Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitaszakaszban a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának igen sok ajánlása szerepel, melyet a törvényjavaslathoz benyújtottunk. A képviselőtársaim azonban engedjék meg nekem, hogy ebből csak két indítvány indoklására tegyek kísérletet.

Az egyik a 67. ajánlási számon található. Ebben az alapítványok, közalapítványok szerepére szeretnék kitérni, amelyeknek kitüntetett szerepük van a határon túli magyarok támogatásában. A másik ajánlási pont pedig, amelyet indokolni szeretnék, a 85. számon található meg, és a munkavállalás kérdésével foglalkozik. A tartalmában két teljesen eltérő indítványt külön-külön szeretném indokolni.

Hogy a határon túli magyarok segítésében azok az alapítványok, amelyeket mi felsoroltunk, milyen szerepet játszanak, játszottak eddig, és őszintén reméljük, hogy a jövőben is ezt fogják tenni, ebben a Házban nem kell indokolni. Jelentőségüket, a nekik tulajdonított szerepet mi sem indokolja jobban, mint hogy egy részét a kormánypárti többség maga hozta életre, a másik részét pedig évről évre az önök kormányzati ciklusa alatt jelentős, sőt igen jelentős többlet állami támogatásban részesítették.

(21.50)

Így az Illyés Közalapítvány, amelynek a segítségével a magyar kultúra, a magyar nemzeti hagyományok megőrzését látjuk hivatva támogatni; a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány, amelyen keresztül a határon túl élő magyarság felsőoktatásának, szakképzésének, pedagógus-továbbképzésének előmozdítására irányuló tevékenységét tartjuk megfontolandónak és támogatandónak; az Új Kézfogás Közalapítvány, amelyben a magyar közösségek gazdasági helyzetének javítását célzó tevékenységet preferáljuk; a Segítő Jobb Alapítvány, amelynek a határon túli magyarok egészségének megőrzésében és a gyógyító szolgáltatásokhoz való hozzájutásban van kitüntetett és el nem évülő szerepe; vagy a Mocsáry Lajos Közalapítvány, amelyen keresztül a határon túli magyarság szociálisan hátrányos rétegeinek a felemelését támogatjuk. Az a javaslatunk, hogy építsük be ezeknek az alapítványoknak a tevékenységét a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényjavaslatba, nevesítsük őket, határozzuk meg ezeknek a tevékenységeknek az alapító okiratban amúgy is kifejtett és leírt irányait, és ezzel a létrehozott alapítványi, közalapítványi hálózattal tegyük teljessé a határon túli magyarok támogatását.

Őszintén szólva, azt gondoltuk, hogy ez a módosító indítványunk és ennek elfogadása egyáltalán nem fog nehézségbe ütközni, hiszen az alapítványok és közalapítványok, amelyeket nevesítettünk, a kormány és a határon túli magyarok számára is elfogadott és elismert alapítványok. Ha a tevékenységük ellen alkalmi felszólalások történtek is, de magával a támogatással érdemben ismereteim szerint nem volt senkinek vitája. Én meglepetéssel hallottam a bizottsági vitában, hogy nem javasolja a kormány ennek az indítványnak az elfogadását, mert maga kíván létrehozni alapítványt, illetve közalapítványt a határon túli magyarok segítségének a közvetítésére, egy későbbi időpontban, egy később meghatározott költségvetési forrással, és véleményünk szerint nem tisztázott feladat- és hatáskörrel. Mi úgy gondoljuk, hogy azok az értékek, amelyek ezekben az alapítványokban és közalapítványokban megtestesülnek, olyan fontosak és olyan előremutatóak, hogy véleményünk szerint ezeknek az alapítványoknak és közalapítványoknak és az általuk létrehozott támogatásoknak a rendszere a szomszédos államokban élő magyarok érdekében feltétlenül megtartandó.

