Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd dicsérjem meg kivételesen a kormánypártot, mert úgy tűnik, hogy valóban segíteni akarnak néhány ezer nehéz sorsú családon, és ez igazán dicséretes. Tehát a most a Ház előtt fekvő javaslat valóban előremutató, és pár tízezer ember életét meg fogja könnyíteni, de az a helyzet, hogy ettől függetlenül Magyarországon a lakhatási válság egyre mélyül, merthogy a Fidesz-kormánynak nincsen lakhatáspolitikája. Önöknek tulajdonszerzési politikája van, és nyilván ezt elsősorban magukra értik, de ha mondjuk, szélesebb társadalmi rétegeket kellene megnevezni, akkor az elit és a felső középosztály támogatásán keresztül az a cél, hogy minél értékesebb lakástulajdonhoz jussanak, és ebből a célból vezetik le azt a támogatási eszközrendszert, ami ennek megfelelően a vagyonosoknak kedvez, és az út szélén hagyja azokat, akiknek a leginkább szüksége lenne a segítségre.Ma Magyarországon másfél millióan élnek olyan lakásban, amellyel súlyos lakásminőségi problémák vannak, beázik, nedves, penészes, huzatos, komfort nélküli és így tovább, vagy egyszerűen csak túlzsúfolt, és egy-két négyzetméter jut egy-egy lakóra. Tehát másfél millió magyar ember él elképesztő, harmadik világbeli körülmények között, az ő gondjaikra a Fidesz-kormánynak semmilyen megoldási javaslata nem volt az elmúlt nyolc évben.

A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan körülbelül 80 százaléka, négyötöde nem felel meg a modern energetikai követelményeknek, tehát ha azt szeretnék, hogy a magyar emberek, a magyar családok, ahogy önök mondani szeretik, megfelelő lakásokban lakjanak  és itt nem az a fontos elsősorban, hogy az ő tulajdonukban van-e a lakás, hanem hogy alkalmas-e arra a célra, amire ők szánják, a megfelelő helyen van-e, merthogy a lakásmobilitással is nagyon nagy problémák vannak , a megfelelő minőségű és méretű lakást tudják fenntartani maguknak, és erre fókuszálnának egy kicsit, akkor azt hiszem, a magyar választók elégedettebbek lehetnének.

Ma minden harmadik háztartás lakhatással összefüggő megfizethetőségi problémákkal küzd, tehát a jövedelméhez képest irreálisan sok pénzt költ rezsire, bérleti díjra vagy a lakáshitelek törlesztőrészletére. Az, amit önök rezsicsökkentés néven elsóztak a 2014-es kampányban, nemhogy nem segített, de mostanra egyértelmű, hogy ártott a magyar háztartások jövedelmi, vagyoni helyzetének, többet fizetünk egyszerűen a rezsiért, mintha ez a híres rezsicsökkentés nem lett volna.

Amire szükség lenne, az egy sávos rezsitarifa-rendszer, amely az alacsony fogyasztású és jellemzően szerény jövedelmű háztartásokat segíti. Erre az MSZP-Párbeszéd a választási programjában javaslatot tett, nem nagyon láttuk, hogy erre bármilyen fogadókészség lenne, nem látjuk a nagy nyitott füleket a kormány részéről.

Az alapvető probléma tényleg az, hogy egyáltalán vannak-e lakások, ahol az emberek biztonságban tudhatják magukat. Az a helyzet, hogy 2010 óta 50 ezer kilakoltatott családról tudunk, legalább ennyi azoknak a száma, akik elvesztették a lakásukat az önök kormányzása alatt, amikor állítólag kezelték, megoldották, hogy a fideszesek szavait idézzem, a devizahiteles problémát. Ehhez képest minden hitelkárosult és az ellenzék is egységesen azt követeli, hogy azt a nyereséget, amit a Magyar Nemzeti Bank a forintosítás során elkönyvelt, ne Matolcsy György játssza ki a haveri alapítványainak, hanem fordítsák azokra a célokra, amelyek ennek a nyereségnek a realizálásával függtek össze, jelesül a devizahiteles családok, háztartások helyzetének javítására.

