biztos, hogy igazságos megoldás lenne egyébként, tisztelt képviselőtársaim.

Szerintem a nemzeti konzultáció kérdése alapvetően erre vonatkozik. Nem arra, hogy segítsünk-e, hanem arra, hogy igazságos megoldás-e az, hogy azok helyett fizessük ki, akik egyébként a hiteleket felvették.

Azt, hogy ez a segítség mennyire érdemi, még egyszer, mert úgy látom, többször el kell mondani, mert ezt úgy nem mondják el ellenzéki képviselőtársaim, szerintem az érdemi segítség, hogyha valakinek már akár az év második felétől, tehát akár az ősz folyamán egyötödével csökkenhet a törlesztőrészlete. Ennek ma, azt gondolom, nagyon sok devizahitelt felvevő lakáshiteles igencsak örülni fog. Az is érdemi segítség, hogyha egyébként a csökkentett mennyiségű kilakoltatásnál elindul egy olyan folyamat, hogy valakinek vissza kell fizetnie a hitelét, akkor támogatott hitellel tud esetleg kisebb lakásba költözni, vagy éppenséggel a nemzeti eszközkezelőtől kaphat segítséget azért, hogy fedél maradjon a feje felett. Ezeket várják el az emberek, és ezek szerepelnek ebben a megoldási csomagban. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 153 2011.06.15. 1:56  43-164

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy a vitának tartalma van, én, ha megengedik, akkor inkább a tartalomról beszélnék, és nagyon örülök neki, hogy a Jobbik képviselői ennyire fontosnak tartják a vitát, hogy ilyennel foglalják el saját magukat. Hajrá!

Göndör képviselő úrra annyiban reagálnék - és ezt nagyon fontosnak tartom, tisztelt képviselőtársaim -, hogy azért az előző esztendőkben azt mondani, hogy ez csupán egy banki termék, én azt gondolom, hogy lettek volna az MSZP-SZDSZ-kormánynak lehetőségei arra, hogy a svájci frank hitelek továbbharapózását megakadályozza. Nem egy napirend előtti felszólalást kellett volna elmondani, amihez aztán valaki sajnálkozik kormányoldalról, de nem csinál semmit. (Göndör István: Ez 2003-ban volt.)

Felhívnám Göndör képviselő úr figyelmét arra, hogy mi egy esztendővel ezelőtt egyetlen jogi lépéssel, jogi aktussal be tudtuk tiltani Magyarországon a devizahitelezést. Ezt önök is megtehették volna, hogyha valódi veszélyforrást látnak. És azt gondolom, hogy különösen megtehették volna a svájci frank alapú hitelnél, mert egyébként az Európai Bizottság legfeljebb az euróhiteleknek a nyújtását kérhette volna számon, de annak a feltételeit is minden további nélkül megszigoríthatták volna.

Vagy volt más lehetőség: a Magyar Nemzeti Bank több alkalommal jelezte, hogy problémásnak tartja ezt az állományt, és a maga részéről megoldásokat javasol. Tettek javaslatokat arra, hogy mit csináljon a PSZÁF, mit csináljon a kormány. Nekik nem volt a kezükben eszköz. Akkor adtak volna az MNB-nek eszközöket arra, hogy egyébként e téren lépjen! Mi az új jegybanktörvényben fogunk majd ilyen eszközöket adni a Magyar Nemzeti Banknak azért, hogy egyébként ez a helyzet még egyszer ne következzen be.

Itt a felelősséget hiába próbálják MSZP-s, SZDSZ-es képviselőtársaim - MSZP-s képviselőtársaim, mert az SZDSZ-esek nincsenek jelen -, az MSZP-sek elhárítani, attól a helyzet még az, hogy a felelősség bizony egyértelműen az övék, és ezt a felelősséget viselniük is kell. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 161 2011.06.15. 2:16  43-164

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hegedűs Tamás képviselő úr hozzászólása végre szerintem egy érdemi hozzászólás volt a Jobbik-frakció részéről - látszik, hogy valaki azért érdemben is foglalkozik a problémákkal, nem csak felszínesen, és szakmai értelemben is. Én örülök ennek a hozzászólásnak. Egyvalamit szeretnék megvilágítani: az a probléma, amit ő is felvetett, természetesen a mi fejünkben is megfordult, nem véletlen a 180 forint körüli árfolyam-rögzítés. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyjából ez az a reális árfolyam, amire mondjuk, lehetett számítani akkor, amikor valaki hitelt vett fel. Nekem például akkor, amikor hitelfelvételről esett szó - bár végül nem ezt a konstrukciót választottam -, például pont ezt mondták a bankban, hogy ők nagyjából maximum ilyen árfolyamra számítanak. Ez az árfolyamkockázat volt akkor a reális árfolyamkockázat. Abban nem értünk egyet, hogy az egész állományt kell-e most gyakorlatilag forintosítani, hiszen hogyha később egy kedvezőbb árfolyamszint következik be, akkor annak a költsége lényegesen kisebb a költségvetés számára is és egyébként az adósok számára is. Ezért választjuk a következő 3 évre ezt az árfolyam-rögzítéses megoldást, és azt gondolom, hogy a végső beálló árfolyam kell egyébként utána a legvégső döntéseket meghozni.

Végül pedig így a vita vége felé szeretném azt mondani azoknak, akik esetleg követték ezt a vitát, hogy azt gondolom, a devizahitelesek közül mindenkinek érdemes megfontolnia, hogy ki az, aki az árfolyamrögzítéses megoldást választja. Szerintem ezt túlnyomórészt azok tegyék, akik tudják azt, hogy egyötöddel csökkenő törlesztőrészlet mellett kiszámíthatóan tudják finanszírozni a hitelüket a következő 3 évben. Azoknak, akik ezt már nem tudják megtenni, de nagyobb értékű lakással rendelkeznek, azoknak azt javaslom, válasszák azt a megoldást, hogy kisebb lakásba költöznek, vegyék fel hozzá az állam által támogatott kamatú forinthitelt, és ezzel szabaduljanak meg a devizahiteltől.

Akik pedig gyakorlatilag nem tudnak saját lakást fenntartani, ott lép be az eszközkezelő. Azt gondolom, annyiban igaza van Scheiring Gábor képviselő úrnak, hogy ennek az a folyománya, hogy hosszú távon az államnak az eszközkezelő segítségével ki kell alakítania egy működő bérlakás-portfóliót alapvetően szociális alapon. De ezt egy lépésben nem tudjuk megtenni, ehhez több év kell (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és azt gondolom, hogy ez a megoldás erre alkalmas. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 195 2011.06.20. 1:10  178-208

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan nem tudom, hogy Tóbiás képviselő úr előbbi hozzászólásában mi volt az ügyrendi javaslat, de tekintettel arra, hogy ügyrendileg hozzá lehet szólni az ügyrendi vitához, a nem létező ügyrendi javaslathoz kívánok hozzászólni. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Tisztelettel szeretném jelezni, hogy a következő a helyzet: a parlamentnek két bizottsága foglalt ma állást ezekről a módosítókról. Elsőként a gazdasági bizottság mint benyújtó, amelyik irományszámok szerint az ott fekvő módosító javaslatokról szavazott, ugyanis akkor még nem létezett ajánlás. (Közbeszólás a Fidesz részéről: Így van!) A másik pedig az alkotmányügyi bizottság volt, amelyik a számára elkészített ajánlás alapján szavazott, ahol a Ház apparátusa hibázott az ajánlása elkészítése alapján. Tehát ebből az következik, hogy egyébként az előterjesztő, a gazdasági bizottság helyesen az irományszámok alapján voksolt. Ott minden frakció képviselője jelen volt - kivéve az LMP-t -, és kivétel nélkül láthatták, hogy egyébként a szóban forgó módosító indítványok szövege egészen pontosan hogyan hangzik. Tehát az előterjesztő helyesen a módosító indítványok alapján foglalt állást a gazdasági bizottság ülésén. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(17.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 199 2011.06.20. 0:48  178-208

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelettel szeretném fölhívni Kovács képviselő úr figyelmét arra, hogy kellemesen elunatkozhat a bizottsági ülésen ott az ülésterem szélén. Mégiscsak az én felelősségem az ülés vezetése. 12 óra 01 perckor foglalt állást a gazdasági bizottság a benyújtott módosítókról.

12 óra volt egyébként a benyújtási határidő, és nem létezett még ajánlás. Ennélfogva csak és kizárólag a benyújtott módosítók alapján dönthettünk. Ráadásul mi magunk adtunk be még előterjesztőként két módosítót, ami alapján készült el utólag az ajánlás. (Nyakó István: A Rogán úr nem szólhat már többet.)

Kérem tehát a képviselő urat, hogy ne mondjon hazugságokat itt, legalábbis kérjen ez ügyben elnézést, mert fogalma sincs, mi zajlott le a bizottsági ülésen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanott: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 205 2011.06.20. 4:42  178-208

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság elnöke : Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden, de kívánok reagálni a záróvitában elhangzottakra. Először is őszinte sajnálatomat szeretném kifejezni, hogy a záróvitában sokan egyáltalán nem a zárószavazás előtti módosítókról folytattak vitát. (Zaj és derültség az MSZP padsoraiban.) Különösen azt tartom sajnálatosnak egyébként, hogy több olyan hozzászólást is kénytelen voltam végighallgatni, ami egyébként az általános vitától kezdve folyamatosan elhangzott ebben a formában, és a zárószavazás előtti módosítókhoz semmi köze nincs.

