Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! (Kontur Pál: De, állampolgári jogon jár.) Miként az előttem ülést vezető Mandur Lászlótól is megtudhatták, a képviselői felszólalások végére értünk, az időkeretek elfogytak, és a miniszter asszony lényegében elmondta a zárszót is. (Kontur Pál és dr. Horváth Ágnes közbeszól.) Ahogy az Országgyűlés első elnöke, Szabad György mondta, a magántanácskozmányokat legyenek szívesek majd a folyosón folytatni.

Az általános vitát elnapolom. A módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az általános vita lezárására az ülésnap végén kerül sor, tehát aki módosító javaslatot kíván még beadni, azt az ülésnap végéig teheti meg.

Áttérünk a következő napirendi pont tárgyalására: soron következik a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységgel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/4306. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/4306/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Juhász Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 15 perc áll rendelkezésére.

JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió Tanácsa a sértett büntetőeljárásbeli jogállásáról szóló 2001/220/IB számú kerethatározatában fogalmazta meg a tagállamok számára azon kötelezettségeket, amelyekre figyelemmel az Országgyűlés 2006-ban döntött a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységnek, az úgynevezett büntetőmediációnak a magyar büntetőeljárásba történő bevezetéséről. Természetesen a törvényhozás az európai uniós elvárásokon túl illeszkedett a büntető igazságszolgáltatás nemzetközi tendenciáihoz is.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvény 2006-ban a büntetőeljárás szabályaként beiktatta, hogy a közvetítői eljárást a közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelő folytatja le, s azt, hogy a közvetítői eljárás részletes szabályait majd egy külön törvény állapítja meg. A büntetőeljárás szabályai a mediációért felelős szervezetet is megjelölték, így a közvetítői eljárás lefolytatása a megyei, illetőleg a Fővárosi Igazságügyi Hivatal hatáskörébe került. E rendelkezések 2007. január 1-jén léptek hatályba, azóta közel kétezer terhelt ügyében indult mediációs eljárás, amelyeknek közel fele be is fejeződött. A közvetítői tevékenységgel kapcsolatos feladatokat az igazságügyi hivatalban 65 fő mediátor végzi. Eredményként könyvelhető el, hogy a befejezett ügyek körülbelül 90 százaléka megállapodással zárult. Az eddig született megállapodások alapján elmondható, hogy megvalósult az a jogalkotói szándék, hogy a büntetőmediáció a helyreállító igazságszolgáltatás egyik legjobb eszköze legyen.

A büntetőjogi mediáció önálló törvényi szabályzására az Országgyűlés 2006. december 18-i ülésnapján fogadta el a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvényt. E törvény 3. §-ának (1) bekezdése szerint közvetítői eljárást a büntetőügyben eljáró bíróság, illetőleg ügyészség székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelője vagy a pártfogó felügyelői szolgálatnál közvetítői tevékenység végzésére bejelentkezett ügyvédek névjegyzékében szereplő ügyvéd közvetítő folytathat le. Az ügyvédekre mint közvetítőkre vonatkozó törvényi rész hatálybalépésének napja 2008. január 1-je. Eszerint 2008. január 1-jétől mediátorként büntetőügyben vagy állami alkalmazott, vagy ügyvéd működik majd közre. Ez nem érinti azt a szabályt, hogy a közvetítői eljárás lefolytatásáért az állam részéről változatlanul az igazságügyi hivatal felel a jövőben is.

A vegyes rendszer, illetőleg az ügyvédek mediátori szerepvállalása miatt szükséges a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló, a büntetőeljárásról szóló, továbbá az ügyvédekről szóló törvény módosítása. Az új jogintézményként bevezetett mediáció vonatkozásában a jogalkalmazók részéről is merültek fel észrevételek, melyek szükségessé teszik a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység egyes szabályainak felülvizsgálatát is.

Az önök előtt lévő javaslat az ügyvéd közvetítői tevékenységével összefüggésben tartalmazza a részletszabályokat. Azt például, hogy a pártfogó felügyelői szolgálattal szerződésben álló ügyvéd folytatja le a közvetítői eljárást, az ügyvéd ezen új szerepkörére tekintettel meghatározza a kizárási szabályok további eseteit, valamint a közvetítőként eljáró ügyvéd képviseleti tevékenységére vonatkozó szabályokat. A gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a javaslat lehetővé teszi, hogy egy ügyben több közvetítő is kijelölhető legyen, és pontosítja a közvetítői eljárás befejezésére vonatkozó rendelkezéseket is.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy a javaslat szerinti szabályozás reményeink szerint elősegíti majd a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység még hatékonyabb, ügyvéd mediátorok általi folytatását, s közvetve egy újabb jelentős lépés, hogy még szélesebb tere legyen a sértett és az elkövető közötti, a jóvátételt és a megbánást középpontba helyező párbeszédnek.

