Felszólalás adatai

Megkérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni a napirendi ponthoz. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkező nincs. Ennek megfelelően az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország Kormánya és a Török Köztársaság Kormánya között a kulturális központok nyitásáról, működtetéséről és tevékenységéről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/13210. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki követi az eseményeket, jól láthatja, hogy Magyarország igyekszik nemcsak a diplomácia, de a kulturális diplomácia területén is minél aktívabbá válni és kulturális intézeteket nyitni a konzulátusok mellett újabb és újabb helyeken. Nyilván ez a viszonosság jegyében történik. Ahogy itt Magyarországon, Budapesten az Andrássy úton megnyílt a Török Kulturális Intézet, amelyet a törökországi kulturális miniszter és Balog Zoltán miniszter úr együtt avatott fel, nyitott meg, ugyanígy fontos nekünk is, hogy Törökországban jól működjön az ottani magyar kulturális központ, kulturális intézet.

A Balassi-intézetek hálózata szerencsére egyre több helyen fonja be most már a világot. Nemcsak Európa és Észak-Amerika korábbi nagyvárosaiban, hanem a környező országok magyar lakta vidékein és máshol is él a kulturális diplomácia lehetőségével. Törökország egy igencsak egyre erősödő országot jelent. Ismerhetik, hogy meglepő fordulatok is voltak az elmúlt évek kulturális diplomáciájában, például az Egri csillagok török nyelvre történő lefordítása, és úgy gondolom, egyre több kulturális kapcsolat is fel fog épülni a már lépten-nyomon látható kisebb és nagyobb gazdasági kapcsolatokon kívül.

Ezért kérem, hogy az ezt elősegítő és támogató egyezmény kihirdetéséről szóló előterjesztésünket, és ezáltal a magyar kulturális diplomácia további előretörését is támogatni és segíteni szíveskedjenek. Ezzel is elősegítik azt, hogy jogilag rendezett körülmények között, adó, foglalkoztatás, üzemeltetés szempontjából rendezett körülmények között működhessen a törökországi Magyar Kulturális Intézet is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A külügyi bizottság álláspontjának ismertetésére nem kerül sor. Írásban előre senki nem jelentkezett. Kíván-e valaki hozzászólni? (Hegedűs Tamás jelentkezik.) Kézi jelentkezést látok Hegedűs képviselő úrtól. Gépi? Megadom a szót Hegedűs Tamásnak, a Jobbik képviselőjének.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik frakciója örömmel üdvözli és örömmel támogatja az előttünk lévő előterjesztést, úgy is, mint akik elsőként fogalmaztuk meg már a választási programunkban is, hogy Törökországot Magyarország stratégiai szövetségesének tekintjük. Ezért túl azon, hogy mi magunk is aktívan dolgozunk a magyar-török kapcsolatok fejlesztésén, örömmel támogatjuk a kormány ez irányú lépéseit is.

Ma már szinte közhely, hogy az immár évtizede hatalmas dinamikával fejlődő török gazdaság a partneri kapcsolatok révén a magyar vállalatoknak is komoly, jelentős részben még kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában. Ugyanakkor közgazdászként és gazdaságpolitikusként is örülök, hogy ezúttal a szívemnek oly kedves kultúra ügyét támogathatjuk. A közkeletű vélekedés ellenére a magyar-török kapcsolatok múltja nem az elmúlt 500 évre tekint vissza. Közös történelmünk gyökerei a hunokig, Közép-Ázsia füves síkságaira vezet vissza. Törökök is, magyarok is Attila unokái vagyunk. A közös származást nemcsak ősi hagyományaink, nemcsak a bizánci krónikák feljegyzései, hanem néprajzi, kulturális, antropológiai örökségünk is őrzi. Ezt állapította meg a XX. század talán legnagyobb zenei géniusza, Bartók Béla is, aki a törökök atyja, Musztafa Kemal Atatürk elnök személyes hívására ment Törökországba, Délkelet-Anatóliába, Osmaniye városának környékére ősi török népdalokat gyűjteni és feldolgozni. A városban ma emlékét múzeum őrzi.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezen alkalommal is megemlékezzünk ennek az örökségnek a reneszánszáról, amelyben oroszlánrésze volt és van annak a kurultáj-rendezvénysorozatnak, amely immár sokadszorra megrendezve Magyarország és egész Közép-Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényévé vált. Hidat jelent ez a rendezvény, a kurultáj magyarok és a rokon népek, így török testvéreink felé is.

