Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Koncz Lajos Bostonban élő orvos igen sokat tett a magyarság összetartásáért, '56 igazságának érvényesüléséért. Keserűen jajdult fel a haza parlamentjében történtek miatt. Idézem: "Szomorúan kell megállapítanom, hogy március 27-én olyan zsidóellenes felszólalás hangzott el a magyar parlamentben, amihez hasonlót talán a legvadabb 1944-es zsidóüldözések idején sem mondott el magyar képviselő. Súlyosbítja a tényt, hogy az elmondó református pap, ifjú Hegedűs Loránt." Tegyem hozzá, nemcsak zsidóellenes volt, hanem gyűlölettől és cigányellenes kirekesztéstől is hemzsegett az ötperces felszólalás.

Gyűlöletének tárgya annak a 33 magyar értelmiséginek a francia köztársaság vezetőihez írt levele volt, amelyben köszönetet mondtak a sokat hányatott zámolyi cigány honfitársaink befogadásáért. Idézem a méltatlan szavakat: "Hazaárulóknak csak azért nem nevezhetjük őket, mert soha nem azonosultak egy lélekrezdüléssel sem a magyar néppel, annak sorsával, történelmével, kultúrájával, életével. Ki kell mondanunk, hogy személyükben egy kisebbségtöredék az ország legnagyobb stigmatizált kisebbségét kívánja maga mellé állítani, ha kell, túszul ejteni, hogy legalantasabb magyarellenes ösztöneit kiélhesse; izraeli bajtársait felhasználva, a Magyar Köztársaság alkotmányát durván megsértve, etnikai, faji jellegű uszítást visz végbe." Eddig az idézet.

Az alkotmányt ez a szörnyű szöveg sérti meg, és e szavak megengedhetetlenek.

(0.00)

A hazaárulóknak sem nevezhető levélírók a diktatúra évtizedeiben keményen felléptek a pártállam ellen, következetesen harcoltak az emberi jogokért, és öregbítették a magyar nép becsületét. Eszembe jut, hogy a III/III-as vezetése a hetvenes évek végén hasonló módszereket használt: tisztjei, Kis János, Kőszeg Ferenc, Kenedi János sarkába taposva, lépve utcán, metrólépcsőn és más közterületeken zaklatták, zsidózták, bóherozták őket. Ez még Illyés Gyulának is sok volt. Amikor megtudta, interveniált Kádárnál, aki leintette a zsidózásról a III/III-as ügyosztályt.

De Hegedűs továbbmegy, idézek: "Ha hazaárulóknak nem is, '56 árulóinak bizton nevezhetjük az aláírókat." Mit szólna, ha feltámadnának Angyal Istvánék, Nickelsburg Lászlóék, Rajki Mártonék és sokan mások, akik zsidók voltak és kivégezték őket; vagy Kóté Sörös József, akivel egy zárkában vártuk a halált; Balázs Ferencék és a többi szabadságharcos, akik cigányként haltak hősi halált az akasztófán, s akik a numerus clausus arányszámait messze túlteljesítették.

De az aláírók között van Eörsi István, aki hosszú időt töltött az '56-os szerepéért a börtönben; Konrád György nemzetőr volt; Kőszeget 17 éves korában internálták; Kende Péter pedig Párizsból támogatta nagyszámú kiadványával '56 és felszabadulásunk ügyét.

Eldurvult a politikai életben, és sajnos a parlamentben is a hangnem. Fásultakká váltunk, holott azonnal reagálni kellene a megengedhetetlen mocskolódásokra, és közösen visszaszorítanunk a szennyáradatot, ami annyi kárt okozott, okoz és okozhat a magyarságnak, vagyis nekünk. Röstellem magamat.

Szerencsére élnek a világban Koncz Lajosok, Gereben Istvánok, Méray Tiborok, Lipták Bélák és sokan mások, akik féltő szeretettel, nagy tapasztalattal és kellő érzékenységgel őrködnek és jeleznek, ha baj van. Most pedig jeleznek, hogy baj van.

Folytatom Koncz Lajos szavait: "Református magyarként mélységesen szégyellem, hogy a XXI. század kapujában, Apor Vilmos, Mindszenty József, Éliás József, Soós Géza, Cavallier József, Sztehló Gábor, Komoly Ottó hősiessége ellenére, Bibó István és Nyíri Tamás írásai dacára még akad egy fiatal református pap, aki a magyar nemzet házában, egy sóhajtásnyira Szent István koronájától, meggyalázza magyar nemzettársainak egy általa gyűlölt csoportját. Nem értem magyar szülőhazám fiait; a parlament elnökét, hogy az első szitokszó után nem vonta meg a szót a demokrácia szent helyét beszennyező képviselőtől; a kormányt reprezentáló igazságügyi államtitkárt, hogy nem utasította vissza a vele még koalícióban sem lévő képviselő mocskolódását; a parlament tagjait; a református egyházat, amely tűri, hogy ilyen méltatlan egyén palástot viseljen; a kormánypártokat, hogy nem határolják el magukat ettől a hangtól."

Koncz Lajos minden szavával egyetértek. Itt a kései lehetőség, hogy ettől az igaz magyar embertől megszólítottak végre elhatárolják magukat, elítéljék az uszító, gyűlölködő, kirekesztő, cigányellenes, zsidózó, Krisztus tanítását meggyalázó szitokszavakat, és helyreállítsuk az Országgyűlés becsületét. "Mert ha bűnös az, aki átkot szór, az is bűnös, aki átkot tűr. Aki hallgat, mikor másokat átkoznak, cinkossá válik." - írja Koncz Lajos, s mennyire igaza van!