Megtisztelő figyelmüket köszönve kérem, hogy a törvényjavaslatot megtárgyalni és támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Bárándy Gergelynek, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot megtárgyalta. Az a vélemény alakult ki, hogy a módosítás szükséges, éppen a korábbi módosítások során felmerült pontosítás igénye miatt. Turi-Kovács képviselő úr kiemelte még azt is, hogy azért is ért egyet a törvényjavaslattal, mert az ügyvédek nagy száma indokolja azt, hogy ezeknek az ügyvédeknek pluszfeladatokat találjunk, és ez a feladat igazán testhezálló az ügyvédek számára, tehát támogatható.

Végül az alkotmányügyi bizottság egyhangú szavazással a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Írásban előre két képviselő jelezte felszólalási szándékát, úgyhogy elsőként őket illeti a szó. Bárándy Gergely képviselő úr közülük is az első, az MSZP frakcióból; őt majd Hankó Faragó Miklós követi, az SZDSZ-ből.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Ismét köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntetőjog fejlődése az Európai Unióban arrafelé mutat, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az alternatív szankciók alkalmazására, egyre tágabb teret engednek ennek, egyre erőteljesebben veszik figyelembe az Unióban - és szerencsére Magyarországon, a magyar büntetőjog fejlődése során is - a sértetti jogokat. Egyre inkább előtérbe kerülnek ezek, illetve egyre inkább az a tendencia, hogy próbálják meg az emberek a problémákat lehetőség szerint egymás közt megoldani, és amikor ez nem vezet sikerre, nem vezet eredményre, akkor forduljanak az állami szervekhez.

Természetesen ennek kapcsán lehetőséget kell biztosítani a legszélesebb körben arra, hogy az állampolgárok az államhoz fordulhassanak, ha nem tudják a vitás ügyeiket lerendezni. Ez nem csak a polgári jogban, a büntetőjogban is régóta így van, nem idegen a magyar büntetőjog fejlődésétől sem; hadd utaljak itt a magánindítványra, a magánvádra, ami szintén valami hasonlót céloz: ne feltétlenül és mindenképpen érvényesüljön az állami büntetőhatalom elve azokban az esetekben, amikor a sértett ezt kifejezetten nem kívánja.

(13.20)

A büntetőmediáció is hasonló, és ebbe a fejlődési rendbe illeszkedik. Ez egy új rendszer. Új rendszer nálunk, de Németországban már húsz éve alkalmazzák, és olyannyira sikeresnek találják, hogy egyre tágabb kört engednek a büntetőügyekben alkalmazható mediációnak. Ennek az anyagi jogi, büntetőjogi párja az úgynevezett tevékeny megbánás, ahol nemcsak a kisebb súlyú ügyekben, de az egészen komoly, kiemelkedő súlyú ügyekben is van helye a büntetőmediációnak.

Ha a sértett és az elkövető meg tudnak állapodni - ez a lényege a mediációnak -, akkor ezt az állam értékeli, nyilvánvalóan az elkövető javára. Magyarországon egyelőre kisebb súlyú ügyekben alkalmazható a mediáció, azonban az kijelenthető, hogy ez az intézmény, ez a jogintézmény bevált, és érdemes a továbbfejlesztésével foglalkozni. A továbbfejlesztését célozza az is, annak az eldöntése, hogy ki végezhet közvetítői, mediátori tevékenységet.

Két jól elhatárolható út van. A jogalkotó, illetve az előterjesztő egy évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy ezt állami monopóliummá kell tenni. Van egy másik iránya is ennek a fejlődésnek, és mi ezt láttuk helyesnek - és Hankó Faragó Miklós képviselőtársam volt az, aki az alapvető erre irányuló javaslatot benyújtotta -, hogy ne legyen ez állami monopólium. Ki kell nyitni a személyi kört, ki kell tágítani, első körben - legalábbis ez az én álláspontom, ezt kell mondani, első körben - az ügyvédekkel. Most próbaképpen az ügyvédekkel.

De úgy gondolom, ha ez beválik, és bebizonyosodik az, hogy nemcsak állami monopóliumként tud működni ez a közvetítői eljárás, vagy továbbmegyek, esetleg jobban tud működni akkor, ha ez nem állami monopólium, hanem ügyvédek is végzik, akkor úgy gondolom, hogy egyébként a nyugati példákhoz hasonlóan ki kell szélesíteni a mediátorok körét, és nyugodtan például szociológusokat, társadalomtudományokkal foglalkozó egyéb embereket második körben be lehet vonni ebbe a tevékenységbe mediátorként.

A módosító javaslat, a tavalyi módosító javaslat kinyitotta egyelőre elvi éllel, elvi okokból a mediátorok körét, azonban adós maradt természetesen azzal, hogy ezt milyen módon, milyen részletszabályokkal kell pontosítani. Nos, ez a törvény, ami előttünk fekszik, pontosan ezekről a részletszabályokról szól, pontosítja az egy évvel ezelőtti gyakorlatot. Hadd emeljem ki rögtön a javaslattal kapcsolatban, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a Magyar Ügyvédi Kamarával egyeztetve alakította ki az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

