Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! Ez egy szakmai törvény, a vitát is többségében szakmai vitának értékelem, ez az irány megfelelő, és azt gondolom, hogy helyes. Ennek a törvénynek vannak szakmailag előremutató részei, olyan dolgok, amelyekről már ellenzéki és kormánypárti felszólalók is szóltak. Nyilvánvaló, hogy az közös érdekünk ? mert nincs jobboldali Árpád-házi falu és baloldali Árpád-házi falu, hanem közös nemzeti értékünk van -, hogy elősegítse ez a törvény, hogy minél több, az örökségvédelem hatálya alá eső emlékünk megfelelő módon feltárásra, konzerválására, a jövő számára bemutatásra kerüljön és kerülhessen.

Én ezért nem is a törvény általánosságáról és egészéről kívánok beszélni, hanem egy olyan kérdésről, amely gyakorlati, hiszen a frakciónk vezérszónoka az általános képet fölvázolta. Arra teszek javaslatot az igen tisztelt Országgyűlés kormánypárti és ellenzéki képviselőinek, hogy ebben legyen egy közös gondolkodás, olyasfajta közös gondolkodás, amely valóban szakmai vitát eredményez. Azt nem tudom ígérni, hogy ebből vita nem lesz, de nem kívánjuk mi ezt politikai síkra terelni, kimondottan szakmai síkon tartani óhajtjuk.

Arról van szó, hogy minden valószínűség szerint ? vagy úgy fogalmazok, hogy nagyobb valószínűséggel lesz ez, mint hogy nem ? egy olyan projektről kívánok szólni, amely az országunkat érinti, és nyilvánvalóan más, a létesítéséből fakadóan más oknál fogva igen jelentős vitákat fog kiváltani. Én azonban nem az alapvető funkcióról kívánok most szólni, hanem az örökségvédelmet érintő kérdéseiről.

Arról van szó, hogy minden valószínűség szerint a megépítendő Déli Áramlat gázvezeték az országunkat igen erőteljesen befolyásoló, részben energiagazdasági szempontokból meghatározó projekt, ugyanakkor kérem, gondoljuk együtt végig, hogy ez a nagyberuházás az országunkat délkeleti határán érve el, a déli megyék mindegyikét keresztülszelve, több mint 220 kilométer után, délnyugati határmegyénél hagyja el az országhatárt. Magyarul egy olyan nagyberuházásról van szó, amely viszonylag ritka, páratlan, nem kell ahhoz túlságosan sok történelmi tapasztalat, illetve tanulmány, hogy lássuk: folyómedreknél, illetve olyan területeknél, amelyek dokumentált források szerint is évszázadokon keresztül és évezredekkel ezelőtt is lakott volt, számos örökségvédelmi rendelkezés alá eső, eddig részben ismert vagy feltáratlan, a régészet által feltárható objektumot hozhat elő. (L. Simon László: Így van.) Mégiscsak arról van szó, hogy nem egy fix helyen, mint egy nagy gyárüzem, nem egy olyan komplexum, mint tegyük föl, három nagy bevásárlóközpont, hanem igen hosszú területen, az előbb említettem, több mint 220 kilométer hosszan, meghatározó sávszélességben kell elvégezni a feltárási munkákat.

Nem kétséges az sem, hogy mivel ez nemcsak Magyarországot érinti, hanem egy nemzetközi vállalkozás ? még egyszer mondom, most nem a gazdasági vonatkozásait kívánom előtérbe hozni -, vannak olyan határidők, határpontok, amelyek még csak nem is a magyar hatóságoktól függenek, hiszen értelemszerűen tőlünk délkeletre is meg tőlünk délnyugatra is érint országokat. A beruházó pedig ? korábbi beruházásainak történeteit részben ismerve ? nem az a vállalkozás, amely nagyon figyelemmel lenne más szempontokra, mint amit előre szerződésben rögzítenek.

Azt akarom fölvetni, hogy ez a törvény kellően garantálja-e azt a gyorsaságot és azt a szakmai alaposságot, amivel ha a Déli Áramlat munkálatai megkezdődnek és belátható időn belül folynak, akkor a magyar történelmi múlt, a magyar örökségvédelem, illetve a föld alatt ismert vagy éppenséggel egyáltalán nem ismert régészeti lelőhelyek megfelelő színvonalon kerülhetnek feltárásra és konzerválásra. S mivel, még egyszer mondom, ez nem önmagában a mi országunktól függ, és látható, ismert vagy legalábbis ismerhető a nyomvonal, érdemes, hogy ha egy ilyen törvényről beszélünk, mint az örökségvédelmi törvény módosítása, erre a dologra fölkészülni.

Én azt látom, hogy a törvény általánosságban próbál nagyberuházások esetén ? a képviselő asszony néhány perccel ezelőtt elmondott felszólalásában pontosan rögzített módon ? gyorsítani az eseményeken, elsősorban bürokratikus, az úgynevezett egyablakos rendszerrel felgyorsítani a beruházás lehetőségeit, ez általában igaz; egy olyan kivételes nagyberuházás esetén, mint a Déli Áramlat, nem látom ezt garantáltnak.

