Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Le kell szögeznünk már az elején, hogy ez az egyes építésügyi és területrendezési tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat nagyrészt olyan adminisztratív pontosításokat és adminisztrációcsökkentési, -könnyítési javaslatokat tartalmaz, amelyek egyébként általunk támogathatók, és talán így maga az 1. pontban, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény módosítása esetén ez teljes egészében elmondható. Nem is ezzel foglalkoznék, hiszen ezt teljes egészében támogatni fogjuk tudni, hanem talán inkább a Balaton területrendezési tervéről, a Balaton-törvény módosításáról szóló szakasz, úgy is, mint balatoni képviselő, ez ihletett meg, hogy úgy mondjam, a legjobban a törvényjavaslat pontjai közül. Természetesen ehhez hasonló vagy ennek analógiájára a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvény is hasonló határidő-mó­dosítást tartalmaz, de maradjunk akkor a Balaton-törvény módosításánál.

Ennek története az, hogy 2008-ban hét olyan kistelepülés csatlakozott a Balaton kiemelt üdülőkörzethez, amelynek szükségessé vált volna négy éven belül, tehát 2012. december 1-jéig első körben módosítania saját területrendezési eszközeit, annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a Balaton-törvény előírásainak teljes egészében. Nos, ez nem történt meg, 2012. december 1-jén lejárt ez a határidő, és csak ezután, a határidő lejárta után, 2013 tavaszán került a parlament elé a Balaton-törvény olyan irányú módosítása, hogy négyről hat évre növeljük meg ezt a határidőt, amely ezeknek a településeknek a rendelkezésére áll. Na most, a jelek szerint ez sem volt elég, hiszen csak 2013 végén biztosított az állam forrásokat ennek a feladatnak az elvégzéséhez, és maradt a hét településből három, amely most jelezte, hogy továbbra sem tud megfelelni ezeknek az előírásoknak határidőre, márpedig a támogatásnak ez feltétele volt.

Természetesen ezeknek a településeknek az érdeke az, hogy megszavazzuk és támogassuk ezt a törvénymódosítást, a probléma inkább az, hogy egy törvénynek a komolyságába vetett hitet ássa némileg alá az, hogy ha egy-két-három település érdekében egy komplett törvényi szabályozást módosítunk. És már nem első alkalommal, teszem hozzá, tehát amikor tavaly módosítottuk, 2013 tavaszán, akkor kellett volna egy olyan határidőt megszabni, amely egyértelműen elegendő lett volna a településeknek ezen előírás betartására. Nyilvánvaló… (L. Simon László, miközben ujjaival mutatja: A pénz…) ? igen, ahogy államtitkár úr is mutatja, itt a pénz beszél, és az állami támogatások megfelelő felhasználása állított minket ilyen kényszerpálya elé.

Azonban, ha már a Balaton-törvény módosításáról van szó, akkor nem állhatom meg, hogy ne beszéljek olyan dolgokról, amelyek nincsenek benne ebben a szabályozásban, azonban valahányszor a Balaton-törvény módosítása kerül a Ház elé, vagy valahányszor ezzel a törvénnyel foglalkozik az Országgyűlés, el kell mondanunk. Olyan elmaradt mulasztásos törvénysértésekről van szó, amelyek szintén igényelnék azt, hogy az Országgyűlés foglalkozzon velük, de mind ez idáig ez elmaradt.

(12.50)

Ezúton is kérném az államtitkár úr közreműködését is ebben. Az egyik ilyen például a Balaton-parti településeken a 30 százalékos parti sétány kialakítása. Jó néhányszor felszólaltam magam is az Országgyűlésben ezzel kapcsolatban. A településeknek nem állnak rendelkezésére megfelelő eszközök. Tulajdonképpen kilencven-egynéhány ingatlan kisajátítására volna szükség ennek a megvalósításához. Készült egy tanulmány a Balaton körül, és ez néhány milliárd forintot venne igénybe, amit egyébként egy költségvetési módosító indítvány formájában be is terjesztettünk. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a Balaton-törvény azt mondja ki, hogy a közvetlen vízparti települések belterületi partszakaszának 30 százalékán szabadon hozzáférhető parti sétánynak kell helyet biztosítani. Ez a legtöbb Balaton-parti településen ma nem teljesül. Azért nem teljesül, mert egész egyszerűen nincsenek meg erre a feltételek. Korábban már a partszakaszok sok településen teljesen be lettek építve. Ez nagy problémákat okoz, hiszen főleg az északi parton jellemző az, hogy egyre kevesebb helyen hozzáférhető a vízpart, amely a magyar emberek közös tulajdona kellene hogy legyen és szabad hozzáférést kellene hogy biztosítsunk minél nagyobb területen a Balatonhoz.

