Felszólalás adatai

Az Országgyűlés 253 igen szavazattal, 28 nem ellenében, tartózkodás nélkül az előterjesztés általános vitáját 4 óra 20 perces időkeretben tárgyalja, ezt a tárgyalási javaslatot az Országgyűlés elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/5248. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslat vitájának 6 órás időkeretben történő tárgyalásáról döntött. (Több képviselő távozik az ülésteremből. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Hova mentek?)

Most az előterjesztői expozé következik, de mivel váratlanul konstatálom, hogy ez nem tart mindenki érdeklődésére igényt, ezért megkérem az államtitkár urat, hogy kellő türelemmel legyen addig, amíg a más, közérdekű feladatok ellátása miatt távozó képviselők után lehetővé válik a megfelelő, méltó tárgyalás. (Rövid szünet.)

(Pleschinger Gyula felé:) Amennyiben a tisztelt államtitkár úr felszabadulna a konzultáció kellemes kötelessége alól... Amennyiben Pleschinger államtitkár úr felszabadulna a konzultáció kötelessége alól, akkor folytathatnánk az ülést. Tehát az előterjesztői expozé következik.

Megadom a szót Pleschinger Gyulának, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Öné a szó.

PLESCHINGER GYULA nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A jegybankról szóló törvény, mivel a monetáris politikáért felelős független intézmény működésének szabályairól van szó, mindig nagy jelentőséggel bír.

Az új MNB-törvény megalkotásának két fő indoka van. Az Országgyűlés 2011 áprilisában elfogadta az új alaptörvényt, mely a jegybankra vonatkozó szabályozás számos eleme tekintetében rögzítette, hogy azokat a jegybanktörvény keretein belül sarkalatosan kell szabályozni, másfelől a hatályos szabályozás túlnyomó hányada megfelel az EU-normáknak, de mindig szükség van a továbblépésre, a törvényi előírások finomítására, az időközben bekövetkezett változások követésére.

Az európai uniós szabályozással történő jogharmonizációt biztosítja, hogy a törvényjavaslat a számviteli beszámolót az Európai Központi Bank 2008. és 2010. évi konvergenciajelentésében leírtaknak megfelelően szabályozza. Szeretném azt is leszögezni, hogy az új törvény elfogadását követően a szabályozás már várhatóan olyanná válik, hogy azt jogharmonizáció miatt már csak az euróövezethez való csatlakozás során kell majd módosítani.

A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat az alaptörvény előírásainak megfelelően sarkalatosan szabályozza a monetáris politika vitelét szabályozó részeket, a Magyar Nemzeti Bank elnökét rendeletalkotási jogkörrel felruházó szakaszokat, végül a Magyar Nemzeti Bank szervezetének és működésének részletes szabályait. A 2008-tól induló pénzügyi és gazdasági válság tapasztalatai alapján szükség mutatkozott a monetáris politikai eszköztár kibővítésére, a kötelező tartalék további mérlegelemekre való kiterjesztésére.

Az alaptörvénynek és az EU-normáknak való megfelelés mellett a jelenleginél hatékonyabb jegybanki működés megteremtése érdekében a jegybank irányító testületei működésére vonatkozó törvényi szabályozás módosítása is szükségessé vált. A törvényjavaslat szerint a jegybank legfőbb döntéshozó szerve a monetáris tanács. A monetáris politika területén a testületi döntéshozatal hatékonyabb az egyéni döntéseknél, ezért ahhoz, hogy a monetáris tanács optimális módon tölthesse be a funkcióját, változások ajánlatosak. Ennek keretében a monetáris tanács feladatköre kibővül, létszáma pedig 5-9 főre változik. A hatékonyabb működést, a nagyobb rugalmasságot segíti az is, hogy a Magyar Nemzeti Banknak az eddigi pontosan kettővel szemben két vagy akár három alelnöke lehet, és újra létrejön az MNB igazgatósága, mely a korábbi egyszemélyi irányítási modellel szemben a monetáris tanács döntéseinek végrehajtásával és az MNB működésének irányításával kapcsolatos feladatokat látja majd el. A törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Bank elnöke Országgyűlés előtti beszámolási kötelezettségét a korábbinál részletesebben akként szabályozza, hogy biztosítva legyen az Országgyűlés megfelelő mértékű tájékoztatása a Magyar Nemzeti Bank tevékenységéről és monetáris politikájáról.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kiemelni, hogy egy hatékony, a függetlenség alapelvein nyugvó monetáris politika a magyar gazdaság egyértelmű érdeke. Úgy vélem, hogy a beterjesztett törvényjavaslat ennek a követelménynek a teljesülését segíti elő.

Tájékoztatom önöket, hogy a törvényjavaslat kidolgozása folyamán megkértük a jegybank véleményét. Az uniós jogszabály-egyeztetési eljárásoknak megfelelően a kormány megküldte a törvényjavaslatot az Európai Központi Bank elnökének is véleményezésre. A vélemény a tegnapi nap folyamán érkezett meg, annak figyelembevételére módosító indítvánnyal lesz mód.

Kérem a tisztelt képviselőket, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Bárándy Gergely: Államtitkár úr, 4 percben a Magyar Nemzeti Bankról?!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Dancsó Józsefnek, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a mai ülésén megtárgyalta a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslatot, és a többség ezt általános vitára alkalmasnak tartotta.

Milyen meggondolások alapján hozta meg a bizottsági többség ezt a döntést?

Nyilvánvaló az, hogy az áprilisban elfogadott új alaptörvény alapján, amely sarkalatosnak minősítette a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, egy döntési helyzet állt elő, amelynek meg kell felelnie.

(13.00)

Megállapítottuk azt, hogy a kormány megtette azokat a szükséges lépéseket, amelyek az egyeztetés irányába kellett hogy mutassanak, azaz a Magyar Nemzeti Bankkal folyamatosan egyeztetett, illetve az Európai Központi Banknak is megküldte a törvényjavaslat szövegét, amely alapvetően rendben találta ezt, és az is nyilvánvaló volt, hogy apróbb finomításokat eszközölt, illetve egy kérdésben, a jegybank vezető tisztségviselőinek, elsősorban az alelnököknek és a jegybank elnökének a javadalmazása kapcsán emelt ez ellen kifogást. A bizottságunk többsége is felhívta erre a kormány képviselőinek figyelmét, hogy ezt a véleményt mindenképpen figyelembe kell venni a későbbi megbeszélések során.

Az is megállapításra került, hogy e tekintetben a folyamat világos, egyértelmű és átlátható volt. Az viszont a bizottság többségének rosszallását váltotta ki, hogy a jegybankelnök úr gyakorlatilag olyan politikai típusú nyilatkozatokat tett, amely semmiképpen sem összeegyeztethető a jegybank politikától mentes szakmai függetlenségével. Ez nagyban befolyásolja, és gyakorlatilag beállt abba a politikai csatározásba, abba a politikai küzdelembe, amit sokan gerjesztenek ma Magyarországon. Ez semmiképpen nem használ sem a fizetőeszköznek, sem a jegybank megítélésének, sem pedig az ország gazdaságának.

Ahogy jeleztem is, a bizottsági ülésünkön viszonylag jelentősebb vita volt arról, hogy mennyiben sérti és mennyiben nem sérti a jegybank függetlenségét a vezető tisztségviselők javadalmazásának az ügye. Megítélésünk szerint, bár fontos kérdés nyilvánvalóan, hogy mennyit keres a jegybank elnöke és az alelnökök, de sokkal fontosabb kérdések azok, amelyek egy jegybank működését, a gazdaságpolitikában való segítő részvételét, illetve az árstabilitás ügyét előidézik. Tehát e tekintetben megítélésünk szerint nem ez a legfontosabb kérdés, különösen ma Magyarországon, a mai magyar viszonyok között, hogy mennyit keres épp a jegybank elnöke és alelnökei.

Az EKB véleményére is utaltam. Sajnálatosnak tartottuk azt, hogy ezt csak a tegnapi nap ismerhettük meg, hiszen november 2-án már elküldte a magyar kormány a törvényjavaslatot, és a szokások alapján - ahogy el is hangzott a bizottsági ülésünkön - körülbelül harminc nap az, amely alatt az EKB kialakítja a véleményét. Sajnos ez most egy kicsit hosszabbra sikerült, ennek ellenére bízom benne, hogy a véleményt sikerül majd figyelembe venni, és figyelembe is kell venni.

Amit szintén meg kellett állapítanunk, hogy egy jelentős és egy lényeges változás áll be a stratégiai irányításban, hiszen a monetáris tanács kezébe kerülnek azok a jogosítványok, amelyek jelenleg gyakorlatilag egy személyhez köthetők. Úgy ítéljük meg, hogy a monetáris tanács, amely ilyen értelemben nagyon komoly testület, talán bölcsebb és több véleményt ütköztető döntéseket tud majd meghozni, amely mindenképpen a pénzügyi stabilitást és a döntések megalapozását fogja jelenteni. Ez az irányítási mód egyébként abszolút nem idegen az európai jegybank-irányítási módtól. Abban igazat kell adnunk, úgy gondolom, minden kritikusnak, hogy nem szerencsés, ha a jegybanktörvényt nagyon gyakran változtatja a parlament. Sajnos ez az elmúlt hosszú-hosszú évek alatt számtalanszor előfordult, különösen az előző ciklusokban, amikor félévente változtatták ezt. Nyilvánvaló, épp az fogja a stabilitást, a jegybank működésének biztonságát szolgálni, ha kétharmados, sarkalatos törvényben lesz ez a szabályozás megtéve. Ennek érdekében, úgy vélem, hogy kellő lépések megtörténtek, ez pedig mindenképpen azt fogja jelenteni, hogy a jegybank meg tudja tartani, meg tudja őrizni most már hosszú távon a működési, szervezeti biztonságát. Ezért is támogatta a számvevőszéki és költségvetési bizottság többsége az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Vágó Gábornak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr és az ellenzék által tisztelt Ház! A bizottságban hat nem szavazat érkezett az előterjesztésre, négy MSZP-s, egy jobbikos és egy LMP-s nem szavazat.

Az MSZP és az LMP álláspontjában közös volt az az elem, hogy a szakmai előkészítés hiánya súlyosan befolyásolja ennek a törvénynek az időtállóságát, súlyosan befolyásolja ennek a törvénynek a szakmai színvonalát.

Az LMP kiemelte, hogy sarkalatos törvényt, amit kétharmaddal öntenek betonba, nem lehet két-három nap alatt érdemben átvitatni.

Habár nemmel szavaztak az ellenzéki pártok képviselői, de mindannyian egyetértettek abban, hogy vannak megfontolandó pontok, vannak vitatható pontok és vannak elutasítandó pontok is ebben a javaslatban. De a közös álláspont - legalábbis az MSZP és az LMP között - az volt, hogy szakmai alapú vitára pont a benyújtás formája miatt alkalmatlan sajnos ez a törvényjavaslat. Jóval inkább örültünk volna annak, ha van egy érdemi vita lehetősége, amikor nem két nap alatt kell ezt véleményezni.

Felmerült az Európai Központi Bank véleménye is. Az Európai Központi Bank nem a benyújtott törvényjavaslatot vizsgálta, ezt a kormány képviselője is elismerte, hanem a törvényjavaslatnak egy másik verziójához adta ki a véleményét.

Mindenáron szeretnénk elkerülni azt, hogy a szakmai vita helyett politikai vita legyen, viszont sajnos az előterjesztő ezt nem teszi lehetővé. Ezért egyértelművé vált - legalábbis az LMP számára -, hogy ez a narancsuralmi rendszer kiépítésének utolsó lépése, a független, demokratikus intézményrendszer utolsó bástyájának lebontásához ért a magyar demokrácia, a Magyar Köztársaság így utolsó napjain.

A PSZÁF-összevonással kapcsolatban - amelynek szavazására ma végül is nem került sor - nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz sincs tisztában azzal, hogy milyen jegybankot képzel el, hiszen párhuzamosan két, egymástól különböző struktúrát irányzott elő.

Az MNB kritikáját osztották az ellenzéki képviselők is, tehát hogy a monetáris tanács az operatív működésbe is ugyanúgy bele tud majd szólni, és az új alelnökök, illetve az igazgatósági tagok struktúrájával körülbelül gyámság alá helyezik majd a jelenlegi jegybankelnököt. A különböző nemzetközi szabályozások alapján jogkört elvonni, lefokozni a jegybankelnököt nem lehet. Valószínűsíthető, hogy ez is mögötte áll annak a kudarcos nemzetközi tárgyalássorozatnak, amelynek a legelső lépésénél elbukott a magyar kormányzat a mai napon.

Mindenesetre a költségvetési bizottságban sajnos érdemi szakmai vita a részletekről nem tudott kibontakozni, főképpen annak okán, hogy a Fidesz ezzel a demokratikus keretrendszert mélyen semmibe vevő magatartásával lehetőséget sem ad a szakmai viták végigviteléhez. Nagyon szép példája ennek a különböző részletes viták, és nagyon szépen példázza a jelenlegi állapotunk is itt a tisztelt Házban, hogy eddig még több mint háromszázan voltunk benn, fél órával később már csak pár tucatnyian.

Tehát a köztársaság a végéhez közeledik. A nekrológot még nem mondom el; viszont a költségvetési bizottság kisebbsége nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot, hiszen nem demokratikus módszerekhez méltó az a módszer, ahogyan benyújtotta a tisztelt kormányzat ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, harminc-harminc perces időkertben, ezenközben kétperces hozzászólásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Rogán Antalnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

Öné a szó.

(13.10)

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megígérem, hogy megpróbálom nem kitölteni a 30 perces időkeretet. (Dr. Bárándy Gergely: Én inkább tenném azt!)

Az előttünk fekvő szabályozás valóban mindig, minden alkalommal, amikor a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényről tárgyalunk, természetesen fontos döntés az Országgyűlés előtt. Azt szeretném leszögezni, hogy az Országgyűlésnek e téren törvényalkotási kötelezettsége van, ami egyébként az alaptörvényből ered, az alaptörvény ugyanis kimondja, hogy a Magyar Nemzeti Bankról sarkalatos törvénynek kell rendelkeznie. Ez a sarkalatos törvény jelenleg nincs meg, hiszen a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény egy feles jogszabály. Ennek megfelelően egyébként az előző ciklusokban végeredményben tetszése szerint módosítgathatta a mindenkori Országgyűlés.

Éppen ezért én innen is indulnék ki. Azt gondolom, valójában az, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény egy jelentős része sarkalatossá, azaz kétharmados törvénnyé válik, az a Magyar Nemzeti Bank intézményi függetlenségének erős biztosítékát jelenti. Ez a törvény tehát megerősíti a Magyar Nemzeti Bank független működését, nem teszi lehetővé azt, hogy egyébként a jövőben a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó alapvető szabályokat újra lehessen írni. Nem lehet ilyet megtenni sem a monetáris tanács, sem az MNB alapvető feladatai tekintetében, de nem lehet majd megtenni értelemszerűen a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek tekintetében sem.

Azt gondolom, hogy éppen ezért ez egy erény, ezt szeretném kihangsúlyozni, és azért kell erről sajnos részletesen beszélnem, mert a mai gazdasági bizottsági ülést, ahol a Magyar Nemzeti Bank elnöke részt vett a törvény általános vitájában, nem tisztelték meg MSZP-s és LMP-s képviselőtársaim, ennélfogva kénytelen vagyok részben én interpretálni az ott elhangzottakat. Ezt a Magyar Nemzeti Bank elnöke is - függetlenül attól, hogy jó néhány ponton vitázik a törvénnyel - egyértelműen kiemelte, hogy azt az MNB is jónak tartja, hogy sarkalatossá válnak az MNB-törvény meghatározó pontjai.

Azt értelemszerűen meg lehet vitatni - és ebben a Fidesz képviselőcsoportjának megvan a nyitottsága -, hogy mely pontok azok, amelyek a sarkalatos körben maradjanak, és esetleg érdemes-e a sarkalatos törvényekre vonatkozó témakörök számát szűkíteni. Elképzelhetőnek tartom, hogy e téren módosító indítványokkal éljük, itt a Magyar Nemzeti Bankkal egyébként egyeztetni kívánunk az álláspont kialakításában.

A másik dolog, amiről szeretnék beszélni, az alapvetően ennél a törvénynél az, hogy a törvény benyújtásának milyenek a körülményei. Itt ugye sok dolgot hallottunk ellenzéki képviselőtársainktól, de azt szeretném leszögezni, hogy a mai napon erre is egyértelmű válaszokat kaptunk a gazdasági bizottság ülésén. Ezt csak azért szeretném elmondani, mert ahogy említettem, két frakció képviselői nem voltak jelen, így ezeket a válaszokat nem hallhatták.

Ezek közül a válaszok közül az egyik arra vonatkozik, hogy most az Európai Központi Banknak elküldött törvényjavaslat és a kormány által benyújtott miben különbözik egymástól; azt gondolom, két olyan kérdésben, amely két kérdés esetében egyébként a parlamentnek van lehetősége arra, hogy akár fel is oldja az ezzel kapcsolatos ellentmondást. Ugye először is a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslatban a végleges kormánydöntés előtt azt a verziót küldték ki, amely a bérezésre vonatkozóan alternatívákat foglalt magában. Nyilvánvaló, hogy itt az alternatívák közül egyet választott a kormány a benyújtáskor; nem lehet alternatívákat tartalmazó törvényjavaslatot benyújtani az Országgyűlés elé. A másik oldalról pedig ebben az Országgyűlés is kialakíthatja a végső álláspontját, akár az EKB véleményének a figyelembevételével is. Erre a későbbiekben szeretnék egy kicsit részletesebben is kitérni.

A másik különbség a makroprudenciális szabályozás jogköre. Azoknak, akik esetleg nem értenék ezt, ez gyakorlatilag arról szól, hogy volt egy olyan verziója az MNB-törvénynek, ami sok más országhoz hasonlóan megnyitná azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer bizonytalanságainak szabályozására a Magyar Nemzeti Bank, illetve annak elnöke rendeletalkotási jogot kapjon. Az én meggyőződésem szerint egyébként - és azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez személyes vélemény - a makroprudenciális szabályozásra szükség van; ugye, ez jelenleg a magyar jogrendszerben egy szétosztott feladat, részben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, részben a kormánynál, részben a Magyar Nemzeti Banknál található. A makroprudenciális szabályozás jogkörének egyértelművé tétele az én meggyőződésem szerint segítené a Magyar Nemzeti Bank működését, illetve a monetáris politikát is a jövőben.

Ehhez azonban akkor már érdemes megfontolni, hogy a makro- és mikroprudenciális kérdések szabályozását is tartsuk egy helyen, azokhoz az országokhoz hasonlóan, amely országok pontosan a pénzügyi problémáik miatt egyébként megtették azokat a lépéseket, hogy a pénzügyi szervezetek felügyeletére vonatkozó szabályozást és a monetáris politikára vonatkozó szabályozást egy intézménybe vonták össze. Ezt tette Írország, ezt tette Olaszország is, éppen ezért a Fidesz képviselőcsoportja igencsak megfontolandónak tartja, hogy az alkotmányügyi bizottságnak azt a módosítóját, amely az átmeneti törvényhez benyújtásra került, támogassuk. Ez természetesen csak egy lehetőséget nyit meg, ezzel a lehetőséggel az Országgyűlésnek kell eldöntenie, hogy mikor kíván élni.

Ezt a lehetőséget egyébként, jelezném, a Nemzetközi Valutaalap is támogatta egy 2009-es tanulmányában; ezt akár meg is tudom mutatni a képviselőtársaimnak, angolul is, magyarul is, ki milyen formában kíváncsi rá, itt található nálam éppenséggel az iPaden. Ebben elég világosan és egyértelműen leírják, hogy ők is a maguk részéről egy ilyen lehetőséget támogathatónak látnak. Azt gondolom, hogy éppen ezért ezt érdemes megfontolnia majd az Országgyűlésnek, és önmagában azért, hogy egyébként az Országgyűlés előtt ma önmagában csak a jegybankról szóló törvényjavaslat van, a kettő között nincsen semmilyen ellentmondás, főleg akkor, ha az Országgyűlés tudja azt támogatni - én ezt módosító indítványként be is fogom adni -, hogy a makroprudenciális jogkörökre vonatkozó szabályozás egyébként bekerüljön az MNB feladatai közé. Mondhatnánk azt, hogy ez lenne az első olyan lépés vagy átmenet, amely lehetővé teszi a pénzügyi közvetítő rendszer feladatainak és a monetáris politikai feladatoknak az együttes, egy intézmény körében történő szabályozását.

Ez egyébként - még egyszer szeretném jelezni önöknek - alapvetően nemzetközi tendencia; ha jól olvastam, ezt még a nemzetközi szakértők is, akik kritikus véleményeket fogalmaznak meg, még azok is elismerik ebben a formában, hogy ez egy olyan nemzetközi tendencia, ami mellett egyébként az én meggyőződésem szerint is érdemes kiállni. Nem véletlen, hogy ilyen módosító indítvánnyal a vita során élni fogok, és kérni fogom mind a saját frakcióm, mind pedig értelemszerűen e téren a kormány támogatását. Meggyőződésem szerint itt a törvényjavaslatban érdemes lenne visszamenni ahhoz a verzióhoz, amit egyébként az Európai Központi Bank is megismert, véleményezett, és a véleményében még támogatott is.

A gazdasági bizottság mai ülésén részletes tájékoztatást kértünk a kormánytól, hogy dolgozza fel az Európai Központi Bank megérkezett véleményét. Az Európai Központi Bank véleményének ismeretében kívánjuk eldönteni, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket ebből a véleményből figyelembe fogunk venni. Az én tudomásom szerint ebben a véleményben nem szerepel olyan kérdés, amely az uniós csatlakozási szerződésnek vagy uniós jogszabálynak a megsértésére utalna - ugye, ez az, ami esetleg módosítási kötelezettséget vezet le az Országgyűlés számára; a többi csupán vélemény, mely véleménynek a figyelembevételére van lehetősége az Országgyűlésnek, meg el is utasíthatja azt. Első ránézésre, amit ebből az időközben megérkezett EKB-véleményből látni lehet, az én meggyőződésem szerint van mód arra, hogy ezek közül a vélemények közül többet is figyelembe vegyünk, és akár többségi, akár kormányálláspontként itt a Házban megjelenítsünk, tehát több ponton az EKB által megküldött észrevételeket az én meggyőződésem szerint be lehet és egyébként be is kell emelni a parlament előtt fekvő nemzeti banki törvénytervezetbe.

Szeretném azt elmondani önöknek, hogy az én meggyőződésem szerint mindenben megfelelt a kormány eljárása azoknak az eljárási rendeknek, amelyeket ilyenkor a nemzetközi egyeztetési kötelezettség előír: kiküldte a törvényjavaslatnak a megfelelő verzióját az Európai Központi Bankhoz, az Európai Központi Bank több mint 30 napot kapott a vélemény kialakítására. Ugye nem az az elvárás, hogy egyébként a vélemény ismeretében nyújtsa be a kormány a törvényt, hanem az az elvárás, hogy az Országgyűlés eljárási rendje során legyen lehetőség arra, hogy az Országgyűlés még a döntésénél figyelembe tudja venni az EKB véleményét. Tekintettel arra, hogy az EKB véleménye már itt van, és most éppen az általános vitát kezdjük el, bőséggel van ideje arra az Országgyűlésnek, hogy akár a kormány előterjesztése alapján vagy egyébként figyelembe tudja venni az EKB véleményét. A jövő héten még például a bizottsági üléseken bizottsági módosítók formájában is tudjuk ezt a helyzetet kezelni. Tehát én azt gondolom, hogy éppen ezért kellő időben kezdődött meg a törvényjavaslat tárgyalása, és van mód arra, hogy itt az Európai Központi Bank véleményét is ezek közé be tudjuk építeni.

Szeretnék azokra a kritikákra előre reagálni, amelyek nagyon sok képviselőtársamtól ellenzéki oldalról elhangzottak. Itt kétféle típusú kritika van. Az egyik oldalról jelezném, hogy nálunk, a gazdasági bizottság ülésén gyakorlatilag egyhangúlag támogatták a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, tehát a Jobbik képviselőcsoportjának jelen lévő képviselői is megszavazták azt a kormánypárti képviselők mellett. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy a törvényt is meg fogják szavazni; ez azt jelenti, hogy ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találták. MSZP-s és LMP-s képviselők nem voltak jelen a bizottság ülésén, így hivatalos bizottsági álláspontjukat nem ismerhetem, de a sajtóban elhangzottak alapján nagyjából tudom, hogy mi a véleményük.

(13.20)

És ennek alapján azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy ama két ellenzéki vélemény közül, melyekből az egyik - és itt a Jobbik képviselőcsoportjára utalok - gyakorlatilag azt mondja, hogy a jegybank ebből a szempontból túlzott függetlenséget élvez, és jobban összhangot kell teremteni a jegybank és a kormány gazdaságpolitikája között, s ezt akár az intézményi függetlenség gyengítésével lehessen elérni, ezzel a gazdasági bizottságban elhangzott véleménnyel mi nem tudunk egyetérteni.

Mi azt gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank intézményi függetlenségének megteremtése, és ezért van az, hogy sarkalatos törvény szól az MNB-ről, az egyébként fontos. Az, hogy hogyan teremtődjön meg az összhang, az egy másik kérdés. Az összhang megteremtése tekintetében nem véletlenül hangsúlyozzuk azt, hogy egyébként benne van a Nemzeti Bankról szóló törvényben, hogy nemcsak kizárólag a pénzromlás, tehát az infláció az egyetlen szempont, ami a Magyar Nemzeti Bank működésének feltételeit meghatározza. Ott ott van az is, hogy egyébként mérlegelni kell a gazdaság általános helyzetét, és ebben konzultáció és együttműködés kell hogy legyen a mindenkori kormányzattal. A törvény az én véleményem szerint itt abban előrelépést tesz, hogy azokban a kérdésekben, melyekben legtöbbször surlódás volt, mert nem volt egyértelmű, hogy hogyan kell információcserét lebonyolítani, ezeket most szabályozza. Tehát kimondja, hogy hogyan kell a Magyar Nemzeti Banknak információt adni arról, hogy például mi történik a devizatartalékokkal, mit használ fel interveniálásra, mennyit tett, és így tovább, megfelelő, bizalmas formában, de rendszerezi ennek a tájékoztatásnak a lehetőségét. Ez szerintem a mindenkori kormány számára fontos dolog, mert innen jól lehet látni, hogy milyen devizapiaci folyamatok zajlanak, és annak érdekében esetleg a kormánynak még milyen lépéseket kell máshol, a gazdaságpolitika más területén megfontolni.

Ez szabályozottabbá válik, ugyanakkor az intézményi függetlenség erősödik. És én itt szeretném kiemelni, hogy ebből a szempontból azzal a másik véleménnyel, amely azt mondja, hogy itt minden lépés csak arra szolgál, hogy hogyan szűnik meg a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, azért nem tudok egyetérteni, mert azt gondolom, hogy itt elindul pontosan egy olyan folyamat, ami a jövőben a monetáris tanács számára például lehetővé teszi azt, hogy sokkal több átmenettel és egyébként kiérleltebben tudjon úgy álláspontokat kialakítani, hogy egyfajta folytonosság lesz a monetáris tanács működésében. Ez meglett volna. Jelezném tisztelt MSZP képviselőtársaimnak, hogy pontosan ők voltak azok, akik ezt felrúgták akkor, amikor megszüntették azt a régi állapotot, ami a monetáris tanácsban mindig működött, hogy egyébként a tagok mandátumai különböző időpontokban jártak le. Ezt azért, mert Gyurcsány Ferenc annak idején nem értett egyet az Magyar Nemzeti Bank működésével, az MNB akkori monetáris politikájával, ezért megváltoztatta a monetáris tanács összetételét, ezért fordult elő az a helyzet, hogy egyszerre négy monetáristanács-tag mandátuma járt le ennek az évnek az elején, és az Országgyűlésnek új monetáristanács-tagokat kellett választani, illetve jelölnie a monetáris tanácsba.

Így ma az a helyzet van, hogy a korábbi törvénymódosításnak köszönhetően a monetáris tanácsban egyszerre két tömbben járnak le a mandátumok, egyszerre négy emberé, aztán azt követően megint háromé. Azt gondoljuk, hogy ez nem szerencsés. Mindenképpen kell egyfajta átmenetet biztosítani a monetáris tanács működésében, és az is helyes, hogyha egyébként ez az átmenet az MNB vezetésében is megjelenik, mert ma az a helyzet, hogy az MNB összes vezetőjének mandátuma is egyszerre jár le, semmilyen folytonosság nem lesz biztosítva a Magyar Nemzeti Bank működésében.

Ezért szerintünk helyes dolog az, hogy a törvényjavaslat azt mondja, hogy van lehetőség egy újabb MNB-alelnök és egy monetáristanács-tag jelölésére, mert ezzel kialakulhat az a helyzet, hogy egyébként egy-egy éves változók vannak abban a tekintetben, hogy hogyan járnak le mandátumok. Lehet az MNB-nek olyan alelnöke, aki a mandátumát más időpontban veszíti el, mint a többiek, így lesz jogfolytonosság a jövőben és folyamatos jogfolytonosság, amit sarkalatos törvény garantál, folyamatos jogfolytonosság lesz az MNB vezetésében.

