Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm az államtitkár úrnak a lehetőséget, hogy újra párbeszédet folytathatunk néhány jogszabálytervezet kapcsán, és eszmét cserélhetünk pár dologról.

Mondanám azokat a részeit a javaslatnak, amelyek kisebb mértékben sértenek szerintünk olyan érdeket, ami ellen hadakoznunk kellene. Elsőként az építésügyi törvény módosításai között találhatók olyan változások, amelyek az építésügy szabályozását igyekeznek egyszerűsíteni. Ilyen a beruházást lebonyolító és az építésügyi igazgatási szakértői tevékenységek gyakorolhatóságának engedélyhez kötöttsége, a bejelentéshez kötésének megszüntetése, ami véleményünk szerint egyszerűsítés, könnyítés lesz. A Lehet Más a Politika támogatja a bürokrácia és a túlszabályozottság leépítését, ugyanakkor fontos szempont az is, hogy az országban tervezett beruházások szabályosan valósuljanak meg és ellenőrizhetőek legyenek, teljes kontroll alatt maradjon a rendszer, hogy felügyelni tudjuk ennek a hátterét.

Miután az építőipari kivitelezés megkezdéséhez kapcsolódó eljárásokat szabályozza a kormány a 312/2012. XI. hó 8-ai kormányrendeletével, és ezt nemrég változtatta meg, így az építésügyi törvényben valóban szükséges ezzel kapcsolatban az építtető már nem aktuális kötelezettségeinek, mint a kivitelezés megkezdése bejelentésének a törlése, illetve az új kötelezettségek, mint a tudomásulvétel megszerzésének előírása. Tehát eddig úgy néz ki, hogy ezzel a módosítással akár egy hajóban is evezhetnénk, mert a törvénymódosítás e részére a frakciónak azt a javaslatot fogom tenni, hogy támogatható, és egyetértünk ezen kormányzati törekvésekkel.

Ugyanakkor hadd mondjam el a korábbi felszólalókhoz hasonlóan, hogy ha már hozzányúlunk az építésügyi szabályozáshoz, jó lett volna néhány olyan létfontosságú kérdést is érinteni, ha ez már szóba került a vita során és egyáltalán a parlament elé került, amelyek az önkormányzatok működésének mulasztásos jogszabálysértéseit számolnák fel, például az általános rendezési tervek újbóli és újbóli tervezésének és meghosszabbításának a finanszírozásában. Hiszen nagyon-nagyon sok vidéki önkormányzat szenved attól, hogy nincs érdemi forrás arra, hogy rendszeresen felülvizsgálja, az új fejlesztési szempontokat aktualizálja, és nagy könnyebbség lett volna szerte a magyar vidéken, főleg az új költségvetési ciklusban, ha az általános rendezési tervek szabályozási hátterében olyan könnyítéseket tesz meg a parlament, amelyek lehetőséget teremtenek a jogkövető magatartásra az önkormányzatok részére. Tehát a módosítást mindenesetre, amit érint, támogathatónak ítélem, ugyanakkor, mint mondottam, jó lett volna, ha lényegesen szélesebb körű rátekintéssel nyúlunk hozzá, ha már hozzányúlunk ehhez a jogszabályhoz.

A Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosítása kapcsán fontosnak tartjuk, hogy a kiemelt üdülőkörzethez csatlakozást nyert települések is teljes mértékben integrálódni tudjanak a körzetre vonatkozó szabályozáshoz, azonban sajnálatos, hogy ezt idáig nem sikerült a törvény által biztosított eredeti határidőn belül megvalósítani. Mindemellett magunk is úgy gondoljuk, hogy a törvénymódosítással biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a csatlakozó települések a településrendezés eszközeivel összhangba kerüljenek, és a körzet szabályozásával támogatjuk a határidő meghosszabbítását.

(13.00)

Ugyanakkor teljes mértékben egyet kell értenem Kepli Lajos képviselő úrral, aki aggályosnak nevezte azt, hogy egy-két-három önkormányzat miatt szükséges a törvényhez hozzányúlni. Ő úgy fogalmazott, hogy a törvénybe vetett hitet ássa alá ez a jellegű jogszabály-alkotási munka. Nyilvánvalóan ennél lehet határozottabban is: tehát gyakorlatilag a jogbiztonságot veszélyezteti az, mikor egy-egy egyedi eset miatt hozzá kell nyúlni a jogszabályhoz.