Ezek között számtalan az illegális építmény, illetve rengeteg az illegális stég, mederfeltöltés, amivel kapcsolatban szintén készült egy tanulmány a kormány részéről az elmúlt években. Ebben azt tervezték, hogy mintegy 400 millió forint bevonásával és közmunkások segítségével ezeket az illegális bejárókat, stégeket és mederfeltöltéseket felszámolják, és a vízpart-rehabilitációs terv szerinti partvonal visszakapja az eredeti formáját, tehát aszerint fog megváltozni a partvonal, és ezek az illegális feltöltések el lesznek bontva. Ez nem történt meg. Ezzel kapcsolatban is adtam be egy költségvetési módosító javaslatot, hátha sikerül ezt keresztülvinni, és mégiscsak a Balaton-parton élők és a Balaton érdekében mindenekelőtt az illegális építmények sorsa rendeződik.

De nemcsak a bejárókkal és a feltöltésekkel van probléma, hanem a közvetlen vízparti terület beépítettségével is. Természetes volna, és szerintem sok más országban, ha ilyen természeti kincset, egy ilyen tavat meglátogatunk, láthatjuk is, hogy szinte teljes egészében körbejárható, és akadálymentesen lehet a parton közlekedni. Nálunk ez nem így valósult meg, sok helyen a mederbe építettek, sok helyen a közvetlen vízparti ingatlanok töltik ki a közvetlen vízparti területet. (L. Simon László: Nagyon szép, de nem ez a téma!) És nem tudunk mit tenni még olyan, egyértelműen nem Balaton-partra illő építményekkel sem, mint például amilyennel Balatonkenesén is találkozunk, az ufóbázisként elhíresült épületre gondolok, ahol szinte iparterület-szerű raktárcsarnokok csúfos­kodnak közvetlenül a Balaton partján, a vízparton. Többszöri utánajárással sem tudtunk semmit elérni, pedig jogerős bontási engedéllyel rendelkezik elvileg, és mégsem. Gyakorlatilag olyan vitorláskikötőt épített magának a tulajdonos, hogy közvetlenül a vízről be tud állni egy fedett hangárba, vagy nem tudom, minek nevezzem ezt, hajótároló helyiségbe, ami teljesen elképesztő, természetesen a meder kibetonozásával történt ez.

Sok panasz érkezik azzal kapcsolatban is, hogy ha már hozzá nem férünk, legalább a látványt ne vegyék el tőlünk. Rengeteg a közvetlenül vízpartra épített ingatlanoknál a teli kerítés, amely nem teszi lehetővé, hogy a Balaton látványát legalább megtartsák. Ehhez hasonló problémákkal találkozhatunk jó néhánnyal. A Balaton-törvény módosításának, azt gondolom, talán ebben az irányban is el kellene végre indulnia, és a Ház elé kellene kerülnie. Természetesen mi most éppen költségvetési módosító indítványok formájában is, de korábban más törvényjavaslatok formájában is megtettük ehhez kapcsolódóan a kezdeményezésünket, de mind ez idáig ez nem vezetett sikerre.

Beszélhetnék még néhány szóban szintén a Balaton területrendezési terv módosítása kapcsán a lex SCD-ről, amelyet szintén már jó néhány alkalommal felhoztunk a tisztelt Házban Hegedűsné Kovács Enikőképviselőtársammal. Ez arról szól, hogy 2006-ban elfogadta a tisztelt Országgyűlés egyébként nagykoalícióban, tehát MSZP-s és fideszes képviselők egyaránt elfogadták, a Balaton-törvénynek azt a módosítását, amely a Balaton-parti kempingek beépíthetőségét 10-ről 15, vagy egyes esetekben 30 százalékra növelte. Az építménymagasságot is növelte, és egyáltalán olyan vagyoni értékű jogokat adott a Balaton-parti kempingeket nem sokkal előtte megvásárló SCD-csoportnak, amelynek következtében anélkül, hogy egy kapavágást ejtettek volna, az ő ingatlan vagyonuk több százmillió forinttal vagy több milliárd forinttal értékesebb lett. Majd évek után azt láttuk, hogy semmiféle beruházást abból, amit ígértek, nem valósítottak meg, a Balaton-parti portfóliójukból úgymond kiszálltak, kihátráltak, értékesítették. Ezek a területek most is ott állnak, sok helyen a gaz veri fel ezeket a kempingeket, és megfelelő hasznosítás híján az enyészeté lettek, viszont mivel el vannak zárva, körbe vannak kerítve, ezért a helyiek strandként nem tudják ezeket hasznosítani. Például Badacsonytomajnál van erre példa, de szerintem sok más helyen is a Balaton körül.

Úgyhogy volna itt bőven tennivaló, ami a Balaton területrendezési tervét illeti. Azt mondom, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formában, az adminisztrációs könnyítéseket a Balaton-parti települések és a főváros érdekében, tehát annak érdekében, hogy ezeket a településrendezési eszközöket megfelelő határidőben módosítani tudják, mi most támogatni tudjuk, de kérem az államtitkár úr közreműködését és a fideszes kormánypárti képviselőtársaim közreműködését is a tekintetben, hogy az általam felvetett, Balaton-parttal kapcsolatos egyéb problémák tekintetében is meginduljon végre valami. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(Gúr Nándor helyét a jegyzői székben
Hiszékeny Dezső foglalja el.)