A magyar bírák körében, ügyészek körében - ők azok, akik jogosultak közvetítői eljárásra utalni az ügyet - fölmerült az a kétely, hogy ha nem állami monopólium, hanem ez kinyílik, akkor a visszaélések lehetősége igencsak megnő, és ezért majd ők, ha ez errefelé alakul, mármint a jogfejlődés errefelé alakul, akkor nem fogják egyszerűen odautalni ezeket az ügyeket. Úgy gondolom, hogy már most, a tárgyalások során is ez az álláspont kicsit átalakult, megváltozott, és a bírák és ügyészek is másként gondolkodnak róla. Teszik ezt annál is inkább, hiszen ez a törvényjavaslat többek között arról szól, hogy milyen garanciális szabályok fogják azt biztosítani, hogy abban az esetben, ha ügyvéd mediál majd - és reményeim szerint később egyéb más emberek, a privát szférából magánemberek -, akkor milyen garanciális szabályokat kell ahhoz betartani, hogy a visszaélések lehetősége gyakorlatilag a nullával legyen egyenlő.

Hogy konkrétabban is beszéljek, például az Igazságügyi Hivatal szervezi továbbra is a tevékenységet, szerződött ügyvédek bevonásával. Tehát az a probléma, az a felvetés, hogy ügyvédek arra fognak szakosodni, hogy csalárd módon ráteszik a pecsétjüket megállapodásokra, amikor a sértett nem is egyezett bele valóban, és nem is egyezett ki ténylegesen a terhelttel, innentől kezdve azt gondolom, hogy ez téves feltételezés, hiszen az Igazságügyi Hivatal a saját kiválasztási szempontjain keresztül vélhetően véletlenszerűen fogja kijelölni azt az ügyvédet, aki eljárhat az ügyben. További garanciális szabályként emelném ki: nem járhat el az az ügyvéd, aki három éven belül eljárt a sértett vagy a terhelt bármilyen ügyében, vagy esetleg a sértett vagy terhelt bármilyen ügyében a közvetítői eljárás tartama alatt eljárt, tehát érvényes meghatalmazással rendelkezik. Nem készíthet a közvetítői eljárást lezáró okiraton kívül ebben az ügyben ügyvéd, a közvetítőként eljáró ügyvéd más okiratot.

A büntetőeljáráson kívül indított eljárás során egyik fél érdekében, képviseletében sem járhat el a közvetítő ügyvéd. Nem lehet védő a büntetőügyben, illetve jogi képviselő sem az az ügyvéd - nyilván itt a sértett jogi képviselőjére kell gondolni, a magánfél jogi képviselőjére -, aki közvetítőként járt el. Ez a Be.-be bekerülő szabály.

De hadd emeljem ki azt, hogy a készülő végrehajtási rendelet is szaporítja a garanciák számát, és nagyon helyesen, az eljáró ügyvédek számára meghatároz egy olyan képzési formát, egy olyan tanfolyamot meghatározott óraszámmal, amely elvégzése során az ügyvéd elsajátíthatja a mediációra, a közvetítői eljárásra vonatkozó speciális szabályokat, speciális ismereteket. Hiszen nyilván az ügyvéd tisztában van azzal, hogy hogyan kell okiratot készíteni, tisztában van azzal, hogyan kell egy tárgyalást lefolytatni, de adott esetben más, a mediáció szempontjából fontos ismeretekkel nem rendelkezik. Tehát az ügyvéd csak akkor köthet szerződést az Igazságügyi Hivatallal a mediációra, mediáció végzésére, mediátori tevékenységre, ha előtte ezt a tanfolyamot elvégezte. Ezt egyébként a törvényjavaslat indokolása nemzetközi példákra is hivatkozva részletezi a 9. §-hoz kapcsolódó indokolásnál, hogy miért van erre szükség.

Ahogy államtitkár úr is jelezte és mondta, a gyakorlatban felmerülő problémákból is megold néhányat. Hogy egyet kiemeljek, pontosítja az eljárás befejezésére vonatkozó rendelkezéseket. Fölmerült egyébként, amikor szakmai fórumokon szóba került a büntetőmediáció, hogy érdemes volna ennél komolyabb és a büntető törvénykönyvet érintő, a tevékeny megbánást érintő módosításokat is végrehajtani, de végül is szakmai körökben az az álláspont nyerte el a többséget, hogy érdemes még ezzel néhány évet várni, és egy átfogó módosítást akkor benyújtani az Országgyűlés elé, amikor ezek a problémák tényleg kiérlelődtek, egy csokorba lehet gyűjteni őket, és egyszerre lehet róla szavazni, illetve egyszerre lehet az Országgyűlésben a vitát lefolytatni.

Úgy gondolom, hogy ezt a készülő kódexben meg lehet tenni majd, tehát a készülő kódex már tartalmazhatja ezeket az új szabályokat, a módosított szabályokat, és ezzel együtt nyilvánvalóan a szükséges mértékben lehet majd módosítani ennél nagyobb terjedelemben a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységgel összefüggésben megalkotott, tehát az eljárásjogi szabályokat is. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy egy jó javaslatról van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és azt indítványozom, hogy az Országgyűlés fogadja majd el, szavazza majd meg.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, az SZDSZ-frakcióból; őt majd Répássy Róbert követi, a Fideszből.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a törvényjavaslatot a kezembe vettem, és elolvastam az általános indokolását, akkor örömmel tapasztaltam, hogy a nem is egészen egy éve hatályban levő jogintézmény kapcsán mintegy 1500 ügyben utaltak közvetítői eljárásra ügyeket, 600 ügyben már megállapodás született, és több tucat olyan pártfogó dolgozik ezen a területen, akik mediációs tevékenységet végeznek.

