Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az elmúlt két órában nagy figyelemmel hallgattam a különböző hozzászólásokat. Egészen eltérő hangütésben, témában hallhattunk néhány megjegyzést; nem kívánok mindegyikre válaszolni, néhány alapkérdést viszont érdemes tisztázni.

Több hozzászóló feltette azt a kérdést, hogy az első polgári kormány '98 és 2002 között, ha annyira rossz ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer, miért nem szüntette ezt meg, miért nem tett erre javaslatot.

Tisztelt Parlament! Ha egy országnak a gazdasági növekedése - és ezen keresztül a költségvetési bevétel növekedése - ezt elbírja, akkor még az is elképzelhető, hogy egy magán-nyugdíjpénztári rendszer életképes. Az első Orbán-kormány négy éve alatt a magánnyugdíjpénztárba belépő, és ezért az állami nyugdíjpénztárból kieső bevételeket úgy tudta a költségvetés pótolni, hogy még ráadásul nemhogy növekedett az államadósság, hanem az államadósság GDP-hez számított aránya csökkent, 60 százalékról 2002-ben 57-re.

Ebből persze nem következik az, hogy egyébként változatlan feltételek mellett ez a folyamat fenntartható lett volna, hiszen az első periódusban még nem volt akkora a magán-nyugdíjpénztári tagok száma, mint aztán később, mert ugye, ahogy telik az idő, a kötelező volta miatt egyre több tagja lesz a magánnyugdíjpénztáraknak, nagyobb lesz a létszáma, egyre nagyobb bevétel esik ki az állami nyugdíjalapból. Tehát a modellszámítások, meg a "mi lett volna, ha" kérdés egyáltalán értelmessége azt talán meg tudja válaszolni, hogy milyen gazdasági növekedés mellett lehetett volna tartani ezt a nyugdíjreformot egészen 2040-ig, amikor a dolog kifut.

Egy viszont kétségtelen, kedves szocialisták. Az elmúlt 8 évben a szocialista adminisztráció alatt az ország gazdasági teljesítménye egyre csökkent, és oda jutottunk, hogy 8 év után a Magyar Országgyűlés és a magyar választók azzal a mondattal néztek szembe, amit az önök miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc mondott 2008-ban, hogy majdnem csődbe ment az ország, és olyan vészintézkedésekre került sor, ami egyébként a korábban elindított folyamatok újragondolását is magával hozta. A jelen helyzetben nincs felelősen felvállalható más lépés, csak az, hogy ebből a rendszerből kilépjünk, és ha majd a miértekre keressük a választ, akkor mindegyik - egyébként a vitában aktív - szocialista képviselőtársamnak javaslom, hogy menjen haza, a fürdőszobában nézzen bele a tükörbe, és azt a kérdést próbálja megválaszolni, hogy hogyan járulhattam én is parlamenti képviselőként személyesen hozzá ahhoz, hogy 8 év alatt tönkretettük az országot. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Tönkretettük, szétvertük, csődbe vittük, és egyébként az általunk adott esetben fontosnak vélt átalakítások alól is kihúztuk a talajt. Majd válaszoljanak erre, ha megvan önökben az a bátorság, hogy fel merik keresni - akár csak csendben, otthon - a tükröt, és belenéznek egy őszinte pillanatukban.

(23.00)

Nem számítunk erre egyébként, mert ha számítanánk erre, akkor valószínűleg nem fogalmazta volna meg Lendvai Ildikó sem azt a mondatot, hogy nagyon zsenánt volt Matolcsy Györgynek belépni a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe. Mert nem volt zsenánt, mert ő maga, amikor egyébként a Széchenyi-terv felelőseként, ipari miniszterként azt a gazdasági növekedési alapot meg tudta teremteni, hogy képes volt az első polgári kormány úgy fizetni a kieső magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseit, hogy ráadásul csökkent az államadósság mértéke, akkor ez adott esetben egy helyes döntés. Egyébként pedig, hogy mi zsenánt és mi nem zsenánt, azt Lendvai Ildikó nyilván pontosan tudja, amikor a demokráciáról és a szólásszabadságról beszél volt cenzorként és MSZMP-tagként. Én azt gondolom, ezt a dolgot mindenkinek magában kell elintéznie.

Kedves Szocialista Képviselőtársak! Annak idején bátran és határozottan azt állították, hogy mindenki belépett a szakszervezetbe, aki konkrétan nem lépett ki belőle. Azt akkor belépésnek hívták, sőt azt állították - emlékezzünk rá, volt egy ilyen vita a parlamentben -, hogy az az aktív szakszervezeti tag, aki nem ment be a foglalkoztatójához, hogy letiltsa a szakszervezeti tagsága folyósítását a fizetéséből, mert egyébként az automatikusan működött, akkor ez tökéletesen jó volt, és önök ezt akkor szakszervezeti belépésnek titulálták. (Zaj az MSZP soraiban.) Ez alapján egyébként ez is belépés, ha úgy tetszik, vagy kilépés.