Tisztelt Országgyűlés! Most rátérnék a 85. számú ajánlási pontban arra az indítványunkra, amelyben egyfelől arra teszünk javaslatot, hogy a három hónap helyett hat hónapos munkavállalási engedélyt kapjanak a határon túl élő magyarok, másfelől pedig arra, hogy szűnjön meg az a lehetőség, hogy általunk nem ismert szabályok és feltételek megléte esetén a kormány maga adjon hosszabbítási lehetőséget. Több alkalommal és több szakértővel beszéltem erről a kérdésről, és ismerem a kormánynak azt az ellenvéleményét, hogy a 90 napon túli munkavállalás engedélyezése nem igazán eurokonform, továbbá azt is, hogy a határon túli magyarok hosszabb távú magyarországi munkavállalásának sincs akadálya, ha egyébként magukra nézve kötelezőnek ismerik el mindazokat a kötelmeket, szabályokat és eljárási procedúrákat, amelyek egyébként a határon kívül élő bármely nemzetiségű potenciális munkavállalóra érvényesek. Ez az utóbbi érvelés véleményem szerint azért nem helyes, mert azt elhallgatja a kormány ebben az érvelésben, hogy természetesen ebben az esetben a határon túli kvázi státusmagyarnak nevezett kedvezményezett mindazokat a kedvezményeket viszont elveszíti, amelyek a státusmagyarságával járnak.

A határon túliaknak engedélyezett három hónapos munkavállalásra és a határon belüli attitűdökre vonatkozóan a Balázs Ferenc Intézet tanulmányát szeretném egészen röviden idézni, ha nem is szövegében pontosan, de tartalmában, úgy vélem, helyesen. Azok a magyarok, akik korosztályukat tekintve 36-50 évesek, végzettségüket tekintve alacsony iskolai végzettségűek, munkaviszonyukat tekintve pedig a munkavállalási lehetőség peremén billegnek, úgy gondolják, hogy az ő státusukat leginkább azok a határon túli magyar potenciális munkavállalók veszélyeztetik, akik ebbe a három hónapos körbe esnek.

Lehet azt mondani, hogy ez nem lényeges szempont, én azonban szeretném elmondani, hogy azokról a határon belül élő magyarokról beszélünk, ahol az illető megyékben a munkanélküliségi ráta még mindig 15 százalék felett van, ahol az előbb említett kritériumoknak sajnos a határon belül élő potenciális munkavállalók szinte mindenben megfelelnek, és bár lehet, hogy az ő magatartásukat jellemezhetjük az ökosovinizmussal, mégis, azt gondolom, nem helyes, ha a véleményüket, a félelmeiket figyelmen kívül hagyjuk.

Én úgy gondolom, hogy az az ezzel párhuzamba állított másik attitűdvizsgálat is szembeállítható, miszerint a hosszabb ideje Magyarországon tartózkodó és itt munkavállalásra jelentkező határon túli magyarokról egészen másképp vélekednek azok, akiknek a környezetében ilyen munkavállalók élnek - őket elfogadják, megbecsülik. Én úgy gondolom, hogy a migrációval való fenyegetettség sem helyes érv, hiszen az is nyilvánvaló, hogy a határon túli magyarok csak abban az esetben nyilatkoznak arról, hogy elhagynák szülőföldjüket tartósan, ha egyébként őket az úgynevezett schengeni egyezmény életbelépése minden védelem nélkül a határon kívülre szorítaná.

Nekünk Magyarországon, úgy gondolom, nem kellene félnünk, mert nem lesz jelentős a migráció, de valóságos kedvezményeket kellene nyújtani azoknak, akiknek a törvény szellemében adni szándékozunk. Ez a három hónapos munkavállalás nem ad érdemi segítséget a határon túli magyaroknak, konfliktusokat fog gerjeszteni a határon innen és túl élők között, nem oldja meg a munkaerő-piaci problémákat, ahol egyébként nekünk munkaerőgondjaink vannak, és egyébként pedig az előítéletes gondolkodást legalábbis nem oszlatja el.

Az egy képviselői hozzászólásra rendelkezésre álló idő eltelt, köszönöm a figyelmüket, és tisztelettel újra kérem a kormányt, hogy fontolja meg az ebben a javaslatban lévő gazdasági, társadalompolitikai racionalitást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)