Azt is szeretném leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy meglehetősen hosszú idő állt rendelkezésére a Háznak ezzel a vitával kapcsolatban, hiszen csak az általános vitára majdnem két hetet engedtünk, az arra való felkészülésre összességében, tisztelt képviselőtársaim, tehát azt nem lehet mondani, hogy a Ház nem a szokásoknak megfelelő rendben tárgyalta végig ezt a javaslatot.

Végül még egy valamit szeretnék leszögezni. Nagyon kíváncsi lennék azokra a szakmai ellenérvekre, amelyekre olyan gyakran hivatkozott főleg Nyikos László képviselő úr. Azért is, mert ezek magyar hangja egyes-egyedül ő volt. Tartok tőle, hogy ezek a hozzászólások nem kis mértékben két okból eredeztethetők. Az egyik talán egy személyes sértettség abból kifolyólag, hogy Nyikos úr nem tölthet be jelenleg az Állami Számvevőszéknél magas pozíciót. (Taps és közbekiáltások a kormánypárti padsorokból: Úgy van! Bravó!) A másik pedig talán abból is adódik - és erre külön szeretném felhívni a figyelmet -, hogy itt azért, ha jól emlékszem, az Állami Számvevőszék jelenlegi vezetése megszüntetett egy megbízási szerződést (Simon Gábor: Borzasztó!), aminek, ha jól emlékszem, egy hasonló nevű ember volt a kedvezményezettje. (Közbekiáltás a Jobbik padsoraiból: Nem szégyelled magad?!) Nem tudom, hogy ez egyébként pontosan egyezik-e vele. (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból.) Ezt a két dolgot azért az igazság kedvéért mindenképpen érdemes elmondani, tisztelt képviselőtársaim. (Az elnök csenget.)

Ami pedig az a zárószavazás előtti módosító indítványokat illeti, azok kapcsán talán két dolgot mondanék. Az egyik, hogy a zárószavazás előtti módosítók témája kettő volt. Az egyik az egyházak ellenőrzésével kapcsolatos. Ott két lehetőség közül tudtunk választani. Az egyik lehetőség az, amit Nyikos képviselő úr fogalmazott meg, ami teljes egészében kivonta volna az egyházakat az ellenőrzés alól, a másik lehetőség pedig az, amit Semjén Zsolt és Latorcai képviselő urak jegyeztek, amelyekben gyakorlatilag arról van szó, hogy az egyházak részére juttatott minden típusú állami támogatás felhasználását ellenőrizheti egyébként - ami nem hitéleti - az Állami Számvevőszék, és nyilvánvalóan a hitéleti tevékenységekkel kapcsolatos dolgokat viszont nem.

Ez, azt gondolom, megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, és ennek megfelelően foglalt állást az előterjesztő bizottság is, amikor kialakította az előterjesztő álláspontját.

Végül egy utolsó kérdéskör, ami az Állami Számvevőszék alelnökével kapcsolatos. Azt gondolom, ott is a megfelelő rendet sikerült kiválasztani, ami egyébként a sarkalatos törvényekben az új alaptörvény szellemének megfelel, és egyébként a jelenlegi alaptörvény szövegével is egyezik, hiszen ennek a törvénynek az a sajátossága, hogy egyszerre kell július 1-jétől megfelelni a jelenlegi alkotmánynak és 2012-től pedig az új alaptörvénynek.

Amit pedig a legvégén szeretnék leszögezni, tisztelt képviselőtársaim: nem értem azokat az ellenérveket, amelyek gyenge Számvevőszékről beszélnek, éppen ellenkezőleg, nagyon erős Számvevőszéket hozunk létre, hiszen megszűnik a következmény nélküli ellenőrzés gyakorlata.

(17.50)

Gyakorlatilag kötelező lesz együttműködni az Állami Számvevőszékkel; ha valaki az ellenőrzés során nem működik együtt, annak büntetőjogi következménye van. Ilyenre Európában is kevés példa van, Magyarországon pedig az előző években végképp nem volt példa; ráadásul kötelező lesz elkészíteni az Állami Számvevőszék véleménye alapján a cselekvési tervet, amelynek, ha nem készül el, szintén büntetőjogi következménye van.

Azt gondolom, ezek meglehetősen erős jogosítványok, és pontosan annak a gyakorlatnak vetnek véget, amelyik 12, sőt több mint 20 esztendőn keresztül zajlott, amikor következmények nélkül vagy ellenőrzött, vagy nem az Állami Számvevőszék, és talán nem véletlen, hogy pont a Fővárosi Önkormányzat volt az, amelyik az előző években a legkevésbé működött együtt az Állami Számvevőszékkel az ellenőrzések során, és hogy ez hová vezetett a gazdálkodásban, annak láthattuk a következményeit. Nem véletlen, hogy van olyan frakció a Házban, amelyik nem személyi ellentét, hanem elvi alapon ellenzi ezt a törvényjavaslatot, az pedig pont az előző kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt, ezen sem kell meglepődni, mert az ő számukra a legszokatlanabb, hogy megszűnik a következmény nélküli ellenőrzés gyakorlata. (Zaj az MSZP soraiban.)

Ezzel tehát, ha a tisztelt Ház ezt a javaslatot megszavazza, akkor valóban egy erős jogosítványokkal rendelkező, erős Számvevőszék jön létre Magyarországon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 153 2011.06.21. 20:19  152-198

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy új hírközlési törvény minden alkalommal természetesen egy egészen új, átfogó szabályozás, nem csupán a korábbi szabályozás módosítása, de természetesen két szempontból egy ilyen új hírközlési törvény kötöttségekkel rendelkezik, egyrészt támaszkodik az előző szabályozásra, másik oldalról pedig figyelembe kell vennie az Európai Unió ezzel kapcsolatos direktíváinak a rendelkezéseit, sőt az egyik legfontosabb feladata egy új hírközlési szabályozásnak minden alkalommal az európai uniós direktívák megváltozásának a hazai jogalkotásba történő átültetése.

Ez történt Magyarországon 2004-et követően is, amikor az akkori Eht. a korábbi európai uniós direktívák átültetését foglalta magában, és tekintettel arra, hogy ezek a direktívák 2009-ben érdemben változtak, méghozzá jó néhány meghatározó területen - a fogyasztóvédelem területén elsősorban, de egyébként több más területen is, ezekre ki fogok térni még itt a hozzászólás során egy picit részletesebben -, ezért természetesen az ezzel kapcsolatos szabályozások átültetésére szükség van.

Ezt minden alkalommal, mint minden európai uniós jogelvnek a magyarországi alkalmazását, megelőzi egy széles körű társadalmi vita. Az ezzel kapcsolatos vitát és egyeztetéseket a minisztérium folytatta le több mint fél esztendőn keresztül. Azt gondolom, hogy erről egy kicsit bővebben is kaptak tájékoztatást egyébként a parlamenti képviselők a kulturális bizottság ülésén. Azért került ennek ellenére maga a hírközlési törvény egyéni képviselői indítványként benyújtásra, mert egy tekintetben azt gondolom, hogy egy jelentős változást foglal magában - most a direktívák átültetésétől eltekintve - elsősorban a hatáskörök tekintetében a korábbi időszakhoz képest. Hadd kezdjem akkor ezzel!

Ha az európai tendenciát is megnézzük, akkor általában megfigyelhető, hogy az európai direktívák igyekeznek ösztönözni a független hírközlési hatóságok létrejöttét és azok függetlenségének és hatáskörének az erősödését is. De ez így előírásként nem szerepel a direktívákban, csupán az látható, hogy folyamatosan egy ilyen finom hatásköri bővítés az uniós direktívák szintjén is zajlik. Ez megfigyelhető volt már 2004 előtt is, és természetesen ennek a jelei megjelentek most is. Ennek megfelelően Európában, bár mindenütt erősödik a független hírközlési hatóság szerepköre, de gyakorlatilag kétféle modell működik. Van, ahol a hírközlési hatóság függetlensége általában konvergens hatóságként erőteljesen biztosított, és van, ahol ez a terület gyakorlatilag közvetlen kormányirányítás alatt áll, szintén konvergens hatóság formájában.

Mi Magyarországon már eleve a konvergens hatóság létrehozásakor is - a médiatörvény benyújtásakor - a függetlenség irányába mozdultunk el, ami a kormánytól való szervezeti és intézményi függetlenség biztosítékát jelentette. Azt gondolom, hogy itt kell megteremteni ennek egyébként a feltételeit, az új hírközlési törvény benyújtásakor is. Ez effektíve azt jelenti, hogy korábbi kormányzati hatáskörök, elsősorban rendeletalkotási hatáskörök a kormánytól átkerülnek a független hírközlési hatósághoz, ebben az értelemben Magyarországon a konvergens hatósághoz. Kicsit ki is térnék arra, hogy milyen típusú hatáskörök ezek. Tehát ilyen hatáskör például a frekvenciagazdálkodás területén több hatáskör kérdésköre, az előfizetői jogok biztosításával kapcsolatos kérdéskörök egy része, és természetesen ilyen a hírközlési azonosítókkal kapcsolatos jogalkotási hatáskörök egy jelentős része.