Azt kívánom tehát szakmai vitára bocsátani itt az Országgyűlés előtt, hogy a törvény adjon arra módot, hogy miközben nem kétséges, hogy a beruházó a beruházás sebességét meghatározott, szerződésben rögzített módon teszi, amennyiben erre mód van ? minthogy a terület, a megyék, sőt a megyéken belül is ismert az a rész, az a sáv, ahol ez az áramlat, ez a gázvezeték húzódni fog -, előzetes feltárásra legyen mód. Nem látom biztosítva, hogy amikor a kivitelezés megkezdődik, akkor a rendelkezésre álló idő és a törvény által biztosított módozat elégséges ahhoz, hogy ilyen hosszú, az országunk ilyen hosszú területét érintő sávban ? harmadszor említem, több mint 220 kilométeren ? ez az idő elégséges. Attól tartok, hogy a törvény ? a törvényhozó szándékát pozitívan értékelve is ? nem elégséges ahhoz, hogy amikor elkezdi az orosz beruházó cég a vezetéket a földbe helyezni és ott a megfelelő munkálatokat elvégezni, akkor kellő szakmai erő és idő áll rendelkezésre a magyar régészet számára ezen igen jelentős mennyiségű régészeti lelőhely megfelelő feltárására és konzerválásra.

A földrajzi, történelmi adottságok folytán - még­is­csak több folyót, több folyómedret érintő, hét megyét átszelő nagyberuházásról van szó -, ha általánosságban egy törvényben nem is írható le, de kell hogy módot adjon arra a jogszabály, hogy ilyen esetben bizony még az előzetes feltárás előtti szakmai beavatkozás is megtörténjen, hiszen szinte biztos, hogy a legkülönbözőbb történelmi korokból - az ókortól a honfoglalás időszakán át a későbbi korokig ? ott a magyar múltat és a magyar történelmet nagyon fontos, akár meghatározó módon befolyásoló régészeti lelőhelyek találhatók.

(10.50)

Mivel nem egy statikus helyen, hanem folyamatában kell látni ezt a beruházást, attól tartok, hogy az a fajta bürokratikus könnyítés, amelyet a törvény tartalmaz, ez esetben nem elégséges. Szeretnék pontosan fogalmazni: nem az ellen vagyok, ami a törvényben van, mert normál esetben, azt gondolom, hogy megfelelő irányú és helyes lépés, de nem lesz elégséges ahhoz, amilyen beruházás itt megvalósul ? amennyiben, és tegyük föl, hogy ez megvalósul -; mondom, a mi örökségvédelmi törvényünk témája értelemszerűen nem a gazdasági jelentőségre vagy a gazdasági szerepre kell hogy vonatkozzon, de az a fajta érintettség, ami a régészetre vonatkozik, ez különösképpen fontos.

Nem szeretnék abba a helyzetbe kerülni magyar állampolgárként, hogy azt lássam, hogy a beruházói szándék és annak a megvalósítása minden tekintetben úgy írja felül a történelmi, régészeti, örökségvédelmi kérdéseket, hogy akkor, a megvalósulás folyamatában érv már nincs. Hogy prózai módon fogalmazzak, attól tartok, hogy úgy fogják keresztülszántani esetleg felbukkanó Árpád-házi temetőinket, az avar régészeti emlékeket és Délnyugat-Magyar­országon a római kori emlékeket, hogy ennek meg­akadályozására sem a kormánynak, sem az örökségvédelmi hivataloknak, a Miniszterelnökségnek és háttérintézménynek nem lesz módja. A törvényben ennek megakadályozására garanciát nem látok, ezért szorgalmazom, hogy ilyen legyen.

Még egyszer összefoglalva: látom azokat a lépéseket és gondolatokat a törvényben megfogalmazva, amelyek pozitívak, amelyek például az örökségvédelem és a régészet tekintetében egy, fogalmazzunk így, átlagos projekt esetében még alkalmazhatók is; olyan nagy beruházás és olyan jellegű beruházás esetén, ami inkább egyedinek mondható, az előbb említett örökségvédelmi garanciákat nem látom.

Azt én is megerősítem, hogy a társadalmi egyeztetés, a szakmai egyeztetés megtörtént. Ilyet ellenzékitől ritkán lehet hallani, de ha egyszer megtörtént, akkor éppen a vita szakmai komolyságára tekintettel ezt érdemes kimondani. Szakmai egység, teljes egység nincsen, ilyen egyébként az én ismereteim szerint az elmúlt évtizedekben sohasem volt, és minthogy nagyon különböző gondolkodású emberekből áll éppúgy a politikai döntéshozatal, mint a szakmai véleményalkotás, ezen különösképpen csodálkozni nem lehet.

Arra a kérdésre azonban, amelyre konkrétan kitértem, akár a parlamenti vita során, akár a módosítás során meghatározóan fontosnak tartom, hogy a törvényalkotó és aztán az Országgyűlés egésze megfelelő feltételeket biztosítson a magyar régészet számára még akkor, amikor időben vagyunk és lehet. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)