Készült: 2019.11.23.00:19:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

59. ülésnap (2010.12.13.), 274. felszólalás
Felszólaló Kiss Péter (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:20


Felszólalások:  Előző  274  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azon gondolkodtam el, hogy miközben felolvassák többedíziglen ezt a nyilatkozatot itt érvelés helyett, aközben valójában mi is történik a magánnyugdíjpénztárakkal, illetve azzal a várománnyal, amely 3 millió ember befizetése által keletkezett.

Önök ugyanis azt mondják, hogy nincs az jól, ahogyan ma működik a nyugdíjrendszer, ez a hárompillérű, és valóban erről akár egy szakszerű vitát lehetne is folytatni, ha egyrészt letették volna az asztalra, hogy mi az, ami a helyébe lép méltányos módon, mire kell megváltoztatnunk, hogy több garanciája legyen, és ha helyette - mindezek helyett - nem egyszerűen csak elvennék a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat. Mert most arra hivatkozva, hogy nem jól működik a rendszer, nem a rendszert javítják meg, nem egy reformelképzelésre tesznek javaslatot és vezetik be, hanem elveszik a 3000 milliárdot, és felélik. Mert, kérem szépen, tessék megcáfolni, hogyha nem így van, például a 2011. évi költségvetésben folyó kiadások fedezetéül szolgál. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Nem nyugdíjakra, hanem ahogy tegnap már a miniszterelnök úr fogalmazott, az adósságra, aztán ahogy fogalmaztak a 14-szer 30 milliárd elvételénél, a hiány csökkentésére, aztán ahogy meg láttuk a költségvetésben, a gazdagabbak adókedvezményére fordítják ezt a pénzt.

Hát milyen nyugdíjrendszerről beszélnek? Hát hol van itt a nyugdíjrendszerbe belefektetett pénz?! Ezt a pénzt önök egyszerűen lenyúlják, elköltik. Igaza van Iván képviselő úrnak. El kell mondjam, hogy nem a nyugdíjasok pénzét veszik el, igazuk van, valóban az aktívak pénzét veszik el. A fiatal emberek leendő nyugdíját veszik el, azoknak, akik bíztak ebben az országban, a kialakuló demokráciában, hogy nem lehet sérteni a magántulajdont és a várakozást. Azt a magántulajdont, amit egyébként az Alkotmánybíróság több alkalommal is magánvárakozásnak, tehát tulajdonként viselkedő vagyonelemnek tekintett a megelőző időszakban, és hogy ezt még egyszer ne lehessen kimondani, önök ebben korlátozzák az Alkotmánybíróságot. De ettől még a tény az tény, ez az emberek pénze.

Valóban garanciák kellenének - igen, igazuk van -, hogy a megtakarítások biztonságát, a kiszámíthatóságot lehessen garantálni, de azt gondolom, hogy ez a pár pont itt szövegesen leírva egyszerűen csak egy ráolvasás. Arról van szó, minthogyha a súlyos beteg, gyógyítandó ember nem a gyógyszert kapná meg, nem a sürgős műtétre tolnák be, altatnák, majd műtenék, nem az orvos ellátná úgy, ahogy kell, tenné a dolgát, hanem egy filctollal ráírnák a hasára: altatás, műtét, gyógyszer, gyógyulás. Hát kérem szépen, ha ezt gyógyításnak nevezik, ha ezt garanciának nevezik, akkor itt a szót magát is félreértjük.

(21.30)

Igaza van képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy garanciáról szóló szavakkal helyettesíteni a tevékenységet, vagy úgy tekinteni, minthogyha nem döntött volna ma a Ház a mi ellenszavazatunk ellenére éppen arról a nyugdíjtörvényről, amely ellentétes ezekkel a szavakban leírt garanciákkal, kérem szépen, nem lehet, azt gondolom, ezt az embereknek nem lehet tartósan bemagyarázni.

Kérdezi az előterjesztő, ki is az, aki mindezek után nem szavazza meg ezt az öt pontból álló garanciát. Szerintem normálisan úgy kell feltenni a kérdést, hogy ki az a 3 millió befizető közül, aki most önként lemondott a megtakarításáról, a nyugdíjszámláján lévőről, egyébként pedig akkor azt gondolom, a banki számláján lévőről is. Ki volt az? Jelentkezett-e önöknél, vagy írt-e levelet Orbán Viktornak akkor, amikor a kampányban kérdezte? Ki volt az, akinek a szavazófülkéjében ott volt az a kérdőív, amelyikbe be lehetett ikszelni, a szabad választás azt jelenti, hogy aki szabadon mást választ, mint amit önök ajánlanak, az elveszíti az állami nyugdíját, de viszont cserébe levonják tőle a 24 százalékot, ami szintén nyugdíjjárulék, és később, egy év múlva nyugdíj-hozzájárulás lesz.