Az, hogy most ez a helyzet éppen úgy alakul, hogy esetleg most kell kijelölni az ezzel kapcsolatos vezetőt, erre azt tudom mondani önöknek, hogy ez a világ minden demokráciájában ebből a szempontból így van. Az a kormány tesz, mondjuk, javaslatot éppen adott esetben a köztársasági elnöknek a megfelelő jegybanktanácsi vezető vagy a jegybanki vezető mandátumának betöltésére, amelyik hivatalban van. Ez így van az Amerikai Egyesült Államokban is, így van a világ más pontján is. Én ebben semmi meglepőt nem látok, ez a mindenkori kormánynak ebből a szempontból jogköre, kötelessége, lehetősége. Az előző MNB-elnököt, illetve a mostanit és annak alelnökeit ebben a formában az akkori kormány jelölése alapján választották meg, illetve jelölték a pozíciójába. A én megítélésem szerint az, hogy ez éppen most történik a mostani kormányzat alatt, ez önmagában nem is történhetne másként; itt az a fontos, hogy a jövőt illetően kialakul egy kontinuus folyamat, amelynek eredményeként nem minden jegybanki vezető mandátuma jár le egyszerre, és a monetáristanács-tagok mandátuma is három hullámban jár le. Ez pedig biztosítani fogja a monetáris politika folytonosságát, a monetáris tanácsi döntéshozatal folytonosságát. Ez egy olyan alapelv, amit egyébként a nemzetközi szervezetek szoktak figyelni, számon szoktak kérni és mindig szoktak hangsúlyozni.

Az MNB elnöke ma azt mondta, hogy erre az lenne az egyik lehetőség, ha meghosszabbítanánk a jelenlegi monetáristanács-tagok mandátumát. Ez persze egy lehetőség, de a jövőre nézve semmilyen törvényi garanciát nem biztosítana, akkor ugyanúgy összevisszaság alakulna ki. Azt gondolom, hogy itt a kiszámíthatóság jegyében kell ezt a döntést meghozni. Ha ez így van, akkor a jövőben három tömbben fog lejárni a monetáris tanács tagjainak mandátuma. Ez pontosan arra ad garanciát, hogy egyébként nagyon nehéz lesz befolyásolni a mindenkori monetáris politika mozgását, a monetáris tanács működését, mert mindig lesz benne jogfolytonosság, és mindig lesz benne később lejáró mandátum, beleértve az MNB vezetését is.

A másik ilyen sarkalatos kérdés - egy kicsit azt érzem, hogy főleg MSZP-s képviselőtársaim kicsit szégyenlősen fogalmazzák meg - a fizetések kérdése. Beszéljünk őszintén! A vita abból származik, hogy természetesen föl lehet venni azt az álláspontot, amit az EKB-tól, az Európai Központi Banktól még valamennyire el is tudok fogadni, tolerálni is tudom, hogy a jegybanki függetlenségnek az is a biztosítéka, hogy egyébként a fizetésbe senki nem szólhat bele. De azért azokban az országokban, ahol komoly gazdasági problémák vannak, ahol adott esetben pontosan emiatt a közszférában széles körű fizetési korlátokat kell elrendelni, ott azért meggondolandó, hogy akkor lehet-e ezt az elvet csak így érvényesíteni. Persze mindig az lenne a legjobb, ha ezt önkéntesen érvényesítenék magukra a mindenkori jegybanki vezetők. Ha nem teszik, akkor ehhez törvényi szabályozás szükségeltetik.

Az EKB-nak nemcsak velünk volt ilyen vitája, ezt szeretném hangsúlyozni. A román nemzeti bank esetében meghozták azt a döntést, hogy amikor Romániában 25 százalékkal csökkentették minden román közalkalmazott bérét, akkor ezzel párhuzamosan - és ezt ott egyébként a Nemzetközi Valutaalap tanácsára tették meg - ugyanilyen mértékben csökkentették a jegybanki vezetők fizetését is. Az EKB ott is kifogást emelt, és azért emelte ezt a kifogást, mert azt mondta, hogy egyébként ez nem helyes, ez sérti a jegybank függetlenségét. Lehet ezen vitázni, de ott is, azt gondolom, ha máshol bekövetkezett ez a csökkenés, akkor érdemes megfontolni, hogy ezt nem kellett-e megtenni azon a területen is. Nem a román példával akarok előhozakodni, csak jelzem, hogy azt, hogy az EKB-nak ebben a tekintetben van vitája, az a vita valamennyire természetes.

Mi a Fidesz képviselőcsoportjában komolyan vesszük, és azt gondoljuk, hogy megfontolandó, hogy itt is érvényesítsük a kormány törvényjavaslatában szereplő 2 milliós bérplafont. Azt a lehetőséget, hogy az EKB a jegybanki dolgozók fizetésére vonatkozó passzusokat, amik arról szólnak, hogy az nem lehet magasabb, mint az alelnökök fizetése - elég logikus megközelítés, hogy egy szervezet csúcsán a vezetők keressenek a legtöbbet és a beosztottak kevesebbet -, ha úgy ítéli meg az EKB, hogy ez sérti a jegybank függetlenségét, mi hajlandók vagyunk megfontolni, hogy ez ezzel kapcsolatos részletszabályokat tekintsük át. A vezetők fizetése tekintetében azonban alapvetően fontosnak tartjuk a 2 milliós bérplafont, de itt is szeretnénk megismerni az EKB pontos véleményét. A végső döntését a Fidesz képviselőcsoportja ez után fogja kialakítani, de nem hiszem, hogy képviselőtársaim a 2 milliós bérplafontól e téren eltekintenének.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetük hadd mondjam azt: az én meggyőződésem szerint az a törvényjavaslat, ami elénk került, még egy szempontból is hordoz egy nagyon fontos változást. Eddig azért többféle monetáris banki működést ismerhettünk meg a világban is, nálunk is. Amikor Simor András elnök úr elnök lett az MNB-ben, akkor erősödött a jegybankban az egyszemélyi döntéshozatal, ahhoz az időszakhoz képest, ami mondjuk, Járai Zsigmond idejét jellemezte, aki sokkal erősebben egy kollektív döntéshozatalon alapuló jegybanki működést részesített előnyben. Ezért volt az igazgatóságnak fontos szerepe a jegybank működésében és a monetáris tanácsnak is szélesebb jogköre.

(13.30)

Simor András kinevezését követően az akkori Országgyűlés módosította a törvényt, az MNB-ben centralizáltabb működés alakult ki, gyakorlatilag megszűnt az igazgatóság, vezetői értekezlet lépett a helyére, másik oldalról a monetáris tanács jogkörei is gyakorlatilag visszamentek a minimumra.

A mi alapelvünk ezzel ellentétes. Mi azt gondoljuk, hogy az olyan fontos kérdésekben, mint a monetáris politikai kérdések, nem az egyszemélyi döntés a célravezető, hanem sokkal inkább a kollektív bölcsesség. Ezért erősíti ez a törvény a monetáris tanács jogköreit, de csak az MNB alapvető feladatai tekintetében, tehát csak monetáris politikai kérdésekben. Alapvetően az összes többi kérdésben, ami a működéssel, ügyvitellel, egyebekkel kapcsolatos, ebben a tekintetben gyakorlatilag megmarad a jegybanki vezetés mozgástere és lehetősége. Itt csupán az alapvető szabályzatokat kell majd leegyeztetni az MT-vel.

Erre két lehetőség van. Az Országgyűlés itt az MNB-nek azt a véleményét, miszerint ez túl sok szabályzat módosításával jár együtt az MNB-ben, kétféleképpen veheti figyelembe. Az egyik: azt mondja, hogy egyszer üljenek le, szánjanak rá egy napot, és a monetáris tanács hozza meg azokat a döntéseket, hogy mit tart a saját hatáskörében és mit nem. Ma az a helyzet, hogy bármit a saját hatáskörébe vonhat. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy minden a hatáskörében van, de ebből bármit leadhat. Ez nyilvánvalóan gyakorlatilag ugyanazt a helyzetet eredményezheti, csak az egyik esetben tételesen neki kell eldöntenie, hogy mit von a hatáskörébe, a másikban pedig végig kell néznie a tételes listát, és ki kell jelölnie, hogy azok közül a hatáskörök közül miket ad ki. Szerintem ez nem egy hatalmas, lényegi kérdés. Meg lehet fontolni ezt a működési elvet is, azt a működési elvet is.

A másik lehetőség természetesen az, hogy az Országgyűlés ebből a szempontból azt mondja, megpróbálja kicsit precízebbé tenni ezt a feladatelhatárolást. Ennek megvan az a veszélye, hogy akkor lehetnek olyan monetáris politikai feladatok, amelyekről egyszemélyi döntés születik. Én a magam részéről - hogy egy példát is mondjak - nem tartom helyesnek, hogy a tartalékszabályozás tekintetében egyszemélyi döntés születik ma a Magyar Nemzeti Bankban. Az, hogy a tartalék hogyan néz ki, mi a mértéke, azon belül fizetünk-e rá kamatot, és ha igen, akkor mennyit, ez egy olyan fontos monetáris politikai kérdés, amiben kell hogy legyen a monetáris tanácsnak hatásköre. Éppen ezért nem véletlenül mondjuk azt, hogy az MT az alapvető monetáris politikai kérdésekben jusson hatáskörhöz és ezt a hatáskörét a döntéseiben érvényesíteni is tudja.

S hogy mondjak önöknek egy olyan elemet, amelyben bizonyos értelemben még erősödik is a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, az pont a Magyar Nemzeti Bank eredményével kapcsolatos elszámolás. E tekintetben az a helyzet, hogy a Magyar Nemzeti Bank mennyi támogatást kapott az államtól vagy hogyan állapították meg az eredményét, azt a nemzetgazdasági miniszterrel mint tulajdonossal összhangban teremtette meg, vagy a mindenkori pénzügyminiszterrel. Ez egyfajta befolyásolási lehetőség volt a mindenkori pénzügyi kormányzat tekintetében. Ma a törvényt úgy módosítjuk, hogy az MNB gyakorlatilag maga állapítja meg az eredményét, amit a nemzetgazdasági miniszter mint a tulajdonos képviselője ebben a formában elfogad. Ez egy olyan változás, amely csökkenti a befolyásolás lehetőségét, a jegybank függetlenségét pedig erősíti. Mi kitartanánk e mellett a döntés és lépés mellett, de kérem, hogy beszéljünk már ezekről is, mert úgy látom, hogy képviselőtársaink ezeket hajlamosak elfelejteni.

Végezetül hadd mondjam el, a Magyar Nemzeti Bank elnökének van egy olyan szerepe, amit más törvény biztosít és garantál. Ebben a törvényben az összhangot kell megteremteni. A Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke a Költségvetési Tanács fontos tagja. A Költségvetési Tanács pedig az alkotmányban szereplő adósságkorlát tekintetében egyfajta költségvetési alkotmánybíróságként működik. Ő mondja ki, hogy a költségvetés elfogadható-e az adósság szempontjából, vagy nem fogadható el. Ebben perdöntő véleménye van. Ez a vélemény az eddigiekhez képest azért erős, mert szavazati jogával ezt akár egy vétóban is kifejtheti. Éppen ezért összhangba hozzuk a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt a Költségvetési Tanácsra vonatkozó szabályokkal, és azt mondjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank költségvetéssel kapcsolatos álláspontját az MNB elnöke a Költségvetési Tanács ülésén jeleníti meg, ott ez a szavazatában is tükröződik, és ott mondja ki, hogy elfogadhatónak tartja vagy nem tartja elfogadhatónak a költségvetési törvényjavaslatot.

Véleményem szerint ez erősíti az MNB szerepét a fiskális folyamatok ellenőrzésében is. Abban erősíti, hogy monetáris oldalról - az államadósság mindenkori alakulása az infláció szempontjából sem mindegy - kifejtheti az MNB az álláspontját, érvelhet, sőt ezt akár egy döntés, egy szavazat formájában is megjelenítheti. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból erre a lépésre szükség van, tehát jó, hogy ez az összhang a Költségvetési Tanács és az MNB-ről szóló sarkalatos törvény között megteremtődik.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy lehet sok mindennel vitatkozni az MNB-törvény kapcsán, egyvalami azonban egészen biztos: ha ez a törvény elfogadásra kerül, a jövőben, pontosan a sarkalatos erejénél fogva, hordoz arra garanciákat, hogy a következő évtizedekre hosszú távon is megteremti a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét, s nem tud beleszólni majd a mindenkori kormány abba, hogy az MNB éppen hogyan működik, mert sokkal kevesebb lehetősége lesz befolyásolni a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, mint most. Ma ezt az Országgyűlés többsége bármikor megteheti, de a jövőben erre csak lényegesen korlátozottabb lehetősége lesz. Talán ez az intézményi biztosíték egyik legfontosabb garanciája. Éppen ezért kérem önöket, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényben legyenek sarkalatos részek, és ha lehet, nagy számban, s ezt az Országgyűlés erős többsége, ha lehet, az ellenzéki frakciók is támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Balczó alelnök úrtól átvettem az ülés vezetését.

A vezérszónoki körben a következő hozzászóló Veres János képviselő úr, MSZP, ugyancsak 30 perces időkeretben.

DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat kapcsán természetesen nekem is érintenem kell azt, amilyen körülmények között az Országgyűlés tárgyalja ezt a javaslatot. A körülmény, hogy úgy mondjam, nem szívderítő. Olyan helyzetben tárgyalja az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot, amely helyzetben a magyar kormány egy kezdeményezést tett az Európai Unió és az IMF felé, majd ezen kezdeményezés tartalmáról többféle nyilatkozat hangzik el a kormánytagok, a kormányfő részéről, ezek a nyilatkozatok ellentmondanak egymásnak, majd ezen a héten meglepetésszerűen beterjesztik a jegybanktörvény átírására vonatkozó indítványt az Országgyűlés elé, és ezt rohammunkában, úgy fogalmazok, hogy a képviselők számára meglepetésszerűen - hiszen tegnap egy bizottsági napirendi javaslatból tudtuk meg, hogy mire készül a kormánytöbbség, amely nem méltatta az ellenzéki frakciókat arra, hogy erről érdemben tárgyalt volna, javaslatot tett volna - napirendre vette, ma megtárgyalja általános vitában a törvényjavaslatot, lezárja az általános vitát, majd pedig jövő héten hétfőn már szavazás lesz a szakbizottságban a módosító indítványokról, hétfőn este vélhetőleg a részletes vitára is sor kerül, majd pedig az országgyűlési többség 23-án zárószavazással elfogadja a benyújtott javaslatot.

Azért izgalmas ez, mert ebbe a menetrendbe semmiképpen nem fér bele az, hogy érdemi konzultáció folyjon az arra hivatott szereplőkkel a törvényjavaslat tartalmáról. Nem fér bele, hiszen az ország kötelezettségeként vállalt konzultáció az Európai Központi Bankkal nem arról a szövegről történt, ami be van nyújtva az Országgyűléshez. Érdekes módon Rogán képviselő úr a vezérszónoklatában azt mondta, ő úgy gondolja, a makroprudenciális szabályokat a benyújtott javaslat kibővítéseként még be kell venni ebbe az előterjesztésbe. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon milyen javaslatot fognak majd előterjeszteni. Az ellenzék számára nem ismertek azok a javaslatok, amelyek kormányoldalról megfogalmazódtak. Az Európai Központi Bankhoz láthatóan egy más tartalmú törvényjavaslatot küldtek ki, hiszen az Európai Központi Bank igen nagy terjedelemben véleményez olyan részeket is a javaslatból, amelyek az Országgyűléshez benyújtott indítványban nem szerepelnek. Ebből következően tehát érdekes helyzet alakult ki.

De érdekes a helyzet abból a szempontból is, hogy a törvényjavaslat ilyen módon történő benyújtását a nemzetközi szervezetek kifejezetten barátságtalan és szükségtelen lépésnek tekintették. Az ilyen módon való tárgyalását pedig - most már tudjuk - szakítópróbának is tekintették a nemzetközi szervezetek. Amikor a törvényjavaslat időkeretes tárgyalásáról volt szó, akkor még nem ismertük azt az információt, amit most már tudunk, hogy a tegnapi sikertelen tárgyalás következtében az Európai Bizottság illetékes biztosa, a Bizottság alelnöke utasította az európai tárgyaló partnereket, hogy hagyják el Budapestet, hogy utazzanak el innen, hiszen olyan módon viszonyult hozzá a magyar kormány ehhez a tárgyaláshoz, ami sértő volt az európai partnereknek, ebből következően úgy gondolom, hogy a kormány ismét óriási hibát követett el, és szerintem megbocsáthatatlan az, amilyen módon kezelik ezt a kérdést.

Ha azt a menetrendet követi a kormánytöbbség, amit ma elfogadott, akkor ennek az lesz a következménye, hogy egy, a nemzetközi szervezetek által nem megfelelőnek ítélt törvényt fognak elfogadni, egy, a nemzetközi szervezetek által nem megfelelő módon, nem megfelelő konzultációban megbeszélt törvényjavaslatot fognak majd elfogadni törvénnyé, és nagy valószínűséggel borítékolható az is, hogy ennek eredményeképpen nem fognak tudni megállapodni az Európai Unióval és az IMF-fel a Magyarország számára egyébként szükséges tartalmú megállapodásról.

(13.40)

Ez a kormány felelősségét jelenti, pontosabban a kormány felelőtlenségét jelenti ebben az esetben, és rendkívüli mértékben sajnáljuk mi a magunk részéről ellenzékből, hogy nem veszi fel, nem veszi magára a kormány, a kormánypárti képviselők azt a felelősséget, amit ebben a helyzetben e tekintetben mindenképpen meg kellene érteniük, és változtatni kellene azon a stíluson, azon a módszeren, amilyen módszerrel ezt a törvényjavaslatot át akarják erőltetni, erőszakolni az Országgyűlésen.

Sajnos nem úgy van, ahogy Rogán képviselő úr elmondta, hogy az Európai Központi Banknak érdemi észrevételei ne lennének e benyújtott javaslat kapcsán, ugyanis nagyon sok érdemi észrevétele van a nyilvánosságra került véleményben is. Mindenképpen hangsúlyoznám azt, hogy a benyújtott javaslatnak az a része, hogy a monetáris tanácshoz telepít át jogokat vagy erősít jogokat, csökkentve ezzel az ügyvezetés, illetve a bankelnök jogosítványait, az természetesen ízlésválasztás is lehetne abban az esetben, ha nem előzte volna meg az elmúlt hónapokban néhány olyan konfliktus ezt a helyzetet, amely konfliktusok alapján okkal és alappal lehet azt mondani véleményként, hogy ez a törvényjavaslat azért született meg ilyen tartalommal, mert a kormány ütni akarja a jegybankelnököt; azért született meg ilyen tartalommal, mert a kormány büntetni akarja a jegybankelnököt azért, mert a jegybankelnök a nyilvánosság előtt is vállalta azt a véleményét, hogy a 2012-es költségvetés nem megalapozott, nem megfelelően előkészített, és ezért bizonytalan alapokra épített költségvetést terjeszt a kormány az Országgyűlés elé.

Az élet igazolta a jegybankelnök állításait, hiszen a kormány mára már belátta azt, hogy minimum két makroparaméter tekintetében a jövő évi költségvetést módosítani kell, és ezen két makroparaméter módosításával... - ugye tegnap óta tudjuk, hogy mintegy 320 milliárd forint az a korrekció, amelyet a kormány szerint végre kell hajtani még a költségvetés elfogadása előtt a költségvetésen, ugye eléggé sajátságos az is, hogy úgy tűnik, hogy a kormánypárti frakciók inkább a házszabály-módosítást választják mint eljárási rend, semmint azt, hogy az ellenzéki frakciókkal egyeztetnének arról, hogy ebben az esetben a Házszabálytól való eltéréshez a támogatást megkaphatják-e vagy sem. Szeretném mondani, hogy itt egy komoly tárgyalás esetén a magunk részéről erről készek lennénk tárgyalni. Ebből következően nem egy áterőltetett házszabály-módosításról kellene a jövő héten majd valami egészen speciális eljárásban végigvinni a költségvetés szükségszerű módosítását.

Nagyon vitatható az a pont, amelyről Rogán képviselő úr a maga természetességében beszélt, és az ellenzéki képviselők ezen véleményét szinte meg sem hallja, hogy gyakorlatilag most úgy kerül a törvénybe egy harmadik alelnök kinevezésének az úgymond lehetősége, hogy mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy komiszár odaküldésének a feltételeit kívánja a harmadik alelnök kinevezési lehetőségével megteremteni. Ráadásul eléggé furcsa módon az önök által, mármint a parlamenti többség által nem régebben, mint egy éve választott jelölési és választási módot is felrúgják ezekben az esetekben, hiszen most már úgy gondolják, hogy az önök által preferált "parlamenti bizottság javasol, parlament választ" eljárással szemben a monetáris tanács tagjainak a továbbiakban nem ez a választási módja, hanem az a választási módja, hogy a miniszterelnök javasol, a köztársasági elnök kinevez.

Úgy gondolják, hogy nyilvánvalóan nagyobb összhangot tudnak teremteni a miniszterelnök és a köztársasági elnök között. Látjuk az elmúlt időszakban, az elmúlt hónapokban, hogy a köztársasági elnök nem jelentett semmifajta korlátot a miniszterelnök szándékainak megvalósításánál, ezért minden olyan javaslatot, amit kapott a miniszterelnöktől vagy a Fidesz frakcióvezetőjétől, aláírt, javaslatba hozott, elfogadott, szentesített, ilyen értelemben semmifajta korlátja nincs a hatalomgyakorlásnak az önök esetében. Mi legalábbis vitatjuk azt, hogy mindenfajta indoklás nélkül indokolt vagy szükségszerű-e változtatni azon a kinevezési módon, amelyet önök fogadtak el egy évvel ezelőtt. Meggyőződésünk szerint legalább lett volna értelme erről egymás között beszélni, és lett volna vagy kellett volna egyáltalán vitalehetőséget teremteni arra, hogy ezt a fajta elmúlt évben alkalmazott eljárást, pontosabban elmúlt egy évben alkalmazott eljárást meg kell-e változtatni, avagy változatlanul kell hagyni a továbbiakban.

Sajátságos az is, ahogyan a monetáris tanácsnak, immáron egy természetesen más többségű monetáris tanácsnak megadja azt a lehetőséget, hogy az alelnökök közül egyet kiemelt alelnökké tegyen, a monetáris tanács alelnökévé válassza, majd pedig a feladatkörök megosztásánál immáron elveszi a jegybankelnök jogosítványát arra, hogy az alelnökök feladatköreit meghatározza, a monetáris tanács jogkörébe írja át a törvényjavaslat az alelnökök közötti feladatmegosztás meghatározását. Ez is nyilvánvalóan azt erősíti, hogy itt nem másról van szó, mint egy olyan személy odaküldéséről a jegybankba, aki majd a kormány szándékait nagy hatékonysággal igyekszik végrehajtani a monetáris politika területén is.

Erős vitában vagyunk azzal az állásponttal, amely itt megfogalmazódott a mai napon is már az Országgyűlésben, nevezetesen, hogy a kormánynak nagyobb jogkört, nagyobb lehetőséget kellene biztosítani a monetáris politikai döntések meghozatalában. Meggyőződésünk szerint, ahogyan azt az európai uniós jogrend tartalmazza, a fiskális politikában a kormánynak van döntési jogköre, felelőssége és lehetősége, a monetáris politikát pedig egy kormánytól független szervezet, a nemzeti bankok egyes országokban irányítják, hozzák meg a döntéseket. Meggyőződésem szerint ez a szétválasztás indokolt, szükségszerű, és Magyarországon fenntartandó és erősítendő, nem pedig megszüntetendő vagy éppen összemosandó a kormány döntési lehetőségeivel.

Kifejezetten helytelennek és rossznak tartjuk a törvényjavaslat azon megfogalmazásait, amelyek a jegybankelnöknek a monetáris tanács vezetőjeként a Költségvetési Tanácsban betöltött feladatköréhez kapcsolódnak. Láthatóan itt is egy kicsinyes bosszúról van szó, egy kicsinyes bosszú vezette a javaslat megfogalmazóit, amikor is azt fogalmazzák meg, hogy a jegybankelnöknek a továbbiakban nem lehetősége sem a parlament előtt, mármint a parlament plenáris fóruma előtt, sem pedig a parlament bizottságaiban a költségvetéssel kapcsolatos véleményét elmondani, ismertetni és formálni. Ez a javaslat azt tartalmazza, hogy a jegybankelnöknek egyetlenegy kötelessége van, és nem pedig lehetősége, ez a kötelezettség pedig úgy szól, hogy az éves költségvetéssel kapcsolatos álláspontját a Költségvetési Tanácsban köteles képviselni, mármint nem a saját álláspontját, hanem a monetáris tanács álláspontját.

Ez a megfogalmazás, amely jelenleg a törvényjavaslatban szerepel, egyben korlátozza is a jegybankelnök mozgásterét, két tekintetben is korlátozza. Korlátozza a tekintetben, hogy mennyiben képviselhet saját álláspontot ezekben a kérdésekben, mármint a költségvetéssel kapcsolatos kérdésekben, és korlátozza a tekintetben is, hogy hol képviselheti ezt az álláspontot. Ez a mostani megfogalmazás vagy szándékkal, vagy szándék nélkül - de nincs okom feltételezni, hogy szándék nélküli lenne a megfogalmazás, azt gondolom, hogy sokkal inkább szándékosan van így megfogalmazva - azt tartalmazza, hogy csak és kizárólag a Költségvetési Tanács ülésein képviselhet ilyen álláspontot a jegybank elnöke, azaz kizárja azt a lehetőségét a továbbiakban a törvény elfogadását követően, hogy a jegybankelnök a parlament illetékes bizottságának ülésén álláspontját ismertesse, a vitában részt vegyen, az esetlegesen megfogalmazódó kételyek vagy fenntartások megválaszolásában vagy eloszlatásában a saját érvelésével részt vehessen.

Ez azt jelenti, hogy egy olyan szereplővé degradálja a jegybankelnököt, aki egy zárt teremben elmondhatja a monetáris tanácsban kialakult álláspontot, azonban saját álláspontot, saját véleményt a nyilvánosság előtt ebben a kérdésben nem képviselhetne. Ez mindenképpen csorbítja a jegybankelnök függetlenségét, és mindenképpen csorbítja a bank függetlenségét is, hozzá kell tennem. Éppen ezért ez a gondolkodás, ez az irány, ez a módosítási irány semmiként nem fogadható el számunkra.

A jövedelmi viszonyokat illetően, kényes kérdésről lévén szó, de eléggé furcsa helyzet alakult ki. A példák elhangzottak arra vonatkozóan, hogy Romániában és máshol hogyan csökkentek jövedelmek. Az én ismereteim szerint a Romániában bekövetkezett jövedelemcsökkenés megbeszélve történt a jegybanki vezetéssel. Isărescu elnök úr ebben a helyzetben, ami Romániában akkor volt, elfogadta és kezdeményezője volt ennek a fajta jövedelemcsökkentésnek. Itt, Magyarországon nem ez történt, hanem Magyarországon ki lett mondva valami, hogy ennek így kell lennie.

(13.50)

Csak emlékeztetem a jelenlévőket, hogy a jegybank vezetőinek jövedelmére vonatkozó szabályt annak idején Járai Zsigmond saját maga írta pénzügyminiszterként abba a jegybanktörvénybe, amelyet ő mint majdani jegybanki elnök pénzügyminiszterként terjesztett az Országgyűlés elé, és az ő minisztersége alatt fogadott el az Országgyűlés, majd pedig jegybankelnökként immáron a törvény hatályánál fogva állapította meg saját maga jövedelmét.

Ezt követően nem nyúlt senki a jövedelem meghatározásához, a Járai Zsigmond által megfogalmazott és elfogadott jövedelemmegállapítás volt érvényes a jegybank vezetőire, illetve a jegybankon kialakult jövedelemmegosztásra is. Majd a Fidesz-kormány időszakában volt egy kezdeményezés arra nézve, hogy - nem konzultálva a jegybankkal, és ilyen értelemben sértve a jegybank függetlenséget - csökkenjenek a vezetők jövedelmei. Itt a következő kezdeményezés most arról szól, hogy ne csak a jegybank választott vezetőinek a jövedelme csökkenjen, hanem csökkenjen a jegybanknál dolgozók jövedelme is, ha az véletlenül magasabb volt, mint a jegybank vezetőinek jövedelmének valamennyi százaléka.

Természetesen az Európai Központi Bank ezt szóvá tette véleményében, és ezt alkalmatlannak ítéli arra a célra, hogy ilyen módon beavatkozzon a kormányzat, a kormánytöbbség a jegybank jövedelmeinek a befolyásolására. Meggyőződésem szerint a választott módszer teljesen helytelen, már csak azért is, mert ráadásul még nem is következetesek a jogszabály alkotói, hiszen a jegybank vezetőinél, a jegybank alkalmazottainál egy viszonyszámot vesznek figyelembe a 2 millió forintos jövedelmi korlát figyelembevételével, ugyanakkor pedig ugyanebben a törvényjavaslatban az immáron számukra úgy látszik fontosabb Járai Zsigmond - mint felügyelőbizottsági elnök esetében - nem viszonyszámot vesznek figyelembe, hanem fix összegben határozzák meg az ő havi jövedelmét, valamint a felügyelőbizottság többi tagjának a jövedelmét is fix összegben határozzák meg.

