Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Karakas János képviselőtársamnak csak szeretném elmondani, ha netán a személyemet érintő emlékezéseiben kutat, akkor valószínűleg mondhatjuk, hogy történelmi a tévedése, engem az MDF-frakcióból és a pártból utána kizártak. Tehát az út, ami oda vezetett, ahol most ülök, az azért nem önkéntes volt, bármennyire így szeretné beállítani, mert tudom, volt pártom is ezt a történetet így szeretné beállítani. E hónapban fog most már az ítélőtábla dönteni, remélem az igazunkról; első fokon ezt megtette már egyébként a bíróság. Isten malmai lassan őrölnek, reméljük, hogy két hét múlva a végső döntés is megszületik ezzel kapcsolatban. De térjünk el, mert ez nem idevaló téma.

Egyben jóleső érzés, habár nem igaz, de jóleső érzés, hogy mind Karakas képviselő úr, mind Németh miniszter úr úgy tekint rám, mint aki az előző ciklusban legalább miniszteri rangú befolyásos képviselő lettem volna. Ez szintén sajnos nem így van, mert semmilyen pozíciót nem viseltem, még a frakciónk szintjén se nagyon, nemhogy a kormányzati körökben. Ennek ellenére valóban, a magam módján megpróbáltam már akkor is e témával foglalkozni. Nem véletlen, hogy az egyik kezdeményezője voltam, hogy a VPOP végezzen egy tanulmányt arról, hogy a cukorforgalmazást Európában hogyan végzik. Ez a tanulmány 2001 novemberére elkészült. Az más dolog, hogy 2002 tavaszán - számunkra, úgymond - sajnálatos kormányváltás következett be, és nem tudtuk kidolgozni a programot, de ezt a tanulmányt, amely néhány száz oldal, átadtam önöknek, miniszterüknek is, hogy legyenek szívesek, nagyon egyszerű a dolguk, Olaszországban működik, EU-tag Olaszország, a legszebben iktatható lenne a magyar rendszerre. Ezt nem sikerült önöknek két év óta megvalósítani, annak ellenére, hogy törvény írja elő kötelezően, a jövedéki törvény a minisztérium részére ennek a feladatnak a kidolgozását.

A másikat a másik kétpercesben mondom el.