Államtitkár úr az expozéjában ezeket az adatokat már aktualizáltan ismertette velünk, azaz most már több mint kétezer ilyen ügy van, ezer befejeződött. Ezeknek 95 százaléka megállapodással végződött, és 65 mediátor dolgozik ezen a területen. Ezek növekvő számok, és mindegyik olyan, amely örvendetes, hogy növekvő számot mutat.

(13.30)

Ez egyértelmű bizonyítéka annak véleményem szerint, hogy az az alapvető elgondolás bevált, hogy a büntetőügyekben mediációs tevékenységet érdemes folytatni, ezt a jogintézményt Magyarországon érdemes meghonosítani. Teljesen egyértelműen igazolják ezek az adatok, hogy ezen rövid idő alatt is bevált. Bár a büntetőjogban általában sokkal hosszabb kifutási ideje szokott lenni egy-egy új jogintézmény hatályba léptetésének, általában évek tapasztalata kell ahhoz, hogy elmondhassuk valamiről, hogy helyes vagy helytelen intézkedés volt. Ez a viszonylag rövid idő, a 10-11 hónap egyértelműen igazolta ennek a jogintézménynek a helyességét és azt, hogy megfelelő.

Ez annak a szemléletnek köszönhető, amit az előző parlamenti ciklusban a kormányzat egyértelműen felvállalt, és ezen a téren megindította, néhány helyen be is tudta fejezni, de elsősorban megindította azt a jogalkotási folyamatot, ami például a büntetőjog területén elsősorban a helyreállító büntetőjogi szemléletet és kevésbé a megtorló büntetőjogi szemléletet helyezte előtérbe. Egyértelmű, hogy vagy ez, vagy az, feketén vagy fehéren talán sehol nem működik a világon, mindenhol tartalmaznak helyreállító és megtorló elemeket egyaránt a büntetőpolitika különböző jogintézményei, de az egyértelműen kimondható, hogy valamelyik esetleg dominálhat vagy nagyobb jelentőséggel bírhat. Ez természetesen a helyreállító büntetőpolitikának az eredménye, mert úgy gondolom, hogy azok a tapasztalatok, amelyek az elmúlt évek során születtek, késztették, feltétlenül arra késztették a kormányzatot, hogy változtatni kell a gyakorlaton, mert többnyire azt tapasztalhattuk, hogy a bűncselekményekkel okozott károk az eljárások igen jelentős hányadában semmilyen módon nem térültek meg, semmilyen módon nem valósult meg a tevékeny megbánás, azaz a sértett nem kapta meg azt az elégtételt az elkövetőtől, hogy bocsánatot kérjen, megpróbálja az általa okozott negatív eredményeket, negatív következményeket helyreállítani. Ebből adódóan igazából szinte senki nem jár jól az ügyek egy jelentős részében.

Ha ezen tudunk változtatni, és azt mondjuk, hogy a megtorlás természetesen az állam büntetőjogi monopóliumának fontos eszköze, meg kell hogy maradjon, de emellett lehetőséget biztosítunk arra, hogy kisebb jelentőségű ügyekben - és itt az öt évnél nem súlyosabban büntetendő, szabadságvesztéssel fenyegetett bizonyos bűncselekményi körök, személy elleni, vagyon elleni, közlekedési bűncselekmények esetében - van lehetőség mediálásra, akkor azt a pozitív eredményt hozhatja ezekben a kisebb jelentőségű ügyekben, hogy az illető elkövető egyértelműen ösztönözve lesz arra, hogy feltétlenül mielőbb térítse meg az általa okozott kárt. Ez egy nagyon fontos dolog, persze nem mindig vagyoni kárként jelenik meg. Valamilyen módon, akár vagyoni eszközökkel is, de más módon azzal, hogy segítségére van a sértettnek a későbbiek során - mondjuk, a kórházi gyógykezelését megfelelően igénybe tudja venni, a személyes problémáiban valamilyen módon megoldást adhasson, és hosszan-hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindenben lehet alkalmas a mediációs intézmény -, a sértett és az elkövető között az emberi kapcsolat, amely a bűncselekmény elkövetésével jelentős mértékben sérült, valamilyen módon egy kicsit helyreállhasson.