Örömmel üdvözöljük, hogy immár két hivatalos állami kulturális intézet is a magyar-török kulturális kapcsolatok építését erősíti. Sok sikert kívánunk mind a budapesti török, mind az isztambuli magyar intézet működéséhez.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem az államtitkár urat, hogy kíván-e erre a felszólalásra reagálni. (Dr. Rétvári Bence: Ha nincs több, csak akkor! Csak zárszóként!) Igen, nincs. (A helyére siető dr. Gaudi-Nagy Tamás jelentkezik.) Bocsánat! Most már látom, hogy bejelentkezett, mert előbb nem a helyén ült, ennek ez volt az oka. Mivel még nem zártam le, öné a szó. (Dr. Rétvári Bence: Én meghallgatom szívesen!)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én magam is csatlakoznék ahhoz a hangvételhez és pozitív megközelítéshez, amit Hegedűs Tamás képviselőtársunktól hallottunk ezen egyezmény ratifikációs vitája kapcsán, bár igazából vita nincs szerencsére, mert azt hiszem, senki számára nem lehet vitatható, hogy Törökország stratégiai partnere Magyarországnak.

Ezt személyesen én is megtapasztaltam már egy alkalommal, amikor az Európai Parlament ifjúsági, helyesebben az Európai Ifjúsági Parlament isztambuli ülésén vettem részt. Tényleg egy különleges élmény volt egyrészt azt a szervezettséget megtapasztalni, amit az ember fő szabály szerint nem vár, legalábbis rossz beidegződések vannak Törökországgal szemben. Azt hisszük, hogy ott furcsa turbános emberek nem tudni, miket csinálnak, és sokan vannak. Körülbelül ezt sugározzák nagyjából Európa felé, illetve Európában is ezt hangsúlyozzák azok a politikai erők vagy úgymond gondolkodók, akik a valóságot szeretik eltorzítani. Ezzel szemben a valóság az, hogy meglehetősen kulturált és nagyon-nagyon jó hangulatú országról van szó, amely nagyon büszke, nagyon öntudatos, nagyon a helyén van, nagyon erősek, nagyon bíznak magukban. Nem kevesebbet tűztek ki Törökország oldalán, hogy a világ tíz legerősebb gazdaságú országai közé szeretnének pár éven belül belépni. És minden esélyük megvan erre valóban.

(20.30)

A Turkish Airlines, török légitársaság az elmúlt három évben folyamatosan a legjobb légitársasága volt a világnak. Tehát azért ez is egy árulkodó jel. Aki utazott már ezen a járaton, az tudja, hogy gyakorlatilag valóban ég és föld különbség van még a Lufthansa-járatokhoz képest is, de ez az élet sok más területén is megmutatkozik. Tényleg, nem akarok most hosszas elemzésbe belemenni, Hegedűs Tamás ezeket már felvázolta. Tehát mindenképpen érdemes volna oldani azokat a prekoncepciókat, azokat a beidegződéseket, azokat a téves felfogásokat, amelyek Törökországgal szemben mint előítélet fennállnak.

Kétségkívül a történelmi múltunkban volt 150 év, amikor nem feltétlenül baráti volt a viszony, de azért vegyük észre azt, történészek azért leírják, hogy alapvetően az a fajta megszállás, amit a törökök képviseltek Magyarországon, az nem mondom, hogy jó volt, helyes volt, üdvös volt, mert nyilván nem, komoly lakosságfogyás is volt, de nem a kipusztítás, felperzselés taktikáját alkalmazták, hanem tulajdonképpen meghagyták hitükben azért a magyarokat, kivéve persze, amikor rabszolgának adták el őket, mondjuk (Derültség.), ilyen előfordult. De a fő tendencia alapvetően az volt, hogy az adózásban, a vallásmegőrzésben és egyáltalán; tehát hogy mondjam, azért nem pusztult ki a magyarság. Bocsánat, ez nyilván némi bizonyíték arra... (Dr. Józsa István: Dehogynem.) Nagyon megcsappant a magyarság száma, csak hogy vegyük észre azt, hogy a Habsburg felszabadítók ideje alatt a Habsburg idézőjeles felszabadítók pusztítása a nemzet stratégiai intézményrendszere szempontjából sokkal drámaibb következményekkel járt. Gondoljunk a váraink felrobbantására például, amelyet kifejezetten a felszabadítók, a 300 évig ideiglenesen itt állomásozó felszabadítók okoztak, a Habsburgok, akik aztán ránk gerjesztették '48-49-ben a különböző nemzetiségeket meglehetős sikerrel.