Azt gondolom, hogy az, hogy ez idekerült, tehát hogy nem a kormány alkotja ezeket a rendeleteket, hanem maga a konvergens hatóság, többféle értelemben előnyökkel is bír. Előny például az, hogy egy jóval nagyobb rugalmasság biztosítható, hiszen általában az a helyzet, hogy a kormány jogalkotási mechanizmusai e téren kevésbé rugalmasak, mint mondjuk, a csak ezzel a területtel foglalkozó hatóság saját rendeletalkotása.

(16.00)

A másik oldalról biztosított egyébként egy közvetlen kapcsolat a szabályozó és a szabályozottak között, tekintettel arra, hogy itt meglehetősen direkt áttételű kapcsolat működik, hiszen a szabályozottak egyben a szabályozó hatósághoz folyamatosan tudnak panaszokkal is fordulni, és ott a panaszok gyors orvoslásának a jogi lehetősége is biztosított. Tehát ezzel, azt gondolom, tényleg előáll egy nagyobb rugalmasság lehetősége, azonban a parlamentnek el kell döntenie, hogy ezt akarja-e biztosítani. Nyilvánvaló, hogy alapvetően azért kerül beadásra egyéni képviselői indítványként ez az indítvány, mert mi a Fidesz képviselőcsoportjában ebben gondolkodunk, és nyilvánvaló, hogy e téren még a kormányzattal kapcsolatos egyeztetések egy részét le kell folytatni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Én elképzelhetőnek tartom, a mi köreinkben is volt olyan vélemény, elképzelhetőnek tartom, hogy ez elhangzik ellenzéki körökben is, hogy abban az esetben a rendeletalkotási jogkör odatelepítésre kerül a konvergens hatósághoz, akkor gondoljuk végig ennek a működését, esetleg korlátozzuk ennek a számát, a mennyiségét. Én a magam részéről nyitott vagyok erre a vitára, de alapvetően ez volt az indoka annak, hogy ez egyéni képviselői indítványként került ide a tisztelt Ház elé.

Amire szeretnék viszont kitérni, ha már magáról az Eht.-ról beszélünk, akkor talán beszéljünk a tartalmi módosulásokról is, amelyek szerintem azért az előfizetők értelmében nagyon komoly és konkrét változásokat is magában foglalhatnak. Messze nem fogok kitérni mindenre, talán csak inkább azokra, amelyek érdekesebbek.

Érdekesebb módosulás például az, hogy a fenntartható infrastruktúra-alapú verseny elősegítését és védelmét azzal is kívánja ez a törvény ösztönözni, hogy egyébként nemcsak a szűk keresztmetszetet jelentő infrastruktúrákhoz való hozzáférést biztosítja - ez az első Eht.-nak is Magyarországon egy nagyon fontos célkitűzése volt -, hanem egyben azt is előírja, hogy a vertikálisan integrált szolgáltatónál meg kell teremteni egyébként a szétválasztás lehetőségét a különféle üzletágak esetében. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos lépés, mert gondoljanak bele, hogy a piacon szereplő azon cégek között, amelyek mondjuk, egy szélesebb körű integrációs lehetőséggel bírnak, mert éppen úgy van vezetékes távközlési szolgáltatásuk, mobilszolgáltatásuk, tartalomszolgáltatásuk, internetszolgáltatásuk, azok kétségkívül sokkal nagyobb előnnyel tudnak elindulni kapcsolt csomagok segítségével a piacon, mint azok a versenytársaik, akik lehet, hogy a verseny egy-egy területén hatékonyabbat tudnának biztosítani, esetleg árelőnyöket is tudnának a fogyasztóknak adni, de hogyha nincs meg az a lehetőségük, mert nem működnek ekkora konszernként, akkor nyilvánvalóan versenyhátrányba kerülnek. Ezt csak úgy lehet a piacon biztosítani, hogy az infrastruktúrához való hozzáférést az egyes infrastruktúrák szétválasztásával és árainak szétválasztásával is garantáljuk. Erre értelemszerűen törekszik ez a törvényjavaslat. Ez egyébként az európai uniós szabályozásnak is egy új iránya.

Szeretnék kiemelni egy-két fogyasztóvédelmi szabályt, amelyek szerintem nagyon fontos szabályok ebből a szempontból. Elsősorban talán első helyen azt szeretném kiemelni, hogy létezik egy minimumszolgáltatás az egyetemes szolgáltatás tekintetében, amit már az első hírközlési törvények is előírtak. Ez most kiegészül azzal, hogy a megfizethető áron elérhető minimális szolgáltatásszintnek a jövőben tartalmaznia kell az internet-hozzáférésre alkalmas, nyilvános, elektronikus hírközlési hálózathoz való hozzáférés biztosítását, magyarul: a funkcionális internet biztosításának a lehetőségét. Ez eddig, ugye, az egyetemes szolgáltatásnak nem volt része. Azt gondolom, ez ebből a szempontból szintén egy érdemi előrelépés.

A 112-es európai segélyhívószám használatára vonatkozó tájékoztatást ez értelemszerűen szintén magában foglalja, de ami talán ebből a szempontból sokkal fontosabb, az az, hogy a fogyasztók számára biztosít olyan lehetőségeket is, hogy egyébként itt elég világosan van szabályozva, hogy melyek a leghosszabb időszakra szóló szolgáltatói szerződések, tehát a tagállamoknak az előírás értelmében is biztosítani kell, és ezt mi is megtesszük a törvényben, hogy a fogyasztók és a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltatók közötti szerződésekben 24 hónapot meghaladó legrövidebb szerződésidőszak nem kerülhet alkalmazásra - ez a hosszú, különféle ősrégi idők jelentős korlátozása -, illetve a szolgáltatók az előfizetőknek maximum 12 hónapos szerződések megkötését lehetővé teszik, és az ennek megfelelő szabálymódosítások megtörténnek.

Szintén fontos szabálymódosítás szerintem, hogy végre különbséget tesz a hírközlési törvény abban a tekintetben itt a fogyasztói szabályok kialakításánál is, hogy természetesen nemcsak magánszemélynek vagy családnak tud egyébként szolgáltatást nyújtani, hanem cégeknek is tömegével nyújt szolgáltatást egy-egy hírközlési szolgáltató. Azt gondolom, abban nincsen semmi meglepő, ha ezt egyébként másféle kondíciókkal, esetleg más tartalmú csomagokkal teszi. Ebben az eddigi szabályozás, az eddigi Eht. nem volt elég rugalmas, a mostani Eht. lehetővé teszi, hogy ez megtörténjen, tehát szét lehessen választani a fogyasztói kategóriákat egymástól, és akkor ettől eltérő részletszabályokat lehet már nyilvánvalóan egyébként rendeleti szinten meghatározni. Ebből is látszik, hogy nagyon fontos kérdéssé válik itt a rendeletalkotás, mert itt a fogyasztók szempontjából sokkal differenciáltabb szabályozások kialakítására nyílik lehetőség, ezért szerintem nem mindegy, hogy ez a rendeletalkotás mennyire rugalmas, vagy éppen hová van telepítve, csak hogy visszatérjek az előző témára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit talán az Eht.-val kapcsolatos részekről. Van még számtalan részletszabály - piacelemzés, piacszabályozás, mennyi időnként kell a piacot áttekinteni, a fogyasztóvédelmi hatóság és az NMHH közötti pontos hatáskörmegosztás kérdései -, de azt gondolom, ezekre talán nem kell nagyon részletesen kitérni egy általános vita során. Ha valakit érdekel, akkor ebben részletesebben el tudunk mélyedni a későbbi vitaszakaszban.

Amire viszont szerintem érdemben kell kitérni, hogy az Eht.-módosítás a médiatörvény több ponton történő módosítását is magában foglalja, és erről mindenképpen szeretnék szólni néhány szót a tisztelt képviselőtársaim előtt. A tervezett módosítások az én meggyőződésem szerint túlnyomó többségükben inkább csak pontosítják a médiatörvény jelenlegi szövegét, illetve egyértelműsítik a rendelkezések tartalmát, de van néhány érdemi módosulás is, és talán most leginkább ezekre akarok kitérni.

Ami egy nagyon fontos dolog, a pontosítás és az egyértelműsítés a gyűlöletkeltő és kirekesztő tartalmak tilalmánál egyértelműen az, hogy csak az egyes csoportokat, közösséget sértő tartalmakat tiltaná. Jelenleg ugyanis a személyek szó is szerepel a szabályozásban, ami, azt gondolom, félreértésekre adhat okot, ezért erre a pontosításra így, ebben a formában szükség van. Ez valójában pontosítás, de ha a tartalmát nézzük, akkor jogalkalmazói szempontból ez inkább érdemi módosulás, bár ezt a részét eddig senki nem próbálta így alkalmazni, de a félreértések elkerülése végett, azt gondolom, ezt meg kellett teremteni.