Itt összességében amellett, hogy szintén el tudjuk mondani azt, hogy biztosíthatjuk a kormányt ez irányú törekvéseinek a megvalósításáról, támogatni fogjuk ezt a tervezetet, de itt is el kell mondanom, hogy jó néhány más olyan rendezési és szabályozási szintet át kellene gondolni, amit, hogy ha már megnyílt ennek a lehetősége, hogy ehhez a törvényhez hozzányúlunk, akkor érdemes lett volna megtenni.

Nem beszélgettünk erről Kepli képviselő úrral, aki a terület kiváló szakértője, földrajzilag és természeti adottságait tekintve is jól ismeri ezt a tavat és a tó környezetét, ugyanakkor számomra nagyon-nagyon aggályos az a szabályozás, ami a hagyományos halászati módok felszámolását eredményezte. Részben azért, mert a Balaton ökoszisztémájának fenntartásához nem kedvező a nagy testű busafajok elterjedése, amit nem lehet csak horgászati eszközökkel kordában tartani, az adventívebb fajoknak a térhódítása szintén olyan, amit horgászati eszközökkel önmagában nem lehet, tehát bizony, ebben a törvényben is lenne jó néhány olyan szabályozás, amely érdemes lenne arra, hogy megfontoltabban nyúljunk hozzá, hogyha már előttünk van.

A beépíthetőségi százalékok és a tópart védelmével kapcsolatos aggályait szintén osztom a képviselő úrnak, és örömünkre szolgálna, hogyha erről is módunk lenne a parlamentben eszmét cserélni.

Még egy része az, amit tudomásul tudunk venni, tehát hogy nincs ellenünkre, ez a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló 2005. évi LXIV. törvényre vonatkozó módosítási indítvány. Itt ismét egy határidő kitolásáról van szó, amelyet a főváros mulasztásos törvénysértése tesz szükségessé.

A budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló 2005. évi LXIV. törvényben foglalt határidőt tolja ki, amelyben a településrendezési eszközöknek a korábbi törvénymódosítással történő összhangba hozását írták elő. A főváros ezzel mulasztásba került 2014. június 30-ától kezdve, és mivel a többi településnek és a kerületeknek ehhez igazodnia kell, vélhetően ők sem tudták teljesíteni az eredeti, 2015. december 31-ei határidőre.

A javaslat 2018. december 31-re tolja ki a határidőt. Ha már az előbbi kulturális örökségvédelemről szóló törvény vitájában a hatékonyság szót emlegettük oly sokat, bizony jó lenne, ha a Fővárosi Önkormányzat is ezt a jellegű hatékonyságot valósítaná meg, hogy ne kelljen a jogszabály-alkotási munkát a mulasztásaikhoz igazítani. Ugyanakkor véleményünk szerint ez a része is támogatható a benyújtott módosításnak.

És akkor innentől kezdve fognám menekülőre a dolgot, és mondanám azt, hogy az országos területrendezési tervről szóló 2003. évi XXIV. törvény módosítása viszont rendkívül aggályosnak vélhető, annál is inkább, mert az előbbi napirendi pont tárgyalása során az államtitkár úr és a Fidesz-frakció is több alkalommal biztosított bennünket, hogy a kulturális és nemzeti örökség védelme milyen kiemelt szemponttal jelentkezik a kormány gondolkodásában és munkájában, mert ez a módosítás viszont ezzel teljesen ellentétes szemléletű véleményünk szerint.

Tehát kérem államtitkár urat, segítsen értelmezni, ugyanis én egyértelműen úgy értettem ezt, hogy az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezetben csak olyan kiemelt térségi és megyei területfelhasználási kategória jelölhető ki, ami a kijelölés alapjául szolgáló tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. Ez volt az eddigi szabályozás, és most ezt kívánja törölni a jogalkotó.

