Felszólalás adatai

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az európai országokban egy-egy rendszerszerű átalakításnál bevett gyakorlat, hogy politikai nyilatkozatokban rögzítik a kereteket. Leverik azokat a cölöpöket, amelyekre az átalakítás épül, és a technikai részletek kidolgozása már az adminisztráció dolga, feladata.

Hasonló a gyakorlat az Európai Unióban is. Az Európa tanácsi elnökség idején a különböző tanácsi formációkat elnöklő magyar miniszterek és államtitkárok többnyire politikai iránymutatások és tanácsi következtetések elfogadtatásán dolgoznak, a technikai részletek kidolgozása már a munkacsoportok feladata lesz. Teszik ezt többek között azért, mert Európa nyugati felén tisztában vannak azzal, amit a XX. század egyik legnagyobb közgazdásza, Joseph Schumpeter már 1942-ben a Kapitalizmus, szocializmus és demokrácia című könyvében megírt: "A demokrácia a politikai vezetésért folytatott küzdelem, és a politikai konkurenciaharc győzteseit azzal bízzák meg a választók, hogy világos politikai irányvonal mentén vezessék az országot. Vagyis az ország vezetését, egy-egy nagy átalakítást ne különböző gazdasági erőcsoportok, ne ilyen-olyan lobbiérdekek és ne a hivatalok önérdeke igazítsa, hanem azt a politikai irányvonal mentén vigyék végbe."

Tisztelt Képviselő Úr! A hazai nyugdíjrendszer átalakítása világos irányvonalat követ. Olyan rendszer létrehozását tűzi ki célul, amely nem üt évente a GDP 1,5 százalékát kitevő lyukat a költségvetésen, ráadásul egy emberöltőn át. Egy olyan rendszer létrehozását tűzi ki célul, amely nem növeli az államadósságot, ráadásul egy egész emberöltőn át.

És az előbbi szavaimhoz hozzákapcsolódva: abban az esetben, amikor az államhoz visszakerülnek államkötvények, azzal automatikusan csökken az államadósság, az államadósság folyó kiadása, az államadósság kamatát pedig - az olyan 1100 milliárd forintnyi - nem erre fordítja az állam, hiszen ha a kötvény visszaérkezik, az adóslevél megszűnik, és akkor, hangsúlyozom, ez nem folyó kiadás, hanem ez esetben az államadósságot csökkenti.

(14.50)

Olyan rendszer létrehozását tűztük ki célul, ahol az állami nyugdíjkassza bevételi és kiadási oldala egyensúlyban van, ahol például nem kell adókból fedezni a kötelező magánnyugdíjpénztárakba történő befizetések miatt kieső bevételeket, és ezért nem kell magasan tartani az adókat. Olyan rendszert szeretnénk teremteni, ahol a nemzedékek között szolidaritás van, és amely egyúttal lehetővé teszi az öngondoskodást. Ennek Európa 18 országában a működő kétpilléres rendszer, az állami és az önkéntes magánpénztári rendszer felel meg. Olyan rendszert szeretnénk létrehozni, ahol nem működnek egyébként a szabadpiac elveivel teljesen összeegyeztethetetlenül olyan nyugdíjpénztárak, amelyek fogyasztói köre eleve garantált a kötelező belépés és tagság miatt, amelyek éppen ezért költségesen működnek. Nem is értem, hogy a Világbank miért tudott egy ilyen rendszert elfogadni. Olyan rendszert szeretnénk létrehozni, ami kétpilléres, vagyis az állami és az önkéntes magánnyugdíjpénztárra való átalakítás során azokat, akik a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerből az állami rendszerbe visszalépnek, veszteségek nem érhetik.

Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által említett politikai nyilatkozat az utóbbi kérdéskört említi, a hozzá kapcsolódó technikai részleteket a Nemzetgazdasági Minisztérium kidolgozza. Alapvetően tehát azoknak a magánpénztári tagoknak az esetében indul egyéni nyilvántartáson alapuló rendszer, akik a pénztárak helyett a társadalombiztosítási rendszert választják.

Tisztelt Képviselő Úr! A hazai nyugdíjrendszer átfogó átalakítása indult el, amelynek sikeréhez az országban minden szakmai, politikai érvre szükség van. Jó technikai megoldások kidolgozásához azonban több kell annál, mint hogy ütemesen mondogatjuk, felvesszük, felvesszük, mármint nyugdíjügyben a kesztyűt.

Köszönöm a figyelmet, kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)