Azután szerintem nagyon fontos változás a sajtótermékek nyilvántartásával kapcsolatos jelentős egyszerűsödés. A hatálybalépés után már nem kell bejelenteni az ISSN-számot, illetve az erről szolgáló igazolást sem kell benyújtani a hatósághoz, az impresszumban már nem kell közzétenni a sokszorosító szerv megnevezését, a sokszorosításért felelős személy nevét, a sokszorosítás helyét, idejét és a megrendelés sorszámát.

Bővülne a 30 napos ideiglenes médiaszolgáltatási jogosultság igénylésének az esetköre is. Ezt a médiahatóság, a Médiatanács azután is engedélyezhetné, ha az illető tudja bizonyítani, hogy az adott frekvencián másoknak okozott zavarás nélkül folytatható ilyen típusú médiaszolgáltatás.

Szerintem egy nagyon fontos garanciális változás, hogy tisztázzuk azt, most akkor az ügyfelek, a médiatartalom, a szolgáltatók érdekeit védő rendelkezések hogyan is néznek ki pontosan. Itt, ugye, van egy lehetőség a tartalomra vonatkozó panasz, illetve az azzal kapcsolatos eljárás. Eddig azért nem voltak egyértelműen tisztázva a határidők. Itt most azt tisztázzuk, hogy ezután csak a jogsértő tartalom közzétételétől számított 3 hónapon belül lehet majd kezdeményezni hatósági eljárást, a 3 hónap elteltével nem, és szerintem további garanciát jelent az is, hogy a hatóság hivatalból is csak a jogsértő tartalom közzétételétől számított 1 éven belül indíthatna eljárást.

Hallottam már olyan módosítási szándékot, hogy ezt miért nem hozzuk összhangba egyébként a 3 hónappal. Talán annyiban eltérő a kettő - én ezzel itt külön szeretnék érvelni, hogy itt azért a hosszúságban legyen különbség -, hogy nyilvánvaló, amikor magánszemély tesz panaszt, akkor általában azt a tartalmat kellett hogy hallja. Tehát az, hogy azon a 3 hónapon túl gondolkodjon, szerintem már nem túl életszerű. Viszont a médiahatóság maga a médiatartalmakat monitoringozza, és a monitoringozás során merülnek fel egyébként problémás tartalmak, amelyekre egyébként nem érkezett bejelentés, de hivatalból eljárásindítási kötelezettség van. Arra szerintem, főleg a tartalmak nagy mennyisége miatt, nem árt, ha egy hosszabb időszak lehetőségét biztosítjuk. Erről szól ez az ominózus egy esztendő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt vannak olyan módosulások, amelyek szerintem okoztak némi félreértést, tehát itt a 35 százalékos magyar zenei kvótára gondolok. Erre ki akarok térni egy kicsit, mert belekerül az "éves" kifejezés a törvénybe. Sokan úgy értelmezték, hogy akkor mostantól kezdve csak egy éven belül egy egész halmazban kell nézni a 35 százalékos magyar zenei kvótát, és ha valaki ezt úgy próbálja teljesíteni, hogy éjfél és reggel 5 között sugározza a magyar zeneszámokat, akkor ezzel eleget tett ennek.

(16.10)

Szeretném hangsúlyozni, hogy az összes többi, ezzel kapcsolatos rendelkezés nem változik, ami azt jelenti, hogy ezt így nem tudja megoldani senki, nem tud visszaélni ezzel a szabállyal, mert ezen belül a nappali és az éjszakai időtartamok természetesen figyelembevételre kerülnek, de meg kell határozni egy időszakot, amire nézve ez értelmezhető. És azért javasoljuk az egész kvóta tekintetében figyelembe venni egyébként az éves időtartamot, mert a médiatörvény összes többi szabályozása is gyakorlatilag mindenhol éves tartamú előírásokat foglal magába, és egyébként ez az európai gyakorlat is.

És én azt gondolom, hogy ez így önmagában nem rossz dolog, mert azért gondoljanak bele abba, hogy azért minden rádió - ha most éppen rádiókról beszélünk - szokott bizonyos értelemben egyes időszakokban, mondjuk, valamilyen tematikus műsorrendet elindítani. Ebben éppúgy lehet olyan nap, jó néhány, amikor csak magyar zeneszámokat sugároz, de az is lehet, hogy kiválaszt valamit éppen egy időszakra, amikor ez a kvóta, ez az arány ebből a szempontból sérül. Szerintem azért ennyi rugalmasságot a rendszerben biztosítani kell.

Összességében a 35 százalék kiegyensúlyozott vizsgálatát el kell végeznie a médiahatóságnak. És én itt kifejezetten arra tennék javaslatot, hogy most alkalmazzuk részben az európai sztenderdeket, részben pedig a médiatörvény más szabályozásait, és ha úgy látszik az első év tanulságainak a levonása után, hogy ezen még pontosítani kell, akkor ezt szerintem minden további nélkül meg lehet tenni. Azért van a kulturális bizottság, a kulturális és médiabizottság, hogy ezzel kapcsolatban majd meghallgassa a médiahatóságot, és a tapasztalatokat az első év után levonja, és ha kell, akkor a rendelkezések pontosítására tegyen javaslatot. El lehet ezt képzelni másként is, csak a szokásos eljárásrendek éves tartamokra szólnak, és nem tűnik indokoltnak, hogy ettől egyébként érdemben eltérjünk.

Nyilvánvaló, hogy vannak olyan lépések, amelyekben van még további szigorítás. Szigorítás például az, hogy a kiskorúakra káros tartalmak esetében a műsorterjesztőkre is kiterjesztjük azon műszaki megoldások alkalmazottságának a kötelezettségét, amellyel ez korlátozásra kerül. Ez eddig egy féloldalas helyzet volt, mert eddig csak a médiaszolgáltatókat kötelezte a törvény, a műsorterjesztőket nem, pedig a műsorterjesztőknek legalább annyi lehetőségük van az ilyen tartalmak korlátozására, mint a médiaszolgáltatóknak, ha nem több.

Ezért én azt gondolom, ez a féloldalas helyzet megszűnik, azonban - ismerjük be - ezt a piac szereplői szigorításnak fogják egyébként tekinteni, de én ezt önmagában nem tekintem bajnak. Az első törvény megfogalmazásánál nem gondoltunk arra, hogy egyébként erre a területre is ki kell terjeszteni ezt a szigorítást. Az élet, úgy tűnik, azt indokolja, hogy ezt a magunk részéről megtegyük.

Aztán szigorítás értelemszerűen az a kérdéskör, hogy az NMHH-nak fizetendő díjak, bírságok ezután adók módjára behajtandó köztartozásoknak minősülnek, vagyis az adóhivatal szedné be ezeket. Ez természetesen egy szigorítás. Én szeretnék érvelni amellett, hogy erre szükség van. Nekem egyébként az a véleményem, hogy szinte minden ilyen típusú bírság esetén érdemes ezt alkalmazni, hogy teljesen más területre utaljak, önkormányzati területen is azt látom, hogy a behajtásnak csak ez a szigorú rendje működik. Tehát az önkéntes befizetés akkor erős, ha az azt követő önkéntes be nem fizetés esetén a behajtás lehetősége szigorúan megteremthető. Azon területeken, ahol ez gyakorlatilag nem a köztartozás irányába mozdul el, ott csak hosszú-hosszú peres eljárásokkal, hónapok vagy akár év elteltével lehet egyébként ezekhez a bírságokhoz hozzájutni.

Azt gondolom, hogy ez indokolt. Sokaktól hallottam persze azt, hogy ezzel úgymond tönkre lehet tenni médiaszolgáltatókat. Én azért hadd térjek ki arra, hogy itt a törvény számtalan garanciát foglal magában arra, hogy hogyan lehet büntetni. Garancia például az, hogy értelemszerűen egy büntetésnél nemcsak az elkövetett jogsértés tényére való tekintettel szabják ki a büntetést, hanem arra is, hogy az a médiaszolgáltató, aki ezt elkövette, az egyébként milyen képességekkel, anyagi képességekkel bír. Az arányosság elve ezt jelenti. Tehát nyilvánvaló, hogy nem lehet, mondjuk egy havilapot, kis példányszámú havilapot ugyanolyan erővel büntetni, még azonos súlyú jogsértés elkövetése esetén sem, mint mondjuk egy kereskedelmi televíziót. A kettő között lényeges különbség van. És tekintettel arra, hogy az arányosság elve rögzítve van, amivel kapcsolatban viszont bírósági eljárás elindítható, szerintem ez elég garanciát jelent arra, hogy viszont az NMHH-nál fizetendő díjak, bírságok köztartozás módjára történő behajtását előírjuk a törvényben.

És természetesen ehhez kapcsolódik az is, hogyha már a frekvenciagazdálkodás jogosítványa odakerül a konvergens hatósághoz, akkor a frekvenciapályázatokon való indulásnak is az a feltétele, hogy a cég ne csak köztartozással, hanem - mivel mostantól kezdve köztartozásnak minősül ebben az értelemben a Médiatanács felé való tartozás is - a Médiatanács felé se rendelkezzen tartozással.