Ugyanígy, ahogy önök egyébként helyesen elkezdték végre megadóztatni a magyarországi bankokat, ez a lendület hamar elfogyott, és évről évre egyre csökken a bankadó mértéke: tavaly már rekordszintű, 700 milliárd forintos nyereséget tudott realizálni a magyar bankszektor. A Párbeszéd azt javasolja, hogy állítsuk szépen vissza a bankadó mértékét a korábbi szintekre, ezzel is évi több száz milliárd forintot lehet forrásként bevonni a magyar családok lakhatási válságának enyhítésére.

Az eszközkezelőt sem leállítani kéne, ha nem is ebben a javaslatban szerepel, mert egy közönséges kormányrendelettel pontosan nyolc nappal ezelőtt sikerült önöknek gyakorlatilag megszüntetni az eszközkezelő működését. Tegyük hozzá, hogy eddig is nagyon rossz koncepció alapján működött, hiszen ez elsősorban nem a bajba került családok megmentésére, hanem a bajba került bankok megmentésére szolgált, azoknak a kevésbé forgalomképes ingatlanoknak a megvásárlására találták ki, amelyeket egyébként a bankok nem tudtak volna kényszerértékesíteni, és így veszteségként kellett volna leírniuk. Na, ezeket a bankokat mentette ki az eszközkezelő. Tehát amit az Adóskamara követel, az teljesen jogos, minden adósságcsapdába került magyar családnak legyen joga arra, hogy az eszközkezelő átvállalja a bankok feladatát, akik nem tudnak és nem is akarnak megfelelni annak az elvárásnak, amit egy emberséges elveket valló társadalom támasztana feléjük.

A háztartások 13 százalékának hatvan napon túli közműhátraléka van, 750 ezer végrehajtási ügy van folyamatban az éves GDP 7 százalékára rúgó értékben, tehát továbbra is nagyon súlyos adósságválság van, és ebben a helyzetben az eszközkezelőt nem leállítani kéne, hanem kibővíteni a forrásait az előbb említett nemzeti banki, illetve bankadóból származó forrásokkal.

Ezzel létrejöhetne egy olyan, több száz milliárdos lakhatási alap, amely egy országos bérlakásprogramnak megágyazhatna, hiszen éppen ez az, amire Magyarországnak szüksége van. A rendszerváltás óta gyakorlatilag minden kormány rövidlátó és hosszú távon egyértelműen káros társadalmi hatásokat mutató lakhatási politikát folytatott.

A Párbeszéd szerint gyökeres fordulatra van szükség. Bele kell foglalni az alkotmányba, addig is, amíg nincs alkotmány, jobb híján az Alaptörvénybe a lakhatás jogát, erre már számos alkalommal tettünk javaslatot, és ezt a lakhatási jogot kikényszeríthetővé kell tenni. Véget kell vetni az elhelyezés nélküli kilakoltatásoknak. Törvénybe iktatott joga kell legyen minden magyar családnak, hogy ha máshol nem, akkor az ezközkezelő tulajdonában álló, a nemzeti bérlakásprogram részeként használható, hozzáférhető lakásban lakhassanak megfizethető bérleti díjjal. Szükség van arra, hogy a rezsiköltségeket csökkentsük vagy akár ideiglenes jelleggel átvállaljuk; akit kikapcsolnak a szolgáltatásból, annak a visszakapcsolását a szolgáltató cégek számlájára előfizetős órákkal rendezzük.

Tehát egy olyan lakáspolitikára, lakhatáspolitikára van szükség, amely valóban az emberek érdekeit nézi, és nem azt, hogy a felső középosztály és az elit minél értékesebb lakástulajdont, minél drágább ingatlanbefektetéseket tudjon szerezni állami támogatással, és nem is az kell legyen a cél, amit a Fidesz elsőrangú célként követ, hogy a magyar bankok minél nagyobb profitrátával dolgozhassanak.

Úgyhogy ezt a törvényjavaslatot némi módosításokkal a Párbeszéd részéről üdvözölni tudjuk, de nagyon remélem, hogy ez csak egy lépés egy új, igazságos és emberközpontú lakhatási politika felé, amely végre azokat támogatja, akik erre igazán rászorulnak és akik ezt igazán megérdemlik. Köszönöm szépen.