Ne legyenek illúzióink, természetesen nem fognak barátságot kötni jó eséllyel az ilyen kapcsolatba került felek egymással, nem is ez a cél. Az a cél, hogy egyfajta elégtételt kapjon a sértett, az állam érvényesítse a büntetőjogi monopóliumát. Most az történik - ha nincs mediálás, és sok ügyben még nincs -, gyakran megtörténik az, hogy az illető előzetes letartóztatásba kerül, majd az eljárás végén szabadságvesztés büntetésben részesül, amely szabadságvesztés büntetés ideje alatt igen kevés jövedelemmel rendelkezik. A szabadságvesztés büntetés rendkívül drága az adófizetőknek, jóval több mint 10 millió forintba kerül egyetlen férőhely kialakítása egy börtönben, a napi ellátás lassan talán a 7 ezer forintot is meghaladhatja, amit az adófizetők pénzéből a fogva tartottra kell költeni, és nemcsak a fogva tartottat, hanem ha az illető családos, akkor az egész családját jelentős mértékben sújtjuk azzal, hogy a család egyik kereső tagja - mert gyakran a családfenntartó személyről van szó, aki börtönbe kerül -, a családfenntartó esik ki a családból, és ezzel mindenki mást a családban igen nagy hátrányban részesítünk.

Ha nem feltétlenül szükséges - természetesen a nagy számok alapján ez időnként feltétlenül szükséges, de ha nem feltétlenül szükséges -, akkor nem muszáj, hogy ezeket a negatív következményeket mind-mind el kelljen szenvedni. A sértett oldaláról - amiről Bárándy Gergely kollégám is beszélt - egyre inkább kimutatható az az európai gyakorlat, amely akár a jogalkotás, akár a jogalkalmazás terén szeretné az elveszített jogokat valamilyen módon visszaadni, visszajuttatni. Ha megtorló büntetőpolitikáról beszélünk, akkor a sértett oldalán ezek az eredmények nem jelenhetnek meg, míg ha mediációs tevékenységet lehet végezni, akkor ezek igenis megjelenthetnek. Azt gondolom, hogy ez a jogintézmény alkalmas arra, hogy majd egyre szélesebb körben - mind a bűncselekményi kört, mind pedig a mediálást végezhető személyek körét tekintve - lehessen alkalmazni.

Azzal az egy mondattal, amit Turi-Kovács képviselő úr mondott az alkotmányügyi bizottságban, nem tudok egyetérteni, amely szerint az ügyvédek nagy száma indokolttá teszi a mediációra való felhatalmazást. Nem az ügyvédek nagy száma miatt - ez ne szociális intézmény legyen az ügyvédek számára, bár sok ügyvéd van, egyébként ez igaz -, hanem azért nyújtottam be én annak idején azt a módosító javaslatot, amely megteremtette ennek a jogalapját, hogy ügyvédek is mediálhassanak, mert az ügyvédek oldalán megvan az a szakértelem, ami szükséges ahhoz, hogy abban az eljárásban, amit mediációnak nevezünk, a felek egyfajta kontradiktórius eljárásban vegyenek részt, egymással beszéljenek, egyeztessenek.

Egy ügyvéd, akinek a szakmája a verbális tevékenység, ügyfelekkel való kapcsolattartás és rendszeres találkozás, nyilvánvalóan alkalmassá teszi őket arra, hogy ha lehetséges, akkor az ilyen típusú eljárásokban hozzásegítsék a feleket a megegyezéshez, és ennek a megegyezésnek azután az írásba foglalása szintén olyan tevékenység, ami az ügyvédi hivatás szerves részét képezi. Tehát úgy gondolom, hogy az ügyvédek mediációs tevékenysége nem jelent semmilyen kockázatot senkinek, sőt az ügyvédi szakértelem a mediációs tevékenységben jó és esetenként szükséges lehet. Úgy gondolom, hogy az igazságügyi hivatalok - ahogy eddig is - ezután is egészen biztosan meg fogják tudni oldani azokat a feladatokat, amelyek a törvényjavaslatban és aztán egyébként a végrehajtási rendeletben is a részletszabályok végrehajtását jelentik.

Szigorú kizárási feltételek vannak, ez nagyon helyes és nagyon szükséges, természetesen semmilyen módon nem keveredhet a védői, ügyvédi tevékenység és a mediációs tevékenység, tehát egy-egy ügyben ezeket élesen el kell egymástól választani, ez mind rendjén való. Szerintem a végrehajtási rendelet is teljesen megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket joggal támaszt vele szemben mindenki.

Tehát január 1-jétől jó eséllyel az ügyvédi mediálás megkezdődhet Magyarországon. Tudom, hogy az ügyvédi karban az erre vonatkozó képzésre, a feltételek megteremtésére az előkészületek folynak, megtörténtek, és én bízom abban, hogy a mediálás ezután még sikeresebb ágazata lesz a büntetőjogi igazságszolgáltatásnak. Ha ez így lesz - amire minden reményünk megvan -, akkor érdemes lesz majd azon elgondolkozni, hogy hogyan lehetne bővíteni a mediálás tevékenységét, és ha majd az új büntető törvénykönyv végleges tervezete elkészül, és a parlament elé kerülhet, az minden bizonnyal a mediálásnak majd egy bővebb körét is magában foglalhatja. Ennek jegyében úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat helyes, jó, és szívesen támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Valóban olyan törvényjavaslatról van szó, amely egy korábbi döntésünknek megfelelően bevezeti az ügyvédek közreműködését a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység során. Tehát ma nem az a döntésünk tárgya, hogy létrehozzuk-e a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységet, hanem pusztán arról döntünk - és ennek a garanciális szabályairól döntünk -, hogy hogyan tudnak ebben a közvetítői tevékenységben az ügyvédek részt venni.