És tekintettel arra, hogy már csak nagyon kevés időm van, még egy vitatott pontra akarok kitérni, ez az MT-elnökkel, MT-taggal kapcsolatos kártalanításnak a kérdésköre. Én itt már a kulturális bizottság ülésén is felhívtam a figyelmet arra, hogy - a cégektől eltérőn, ahol polgári peres eljárásban vagy polgári szerződésekben szokták szabályozni azt, hogy utána mennyi ideig nem lehet elhelyezkedni az adott területen - vannak olyan területek, ahol törvény írja elő az elhelyezkedési tilalmat, ez az Állami Számvevőszék, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Magyar Nemzeti Bank és a Médiatanács, és mindegyik esetben a sarkalatos törvényeknél következetesen azt alkalmazzuk, hogy arra az időszakra, amíg nem helyezkedhet el, addig jár neki egy kártalanítás, ami persze kisebb, mint a fizetése, de ez nem végkielégítés. A végkielégítést terheli a 98 százalékos adó, viszont a kártalanítási összeget ebben a formában nem.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 177 2011.06.21. 1:52  152-198

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy én is végig hangsúlyoztam azt, értelemszerűen pontosan azért, hogy a személyi vitákat kerüljük el, hogy itt az intézményi függetlenség megteremtéséről beszélünk a konvergens médiahatóságnál. Ez az, ami ebből a szempontból egy európai tendencia. Az intézményi függetlenség azt jelenti, hogy a kormány nem tudja utasítani, nem tud tőle hatáskört elvonni, nem tudja a költségvetését megteremteni. Konvergens hatóságok többfélék vannak, minél erősebb az intézményi függetlenség, annál nagyobb az egyébként ebből a szempontból függetlennek tekintett intézmény hatásköre, szerepköre, lehetősége és súlya. Azt gondolom, hogy ebbe az irányba mutat ez a módosítás, és a hírközlési területen, médiaterületen gyakorlatilag semmilyen érdemi hatásköri változást nem hordoz magában.

(17.30)

Itt csendben hozzátenném, hogy bár én nem nagyon értek egyet Novák Előd képviselőtársammal a kuruc.info-t illetően, de minden bizonnyal azon is sokan vitatkoznánk, hogy ez mennyire független hírportál, többek között például pont tőle. (Derültség.) Tehát abban az esetben, hogyha ott arra hivatkozik, hogy mely cikkekből értesült valamiről, az emberben mindig felmerül az a kérdés, hogy melyiket írta egyébként ő, természetesen álnéven. A függetlenségről ezzel is vitatkozhatnánk, de nem gondolom, hogy ez a vita tárgya, ezért erre még egyszer nem is szeretnék kitérni.

Még egy valamit szeretnék jelezni, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, pontosan azért, mert tudom, hogy ilyenekkel szeretnek foglalkozni. Puskás Imre képviselőtársammal együtt jegyezzük ezt a törvényjavaslatot. Lesz ennek a vitának olyan szakasza, amikor el kell mennem más közéleti elfoglaltság miatt, addig ő képviseli az előterjesztőt, de biztos vagyok benne, hogy amikor visszajövök, a vita még mindig zajlani fog, úgyhogy lesz módom arra, hogy válaszoljak a vitában elhangzott érvekre.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 255 2011.06.21. 11:28  254-298

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a törvényjavaslat címe is önmagáért is beszél - ez is a célja -, tehát az alacsony keresetű munkavállalók bérének emelését ösztönző egyes törvények módosításáról.

Ez a törvényjavaslat, illetve a benyújtók célja ezzel a törvényjavaslattal egészen egyszerűen az, hogy a következő években megvédjük az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérét, és lehetőleg ösztönzzük ezeknek a béreknek az emelését. Mit jelent ebben a formában az alacsony és középkereset? Ezt nyilvánvalóan az átlagkereset környékén, az átlagkeresetet kicsit meghaladó mértékben határoztuk meg, ez az a bruttó 300 ezer forint.

Ha ennek a törvényjavaslatnak egészen konkrétan az eszközrendszerét és a célkitűzését megnézzük, akkor azt látjuk, hogy minden körülmények között azt szeretnénk elérni, hogy a következő két esztendőben a lehetőségek keretei között, a köz- és a magánszférában egyaránt az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérét emeljék inkább, és semmilyen körülmények között ne forduljon elő olyan helyzet, hogy az alacsony és középkeresetű munkavállalók bére csökken, főleg a nettó bére bármilyen formában is csökken. Ezért kap felhatalmazást a kormány arra, hogy meghatározza a bruttó 300 ezer forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés elvárt értékét. Ezt a kormány kormányrendeletben határozhatja meg. Ez a felhatalmazás a következő két esztendőre, tehát 2012-re és '13-ra szól ebben a formában, és ennek a betartásához ennek a kiinduló időpontjához képest újabb két évre kapcsolódnak olyan szankciók, amelyek az én meggyőződésem szerint az állam hagyományos eszközrendszerének keretén belül ösztönözhetik a bérek emelését.

Egyrészt természetesen az államnak, ahol maga munkáltatói pozícióban van, ott erre lehetősége van tulajdonosi utasítás, illetve munkáltatói oldalról a bérek meghatározása tekintetében. Ez 2011-ben a költségvetési szférában és a hozzá kapcsolódó munkáltatói szektorban szinte kivétel nélkül meg is történt. Másik oldalról viszont természetesen van a gazdaságnak egy olyan széles világa Magyarországon, ahol alapvetően a piaci viszonyok érvényesülnek. Joggal tehetnék fel azt a kérdést, hogy a piaci viszonyok érvényesülése tekintetében miért nem a szakszervezetek azok, amelyek egyébként védik a munkavállalók érdekeit a munkáltatókkal szemben. Erre, azt hiszem, azt a nagyon egyszerű választ tudjuk adni, ha megnézzük Magyarországon a szakszervezeti világ szervezettségét, akkor abból egyértelműen az derül ki, hogy Magyarországon a szakszervezeti világ szervezettségi mutatói alapján - mondjuk úgy - a szervezett dolgozók 90 százaléka a közszférában dolgozik, és nagyon kis számban vannak jelen erős és működőképes szakszervezetek a magánszférában és annak még a legnagyobb munkáltatói oldalain is. Ebből az következik, hogy ezen a területen a hagyományos munkavállalói érdek-képviseleti formák nemes egyszerűséggel nem működnek.

Kénytelenek vagyunk arra, hogy ezen a területen a munkavállalói érdekképviselet feladatát részben valamilyen formában ellássuk. Azt gondolom, jó dolog lenne, ha itt beindulna a hagyományos munkavállalói érdekképviselet szerveződése, de ennek ösztönzése és megteremtése viszont már nem a kormány feladata. Történelmi okokból alakult így ez az elmúlt húsz esztendőben, hogy gyakorlatilag a magánszféra jelentős területén a munkavállalói érdekképviseletek leépültek.

De viszont van egy olyan helyzet ma Magyarországon, amiben azt gondoljuk, hogy lehet igazságosabb viszonyokat teremteni, de ezeknek az igazságos viszonyoknak a megteremtéséhez kölcsönös tehervállalásra van szükség. Előre látom ellenzéki képviselőtársaimat, nem olyan nehéz kitalálni, hogy természetesen mindannyian azt fogják mondani, hogy nem kellene ezzel a dologgal foglalkozni, ha nem lenne az arányos egykulcsos adórendszer Magyarországon. Erre azt tudom mondani önöknek, hogy én azt gondolom, annak, hogy adott esetben nettó bérek változtak akár a közszférában, akár a magánszférában munkavállalóknál, semmi köze nincs az arányos egykulcsos adórendszerhez, annál inkább köze van az adójóváírásnak ahhoz a gyakorlatához, amit az elmúlt esztendőkben folyamatosan úgy terjesztettek ki Magyarországon, ami európai mértékben is példátlan. Mert valóban példátlan az, hogy gyakorlatilag az átlagbértől nem messze eső jövedelmeket is szinte adómentessé tevő adó-jóváírási gyakorlat alakult ki, aminek az eredményeként ráadásul bizonyos értelemben befagytak Magyarországon a bérek.

Nem véletlen az a helyzet, hogy tömeges gyakorlattá vált - főleg a magánszférában értelemszerűen -, hogy az átlagbér alatt foglalkoztatott munkavállalóknál nem törekedtek arra, hogy a bejelentett munkabér elérje az átlagbér mértékét, hanem inkább zsebbe adták oda a pluszkeresetet vagy valamilyen más juttatás formájában. Ennek az oka az elhibázott és rossz adórendszer volt. Az az adórendszer, amely egyébként befagyasztotta a béreket ebben a formában, és az elmúlt években is ahhoz vezetett, hogy Magyarországon a jellemző jövedelmi bérszínvonal, az alacsony és középkeresetűek jövedelme bizony elég alacsony szinten alakult, és ha megnézzük, hogy ezeknek a béreknek az emelkedési dinamikája milyen volt, mondjuk, a szomszéd országokban, ahol persze egy nagyobb gazdasági növekedéssel is társult, akkor ott azt láthatjuk, hogy ott más adórendszer mellett lényegesen jobban emelkedtek a bérek, Magyarországon meg ezek a béremelkedések elmaradtak attól, amit mondjuk, a nálunk versenyképesebb és versenyképes adórendszerrel is rendelkező szomszéd országok produkálni tudtak.