Kérdezem én: ki az, aki ezt a szabad választást ikszelte be 2010 tavaszán? Ki az, aki komolyan gondolta, hogy az a helyes, hogy 24 százalékot levonnak tőle, levon a munkáltatója a nyugdíjára hivatkozva, és utána nem kap nyugdíjat? Ki az, aki ezt így gondolja helyesnek? Ki az, aki inkább nem a saját erőfeszítésében bízik, hanem azt mondja, bízzunk inkább azokban, akik majd mindenkori kormányokként valamiből, amit ma még nem látunk előre, biztosítani fogják az én erőfeszítésem mai elköltését követően, ennél egy sokkal felelősebb módon az én jövőmet? Ki ez? És ki az, aki elhiszi, hogy egy nyilatkozat többet ér, mint az a valóság, ami itt történik a parlamentben a szabályozásban és a pénzek elvételénél? Pénzetek nem lesz, kaptok helyette egy papírt, öt nyuszifül van benne, garanciákkal! Ki az, aki úgy gondolja, hogy ez rendjén való? (Dr. Varga László: Kósa Lajos!)

Őszintén szólva engem ez a dolog erősen emlékeztet erre a svéd modelles vitára, ami az év elején volt. Ugye, emlékeznek rá, ott valami olyasmi jött ki belőle, hogy folyószámla-vezetés, ami itt, ebben a papírban is bent van, állami forrást nem teszünk bele, mert azt ki kell vonni, tartsa el magát a rendszer csak az állami nyugdíjjárulékokból, amit beszed az állam. És amikor kiderült az, hogy na de ez ugye kevesebb pénz, most ez esetben, ebben az évben 500-600 milliárddal kevesebb pénz volna, ha nem volna bent 2010-ben az az állami költségvetési forrás, tehát alacsonyabb nyugdíjakat lehetne csak adni, vagy jóval inkább ki kellene tolni a nyugdíjkorhatárt, akkor valami olyasmi válasz született, hogy nem, nem, ezt mégsem akarjuk. Ugye, jól emlékszem, hogy akkor valami ilyen válasz született? Ez egyébként 2010. február 8-án volt, mert most el kell döntenünk, hogy ez a javaslat ezt a svéd modellt akarja-e hozni vagy valami mást akar hozni.

Orbán Viktor azt mondta ez év elején, február 8-án (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol?), hogy lényegében... Meg tudom mondani azt is, hogy hánykor, de inkább mondom önnek, hogy a gazdasagiradio.hu honlapon van rajta, és ott kell nézni a médiatárban. Tehát azt mondta, hogy egyetért azzal az akkori kormányállásponttal, miszerint a jelenlegi nyugdíjrendszer fönntartható, nincs szükség drasztikus beavatkozásra, nincs szükség más modellre áttérni, a mostani szisztémával el lehet menni még körülbelül harminc évig - jegyezte meg.

Most akkor ez a nyilatkozat erősebb garancia, mint ez a múltkori nyilatkozat volt? Vagy ez a nyilatkozat erről a svéd modellről szól, amit akkor elvetettek? Melyik garanciát vegyük komolyan? Nem érzik önök, hogy itt alapvető baj van a szavakkal és a tettekkel? Hogy nem kellett volna 2010 tavaszán elmondani, hogy úgy rossz ez az egész, ahogy van, átalakítjuk ilyenné, ilyenné - még akár ezt is elmondhatták volna, amit most terveznek -, de hát ennek az az ára, hogy önök el fogják veszíteni a pénzüket, elvesszük, elköltjük másra, mert van királyi út a hiány csökkentésére. Igaz, ezt akkor még nem mondhatták volna, mert akkor még azt mondták, hogy 7 százalék lesz a hiány, tehát rosszul idézem itt a múltat.

Most, amikor a nyugdíj megvédéséről beszélnek, érdemes visszaemlékezni arra az időszakra, amikor még a 14-szer 30 milliárd elvételére nyújtottak be törvényt. Ugyanis akkor, a 14-szer 30 milliárd elvételekor nem beszéltek nyugdíjrendszerről. Szeretném a figyelmükbe ajánlani azon törvény indokolásának első mondatát, az ugyanis úgy szólt, hogy ezt a hiány csökkentése kívánja meg, hiszen akkor volt az, hogy Matolcsy miniszter úr hazajött az Ecofinről, és azt mondta, Európa elfogadta azt a törekvését a kormánynak, hogy a hiány ne legyen több mint 3,8 százalék és jövőre 3 százalék. Ha Magyarország ezt kiharcolta, mi belátjuk, kell erre a pénz, ezért tehát azt mondtuk, ha ezt visszafizetné kamatosan, hozammal együtt a kormány, akkor átmeneti intézkedésként, erről legalábbis vitát lehetne folytatni, bár úgy volna korrekt, ha rögtön az elején odaírnánk a kárpótlást. Emlékezzenek vissza, erről folyt a vita, és önök itt megnyugtattak bennünket, hogy rendben lesz ez az ügy, rendben lesz, visszakapják az emberek.