Csak felhívom a figyelmüket, hogy miután itt annyiszor elhangzott, hogy a sarkalatos törvény volta e törvényjavaslatnak majd azt fogja biztosítani, hogy hosszú távon nem lehet hozzányúlni, ez azt is fogja jelenteni, hogy a fix összegben meghatározott jövedelmekhez nagy valószínűséggel hosszú távon majd nem lehet hozzányúlni. Azaz például az inflációt, de például bármilyen más változást a környezetben sem fog követni a felügyelőbizottság vezetőjének, a felügyelőbizottság tagjainak az ilyen módon kétharmados törvényben meghatározott jövedelme. Azt gondolom tehát, hogy a követett modell is helytelen, amit ebben a pontban önök a javaslat megfogalmazásakor tettek. Én itt mindenféleképpen módosítást tartok indokoltnak, szükségszerűnek annak érdekében, hogy a változó körülményekhez rugalmasan vagy kellő rugalmassággal tudjon alkalmazkodni majd a törvényjavaslatnak ez a pontja is.

Szeretnék néhány bekezdést felolvasni az Európai Központi Bank véleményéből, azt igazolván, hogy nemcsak egy vagy két ponton kell módosítani az Európai Központi Bank álláspontja alapján a benyújtott javaslatot, hanem sokkal több ponton kell módosítani ezt a bizonyos javaslatot.

Az Európai Központi Bank a stabil intézményi keretrendszer szükségességét indokolja több ponton keresztül, megint megemlítve azt, hogy a korábbi MNB-törvénymódosításokat is túlságosan gyakorinak tartotta az Európai Központi Bank, az elmúlt másfél év módosításait is túlságosan gyakorinak tartva.

Az EKB értelmezése szerint az MNB-törvény átdolgozását az új alkotmányos keret indokolja, és üdvözölné - mármint az EKB - az átdolgozás olyan végrehajtását, amelynek eredményeképpen létrejön a magyarországi központi banki tevékenység hosszú távú, szilárd alapja. Ezt nem tekinti hosszú távú, szilárd alapnak, ami itt most be van nyújtva, ebből következően ezen jelentős módosításokat kell véghezvinni annak érdekében, hogy ez hosszú távú, szilárd alapnak legyen tekinthető.

Azt is mondja az EKB jelentése, hogy a 2006. decemberi és 2010. májusi konvergenciajelentésben szereplő egyes, a Központi Bankkal és a monetáris finanszírozás tilalmával kapcsolatos kérdések továbbra sem nyertek rendezést ebben a most benyújtott javaslatban, noha ezt már a 2010-es jelentésben kifejezetten szükségesnek és indokoltnak tartotta. Ráadásul azért is tartom problémásnak ezt a pontot, mert ha ez most nem kerül be az indítványba, és nem kerül be az elfogadott törvénybe, akkor - sarkalatos törvény volta okán - nem tudom megmondani, hogy mikor fog majd tudni olyan többség kialakulni, amely ezt a módosítást az elfogadandó törvényen végre fogja tudni hajtani.

Most egy olyan ponthoz érünk, amelyben hangsúlyoznám azt, hogy itt egy nagyon intelligens módon megfogalmazott, de nagyon kemény kritika következik az Európai Központi Bank részéről. Az EKB értesülései szerint a törvényjavaslat kormány elé terjesztett változata lényeges módosításokat tartalmaz az EKB-hoz benyújtott változathoz képest, különösen makroprudenciális és javadalmazási szakpolitikai kérdések terén. Az EKB megerősíti azon álláspontját, miszerint újra konzultációt kell vele folytatni, amennyiben az EKB véleménye elfogadása előtt a törvényjavaslat szövegének lényeges módosításait javasolják.

Meggyőződésem: tehát nem alkalmas az önök által elfogadott, megszavazott menetrend arra, hogy ezt a fajta konzultációt lefolytassák. Hiszen ma este fog befejeződni - ma, péntek este lesz a vita, amikor befejeződik -, ezt követően hétvége, majd nem tudom, önök szombaton, vasárnap milyen módon tudnak konzultálni az EKB-val, nyilvánvalóan semmilyen módon nem fognak tudni. Hétfőn a módosító indítványokról való szavazás, és hétfőn vélhetőleg a részletes vitával lezárul az a szakasz, amikor érdemben módosító indítványokat lehet benyújtani a törvényjavaslathoz.

Úgy gondolom tehát, hogy kifejezetten komolytalanra veszik, kifejezetten nem akarják, hogy az Európai Központi Bank megismerje azt a folyamatot - és abban a folyamatban is véleményt tudjon mondani -, amely a törvényjavaslat tárgyalása során az elképzelhető módosításokat fogja majdan jelenteni.

Azt is mondja az EKB, hogy nagyra értékelné, ha a Nemzetgazdasági Minisztérium a jövőben megfelelően tiszteletben tartaná az EKB-val szembeni konzultációs kötelezettségét. Ugye, ez egy nagyon kulturált módon megfogalmazott feddés, lévén, hogy az EKB megállapítja ezzel a bekezdéssel azt is, hogy nem találta megfelelőnek az eddigi időszakban a konzultációs kötelezettségek teljesítését.

Vitatja az EKB azt is, hogy milyen módon, miért van szükség az alelnökök számának növelésére, a monetáris tanács tagjai számának növelésére. Vitatja azt is, hogy az összeférhetetlenségi szabályban meghatározott munkavállalói jogviszonyok ügyében megfelelő-e a törvényjavaslat, és vitatja azt is, hogy ennyire rövid időn belül hatályba léptethető-e a törvény. Azt mondja a javaslat konkrétan, hogy a törvényjavaslat szerint 2012. január 1-jétől a monetáris tanács tárgyal és dönt az MNB feladataival kapcsolatos azon kérdésekről is, amelyekről korábban nem volt hatásköre dönteni.

A döntéshozatali folyamat zökkenőmentes átvételének és az MNB zavartalan működésének biztosítása érdekében az EKB üdvözölné az azzal kapcsolatos módosítások oly módon való végrehajtását, amely biztosítaná a döntéshozatal zökkenőmentes átadását a tanács részére. Egy átmeneti időszak bevezetése megfelelő lenne erre a célra. Nem mondja, hogy hány hónapos átmeneti időszak, de nyilvánvalóan nem pár napos átmeneti időszak lenne szükséges ebben az esetben. Azt teljesen komolytalan hozzáállásnak tekintem, amit Rogán képviselő úr az imént elmondott hozzászólásában, hogy üljön össze egyszer a tanács és döntse el.

Meggyőződésem szerint sokkal komolyabb kérdésekről van szó, semmint egy egyszeri tanácsülés végleges döntést tudna hozni ebben. Erre a Fidesz-KDNP-többség képes csak az Országgyűlésben, hogy pár perc vagy pár óra alatt letárgyaljon, megtárgyaljon és aztán leszavazzon bizonyos indítványokat. Volt már számos esetben példa arra, hogy hétfői napon beterjesztett indítványokról hétfőn zárószavazásra is került sor. Látszik is a selejt bosszúja, hiszen számtalanszor kellett ezen javaslatokat utólag módosítani azért, mert nem volt megfelelőképpen előkészítve, nem volt jó a szövegezése.

Kifejezetten helyteleníti ez a vélemény azt, hogy olyan kötelezettséget ír elő a benyújtott javaslat az igazgatóság ülései napirendjének megküldését illetően a kormánynak, amelyre semmi indok nincs, hiszen a kormány képviselője a monetáris tanács ülésén szavazati jog nélkül részt vesz, az igazgatósági ülésen pedig nem vesz részt. Ebből következően szükségtelen dolgot követel meg az indítvány, amikor az igazgatóság ülésének napirendjéről is írásbeli tájékoztatást írna elő a bank számára.

Az EKB véleménye kifejezetten problémásnak és kifejezetten helytelennek ítéli azt a gyakorlatot, amit követett a mostani kormány az eddigiekben, nevezetesen: a függetlenség elvének összhangban álló védelme érdekében szükséges az, hogy az MNB munkavállalóinak javadalmazására vonatkozó szabályhelyek bármely módosításánál - és ez a javaslat tartalmaz nagyon sok emberre kiterjedő módosítást - az MNB-vel szoros együttműködésben szülessen meg a döntés. Ebből következően nem tartja elfogadhatónak azt, hogy MNB-vel nem konzultálva, az MNB-vel egyet nem értve született döntés az eddigiekben, és terveznek döntést most ezen törvény elfogadása kapcsán.

(14.00)

Azt is mondja, hogy kellően figyelembe véve az MNB véleményét arról, hogy ezen jogszabály-módosítások milyen hatást gyakorolnak a feladataik ellátásához való folyamatos képességre; azt is mondja az EKB, hogy tekintettel az eddigiekre, a központi banki függetlenség alapelvének biztosítása érdekében a MNB-t ténylegesen be kell vonni a törvényjavaslat releváns részeinek megszövegezésébe. Nem elégséges tehát az, amit most önök úgy gondolnak, hogy megkérdeztük az MNB-t, mondott valami véleményt, ami nekünk tetszik, azt elfogadjuk, ami nem tetszik, azt nem fogadjuk el. Itt nagyon világosan leírja az EKB álláspontja, hogy ténylegesen be kell vonni a törvényjavaslat releváns részeinek megszövegezésébe, és nem azt mondja, hogy talán majd, valamikor, valamilyen módon érdemes velük egyeztetni. Azt gondolom, kifejezetten szerencsétlen az, ahogyan kezelik a bizottságokban is, mármint a parlamenti bizottságokban, láthatóan kormányszinten is a jegybanki vezetők véleményének kikérését, véleményük figyelembevételét és véleményük beépítését a végleges szövegezésbe.

Van ebben a véleményben azon túlmenően még néhány fontos pont, amit az eddigiekben érintettünk. Az MNB euróövezetbe történő integrációja kapcsán írja a javaslat, hogy meggyőződésük szerint itt még tovább kellene lépni a most benyújtott javaslatnál az eddigi megfogalmazásokon, és ajánlja is a törvényhozók figyelmébe ezeket a megfogalmazásokat.

Kifejezetten pontosítási javaslatot fogalmaz meg az MNB elnökének a Költségvetési Tanács tagjaként betöltött szerepére vonatkozóan, hiszen azt mondja a javaslat, hogy "az EKB megítélése szerint a törvényjavaslat az MNB-elnökének a Költségvetési Tanács tagjaként betöltött szerepére vonatkozó rendelkezései nem egyeztethetők össze a Költségvetési Tanács működéséről szóló rendelkezésekkel", és itt meghivatkozza a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi törvényt. Ebből következően a törvényjavaslat szerint az MNB elnöke képviseli az MNB-t, és pontosítani kívánja, igényli azt, hogy a törvényjavaslat ezért "módosításra szorul a Költségvetési Tanács működéséről szóló jogszabály rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenség elkerülése érdekében". A benyújtott javaslat kapcsán az EKB véleményének figyelembevételével, ugye, több mint tíz ponton szükségszerű valamilyen pontosítás vagy módosítás.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy a benyújtott javaslat tárgyalásához időzítve vagy a tárgyalásához kötődően mind a két fontos nemzetközi szervezet megszólalt, megszólalt az Európai Bizottság, és megszólalt az IMF szóvivője is. Az Európai Bizottság szóvivője a következőket mondta, a jegybanki törvény módosításával kapcsolatban aggodalmakat fogalmazott meg. Az uniós testület szerint "a magyar jegybanktörvény tervezete potenciálisan megakadályozhatja a jegybank független működését". Szó szerinti idézet volt, amit most az imént elmondtam. Miután ezt a brüsszeli Bizottság alelnöki rangú biztosának, a gazdasági és pénzügyi biztosának szóvivője mondta, ezért az a javaslatom, hogy vegye ezt komolyan a fideszes-KDNP-s többség, ugyanis ha ezt nem veszik komolyan, akkor nyilvánvalóan olyan konfliktus fog továbbgördülni az ország és az Európai Bizottság között, amelynek a végén nem tudnak önök nyerni, nincs olyan lehetőség, hogy ebben a kérdésben önök ezt a vitát megnyerjék, és ez az országnak kerül akkor sokba.

Azt mondja a Nemzetközi Valutaalap szóvivője is ezzel kapcsolatban, hogy "figyelmesen vizsgáljuk a legújabb törvényjavaslatokat, amelyek a központi bankot érintik, és a függetlenség csorbulása jelentős okot adna az aggodalomra". A függetlenség csorbulása az imént általam elmondott pontokon nyilvánvalóan föllelhető vagy megtalálható. Ő még nem nyilatkozik ebben a kérdésben értelemszerűen; azt gondolom, nem is kell, hogy nyilatkozzon, éppen elég a nyilatkozat helyett az, hogy a tárgyaló delegáció, immáron részben a jegybanktörvénnyel kapcsolatos problémák miatt, megszakította az informális tárgyalásokat itt Budapesten. Meggyőződésem szerint fontos lenne az, hogy ezt az üzenetet önök értsék, fontos lenne az, hogy vegyék ezt komolyan, és fontos lenne az, hogy a tisztességes, korrekt egyeztetést és vélemény-figyelembevételt vegyék komolyan az Európai Központi Bankkal és az Európai Bizottsággal is.

Végezetül még arra szeretnék utalni, nem a benyújtott jegybanktörvény kapcsán, hanem ami itt az alkotmányügyi bizottság által benyújtott összevonási javaslatot érinti. Mi több alkalommal megvizsgáltuk az elmúlt egy évtizedben, hogy vajon a jegybank, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az összevonása milyen előnnyel és milyen hátránnyal járna. Erről a kérdésről lehet szakmai vitát folytatni, de nem olyan módon, ahogyan ez most előkerült az Országgyűlésben, nem olyan módon, hogy szándékosan egy olyan bizottsági ülésen nyújtanak be indítványt, ami után már nincs sem a plenáris ülésnek, sem a szakmai bizottságoknak erről vitatkozni lehetőségük. Az alkotmányügyi bizottság javaslatáról ma éppen nem szavazott a Ház, de valamikor szavazni fog a Ház, olyan módon, hogy egy plenáris vitát erről a javaslatról lefolytatni már nem lehet, ahhoz módosító indítványt benyújtani nem lehet, hanem vagy elfogadja, vagy nem fogadja el az országgyűlési képviselő ezt az indítványt.

Én magam úgy gondolom, ebben a kérdésben súlyos felelősség terheli azokat, akik kitalálták, hogy ezt a módosító indítványt így kell behozni, hiszen van értelme ilyen vitát folytatni. Ma az az álláspontunk - hogy ez is egyértelmű legyen -, hogy ilyen pénzügyi helyzetben, amilyen helyzetben ma Európa, a világ és leginkább Magyarország van, egy szervezeti átalakítás nem segítené a pénzügyi stabilitást az országban, éppen ezért a szervezeti átalakítás tényéről mint lehetőségről beszélni érdemes, de most megcsinálni biztosan nem érdemes, mert ez sokkal inkább ártana az országnak, inkább rontana, semmint javítana az ország helyzetén.

A benyújtott indítványt természetesen az iménti hibák miatt ebben a formában a Szocialista Párt nem tudja támogatni. Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónoki körben lépjünk tovább, vissza a kormánypárti oldalra.

Hargitai János képviselő úré a szó, KDNP.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát, nagy izgalmakat vált ki a Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása; ez eddig is, az elmúlt években is így volt, amikor a Nemzeti Bankhoz nyúltunk hozzá, de az ember mindig azt érzi, hogy az izgalmak indokolatlanok.

Nincs a kormányoldalon egyetlen olyan képviselő sem, aki ne lenne tisztában azzal, hogy amikor a Nemzeti Bankról szóló jogszabály módosítását kíséreljük meg, akkor a legkisebb a szabadságfokunk. Ezt akkor is tudjuk, amikor az alaptörvény értelmében a közjogi intézményrendszerünket megújítottuk, sarkalatos törvények sokaságát hoztuk a Ház elé, és a Ház ezeket a törvényeket elfogadta. Ezek között az egyik és majdnem az utolsó a Nemzeti Bankról szóló törvény.

Mi tisztában vagyunk azzal, hogy itt a legkisebb a szabadságfokunk, és azért a legkisebb a szabadságfokunk, mert a Nemzeti Bankról és általában a nemzeti bankokról szóló rendszert az Európai Unió szerződése egyrészt már szabályozza, ezt a szerződést mi akkor, amikor az Európai Unióba léptünk, önmagunk számára kötelezően elismertük, tehát maga az uniós maastrichti szerződés is tartalmaz pontokat a nemzeti bankokra vonatkozóan; és a maastrichti szerződéshez csatolt negyedik jegyzőkönyv, ami az Európai Központi Bankról és a központi bankok rendszeréről szól, nyilvánvalóan a szerződésre építve még további részletező megállapításokat tesz, és ez a jegyzőkönyv ugyanúgy részese annak a szerződéscsomagnak, amit Magyarország a belső jogrendjébe átültetett, és önmagára nézve kötelezően elfogadott. Ezért nincsen szándékunk semmi olyat tenni, ami a Magyar Nemzeti Banknak az ebben a szerződésben vagy a jegyzőkönyvben foglalt jogállását csorbítaná. Azért sem tudunk ilyesmit tenni, mert ez egyben az elfogadott alaptörvényt is sértené.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a szerződés minket arra kötelez, hogy az Európai Központi Bankkal és egyébként országon belül a Nemzeti Bankkal konzultáljunk, mármint a kormány konzultáljon és az Országgyűlés konzultáljon akkor, amikor ezt a törvényt módosítani akarja. Az IMF-fel és az Európai Bizottsággal nem kell ez ügyben konzultálnunk, ezt csak Veres képviselőtársamnak mondom, mert ő ezt a két szervezetet is szóba hozta. Ugyanakkor én kormánypárti képviselőként is azt mondom, ha valahol érheti kritika a tevékenységünket, akkor ezt a kritikát én ott fogadom el, hogy nem mindig tárgyalunk úgy, legalábbis nekem ez a benyomásom, mint ahogyan egy ilyen elitklubban ez elfogadott lenne. Ugyanis azt, hogy hogyan kell tárgyalni, hogyan kell egy álláspontot kikérni, nyilvánvalóan a szerződések nem részletezik. Van ennek egy kialakult rendje, ezt a rendet képviseli nyilvánvalóan, feltételezésem szerint a Magyar Nemzeti Bank országon belül, és ezt képviseli nemzetközi porondon az Európai Központi Bank. Ezt a ritmust, ezt a stílust, ezt az eljárási rendet nekünk, ha úgy tetszik, meg kell tanulnunk, ebbe bele kell állnunk, mert ennek a klubnak a részesei vagyunk.

(14.10)

Most azonban vitán felül rögzíthetjük, és ezt senki nem vitatja, hogy most, amikor a törvényhez hozzányúlunk, akkor kellő határidőt hagyva az Európai Központi Bank véleményét kikérte a kormány. Tegnap megismerhető volt mindannyiunk számára az Európai Központi Bank álláspontja. Ezt az állításomat nem vitatja.

Arra vonatkozóan én nem tudok semmit mondani, Veres képviselő úrnak is csak feltételezései vannak, hogy a kiküldött anyag, amit az Európai Központi Bank véleményezett és ami az Országgyűlés elé került, lényeges pontokon módosult. Ezt egyébként nem állítja az Európai Központi Bank állásfoglalása. Csak azt mondaná, ha lényeges pontokon változott volna, akkor ő még igényt tartana egy konzultációra, amit én el is fogadnék. De a mi tudtunk szerint lényeges pontokon semmilyen módon nem változott ez a törvény, ezért erről mi, országgyűlési képviselők nyugodtan tárgyalhatunk, miután megismertük az Európai Központi Bank álláspontját ezekről a kérdésekről.

És azért, hogy ne hagyjunk kételyeket azokban, akik minket hallgatnak, döntsük el nyugodtan azt a kérdést, hogy van-e ennek az európai központi banki álláspontnak egyetlen olyan pontja vagy állítása, ahol a Központi Bank azt mondja, hogy tessék ezért meg ezért a benyújtott törvényen változtatni, mert ez a törvénytervezet itt meg itt sérti az Európai Unió jogát, magát a szerződést vagy ezt a jegyzőkönyvet, mert ezeket lehet itt alapvetően felhívni. Veres képviselő úr is tudja, egyetlen ilyen állítása nincs az Európai Központi Bank jelentésének.

Tehát ha ezt a törvényt úgy fogadnánk el, ahogy ma előttünk van, akkor én nyugodt lelkiismerettel fogadnám el, mert tudom jól, hogy nincsen olyan pontja a benyújtott törvénytervezetnek, ami európai uniós jogot sértene. Ugyanis, ha ezt sértené, nyilvánvalóan az Európai Uniónak, a Központi Banknak megvan a módja arra, hogy az Európai Bíróságon keresztül a mi európai jogot sértő rendelkezéseinket felülvizsgáltassa velük. De nincs ilyen, mert ha lenne ilyen, akkor ezt jelezték volna.

Ja, hogy van tíz tétel, ahol az Európai Központi Bank pontosításokat kér, értelmezési pontosításokat tart szükségesnek, és egyébként tesz olyan típusú ajánlatokat számunkra, amit őszerintük nekünk el kellene fogadnunk, de azt nem állítja, hogy valahol a mi álláspontunk az európai uniós jogot sértené.

De ha már utaltam arra, hogy egy ilyen elit klubnak vannak szabályai, miért ne fontolhatnánk meg azokat az ajánlásokat, amiket az Európai Központi Bank kér tőlünk ott, ahol szövegpontosításokat kér vagy más típusú javaslatokat tesz. Rogán képviselő úr említette a Fidesz vezérszónokaként, hogy maga is be fog nyújtani bizonyos módosító indítványokat. Én is arra biztatom a saját társainkat, hogy az Európai Központi Bank jelzéseire legyünk nyitottak, de azzal a tudattal legyünk nyitottak, hogy szóba nem tud jönni az, hogy a beterjesztett törvény valahol sértené az Európai Unió jogát.

Mi a legfontosabb ebben a módosításban? Amióta országgyűlési képviselőként itt tíz-egynéhány éve tevékenykedem, a nemzeti banki törvények módosítása kapcsán mindig szóba hoztam egyet, bármennyire védi az Európai Unió joga a banki rendszert, az európai banki rendszert és így a Magyar Nemzeti Bankot is, egy helyen nagyon sérülékeny a Magyar Nemzeti Bank. És ez az egy hely pedig az, hogy 50 százalékos törvénnyel bármikor hozzá lehetett nyúlni a Nemzeti Bank szabályrendszeréhez, és ezzel a szocialista kormányok előttünk éltek is. Megjegyzem, mi is kormányzati működésünk alatt most másodszor nyúlunk hozzá a törvényhez, most azonban azzal a szándékkal nyúlunk hozzá, hogy átfogóan szabályozzuk ezt a kérdést.

Most hozzá is kellett nyúlnunk azért, mert az alaptörvény végre kimondta azt, amit eddig kifogásoltam, hogy holnaptól kezdve nem 50 százalékos törvénnyel piszkálunk bele a banki törvénybe, hanem ez holnaptól kezdve sarkalatos törvénynek minősül. Az már átgondolandó, hogy minden pontja sarkalatos legyen-e, vagy legyenek a törvénynek olyan pontjai, ami rugalmasabb módosításra ad lehetőséget.

Fizetések, ami a legnagyobb érzékenységet váltja ki még az Európai Központi Bank szintjén is, számomra érthetetlenül, ezek nyilvánvalóan lehetnek olyan kérdések, amit talán nem kellene sarkalatos törvényben rögzíteni, mert akkor a korrekciót, ha erre megjönnek a feltételek, országon belül is nehéz végrehajtani. De önmagában az a tény, hogy végre a függetlensége a Nemzeti Banknak azzal is kiteljesedik, hogy egyfajta működési vagy szervezeti függetlensége attól is létrejön, hogy a mindenkori kormánytöbbség nem tudja kénye-kedve szerint átszabni a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, ezt én az első és érdemi előrelépésnek tekintem ebben az ügyben.

Mi az, ahol mi változtatásokat teszünk? Változtatásokat akarunk ott elérni, és ezt az Európai Unió joga semmilyen módon nem fékezi, nem gátolja, mert ha így lenne, akkor a Központi Bank a jelentésében ezt már kifogásolta volna, hogy átalakítjuk a bank belső működési struktúráját. Nem azt tekintem izgalmas kérdésnek, hogy hány alelnöke van a Nemzeti Banknak, vagy a monetáris tanács hány tagú. Ahányszor egyébként hozzányúltunk, Gyurcsány Ferenc példája nyomán ehhez a rendszerhez, állandóan változtattuk ezeket a számokat, hanem azt miért tesszük. Azért, mert valami folytonosságot akarunk létrehozni, erről Rogán képviselő úr szintén szólt. Nem szerencsés az, ha egyszerre cserélődnek meghatározó vezetők a bankban, és nincs egy normális átmenet a bank vezetésében.

Fontosnak gondolom az igazgatótanács visszahozatalát, amit a szocialisták vettek ki a rendszerből, és ez az igazgatótanács a monetáris tanácsi döntések végrehajtásában és az egész bank irányítási rendszerében nyilvánvalóan szerepet kap.

És azt sem kell titkolni, hogy ezzel az árnyaltabb belső szervezeti struktúrával persze a mindenkori bankelnök személyes jogosítványai tompulnak, mert ezekkel a kollektív testületekkel nyilvánvalóan az érdemi döntési jogosítványait meg kell osztani. Ezt mi helyesnek gondoljuk, ilyen szempontból visszatérünk ahhoz a gyakorlathoz, amit az első Orbán-kormány idején is alkalmaztunk.

Függetlenség kapcsán a pénzügyi függetlenség területének egyetlen olyan kérdése az, amit igazán számomra érthetetlenül górcső alá vesz az Európai Központi Bank, és ez nem a pénzügyi függetlenség érdemi kérdése, ami szabályozva van ezekben a szerződésekben, hanem egyszerűen a fizetések kérdése. Fizetések kérdésével manipuláljuk és befolyásoljuk a bank működését, állítják nem is egészen burkoltan, hanem elég konkrétan, és ezt kifogásolják.

Én az Európai Unió szerződését ismerve ezt a 4-es jegyzőkönyvet, amiről beszélek, ismerve, minden idevonatkozó rendszert ismerve nem találok ezekben a nemzetközi dokumentumokban egy olyan megfogható pontot, amivel az Európai Központi Bank állítása igazolható lenne. Azt gondolom, egy olyan helyzetben, amiben Magyarország van, az a válság, ami ezt az országot terheli, amiben jócskán volt szerepük az előző kormányoknak, amikor közpénzeket minden területen vissza akarunk fogni, miért lenne kivétel ilyen szempontból az ugyancsak közpénzekből élő Nemzeti Bank?

Nyilvánvalóan nem az idők végeztéig fogjuk alkalmazni ezeket a korlátozásokat. Nyilvánvalóan eljön megint az az időszak a közszférában Magyarországon, amikor ezek a ma indokoltnak látszó fékek holnap kevésbé lesznek indokoltak, és egyfajta szabadabb, ha úgy tetszik, személyi pénzgazdálkodást is engedélyezni lehet a közszférában meg a banki rendszerben. De ameddig a muszáj nagy, és egyébként személyes példánkkal is jó elöl járni, miért lenne kivétel ez alól a Nemzeti Bank? Számomra ez egy kicsit érhetetlen és elfogadhatatlan is, hogy az Európai Központi Bank nem megnevezve konkrét jogszabályi helyeket egyszerűen azt állítja, hogy az ő álláspontja szerint mi ezzel sértjük a Nemzeti Bank függetlenségét.

(14.20)

Nyilvánvalóan, ha ebből egy jogvita kerekedne, egyetlen hely van, ahol ezt a jogvitát el lehetne dönteni, az egy megfelelő eljárási rend az Európai Bíróság előtt, és az Európai Bíróságnak lenne jogosítványa arra, hogy kimondja azt, hogy az ilyen típusú lépéseink sértik-e a Nemzeti Bank függetlenségét. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt a mérkőzést az Európai Bíróság előtt az Európai Központi Bank megnyerné. De nem is tekintem kardinális kérdésnek, ez is lehet egy olyan ügy, ahol valamilyen módon további konzultációk során módosító indítványokkal pontosíthatjuk ezeket a rendelkezéseket. De én is azoknak az álláspontján vagyok, akik azt mondják, hogy átmenetileg ezeket a szigorú szabályokat, a fizetésekre vonatkozó szigorú szabályokat tartanunk kellene, és az is meggyőződésem, hogy ezekkel a szigorú szabályokkal semmilyen módon nem sértjük a Nemzeti Bank pénzügyi függetlenségét.