Én azt gondolom, a nyugdíjasoknak írt levél azért teljesen jogos, mert bizonyára tudják, hogy azok az évi 360-400 milliárd forintok, amit a költségvetés fizet be a magán-nyugdíjpénztári tagok helyett az állami nyugdíjalapba, abból biztosítjuk a nyugdíjasok nyugdíjkifizetését. És pontosan tudják, hogy éppen ezért a magánnyugdíjrendszer megváltoztatásának ügye mindenkit érint, azt is, aki magán-nyugdíjpénztári tag, és azt is, aki most nyugdíjat kap, csakhogy az ő nyugdíjának a fedezetéből hiányzik a magán-nyugdíjpénztári tagok magánnyugdíjpénztárba történő befizetése, és ezt helyettük mindig a költségvetésnek kell kifizetnie. (Zaj az MSZP soraiban.)

Éppen ezért ez közös társadalmi ügy, már csak annál is inkább, mert szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, kedves képviselőtársak, egyébként a leglényegesebb dologra nyugdíjügyben. Teljesen mindegy, hogy a nyugdíjrendszer tőkefedezeti, önkéntes magánnyugdíj, felosztó-kirovó rendszer, teljesen mindegy. Egy elfogyó társadalomban semmilyen nyugdíjrendszer nem tartható fenn. Semmilyen! Ma a magyar társadalom fogyó. Ha ezt a tendenciát nem tudjuk megfordítani, akkor az az állítás is egyszerű hamisításnak fog tűnni, aki azt mondja, milyen jó, hogy viszont a pénz megvan, mert a tőkefedezeti rendszerből nem tűnik el. Dehogynem! Kérdezzék már majd meg az Elron néhai alkalmazottait, hogy az ő magán-nyugdíjpénztári befizetésük el tudott-e tűnni vagy sem - mert el tudott!

Vagy kérdezzék már meg a mostani magán-nyugdíjpénztári tagokat, hogy egyébként hová tűnt a befizetésük, például 2008-ban, amikor egy év alatt 466 milliárd forintot buktak el a magán-nyugdíjpénztári tagok, ezért ma is az a helyzet, hogy az eredeti befizetésük nincsen meg, mert jött egy világgazdasági válság. És önök arra talán garanciát adnak? Vagy kérdezek én bárkit itt a teremben: tud arra garanciát adni bárki, hogy holnap vagy holnapután vagy azután soha nem lesz világgazdasági válság vagy tőkepiaci beomlás? (Zaj az MSZP soraiban.) Mert ez képtelenség!

A helyzet az, kedves képviselőtársak, hogy a legfontosabb kérdés ebben a nyugdíjügyben mégiscsak az, hogy az időskor biztonságát csak egy olyan társadalom tudja fenntartani és garantálni, amelyik nem fogy el. Amelyik elfogy, az mindegy, hogy a felhalmozott pénzében, a szolidaritásban, az önkéntességben hisz, mert teljesen nyilvánvaló tény, hogy egy elfogyó társadalomban nem létezik fenntartható nyugdíjrendszer. Ezért egyébként ez a nyugdíjvita, ha az alapokat nézzük, ez egy technikai kérdés, hogy egyébként a nyugdíjrendszert milyen alapokra helyezzük, de a legfontosabb feladatunk, ha most már hosszú távon beszélünk a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról, az, hogy biztosítsuk ennek a társadalomnak a gyarapodását számbeli értelemben is. Ha nem tudjuk, akkor mindegy, hogy milyen nyugdíjrendszerről vitatkozunk.

Hölgyeim és Uraim! A kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről szóló politikai nyilatkozattervezetnél itt a vitában azért annyit hadd mondjak, hogy mégsem vagyok alapvetően pesszimista a tekintetben, hogy önök hogyan fognak szavazni, mert lám, lehet, hogy nem nagy ügy, de azért hadd mondjam: biztos észrevették, hogy a magyar parlament a délutáni nap folyamán a magán-nyugdíjpénztári tagok átlépésével kapcsolatban fogadott el fontos törvénymódosításokat. A sok-sok óra nem múlt el hiábavaló módon, mert Nyakó István támogatta ezeket a javaslatokat, nézzék meg a dokumentációt. Ha csak ennyi volt az eredmény, nem sok persze, de amilyen kevesen vannak a szocialisták, kellő idő ráfordításával a végén még mindenkit meg tudunk győzni a saját igazunkról. (Derültség, zaj, közbeszólás az MSZP soraiban: Ti még soha nem tévedtetek?) Mi ebben nem fogunk csüggedni; Nyakó úr az első, nem jelentéktelen trófea ebben a kérdésben - hátha lesz még néhány, akit meggyőzünk.

Mindenesetre én mégis arra kérem önöket, hogy támogassák ennek a politikai nyilatkozattervezetnek az elfogadását. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)