Aztán utána jött a költségvetés, amelybe beleírtak 530 milliárdot, az 530 milliárdra pedig azt mondták, hogy ez azoknak a pénze, akik ugyan még nem léptek át, de át fognak lépni, és ezt a pénzt pedig - be volt állítva a költségvetésbe, ma is be van ez a mintegy 530 milliárdos csomag - természetesen a folyó kiadásokra fogjuk fordítani. Itt már egyébként megjelentek azok az elemek is, amely elemek a szabad választásra irányultak. Majd teljessé vált a szabad választás, ami arról szólt, hogy aki úgy dönt, hogy szabadon nem lép át, az elveszíti az állami nyugdíját, viszont nem is kapja meg a 24 százalékát sem, hiszen azt is levonják tőle. Evvel vált teljessé ez a nyugdíjvédelmi rendszer.

Kérem szépen, ezt elmesélni a világban bárhol, így, és utána kiállni, hogy önök garanciát adnak arra, hogy legyünk felőlük nyugodtak, ez a dolog rendben van, az önök kezében ez aztán tényleg korrekt megoldás, ami történik... - kell ahhoz diplomácia, hogy ebből ki tudjanak jönni.

Gondolkoztam azon, mi is a haszna, műfaja ennek a dolognak, de nagyon könnyen lezárulhat ez a beszélgetés, a hangos gondolkodás erről, hiszen az előbb tárgyaltuk azt a törvényt..., bocsánat, az előbb szavaztunk végszavazásszerűen arról a törvényről, amely elrendezi ezeket az ügyeket, jórészt másképp, most pedig kapunk egy papírt garanciaként, hogy majd nem így lesz. Várjuk a következő törvényt, amit ezek szerint komolyan lehet venni.

A papír műfajilag azért sincs rendben, mert avval a valósággal, amit önök a szabályozással megteremtettek, eleve szemben áll. Csak megint utalnék a 24 százalékra és az ahhoz nem járó nyugdíjra. Nyilván akkor lenne hiteles ez a garancialevél, ha avval folytatódott volna, hogy ezért visszavonjuk azt a törvényt, mind a hármat, amit benyújtottunk, és helyette párbeszédben, az emberekkel való párbeszédben többéves felkészülési folyamatot is biztosítva, új modellt javasolunk. Ehhez, megjegyzem, a Szocialista Párt partner. Azonban ha ezt nem teszik, akkor rögtön jelzem itt, hogy ha bármikor is mandátumot kapunk, az első döntéseink egyike az lesz, hogy azt a megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan szituációt, hogy valakitől levonnak nyugdíj-hozzájárulást, és nem kap érte állami nyugdíjat, azonnal helyre fogjuk állítani, visszakorrigáljuk (Taps az ellenzéki pártok soraiban.), és természetesen kárpótlásban részesítjük az embereket, mert az elfogadhatatlan, de nevezzék bárminek is, adónak vagy hozzájárulásnak, hogyha valakinek a nyugdíjára szánt pénzét elveszik, azért ő ne kapjon semmilyen juttatást, hogy kizárásra kerüljön az állami nyugdíjrendszerből.

Jelzem, őszintén szólva van egy megnyugtató pontja is ennek a garancialevélnek: legalább Matolcsy miniszter úr nincs az aláírói között (Derültség az MSZP soraiban.), így nem provokál bennünket az a fajta összevisszaság, amit neki ebben a műfajban, a megelőző hetekben, hónapokban sikerült produkálnia, hiszen őt idéztem akkor, amikor a 14-szer 30 milliárd kapcsán a szemünkbe mondta, hogy vissza lesz adva, és hozammal lesz visszaadva. Őt idéztem akkor, amikor azt mondta, hogy nem a folyó kiadásokra, hanem a nyugdíjra, és természetesen a miniszter úr volt az, aki a költségvetés elmondásakor rá tudta irányítani a figyelmünket arra, hogyan is kell a hiányt egyszerre csökkenteni, a nyugdíjat egyszerre megoldani és az államadósságot is, néhány nemzetközi példára kitekintve. Nem ajánlom, hogy még egy ilyen személyes garancialevél aláírásába őt bevonják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(21.40)




Felszólalások:  Előző  274  Következő    Ülésnap adatai