A kormány felé KDNP-s vezérszónokként az az egyetlen mondatom, azért, hogy ezeket a vitákat, ezeket az értelmetlen vitákat elkerüljük, ami a nemzetközi szervezetek vagy amilyen most az Európai Központi Bank, az IMF vagy akár az Európai Bizottság és köztünk ilyenkor a sajtó szintjén fellelhető, bizonyos politikai szereplők persze abban érdekeltek, hogy ezeket fel is erősítsék, ezért akkor, amikor tárgyalunk ezekkel az intézményekkel, akkor akarjuk betartani azokat az egyébként csak udvariassági szabályokat, amelyek betarthatók lennének. És ha mi itt tudunk előrelépni, akkor ilyen tekintetben lépjünk előre. De tartalmi kérdésekben menjünk a saját fejünk után akkor, amikor az Európai Unió adta jogi keretek között maradva valami magyar szabályozást akarunk találni. Még egyszer mondom, itt a mezsgye nagyon keskeny, mert szigorúak azok a szabályok, amelyeket az Európai Unió szerződése és ez az ominózus jegyzőkönyv előrevetít.

És beszélek néhány mondatot tényleg arról, ami itt ugyan ma nincs napirenden, de az élet úgy hozta, hogy összehozott egy másik kérdést is a jelenlegi konkrét módosítással, az egy holnap esetleg bekövetkező korrekció. Mert az alaptörvényt életbe léptető rendelkezések közé bizottsági javaslatra beemeltünk egy olyan szakaszt, ami megteremtené annak a lehetőségét, hogy holnap, ha ezt így látja jónak az Országgyűlés, természetesen majd megint konzultálva az Európai Központi Bankkal, mert ez ezzel járna, és a saját Nemzeti Bankunkkal, gondoljuk át, hogy célszerű-e külön működtetni a Nemzeti Bank rendszerét a PSZÁF-tól, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől.

Ez a válságszituáció, ami ránk köszöntött, abban a Magyar Nemzeti Bank szerepe, a PSZÁF szerepe, az akkori kormány szerepe mindenképpen felveti most ezt a kérdést, hogy ezt célszerű lenne átgondolni. Az alaptörvény mellé benyújtott módosító indítványunk egyszerűen ennek a kérdésnek a jogi feltételeit teremtené meg, hiszen van erre európai gyakorlat, és az is nagy valószínűséggel mondható, hogy ahol ezek az intézmények összehangoltan működnek vagy egy intézményként működnek, talán hatékonyabban tudják ellátni azokat a típusú feladatokat, amelyeket a monetáris politika vagy a pénzügyi intézményrendszer felügyelete jelent.

Ezekről a kérdésekről, azt gondolom, nyíltan lehet értelmes párbeszédet folytatni, és az Európai Központi Bank majdani véleményének esetleges kikérése mellett ebben az ügyben, mondjuk, további lépéseket tenni. De ez most nincsen napirenden, ezért én itt a mondandómat be is fejezem, miközben azt mondom, hogy a nemzeti banki törvény nemhogy általános vitára alkalmas, hanem előrelépést jelent a gondok kezelésében. Ennek a törvénynek az elfogadását mi támogatni fogjuk, és az Európai Központi Bank finom véleményére, amit megfogalmazott, finom intencióira, amiben, még egyszer mondom, nincs európai jogsértésre utalás, azokra figyelni fogunk, átgondoljuk, és ha közösen, az ellenzéket is beleértve, indokoltnak látjuk, akkor ezeket a szövegpontosító javaslatainkat meg fogjuk tenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Vissza az ellenzéki oldalra, Jobbik, Rozgonyi Ernő képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka.

ROZGONYI ERNŐ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor elolvastam ezt a törvénytervezetet, akkor nagyon felemás gondolatok szaladgáltak bennem, és ez nem véletlen. Egyrészt észre kellett vennem azt, hogy tendenciájában van olyan ebben a törvénytervezetben, ami kedvező irányba mozdítja el a jelenleg hatályos szabályozást, de ugyanakkor emellett tátongó hiányosságok vannak, illetőleg, mondhatom még azt is, hogy valami téves elképzelésből eredő hiányosságok találhatók benne.

Első kérdésként azt kellene eldönteni, amikor egy nemzeti banki törvényről beszélünk, és ezt végre egyszer megnyugtatóan el kellene dönteni, hogy kérem szépen, a Magyar Nemzeti Bank jegybank vagy nem jegybank. Ezt el kellene dönteni. Mert az le van írva, kérem szépen, itt, a Magyar Nemzeti Bank jogállása című, I. fejezet 1. §-ában, hogy a Magyar Nemzeti Bank a központi bankok európai rendszerének tagja. Az, hogy magyar jegybank, az nincs leírva sehol.

Kérem, döntő fontosságú kérdés, mert másképp működik egy fiók, amelyik a gyarmattartó nemzeti bankjának egy kihelyezett, gyarmatokra kihelyezett fiókja, és másképp működik egy országnak a jegybankja. Tehát ezt egyszer és mindenkorra tényleg szükséges volna tisztázni, mert ha ezt nem tudjuk tisztázni, akkor kérem szépen, ez azt jelenti - ha ezt nem tudjuk tisztázni és nem is merjük fölvállalni, hogy ezt tisztázzuk, ez azt jelenti -, hogy belenyugszunk abba, hogy ez az ország egy gyarmat - pont.

Miért olyan fontos ez, kérem szépen? Mert a pénz, a pénzfolyamatok és a pénzmozgások összessége egy gazdaságban olyan szerepet játszik, mint az emberi testben a vér. Ha itt keringési problémák vannak, akkor keringési betegségeket okoz, ha vérszegénység van, az szintén betegségeket okoz, ha vérzékenység van, az is betegségeket okoz. Tehát nagyon fontos az, hogy egy ország egészét tekintve és az összes pénzmozgás lehetőségeit tekintve valamiféle módon, valamilyen rendező elv alapján történjenek a dolgok, mert ha nem így történik, akkor gyakorlatilag lehetetlen azt az országot tisztességesen kormányozni és vezetni, lehetetlen egy tisztességes, akár önmagában jó gazdaságpolitikát véghezvinni. Tehát ezért olyan fontos az, hogy ezt tisztázzuk.

Mert mi a jegybank feladata? A jegybank feladata, kérem szépen, a gazdaság pénzellátása és a nemzeti valuta stabilitásának a biztosítása. Így lehet röviden megfogalmazni, hogy mi a jegybank célja. Annak, hogy ennek a célnak megfeleljen, az egyik oldala az, hogy bankjegy-kibocsátási monopóliuma van. Nem úgy, ahogy itt le van írva, kérem szépen, hogy az MNB jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Mi az, hogy jogosult? Hát bankjegy-kibocsátási monopóliuma van, ha ez jegybank, ugyebár. Ezt is le kellene írni. Nem jogosult; egyedül ő jogosult.

Aztán, ami a valuta stabilitását illeti, ott pedig valami hihetetlen téveszmerendszerrel van megterhelve, mióta a neoliberális közgazdászok kitaláltak mindenféle agyafúrtnak tűnő ötletet, ami kizárólag azt a célt szolgálta, hogy kívülről is irányítani lehessen egy-egy országnak a gazdasági életét, gazdasági és pénzügyi tevékenységét.

Miről van itt szó, kérem szépen? Arról van szó, és most gyakorlati oldalról vegyük a dolgot: nézzük meg, az elmúlt 21 évben a Nemzeti Bank - a jogszabályokban meghatározott legfőbb feladata és célja értelmében - hogyan küzdött az infláció ellen. Úgy küzdött az infláció ellen, hogy ha megnézzük minden évben, az elmúlt 21 évben az infláció mértékét, az mindenhol legalább közepes vagy annál magasabb inflációnak nevezhető szintet mutatott be. Azaz, nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy ugyanez volt a feladata, és ez volt a legfőbb harci tényező, hogy ő az infláció ellen küzd. Érdekes módon az égvilágon semmilyen eredményt fölmutatni ezen a téren nem tudott.

De egyet meg tudott indokolni, méghozzá hamisan indokolni, azzal, hogy kérem szépen, árnövekedés van, nincs meg a stabilitás. Mit kell csinálni? Restrikciós pénzpolitikát kell folytatni. Mit jelent ez? Meg kell emelni, kérem, az alapkamatot, amivel eleve olyan helyzetet tudok előidézni, pénzszűkét tudok előidézni, és olyan feltételrendszert tudok kialakítani, hogy csak igen-igen drágán lehet fölvenni hitelt, márpedig egy gazdaság hitel nélkül, méghozzá normális és kitermelhető hitel nélkül nem él.

(14.30)

Mi történt itt? Roppant egyszerű a dolog. Megkérdeztem most Simor urat, amikor a bizottság előtt volt, árulja már el nekem - panaszkodott, hogy milyen infláció meg költségnövekedés, meg ez, meg az -, hogy szerinte az inflációnak mi volt az oka az elmúlt két évben. Érdekes módon Simor úr azt mondta, ennek az volt az oka, hogy kívülről begyűrűztek különböző költségnövelő tényezők, olajár például és ehhez hasonló dolgok, az egy költségoldali begyűrűződés, a másik pedig, hogy egyértelműen különböző állami intézkedések hatására jött létre. Hiszen ha valaki fölemeli az áfát, most csak egy példát mondok, 10-ről 25 százalékra, az nyilván megjelenik az árakban, nyilván egészen más árakat fog produkálni, mint ha ehhez nem nyúltak volna hozzá.

Igen ám, csakhogy az egy - mondhatni - elemi szintű ismeretanyag, hogy monetáris eszközökkel nem lehet befolyásolni a költségoldali inflációt, és nem lehet befolyásolni a kormányzati intézkedések alapján létrejött árnövekedést. Nem működik. Egész egyszerűen nem működik.

Hogy ez mennyire így van, tessék körülnézni, nem a világon, itt Európában. Tessék csak körülnézni! Hogyan lehet az, hogy X, Y, Z államokban 2-2,5-3 százalék az infláció? Idézőjelben, hogy infláció, mert ez csak tulajdonképpen az árnövekedés, az árszintnövekedés. És milyen érdekes: nem efölött van az adott ország jegybankjának az alapkamata, hanem lényegesen ez alatt, 0,5, 0,7, 1 százalék az alapkamat, amikor 2,5-3 százalék például az adott országban az árszínvonal-változás. Ők honnan tudják ezt, ha ezt, úgy látszik, az Európai Központi Bankban nem tudják, és itt Magyarországon sem tudják 21 éve, teljesen függetlenül attól, hogy ki a Nemzeti Bank elnöke? Hogy lehet ez?

Ezért volna szükség arra, hogy tisztázzunk dolgokat. Jegybank vagy nem jegybank? Ha jegybank, akkor mi a dolga és mi a felelőssége? Mert ha jegybank, akkor olyan felelőssége is van, ami minden jegybanknak van, hogy mindenkor a kormányzatok gazdaságpolitikáját támogatnia kell, egészen addig, amíg az inflációs célt nem veszélyezteti - de a valódi inflációs célt, nem a kívülről begyűrűzőt vagy a kormányzati intézkedésekre bekövetkezőt! Nem tudom, világos-e ez. Ezek nagyon fontos dolgok, hogy ezeket megértsék.

Lehetetlen úgy egy országban bármit is csinálni, hogy a fiskális politika expanzív gazdaságpolitikát akar támogatni, a monetáris politika pedig megszorító, restriktív pénzpolitikát folytat. Lehetetlen! Egész egyszerűen lehetetlen. És különösen akkor lehetetlen, ha ennek a restriktív pénzpolitikának az ég egy adta világon semmi alapja nincs. Mert, mint mondtam, csak akkor lehet monetáris eszközökkel befolyásolni egy inflációt, ha az infláció oka is monetáris eredetű. Azaz micsoda? Több pénz van a forgalomban, mint amennyit a gazdaság ésszerűen fel tud használni, a maga normális menetének megfelelően, azaz hígítjuk a pénzt.

Azért is tisztázni kellene, hogy jegybank-e a Nemzeti Bank vagy sem, mert ha jegybank, akkor tudomásul kell venni, hogy a jegybank a nemzeti pénzpiac őre, a bankok bankja, és különleges jogai alapján irányítja a pénzpiacot az egész országban, valamennyi szegmensben. Tetszik ezt érteni? Ennek így kellene működnie. Nem így működik. Ha ez így működött volna, tehát jegybankként működött volna a Nemzeti Bank, akkor többek között nem lett volna olyan probléma, mint ami most a devizahitelesekkel van. Ezt tessék elhinni nekem. Ezért borzasztóan fontos dolgok, hogy itt tisztán láthassanak a képviselők, akik döntenek, hogy miről van szó, és mi az oka különböző dolgoknak.

Hogyan lehet elképzelni, el lehet azt hinni, hogy a Nemzeti Bank elnökei - itt okos emberek voltak elnökök, képzett közgazdászok - nem ismerték, nem tudták ezeket a dolgokat? Hogyan lehetett akkor ilyen módon befolyásolni a dolgokat? Hát külső utasításra. Tehát akkor milyen is az a nemzeti banki függetlenség, kérem? Független tőlem, mert magyar vagyok, független tőlem, mert nemzeti vagyok, azaz a magyar nemzettől, de nem független attól, amit kívülről sugallnak vagy kívülről elrendelnek. De ameddig a forint a fizetőeszköz, ameddig a kormányokon kérik számon azt, hogy milyen a gazdaság növekedése, milyen ez, milyen az, milyen amaz, addig nem lehet gúzsba kötni ezeket a kormányokat! Az nem megy, hogy belecsavarlak egy szőnyegbe, háromszor átkötlek, és utána mutass be nekem valami csodálatos táncot. Az nem működik. És ezt meg kell értenie az Európai Központi Banknak is. Én a magam részéről elég szomorúnak tartom, hogy a tagja vagyunk, de hát Istenem, tagja vagyunk. De nem az euró a fizetőeszközünk!

Ott, ahol az euró a fizetőeszköz, ott úgy szól bele, ahogy akar, igaza van, de nálunk nem az euró a fizetőeszköz. És hogy ő hogyan szól bele az euró fizetőeszközt használó országok gazdasági életébe, arra pedig hadd mondjak dolgokat. Némileg arra utal a tevékenysége, hogy nem nagyon értenek hozzá, hogy mit csinálnak, vagy nagyon is értenek hozzá, hogy mit csinálnak, nézőpont kérdése, hiszen sorba dőlnek be az országok. Azok, akik az euróval rendelkeznek mint fizetőeszközzel, és így teljesen joggal alá vannak vetve az Európai Központi Banknak. Hogy lehet ez?

Az, hogy a jegybank a bankok bankja és a pénzpiac őre, tulajdonképpen megjelenik, azért mondom, vannak természetesen pozitív dolgok is ebben a törvénytervezetben. Megjelenik, nagyon szépen megjelenik. Sőt, még azt is kimondják, ami egyébként szintén a jegybanki funkciókhoz tartozik, hogy a jegybank nem bank a szó hétköznapi értelmében, mert nincs kapcsolatban sem termelőkkel, sem kereskedőkkel, sem fogyasztókkal vagy a lakossággal, hanem a bankokon keresztül, a kétszintű bankrendszeren keresztül és annak irányításán keresztül tartja kézben a dolgokat.

Ez azt is jelenti, hogy a jegybankok, ha jegybankok, akkor közjogi feladatokat látnak el. Itt az MNB ellenőrzési joga és ellenőrzési feladatai tekintetében érdekes módon eljutott az előterjesztést író munkaközösség oda, hogy ezt leírja, kiderül belőle, igen, közjogi feladatot lát el. De ha azt lát el, akkor mi szükség van a PSZÁF-ra? Akkor megvan a pénzpiac valamennyi szegmensének az őre, akinek kutya kötelessége leellenőrizni azt, hogy a bankok itt mit csinálnak, és nemcsak leellenőrzi, szabályozhatja, fillérre szabályozhatja azt, hogy mennyi hitelt bocsáthatnak ki, ha él vele, ha él ezzel a jogával, és kordában tudja tartani az egész tevékenységüket.

Érdekes módon - ez nincs - most talán felhatalmazzuk arra a Nemzeti Bankot, hogy az ellenőrzés jogának a kiterjesztésével bele tudjon nyúlni ezekbe a dolgokba, ugyanakkor mégsem mondtuk ki, hogy jegybank. Ezek a felemás dolgok. De akkor mi szükség van a PSZÁF-ra? Tudniillik a PSZÁF-ra nincs szükség akkor, ha a Nemzeti Bank mint jegybank valóban ellátja a jegybanki funkcióit.

(14.40)

Akkor a fogyasztóvédelem körébe tartozik az, hogy egy bank megpróbál-e becsapni egy gyanútlan hitelfelvevőt, vagy nem akar becsapni. Ez a fogyasztóvédelem tárgykörébe tartozik akkor. Így kanyarodunk vissza oda, hogy tulajdonképpen a magam részéről én üdvözöltem azt az elképzelést, amit Salamon úrék átküldtek mint bizottsági javaslatot, hogy igen, célszerű összevonni a két szervezetet, illetőleg helyreállítani, mert tulajdonképpen az összevonással semmi más nem történik, mint helyreállítani a Magyar Nemzeti Bank jegybanki funkcióját. Ezt helyes dolognak tartom.

De akkor itt az elején is le kellett volna rögzíteni azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank jegybank, bankjegy-kibocsátási monopóliuma van, alapvetően mi a feladata, milyen körülmények között; és aztán valahol azt lehetett volna írni, hogy emellett még az Európai Központi Bank rendszerének tagja; nem pedig ezzel kezdeni és a többiről mélyen hallgatni.

Beszéljünk valamit a függetlenségről, ami szintén állandó téma. Állandó téma olyannyira, hogy ez már 8 vagy 10 évvel ezelőtt is téma volt, amikor az első Orbán-kormány idején szabályozták a Nemzeti Bank működését egy törvénnyel.

Hozzáteszem, az előtte lévő törvény nagyjából hasonló dolgokat tartalmazott, tehát nagy forradalmi változások nem voltak.

Kérem szépen, ez a függetlenség addig helyes és addig jó, ameddig arról van szó, hogy nem megvesztegethető, nem kényszeríthető valamire, de a függetlenségnek határt kell szabni. Ez egy ugyanolyan dolog, mint ahogy a szabadságnak is határt kell szabni. A szabadság nem korlátlan, az a legdemokratikusabb országokban is korlátok közé van szorítva. Jogszabályok állapítják meg, mi az, ami túllépi a szabadságjogok gyakorlását. Ugyanilyen helyzet van kérem szépen itt is. Egész egyszerűen azt nem lehet és nem szabad tudomásul venni, hogy téveszmék alapján teljesen téves megoldásokból kiindulva valaki azon a címen, hogy küzd az infláció ellen, az egekig nyomja föl az alapkamatot, ezáltal megfosztja a gazdálkodó szervezeteket, a magyar gazdálkodó szervezeteket - mert a külföldit az nem érdekli - attól, hogy ésszerű áron hitelhez jussanak, és ezt megteheti, függetlenül attól, hogy valójában van-e infláció vagy nincs. Ezek abszurd dolgok, kérem szépen!

Mint ahogy abszurd dolog az, amire mindig hivatkoznak. Azt mondta Simor úr, amikor megkérdeztem a bizottságban, hogy ezen felül van az inflációs nyomás. Mondtam neki, persze, önök maginflációt számolnak! Gondoljanak bele abba, hogy ez úgy indul, hogy - ők elnevezték maginflációnak, nagyon jól hangzik, ugye? Hogy csinálták ezt? Megnézték a fogyasztói kosarat, aztán a legmagasabban kiugró fölső értékeket, a leginkább árcsökkenést mutató termékeket a legmagasabb árnövekedést mutató termékeket egyszerűen levágták, és a többi ármozgásból kiszámoltak egy átlagot. Azt mondják, hogy ez Magyarországon 3 százalék.

De kérem, ennek a 3 százaléknak semmi köze nincs a valódi inflációhoz, ez is csak árváltozásoknak - azoknak is az alsó, felső része levágva, abból átlagolok egyet, és azt mondom, hogy ez az infláció. Nem infláció! Ez az árváltozás. És miután árváltozást nem lehet befolyásolni monetáris eszközökkel, az egész maginfláció egy szélhámosság. Ennek az égvilágon semmi értelme nincs! És ezt érdekes módon minden sikeres ország tudja. Tessék megkérdezni a briteket, tessék megkérdezni a dánokat, a hollandokat, akár a németeket. Tessék csak megkérdezni, hogy az árindex alapján változik-e az alapkamat náluk vagy nem?! Hogy lehetett ezt 21 évig eltűrni?

És hogy lehet az, hogy azon a címen, hogy kérem szépen, én független vagyok, azon a címen senki ebbe nem szólhat bele? Senki nem mondhatja erre azt, hogy uraim, elég volt? Vagy ha ezt nekünk kötelező így csinálni, mert valakik előírták, de az más! Akkor meg kell mondani! Akkor meg kell mondani, hogy úgy sikerült kivívnunk az önrendelkezési jogainkat, hogy nem rendelkezünk semmivel sem, és nem szólhatunk bele semmibe sem. Nem rendelkezhetünk még a saját pénzünk fölött sem, csak ha az ügy el van intézve. De akkor nem kell Nemzeti Bank-törvény sem.

Ezt szeretném, ha megértenék a tisztelt képviselőtársak, mert még egyszer mondom: van itt elmozdulás, jó irányú elmozdulás, de nem lesz belőle gyakorlati haszna a kormányzatnak és az országnak, ha nem merünk vagy nem tudunk ennél jóval keményebben és egyértelműbben hozzányúlni a Nemzeti Bank kérdéséhez.

Nagyon ajánlom a figyelmükbe azt, hogy ezt gondolják végig. Beszéljék meg egymás közt, higgyék el, nagyon sajnálom, hogy ilyen kevesen vannak, tudniillik ezek borzasztóan fontos dolgok. Ezeket mindenkinek érteni és tudnia kéne, akik itt döntési helyzetben vannak. És jól gondolják át, hogy nem lehetne-e még egy kicsikét erőteljesebben a saját érdekünknek megfelelő változtatásokat átvezetni ezen a törvénytervezeten.

Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: A Jobbikot követően az LMP vezérszónoklata, Scheiring Gábor képviselő úr következik, ugyancsak 30 perces időkeretben. Öné a szó.

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gondolom, azért vannak ilyen nagy számban jelen, mert többi képviselőtársuk a rendkívüli frakcióülésen vitatja meg a rendkívüli helyzetet. Nem tudom, hogy mire fognak jutni ezen a rendkívüli frakcióülésen. Három dologban viszont egészen biztos vagyok. Az egyik az, hogy önök is jól tudják, hogy a mai napon átlépték a Rubicont, nemcsak ezzel a törvénytervezettel, hanem a Házszabály módosításával. Jól tudják, és ezért most rendkívüli frakcióülésen vitatják meg azt a kialakult helyzetet, hogy az Európai Uniónak nem nézeteltérése van önökkel, hanem már szóba sem hajlandó önökkel állni. Ez a helyzet rendkívüli.

Abban is biztos vagyok, hogy azt is jól tudják, hogy nemcsak az utolsó független alkotmányos intézmény beszántásáról szól ez a javaslat, hanem arról is, hogy ezzel minden lehetőséget megvonnak attól, hogy a monetáris politika átláthatóbbá tételéről értelmes vitát folytassunk. Erre nagyon nagy szükség lenne, de ezt a lehetőséget önök megvonják. Nem lehet értelmes vitát folytatni a monetáris politika átláthatóbbá tételéről.

A harmadik, amiben biztos vagyok, hogy önöknek személyesen kell majd viselni a felelősséget - önöknek és Orbán Viktornak - ezért a kialakult helyzetért, azért, hogy az Unió nem hajlandó önökkel tárgyalni, azért, hogy ebből egy potenciális államcsőd következhet és abból, ami azután az országban előállhat: az éhségsztrájkokért, és hadd ne soroljam, hogy miért. Ezért önöknek személyesen kell majd viselni a felelősséget, és önöknek kell majd a tükörbe a nézni és válaszolni saját maguknak, hogy hogy jutottak el ide.

Ezt a három dolgot biztosan tudom, és még azt, hogy ez az egész törvény és ez az egész helyzet ennél több kommentárt nem is kíván, úgyhogy itt be is rekeszteném a vezérszónoklatomat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Engem is meglepett, de a vezérszónoki kör végéhez érkeztünk, és bőven van bejelentkező. Így aztán elindítjuk a normál, írásban előre jelentkezett képviselői hozzászólói listát; elsőként Lenhardt Balázs képviselő úr. (Nincs jelzés.) Volner János képviselő úr is be van jelentkezve. (Nincs jelzés.) Ő sincs bent.

Mengyi Roland képviselő úr, Fidesz!

(14.50)

DR. MENGYI ROLAND (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én LMP-s képviselőtársam riogatása és világvége-víziói helyett inkább a Nemzeti Bankról szóló törvény általános vitájához szeretnék hozzászólni. Ahogy azt önök is jól tudják, az új alaptörvény elfogadása szükségessé tette, hogy a Nemzeti Bankról szóló, már többször módosított 2001. évi LVIII. törvény helyett egy új jegybanktörvényt alkossunk, amelyben a törvényjavaslat egyes szakaszai az alaptörvény alapján sarkalatosnak kell hogy minősüljenek. Hogy ez sarkalatosnak minősül - ahogy az ma már elhangzott -, nagyban segíti a Nemzeti Bank és rendszere hosszú távú stabilitását, kiszámítható működését.

A törvénytervezethez kötődően a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény értelmében a Nemzetgazdasági Minisztérium két alkalommal kérte ki a Nemzeti Bank véleményét a kormány-előterjesztés aktuális változatáról. Tudniuk kell, hogy a minisztérium első ízben október 25-én küldte meg a Nemzeti Bank részére a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos kormány-előterjesztést. A Nemzeti Bank ez alapján tájékoztatta a Nemzetgazdasági Minisztériumot a törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételeiről. Az észrevételek legnagyobb részét a Nemzetgazdasági Minisztérium elfogadta, és azok beépítésre kerültek az előterjesztésbe. Majd az így módosult előterjesztést november 22-én ismételten megküldte a Nemzeti Banknak. Tehát a folyamatos konzultáció jogszabályi kötelezettsége zajlik.

Mindeközben az Európai Központi Bankkal is konzultáció történik. Az uniós jogszabályok értelmében a törvény módosítása esetén szükséges az Európai Központi Bank véleményének megkérése. Ez november 2-án történt meg, ekkor kértük fel az Európai Központi Bankot, hogy alkosson véleményt a megküldött tervezetről. Tehát láthatják, hogy párhuzamosan történik a vélemények kérése, és a vélemények elfogadásának beépítésével történhet meg az, amire önök oly sokszor hivatkoznak, hogy nem mindig ugyanaz a verzió kerül megtárgyalásra.

A felkérésben a Nemzetgazdasági Minisztérium természetesen előre jelezte, hogy a megküldött szövegben még valószínűleg lesznek változások, amelyekről ismételten ki fogja kérni az Európai Központi Bank véleményét. Ennek alapján mondhatjuk, hogy a kormány oly módon nyújtotta be az Országgyűlésnek a törvénytervezetet, hogy a Központi Bank véleményét a zárószavazás előtt még figyelembe lehessen venni. Azt önök is tudják, hogy az Európai Központi Bank véleménye megérkezett, annak a feldolgozása zajlik, s ha az Európai Unió alapokmányát bármely rendelkezése sérti, akkor a tervezetet természetesen módosítani, illetve pontosítani szükséges. Úgy tudjuk, hogy nem sérti, ilyen irányú vélemény legalábbis nem érkezett.

Milyen tartalmi változások történnek a Nemzeti Bank-törvényben? A kötelező tartalék meghatározásában a monetáris tanács lehetőséget kap arra, hogy egyes eszközöket, illetve mérlegen kívüli tételeket is bevonjon a kötelező tartalék alapjába. Lehetővé válik a jegybank számára, hogy egyes tartalékelemekre azok eltérő jellemzői alapján több eltérő tartalékrátát írjon elő, amelyek összeadódhatnak akár egy tartalékelem vonatkozásában is.

A pénzkibocsátással kapcsolatos tartalmi változások. A javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a forgalomból bevont, törvényes fizetőeszköznek már nem minősülő bankjegyek és érmék magyar törvényes fizetőeszközre való váltása ne csak a Magyar Nemzeti Banknál, hanem meghatározott határidőn belül akár hitelintézeti vagy postafiókban is kezdeményezhető legyen. A javaslat ennek a módját és szabályait is rögzíti.

Az államháztartással való kapcsolat tekintetében is új szabályokat fogalmaz meg. Nagyon fontos, hogy a deviza-értékpapírok kiegyenlítési tartalékának és a forintárfolyam kiegyenlítési tartalékának egyenlegei egymással szemben elszámolhatóvá válnak, költségvetés-térítési kötelezettsége csak abban az esetben áll fenn, ha a kiegyenlítési tartalékok összevont egyenlege negatív, és arra a mérleg szerinti eredmény és eredménytartalék nem nyújt fedezetet.