Nos, tisztelt Ház, a törvényjavaslat kapcsán azért hadd osszam meg a gondolataimat egy kicsit tágabb értelemben a büntetőügyben alkalmazható közvetítői tevékenységgel összefüggésben. Végül is örülök annak, hogy a Ház elé került ez a javaslat, hiszen viszonylag rövid időtáv után van lehetőségünk arra, hogy újból végiggondoljuk, áttekintsük ezt a közvetítői tevékenységet.

Először is arra hívnám fel a képviselőtársaim figyelmét, hogy minél többször mondjuk azt, hogy mediálnak meg mediátor, annál jobban nem fogják érteni az emberek, hogy miről beszélünk. Nekem itt, ahogy önöket hallgattam, eszembe jutott A tanú című film, amelyben Pelikán Józsefnek valahol az utolsó képkockákon azt mondják, hogy "Pelikán, magát rehabilitálták", és erre Pelikán azt mondja, hogy "kérem, akkor inkább akasszanak fel".

(13.40)

Nos, ezért kérem, hogy ne mondják állandóan ezt a mediátori tevékenységet, mert ez nagyon szép szó, de attól tartok, hogy a jogkereső közönség, az átlagpolgárok és különösen azok, akik ilyen ügyekben részt vesznek, nem fogják érteni, hogy miről beszélünk. Tehát maradjunk annál, ahogyan a törvényjavaslat címe is büntetőközvetítői tevékenységről szól.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy az állam a büntető monopóliumáról egy másik érdek javára lemond, részlegesen lemond, bizonyos ügyekben lemond az állami büntetőjog monopóliumáról. Mégpedig alapvetően a sértett érdekei miatt mond le erről a büntető monopóliumról, és ezt hatványozottan támogatjuk, hogy ez egy olyan megoldás, amelyben a sértett érdekei maximálisan előtérbe kerülnek.

Általánosságban nem értünk egyet a kormánynak a 2002 óta folytatott büntetőpolitikájára jellemző kísérletező szemlélettel és a különböző innovációs tevékenységgel, amelyet a büntetőpolitika és a büntetőjog terén véghezvisz, de azt gondolom, hogy a sértettek érdekében egy ilyen megoldásra, amilyen a közvetítői tevékenység, mindenképpen szükség van, és erre sor kerül.

Néhány év múlva azonban érdemes azon elgondolkodnunk, hogy ha már a törvényhozás úgy döntött, hogy az állam a büntető monopóliumáról bizonyos ügyekben lemond, akkor talán érdemes ezen az úton továbbmenni, és érdemes továbbfejleszteni.

Kérdéseket kívánok csak feltenni önöknek, és azt javaslom, hogy majd ennek a törvénynek a kapcsán és még más törvények kapcsán is gondolkodjunk el azon, hogy először is, amennyiben nem jön létre a vádemelés előtt a közvetítői tevékenység eredményeként a sértett és az elkövető megállapodása, vajon miért zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy a bírósági szakaszban létrejöhessen ez a megállapodás.

Szerintem a sértettek érdekeit még mindig ebben a szakaszban is szolgálhatja egy ilyen megállapodás. Nem lenne helyes azt úgy tennünk, mintha nem lenne életszerű az a helyzet, hogy adott esetben már a büntetőeljárás súlya alatt is egy sértett és egy elkövető között létrejöhet egy ilyen megállapodás, tehát érdemes ezt végiggondolnunk, így persze igaz, hogy ez az államnak kicsit több pénzébe kerül, hiszen el kell indítani a büntetőeljárást, de ha nem jön létre a közvetítői tevékenység révén a megállapodás, akkor is elindul a büntetőeljárás, tehát végül is ezzel már túl sok pénzt nem lehet megspórolni, viszont a sértett érdekeit szolgálja.

A másik felvetésem, hogy ha eljutunk ehhez, hogy a sértett és az elkövető között lehet megállapodás, akkor felteszem a kérdést, hogy miért nem lehet például az ügyész és az elkövető között megállapodás. Miért nem engedjük meg azt, amit főleg angolszász országokban ismernek? - ezt vádalkunak nevezik. Persze, nem az a vádalku, amit nálunk Magyarországon pongyola megfogalmazásban vagy újságírói szlengben annak neveznek. Ami nálunk van, az valójában nem vádalku, de annak a vádalkunak a bevezetése valóban elgondolkodtató, amely lehetővé teszi, hogy nemcsak a sértett, hanem az állami büntető monopólium érvényesítése érdekében fellépő ügyész és az elkövető között is lehet bizonyos megállapodás.