De visszakanyarodva Törökországhoz, én csak annyit tudok mondani, hogy szerintem az tud hitelesen Törökországról beszélni, aki egyrészt járt ott, és aki már egyszer járt ott, annak már nem lehet beadni azt a mesét, hogy itt valamifajta ellenséges, gonosz, hódító nép készül megint Európát a félhold alá hajtani. Egyébként azt is tudni kell, nyilván aki Atatürk pályáját ismeri, azért Törökország példát mutatott abból, hogy egy igazságtalan békediktátummal szemben felállt Törökország, és azt mondta, hogy nem hajtjuk végre, és ebből következően Atatürk mobilizálni tudta Törökország jóravaló erőit, és tulajdonképpen azt a gyalázatos békediktátumot, amellyel sokkal kisebbre zsugorították volna az országot, megállították fegyverrel. És utána egy olyan állam épült ki, egy olyan szekularizált állam, ahol gyakorlatilag visszaszorult a fundamentalista iszlám befolyása, persze sokak berzenkedését kiváltva.

Összességében egyébként még az egy szubjektív érzés szintén, hogy rendkívül pozitív módon viszonyulnak a magyarsághoz, rendkívül testvéri szeretettel. Még hozzáteszem, Azerbajdzsánban - amely rokon nép a törökökkel, nagyon közel állnak mind nyelvben, mind etnikailag - nemrégiben jártam, és szintén ezt a tapasztalatot tudom elmondani, hogy mind a törökök, mind az azeriek rendkívüli módon szeretnek, elfogadnak, kedvelnek minket, keresik a kapcsolatot, keresik a kulturális kapcsolatokat, keresik a gazdasági kapcsolatokat. Vannak is tanújelei ennek már Magyarországon és oda-vissza, de nyilván ezt lehet még fokozni.

Az Európai Unió és Törökország viszonyáról pedig annyit lehet elmondani, hogy úgy tűnik, hogy jelen pillanatban Törökországnak nincs szüksége az Európai Unióra, hiszen megáll a saját lábán, és abban a térségben, ahol Törökország tényező, ott meglehetős erőteljes szerepet játszik politikailag is, geopolitikailag is és gazdaságilag is. Tehát nem hiszem, hogy most nekünk azon kellene aggódnunk, hogy jaj, istenem, a törökök majd elárasztják Európát, ezért ne is működjünk velük együtt. Inkább fordítva van, igenis, működjünk velük együtt, mert lássuk bennük a tradicionális, értékmegőrző közösséget, amely közösség a saját kulturális identitás megőrzését jól kombinálja a modern világ eszközeinek a használatával, és egyben azért a vallás tiszteletét is gyakorolja.

Nyilván vannak problémák, nem lehet elhallgatni; például amit a kurd néppel kapcsolatban tapasztalunk, az nem túl előremutató, tehát itt azért nyilván bátorítani kell mint baráti ország Törökországot, hogy azért tessék rendezni a kurd nép sorsát, mert úgy gondolom, hogy így lehet igazából jó életet élni egy térségben, ha valaki nem kerekedik a másik nép fölé, még akkor is, ha kölcsönös sérelmek vannak. Tehát ennek szellemében szerettem volna csak kiegészíteni, amiket már hallottunk, és támogatásról biztosítani a magyar-török kapcsolatok fejlődését, továbbépítését.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. És akkor, mivel több jelentkező nincsen, most kérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy reagál-e. (Jelzésre:) Igen, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, csak nagyon röviden. Szerintem nem jó, ha most itt belemennénk ilyen történelemórákba, és hogy ki miért felel. Szerintem azokat hagyjuk meg más időpontra, bár nagyon jó vitát tudnánk szerintem arról is folytatni, hogy mi volt a magyar történelemben ezen relációban.

Engedjék meg, hogy csak azt köszönjem meg, hogy ellenzéki oldalról is támogatták ezt a javaslatot. Bízom benne, hogy mindenki számára egyértelműen fontos, hogy Magyarországnak a kulturális diplomáciája bővüljön, ilyesfajta kulturális intézeteket egyre több helyen nyissunk meg, mint ahogy eddig is megnyitottunk az elmúlt hónapokban, és a következő hónapokban is bővüljön ezáltal a magyarság jó híre, és minél több helyre eljusson a művészeteken keresztül is.

Úgyhogy köszönöm szépen mindenkinek a támogató hozzászólását. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/13099. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/13099/11. számon megkapták.

A bizottsági ajánlás összesen 12 ajánláspontot tartalmaz, ezek között összefüggő javaslatsor is van. Indítványozom, hogy a módosító javaslatokat egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-12. pontjaira, a felszólalási időkeret így 15 perc, és megadom a szót elsőként Oláh Lajos független képviselőnek.

Felszólalások:   280-282   282-290   290-295      Ülésnap adatai