Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy rövid kitérővel szeretném kezdeni Nacsa képviselőtársamnak válaszolva. Nem tisztem eldönteni azt, és azt gondolom, egyik képviselőnek sem, hogy ki nyeri az Országgyűlés pártjai között a tahósági versenyt. Nálam most a Jobbik és a kormánypártok nagyjából fej-fej mellett állnak. Az egyikük paparazzikat küld a másik politikai párt nyakára, a másikuk pedig egy Sneider Tamásnak és Gyöngyösi Mártonnak írt magánlevelet a nyilvánossággal megosztat egy hozzájuk közel álló újságíró révén. Egyik sem az úriemberek jellemzője, szerintem ezeken a dolgokon felül kellene emelkedni, és végre szakmai kérdésekkel foglalkozni. Ebben a versenyben szerintem döntetlenre áll jelenleg az állás.Fontos látni azt, hogy amit itt Farkas Gergely említett az internetes kitöltéssel kapcsolatban, az 1. § (3) bekezdése szabályozza azt, hogy internetes kitöltésre is lehetőség van. Én egyébként azzal a javaslattal egyetértek, hogy a népszámlálásban maga a mobiltelefonos applikáció is bevethető lenne.

Nagyon fontosnak látom azt, hogy kiemelten kezelendő társadalmi jelentőségű kérdésekre, problémákra irányíthatja rá a népszámlálás a figyelmet, és itt a kormánypárt figyelmét is fel szeretném hívni, hogy bár általában az ellenzéki képviselők egyébként, nyilván üléspozíciójukból adódóan is aggódnak azért, hogy milyen adatok kerülnek adott esetben az állam és más adatkezelők birtokába, azért nagyon fontos lenne azt látni, hogy még ennél részletesebb adatokra is szükség lehet adott esetben ahhoz, hogy a magyar társadalom működését, egyes problémáit pontosabban megismerhessük. Én tehát most nem elsősorban az adatok körét szűkíteném, hanem arra tennék javaslatot a kormány részére, hogy akár területi alapon is, egyes régiókra koncentrálva érdemes lenne még alaposabban bizonyos gazdasági, oktatási, egészségügyi vonatkozású kérdésekben elsősorban alaposabban feltérképezni a helyzetet, hogy megérthessük a problémák gyökerét, és kellő megoldásokat tudjunk erre kitalálni.

Ha most arra gondolnak a képviselőtársak, hogy hét darab NUTS 2-es besorolású régiója van Magyarországnak, a hét régiónkból négy olyan földrajzi régió van, ami Európa 20 legszegényebb régiójának valamelyikéhez tartozik, tessék belegondolni, a lakosság fele él Magyarországon Európa 20 legszegényebb régiójában valamelyikében, és az ország területének többsége idetartozik. Szerintem nagyon fontos lenne arra megoldást találnunk, hogy ezeket a régiókat pontosan mi sújtja. Itt nem egy politikusi általános szinten megfogalmazott válaszra, hanem nagyon pontos, akár a mikrorégiókra, akár a településekre szabott válaszokra van szükség. Először meg kell értenünk a problémát, utána válaszokat kell kidolgoznunk arra, hogy ezeken az elmaradott térségeken javítani tudjunk.

Én nagyon kíváncsi lennék például arra, egy részletesebb adatfelvétellel, hogy pontosan mi a gazdaság és az oktatás kapcsolata, a kettő mennyire korrelál egymással Magyarországon, illetve milyen tapasztalatok vannak például a különböző felzárkóztatási programok kapcsán. És itt képviselőtársaimat is óvnám az illúzióktól. Nemrég éppen egy nagyszabású segélyprogram, hosszú-hosszú időn keresztül folyó afrikai segélyprogram kapcsán derült ki, hogy a felzárkóztatásra szánt pénzek nem hozták el a kívánt eredményt. Erről a szaksajtó, elsősorban angol nyelvű szaksajtó  de most már Magyarországra is kezdenek beszivárogni az erről szóló hírek  részletesen cikkezett, a világ leghíresebb emberei által kritikátlanul támogatni ezt az egyébként meglehetősen polkorrekt elvárásokkal és nyelvezettel megfogalmazott segélyprogramot, de nem vezetett eredményre. És én itt ugyanezt látom, és külön meg is köszönöm a roma nemzetiségi szószólónak, hogy hozzátette a magáét. Itt a cigányintegrációt, mai nyelvhasználattal romaintegrációt is nevesíti a javaslat. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy megértsük, hogy pontosan ezen a téren hol szorít a cipő, és milyen megoldást kellene kidolgozni. Ha én most arra gondolok, hogy több mint 300 milliárd forintért működött éves szinten az a közmunkarendszer, ami garantáltan nem tudott a cigányságon segíteni, garantáltan nem tudott érdemi segítséget nyújtani, egy tüneti kezelést tudott nyújtani, de az elsődleges munkaerőpiacra a cigányság tömegeit nem volt képes bejuttatni: erre megfejtést kell találnunk, erre megoldást kell kínálnia a magyar parlamentnek, mert ez így egészen biztosan nem maradhat.