A dolognak az a logikája, hogy azért mond le az állam a büntető monopóliumáról, mert valamilyen fontosabb érdeket vagy egy legalább annyira fontos érdeket kíván érvényesíteni. És itt lehet például fontos érdek, hogy ha egy súlyosabb bűncselekményre vonatkozó vallomást tesz például az elkövető, egy súlyosabb bűncselekmény, például egy maffiaszerű bűncselekmény vagy például egy nagyobb büntetési tétellel sújtott bűncselekmény, nagyobb súlyú bűncselekmény esetén jogos lehet az, hogy egy kisebb bűncselekmény miatti büntetéstől, tehát a büntető monopóliumtól ilyen értelemben eltekintsenek. Előfordulhatnak olyan szituációk szerintem, ahol erre engedélyt kellene adni.

Lehetne még tovább is gondolkodni ezen az úton, tehát mint mondtam, nem az a célom, hogy a büntetőpolitikában vagy a büntetőjogban kísérletezzünk tovább, de az állam büntető monopóliuma mellett lehetnek olyan fontos érdekek, amelyek mentén igenis volna lehetőség arra, hogy ezt a bizonyos közvetítői tevékenységet vagy ezt a bizonyos megegyezést a büntetőjog szemléletében, a büntetőeljárások szemléletében is egyre többször alkalmazzuk.

Ahogyan önök ezt a mostani közvetítői tevékenységet kísérletnek, olyan döntésnek tekintik, amelynek a tapasztalataira érdemes visszatérni, én is úgy gondolom, hogy az általam felvetett jogi megoldásokat be lehet vezetni kísérletképpen, és utána ezeket a tapasztalatokat lehet később megvizsgálni. Természetesen, ha az Országgyűlés kívánja, akkor eltérhet ezektől a szabályoktól, vagy visszatérhet az állam büntető monopóliumához.

Csak hogy egy ügyet mondjak: néhány évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, még az Orbán-kormány időszakában vezettük be a hivatali vesztegetésnél, tehát a korrupciós bűncselekményeknél azt a szabályt, hogy az aktív és a passzív vesztegetők közül annak, aki a másikra nézve terhelő vallomást tesz, korlátlanul enyhíthető a büntetése. Tehát a vesztegetésben aki adja és aki kapja, az is bűncselekményt követ el, csak úgy lehet feltárni, ha valamelyikük megnyílik, és vallomást tesz. Ezért egy korlátlan enyhíthetőséget vezettünk be.

Nos, nem tudom, nem ismerek erre statisztikákat, de az a gyanúm, hogy gyakorlatilag egy kezemen tudnám megszámolni, hogy hány esetben került erre sor. Az a gyanúm, hogy ez a kísérlet nem valószínű, hogy bevált. Ettől függetlenül lehet még várni rá, hátha majd sikerül egy ilyen büntetőpolitikával szembeni engedménynek, hátha lesz valamilyen hatása, várhatunk még rá, de úgy gondolom, hogy ez is egy kísérlet volt, és ugyanígy a büntetőjogban ezt a fajta közvetítői tevékenységet - vagy amit én mondtam, egyfajta vádalku irányába való elmozdulást - be lehet vezetni. Ezeket fokozatosan be lehet vezetni először a kisebb súlyú ügyekben, aztán esetleg nagyobb súlyú ügyekben is, és utána néhány év múlva visszatérni ezek tapasztalataira.

Még egy mondat az ügyvédek szerepvállalásáról. Annak idején örültünk, hogy ez bekerült a törvénybe, és tulajdonképpen számunkra mindig az volt a kérdés, hogy miért nem végezhetik csak és kizárólag ügyvédek ezt a tevékenységet úgy, hogy valamilyen felügyelettel végzik ezt, tehát nyilvánvaló, hogy a pártfogó felügyelői szolgálat vagy az igazságügyi hivatal felügyelhetné ezt a tevékenységet anélkül is, hogy ők egyébként részt vennének ebben a tevékenységben. Most egy ilyen öszvér megoldás született, hiszen a pártfogó felügyelők is végezhetnek ilyen tevékenységet, és az ügyvédek is végeznek majd ilyen tevékenységet.

Nem látom be, hogy egy megfelelően kontrollált, a kizárási szabályokkal, garanciákkal körülbástyázott ügyvéd miért ne végezhetné el ezt a tevékenységet. Úgy látom, hogy ha beválik ez az ügyvédi részvétel, akkor ezt még akár általánossá is lehetne tenni, és a pártfogó felügyelőknek van elég dolguk, azoknak mással kéne foglalkozniuk, nem feltétlenül ezekben a büntetőügyekben a közvetítői tevékenységgel.

Nos, összefoglalva, tisztelt Ház, ezekkel a gondolatébresztő javaslatokkal együtt, de a konkrét törvényjavaslatot csak részben érintették az én gondolatébresztő javaslataim, mégis azt mondom, hogy most térjünk vissza az eredeti törvényjavaslatra, és az eredeti törvényjavaslatot támogatja a képviselőcsoportunk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bárándy Gergely képviselő úr.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Nagyon örülök annak, hogy arról, amit Répássy Róbert képviselőtársam elmondott, talán kivétel nélkül egyezik a véleményünk.

Azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy a jelenlegi törvény nem zárja ki azt, hogy ez a közvetítői eljárás, a büntetőügyekben alkalmazandó közvetítői eljárás bírósági szakban is alkalmazható legyen. Ezt a bírói gyakorlat alakította így, ők értelmezik így ezt a törvényt, de az én meglátásom is az, hogy ha a bírói gyakorlat így gondolja, és mi másként gondoljuk - márpedig mi is másként gondoljuk - akkor ezen módosítani kell, tehát majd abban a nagy módosító javaslatban, amire céloztam, amit a gyakorlat ki fog érlelni, ennek is szerepelnie kell.

Én is úgy gondolom, hogy mivel ez nem az elkövetőnek gyakorolt kegy, hanem éppen hogy a sértett érdekében tett intézkedés, ezért valóban van helye nemhogy a bírósági eljárásban, hanem akár még a másodfokú bírósági eljárásban is lenne helye annak, hogy a közvetítői tevékenységet gyakorolni lehessen, illetve közvetítői eljárásban részt lehessen venni.

Amire szintén utalt Répássy képviselőtársam, hogy akár súlyosabb ügyekben is alkalmazni lehessen, abszolút egyezik az én véleményemmel. Természetesen, mondjuk, egy kiemelt súlyú ügyben nem úgy kell alkalmazni, hogy korlátlan enyhítést tesz lehetővé a törvény, hanem úgy, hogy valamilyen szintű enyhítés, tehát kevesebb büntetést kap az, aki a sértettnek kompenzációt nyújtja, mint aki a sértettnek egyébként nem nyújt kompenzációt.

(13.50)

Tehát a jogalkotónak ösztönöznie kell a jogszabállyal az elkövetőket arra, hogy igenis tegyenek meg mindent azért, hogy az általuk a sértettnek okozott kárt valamilyen módon jóvátegyék vagy megtérítsék, úgyhogy egyetértünk a felvetésekkel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hankó Faragó Miklós képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Azt hiszem, sosem baj, ha egy témát nemcsak nagyon szűk értelemben próbálunk meg körüljárni egy-egy parlamenti vita során, hanem néha egy kicsit tágabb kitekintésre is lehetőség nyílik. Répássy Róbert ezt tette, és én is úgy gondolom, hogy döntő többségében egyet lehet érteni az elhangzott érvekkel.

Amikor azt említette, hogy 2002 óta alapvetően egy kísérletező büntetőpolitika folyik, és ennek az eredménye a közvetítői tevékenység bevezetése a büntetőeljárásba - hogy ne azt a kifejezést használjam, amire ön felhívta a figyelmet, hogy lehetőség szerint kerüljük, megfogadván a tanácsát, bár általam mindig hosszabb ideig tart végigmondani a bonyolult kifejezést. Szóval, ez a közvetítői tevékenység egyrészt egy nemzetközi tapasztalat alapján egyértelműen bevált intézmény Európában, több helyen alkalmazzák, hosszabb ideje, jó eredményekkel, tehát ilyen értelemben sem kísérletezés, és abban az értelemben sem kísérletezés, hogy ez egy jogharmonizációs kötelezettségünk.

Erre vonatkozóan egy olyan kerethatározat van hatályban az Európai Unióban, amely a tagállamokat kötelezi arra, hogy nemzeti jogalkotással létrehozzák ennek az intézménynek a hazai megfelelőjét.

Az egy nagyon érdekes felvetés, hogy alapvetően ügyvédek végezzék az ilyen típusú közvetítői tevékenységet. Most pillanatnyilag a jogintézmény más megoldást alkalmaz, lehetőség nyílik az ügyvédi tevékenységre is, ebből viszonylag rövid idő alatt szerintem jól használható tapasztalatokhoz lehet jutni, és akkor meg lehet fontolni az intézmény átalakítását.

Említette a képviselő úr azt, hogy az ügyész és az elkövető közötti megállapodásra is lehetőséget kellene biztosítani. Ez nem kizárt, csakhogy ha azt vesszük alapul, hogy itt alapvetően a sértett jogait kell figyelembe venni, és a sértett felé kell egy elégtételt szolgáltatni, akkor, ha őt ebből az eljárásból kvázi kihagyjuk, akkor ez az elégtétel kevéssé valósulhat meg. De érdemes megfontolni néhány elemét ennek is.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett Bárándy Gergely képviselő úr.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom kihasználni a két percet, csak mivel ez ma már másodszor merül fel, azért azt szeretném megemlíteni, hogy a büntetőeljárás-jogi törvény tartalmaz már most is olyan rendelkezést, ami lehetővé teszi azt, hogy ha valaki egy kis súlyú eljárás miatt került, mondjuk, meggyanúsításra, és fölfed a hatóság számára egy kiemelt, komoly súlyú bűncselekményt, akkor vele szemben az eljárást meg lehessen szüntetni.

Tehát egyetértek egyébként azzal, amit Répássy képviselő úr mondott, hogy ezt érdemes volna továbbgondolni, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Be. ilyen rendelkezést egyébként már tartalmaz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. Megkérdezem Juhász Gábor államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván válaszolni.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

Bárándy Gergely és más képviselők önálló indítványát T/2785. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/2785/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 15 perc áll rendelkezésére.