Na, ez az az aggályos rész, amikor azt mondjuk, hogy itt bizony teljesen ellentétes az a szemlélet, mint amit idáig a kulturális örökségvédelem során hangoztatott a kormánypárt. Tehát nagyon-nagyon megköszönnénk, hogy ha enélkül szavazhatnánk erről, mert a többi része ? mint mondottam - frak­ciónk számára véleményem szerint támogatható lesz. Ez az, ami nagyon komoly aggályokat kelt bennünk. Ha ez a szövegrész nem fog szerepelni a törvényben, akkor ezt követően nem lesz normatív előírás arra, hogy az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezetében csak és kizárólag olyan térségi vagy megyei területfelhasználási kategória legyen kijelölhető, amely a tájkép fennmaradását nem veszélyezteti. Ehelyett azt a rendelkezést kívánják betenni, hogy a tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő terület övezete területét a kiemelt térségi és megyei területrendezési terv és annak alapján a településszerkezeti terv pontosítja.

Nemrégen egy vita során L. Simon államtitkár úrral egyetértettünk egy olyan gondolatban, hogy bizony a központi szabályozás néha segít abban, hogy a helyi feladatokat hatékonyabban és jobban hajtsák végre. Hogyha talán tetszik volt emlékezni, államtitkár úr, Tukacs képviselő úrnak reagált hosszan ez irányú fejtegetéseire, és itt most konkrétan az történik, hogy egy hatáskört eldobunk, egy konkrét szabályozást elhagyunk, és ehelyett olyan helyi szintre tesszük át, amivel nem kell figyelembe venni az országos tájképi elemeket.

Tehát ez az egy olyan pontja van, amivel komolyan aggályaink vannak, mert mindez azt jelenti, hogy egy alsóbb szintű kiemelt térségi vagy megyei területrendezési terv lényegében felül tudja írni az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezeti határait, amennyiben az érintett területet pontosítja.

Az új szabályozásban egyértelművé válik, hogy a védendő táj jellemzőit csak arra a területre kell meghatároznia a kiemelt térségi és megyei területrendezési terv munkarészének, amely az általa pontosított lehatárolással érintett. Ráadásul ezeket a védendő jellemzőket is újraszabályozhatja a megyei és kiemelt térségi rendezési terv, amelyet szintén aggályosnak vélünk, hiszen mindaddig, míg a nemzeti jelentőségű tájképi elemek védelme az egész ország és az egész nemzet számára kiemelkedő jelentőségűek, addig bizony az országban jó néhány tapasztalat lehet arra, hogy egy-egy térségi vagy kistérségi gazdaságfejlesztési elképzelés olyan fontosságúnak tűnik valamilyen politikai irány miatt, amely felülírhatja a nemzetnek a tájképi és kulturális örökséghez való jogát.

Tehát mindebből az látszódik, hogy a tájképvédelmi szempontokat igyekeznek gyengíteni és háttérbe szorítani, és ebben az új szabályozásban csak a pontosítás által lehatárolt rész írja elő a helyi építési szabályzatok tájvédelmi jellegű szabályainak a meghatározását. Míg korábban ilyen övezetben kötelező volt a látványterv, a módosítás szerint ez már csak egy lehetőség, és innentől már nem kötelező. Úgy gondoljuk, hogy a pillanatnyi gazdasági érdekek nem írhatják felül a hosszú távú és nem csak forintban mérhető társadalmi értéket, amelyet a természeti környezetünk és tájaink megőrzése jelent. A javasolt szabályozás széles kapukat nyit az előtt, hogy a tájvédelmi értékek fokozatosan háttérbe szoruljanak a gazdasági érdekek mögött, és ezt nem tudjuk támogatni.

A Fidesz választási kampányaiban több alkalommal elmondta, hogy az ország jó úton halad, az ország a gazdasági válságból kilábalóban van, tehát én azt gondolom, hogy egy olyan helyzetben, hogy ha a kormány a saját helyzetét így értékeli, bizony azokat a tájképi és kulturális örökségvédelmi szempontokat illő lenne fenntartani, amelyek a nemzet egészét érintik, és valamennyiünk örökségét képezik.

Összefoglalva azt mondhatom el, hogy sajnálom, hogy ez megint ilyen vegyesen, a törvények egy-egy pici szakaszát érintően jött elébünk, sajnálom, hogy egy-egy helyi esemény miatt, önkormányzati mulasztások miatt kell jogszabályokhoz, törvényekhez hozzányúlni, ugyanakkor tudjuk támogatni ezeknek a többségét. Ez az egy, ami az országos területrendezési tervről szól, ami szerintünk részünkre vállalhatatlan, és megköszönnénk, hogy ha ez az egy kikerülne belőle, és akkor lenne békés egyetértés és összhang frakcióink között.

Köszönöm szépen, elnök úr.