Azt gondolom, mindannyiunk közös érdeke, hogy egyébként egy igazságos adórendszer a bérek emelkedését is ösztönözze, és egy versenyképes gazdaságban történjen meg mindez. Természetesen joggal lenne kárhoztatható a kormányzat meg a kormánypárti képviselők is, ha egy törvényjavaslatot beterjesztünk és támogatunk, ha nem biztosítunk ehhez forrásokat is. De hozzá kell tegyem, Magyarországon a vállalkozói szférában is az elmúlt nyolc év gyakorlatához képest példátlan mértékű adócsökkentés történt. (Gőgös Zoltán: Hol?) Csak a társasági adó változásán keresztül közel 140 milliárd forintos forrás maradt egyébként a vállalkozói szférában. (Gőgös Zoltán: Persze! A multiknál legfeljebb!) És jelzem, nem az én számításom, nem is a kormány meg semmilyen háttérintézmény, hanem kifejezetten a magyar munkáltatói szféra szervezeteinek, tehát a Kereskedelmi és Iparkamara számítása, hogy abban az esetben, ha végre akarták volna hajtani - ahogy mostanra egyébként nagyjából végre is hajtották -, a nettó bérek kompenzációjához körülbelül 45 milliárd forintra lett volna szükség összességében a magyar magánszférában, tehát ebből a költségvetési szférát kiemelve, és ehhez képest csak a társasági adón keresztül 140 milliárd forint került vissza a szektorba.

Tehát ez azt jelenti, hogy összességében csak ezen az egyetlenegy könnyítésen keresztül a vállalkozói szféra közel háromszor akkora forrás lehetőségét kapta meg, mint amekkora a nettó bérek kompenzációjához kellene ebben az esztendőben. Azt gondolom, ha a vállalkozói szféra egyik oldalról örül az adórendszerbéli változásoknak, akkor ezzel egyidejűleg vállalnia kell annak a terhét is, hogy természetesen gondoskodni kell, és a kormány kifejezetten célul tűzi ki, hogy odafigyeljen az alacsony és középkeresettel rendelkező munkavállalókra. Ez a törvényjavaslat az ő érdekeiket kívánja védeni. És ehhez kapcsol olyan szankciókat, amelyek, azt gondolom, az állam hatókörébe szankciók, hiszen végül is senkit nem szankcionálunk, ha nem kerül kapcsolatba az állammal.

Tehát egyetlenegy kis- és középvállalkozónak vagy egyetlenegy magyar vállalkozónak nem kell ezzel a törvényjavaslattal számolnia abban az esetben, ha nem kíván állami megrendelésért indulni, ha nem akar állami támogatást igénybe venni, ha nem akar az állammal szerződést kötni. Abban az esetben viszont, ha ezt meg akarja tenni, akkor szembe kell néznie azzal, hogy az állam a saját célkitűzései között megállapít új célokat is, amelyeknek az egyik fontos célkritériuma az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérének a rendezése. És ezt szempontként fogjuk figyelembe venni akkor, amikor megítélünk állami támogatást, amikor közbeszerzési eljáráson való elindulás feltételeit megteremtjük, és amikor bármilyen más, a központi költségvetésen vagy az elkülönített állami pénzalapon keresztüli támogatást folyósítunk, illetve természetesen az állam saját munkáltatói oldalán is ez egy súlyos szempont abban az esetben, ha bármilyen szerződéses viszonyban van egyébként egy félig állami vagy állami vállalat a magyar állammal, illetve a magyar költségvetéssel.

Azt gondolom, hogy ezek az eszközök szükségesek és elégségesek egyébként a céljaink eléréséhez. Ehhez viszont - az én reményeim szerint - meg lehet nyerni több parlamenti párt támogatását is, bízom benne legalábbis, bár ez eddig ez a bizottsági vitákban nem derült ki. Én a magam részéről nyitott vagyok minden olyan jobbító szándékú javaslat előtt, ami lehetővé teszi, hogy ez a törvény hatékonyabban tölthesse be a célját. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy én azt gondolom, erre a törvényre a következő két esztendőben, akkor, amikor például a Bajnai-kormánytól örökölt szuperbruttó kivezetésére vagy éppenséggel az adójóváírás mérséklésére kerül sor, pontosan azért, hogy valóban érvényesüljenek az arányos közteherviselés feltételei, ebben a formában szükség van.

(20.50)

Meggyőződésem szerint a vállalkozói szféra a következő esztendőkben is egyrészt következetes adócsökkentésen, másrészt pedig például bürokráciakönnyítéseken keresztül jut olyan pluszforrásokhoz és lehetőségekhez, amelyeknek csak egy töredékét kell felhasználnia kifejezetten az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérének rendezésére.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, ha lenne egy jól szervezett és erős szakszervezeti világ a magánszférában is, akkor azt gondolom, hogy joggal lehetne vitatni, hogy ilyen törvényjavaslat kell-e, vagy nem, de azzal a ténnyel azért szembe kell nézni, hogy nincs.

Mindezek figyelembevételével szeretném kérni önöket arra, hogy minden kritikai megjegyzés és felhang mellett - gondolom, alapvetően itt egy újabb adóvitát kíván majd lefolytatni a tisztelt Ház, bár ez egyáltalán nem tárgya ennek az törvényjavaslatnak -, de időnként azért gondolkodjanak el azon, hogy érdemes-e ezt a törvényjavaslatot támogatni. Azt gondolom, hogy az erre nyomott határozott "nem" abból a szempontból is elgondolkodtató, hogy akik erre a törvényjavaslatra nemet nyomnak, azok joggal tehetik föl a kérdést, hogy az ő politikai eszköztárukban melyek azok az eszközök, amelyek arányosabb, igazságos (Gőgös Zoltán: A kétkulcsos adó.) közteherviseléshez is vezetnek Magyarországon, csökkenő adókhoz is vezetnek, és egyben az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérének rendezését és az ő érdekeik védelmét is szolgálják. Azt gondolom, hogy mi erre koherens és kidolgozott elképzeléssel rendelkezünk, ehhez van szükség ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására is.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 297 2011.06.21. 6:57  254-298

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok először Gőgös képviselő úr mondandójával kezdeni, és természetesen tényszerűen is végig fogok rajta menni, de előbb azért hadd kezdjem egy személyessel.

Ezt a pesti flasztert kikérem magamnak, tisztelt képviselő úr. Az a helyzet, hogy én egy olyan pici faluban születtem, amit szerintem ön el se tud képzelni. Egészen 18 éves koromig végig a mezőgazdaságban robotoltam, beleértve az összes nyarat is (Gőgös Zoltán: Hamar felejtesz!), nem voltam nyaralni soha, egy kicsi parasztgazdaságban, mélyen tisztelt képviselő úr. És közöttünk egy különbség van ebből a szempontból, hogy ez világéletében, még a Kádár-korszakban is egy nagyon pici családi parasztgazdaságként üzemelt, míg ön ennek az ágazatnak egy másik részét képviseli, azokat a zöldbárókat, akik ugyan kívülről zöldek, de belülről, mint a görögdinnye, vörösek. Tehát ez a fényes nagy helyzet. Ez a kettőnk között a hozzáállásbéli komoly különbség.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt is hozzáteszem, tisztelt képviselő úr, hogy ön végig ezeknek az érdekképviseletét látta el, azokét a mezőgazdasági nagyüzemekét, amelyeknél valóban bérszempontból a legnagyobb probléma van Magyarországon. Bérszempontból náluk van a legnagyobb gond, ott van a legalacsonyabb bér (Gőgös Zoltán: Nem csalnak, azért!), ott van a legkisebb mértékű foglalkoztatottság. Egyébként nagyobb probléma van összességében, mint mondjuk, a kicsi gazdaságoknál.

De akkor nézzük az ön által fölvetett érveket, tisztelt képviselő úr! Azzal kezdte, hogy ez a törvény most már megint azt fogja jelenteni, hogy majd ennek alapján újabb munkaügyi bírságokat vetnek ki. Nem olvasta el a törvényt. A munkaügyi ellenőrzés esetén ennél a típusú megállapodásnál úgy szól a törvény, hogy ezen megállapítással kapcsolatban nincs helye munkaügyi bírság alkalmazásának.

Akkor nézzük a másodikat, tisztelt képviselő úr! Nem tudom, hogy elolvasta-e, mondjuk, ezzel kapcsolatban a (2) bekezdést ugyanennél. Ön hozott egy példát, ami arról szól, ön azt mondta, hogy most van egy ötszáz főt foglalkoztató cég, ahol ha négyszáznál meg tudják emelni a béreket, akkor ahhoz százat el kell engedni, tehát négyszáznál tudják megcsinálni összesen. Hadd olvassam fel a (2) bekezdést: "nincs helye az (1) bekezdés szerinti megállapításnak, ha a munkáltató igazolja, hogy az érintett munkavállalók legalább kétharmada esetén eleget tett az elvárt mértékű béremelésnek". Nem kell megtenni, négyszáznál kevesebb is elég lesz, mélyen tisztelt képviselő úr. Méltóztasson végigolvasni a törvényt, mielőtt egyébként hülyeségeket mond, és egyébként rágalmakat terjeszt ezzel kapcsolatban.

