Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Elhangzott itt a Fidesz részéről, hogy lehetőleg arról beszéljünk, ami előttünk fekszik, a politikai nyilatkozatról. Én utánanéztem, '98-tól kezdve, hogy politikai nyilatkozat hogyan szokott születni. Az a parlament egy nagy többségének közös akaratát, véleményét fejezi ki, minimum kétharmados támogatottsággal, de adott esetben a parlamentnek akár minden frakciója együtt adja be.

Felolvasok néhány címet, hogy lássák, milyen műfaj ez: az Európai Tanács megalakulásának 50. évfordulója alkalmából; az ENSZ emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulója alkalmából; a polgári értékek védelmében; Magyarország európai uniós csatlakozása alkalmából; a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történt csatlakozása 10. évfordulója alkalmából; vagy a legutóbbi: a nemzeti együttműködésről. És ezek fennkölt szövegek: legyen béke, szabadság és egyetértés!

Hát először is ezt a mostanit furcsa módon az Országgyűlés egyetlenegy frakciója jegyzi, tehát úgy tűnik, hogy ebben a közös akaratban egy vélhető kétharmados támogatás mellett a KDNP még a beterjesztők között sem szerepel. És természetesen elég furcsa a műfaj ezek után, ha megnézzük, ilyen nyilatkozat még nem született, hogy ma, 20. napirendi pontként, egy erre vonatkozó törvényjavaslat-csomagot megszavazunk, majd ehhez képest jön egy nyilatkozat, ami tételesen azokról szól, amiket nyilván ezekben a törvényekben, vagy ha hiányzik, akár házszabályi változtatással még, meg kellene hozni.

Menjünk vissza a kezdetekhez! 1998-ban elindult ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer, én tízéves adatot ismerek, tíz év után kiderült, hogy 8 százalékot költöttek magukra ezek a pénztárak, 8 százalékot, ami a teljes hozam 39 százalékának felel meg. Ez azt jelenti, hogy a reálhozam minimális volt, ezek a nyugdíjpénztárak megbuktak. Ezt természetesen ki kell mondani, ebben az esetben itt nincsen kétség. És természetesen az is elég furcsa volt, hogy amikor ez a küzdelem elindult, akkor egyszer bizony a pénztárszövetség egy vezetője elmondta, érthető, hogy mi a nagy gond, nem a pénztártagokról beszélt, azt mondta: a létünkért küzdünk.

Igen, természetesen, azok, akik ilyen módon fölözték le azokat a befizetéseket, amelyek hozzájuk beérkeztek, ilyen minimális hozammal, ők nyilvánvalóan a létükért küzdenek. Tehát ebben a kérdésben a Jobbik kezdettől fogva világossá tette, hogy azzal egyetért, hogy ennek a típusú rendszernek meg kell szűnnie. Azonban a probléma az volt önöknél, hogy miközben nyilván rendelkeztek ezzel az ismerettel, amikor készültek a kormányzásra, 2008-2009, ezek az adatok rendelkezésre álltak, és egyáltalán nem vetették föl, és nem volt koncepciójuk, hogy ezzel önök mit fognak kezdeni.

És hadd foglaljam össze, hogy milyen lépésekről volt szó. Először arról volt szó, a miniszterelnök úr tájékoztatott egy kört arról, hogy az Európai Uniónál, amely nagyon szigorú 3 százalékot szabott meg nekünk költségvetési hiányban, ott el kell érni azt, hogy ezt úgy tekintsék, mint ami állami szférán belül maradt, tehát ne számolják be a hiányba. Vagy tételezzük föl, hogy ahogy a megegyezés más országoknál, mondjuk, 4 vagy nagyobb százalékú hiányban volt, tételezzük föl, hogy az Európai Unió már rögtön azt mondta volna, rendben van, ez az összeg nem számít bele a hiányba. Akkor bennem az a kérdés fölmerül: akkor megszületett volna-e az a törvénymódosítás-csomag, amely - helyesen - meg akarja menteni a magánnyugdíjpénztárak tagjait attól, hogy ilyen rizikónak legyenek kitéve hozam nélkül? Vajon megszületett volna-e?