Tessék belegondolni, még az első, pontosabban már az Orbán-kormányok második ciklusában 2010 után még Balog Zoltán fogalmazta ezt meg még miniszteri székből, hogy a cigány férfiak körében akkor, az akkori állapot szerint 89 százalékos volt a munkanélküliség. A rendszerváltás előtt még ezt a társadalmi csoportot jelentős mértékben a szocialista nagyipar és a vidék gazdasága fel tudta szívni.

Hogyan lehet ezeket az embereket abból a helyzetből kiemelni? Miért nem működnek a közmunkaprogramok? Nézzék el nekem, a saját mikrorégiómat hozom önöknek példáknak. 13 évvel ezelőtt kiköltöztem Budapestről, és azt láttam például az általam lakott Csemő településen, ez Cegléd választókerülethez tartozik, még mindig Pest megye, Pest megye széle, hogy teljesen értelmetlen munkára használják a közmunkarendszerben dolgozó embereket.

(13.00)

Mondok önöknek egy példát: vidéki emberekről van szó, mindenki tudja, hogy hogy működik és mennyire hatékony egy traktor, és akkor kirendelik a közmunkásokat (Karjával mutatva:) ekkora metszőollókkal akáccsemetéket meg begazosodott árokpartokat irtani. Teljes értelmetlenség! Egy embernek a munkaerejét értelmesebben, produktívabban is föl lehet használni.

Amikor meghallgattuk még bizottsági szinten a közmunkarendszerért felelős belügyminisztériumi vezetőt, és megkérdeztük tőle azt az egyébként természetszerűleg adódó kérdést, hogy mekkora volt dologi és egyéb területen az a produktum, amit a közmunkarendszer előállított, azt mondta, hogy nem tudjuk, Volner úr, mert ezt nem mértük. Tessék belegondolni! Elköltünk több mint 300 milliárd forintot a közmunkarendszer fenntartására, a kormány még meg is magyarázza, hogy ez nem szociális intézkedés, hanem ez munka, de a munka produktumát nem mérjük. Tessék mondani, hogy is van ez?

És én azt mondom, hogy ha meg akarjuk érteni azt, hogy miért vergődik a cigányság ebben a helyzetben és segíteni akarunk rajta, akkor első körben egy olyan, valóban működő közmunkarendszerre van szükség, ami ezt a réteget ki tudja emelni a jelenlegi nyomorúságos helyzetéből, a társadalom hasznos, értékteremtő tagjává teszi.

A saját falum példájából tudom önöknek azt mondani, hogy ha a helyben élő cigányokkal az állami közmunkarendszer megtermeltetné azt az élelmiszert, amit a családjukkal elfogyasztanak és a helyi közétkeztetésben az óvodás-iskolás gyerekek, a nyugdíjasotthon lakói, a közhivatalokban dolgozó emberek azt az élelmiszert fogyasztanák, amit ezek a cigány emberek becsületes munkával előállítanak, akkor az a cigány ember a társadalom joggal büszke és hasznos tagjának érezhetné magát. Mert nem értelmetlen munkára fecsérlik el a munkaerejét, nem árokparton gazt irtatnak vele, hanem olyan tevékenységre megy el a munkaereje, aminek értelme, hasznos produktuma van. Ezzel kivívhatja a társadalmi megbecsülést, ami egyébként egy dolgozó embert természetszerűleg meg kell hogy illessen, legalábbis egy meritokratikusan működő társadalomban mindenképpen.

Nagyon fontosnak tartom tehát, hogy ezen a téren előrelépjünk, és még egyszer megköszönöm Farkas Félixnek, hogy ezen a téren hozzászólt. Közös érdekünkről van szó. Inkább arra kérem a kormányt és a KSH jelen lévő illetékeseit is, hogy akár területi alapon is, akár mikrorégiós vagy települési szinten is részletesebb adatfelvétel keretében vizsgálják meg a problémák gyökerét, mert nekünk kell itt, ebben a Házban, ebben a félkör alakú patkóban megoldást találni ezekre a problémákra és megalkotni azokat a törvényeket, amelyek segíteni tudnak a problémán. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)