Aztán nézzük azt, ön arról beszélt - csak hogy most a saját szavaiba kapaszkodjak bele -, hogy a mezőgazdaságban, főleg a mezőgazdasági nagyüzemeknél tömeges a minimálbéren való foglalkoztatás. A minimálbér mértékénél eddig is kötelező emelés volt, minden évben kivétel nélkül, és nem a nettó érték megőrzése volt a cél, hanem a nettónak az emelése. Eddig is kötelező volt ott emelni, mélyen tisztelt képviselő úr. (Gőgös Zoltán: Csak az embernek nem lesz több a fizetése!) Ha ott valóban minimálbéren foglalkoztattak, és ön itt nem mondott megint félrevezető szavakat, akkor az a helyzet, hogy ezekre nézve ez a törvényjavaslat semmilyen újdonságértékkel nem bír, mélyen tisztelt képviselő úr. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Most én beszélek. Én végighallgattam önt szépen, nyugodtan. Azért fogom most egyenként cáfolni azokat a nagyszerű érveket, amiket ilyen tipikus zöldbárói mentalitással méltóztatott fölvezetni az előzőekben. Ne kapjon infarktust, arra kérem. Tehát akkor inkább tényleg... Tehát én azt gondolom, hogy higgadtan próbálom meg végigmondani. Azok az érvek, amiket ön mond, nem igazak.

Természetesen felmerült a fejünkben egyébként a kafetériával kapcsolatos kérdéskör is, de nem a jelenlegi kafetéria-rendszerrel. Azért akarjuk ezt a törvényjavaslatot most így elfogadni, hogy egyébként az adórendszerre való felkészüléssel együtt legyen kellő ideje a vállalkozásoknak, hogy ne húzódjon el megint májusig, júniusig egyébként a bérkompenzáció, hanem erre föl tudjanak készülni január-februári időszakra vonatkozóan. Akkor fogjuk a kafetériát behozni a törvénymódosító javaslatokkal együtt is, ha a kafetéria rendszere végleges formájában eldől, mert ezen szeretnénk változtatni a következő évben, ebben nem fogok nagy újdonságot elárulni, és az azzal kapcsolatos változtatásokat át fogjuk vezetni ezen a törvényjavaslaton is, de akkor, amikor az új kafetériamodellre vonatkozó szabályozás az ősz folyamán megszületik. Tehát erre bennem minden kétséget kizáróan megvan a nyitottság, ezt egyébként a bizottsági vitákban el is mondtam.

Szerintem az ön nagy munkáltatóinak sem jelent ez olyan hatalmas újdonságot, mert ellentétben azzal, ami itt elhangzott állításként, szinte minden jelentősebb munkáltatói csoporttal és ilyen jelentős vállalkozói csoporttal erről én személyesen is beszéltem.

Ez nem az Országos Érdekegyeztető Tanács, amiről megvan a magam rövid lejáratú véleménye, nem véletlenül változtatunk azon. Én azt gondolom, hogy a munkáltató és a munkavállaló közötti érdekegyeztetéshez nem kell a kormány. Tehát gyakorlatilag az eddigi háromoldalú rendszer helyett, a tripartit rendszer helyett egy kettős osztatú, egy duális rendszert vezetünk be. Az érdekegyeztetés formái megmaradnak, csak a kormány nélkül. Annyi történik, hogy értelemszerűen a minimálbér-emeléssel kapcsolatos döntéseket utána a kormány továbbra is átvezeti, és egyébként az ezzel kapcsolatos döntését is a maga módján értelemszerűen meghozza. Ideiglenes szabályozásról beszélünk, ahol azt gondolom, ténylegesen a munkavállalói érdekképviselet az, amit itt a kormány kénytelen ellátni.

Abban a vitában, amit önök itt elmondtak, azon hőbörögtek még, amikor az őszi adóvita volt, hogy mi egyébként korlátlanul odaállunk a munkáltatók oldalára a munkavállalókkal szemben. Most odaállunk a munkavállalók oldalára a munkáltatókkal szemben. Akkor az volt a probléma, ma ez a probléma. Döntsék el: most kell sapka vagy nem kell sapka? Én azt gondolom, hogy a kettő között; az a helyzet, hogy mind a két oldalon van igazság, és nekünk az a feladatunk, hogy egyébként mind a két helyen a megfelelő érveket képviseljük, és a magunk részéről ezt is tesszük, nem állunk oda egyoldalúan sem a munkáltatók mellé, sem a munkavállalók mellé.

Arról van szó, amit Kovács képviselő úr szerintem nagyon helyesen megfogalmazott, hogy azért, hogy lehessen egy versenyképesebb gazdaságot létrehozni, valóban adtunk jelentős kedvezményeket a munkáltatói szféra egy jelentős részének. Csak én azt gondolom, hogy ehhez a történethez az tartozik hozzá, hogy a tisztességes alkuban nemcsak azt szokás betartani, ami nekem jó, hanem azt is, ami egyébként a másik félnek is, és ezzel egyébként nagyon komoly problémák voltak. Nem véletlenül van szükség így ebben a formában erre a törvényjavaslatra. Ezért gondolom, hogy ezt nyugodt szívvel támogathatják képviselőtársaim, gondolják még meg, remélem, hogy lesz erre mód.

A módosító javaslataikat meg fogjuk nézni. Ha van közöttük olyan, ha ezek nem csak arra irányulnak, hogy "kiheréljék" ezt a nagyszerű törvényjavaslatot, akkor az a helyzet, hogy szakmailag lehet, hogy lesz is olyan, amit megfontolunk, de ha csak olyan módosítókat adnak be, amelyek negligálják ennek a tartalmát, akkor erre ne számítsanak értelemszerűen. Ha lesznek olyan jobbító szándékú javaslataik, amelyek valóban megfogadhatók, úgy, hogy a tartalom érdemben nem változik, akkor számíthatnak a mi támogatásunkra, bennem megvan erre a nyitottság.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 441 2011.06.28. 3:28  432-441

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden. Egyrészt szeretnék arra reagálni, hogy a Latorcai János és Rubovszky György képviselőtársaim által beadott módosító indítványok, amelyeket a gazdasági bizottság nem házszabályszerűnek ítélt, azok a Legfelsőbb Bíróság csődtörvénnyel kapcsolatos gyakorlatát, az ottani ítéletekben megfogalmazottakat emelik át gyakorlatilag a törvénybe. Csakhogy a mi törvényjavaslatunknak nem a csődtörvény általános módosítása volt a célja, ez ki is derült belőle egyértelműen, ezért is ítélte a bizottság nem házszabályszerűnek. Attól még ezek akár támogathatók, de akkor, ha majd a csődtörvény általános felülvizsgálatára kerül sor. Itt egy konkrét intézmény bevezetését kezdeményeztük ebben a törvényjavaslatban, ami nyilvánvalóan nem függ össze ezekkel a passzusokkal. Tehát én nem is akarok kitérni ennek megfelelően a Latorcai-Rubovszky módosító indítványokra.

A többiek. Gyimesi Endre módosító indítványainak egy részét támogattuk, azt gondolom, ez egy jó megközelítés ebből a szempontból.

A 8. ajánlási ponttal kapcsolatban én csak azt tudom mondani önöknek, hogy én azért nem értek egyet a 8. ajánlási pontban megfogalmazottakkal, mert több gondom is van vele. Egyik oldalról szerintem ez az 50 milliárd forintos határ, én több olyan helyzetet is el tudok képzelni, amikor ez nem működőképes. Tehát például miért ne lenne stratégiailag fontos ágazat adott esetben, mondjuk, egy olyan gázszolgáltató, amely egy területen bír valamilyen regionális lehetőséggel vagy akár komolyabb monopóliummal.

Az ottani felszámolásának a szabályairól azért kell adott esetben a kormánynak dönteni, mert ott az ellátásbiztonságot befolyásolhatja, ugyanakkor ezt a mérlegfőösszeget nem éri el. Tehát én ezt nem tartom indokoltnak, hogy ilyen korlátot bevezessünk.

Ugyanúgy felhívnám a figyelmet arra, hogy ami a jogorvoslatot illeti, nagyon jól tudjuk, hogy néhány nap mire jó egy felszámolás vagy csődeljárás előtt álló cégnél: arra, hogy vagyonelemeket eltüntessenek. De nem is ez az elsődleges indokom, igazából azért nincs értelme, mert gyakorlatilag nem nagyon látszik, hogy mi lehetne a jogorvoslat alapja az időhúzáson túl. Merthogy egyedi mérlegelési joga így ebben az értelemben gyakorlatilag a bíróságnak - legalábbis a törvény leírt szövege alapján -, azt gondolom, nem nagyon lehet, így a jogorvoslat ott legfeljebb az időhúzás célját szolgálja. Ebből a szempontból megértem, de ennek a támogatása meg nem áll szándékunkban. Ezért nem támogattam ezt a módosító indítványt.

