Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint az elmúlt hetekben mindig, most is ugyanoda lyukadtunk ki kormánypárti képviselők szavaiból: radikális szavazatoktól óvták Magyarországot. Felhívnám a figyelmüket, hogy az elmúlt öt évben, mióta az Európai Unió tagjai vagyunk, a legradikálisabb szavazatot talán azok a fiatalok adták le, akik elhagyták Magyarországot. (Zaj. - Az elnök csenget.) Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint több mint százezer olyan fiatal van, aki először rövidebb, aztán hosszabb, aztán pedig még hosszabb időre hagyta el ezt az országot. Ez szerintem a legradikálisabb szavazat, amikor a lábukkal szavaznak a fiatalok, és hagyják el ezt az országot.

A kormányzat néha megfeledkezett a fiatalokról, de néha gondolt rájuk; az nekik talán még rosszabbul jött ki. Gondoljunk csak arra, hogy az ifjúsági törvényt megígérte a kormányzat 2002-ben, 2004-ben, 2006-ban, a koncepciója pedig már készen volt, sőt a szövege is készen volt a kormányváltás előtt, 2002 előtt, de mégse került a parlament elé. Ugyanúgy a nemzeti ifjúsági stratégia, amelyik hosszú távon foglalkozott volna a fiatalokkal, 10-20 éves távlatban; ennek a beterjesztési határideje 2008. december 31-én járt le, erről országgyűlési határozati javaslat született. Mind a mai napig nincsen a fiatalokra vonatkozó, ilyesfajta hosszú távú stratégia itt a parlament asztalán.

Vannak döntések viszont, amelyek a fiatalokat elkedvtelenítik és elűzik az országból. Gondoljuk csak a lakáspolitika teljes felszámolására, a kamattámogatás megszüntetésére, az adókedvezmények megszüntetésére vagy a szocpol megszüntetésére. A folyamatosan változó felvételi rendszerben a fiatalok nem tudják stabilan tervezni a jövőjüket, néha ennyi pont, néha annyi pont. Folyamatosan lebegtetik az egyetembezárásokat. Ha egy fiatal felvételizik egy egyetemre, könnyen lehet, hogy bezárják azt az egyetemet, mire ott diplomát szerezne. A tandíj bevezetésével szintén lehet, hogy a legtehetségesebb fiatalokat űzzük el Magyarországról, akik máshol könnyedén szereznek ösztöndíjakat maguknak, Magyarországról mégiscsak inkább elmennek, mert folyamatos bizonytalanságban tartják őket.

Pontosan a kormány legutóbbi intézkedései kapcsán - sőt a legutóbbi előtti, amikor még az ingatlanadó nem is került elő, csak a szocpol és a kamattámogatás megvonása - a legnagyobb látogatottságú, kétszázezres napi látogatottságú ingatlanportálon megkérdezték a főleg fiatal odalátogatókat, hogy mi az első érzelmük, az első reakciójuk arra, amit a kormány itt a különböző lakástámogatások megvonásával kapcsolatban teremt bennük. Nos, 41 százalékuk azt mondta, hogy gondolkodik azon, hogy elhagyja az országot. Ezek az eredményei, kérem tisztelettel, annak, amit önök itt tesznek.

De a saját kutatásaik is ezt igazolják, hiszen az "Ifjúság 2008" kutatás, annak a gyorsjelentése pár héttel ezelőtt került nyilvánosságra. Az első négy probléma, amit a fiatalok megneveztek: 38 százalékuk a munkanélküliséget, 22 százalékuk a pénztelenséget, 18 százalékuk a létbizonytalanságot és 18 százalékuk ugyancsak a kilátástalan jövőt. Ezek a fiatalok nem tudnak Magyarországon jövőt tervezni, nem kapnak elegendő állami támogatást, ezért gondolkoznak azon, hogy elhagyják az országot.

Gondoljuk csak végig, a pályakezdő munkanélküliség mindenki számára már egy közismert fogalom, hat hónap legalább, amíg egy fiatal első munkahelyet talál, ötöde a fiataloknak megtapasztalja a munkanélküliséget, de egy önálló spin-off cég beindításához sem kapnak állami támogatást, szemben más országokkal. Több orvos vándorolt ki például 2008-ban, mint amennyien Budapesten az általános orvostudományi karon végeztek. Ezek mind-mind elszomorító számok.

Nem vagyunk mi olyan gazdag ország, hogy Angliának képezzünk orvosokat, sem olyan gazdagok, hogy Németországnak autószerelőket. Ezekre az emberekre itt is szükségünk van, hiszen más ásványi anyagunk, nyersanyagunk vagy más nemzeti kincsünk nincsen, csak a kiművelt fiatalok. Nem művelődni, nem tapasztalatokat szerezni küldjük külföldre a fiatalokat, hanem kétségbeesésükben és kilátástalanságukban mennek el Magyarországról.

Az nagyon hasznos lenne, ha kimennének, tapasztalatokat szereznének, és úgy jönnének vissza, de a kutatások nem ezt igazolják. Ott szereznek lakást, ott teremtenek egzisztenciát, a nyelvet elsajátítják, párt ott választanak, és örökre ott ragadhatnak. Óriási veszteség ez Magyarország számára, de ugyanígy az EU számára is, hiszen szerintem az önök ismerősei között is van olyan fiatal, aki külföldön dolgozik, mérnökök, raktárosok vagy tanárok fölszolgálnak éttermekben. Ez az egész Európai Unió számára egy veszteség, hiszen azok a diplomák, amelyeket itt mi magyar adófizetői pénzből a kezükbe adtunk, teljesen elvesznek, hiszen nem a saját munkakörükben dolgoznak.

Mi várja egy fiatalt, ha haza akar jönni, itt Magyarországon? Ha például szerzett egy egyetemi végzettséget a top 30 egyetemek valamelyikén, utána körülbelül fél évig tart, míg azt elismerteti itt Magyarországon, több tízezer forint eljárási illetéket, díjat kell kifizetni azoknak a fiataloknak, akik itt ismertetik el a külföldi végzettségüket. Ezzel csábítjuk őket vissza? Hogyan tartjuk a kapcsolatot a külföldre szakadt fiatalokkal, ha bezárjuk a konzulátusokat? Ha nincs karrierindító program itt Magyarországon, mégis, mire várjuk őket vissza? Nem beszélve arról, hogy az országunk hírneve milyen nagy mértékben romlott.

Tisztelt Parlament! Ha a fiataloknak nincs jövőjük itt Magyarországon, és inkább külföldre vándorolnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor igazából Magyarországnak nincs jövője. Nincs az a nyugdíjcsökkentés, nincs az az ingatlanadó, ami azt a GDP-hez való hozzájárulást, azt az adót tudja pótolni, ami a külföldre szakadt fiatalok miatt hiányzik a magyar költségvetésből. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)