Erősödik a Nemzeti Bank Országgyűléssel való kapcsolata. A Nemzeti Bank elnöke az Országgyűlésnek írásbeli és - ez is fontos - szóbeli beszámolási kötelezettséggel tartozik majd a javaslat alapján. Az Országgyűlés eseti tájékoztatást írásban és szóban is bármikor kérhet. A Nemzeti Bank elnöke féléves rendszerességgel írásban beszámol az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottsága részére. A gazdasági ügyekért felelős bizottság kérésére a beszámolóval összefüggésben a Nemzeti Bank elnöke személyes megjelenésre és a beszámoló szóbeli kiegészítésére köteles. Az Országgyűlés elnöke vagy a gazdasági ügyekért felelős állandó bizottság elnöke indítványára a Nemzeti Bank elnökét rendkívüli beszámolási kötelezettség is terheli. A Nemzeti Bank a pénzügyi év kezdete előtt a működési költségeire, valamint a beruházásaira vonatkozó részletes éves tervet készít, majd a pénzügyi év lezárását követően összehasonlító elemzést készít, és ezt a beszámolóval egyidejűleg megküldi az Országgyűlés gazdasági bizottsága, valamint az Állami Számvevőszék részére. Véleményem szerint az ilyen beszámolás messze tiszteletben tartja a központi bank függetlenségét.

Milyen kapcsolatot határoz meg az új jogszabálytervezet a kormánnyal, a minisztériumokkal? A Nemzeti Bank írásban közölheti a költségvetési tervezettel kapcsolatos véleményét az államháztartásért felelős miniszterrel. A véleményt a Költségvetési Tanács ülésén a Nemzeti Bank elnöke jeleníti meg. Álláspontunk szerint így még erősödik is véleményének a kifejtési lehetősége, hiszen a Költségvetési Tanácsra vonatkozó szabályok egyértelműen erős jogosítványt tesznek lehetővé a költségvetéssel kapcsolatos vélemény kifejtésére, akár a stabilitási törvény alapján is.

A Nemzeti Bank szervei is változnak, a monetáris tanács, az igazgatóság és a felügyelőbizottság. Az igazgatóság ismét a Nemzeti Bank szervei közé tartozna, és felelős lenne a monetáris tanács döntéseinek végrehajtásáért. Az igazgatóság - továbbá amit a monetáris tanács hatáskörébe delegál - szintén a végrehajtásért felelős lenne. A monetáris tanács rendkívül fontos hatáskörökkel ruházódik föl, kizárólagos hatáskörébe tartozik majd a tartalékráta mértékének, a kötelező jegybanki tartalék után fizetendő kamat mértékének a meghatározása, az elnök javaslatára az alelnökök hatáskörének meghatározása, a monetáris tanács hatáskörébe tartozó feladatokkal kapcsolatos kommunikáció módjáról történő döntés. Ez rendkívül fontos. Egy grémium dönt arról, milyen kommunikáció szükséges ahhoz, hogy a feladatukat megfelelő módon tudják végezni. A monetáris tanács legalább öt-, legfeljebb kilenctagú testület lehetne a jelenlegi öt, illetve hét helyett. Elhangzott az expozéban, hogy miért van erre szükség. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez egy módszer, hogy a stockokban lejáró megbízások kapcsán fent lehessen tartani a monetáris tanács munkájának, döntéseinek, a döntések tartalmának a folytatólagosságát.

A Magyar Nemzeti Bank elnökével kapcsolatban a legfontosabb változás, hogy az elnök nem egymaga vezeti a Nemzeti Bankot, hanem tőle a feladatot a monetáris tanács és az ismét létrehozásra kerülő igazgatóság veszi át. Az egyszemélyi irányítás modelljéről átmegyünk a testületi döntéshozatal felé. Ebből, tisztelt képviselőtársaim, az is következik, hogy pusztán az elnök hatáskörének a testületi döntés felé történő elmozdítása vagy átrendezése nem jelenti azt, hogy ez veszélyeztetné a Nemzeti Bank függetlenségét. A testületi döntéshozatal felé történő elmozdulás igényével, ahogy mondtam, újra működni fog az igazgatóság, amely 2007-ben szűnt meg. Az igazgatóság tagjai a Nemzeti Bank elnöke mint az igazgatóság elnöke, valamint alelnökei, de az igazgatóság nevében az elnök jár el.

Ezek a szabályok kellő garanciát tartalmaznak arra, hogy kiválóan működő Nemzeti Bankunk lehessen, és éppen ezekre tekintettel kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák majd a Nemzeti Bankkal kapcsolatban benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Vágó Gábor, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Mind a vezérszónoki körben, mind az itteni hozzászólásokban, mind a bizottsági vitában felmerült a kormánypártiak részéről: erénye a jegybanktörvénynek, hogy nem egyszemélyi döntéshozatal van, hanem konszenzusos, testületi döntéshozatal. Nem értem, hogy ezt az erényt miért nem alkalmazzák a parlamenti demokratikus működési keretek között, hiszen úgy tűnik, hogy ma Magyarországon pártunk és kormányunk vezetőjének, Orbán Viktornak a szava dönt el mindent.

(15.00)

Egyszer azt mondják önök itt a jegybanktörvény kapcsán, hogy nem jó az, ha egy személyben dönt valaki mindenről, főleg olyan nagy horderejű kérdésekről, mint például itt a jegybank működése során fellépő bizonyos döntések. Máskor viszont ez a tapasztalat - amit sajnos sok millió magyar ember érez a bőrén -, hogy itt valójában úgy tűnik, hogy ebben az országban egy ember dönt el mindent, és a mai nappal itt a házszabály-módosítással világossá is vált, hogy az a demokratikus alap, hogy itt a nép saját képviselői útján gyakorolja a népszuverenitást, illúzióvá foszlott, hiszen egy ember dönt el mindent.

Ha az az ember akarja, akkor egy nap alatt át tud verni bármit az önök, a Fidesz által szavazógéppé degradált parlamenten. Azt kérem tehát önöktől, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy más érvekkel jöjjenek akkor, amikor itt a többségi konszenzusos döntéshozatal mellett érvelnek, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy az egyszemélyi döntéshozatal, amit az országban tapasztalunk, nem működik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezen kellene változtatni.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Manninger Jenő képviselő úr, kétperces, Fidesz!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lényegében itt már minden elhangzott az előterjesztett törvényjavaslatról. A gazdasági bizottság ülésén is szóba került, Mengyi Roland képviselőtársam már ismertette a véleményünket és a törvényjavaslat tartalmi elemeit is. Én most arra szeretnék itt reagálni, ami az előbb elhangzott. Nyilvánvaló, hogy a monetáris tanácsban kollektív döntésre térhetnek át bizonyos jogkörökben, azt gondolom, ezt nem lehet kifogásolni. Mindig más vezetéstechnikai lépéseket lehet alkalmazni, tehát azt gondolom, mind a kettő megfelel a demokrácia alapelveinek.

Az pedig, amit az LMP-s képviselőtársam mondott előttem, semmilyen összefüggésben nincs ezzel. Amit mondott tehát, az jól hangzik, nincs köze a törvényjavaslathoz, ugyanakkor pont ők kifogásolták az előbb, hogy ha a Fidesz elvonult egy rendkívüli frakcióülésre, hogyha egyszemélyi vezetés lenne, akkor nem lenne szükség frakcióülésre, tehát azt gondolom, hogy bizonyos értelemben természetesen a frakciónál is kollektív döntések vannak azzal együtt, hogy természetesen megvan a vezetők felelőssége. Tehát amit ő itt egyszemélyi döntésekről mond, annak nyilván sem a törvényjavaslathoz nincsen köze, sem a valósághoz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vágó Gábor képviselő úr.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mind a törvényjavaslathoz, mind a valósághoz sajnos közel áll a véleményem. Úgy érzem, hogy (Babák Mihály: Szerinted!) - szerintem igen, Babák úr, kérem, nyomjon egy kétperces gombot - maga a törvényjavaslat benyújtási módja is ezen egyszemélyes törvényhozási folyamat, amelyet itt a Fidesz megvalósít, szép példája, hogy mindent határidőkön kívül, teljes mértékben abnormális módon kell hogy tárgyaljon itt a tisztelt Ház.

De magáról a jegybank függetlenségéről és ezekről a szakmai érvekről igazából nem is lehet beszélni akkor, amikor a Fidesz által működtetett kvázi demokrácia valójában egy narancsuralmi rendszert épít ki, és valószínűsíthető, hogy a monetáris tanácsba ültetett politikai figurák is ugyanúgy annak az embernek az egyszemélyi akaratát fogják majd érvényesíteni, mint ahogy most úgy tűnik, a parlamentben is a fideszes képviselők teszik azt.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Babák urat nem kellett kétszer kérje. Kétperces!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vágó képviselőtársam, bocsásson meg, de nem értem ezt a hiszteroid magatartást. Berohannak, kimennek, részt sem vesznek a törvényjavaslat vitájában. Képviselő úr, nekem van véleményem, mint parlamenti, Békés megyei listás képviselőnek, nem sunnyogónak. Önök valahogy országos listán kerültek be, de már ezt a vádat is már a képünkbe vágták a múlt alkalommal, nem tudom, miért lehet egy megyei listás képviselő sunnyogó és az LMP, amely pontosan a parlamenti demokráciáról beszél, vádaskodik a tisztelt Házban. Kérem, beszéljük meg ezt az ügyet!

Tisztelt Képviselő Úr! Lehet itt narancsforradalomról és mindenféle dologról beszéli, egy a dolog lényege, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvény szükséges. Ön pedig nem tud mondani ez ügyben semmit sem, sőt a pártja sem. Tetszik érteni? Ön csak riogat, károg, és nem érti a helyzetét, a saját helyzetét. Mit gondol, hogy azzal a módszerrel, amit ön mond, el lehet érni sikert a parlamentben? Meg tud győzni valakit józan érvekkel? Ön ebben a Házban még egyszer sem győzött meg minket józan érvvel egyetlenegy törvénymódosító javaslatról sem, mert erre képtelenek. Rosszakat mondanak! Nézze, lehet populista meg demagóg kifejezéseket használni a tisztelt Házról, sőt kikérem magunknak, fideszeseknek, hogy minket mindenféle minősítéssel lásson el. Kérem, minősítsék saját magukat! Jó, ha tudja, mandátumunk van, és szeretünk dolgozni. Ez az ország pedig igényli a rendet, mert akkora rendetlenséget csináltak az elmúlt években, a látszatkormányzással, a látszatparlamenttel, és akkor ezt nekünk rója fel, amikor rendet szeretnénk planírozni, rendet szeretnénk tenni az országban sok olyan társadalmi viszonyrendszerben, amely felett eljárt az idő?!

Tisztelt Képviselő Úr! Szálljon magába! Mélyedjen el egy törvényjavaslatban, és próbálja meggyőzni józan érveivel a tisztelt Ház kormánypárti többségét is.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Csak közben a hozzám érkezett kérésre mondom, hogy 11 kormánypárti és 15 ellenzéki képviselő tartózkodik a teremben - csak mert valaki kérdezte önök közül. Vágó Gábor, kétperces!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Babák Úr! Egyrészt nem igaz az, hogy én valaha is vádaskodtam az ön mandátuma jogosságát illetően - kérem, ön se tegye -, másrészről nem igaz az, hogy józan érvvel nem sikerült meggyőznöm nekem személyesen a tisztelt Házat. Mondjuk, a devizahitelesek kapcsán számos olyan ötlet van, amelyet én vetettem fel először és végül is beépült a joganyagba. Harmadrészt sajnálattal kell tudomásul vennem azt, hogy önök arra a szakmai kritikára, amit a Magyar Nemzeti Bank kapcsán már megfogalmaztunk már az elmúlt másfél évben történő két MNB-törvényjavaslat változásakor is, akkor is teljes mértékben süket fülekre találtunk.

Tehát arról van szó, Babák úr, hogy én is szeretek dolgozni, nagyon szeretem az éjszakai vitákat is itt a parlamentben, azért csodálkoztam, hogy a pénzügyi stabilitási törvény vagy az államháztartási törvény részletes vitájánál 0, azaz nulla darab fideszes hozzászóló volt, ez nem támasztja alá önnek azt az érvét, hogy itt a fideszesek valóban érdemben részt vennének a demokratikus döntéshozásban.

Viszont visszatérve a javaslat szakmai tartalmára, azon fő kritikánkat, hogy az átláthatóságot és a parlament általi demokratikus ellenőrzés jogát erősebbé tegye a jegybanktörvény, ezt a fő kritikánkat nem hallották meg. Mi benyújtottunk már a jegybanktörvényhez külön jegybanktörvény-javaslatot is e kritikánk alátámasztásaként megfogalmazva, teljes mértékben jogszerűen. Sajnos azon javaslatunkat sem vették tárgysorozatba. Tehát az nem igaz, Babák úr, hogy mi nem mondanánk szakmai javaslatokat, viszont az igaz, hogy önök nem fogadnak be semmiféle jobbító szándékú ellenzéki javaslatot. Sajnos ez a valóság.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Lenhardt Balázs képviselő úr, normál hozzászólás, Jobbik!

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Tisztelt Ház! A rendkívül szerény érdeklődés mellett engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak. Először is ki kell térnem valamennyire arra, hogy az egész törvény benyújtásának előzményei, háttere és az azóta történtek igen érdekes helyzetet vázolnak itt Magyarországon. Őszintén mondva meglepett, hogy a huzavona után most mégis benyújtották még karácsony előtt, azon nemzetközi helyzet hátterének tudatában, hogy a kormány támadás alatt van a nemzetközi pénzügyi háttérintézmények részéről; többek között az Európai Unió szervei is, amelybe az Európai Központi Bank is beleértődik, de a Valutaalap, a Világbank, tehát gyakorlatilag amiről szoktunk beszélni, hogy a pénzügyi intézményrendszer, ami nekünk meggyőződésünk, a pénzügyi háttérhatalom irányítása alatt állnak.

Most úgy tűnik, hogy miközben visszavonulót voltak kénytelenek fújni a gazdasági szabadságharc egyéb területein, sőt az IMF újbóli behívásával gyakorlatilag a fehér zászlót is kitűzték, a friss hírekből tudjuk, hogy az IMF ma hazautazott reggel, tehát úgy tűnik, hogy ez a tárgyalás vagy megállapodás nem egészen úgy alakul, ahogy elképzelték. Ebben egyébként mi támogatjuk önöket, tehát nehogy itt félreértés essen, nem amellett érvelünk most örömmel, hogy lám-lám, az IMF is már nem akar szóba állni önökkel.

(15.10)

Nem tartjuk egy pozitív szervezetnek, és azt a neoliberális eszmerendszert sem, amit ők testesítenek meg, de mégis meglepetésemnek kell hangot adjak, hogy önök ebben a helyzetben talán a vak ló bátorságával rohamoztak bele a kinyújtott dárdákba. Ennek azért biztos, hogy elég súlyos és talán az eddigieknél is még súlyosabb következményei lehetnek, és nemcsak a most tárgyalt - mert itt kevésbé érzem -, az újraírt Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénynél, de a kapcsolódó alkotmánymódosítás, amely a PSZÁF-fel összevonva is egy csúcsszervezetet hozna létre, gyakorlatilag elvonva a jegybankelnök hatáskörét. Ami olyan szempontból helyes is lenne, hogy Simor Andrást nem tartjuk olyan személynek, aki a magyar nemzeti érdekeken munkálkodna, de ez a megoldás mégiscsak aggályos jogilag, és nem hiszem, hogy hosszú távon is arra vezetne, hogy így kéne egy önök által gyakran hivatkozott jogállamban kezelni a dolgokat.

Meg lehetne keresni talán az egyéb módszert is, vagy pedig nyíltan vállalva, akár ebben a törvényben is, hogy most új elnököt kell választani, mert új törvényt hoznak. Értem, hogy ez sántítana, de ugye, ezt megteszik az új monetáris tanácsi tagok kijelölésénél is, aminek körülbelül ugyanennyi a jogalapja. Akkor ezt is föl lehetne vállalni. Még ez is tisztább és egyenesebb, jogilag is elfogadhatóbb megoldás lenne, mint ez a torz kreatúra, amit itt kitaláltak két különböző hatás- és feladatkörrel rendelkező szervezet torz párosításával.

Most LMP-s kollégáim - akiket Vágó Gábor képvisel rendületlenül - kenyerét nem szeretném elvenni, mert ugye, ők az ilyen biológiai példákban szeretnek tobzódni, és a különböző faji keveredésnek esetleg szép példáját is felvázolnák, de ezt meghagyom a nálam alkalmasabbnak. Például a nemzeti vagyonról szóló törvénynél beérkezett Jávor Benedek úr, rögtön megnyomta a gombot, és utána beszélt két percet a Costa Rica-i biodiverzitásról és az ottani fajok csodálatos együttéléséről. Ez volt a véleménye a magyar nemzeti vagyonról szóló törvényhez. (Vágó Gábor közbeszól.) Jól van, de most ne kezdjünk ilyen párbeszédet, mert kicsit komolytalan, de ezt a hozzáállást mutatja.

Beszéljünk a Nemzeti Bankról, és beszéljünk erről a jelenlegi törvényről, annál is inkább, mert pár olyan ortodox tabut itt a beszédben szeretnék megdönteni, aminek a kimondásától is tisztelt képviselőtársaim majd lehet, hogy bőszen hányják magukra a keresztet, vagy kire felekezete és vallása szerint, ami tartozik. De tényleg alapvető tételeket kellene kimondani, és ezen alapvető tételek közül kettőt szeretnék elsősorban cáfolni. A Magyar Nemzeti Banknak az úgynevezett függetlensége, amit személyi, tárgyi, anyagi feltételekben is végigelemez a törvény, és igyekszik biztosítani, és ez az egyik vitatéma az Európai Központi Bank felé, ez az utóbbi időben az országnak a kárára vált.

Tehát ezáltal, a látszólagos függetlenség álcája mögé bújva olyan mérhetetlen veszteségeket okoztak Magyarország számára ezek a nemzetközi pénzügyi szervezetek és - Józsa István megérkezett, az ő örömére is mondom - a gazdasági háttérhatalom, ami óriási katasztrófát idézett elő már eddig is Magyarországon. A Simor András vezette jegybank ebben a nemzetközi szervezetrendszerben képez egy előretolt helyőrséget itt Magyarországon, amely nem a magyar nemzeti érdeknek, hanem pontosan a neoliberális eszmének megfelelően hajtja végre azokat a diktátumokat, amelyeket ez a pénzügyi kör a saját érdekei szempontjából hasznosnak és megvalósítandónak tart.

Az egyik ilyen - és ez lesz majd a következő - az antiinflációs politika, ami az egyetlen deklarált és szinte legfontosabb célként most is szerepel a törvény 3. §-ában. Ezzel szemben vállaljuk és kimondjuk, hogy ne legyen, hiába szerepel ez az európai uniós szerződésben mint alaptétel - 130. cikkely -, hogy biztosítani kell a jegybankok függetlenségét. Hát látjuk, hogy közben az Egyesült Államokban ez mennyire máshogy van megoldva a magánkézben lévő FED esetében, ami - persze idézőjelben - szintén független, de totálisan más eszköztárral, háttérrel és hatáskörrel tud beavatkozni a monetáris folyamatokba, mint itt nálunk a Nemzeti Bank.

Nyikos képviselőtársam itt látványosan ásít, de igyekszem megígérni neki, hogy majd rövidebbre fogom a még hátralévő pillanatokat, hogy neki is jusson lehetőség. (Dr. Nyikos László: Őszinte ember vagyok.) Igen, nagyon fontos. Egymás között vagyunk, úgysincs tévéközvetítés, mindenki kifejtheti őszintén és egyenesen a véleményét és az álláspontját.

Tehát Simor András nemkívánatos személy a Magyar Nemzeti Bank élén, és fordulatot kellene végrehajtani. Ezáltal - annak ellenére mondom, hogy ez nagyon meglepő volt a kormány részéről, hogy pont most, alig egy évvel a mandátumának megszűnése előtt egy ilyen frontális támadást indítottak, az alkotmánymódosítással együtt - tényleg kérdés, hogy ezt végre tudják-e hajtani. De a tűzszünetben - az IMF-fel való tűzszünetben és a gazdasági szabadságharc tűzszünetében - azért szokatlan és a diplomáciában elég példátlan lépés, hogy az ellenfél vagy a delegáció egyik tagjának akarják ezzel a lépéssel gyakorlatilag elvágni a torkát. Ez igazából érdekessé teszi majd a további fejleményeket.

De ez a függetlenség, amit deklarálnak, jelenleg nem valósul meg a tények által, és ezért gondoljuk azt, hogy ne legyen független a Nemzeti Bank a magyar nemzeti érdektől, hanem inkább alakítsunk ki egy olyan struktúrát, amiben ténylegesen olyan monetáris politika valósul meg, ami a leginkább szolgálja a jelenlegi gazdasági körülmények között az ország érdekeit. Az a jegybanki alapkamat, aminek révén olyan kamatokat fizettek itt ki az elmúlt években a külföldi kereskedelmi bankok számára, amelyek itt parkoltatták - és most is ott parkoltatják a pénzeket - bent az MNB-nél ahelyett, hogy a vállalkozásokat hiteleznék, hogy pénzt tennének a gazdaságba, és pont ez a likviditási hiány az egyik legnagyobb gátja a gazdasági növekedés beindításának, ez a politika nem szolgálja az ország érdekeit.

Ezért utaltam rá, hogy a 3. § (1) bekezdése szó szerint ki is mondja, hogy az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Ugye, az inflációellenes küzdelem - hát jelenleg Magyarországnak az elsődleges célja nem ez kellene legyen, hanem a gazdasági növekedés elindítása, a munkahelyek megteremtése és egyáltalán valamiféle kilábalási vagy túlélési stratégia megteremtése ebben a helyzetben. Az inflációnak a mindenáron való leküzdése, alacsonyan tartása pontosan a tőke érdekeit szolgálja - aki kicsit is gondolkodik, még a közgazdaságtan alapfogalmaival sem kell tisztában legyen, az is világosan látja -, mert azt veszélyezteti ez az inflációs folyamat.

Most, a jelenlegi helyzetben a gazdasági eszköztárban még nem is lenne túlságosan eretnek gondolat egyfajta inflációfelfuttatás, mert bizonyos strukturális bajokra ez megoldásként vagy gyógyírként tudna szolgálni.

(15.20)

De semmiképpen nem azt jelenti, és ezért döbbenetes, hogy ugyanígy szerepel írásban és fő célként kimondva, nem ez az elsődleges és egyetlen cél kell hogy legyen, hanem mindig az adott lehetőségekhez, az adott körülményekhez kellene hangolni az MNB által irányított monetáris politikát. Ezt a szemléletet önök sajnos nem haladják meg az új törvényben, és ezt tartjuk a legnagyobb problémának. Most lehetne itt a további részletekbe még belemenni, amelyekhez módosító indítványokat is benyújtunk, de tekintettel erre a békés családi együttlétre, nem rabolnám tovább az idejüket, ezt majd meg fogjuk tenni, esetleg a bizottságban beszélgetünk róla, de közeleg a karácsony és a hétvége, úgyhogy mindenkinek mennie kellene haza.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásokra többen is jelentkeztek, először Vágó Gábor, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy Lenhardt Balázs képviselőtársam is beleszállt abba a folyamatba, hogy elveszíttetik itt a parlament komolyságát.

Csak szeretném elmondani képviselőtársam kiszólására, hogy az LMP a nemzeti vagyon törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatában a génbankokat tenné a nemzeti vagyon szerves és elidegeníthetetlen részévé. Reméljük, ez a kormánynál meghallgatásra talál. Nagyon sajnálom, hogy önöknek a fajok keveredéséről és a fajelméletről más jut az eszükbe, hogyha megszólalnak.

De azért, hogy szakmai szinten is hozzászóljak Lenhardt képviselőtársam mondanivalójához, az LMP is azt gondolja, hogy a Magyar Nemzeti Banknak a magyar érdekeket kell képviselnie, viszont a Magyar Nemzeti Banknak nem a magyar érdekektől kell függetlennek lennie, hanem a kormányzattól kell függetlennek lennie, és ez egy teljesen más dolog. A magyar érdekek képviselete a Nemzeti Bank működésének átláthatóságán és demokratizálásán alapul. Sajnos, ez a törvény nem azt az átláthatóságot és nem azt a demokratizálódást hozza magával. Ez lenne a garanciája a Magyar Nemzeti Banknak, hogy a magyar érdekeket védje.

Viszont nem akarom nagyon kijavítani a képviselőtársamat, belemenni a makrogazdasági vitába, de a jelen helyzetben a Jobbik valóban úgy gondolja, hogy az infláció elengedése volna itt a megoldás minden gondra, bajra? Tudja, hogyan szokták hívni közgazdaságilag az inflációt? A szegények adójának! Nem hiszem, hogy az inflációról ön azt gondolná, hogy valóban a tőke érdekeit képviseli. Nem tudom, ön milyen közgazdaságtani iskolához tartozik, de ha az infláció elindul, a kenyér, a tej, a gáz, a villanyáram ára felfut. Az inflációt az emberek zsebéből veszi ki az állam! Ön tényleg ezt szeretné?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Józsa István, MSZP, kétperces.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is erre az inflációs gondolatra szeretnék reagálni. Tehát elképesztő, amit a képviselő úr mondott, azon túl, hogy üdvözölt az előbb, de az infláció kordában tartása alapvető gazdasági cél és alapvető társadalmi, társadalompolitikai cél. Tehát, ha valaki nem vigyáz az inflációra, akkor senki nem lehet biztos a nyugdíja értékében, senki nem lehet biztos a fizetése értékében, senki nem lehet biztos a megtakarításai értékében, és senki nem lehet biztos abban, hogy amit ma meg tud venni, alapvető cikkeket, élelmiszereket, azt holnap, holnapután is meg tudja venni.

Tehát az, hogy hazafias meggyőződésből az ország, a nemzet érdekeit képviseljük, azt hiszem, minden parlamenti képviselő elemi kötelessége, ezt tesszük mi is, csak egy picit tessenek közben gondolkodni, hogy ezeknek a javaslatoknak, amelyeket nagy hangzatosan eleresztenek itt, milyen tényleges következményei lehetnek. Tehát mi azt mondjuk, hazafiatlan az a megközelítés, ami azt mondja, hogy az inflációt el lehet engedni, mert az infláció a tőke érdeke, az infláció a teljes gazdaság ellensége, és alapvetően azoknak az ellensége, akik nyugdíjból, fizetésből élnek, és akiknek fontos, hogy a nehezen megtakarított forintjaik értékállósága megmaradjon.

Tehát nagyon kérem, képviselő úr, hogy ezeket a gondolatait bizonyos szakmai háttéranyagok tanulmányozásával, illetve a mi hozzászólásaink nyomán revideálja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Rozgonyi Ernő képviselő úr, Jobbik.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az inflációhoz hadd szóljak hozzá: kérem szépen, senki nem mondja azt, hogy az inflációt szabadon kell engedni, ha valóban inflációról van szó. Azért azt tessék megérteni, hogy a monetáris politikával nem lehet árproblémákkal küszködni, költségoldali inflációt nem lehet a monetáris politikával megfékezni. Itt kever mindenki mindent az égvilágon! Ha ennek olyan oka van, mint például az olajárváltozás, azt nem lehet monetáris eszközökkel befolyásolni, ezt tessék már végre egyszer megérteni! Tehát nem arról van szó! Azt meg lehet oldani, persze, bele lehet avatkozni, de nem a monetáris politikával, hanem állami szabályozással. Mondjuk, lejjebb viszem az üzemanyagokat terhelő adókat, úgy befolyásolhatom, de az állami intézkedés. Semmi köze a monetáris politikához!

A monetáris politikával monetáris okokat lehet orvosolni, ezt tessék végre már egyszer tudomásul venni! A két dolognak, az árnövekedésnek és az inflációnak semmi köze egymáshoz. Infláció akkor van, ha mesterségesen felhígítjuk a pénzt, azaz olyan pénzt bocsátunk ki, amire nincs is szüksége a gazdaságnak. Hígítom a pénzt, azt lehet monetáris eszközökkel befolyásolni, semmi mást. Ez az egyik, amihez hozzá akartam szólni.

A másik a függetlenség kérdése. Kérem szépen, emlékezzenek vissza arra, hogy Surányi úr eladta például Magyarország aranykészletét, arra hivatkozva, hogy jobb, ha az az érték, amit az arany képvisel, devizákban van itt. Óriási lángelme! Ő, aki közgazdász, nem látja, hogy a devizák hektikusan tudnak mozogni? Azok nem biztos, hogy hoznak, azok lehet, hogy visznek? Kérem, minden bank, akkor, amikor mi eladtuk az aranykészletünket, minden nagy nemzetközi bank és jegybank hihetetlen mennyiségre, tonnaszámra vásárolta azt az aranyat!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces, Lenhardt Balázs, Jobbik!

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Most csak nekibuzduló kollégáimnak szeretném világossá tenni, hogyha félreértették: nem azt mondtam, hogy az infláció szinte kívánatos, de azt feltétlenül, hogy nem ez az egyetlen és központi cél, pláne ilyen körülmények között, és arra utaltam, hogy bizonyos szegmensek például a hitelcsapdából való szabadulásnál még pozitív szerepet is játszhatnak adott esetben.

Nyilván az éremnek van egyik és másik oldala is, tehát az árak emelkedésének nyilvánvalóan meg kell fizetnie a társadalomnak is az árát, de ilyen szempontból nem szeretném, ha félreértelmeznék a szavunkat. Már Rozgonyi képviselőtársam is említette, hogy nem ezt mondjuk, csakhogy a Magyar Nemzeti Bank szerepének, fő céljának nem ezt az elmúlt évtizedben vagy a másfél évtizedben már-már bukásnak minősült egyetlen célt kellene a középpontjába állítani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hegedűs Tamás, ugyancsak kétperces, Jobbik!