Miután kiderült első körben, hogy az Unió ezt így nem fogja elfogadni, akkor arról volt szó, hogy 14 hónapra ezek a befizetések átkerülnek az állami szférához. De egy dolgot hadd mondjak el, amikor arról beszélünk, hogy az emberek takarékoskodását veszik el, hát nem ilyen értelemben vesznek el, hiszen ez közpénz. Miért közpénz? Azért közpénz, mert ez nem önkéntes takarékoskodás; az a harmadik pillér. Ezt a törvények kötelező erejével - és miután a szuperbruttót bevezettük, akár a munkaadói járulékot is úgy foghatjuk föl, hogy igen, ez a munkavállalóé -, kötelező jelleggel a közpénzt átirányították a magánszférába, magánpénztárakba, ami így gazdálkodott vele. Tehát nincs arról szó, hogy egy takarékoskodási értéket akarnának elvenni.

De nézzük a következőt! Amikor a 14 hónapról beszéltek, a sajtóban olvastam, hogy még nem döntötték el, hogy amikor ez visszakerül a magánnyugdíjpénztárba, és mi azt mondtuk, Jobbik, hogy miért marad meg a magánnyugdíjpénztár ilyen formában, ugyanilyen módon, de önök még akkor azt mondták, ha visszakerül, vagy az inflációval növelt hozam lesz, vagy pedig az állampapíroknak a hozadékával növelt. Amikor itt erről már vitáztunk, akkor kiderült, hogy ilyen hozamról nem lesz szó, tehát nincs.

Utána következett a szabad pénztárátlépés megteremtése. Teljesen helyes, tegyük szabaddá az emberek számára, ha úgy gondolják, akkor lépjenek ki innen. Csak itt van a nagy különbség a Jobbik által javasoltak meg az önök javaslata között. Mi azt mondtuk, hogy létre kell hozni azt az állami második pillért, amelyik esetében a számlavezetés nem egy bekönyvelést jelent, hanem egy garantált, állampapírhozammal való növekedését annak az összegnek, amivel ő rendelkezik, vagy amit a továbbiakban - legalábbis ennek a 25 százalékban, hiszen a 75 százaléka az állami szintre megy be - itt akar, ezen a módon akar tovább használni. Mert abban én nem látnék kivetnivalót, hogy valaki azt mondja, hogy ő nemcsak arra a nyugdíjra akar építeni, ami a felosztó-kirovó rendszer esetében attól függ majd, hogy éppen pontosan 10-20-30 év múlva hogyan áll az állam abban a tekintetben, hogy mennyi a bevett járulék, hogyan tud fizetni, hanem azt mondja, hogy én továbbra is ebből egy adott összeget igen, át akarok irányítani egy olyan pénztárba, ahol a számlavezetés mellett van egy garantált hozamom, és ezzel tisztában vagyok. Ez lett volna az állam által létrehozott második pillér, minimális költséggel, nem 5 meg 8 százalékkal.

Tehát önök ebből a lehetőségből ezt hagyták ki. És amikor azt látták, hogy a szabad pénztárválasztás megteremtése önmagában nem biztos, hogy garantálja azt a mértékű átlépést, akkor jött a következő, hogy a 24 százalék utáni leendő állami nyugdíj csak azt illeti meg, aki átlép. Egyébként hadd mondjam, hogy ez a bizonyos második pillér, állami pillér, amelynek számlavezetése van és hozadéka van, tehát ilyen szempontból tőkefedezeti jellegű; akkor a kormány nyugodtan mondhatta volna, hogy kérem szépen, azért vonulunk ki garanciával a magánnyugdíjpénztártól természetesen, mert aki úgy gondolja, hogy nem a kirovó-felosztó rendszerbe akar visszatérni, annak én megteremtem fix hozadékkal, minimális önköltséggel és az állami garanciával, és aki erre vágyik, jöjjön ide.

