Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mai nap a rendszerváltás utáni magyar parlamentarizmus egyik legsúlyosabb válságának a napja. (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban.) A jobboldali Orbán-kormány egyszerre taszította bel- és külpolitikai válságba hazánkat. (Hangok a Fidesz soraiból: Aj!) A Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja abban a reményben készült az Országgyűlés utolsó ülésére, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója és politikai vezetője, Orbán Viktor miniszterelnök megteszi azt a lépést, amelyet politikai becsületének visszaszerzése érdekében meg kellett volna tennie: megköveti az Országgyűlésben helyet foglaló ellenzéket és a mögötte álló választókat azért, mert az előző ülésen hazaárulónak minősítette őket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Nem tette ezt meg azonban sem Pokorni Zoltán a köztársasági elnök úrnál tartott egyeztetésen, sem Orbán Viktor itt, az Országgyűlésben. Visszájára fordították a magyar közmondást: minden rossz, ha a vége rossz. Ezzel teszik emlékezetessé azt a négyéves ciklust, amelynek működési módját és hangnemét legnagyobb pártként az egykori Fidesz utódpártja határozta meg. Ismét világossá tette ezzel a miniszterelnök úr, hogy miként viszonyul a demokrácia alapintézményéhez, a parlamenti ellenzékhez.

A történtek persze nem előzmény nélküliek. Orbán Viktor mint kijelölt miniszterelnök, a kormányprogram vitájának végén, négy évvel ezelőtt azt mondta: "Aki úgy érzi, hogy a magyar nemzethez akar tartozni, s aki Magyarországot más európai népekkel együttműködő országgá akarja tenni, azt arra kérem, hogy szavazzon igennel a kormányprogramra." Már ott megjelent a szemlélet: csak az érezheti magát a magyar nemzethez tartozónak, aki egyetért önökkel. A folytatás az volt, amikor a miniszterelnök kijelentette, hogy ellenzék nélkül is működik a parlament.

Tisztelt Országgyűlés! Abban az egykori Fideszben, amelyben még együtt harcoltunk Orbán Viktorral a magyar demokráciáért, valamennyien tudtuk: kormánypárt és ellenzék egyaránt a demokratikus közösség része, s az különbözteti meg őket, hogy más válaszokat adnak az ország gondjaira. Számunkra ez ma is így van. Mi azt gondoljuk, hogy más választ adunk a gazdasági növekedés, a szegénység vagy az egészségügy válságának kérdésére mi, mást a szocialisták és mást a jobboldal, ezért azonban egyikünk sem nevezheti a másikat hazaárulónak vagy nemzetvesztőnek. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) És hasonlóképpen más választ adunk arra a kérdésre is, hogy miként kell támogatni a határon túli magyarokat; a mi válaszunk az alapszerződés, a Fideszé a státustörvény. Más a válaszunk az európai integrációra; önök szerint az Unión kívül is van élet, nekünk ilyen kijelentés nem hagyná el a szánkat. (Zaj.) Az ön politikája, miniszterelnök úr, öncélú erőpolitika, az elszigetelődés politikája.

(10.40)

A hazaárulózással, a Terror Házának avatásával önök a Szocialista Pártot akarják kizárni a demokratikus politikából. (Folyamatos zaj.)

A Szabad Demokraták Szövetsége a demokratikus ellenzék örököse, alapítói küzdöttek legelszántabban a pártállam ellen. Az SZDSZ az egykori Fidesszel együtt akadályozta meg a négyigenes népszavazással a kommunista hatalomátmentést, szemben az akkori MDF-fel, amely felmondta az Ellenzéki Kerekasztal egységét. A szabad demokratáknak döntő szerepük volt hazánk demokratikus alkotmányának létrehozásában, a jogállam kialakításában, a gazdasági fellendülés megteremtésében. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Ön és pártja eddig is támadta ezeket az értékeket. Most azonban olyan határvonalhoz ért, amelyet mi nem fogunk engedni átlépni. (Révész Máriusz: Be se juttok!) Önök a Szocialista Pártot ki akarják rekeszteni a magyar politikából, miközben a két nappal ezelőtti megemlékezésen szimbolikusan is összekeveredtek az antiszemita szélsőjobbal. Ma a Fidesz és a MIÉP már ugyanaz, ha valaki a Fideszre szavaz (Csurka István: Tiltakozom!), ráadásként megkapja a MIÉP-et. (Taps az MSZP soraiban.)

Miközben a belpolitikában árkot ásnak, ugyanezt teszik a külpolitikában is. Az, hogy önt nem fogadta az amerikai elnök, intő jel volt. A státustörvénnyel és a visegrádi négyek együttműködésének meghiúsulásával azonban Magyarország nemzetközi tekintélyén esett csorba. Hazánk jó nemzetközi megítélését a következő kormánynak kell majd helyreállítania. Vissza kell térni az önmérséklet, a jogállam, a nyugati társadalmi fejlődés útjára.

Kormánypártként kemény csatákat vívtunk az előző ciklusban a jelenlegi kormánypártokkal, de sohasem vontuk kétségbe, hogy a maguk értelmezése szerint önök is az ország javát kívánják szolgálni. Ugyanezt vártuk el ebben a négy évben önöktől és mindenekelőtt Orbán Viktor miniszterelnöktől. Sajnos, hiába vártuk ezt a kormányprogram vitájakor, és hiába vártuk most is. (Rockenbauer Zoltán: Utoljára vagytok itt, Gábor!) Ezért mi a demokraták számára elfogadhatatlan magatartás ellen tiltakozunk akkor, amikor nem veszünk részt a mai ülés napirendi pontjainak tárgyalásán. Visszavonjuk kérdéseinket, interpellációinkat, ügyrendi kezdeményezésünket, Orbán Viktor kormányától már nincs kérdeznivalónk.

Annak idején ellenzékben még önök is tudták, hogy az ország gondjaira többféle válasz lehetséges (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol a kamionsofőr?), és elkötelezett hazafiak is juthatnak eltérő következtetésekre. Úgy látszik, ismét ellenzékbe kell kerülniük, hogy ezt újra megértsék. A magunk részéről készek vagyunk ebben önöknek segíteni. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Dr. Balsai István: Gábor! Gábor!) Biztosíthatom jobboldali képviselőtársaimat, hogy a mi meggyőződésünk szerint nincs demokrácia és parlament ellenzék nélkül, így (Az elnök ismét csenget.) szükség lesz önökre a választások után. Ránk vár majd a feladat, hogy helyreállítsuk az önök ellenzéki jogait, helyreállítsuk az ország megtépázott nemzetközi tekintélyét (Az elnök ismét csenget. - Moraj a Fidesz soraiban.), helyreállítsuk a békét, betemessük az önök által ásott lövészárkokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)