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakozván képviselőtársaimhoz, tehát azért azt szögezzük le egyértelműen, tehát a Jobbik nem kíván és nem fogalmaz meg célként olyan politikát, amely inflációgerjesztő volna. Nem is volt erről szó, ezt tehát önök magyarázták bele.

Amiről viszont szó van, azt Lenhardt Balázs képviselőtársam az előbb pontosan kifejtette, hogy az infláció emelkedése éppen olyan rossz, mint a gazdasági növekedés lassulása vagy a foglalkoztatás szűkülése, vagy a kereskedelmi hiány növekedése. Az egy fontos mutató az összes többi közül, és valóban hibának tartjuk, hogy ezt az egy kérdést mintegy kivesszük a gazdasági kormányzat kezéből, s úgymond függetlenítjük a kormányzati gazdaságpolitikától, ugyanis nincs ideális helyzet, majdnem minden esetben valamelyik mutató javulása valamelyik másik romlásával jár együtt, s pontosan ennek a mérlegelése a gazdaságpolitika egyik feladata, tehát optimalizálni kell a különböző hatások között.

A másik pedig, amire Rozgonyi Ernő képviselőtársam utalt, hogy az inflációra is csak közvetett befolyása van a Magyar Nemzeti Banknak, és a kamatpolitikával nagyon sokszor nem azt a problémát orvosolták, amire hivatalosan megfogalmazták. Például a legpenetránsabb eset a '90-es évek eleje volt, amikor az egekbe emelt alapkamattal akarták úgymond megfékezni az inflációt, amihez semmi köze nem volt, viszont óriási károkat okozott a gazdaságban.

(15.30)

Tehát amikor azt mondjuk, hogy összhangba kell hozni a gazdaságpolitika eszköztárát, és ezeket összhangban kell működtetni, akkor nem arról van szó, hogy bármelyik gazdasági mutató tekintetében megengedhetőnek, pláne hogy kívánatosnak tartanánk a helyzet romlását. Ezeket együtt kell kezelni, és a cél az, hogy egy fenntartható növekedési pályát lehessen kialakítani. Ez az a gazdaságpolitika, amit a Jobbik kívánatosnak tart.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ha jól követem a felszólalói listát, akkor most kormánypárti oldalról következik hozzászólás, normál hozzászólásként, Babák Mihály képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, mélyen tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, a szólás lehetőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! Megvallom őszintén, hogy ténylegesen nem értettem pontosan azokat a kirohanásokat, alkalmasint politikai indíttatású megjegyzéseket - bár a politikában sok mindent lehet csinálni -, amelyek megkérdőjelezik azt a szükségességet, hogy a Magyar Nemzeti Bankról mint nagyon fontos közintézményről új törvényt alkosson a tisztelt Ház.

Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném két alapvető dologra emlékeztetni önöket, hiszen valószínűleg tisztában vannak vele, még akik tagadják, azok is, hogy az új alaptörvény kötelezettséget ró a tisztelt Házra, hogy a Nemzeti Bankról alkosson sarkalatos törvényt. Ha megengedik, akkor a magánvéleményemet is melléteszem, hogy a Nemzeti Bankról szóló korábbi törvény kissé elavult. Mint ahogy nagyon sok ellátási ág, nagyon sok alrendszer, nagyon sok jogszabály, nagyon sok kerettörvény, ami az életünket befolyásolta, az elmúlt időkben, sőt a rendszerváltást követően előkerült diszfunkciójukkal, valamint azokkal a körülményekkel, amelyek a világ változásából is előállottak, sokak elavultak. Magyarországon nagyon sok törvény megújításra, újrafogalmazásra szorul, így állítom személy szerint is, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény szintén megújításra vár, újat kell alkotni helyette. Két szempont van tehát; az egyiket elmondtam már, ez az alaptörvényi kötelezettség, a másik pedig, hogy harmonizálni kell a magyar praxist, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt a praxis oldaláról harmonizálni kell az uniós szabályokhoz is valamelyest, sőt a világtrendekhez is.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a törvényjavaslat, amit a kormány beterjesztett, erről szól többségében. Én nem állítom azt, hogy a törvényjavaslat tökéletes, mert ilyen nincsen. Emberben sincs tökéletes, magamat sem tartom annak, de úgy gondolom, hogy véleményem... (Dr. Józsa István: Csak nem?) Nem vagyok felfuvalkodott és beképzelt (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), igen, törekszem rá, de ez nem fog sikerülni, valószínű, egész életem végéig. Minthogy a tudás is, amikor az ember megismeri azt, hogy mit nem tud még, akkor rájön, hogy mennyire ostoba. Sőt azt is szokták mondani, Tessedikről is mondták, hogy a jó pap holtig tanul, és mégis bután hal meg. Én úgy gondolom, hogy szeretnénk okosak lenni, bölcsek lenni és olyan törvényeket hozni, ami jó az országnak. Maradjunk annál, hogy ne a tudásról beszéljünk, hanem a szándékainkról. Jó törvényt szeretnénk hozni, azért, hogy ez a törvény olyan kereteket és szabályokat alkosson a Magyar Nemzeti Bank és a monetáris politika tájékán, ami az ország hasznát szolgálja.

E kérdéskör után hadd mondjam el önöknek - tehát indokoltnak tartom -, hogy nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, milyen hiszterizált e törvény kapcsán a hangulat. Hát az, amit az LMP művel, meg a szocialisták, már megbocsássanak, nem akarok személyeskedni, de valahol arányt tévesztettek, és általában minden új törvénnyel kapcsolatban; valahol nagyon nagy érdekeltségek húzódnak meg mögötte, tisztelt képviselőtársaim, mert úgy tiltakoznak és úgy félnek, mint ördög a tömjéntől, hogy egy új törvény megszületik és netalántán más filozófiát képvisel, mint a korábban megszokott, más érdekkört képvisel, az ország érdekét esetlegesen, és nem egyéni, sőt kisebb, szűkebb csoportérdekeket. Én azt gondolom, hogy ezen a traumán tényleg át kell esni azoknak, akik nem az ország érdekeit szolgálják, hanem egyéni és szűkebb csoportérdekeket, hogy igenis Magyarországnak, a megújuló Magyarországnak új törvényekre van szüksége, jó szabályokra, amelyek átláthatók, transzparensek, és ténylegesen az ország hasznát igyekeznek biztosítani.

Azokkal a demagógiákkal és károgásokkal nem lehet egyetérteni, és fölöslegesek is szerintem, sőt a hiszterizált magatartás is, ami olyanokat mond, hogy: a Nemzeti Bank Függetlensége. Hölgyeim és uraim, ma a bizottsági ülésen megkérdeztem az alelnök urat - de ezt már az elnöktől is megkérdeztem korábban -, hogy mit ért pontosan a Nemzeti Bank függetlensége alatt. Nem fogják elhinni, egyik sem tudta pontosan megmondani. Beszélt mindenről, igen, mert maga a Nemzeti Bank menedzsmentje nem tudja, hogy miről szól az ő függetlensége. Bármi kérdés fölmerül, az átlátható gazdálkodás, a munkabér, a veszteség, a nyereség, vagy bármi más, a monetáris politikával kapcsolatos vélekedésünk, a tisztelt Ház képviselőinek azt mondja, hogy: az ő függetlensége. Hát azért rá kell döbbenteni szerintem a Magyar Nemzeti Bankot is, hogy ő mitől független. Mi szeretnénk, ha független lenne a napi politikától, és még fontosabb kérdés - itt az imént képviselőtársaim szóltak róla -, hogy a világ pénzügyi érdekkörétől legyen független, ne befolyásolják, mégpedig az ország kárára ne befolyásolják.

Érdekes azért a függetlenség fogalma, mert mondom, ha a munkabéréről volt szó, a havi 8 millió forintról, az egész világot fölrikácsolta, hogy az ő függetlenségét, a Nemzeti Bank függetlenségét és a monetáris politikát dönti romba az, hogy nem lesz 8 millió forint a fizetése. Magától nem lett volna szabad annyit fölvennie, hisz úgy gondolom, hogy a Nemzeti Bank tevékenysége kapcsán is azért alkalmasint kárai származtak az országnak. Kárai származtak azért, mert - egyetértve azzal, hogy fetisizálják, túlhangsúlyozzák többek között az infláció elleni harcot - egyet kell értenem képviselőtársammal és mindenkivel, aki ezt elmondta, hogy az inflációt monetáris politikával befolyásolni lehet, de monetáris politikával az inflációt csökkenteni csakis és kizárólag azt, amit a monetáris politikával idéztek elő. Tehát mielőtt még túlértékelnénk a Nemzeti Bank infláció elleni küzdelmét, tudomásul kell venni, hogy igen, a 90-es évek elején pontosan a jegybanki alapkamat megállapításával, a monetáris tanács döntéseivel nagyon komoly inflációt gerjesztettek az országnak, és a gazdaság rossz irányokat vehetett, azért, mert elértéktelenítették a magyar fizetőeszközt. Pontosan a monetáris politikájukkal. Ilyen szakmai tévelygéseket nem engedhet meg egy ország.

Én úgy gondolom, ma nagyon fontos - és itt egyet kell értenem azokkal, akik ugyan nem így értik, de a demokratikus közintézmény zászlaját lobogtatják -, hogy igen, lehetőség szerint minél kevesebb alkalommal lehessen egy döntést elnökre bízni. Közügyekről van szó, és nem lehet például egyszemélyi felelősség és csak egy személy vélekedése, mondjuk, a tartalékképzésről, mert, tisztelt hölgyeim és uraim, igen, azért, mert a tartalékképzésben nem volt kritérium, és maga az elnök döntött, károk származtak az ország pénzügyeiben. Igen, én nagyon üdvözölöm azt a szabályt az új törvénytervezetben, hogy a tartalékszabályozásban a monetáris tanács döntsön, és ne csak az elnök. Megvallom őszintén, hogy nem azért, mert nem bízom benne, hanem azért, mert több ember szakértelme helyes döntés irányába hozhatja a kérdéseket, és hasznára válhat az országnak.

Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérdeztem a függetlenséget a tekintetben is, hogy miért nem fogadják el - ezt korábban elnök úrtól kérdeztem - a parlament által, a törvényhozó hatalom részéről delegált felügyelőbizottság döntéseit, miért nem fogadja el a tisztelt Nemzeti Bank. A függetlensége miatt - volt a magyarázat. Képzeljék el! Miért nem fogadják el a Számvevőszék megállapításait, és miért nem vitatkoznak vele, áperte visszautasítják? A függetlenségre való hivatkozással. Hölgyek, urak, mindenkitől független a Nemzeti Bank? Mindenkitől, minden magyar érdektől független? Mi ez a fetisizált függetlenség? Igen, én meg tudom fogalmazni, mitől kell függetlennek lennie: a politikától és a külföldi és a csoportérdekektől, pénzpiaci érdekektől. Ezektől kell függetlennek lennie véleményem szerint - ha nem jól mondtam, kérem, javítsanak ki; el tudom ismerni, ha rosszul gondolkodtam e tekintetben.

Az eredmény kérdése. Az új törvényjavaslatban az van benne, ezt mondta képviselőtársam is, hogy az MNB döntése az, hogy milyen eredménnyel zár, és nagyon fontos, hogy az eredmény ne függjön a kormánytól, és ne legyen a kormánynak erre befolyása. Tehát a kormányt kell távol helyezni a Nemzeti Banktól, és nem a parlamentet.

Nagyon fontos és kiemelendő az a kérdéskör is a törvényjavaslatnál, hogy a Költségvetési Tanács és így a Nemzeti Bank elnökének személye az államadósság kérdésében akár vétót is emelhet.

(15.40)

Erősíti a fiskális politikát, ha ilyen lehetőséget kívánunk biztosítani a Nemzeti Bank vezetőjének.

Szóval, visszatérve a törvényjavaslatot megelőző kérdéskörre: nem helyes az, hogy nem veszünk tudomást annak a szükségességéről, hogy az alaptörvény elfogadása kötelezi a tisztelt Házat arra, hogy erről a fontos kérdésről sarkalatos törvényt alkosson. Kettő: nagyon rossz tendenciák vannak a függetlenség értelmezését illetően, és nagyon rossz értelmezések vannak a transzparenciát illetően. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon fontos dolog az, hogy a Nemzeti Bank gazdálkodásáról, eredményéről tudhasson az egész ország. Nem lehet eltitkolni. Hölgyek, urak, bármit kérdeztünk, a Nemzeti Bank elnöke azt mondta, hogy ez a függetlenség záloga.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, és ezt szeretném leszögezni, nem Simor Andrásról szól. A Magyar Nemzeti Bank jövőjéről szól, a Magyar Nemzeti Bankot köteles a törvényjavaslat majdan törvényként szabályozni. Az ott folyó munkát, az ország érdekét, a monetáris politikát és sok egyéb más, bankkal és fizetőeszközzel, pénzügyi közvetítőrendszerrel kapcsolatos feladatot kíván rögzíteni.

Belemehetnék részletesebb tanulmányozásába is, helyesebben demonstrálásába a törvényjavaslat paragrafusainak. Úgy gondolom, hogy erre azért még lesz a vita kapcsán lehetőségünk. Szeretném kérni képviselőtársaimat, ahol igazi szakmai kifogás van a törvényjavaslat valamely passzusát illetően, legyen az a képviselők oldaláról, a frakciók oldaláról, akár pedig az Európai Bank részéről is, ezek beépítésre fognak kerülni, amelyek jók, és az ország érdekét szolgálják. Presztízsből, mert ön mondta, vagy ő mondta, vagy én mondtam, ezért nem fogjuk elfogadni.

És ha megértené, kedves képviselőtársam, hogy ha nem az ön javaslatát fogadják el, de az ön gondolata benne van, az is siker. Ennyi az egész. Tudni kell élni azt a létet, amelyre a választók predesztinálták önt. Nem tudom, érti-e pontosan, mire gondolok. És ha nem veszi, akkor csak dühöngeni fog, és színjátékot csinálnak, ahogy szokták is, demonstrációval. Úgyhogy ne vegye bírálatnak, de tényleg unalmas, amikor Rubiconról beszélnek, utolsó demokratikus intézményrendszer felszámolásáról, sőt szerintem tűzvihar, árvíz, minden van manapság már, és akkor Orbán-fóbiájuk van.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Magyar Köztársaság miniszterelnökére az emberek szavaztak, az ő kormányára is. Tessenek tudomásul venni! Ez a kormány és ez a parlament, sőt a kormánypárti többség az országnak jót szeretne, helyes dolgokat szeretne. A szándék megvan, segítsenek hozzá, hogy ez tényleg így legyen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. És javaslom, fogadják el a törvényjavaslatot, segítsék ennek megalkotását is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tájékoztatom önöket, hogy televíziós közvetítés nincsen, már csak azért, mert hozzászoktam az elmúlt időszakban, hogy akkor folytatunk olyan típusú politikai vitákat, amelyek végképp eltérnek a tárgytól, amikor televíziós közvetítés van.

Kétperces szót kértek többen is. Vágó Gábor képviselő úr először.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Babák Képviselőtársam! Ön itt megszólított, habár nevemen nem is nevezett, de vettem a lapot, tisztelt Babák képviselőtársam. Én jó szándékot feltételezek önről, kérem, ugyanezt feltételezze rólunk is. Mindazonáltal tudva, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Nem tudom, bizottsági ülésen és a kisebbségi véleményben a plenárison is elmondtam, hogy itt nem feltétlenül a törvényjavaslat tartalmi részei azok, amelyek így kiverték úgymond a biztosítékot az ellenzéknél. Vannak benne megszívlelendő javaslatok is, vannak benne olyan javaslatok is, nem az egészével, de vannak részei, amivel akár egyet is tudnék érteni. Amit ön itt mondott az átláthatóságról, a beszámoltatásról, a demokratikusabbá való tételről, mi ezen tovább is mennénk, túlmennénk ezeken a határokon.

Viszont, tisztelt Babák képviselőtársam, amikor ön azzal vádol meg minket, hogy mi egy kisebbségi csoport érdekeit képviseljük csupán, na, az az, ami valóban vérlázító, hiszen ki mondta azt itt a magyar parlamentben, melyik frakcióban ül az a képviselő, aki azt mondta, hogy egy társadalmi réteget kell föltőkésíteni? Kérem szépen, az önök kormányzati padsoraiból hangzott el ez a kijelentés. Nyilvánvalóvá válik, hogy az önök gazdaságpolitikája egy szűk társadalmi rétegnek játszik csupán.

Az LMP azt szeretné elérni, hogy a Magyar Nemzeti Bank a magyar gazdaságpolitika kialakításánál olyan partneri viszonyt tudjon ápolni a kormányzattal, ahol megvan az ő döntéseinek a függetlensége is, ámde az átláthatóság is ugyanúgy megvan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), s így tudják a magyar nemzet egészének érdekeit képviselni.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Veres János képviselő úr.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az imént elhangzott Babák képviselő úrtól, hogy az MNB alelnöke a bizottság ülésén nem tudta megindokolni azt, hogy mit ért függetlenség alatt. Azért szeretném ezt cáfolni, mert azt gondolom, hogy az MNB alelnöke megérdemli, hogy ha már egyszer a költségvetési bizottság ülésén a jegybanktörvény kapcsán föltett kérdésre egyértelmű választ adott, akkor az hangozzék el a plenárison is a valóságnak megfelelő tartalommal.

A függetlenségnek három olyan követelményét állította föl vagy beszélt róla, amely önállóan is értelmezhető. Egyrészt jogi függetlenség, amely jelenti részben az alaptevékenység egyértelmű szabályozását. Erről van most itt szó egy úgynevezett sarkalatos törvényben, de jelenti azt is, hogy jogilag egyértelműen definiálni kell, hogy a döntéshozó nem utasítható senki által. Ez is viszonylag precízen benne van a törvényjavaslatban, tehát a törvényjavaslat eleje ebből a szempontból megismétli azt a szöveget, amely az elmúlt tíz évben a jegybanktörvényben Magyarországon szerepelt. Erre nem is kívánok több szót fecsérelni.

Fontos a második momentum is, nevezetesen, hogy a kinevezettek, mind a monetáris tanács tagjai, mind pedig a jegybank vezetői mandátumának a tartalma, lejárata nem módosítható. Tehát ameddig ki vannak nevezve, meg vannak választva, addig tevékenységüket végezhetik, úgy is, hogy a tartalma a tevékenységüknek sem módosulhat ez alatt a periódus alatt.

És van egy harmadik kritériuma a függetlenségnek, nevezetesen az intézményi gazdálkodási függetlenség, ami azt jelenti, hogy az intézmény vezetői ítélik azt meg, hogy az intézmény gazdálkodásához mekkora összegre van szükség. Természetesen az arra illetékes szervezetek ellenőrzési jogköre nem vitatható, hiszen az Állami Számvevőszék, illetve a jegybank felügyelőbizottsága végzi azt a fajta ellenőrzést, amit kell.

Ezek ilyen precízen elhangzottak a bizottsági ülésen, és azért szerettem volna erről itt most beszélni, mert az imént más hangzott el, és szerintem a valóság pedig ezt jelenti, amit én elmondtam.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Normál hozzászólásra, tehát előre bejelentkezett hozzászólásra következik Burány Sándor képviselő úr, MSZP.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tulajdonképpen az első kérdés, amit fel kell tenni ezzel a törvényjavaslattal és a törvényjavaslat kapcsán kialakult helyzettel kapcsolatban, hogy tudatában van-e a Fidesz, hogy mit tesz. Én attól tartok, hogy nem. Ha netán ebben tévednék, és mégis, úgy a helyzet súlyosabb.

Szeretném kormánypárti képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy gondolják végig, mi a különbség egy légyott és a nemi erőszak között. Remélem, hogy még tudják. (Derültség az MSZP soraiban.) Amit önök itt most tesznek ugyanis, az csoportosan elkövetett nemi erőszak a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényen.

Nem egy hozzászólásukban bizonygatják, hogy a Magyar Nemzeti Banknak, a független magyar jegybanknak ez mennyire jó. Mi van, ha ő ezt másképp gondolja? El tudják ezt önök képzelni? Ez egy olyan fontos különbség, hogy van valaki az országban, van egy intézmény az országban, aki azt mondja, hogy amit önök tenni akarnak, ez nem jó neki, és árt az országnak. Önök erre fittyet hánynak, erőszakkal megpróbálják megszerezni maguknak, valószínűleg a hozományra, a jegybanki tartalékokra, devizatartalékokra fáj valójában a foguk, és próbálják megmagyarázni, hogy ez tulajdonképpen az érintett félnek jó.

Jelzem tisztelettel, ha önök ezt még nem tanulták volna meg, a világ sok tekintetben a kölcsönösségen alapul. S ha a Magyar Nemzeti Bank függetlenségéről beszélünk, akkor tetszik vagy nem önöknek, ezt a játékot nem csak az ország határain belül játsszák.

(15.50)

Az elmúlt napokban nem egy fejlemény volt, amely előre sejtette, sejtetni engedte, hogy ma az Országgyűlésben mi fog történni. Nem mondhatják önök, hogy nem szóltunk. Csak a tegnapi napot idézném az önök emlékezetébe, amikor a tárgytól látszólag függetlenül, Fellegi Tamás miniszterjelölt úr meghallgatása volt a gazdasági és költségvetési bizottság együttes ülésén, és a magyar fél tárgyalási pozícióját, szándékát, mozgásterét illetően számos kérdést tettünk fel, és számos véleményt fogalmaztunk meg, hogy a kormány mire kellene hogy odafigyeljen.

Ebben a tekintetben a bizottsági ülésen igenis elhangzott, hogy a kormánynak óvatosnak kellene lennie, tudomásul kellene vennie, hogy nem teheti meg Európában azt, amit szemmel láthatólag úgy gondol, hogy a magyar Országgyűlésben megtehet. Nem teheti meg Európában azt, hogy puccsszerűen beterjeszt, mondjuk, ha csak a mai ülésnapot nézzük, két javaslatot, amit elfogadva már el is kezd tárgyalni az Országgyűlés. Európában más játékszabályok vannak. Lehet, hogy keleti szél fúj, de az ázsiai hordák szintjére, több száz évvel visszamenve a történelemben, nem kéne visszamenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan elmondtuk Fellegi miniszter úr meghallgatásán, hogy eredménytelenek lesznek az IMF-fel folytatott tárgyalások, ha a magyar kormány nem tartja tiszteletben a jegybank függetlenségét. A fejlemények igazolták figyelmeztető szavainkat. Azóta már tudni a hírekből, hogy Olli Rehn, az EU biztosa személyesen adott utasítást a tárgyalások megszakítására, és okként a beterjesztett Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslatot nevezte meg. (Rozgonyi Ernő: Amit nem is ismer. - Derültség a kormánypárti padsorokban.) Abban a változatban ismert, amit a kormány elküldött neki, és bár lehet, hogy a teremben itt több képviselő számára ez szokatlan, Európában több mint udvariatlanságnak, több mint otrombaságnak, a demokratikus játékszabályok megsértésének számít, ha egy kormány más javaslatot küld el neki véleményezésre, mint amit egyébként az Országgyűlésnek benyújt tárgyalásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Nemzeti Bank függetlensége nem egy öncélú valami, és nem véletlenül őrködik efelett az Európai Központi Bank és az Európai Unió is. A Magyar Nemzeti Bank a magyar gazdaságpolitika kormánytól független olyan intézménye, amely elsősorban azt hivatott biztosítani, hogy a kormányok aktuálpolitikai szándékától függetlenül a magyar gazdaság pénzügyi alapjai stabilak legyenek.

Jellemző volt az előbbi hozzászólásokban, hogy miközben Veres képviselőtársam pontosan elmondta, idézte, hogy a Magyar Nemzeti Bank tisztségviselője hogyan definiálta - egyébként nem öncélúan, ezek létező, világos, létező játékszabályok - a Nemzeti Bank függetlenségének kritériumait, fideszes képviselőtársaim ezt egyszerűen nem is értik, nem is értették. Ez sokatmondó volt erről a vitáról. (Dr. Hargitai János: Segíts! - Ékes József: Miért gondolod, hogy nem értik?) A hozzászólásból, képviselő úr, ha már így bekiabált, kiderült, hogy nem értette, Veres János képviselőtársamnak ezért kellett elmondania.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a gazdaságpolitikai ámokfutásban, amit önök művelnek, az utolsó erős bástya Magyarország számára jelen pillanatban még a Magyar Nemzeti Bank. Az a gazdaságpolitika, amit önök művelnek, mindenhol kicsapta a biztosítékot, és mindenhol csak kárvallottjai vannak, elsősorban persze itthon, Magyarországon. Az a gazdaságpolitika, amit önök művelnek (Babák Mihály: Megcsinálták az eladósodást, és még ők hőbörögnek.), az a tönk szélére juttatta a forintot, és úgy látszik, hogy önök ezzel nincsenek megelégedve, és ezen az úton tovább akarnak menni, pedig ott már a szakadék van.

Ha nem így lenne, önök nem tették volna le a fegyvert az IMF előtt, és nem hívták volna vissza, miután egyszer már kipaterolták őket. Mert rá kellett döbbenniük, hogy lenyúlhatják a magánnyugdíjpénztárakat, el lehet a pénz nagy részét költeni az államadósság csökkentésére, és utána az árfolyamon többet veszítenek, mint amennyit az emberektől elraboltak, és az adósság csökkentésére fordították. Kicsit későn, de felismerték ezt. Visszahívták az IMF-et, de úgy látszik, még mindig nem értik, hogy ezeknek a tárgyalásoknak szabályai vannak. Ezeken a tárgyalásokon részt vesz elsősorban az EU, részt vesz az Európai Központi Bank, és részt vesz természetesen az IMF. Ha önök bármi olyat tesznek, ami egyoldalú, ami sérti a nemzetközi játékszabályokat, akkor ezzel veszélyeztetik a tárgyalások sikerét. Erre még tegnap, utoljára, az önök számára még tegnap is felhívtuk a figyelmet. Nem hallgattak ránk. Az eredmény magáért beszél.

Nem csak az a tét ugyanis, hogy önök most keresztülverik vagy nem a Magyar Köztársaság Országgyűlésén ezt a törvénymódosítást; ehhez megvan az erejük. A tét az, hogy a forint stabil marad-e vagy nem. Önök ráléptek egy olyan útra, amikor csakis a saját hatalmi szempontjaik az érdekesek, és ennek érdekében most már napnál világosabb, készek mindent feláldozni, akár még a forint értékállóságát is. De tévednek, amikor azt hiszik, hogy a forint árfolyama felett önöknek van hatalmuk. A forint árfolyamát sok tekintetben, sőt elsősorban a piacok döntik el. Ma a forint erősségét legnagyobbrészt nem a Magyar Köztársaság kormánya, a Magyar Nemzeti Bank tudja hatékonyan védeni. Tudnák önök is, csak önök az ellenkezőjét teszik. Az önök gazdaságpolitikája folyamatosan rontotta az ország versenyképességét, folyamatosan gyengítette a forintot, és most megpróbálják megtenni az utolsó lépéseket, merő hatalmi szempontok érdekében a tekintetben, hogy egyébként a forint árfolyama végképp olyan szintre emelkedjen, ami az egész országra nézve mérhetetlen károkat fog okozni.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Értsék meg végre: nem elég itt az Országgyűlésben győzni. Nem elég választásokat nyerni. Kellene tenni valamit az ország érdekében is, és itt lenne az ideje annak, hogy felismerjék, hogy mindaz, amit önök a gazdaságpolitikában és a gazdaságpolitika intézményrendszerében művelnek, egy olyan ámokfutás, amit abba kell hagyni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces bejelentkező, Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Burány Képviselőtársam! Kérem, ön nem volt ott a bizottsági ülésen, én tudom, mi hangzott el, és nem hiszem, hogy közhiteles az a prezentáció, amit Veres képviselő úr mondott, hisz többen voltunk azon a bizottsági ülésen, és én azt is mondtam, hogy nemcsak az alelnök úr nem fogalmazta meg pontosan, hanem az elnök úr sem a korábbi meghallgatásán. De ezt bízza már ránk, kérem, igyekezzék ne hitelteleníteni mindenkit.

Burány Képviselőtársam! Nagyon furcsa a vélekedése. Nagyon furcsa, mert ön a liberális gondolkodás szerint a függetlenség, a jog oldaláról beszél, és nem emlegette hozzászólásában a kötelességeket a Nemzeti Bank esetében. Ön tagadja azt, hogy szükség van a Nemzeti Bankról szóló törvényre. Ez furcsa. Érdekes dolog, hogy miért tagadja, és miért nevezi azt, ha be van nyújtva a Ház elé ez a törvény, atrocitásnak.

Rontottak az árfolyamok. Mélyen tisztelt Burány Képviselő Úr! Ha tetszettek volna nem eladósítani az országot, akkor nem lenne ennyi külföldi forrásra szükség. És miután eladósították, és közben világgazdasági válság és pénzügyi válság is van, a pénz ára megnőtt. Tetszik érteni?

Miért nem vittek be minket annak idején az uniós zónába, helyesebben a... (Képviselőtársaihoz:) Segítsél már, légy szíves! (Közbeszólások: Az eurózónába. - Dr. Józsa István: Hagyd abba, majd elmondjuk.) Eurózónába. Miért halasztották ezt a lehetőséget? Pusztán csak azért, mert éjszaka dolgoztam, hogy itt lehessek önökkel, és erről vitatkozhassak, kérem, bocsássák meg.