Tehát ez lett volna az a világos rendszer, amelyik esetében ha ezt önök végiggondolják, akkor nem adják föl a magas labdát a tőlem jobbra levőknek. Megmondom miért. Amit most önök csinálnak, ez a nyilatkozat kommunikációs utólövés akar lenni, mert úgy érzik, hogy nem értették meg az emberek, hogy miről van szó. De nem azért nem értették meg, mert egy végiggondolt stratégiát önök rosszul kommunikáltak, hanem sodródtak, hetekkel előbbre lépve újra és újra jött egy újabb javaslat. Nem volt koncepciójuk. Önök, elismerésem, tényleg ragyogó kommunikátorok, és nagyon jól tudják, hogy az emberekbe egyetlen dolgot kell sulykolni.

(21.50)

Ha ezt végiggondolták volna előre, akkor meg lehetett volna ezt így értetni, és nem kellett volna esetleg olyan dolgokba is begaloppírozni magukat, ami már nehezen védhető.

Természetesen a másik oldal, amely létrehozta azt a rendszert, amely megbukott, nagyon egyszerű, én mindig egyetlen dolgot tudok mondani: lenyúlják a pénzeteket, ellopják, ami persze nincs így, de ebben a küzdelemben önök alulmaradtak, és úgy gondolják, hogy talán egy ilyen nyilatkozattal majd ezt az egészet meg lehet oldani, miközben a törvényben kellett volna megoldani.

Még egyszer mondom, hogy mi miért tartózkodtunk a végszavazásnál, mert - még egyszer - teljesen világos, hogy ennek a rendszernek a megszüntetésére van szükség, de meg kellett volna teremteni ennek az állami második pillérnek a lehetőségét, és akkor mindenki úgy érezte volna, hogy nekem változatlanul megmarad ez a rendszerem, pontosan tudom, vezetik, tudom, mi a hozam, és ott áll mögötte az állam a garanciával, és nem oda terelik be, ami nagyon sok más egyéb tényezőtől függ. Itt látom én ebben, részben a végén már nemcsak a sodródást, hanem olyan döntés meghozatalát, ami nem igazán felel meg annak, hogy ezt a rendszert hogyan lehetett volna a leghelyesebben létrehozni.

Hadd mondjam el, hogy akkor már mi is megtettünk egy módosító javaslatot, amivel látszólag persze ellentmondok annak, amit felolvastam, hogy milyen műfaj egy politikai nyilatkozat. De ha már valamit a kérdésről megnyugtatólag nyilatkozni kell, akkor mi azt a módosító javaslatot nyújtottuk be, hogy "A politikai nyilatkozat a következők szerint módosul: Az Országgyűlésnek a közel 3 millió kötelező magán-nyugdíjpénztári tag eddigi befizetéseinek jövőbeni biztonságát a 2010-ben megalkotandó törvényekben kell garantálnia." Vagy benne vannak ezekben a törvényekben, vagy házszabályi eltéréssel még valamit csináljunk, vagy nincsenek benne.

Mindenkinek szembeötlő, hogy ezek szerint egy politikai nyilatkozat kíván garanciát adni arra, amit a meghozott vagy meghozandó, azért kellett így fogalmaznom, mert ez annyira szinkronban ment, hogy még az sem látszott, hogy melyik lesz a 20. meg a 26. napirendi pont.

Összefoglalva, én úgy látom, hogy egy nagyon fontos lépést tettek meg azzal, hogy ennek a teljes rizikóval működő, igazi hozamot nem hozó rendszernek a leépítéséhez a döntésükkel hozzájárultak, ugyanakkor amilyen tényleges megoldást választottak az egymást követő lépésekkel, ami nem volt végiggondolva, olyan döntéseket is hoztak, aminél messze megnyugtatóbbakat lehetett volna a magyar társadalom és az ebben érintettek számára, és egyben az igazi választás lehetőségét is felkínálták volna.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)