Bödecs Barna képviselő úr egyik módosító indítványát, tehát a 9. ajánlási pontot igen. Azt gondolom, hogy ez egy jó megközelítés, egy kimaradt szempontra hívta fel a figyelmünket az alapvető élelmiszerekkel foglalkozó cégek tekintetében, hogy az ellátásbiztonság ott is egy nagyon fontos kérdés.

A másiknál viszont, azt gondolom, az, hogy most mindenféle határokat vezessünk be a felszámoló díjazását illetően, nem ez a törvény az, ami ennek helyet kell hogy adjon, sokkal inkább a csődeljárás általános szabályainak az áttekintésénél lehetne erre visszatérni. Azt gondolom, hogy ennek nem mindig van értelme. Talán abból a szempontból lenne értelme, ha egy időbeli és egy pénzbeli korlát együttesen működne valamilyen formában, mert egy csődeljárás időnként nem egy rövid folyamat, tehát azért ott is figyelembe kell venni értelemszerűen a költségeket. De ez most szerintem nem is ide tartozó. Igazából, azt gondolom, hogy bár értelemszerűen ehhez így ebben a formában van köze, de relevanciája ennél a törvényjavaslatnál nincs, ezért nem támogattuk ezt a módosítót.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 455 2011.06.28. 7:50  442-455

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, reagálni kívánok a vitában elhangzottakra, bár itt sajnálatos módon az általános vitának egy részét próbálták lefolytatni képviselőtársaim, és gyakorlatilag egyes-egyedül Göndör István képviselőtársam volt az, aki mondjuk úgy, hogy érdemben módosító indítványhoz szólt hozzá.

Azt kell hogy mondjam önnek, és itt most Göndör István képviselő úrra szeretnék reagálni, hogy nem véletlenül nem támogattam egyik módosítót sem. A REIT egy szabályozott ingatlantársasági forma. Itt annyiban szeretnék visszatérni az itt elhangzottakra, hogy ennyi butaságot régen hallottam már összehordani, mint amennyit sikerült a másik két frakció képviselőinek.

(20.00)

Volner alelnök urat egyvalamire szeretném kérni: olyasmit ne állítson, ami nem igaz. Nem kérdezte meg a gazdasági bizottság ülésén - mert én voltam az előterjesztő -, hogy ebből vásárolhatnak-e majd Magyarországon lakásokat, mert akkor válaszoltam volna, hogy nem. Meg fogom keresni a jegyzőkönyvet, úgyhogy szerintem majd azon keresztül eldöntjük ezt a vitát. Biztos, hogy nem kérdezte meg, mert én voltam az előterjesztő, ráadásul amúgy is szoktam vezetni az ülést, tehát válaszoltam volna erre a kérdésre, és akkor rögtön tisztázhattuk volna azt, hogy ez a felvetés így, ebben a formában komoly butaság.

Másik oldalról: az a spekuláció, ami itt elhangzott a felvetésekben. Mi lett volna, ha veszik képviselőtársaim a fáradságot ahhoz, hogy egyébként megnézik, hogy mi az a REIT, hogyan működik ez, mondjuk, Németországban - hogy a legközelebbi szomszédunkat említsem ebből a szempontból, ahol van -, mit csinál ott, miért hozták létre, miről szólnak az ezzel kapcsolatos viták, mert akkor rájöttek volna, hogy a REIT-nek az a célja mindenhol, ahol a nagy európai uniós tagállamokban létrehozták, hogy alapvetően azt a célt szorgalmazza, hogy a különféle off-shore helyeken bejegyzett és azokban működő, kedvezményezett adózású ingatlanalapok helyett, amelyek tulajdonlási gyakorlata áttekinthetetlen, kedvező adózási viszonylattal, nagy volumenben létrehozzon olyan hazai bejegyzésű és jelentős részben hazai szereplők által tulajdonolt - elvégre a hazai tőzsdén kell bejegyezni mint részvénytársaságot; csak hogy a spekulációra utaljak - olyan szabályozott ingatlantársaságot, amely ugyanazokat a viszonyokat lehetővé teszi, ugyanazokat az adózási viszonyokat lehetővé teszi, de a hazai szabályozási körülmények között jól áttekinthető és működőképes.

Azért van ez egy volumennél szabályozva, mert ebben a volumenben a brüsszeli Bizottság nem engedi, hogy bizonyos adómértékek alá essen az adózás, és az a megállapodás a nagy európai uniós tagállamok között, hogy ezt egy bizonyos volumenhatár fölé viszik a szabályozottság érdekében. És ehhez a volumenhatárhoz igazodunk mi is, ezért nem tudjuk 3 milliárdra levinni, mert különben valószínűleg szembenézhetnénk olyan eljárással, amivel nem tudunk szembenézni, mert a németek, a franciák, az angolok ezt a vitát már megvívták Brüsszelben, és ebben a vitában ez volt a megállapodás, hogy ez nem lehet egy bizonyos értékhatár alatt.

Itt szeretnék arra reagálni, hogy a REIT-ek működésüket tekintve, ha megnézik ezeket az ingatlantársaságokat, ezek Németországban is a legkiszámíthatóbb módon működő, leginkább áttekinthető, legkevesebb problémával járó társaságok, semmi közük az ingatlanspekulációhoz, főleg azért, mert nincsenek mögöttük fedezeti értékpapírok. Nincs mögöttük olyan játék, hogy eladják egy másodlagos piacon a mögötte meglévő fedezeti értékpapírokat, ezt ugyanis nem tudják megtenni. Ezt lehetett megtenni azoknál a jelzáloghitel-leveleknél a másodlagos piacon, ami aztán utána az angolszász világban alapvetően az ingatlancsődökhöz és az ingatlanproblémákhoz vezetett. Ha ott, mondjuk, REIT formájában végezték volna azokat az ingatlanfejlesztéseket, akkor ez kizárt lett volna. REIT-ek soha nem birtokolnak lakásokat.

Általában a volumenüknél fogva is nagy volumenű ingatlanfejlesztéseket hajtanak végre. Nagyobb mértékűeket, hosszú távúakat, hiszen pontosan a hosszú távú megtérülés vezérli ezeket, a tulajdonlás vezérli, ezért van az, hogy nem lehet rá opciót alapítani - ugyanúgy a nemzetközi szabályozást hozzuk benne vissza -, mert akkor az már valóban egy spekulációs forma lenne. A szabályozott ingatlantársaság valóban szabályozott ingatlantársaság. Így működik, ezek a nemzetközi feltételei. Ha ennek utánanéztek volna, rájöttek volna, hogy valójában azok ebből a szempontból, mondjuk, a spekulációra lehetőséget adó formák, amelyek ma Magyarországon is működnek többféle értelemben, mert ezek a nemzetközileg elterjedtek, gondolok itt azokra a különféle ingatlanbefektetésialap-kezelőkre, amelyek sajnos ebből a szempontból sokkal kevésbé áttekinthető módon működnek, még a beléjük tulajdont fektetők számára is, hiszen a befektetésialap-kezelő azt csinál lényegében a tulajdonnal - bizonyos körülmények között -, amit akar. Ezzel szemben a szabályozott ingatlantársaság minden esztendőben, tőzsdei felügyelet mellett áttekinthető módon mind a vagyonáról, mind a működéséről be kell hogy számoljon ugyanúgy, mint bármelyik nyilvános részvénytársaság.

Ez sokkal inkább áttekinthető, sokkal inkább szabályozott formát hozunk be a magyar ingatlanpiacra. Azt kérem, hogy azt azért vegyék figyelembe akkor, amikor elmondják ezeket a sokszor mindenféle értelemben sületlenségeket. Őszintén sajnálom, mert ezeket nem hallottam a gazdasági bizottságban; nem tudtam személyesen jelen lenni, hanem egy képviselőtársam volt jelen az általános vitában, így nem tudtam én reagálni az általános vitában elhangzottakra. Akkor is elmondtam volna, hogy ez, azt gondolom, némi utánajárással kiderülhet, hogy az, amit önök mondanak, az a spekuláció, nem pedig az, amit egy szabályozott ingatlantársaság végezhet majd. Némi utánajárással ezeket a spekulatív formákat el lehetett volna kerülni.

Azt pedig most itt nagy tétekben le merném fogadni, hogy ha képviselőtársaim három év múlva, bármely képviselőtársam tud nekem mutatni egy olyan szabályozott ingatlantársaságot, amelyik nagy volumenben lakásokat vásárolt Magyarországon, annak én fogok fizetni egy láda pezsgőt. De nem várom el ezt kölcsönbe, mert abban az esetben, akik ma ezt állítják, ezt kéne hogy megtegyék nekem, valószínűleg tele lenne a pince, és a következő tíz vagy száz évben nem lenne gondom pezsgőre. Nem lesz ugyanis ilyen, egyetlenegy sem, tisztelt képviselőtársaim, mert ezt nem csinálják sem Németországban, sem Ausztriában, sem másutt, ahol ez a forma működik - nem véletlen&uum