Szóval, azért ezt úgy áperte odaszegezni a mostani kormánypártnak, az önök hibáját, ez tipikusan szocialista megoldás, amikor a saját bűneiket másra pakolják. Nézze, nem hiszem, hogy valaki is hiszi ezt, kár mondania és kár hangsúlyoznia. Önöknek rengeteg bűnük van az ország eladósításában, és abban, hogy a jelenlegi pénzügyi állapotok ilyenek, amilyenek, és az árfolyam-politikára is hatással van mindig az önök nem kormányzása.

Köszönöm szépen.

(16.00)

ELNÖK: Következik Szűcs Erika képviselő asszony, független képviselőként.

SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Babák képviselő úr itt megmutatta, milyen a rossz stílus - aki képes kritizálni, miután maga hibázott -, és mi a jó stílus, az, ha valaki abszolút képtelen másfél év tapasztalatai után is szembenézni azzal, hogy valamit rosszul csinált. Pedig fájdalom, ugyanazt játsszák, mint amit az elmúlt másfél esztendőben, amikor a hatalmi struktúrának egy olyan átalakításába kezdtek, amelyben a lehető legminimálisabbra vagy éppen jelképesre kívánják szorítani az ellenvélemények megjelenítésének a lehetőségét, mondván, hogy teljesen parttalanok és tartalmatlanok a viták, önöknek küldetése van, önöket ennek a küldetésnek a teljesítésére felhatalmazták, és ne dumáljon senki bele ebbe a munkába.

Ez indulásként még akár hihetően is hangzott a választók számára, de eltelt másfél év. Önök felhasználtak 4000 vagy 5000 milliárd forintot, és rosszabb helyzetben vagyunk, mint amikor önök megnyerték a választást. Ezért azt gondolom, mégiscsak szembe kellene nézni, hogy itt most nem a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénnyel kapcsolatban fogalmazódnak meg kritikák, hanem ennek a törvénynek az előkészítése - az az apró trükk, hogy mást küldenek el az EKB-nak és mást nyújtanak be -, hogy egy alkotmányügyi bizottsági módosítással előrevetítik annak a lehetőségét, hogy ripsz-ropsz összevonják a Magyar Nemzeti Bankot és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, ezek alapvetően azt a fajta viszonyt erősítik a kormányzathoz, ami kialakult a másfél évben, és a magyar társadalom egyre szélesebb körében érzékelhető: az, hogy nem hiszik el, amit mondanak.

Miniszterelnök úr meg is mondta, hogy ne figyeljünk arra, amit mondanak, azt kell nézni, amit csinálnak. Miután az elmúlt másfél évben bőségesen van tapasztalatunk arról, hogy egészen mást mondtak, meg indoklásban egészen mást mondtak, meg célként egészen mást jelöltek meg, mint amit aztán tettek, meg ami a tetteik következménye lett, csak azt tudom mondani, hogy azok a módosítások - mindenekelőtt az intézményi módosítások és hatásköri módosítások, amelyek egy konszolidált légkörben, amikor nem történik meg a választópolgárok és a parlamenti ellenzék folyamatos becsapása, átejtése - lehetnének szakmai vita alapjai is.

Én azt gondolom, Veres képviselőtársam például a maga vezérszónoklatát rendkívül higgadt stílusban adta elő, és azt mondta, hogy természetesen még a két szervezet összevonásáról is lehet érdemi vitát folytatni. De amikor az ember visszagondol csak az elmúlt két vagy három hét eseményeire, ahol teljesen nyilvánvaló volt - Babák képviselő úr állításával ellentétben -, hogy igenis, Simor András a fő probléma, ezt elmondták, megjelenítették az Országgyűlés bizottsága elé idézéssel, vagy ha az ember nézi az önökhöz közel álló intézmények, háttérintézmények, nem kormány közeli, hanem mondjuk politikai elemző intézmények hírműsorokban vagy vitaműsorokban való szereplését, teljesen világosan elmondják, hogy veszi magának a bátorságot, hogy a kormány szándékait egy nyilatkozattal azonnal lerombolja, annak a hitelességét vagy elhihetőségét.

Azt gondolom, most nehéz elhinni, hogy itt nem arról szól a történet, hogy Simor Andrást ki kell iktatni. Félreértés ne essék, nehogy azt higgyék, hogy mi szerelmesek voltunk és vagyunk Simor Andrásba, hogy nem voltak az előző kormányoknak vitái Simor Andrással, hogy nincs olyan dolog, amit másként láttunk és látunk. Csakhogy itt nem arról szól a történet, hogy Magyarországon a kormány és a Magyar Nemzeti Bank vezetői, képviselői egymással ilyen értelemben milyen viszonyban vannak, hanem arról szól a történet, hogy Európában van egy olyan kultúra, szakmai, pénzügyi és politikai kultúra, amelyben a jegybank függetlensége, amit Veres képviselő úr szerintem nagyon világosan, azzal a három elemmel megfogalmazott, nem engedi meg azt, hogy a kormányzat véleménykülönbség esetén olyan módszereket alkalmazzon, amiket egy falusi futballcsapat kapitánya tud kitalálni, ha a másik csapat valamelyik tagját vagy esetleg a saját csapatának nemkívánatos tagját akarja kiszorítani a játékból. Nem lehet ilyen módszerekkel!

Lehet nyílt vitát folytatni, lehet nagyon sok minden eszközt bevetni azért, hogy szakmailag közelebb kerüljön egymáshoz az érintettek álláspontja, de nem lehet olyanokat csinálni, hogy folyamatosan jelezzük, hogy az a szándékunk és célunk, hogy Simor András vagy megváltoztatja a véleményét és beáll a kormány gazdaságpolitikája hű szolgálójának, vagy pedig be fogjuk bizonyítani, hogy alkalmatlan, hogy méltatlan, hogy túl sokat keres, hogy off-shore cége van, a jó ég tudja, mi mindent tudnak. Én azt gondolom, ez nem eljárás. És hogy Olli Rehn ilyen gyorsan reagált erre a dologra, ez azért van, mert nem az első eset Európában, hogy Magyarország a maga demokratikus intézményi struktúrájába és mindenekelőtt a gazdasági alkotmányosságot és európaiságot biztosító intézményekbe olyan beavatkozást tesz, amely távolítja Magyarországot attól az európai működési módtól, kultúrától, bevett szokástól, ami van.

Most mondhatják önök, hogy ez a kívánatos és jó, de ha a mindennapi életünkhöz közelítünk, és azt mondjuk, hogy valamit szeretnénk megcsinálni, akkor meg kell nyerni a többieket, és meg kell győzni őket, hogy az ő érdekük is, amit csinálunk, és nem pedig azt mondani, hogy korlátolt mindenki Európában, mert nem fogja föl, hogy milyen jó, amit csinálunk.

Én azt gondolom, az a legfontosabb erőforrásunk, ami egyáltalán létezik, mert nincsenek természeti kincseink, nincs sok pénzünk, a hitelességünk lehetne az, amely Magyarországot a jelenlegi helyzetéből ki tudja billenteni, ez egy újabb szög a hitelesség koporsójába, és nem arról szól a történet, hogy szakmailag jó-e a tartalékráta új szabályozása - jó, mondom, hogy jó és elfogadható -, hanem arról szól, hogy a törvény egész szellemisége, előkészítése, az előkészítést övező különböző lépések joggal ébresztenek kételyt mindenkiben arra vonatkozóan, hogy vajon valóban egy független Magyar Nemzeti Bank a célja ennek az új törvénynek, vagy pedig valami egészen más. Mert ha megnézzük, hogy mik a konkrét intézkedések, amelyek a Magyar Nemzeti Bank külső kapcsolatrendszerét érintik, és alapvetően a Költségvetési Tanács átalakításával indokolják, de mégiscsak arról szól a történet, hogy önállóan ezután nem fejthet ki nyilvánosan véleményt, csak a Költségvetési Tanács keretein belül, a költségvetésről.

Hogy vezetői struktúra és a kinevezési rend átszabása erősíti a kormánybefolyást, hogy a monetáris tanácshoz átadott jogkörök természetesen együtt járnak azzal, hogy a monetáris tanácsba történő tagválasztásnak is megváltozott a rendje, és megváltoztak azok a szempontok, amelyek szerint választották, pontosabban: az alkalmazása sokkal kevésbé rigorózus, sokkal kevésbé követelték meg a jelöléskor és a választáskor azt a bizonyos szakmai előéletet és megalapozottságot.

Ezért azt tudjuk mondani - a Demokratikus Koalíció képviselői -, hogy ez a törvény ebben a kontextusban, ebben a folyamatban egyszerűen nem támogatható. A reakció jól mutatja, hogy Magyarország hitelessége romokban van. Sajnos, nem a kormány hitelessége, nem a kormányfő hitelessége csupán; az övé is, és ezt mindannyian sajnáljuk, mert valamennyiünknek, az egész országnak rossz. Azt szeretnénk, ha megértenék végre, másfél év után, amikor már tényleg elmentek a falig, most már beleütköztek mindenbe, hogy ez így nem mehet tovább, hogy egyszer el kell kezdeni az eddigi intézkedéseiket önkritikusan nézni, és elfelejteni az elmúlt 8 évre való hivatkozást legalább egy félóráig, hátha rájönnek, hogy ebben a másfél évben is történt hiba, nem kevés és nem kevésbé súlyos.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(16.10)

ELNÖK: Kormánypárti hozzászólás következik. Szólláth Tibor Zoltán képviselő úr, Fidesz.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Burány képviselő úr elég furcsa hasonlattal kezdte a hozzászólását, én talán nem ilyen furcsa, de mégiscsak egy másik hasonlattal szeretném kezdeni.

Amikor önöket hallgatom és az LMP-s kollégákat, akkor nekem az a meglátásom, hogy úgy csapnak rá, mint a tyúk arra a bizonyos, ragadós testnedvre, és úgy cincásszák ezt a témát, úgy... (Dr. Józsa István: Azért mégis a parlament! Vigyázzon már, képviselő úr! - Az elnök csenget.) Hallgasson végig, Józsa képviselő úr! (Dr. Bárándy Gergely: Ha néha megszólal, legalább legyen valami méltóság benne! - Az elnök csenget.) Úgy teszik tönkre azt a maradék hitelességet is, ami önöknek maradt, ami problémákat kelt mindenképpen. (Dr. Józsa István: Mondja el irodalmi nyelven! - Az elnök ismét csenget.) Amikor hitelességről beszélünk, akkor szerintem nem sok számonkérni valójuk van.

Nagyon örültem, amikor Rozgonyi képviselő úr szépen elmondta aránylag szép, kerek mondandóval, amit magamnak is élmény volt hallgatni, sajnálom, hogy önök nem voltak bent, mert akkor ilyen kérdéseket nem tennének föl, amiket föltesznek, és talán Szűcs Erika sem mondaná azt, hogy mi a Magyar Nemzeti Bank legfőbb feladata. Mert nekem szimpatikusabb volt azt hallani, és azt gondolom, talán így is van, hogy a mindenkori Magyar Nemzeti Banknak a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját kell segítenie mindaddig (Szűcs Erika: Nem ez van a törvényben, drága képviselő úr! Nem ez van a törvényben! Az árstabilitás van benne! Megáll az eszem!), amíg ez nem veszélyezteti az inflációs célokat.

Beszéljünk arról, amiért ma itt vagyunk! A bizottsági ülésen ma Karvalics elnök úr volt jelen a költségvetési bizottsági ülésen, és tulajdonképpen ő nem tett más, amikor elmondta a saját mondandóját, mint fölolvasta szó szerint azt a tegnapi politikai nyilatkozatot, amit Simor András elnök úr megtett. Akkor, amikor függetlenségről beszélünk, szerintem fontos azt is tisztázni, hogy magának a Magyar Nemzeti Banknak függetlennek kell lennie a politika behatásától, de talán neki sem kell belesodródni a politikába. Szakmai érveket kellett volna fölsorolnia. Szakmai érveket nem mondott. Olyan érveket mondott, ami általánosítás volt: politikai befolyásolás, az új alelnök bére jelentősen fogja terhelni a Nemzeti Bank költségvetését, ők folyamatosan a költségvetés minél kisebb számokban való megnyilvánulásán dolgoznak, miközben tudjuk, hogy a felügyelőbizottság folyamatosan arra hívja föl a figyelmet, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen pazarló módon gazdálkodik.

Azt gondolom, hogy amikor ilyen nevetséges szakmai indokokat próbálnak fölhozni, az nyilvánvalóan nem állja meg a helyét. Azt is szeretném tisztázni, hogy az előbb az LMP-s képviselő úr, aki a kisebbségi véleményt fogalmazta meg, helytelenül fogalmazta meg azt, hogy az ellenzék egyöntetűen ellene volt ennek, hiszen a Jobbik részéről egyik képviselő úr megszavazta az általános vitára való alkalmasságot, és hallgatva az ő gondolatait, azt gondolom, hogy ebben semmiképpen nincs igazság akkor, amikor arról beszélnek, hogy egyöntetű ellenzéki állásfoglalás van.

Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor részleteiben elemezzük az EKB véleményét, akkor nem arról van szó, hogy általános elutasítás van. Ők általában azt mondják, hogy vannak olyan részek, amikhez nincs is hozzáfűznivalójuk, elfogadhatók, de vannak olyan részek, ahol pontosításokat kérnek. El kell olvasni ezt a véleményt. Igazából ez nem jelent jelentős problémát.

Vannak olyan megállapításaik, melyekben azt mondják, hogy stabil intézményrendszeri keret szükséges, túlságosan sűrűnek tartják a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvénymódosítást. Bár meg kell jegyezni, hogy ezek általában jogharmonizációs törvénymódosítások voltak a korábbiakban is, de azt gondolom, hogy nyilván ez egy másik téma. Szeretném arra fölhívni a figyelmet, amire az MSZP-s képviselők folyamatosan hivatkoznak, mégpedig arra, hogy a kormány kiküldött egy anyagot az EKB-ba, majd most egy egészen más jellegű anyag kerül a kormány-előterjesztésként a parlament elé. Ebben van egy nagyon jelentős csúsztatás, ezt önök is tudják, de nyilvánvalóan ez jól hangzik.

Hogy tényszerűek legyünk: október 27-én volt egy egyeztetés a Nemzeti Bankkal, majd amikor ez az egyeztetés megtörtént, november 2-án a kormány kiküldte az Európai Központi Banknak azt az akkor ismert verziót, amire egyébként sürgősséget kért. És itt álljunk meg megint egy pillanatra! Mi a sürgősség lényege? Január 1-jével az alaptörvény életbe lép. Ezt a törvényt el kell fogadni. És akkor, amikor november 2-án a kormány kiküldte és rendkívüli sürgősséget kért, és ehhez képest december 15-én jön rá válasz, akkor valljuk be őszintén, a partnerségnek két oldala van: ne mindig csak mi legyünk partnerek, hanem ehhez partnerséget is kell szerezni. (Közbeszólásra:) Erről beszélünk, én is ezt mondom. Tisztázzuk a továbbiakban! Eközben november 27-ei fordulóval volt egy további egyeztetés a Nemzeti Bankkal. A Nemzeti Bank megfogalmazta az elvárásait, ezek kerültek be tulajdonképpen a módosításba, és a Nemzeti Bank elvárásaival több ez a mostani előterjesztés, mint ami ki lett küldve az EKB-hoz.

Még egy dologra szeretném az önök figyelmét fölhívni. A tegnapi nap, ha nézték azt a mértékadó hírportált, a Hír Televízió műsorát, mondhatnám így - bár reklámot nem akartam nekik csinálni -, itt Patai elnök úr, a Bankszövetség elnöke nagyon érdekes fölvetéssel élt. Akkor, amikor a szerkesztő kérésére volt egy olyan mondása, hogy a bankárok egója olyan nagy volt, hogy nem tudták fölfogni azt, hogy pénzügyi eszközökkel nem lehet rendezni a devizahitelesek dolgait, akkor rákérdezett a szerkesztő, hogy hogy gondolja ezt. Azt mondta - számomra nagyon szimpatikus önkritikával -, hogy az elmúlt 21 évben a banki szféra, a banki emberek elhitték, hogy ők irányítják a világot, és rá kell jönniük, hogy ez nem így van. Azt gondolom, ezt a mértékletességet sok mindenkinek végig kellene gondolni. Talán az EKB-nak is végig kéne gondolni, hogy partnernek kell lenni.

Azért nem mondtam az elején, mert a képviselő úr kívül volt. Én az MSZP-n nem csodálkozom, hogy így viselkedik, de arról az ökopártról, amely magát ökopártnak nevezte, most meg egyébként egy baloldali demagógiába fullad, arról azt gondolom, hogy nagyon sajnálom, nagyon reméltem, hogy annak a szellemiségnek, annak a hangnemnek, amit önök megütöttek egy-másfél évvel ezelőtt, annak nagyon nagy helye lett volna ebben a parlamentben. De baloldali, demagóg... - ahogy fogalmaztak az SZDSZ leszármazottai vagy annak világnak a továbbvivői -, azt gondolom, hogy én a magam részéről nagyon sajnálom, hogy ezzel a hozzáállással vannak, de ezzel együtt azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a törvényt, tegyék meg a módosító javaslataikat.

Mint ahogy elhangzott egyébként: itt van, az EKB-nak vannak javaslatai, ezeket be lehet dolgozni a törvénybe, ez egy általános vita, még a részletes vita előtt vagyunk. Szerintem egyébként magunk számára is mondom, hogy érdemes megfontolni azokat a javaslatokat, melyekkel ők élnek. Mert jobbá teheti ezt az együttműködést. De azt kimondani, hogy ennek az egésznek semmi értelme nincs, és mesterségesen balhét csinálni, mert egyébként az sokkal jobban hangzik, azt nagyon sajnálom, hogy önök így állnak hozzá, de nem is nagyon van mit várni önöktől.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások sora: először Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg képviselőtársaim egy reakciót az előttem szóló képviselő úr fölszólalására. Először is jó lett volna, ha valami érdemit is mond. Ez az első megjegyzésem.

A második az, hogy ami érdemi volt benne, az viszont egészen tragikus, legalábbis jól tükrözi azt a tragikus hozzáállást, amit egyébként fideszes képviselők jó nagy része magáénak tud, azaz, hogy az alkotmányos független szerveknek vagy önálló hatalmi ágaknak az a dolguk, hogy a kormányzati politikát segítsék. Fölvilágosítanám képviselő úr, hogy nem a dolga sem a Magyar Nemzeti Banknak, sem a bíróságoknak, sem egyébként nem az lenne a dolga a köztársasági elnöknek - és még sorolhatnám mindazokat a hatalmi ágakat vagy független szerveket, melyeknek nem dolguk a kormányzati politika segítése.

Egyrészt dolga az, hogy kormányzati ellensúly legyen - fék vagy ellensúly -, másrészt, ha egyébként konkrétan a Nemzeti Bankról beszélünk, akkor a pénzügyi stabilitás elősegítésének érdekében kell működni, és ha a kormány úgy, ahogy egyébként most teszi, ez ellen dolgozik, ha a kormányzati intézkedések a pénzügyi stabilitást veszélyeztetik, akkor bizony nem dolga a Magyar Nemzeti Banknak a kormányzati tervek segítése. Ez az a téves felfogás, ami alapján és ami ürügyén önök lebontják a fékek és ellensúlyok rendszerét és ami miatt úgy gondoljuk, hogy egyébként az alkotmánymódosító javaslatuknak nem más a célja, mint a jegybankelnök elmozdítása.

Egyébként megjegyezném, hogy az EKB véleménye arról szólt, és a kritikai megjegyzések arról szóltak, amit eredetileg nekik megküldtek javaslatként, nem pedig arról, ami a valóság. Ezt a hazug politikát egyébként nem először folytatják, de erről már volt szó itt a plenáris ülésen.

Az pedig, hogy azt gondolom, hogy 5 forinttal drágult az euró reggel óta, mióta ezt a vitát folytatjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azt gondolom, önmagáért beszél.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(16.20)

ELNÖK: A következő kétperces Rozgonyi Ernő képviselő úr.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ember hallgatja itt a tőlem jobbra lévő kollégák felszólalását, s csak ámul és bámul. Ha ennyire okosak, ha ennyire tudnak mindent, akkor hogy lehet az, hogy ez az ország ma ott tart, ahol tart? Másfél év alatt került ide? (Szűcs Erika: Igen.) Nem! Nem! Önök is pontosan tudják, hogy nem. S ne is keltsenek ilyen látszatot, kérem szépen! Az ön főnöke itt rohangált üres papírlapokkal, és beszélt mindenféle modernizálásról, meg mit tudom én, miről. Ez volt a kormányzás? Elmondta Őszödön, hogy nem csináltunk semmit, éjjel-nappal hazudtunk, és maguk ezen az alapon jönnek elő azzal, hogy a hitelesség a legfontosabb dolog?! Gratulálunk! Ha önök szerint az a hitelesség, amit nyolc év alatt műveltek, akkor le is írták magukat arról, hogy egyáltalán megszólaljanak itt. Ne haragudjon, de mindennek van határa! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces, Vágó Gábor képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon többedszer feljött az az önkritika, amit a Bankszövetség elnöke megfogalmazott. Egyet kell hogy értsek ezzel a kritikával. Az LMP a megalakulása óta ezt hangoztatja. Az LMP azt szeretné, hogy a globális pénzügyi rendszert olyan szabályok közé tudjuk szorítani, hogy az ne a saját felhalmozó logikája alapján működjön, hanem egy eszköz legyen a globális vagy nemzetállami, de mindenféleképpen az emberek jólétének a megteremtésében. Ezt szolgálja a pénzügyi rendszer, ami egy eszköz, de ami sajnos öncéllá vált.

Ezzel kapcsolatban az LMP-nek több javaslata is volt, de azokat önök mind lesöpörték az asztalról. Az elmúlt másfél esztendőben - s itt szeretnék erre a kritikára visszatérni - szofisztikáltan, nagyon konstruktívan, sokszor alázattal álltunk hozzá a törvényhozási munkához. Viszont azt tapasztaljuk, hogy önök magát a törvényhozási formát kiüresítik, és azt tapasztaljuk, hogy még a legjobb ötletek sem mennek át. S ha van egy jó ötlet, önök azt úgy alakítják, hogy azzal valójában a korrupció melegágyát teremtik meg és az egy kézből való irányításra viszik át azt az alapvetően jó ötletet, ezért egy kicsit alábbhagyott a lelkesedésünk ez iránt.

Azt a kritikát pedig, hogy itt baloldali demagógia volna, mélységesen vissza kell utasítanom. Ha ön hozza azt a példát, hogy az SZDSZ-szel mi volt a legnagyobb probléma, nos, az arroganciája volt a legnagyobb probléma, hogy ők tudják, és a cinizmusa volt a legnagyobb probléma. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy ez az arrogancia és cinizmus például Lázár János mai bejelentéséből is kiviláglik, hogy az IMF azért ment haza, mert otthon várja a Jézuskát. Kérem szépen, mi ez, ha nem cinizmus és arrogancia?

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szólláth Tibor Zoltán, kétperces, Fidesz.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Igazából arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy én nem mondtam azt, hogy a kormány politikáját kell támogatnia a banknak (Dr. Józsa István: Dehogynem! Szó szerint ezt mondtad!), én azt mondtam, hogy a kormány gazdaságpolitikáját kell támogatnia. Ez egészen más. Csak azért mondom, hogy legyünk egy kicsit tényszerűek.

Egyébként pedig, hogy ki az arrogáns és ki nem: én hetek óta hallgatom a burkolt fenyegetést az LMP-s képviselők részéről, mérhetetlen arroganciával. Kicsi hölgyek olyan arroganciával ordítoznak itt a parlamentben, hogy néha megszeppenek, hogy mit tudhatnak ezek a lányok. De ez az ő dolguk. Ami meg a másik oldalról jön, azt meg önök tudják, hogy miért, folyamatosan burkolt fenyegetéssel vannak. Most is elmondták legalább négyszer, bizottsági ülésen is elhangzott: mert ha nem így csinálunk valamit, majd megnézhetjük magunkat, hogy hogy lesz. Uraim, ezzel ezt a táptalajt adják ennek az egész történetnek. Egy normális parlamentben, normális viszonyok között egységesen kellene képviselnünk azt az álláspontot - ahogy itt elhangzott -, hogy a szabadságnak és a függetlenségnek vannak határai. Nem lehet mindig mindentől függetlennek lenni. A Magyar Nemzeti Bank legfőbb feladata Magyarország érdekeinek a képviselete lenne, az egyéb érdekeknek pedig sokadrangúaknak kellene lenniük.

Köszönöm.

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr, ugyancsak kétperces, ugyancsak Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szólás lehetőségét, elnök úr. Ott szeretném folytatni, ahol Szólláth képviselőtársam abbahagyta. Óriási különbség egy kormány politikáját vagy gazdaságpolitikáját segíteni. Lehet, hogy meglepődéssel fogok szolgálni, de a jelenleg hatályos törvényben is benne van az, hogy a Nemzeti Banknak segítenie kell a kormány gazdaságpolitikáját. Nem politikáját, hanem gazdaságpolitikáját. Arról beszélhetnénk, hogy ezt hogyan s miként teszi.

Drága miniszter asszony, a stílusomról beszél. Az imént azt mondta, hogy ön nem szerelmes a Nemzeti Bank elnökébe. Megvallom őszintén, hogy el is hinném - de akkor miért ragaszkodik annyira hozzá, holott nem őróla szól a történet? Valami mutyi van a dolog mögött, mert annyira védik mindenkor, bizottsági ülésen is. Miért? Tartoznak neki? Mivel szolgált önöknek a Nemzeti Bank elnöke, hogy ennyire védik őt? Sőt, föllármázzák az egész világsajtót is! Valami nincs rendjén! Ön szögezte a fejemhez ezt a kérdést, amikor azt mondta, hogy nem szerelmes belé. Ez az ön magánügye.

Kedves miniszter asszony, ne haragudjon meg, de ma nem konszolidált viszonyok vannak, mert önök nem hagytak olyat. Jó, ha tudja, hogy megduplázódott az államadósság, és kérem, ne vegye sértésnek, hogy elismétlem még egyszer, de az imént nem figyelt. Sőt mi több, emlékezzen rá, hogy annak idején 270 milliárd áfát valakik elsinkófáltak, és ki kellett fizetni. Aztán amikor ön miniszter volt, akkor egy évig volt lehetősége a segély helyett munkát megvalósítani, ami nagyon helyes út volt, de önnek se adták meg a lehetőséget. Sőt, Bajnai csak fél évig tervezte meg ennek a programnak a pénzügyeit. És a tűzoltók járandóságát sem fizették ki. Szóval önök nem konszolidált állapotokat hagytak itt, hanem hazug állapotot, a világ előtt lejárató állapotot, eladósodottságot, nyomort, szegénységet, munkanélküliséget.

Miniszter asszony, érti, miről beszélek? Ilyet hagytak itt! Ebből kell most kimásznia az országnak. Köszönöm, hogyha meghallgatott és megértett.

ELNÖK: Tukacs István képviselő úr, két perc, MSZP.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én szokásomhoz híven szakmai típusú hozzászólással készültem ehhez a napirendhez. Azonban az a baj, hogy mióta ezt a gépet és az internetet részben feltalálták, részben működtetik, azóta ismerjük a hírfolyamot is, ami zajlik most az ülésünk közben. Lázár János valóban azt mondta, hogy az IMF hazament várni a Jézuskát, ami példátlan butaságra utal. Ha frakcióvezető úr nem fogja fel, hogy miről beszél, akkor ennek sajnos egy következménye lesz a számunkra: hogy sokaknak nem fog eljönni a Jézuska. Nem tudom, képviselőtársaim, meddig kell ezt még bizonygatni.

Azért tettem le azonban a szakmai típusú érvelésről, mert azt látom, hogy a kormány a legteljesebb zavarban van. Elmegy egy válság-frakciótanácskozásra, ahol valamit beszélnek, önök nyilván nem tudják, mit, mert itt ülnek, és várják, mi lesz a végeredmény, s védik, ami védhetetlen. Most azt mondja Fellegi Tamás, hogy feltételek nélkül hajlandók vagyunk tárgyalni az IMF-fel. Tisztelt fideszes képviselőtársaim, kereszténydemokraták, ugye tudják, mit jelent a feltételek nélkül? Majd azt mondja még a miniszter, hogy természetesen az EKB minden módosító javaslatát fogjuk méltányolni. Akkor miről tárgyalunk itt most? Hol van az a törvénytervezet?

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, ami most zajlik, abszurd és komolytalan. Abszurd azért, mert a kormány itt vergődik egy válságban, amit maga idézett elő, és abszurd azért, mert olyan törvénytervezet fekszik előttünk, amelyik már két változatban is ismert, és egy harmadik változatát készíti majd el valaki, valahol. Úgy gondolom, hogy ezek méltatlan körülmények ehhez a törvényhez. Annyit tudunk tenni, hogy kifejtjük a filozófiánkat arról, hogy hogyan működjön a Magyar Nemzeti Bank, ez talán rendjén is van, de hogy ezt a törvényt megítéljük, erre ez a szituáció alkalmatlan, és ezért, tisztelt képviselőtársaim ott a kormányoldalon, önök a hibásak.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces időkeretben Vágó Gábornak, az LMP képviselőjének.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tukacs úrral egyet kell hogy értsek. Ekkora nagy gazdasági válság és hitelességi válság közepén ilyen törvényjavaslatokat ilyen előkészítettségi szinttel, finoman szólva is bátor dolog tárgyalni.

Fölmerült itt a pénzügyi stabilitás kérdése, és Babák úr kérdezte, hogy mik azok a dolgok, amik megrengették a pénzügyi stabilitást. Egyetlenegy nevet mondanék: Matolcsy György. De sorolnám a tevékenységét is. A hetente történő adóemelésekkel komplett ágazatok nem tudják, hogy valójában milyen jogi és gazdasági keretek között kell a tevékenységüket folytatni. A pénzügyi stabilitásról szóló törvénynek, ami már a nevében is eléggé szarkasztikus, véleményünk szerint egyetlenegy jó pontja volt, az, hogy évente egyszer lehet adóemelést eszközölni január 1-jével, de legalább hatvan nappal előtte meg kell hozni ezeket a szabályokat.

(16.30)

Most ezt önök kivették, évente bármikor 30 nappal előtte lehet adót emelni, ezáltal ezt a kiszámíthatatlanságot és az instabilitást a magyar gazdaságpolitika állandó jelzőjévé tették.

Babák úr beszélt itt a csontvázakról, illetve a szocialista örökségről. Ez valóban súlyos, ezt nem tagadhatjuk, viszont még súlyosabb annál az, amiről ma, ki tudja, miért, de nem szavaztunk, de az átmeneti rendelkezésekben benne van, hogy ha az Európai Bíróság vagy az Alkotmánybíróság valamilyen oknál fogva a magyar államot fizetésre kötelezi, akkor a magyar államnak kötelezően adót kell majd kivetnie (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ennek finanszírozására. Ez lesz a Fidesz-adó, amit már nem bírnak majd kinyögni az emberek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bárándy Gergely, az MSZP képviselője következik szintén kettő percben.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hadd kérdezzem meg Szólláth képviselő úrtól: ön szerint teljesen más a kormány politikája és más a gazdaságpolitikája? Én úgy értelmezem, képviselő úr, hogy a gazdaságpolitika a kormányzati politika része. A kormányzat politikája összeáll a szociális politikából, az igazságügyi politikából és éppen a gazdaságpolitikából. Tehát ha összefoglalóan azt mondjuk, hogy bizonyos szervezeteknek nem dolga a kormány politikájának a támogatása, akkor én azt gondolom, hogy ez alatt érteni kell a gazdaságpolitikát, de megfordítom: ha ön azt mondja, hogy az a dolga a Magyar Nemzeti Banknak, hogy támogassa a kormány gazdaságpolitikáját, akkor ön ezzel azt is mondta, hogy kötelessége a kormányzati politika támogatása. Szerintem ez egészen logikus, de majd kérem a képviselő urat, hogy fejtse ki, miért nincs ebben igazam, és mennyiben választható el a kormányzati politika és a kormányzati gazdaságpolitika, és ez a kettő miért volna gyökeresen más.

Természetesen Magyarország érdekeinek a képviselete feladata az összes állami szervnek, így a Magyar Nemzeti Banknak is, de bármilyen furcsán hangzik ez az önök számára, Magyarország érdeke nem mindig a kormányzat és a Fidesz érdeke. Ehhez képest tudomásul kell venni azt, hogy valami Magyarország érdekét képviseli akkor is, ha éppen az nem esik egybe a Fidesz érdekével vagy a Fidesz-kormány érdekével. Tudom, hogy ez fáj önöknek, hogy a Magyar Nemzeti Bank sok esetben ezzel a hozzáállással látta el a feladatát. Természetesen nem tagadom és nem vitatom, hogy a kölcsönös bizalom elvén az állami szerveknek Magyarország érdekében jó, ha együtt tudnak működni.

Az pedig, hogy miről vitatkozunk itt ma, érdemes volna elgondolkodni azon, amit Tukacs István képviselőtársam elmondott, hogy a mai frakcióülésük után úgy tűnik, már kicsit más a kormányuk véleménye, mint a törvényben foglalt rendelkezések, amiről most itt vitatkozunk, úgyhogy legalább olvassák el, javaslom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a mostani híreket, nehogy aztán holnap majd mást kelljen mondaniuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Rozgonyi Ernő képviselő úr, Jobbik, reagálása következik.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Bárándy Képviselő Kollégám! Én nem vitatkoznék önnel a büntető törvénykönyvről vagy a polgári perrendtartásról, mert nem értek hozzá. A helyzet az, hogy ön kifogásolja azt, hogy követelmény, hogy egy jegybank támogassa és segítse a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját. Kérem tisztelettel, ha nem tudná, a világ összes jegybankjáról szóló törvényben ez a passzus benne van. Ebből következik, hogy a világon mindenki hülye, hogy ezt be merik rakni az adott pénzintézet törvényi előírásai közé. Egész egyszerűen nem értem. De ha óhajtja, fel tudom olvasni magának. Hát a Bundesbank, amikor még a szövetségi Németország volt, a Bundesbank, oda is, sőt ott úgy volt leírva, hogy köteles! Ez másképp nem működik! Egy ország nem működhet úgy, hogy a monetáris politika kitűz egy célt, és a fiskális politika az ellenkezőjét, vagy fordítva. Hát ez így nem működik, kérem! Hát egy ország csak akkor tud működni, ha a pénzügyi rendszer egésze egységes elképzelések szerint mozdul! Persze, emellett a Nemzeti Banknak oda kell figyelni valóban arra, hogy inflációt ne okozzon az a lépés, és ez eddig rendben is van. Na, de azt nem teheti meg, hogy rendszeresen, 21 éve - 21 éve! - restrikciós pénzpolitikát folytat úgy, hogy semmi oka nincs rá! Hát ez egy abszurdum! Hát értsék már meg végre ezt!

ELNÖK: Megadom a szót Hargitai Jánosnak, a KDNP képviselőjének két percben.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Bárándy képviselő úron csodálkozom, mert tőle higgadt megszólalásokat szoktam meg. A jelenleg hatályos törvényt olvasom. Hát min vitatkozunk? Amit az előbb itt Rozgonyi képviselő úrtól hallottam, az persze magától értetődik, de akkor olvassuk fel a törvényszakaszokat, és hagyjuk már abba ezt a meddő vitát. A jelenleg hatályos törvény - és ez az új sem akarna egyébként mást - 3. §-a azt mondja, hogy az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, a forint értékállósága. Ez az elsődleges cél. Ezt semmi nem veszélyeztetheti, mondja ennek a paragrafusnak a (2) bekezdése, "az MNB az elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a kormány gazdaságpolitikáját". Nem ha akarja, hanem támogatja. Ez a törvényi kötelezettsége. Min vitatkozik akkor ön? (Dr. Bárándy Gergely: Mindjárt mondom!)

ELNÖK: Akkor várjuk Bárándy Gergely képviselő úr válaszát.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon egyszerű a válasz rá, Hargitai képviselő úr, és mondom ezt a jobbikos képviselőtársamnak is: az, hogy elsődleges célként nem ez az, amit szem előtt kell tartania. Ezt mondom, és ezt mondtam az előbb is, hogy elsődleges célja a Magyar Nemzeti Banknak... (Dr. Hargitai János: Senki nem vitatja!). Így van, ezt mondtam az előbb is, képviselő úr. Elsődleges célja a pénzügyi stabilitás biztosítása, és természetesen, ha emlékszik rá, az előző felszólalásomban elmondtam, hogy a kölcsönös bizalom elve alapján nyilvánvaló, hogy az állami szervek Magyarország érdekében kötelesek együttműködni. Ez értelemszerű, hogy általában a kormányzati politika támogatását is jelentheti. De hogy kijelentsük azt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak az a dolga, hogy támogassa a kormányzati politikát, ez így nem igaz. Erre mondtam, képviselő úr, mert nem ez az elsődleges cél. De én azt gondolom, hogy ezt a vitát valóban kár folytatni, a jogszabályban le van írva, ami le van, és a véleményünket is mind kifejtettük erről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Vágó Gábor, az LMP képviselője következik.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Valóban, én sem akarok belemenni ebbe a vitába, mert az a faramuci álláspontom, hogy én egyetértek azzal, amit felolvasott a KDNP-s képviselőtársam, hiszen ez volna a normális, hogy így működne, hogy a jegybank együtt dolgozik a kormánnyal, hogy minél jobb legyen az itt élők élete.

Ami már problémásabb: nem ennél a törvényjavaslatnál van, de közvetetten ide is eléggé szorosan kapcsolódik a Költségvetési Tanács kérdése, hiszen a Költségvetési Tanácsban a jegybankelnök ugyanúgy a háromfős testületben egy egész embert jelent. Itt kapcsolódik ahhoz a vitához, amit már elkezdtünk itt: testületileg, egyszemélyi vezetés, mert a Költségvetési Tanácsban egy testületi véleményt kell majd óhatatlanul képviselnie. Ha megnézzük, hogy kik töltik fel milyen emberekkel ezeket a testületeket, akkor valószínűvé válik, hogy a Költségvetési Tanács, amelynek önök olyan túlhatalmat adnak - hogy a Magyar Országgyűlésnek a költségvetés meghozásához való joga csorbul, nem teljesen, de eléggé nagy részben -, most már végül is két fideszessel, illetve egy fideszes bábbal fog majd működni, és majd meglátszik a magyar költségvetés mindenkori állapotán, hogy valójában nem a nép által választott képviselők döntik el, hogy mi legyen benne a költségvetésben, hanem ez a Költségvetési Tanács, amelynek kvázi vétójoga van. Ezt nem szabad engedni, ezért is fontos a jegybanktörvény megváltoztatása ezen az alapon.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! E kétperces vitakör végére érve normál felszólalásra következik Józsa István, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Felelős ellenzéki képviselőként fontosnak tartom, hogy szakmai érveket hozzak, és rávilágítsak arra, hogy miért rendkívül veszélyes a Nemzeti Bankról szóló T/5248. számú törvényjavaslatuk.

(16.40)

Alapvető problémákat, elvi problémákat vet fel a benyújtott törvényjavaslat, sérti a Nemzeti Bank függetlenségét, ami nemcsak Európában, de a világon egy alapelv. Ezen túlmenően jelentősen megnehezíti a jegybank működését, súlyosan veszélyezteti a jegybank szakmai hitelességét, sérti uniós kötelezettségeinket, amelyeket nemzetközi szerződésekben vállaltunk. Ezen túlmenően totális hatalomátvételt valósít meg, jegybanki cenzúrát vezet be a működés során. Ennek rendkívül súlyos következményei lesznek. Egy következményt már tapasztalhattak a mai napon is, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió tárgyalódelegációja felállt, és ezt követően 1,5 százalékot gyengült, veszített a nemzeti fizetőeszköz az értékéből.

Vegyék komolyan, hogy ez egy sarkalatos törvény, valóban, de nem úgy, ahogy önök gondolják. Mi szükség van az új törvényre? Tartalmi okokból nincs szükség a jegybanktörvény módosítására. Az új alaptörvény írja elő a jegybanktörvény módosítását, hiszen a sarkalatos törvények közé sorolja, kétharmadossá teszi az eddig feles jogszabályt. Hogyha ezt a kritériumot akarnák teljesíteni, elég lenne akár annyi is, hogy maga a törvény, ami érvényben van, illetve annak egyes részei sarkalatos törvénnyé, kétharmados törvénnyé minősülnek. Ahhoz nem kellene ezen a módon átírni a törvényt, emögött az a sanda szándék húzódik meg, amit bevezetőmben megfogalmaztam, hogy egy totális hatalomátvételt valósítsanak meg a Nemzeti Bank működésében.

Elfogadhatatlan, hogy a kormány eltérő változatokat küldött az Európai Központi Banknak, sértve ezzel uniós egyeztetési kötelezettségünket. Önök néha úgy csinálnak, mint hogyha nem léptünk volna még túl a dicső múlton, mintha nem jöttünk volna el az Etelközből, mintha még most is ékírással írnánk, és nem a civilizált Európa része lennénk. Pedig azok vagyunk. Magyarország a civilizált Európa része. Vegyenek erőt magukon, kedves fideszes képviselőtársaim, mind a nyelvezetükben, mind a beterjesztett törvényjavaslatokban legyenek figyelemmel arra, milyen gazdasági és jogi környezetben élünk.

Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy a jegybank intézményének alapvető átszervezését a PSZÁF-fel való összevonásának lehetővé tételét tartalmazó javaslatot nyújtott be az alkotmányügyi bizottság a jelen törvény tárgyalásával párhuzamosan. E javaslat szerinti szabályozás teljességgel esetlegessé válik, hogy végül is mi lesz a tényleges működés, továbbá veszélyezteti ezzel a pénzügyi stabilitást biztosítani hivatott intézmény kiszámítható, biztonságos működését.

A független intézmények utolsó bástyája bukhat el ezzel a jegybanktörvénnyel. Ne higgyék azt, hogy a világ üzeneteiben, amelyek jelenleg megfogalmazódnak diplomáciai üzenetekben, megfogalmazódnak pénzügyi üzenetekben, megfogalmazódnak gazdasági kamarák üzenetében, mint például a minap a német-magyar gazdasági kamara évzáró gyűlésén, ahol gyakorlatilag azt mondták, hogy Németország számára Magyarország mint befektetési terület eltűnt, kiszámíthatatlanná vált, nem tudnak gondolkodni magyarországi befektetésekben - ez mindannak a másféléves jogalkotásnak, mindannak a másféléves gazdaságpolitikának a következménye, amivel hiteltelenné, kiszámíthatatlanná tették Magyarországot. Tehát a független intézmények megtartása, azon túl, hogy elvi kérdés, nagyon súlyos gyakorlati következményekkel is jár.

A beterjesztett törvényjavaslat súlyosan sérti a Nemzeti Bank független működését, szembemegy az európai uniós joggal, hitelteleníti az ország pénzügyi stabilitásáért felelős intézményt. Hogy mit jelent a pénzügyi stabilitás elvesztése, arra már hallottunk példát, 1,5 százalékkal gyengült ma délután a fizetőeszköz. A javasolt szabályozás jelentősen megnehezíti a jegybank ésszerű működését, és súlyosan veszélyezteti a Nemzeti Bank szakmai hitelességét, a szakmai hitelességnek való megfelelést.

Mit jelent a totális hatalomátvétel a Nemzeti Bankban? A törvényjavaslatból egyenesen következik a jelenlegi elnök és az alelnökök funkcióinak, irányítási jogkörének a kiüresítése, felszámolása. Önöknek az a célja, hogy az új szabályok szerint minden alapvető feladat vonatkozásában minden döntési jog az önök által eluralt monetáris tanácsot illesse meg. A törvény rendelkezik ezért a monetáris tanács kibővítéséről, és egy újabb alelnök kinevezésének lehetőségéről. Újraszabályozásra kerülnek a kinevezés szabályai, az alelnököket, az új harmadik alelnököt a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára nevezné ki, ebből is látszik, hogy milyen irányultságú valaki lesz; személyükre eddig a jegybankelnök tehetett javaslatot. A monetáris tanács további tagjait a gazdasági bizottság jelölné - ahol önök szintén kétharmados többségben vannak -, és szintén az önök köztársasági elnökével neveztetnék ki. Mi ez, ha nem a függetlenség csorbítása?

Már a monetáris tanács eddigi bővítése is veszélyeztette a független jegybanki működést, a távozó négy monetáristanács-tag helyére kizárólag a kormányoldal jelölt új tagokat, akiket a parlamentben is a kormánytöbbség szavazott meg. Az új törvény csak még egyértelműbbé és kézzelfoghatóbbá teszi a kormányzati politikai nyomást.

Mi szükség van a harmadik alelnökre? A javaslat szerint a miniszterelnök jelölhet egy alelnököt, a kormányoldal pedig a gazdasági bizottságban egy újabb monetáristanács-tagot. A törvénytervezet egyébként semmivel sem indokolja, miért van szükség harmadik alelnökre, ennek csak az a célja, hogy eluralják ezt a területet. Az új pozíciót sem intézményi feladatok, sem a takarékos közigazgatásról hirdetett korábbi elveik nem indokolják. Azért kell új alelnök, hogy a szakmai stábot nyomás alatt tartva, a kormányzatnak megfelelő előkészítő anyagokat préselhessenek ki a szakmai apparátusból. A Magyar Nemzeti Bank szakmai stábjának függetlensége, kompetenciája mind ez idáig a jegybanki hitelesség meghatározó eleme volt, kiváló szakemberek dolgoznak itt. Ha egy politikai komisszár irányítja a stábot, akkor megszűnik a szakmai függetlenség, ami a jegybank hitelességét is aláássa.

A monetáris tanács jogkörének kibővítése szintén az operatív vezetés eluralását célozza. A törvénytervezet jelentősen kibővíti a tanács jogkörét, és lehetőséget nyújt arra, hogy a parlamenti többség által idén tavasszal kinevezett monetáris tanács mostantól szinte bármilyen, a napi működést érintő kérdésben végrehajtó szervként is működjön. Ez hatáskörátvétel.

Szembemennek az uniós jogszabályokkal. Az Unió alapszerződése tiltja, hogy a jegybank elnökének hatásköre a megbízása alatt megváltozhasson. Ezzel szemben a javaslat szerint a jegybank vezetőjének jogköre jelentős mértékben csorbul, nem beszélve itt az esetleges összevonás után beálló helyzetről, amikor is egyenesen alelnökké válhatna a mai elnök a PSZÁF-fel történő összevonás során. Ne feledjék el: az Európai Unió számunkra a biztos gazdasági piac és az a környezet, ahol az ország működni tud. Ezenkívül nincs élet, a sivatag van, a halál van.

Kérdés, hogy átmeneti vagy tartós működésképtelenséget eredményez-e ez a törvény, ugyanis a törvényjavaslat nem biztosít semmilyen átmeneti felkészülési időszakot a szervezeti és működési rend teljes átalakításához. Néhány nap alatt kellene több száz belső szabályzatot átírni az új szabályoknak megfelelően, ez gyakorlatilag lehetetlen. Tartós működési nehézségeket okozhat, hogy egy nagy létszámú, gyakorlatilag külsős dolgozó személyekből álló testület fizikailag is képtelen a napi irányítási feladatokat ellátni. A monetáris tanács külsős tagjai az elnökkel, alelnökökkel ellentétben más munkaviszonyban vannak, tehát a nemzeti banki feladataikat részmunkaidőben látják el, részmunkaidőben kellene irányítaniuk a jövőben a jegybankot, ez szakmailag nehezen megoldható.

(16.50)

Mit jelent a cenzúra bevezetése? A jegybanki stáb munkájának hitelességét súlyosan veszélyezteti, hogy a törvény a monetáris tanács hatáskörébe tartozó feladatokkal kapcsolatos kommunikáció módjáról történő döntést is a monetáris tanács hatáskörébe utalja. Ez a változás azt is jelentheti, hogy a tanács a saját íze szerint szűri meg vagy írja át a jegybanki döntéshozatal transzparenciáját és alapját képező publikációkat. Ez maga a cenzúra azoknak az embereknek a részéről, akiket önök most oda bejuttatnak.

A főállású szakértői stáb fizetésének lecsökkentése, valamint a monetáris tanács tagjai fizetésének megduplázása egy populista vita tárgyát képezheti, ami nagyon alacsony színvonal, tehát ezt nem szeretném felvetni, ugyanakkor ezek a pontok konkrétan érintik és sértik a függetlenségét, arról nem is beszélve, hogy ha úgy gondoljuk, hogy a Nemzeti Bankban kiváló banki szakembereknek kell dolgozni, akkor a banki szakmai versenyszférából kell az utánpótlást biztosítaniuk, de ehhez versenyképes bérekre van szükség. Tehát az önkényes, törvény által történő korlátozás óhatatlanul szakmai színvonalcsökkenést is kockáztat.

Mindezek alapján azt javasolom, vonják vissza, súlyos bajok lesznek ebből a törvényből. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Csak jelzem, mivel időkeretes vitáról van szó, és ezek szerint a frakciójuk úgy döntött, arra használja föl, hogy az alkotmány átmeneti rendelkezéseihez benyújtott alkotmányügyi bizottsági módosító indítványról kíván teljes részletességgel szólni, én ezért nem kívántam ezt jelezni, mert úgy gondolom, ezzel részben persze összefügg, és nyilván terjengőssé nem válhat a vita, hiszen úgy döntöttek, az időkeretet erre használják föl.

Megadom a szót Babák Mihálynak kétperces időkeretben, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bocsásson meg, hogy szólok, de egy kérdésben szeretnék véleményt nyilvánítani. Őszintén meghatott dr. Józsa képviselőtársam aggodalma és féltése, ténylegesen meghatott, mert úgy gondolom, fontos dolgokat mondott, de ugye, nem baj, ha nem fogadom el azokat az aggodalmait, amelyeket szóba hozott.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jegybanki hitelességről, ezt is szóba hozta az imént Józsa képviselőtársam. Nem mintha vitatkozni szeretnék vele, de Józsa képviselő úr, mi a vélekedése arról, hogy a Magyar Köztársaság Nemzeti Bankjának elnöke adóoptimalizál és off-shore cége van? Az imént a miniszter asszony szóvá tette, hogy off-shore-ozunk. Nem mi, tévedés! Nekem nincs off-shore cégem, a Nemzeti Bank elnökének van. Úgy gondolom, nagyon rossz üzenete van annak az országnak, amely Nemzeti Bankjának elnöke off-shore lovag. Tetszenek érteni? Ennek egyszerűen rossz üzenete van.

És még egy dolgot szeretnék elmondani. Önök féltik az országot, köszönöm, ez helyes és jó, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a Ház és ott, ahol ma beszélünk, a magyar törvényhozás. Ha a montesquieu-i hatalommegosztás elvéről beszélünk, akkor a legfontosabb hatalmi ág, és ha úgy véljük, hogy az országnak szüksége van - márpedig szüksége van - új Nemzeti Bankról szóló törvényre, Magyarország parlamentjének jogában áll. Én elhiszem, hogy félteni kell ezt a függetlenséget és önállóságot, mert úgy gondolom, ennek a Háznak, ennek a teremnek és az itt elhangzó szavaknak a nemzeti függetlenséget kell képviselniük, nem az internacionalizmust; a nemzeti függetlenséget, a nemzeti érdeket kell képviselni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem patetikusan szeretném elmondani, de ez a Nemzeti Bankról szóló törvény s az abban való pallérozása a Nemzeti Bank tevékenységének nemzeti érdek. Nem piaci érdek, nem más (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) pénzügyi érdekek képviselete, hanem a Magyar Köztársaságé. Ez ügyben gondolkozunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lenhardt Balázsnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Úgy néz ki, hogy ezzel a nemzeti banki törvénnyel egy újabb háború fog kibontakozni az Európai Unió fő tagállamai, a pénzügyi szervezetek és a magyar kormány között, ami sajnálatos, de erre fel kell készülni. Olli Rehn már ezzel, ami itt elhangzott, kilátásba is helyezte, hogy ezért függesztették fel a tárgyalásokat. Ennek következménye, hogy most már Lázár János a frakcióülés után úgy nyilatkozott, hogy tárgyalhatnak a módosításokról, vagy akár engedékeny álláspontot is tud képviselni a kormány, hasonló módon tett Rogán Antal a gazdasági bizottságban.

De ilyen szempontból szomorú, hogy a Nemzeti Bankról érdemi lépéseket, gyakorlatilag egy másfajta és tényleg az ország érdekeit maximálisan szolgáló jogi formába ültetését nem tartalmazza ez a törvényjavaslat, és ennek ellenére alakul ki már ez a fajta diskurzus. Ez nyilván sokkal inkább az alkotmányba ültetett átmeneti rendelkezéseknek köszönhető, de higgyék el, megint egy olyan háborúra kell számítani, mint amit a médiatörvénynél már megtapasztaltunk, hogy érveket sokszor nem is tartalmaz az a fajta ellenállás, ami érkezni fog, a tényekkel sincsenek tisztában, de az ismétlődő támadásokban az a lényeg, hogy el lehet ültetni a fejekbe ezeket a sztereotípiákat, hogy Magyarország diktatúra, Magyarországon így vagy úgy mennek a dolgok. Erre mindenképpen fel kell készülni, és ilyen szempontból nem is értettem, pont ebben a nehéz helyzetben, amit a nemzetközi körülmények és a gazdasági válság előirányoztak számunkra, miért szaladtak egy kicsit ennek a pofonnak elébe, miért nem lehetett valahogyan jobb megoldást találni, de alea iacta est, ez a kocka el van vetve.

A Jobbik részéről reméljük, hogy az a koncepció valamilyen úton-módon diadalmaskodni fog, hogy végre a Magyar Nemzeti Bank majd valóban magyar nemzeti érdekeket fog szolgálni, és ebben nyilvánvalóan az off-shore-ozó Simorban nem lelhetünk partnerre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Bélának, a Fidesz képviselőjének.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Eddig megálltam, hogy nem szólok hozzá, de tisztelt Ház, azt gondolom, most, a legvégén azért talán megengednek nekem egy gondolatot.

A magyar kormánynak nem az a dolga, nem az a feladata, és reményeim szerint nem is azt teszi, hogy huszáros sturmokkal próbáljon az Európai Unión belül az IMF irányában és különböző irányokban különböző rohamokat intézni, azután sebeket kapni, és sebeket osztani, hanem az az ésszerű, ha határozott, kemény fellépéssel a Nemzeti Bank irányába is, és amikor kell, más irányba is megteszi mindazt, amit várunk tőle, várnak tőle az országban, mert amikor ésszerű lépéseket kell tenni bármilyen okból, akkor meg kell tenni az ésszerű lépéseket.

Beszéljünk világosan és egyértelműen! - jobbikos képviselőtársaimnak mondom. Beszéljünk világosan! Ellenzékből minden további nélkül lehet kőkemény előadásokat tartani arról, hogy mit is kellene csinálni a Magyar Nemzeti Bankkal. Kormányoldalról pedig, úgy gondolom, azt kell tenni, hogy a lehető legjobban az ország szolgálatába állítani, miközben semmilyen kárt nem okozunk az országnak. Én azt gondolom, ebben az irányban haladunk, nagyjából, egészében ez a törvényjavaslat is ezt szolgálja.

Amikor azt mondja a frakcióvezető - szívem szerint mondja -, hogy lehet ezeken, amelyeket előterjesztettünk, módosítani, más törvényeken is érdemes, mert ha jó módosító javaslatok vannak, akkor nyitottnak kell lenni azok befogadására, ha azok tényleg nemzeti és tényleg a kormány által, a Jobbik által, miáltalunk, az egész ország által elfogadott célokat szolgál.

Tehát én azzal szeretném zárni rövid felszólalásomat, hogy végighallgattam jobbról és balról a felszólalókat, s az volt a határozott érzésem, hogy egy idő után már nem a Nemzeti Bankról, még csak nem is arról szólt a történet, hogy mit kellene csinálni a Nemzeti Bankról, hanem megrögzött, azt kell mondanom, politikai szólamokat mondott (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) mindenki. Próbáljuk meg a Nemzeti Bankot is a nemzet szolgálatába állítani!

ELNÖK: Babák Mihály, a Fidesz képviselője következik két percben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Nem tudtam befejezni két percben a gondolataimat, még be szeretném fejezni. Szóval, ez a Ház a nemzeti szuverenitás és függetlenség megtestesítője. És tudják, mi a gond? Az a baj, hogy Európában nem szokták meg, hogy van magyar érdek, és a magyar érdekért a magyarok kiállnak.

(17.00)

Én tiltakozom az ellen, hogy engem moslékzabálónak - és hadd ne soroljam a megjegyzéseket - nevezzenek. Igen, azért, mert leszoktatta a világot a korábbi kormány, különösen a rendszerváltás előtti, de még az azt követő 12 év is arról, hogy van nemzeti érdek. Nekünk itt ma törvényt kell hoznunk a Magyar Nemzeti Bank érdekében és az országot szolgálva. Ez nem demagógia. Mivel tudom indokolni az igazamat? Amit műveltek a médiatörvényünk kapcsán, az alkotmányunk kapcsán és jó pár törvényünk kapcsán a világban és Európában, az szokatlan a világnak, hogy a magyarok magyar érdeket akarnak képviselni.

Hölgyek, Urak! Tudomásul kell venni a világban a lehetőségeinket, de azért egyet sose felejtsenek el: hogy a tisztelt Ház a magyarok érdekeit kell hogy szolgálja, a magyar törvényhozásnak a magyarokat szolgáló törvényeket kell hoznia. Ezzel segítsék a munkánkat, hogy jó törvényeket hozzunk, a magyarok érdekében - és most nem demagóg voltam, csak őszinte.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkező nincsen.

Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Cséfalvay Zoltán jelzésére:) Nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra, így az általános vitát lezárom. A részletes vitára a jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY-határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Fidesz, és más képviselők önálló indítványát H/5273. számon megismerhették.

Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslat vitájának 4 óra 20 perces időkeretben történő tárgyalásáról döntött.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Turi-Kovács Béla úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó.

Felszólalások:   41-51   51-139   139-225      Ülésnap adatai