Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönjük a Fidesz-KDNP-nek azt a termelési értekezletet, amely bármelyik pártállami ülésen elment volna. Ha ezt, mondjuk, 40-50 évvel ezelőtt sütik el, senki nem vette volna észre, hogy nem az egypártrendszer közepén egy egypárti diktatúra képviselői teszik, mert olyan nettó szinten tudnak hazudni egy társadalmi katasztrófáról, hogy az egészen elképesztő. Állítom egyébként, hogy többen önök közül ezt elhiszik, komolyan elhiszik azt, ami elhangzott. Amikor Völner államtitkár úr, aki most éppen telefonál, elmondja… ‑ tehát az eddigi érzékenységgel fognak fordulni a hitelkárosultak felé, lehet, hogy meg kéne kérdezni őket, hogy igénylik‑e ők ezt az érzékenységet, vagy én kérdezem, államtitkár úr, milyen lesz, amikor érzéketlenek lesznek.

Akkor mi fog történni a kilakoltatott emberekkel vagy a tönkretett életekkel, ha önök nem lesznek ennyire érzékenyek, mint eddig? ‑ és itt az idézőjel természetesen odaértendő.

Azt is el kell hogy mondjam, felháborít, hogy a kormányzat minden eszközzel, saját cselekvésével és közvetve is akadályozta azt, hogy a devizásokról szóló vita a devizahitelesek jelenlétében történjen meg úgy, hogy mondjuk, a szakértői páholytól kezdve a karzatig, az erkélyig mindent megtöltenek azok az érintettek, akikről szól ez az egész. Önök ezt minden eszközzel megpróbálták akadályozni akár úgy, hogy nem mernek kimenni közéjük a Kossuth térre, nem mernek megjelenni egy demonstráción, nem mertek, gyávák voltak eljönni a devizahiteles kerekasztalra sem, aminek éppen az volt a célja, hogy minden párt képviselője ott legyen. Volt másik párt, amelyik mert, tehát nemcsak a Jobbik volt ott, nehogy azt higgyék.

Minden más párt mellett a Bankszövetséget és Magyarország Kormányát is meghívtuk mi és azok a károsultak, az őket képviselő civil szervezetek, amelyek lehet, hogy önöknek elmondták volna a való életből hozott történeteiket. Mivel önök nem viselkedtek férfihoz méltóan, és nem hajlandók szóba állni ezekkel az emberekkel, ha úgy tetszik, nem magyar szóval én most live-olni fogom az ő véleményüket, igen, ide, a telefonomra fognak beérkezni az üzeneteik, és önök ezt meg fogják kapni.

(15.40)

Pontosan azért, mert semmilyen módon nem hajlandóak az érintettekkel szóba állni. Az a termelési értekezlet pedig, ami itt elhangzott, egészen vérlázító.

Hollik képviselőtársam, a históriás könyvét miért nem 2001-ben ütötte fel, amikor az egész folyamat elkezdődött, Varga Mihály regnálása alatt, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások lehetővé tételével az önök bandája kiengedte a szellemet a palackból? Miért nem ott kezdte el ezt a históriát? (Szilágyi György: Bizony, bizony!)Senki nem vitatkozik azon, hogy az MSZP most azért nem mer itt lenni, mert az úgynevezett devizahitelek felfutása az ő korszakukhoz köthető, és nettó gazdasági hazaárulás volt az, amit elkövettek Magyarországgal szemben. Nettó hazaárulás volt az, amit elkövettek, és ami emberéletekbe került.

De, Hollik képviselőtársam, ön még nem volt itt a parlamentben, és én sem 2010 előtt, de a jegyzőkönyvek makacs dolgok. Utána lehet nézni, én megtettem, ön is nézzen utána! Hol voltak a Fidesz harcos ellenzéki felszólalásai? Hol voltak a Németh Szilárd által szervezett tüntetések a devizahitel-károsultak érdekében, amikor az a szemét Gyurcsány-Bajnai-kormány engedte felfutni ezeket a hiteleket? Önök már látták a bajt, hiszen Svájcból is figyelmeztettek, külföldről is figyelmeztettek, belföldről is.

Hol voltak az önök harcos kiállásai? Nincsenek ott a jegyzőkönyvekben! Nincsenek parlamenti felszólalásaik a témában. Nemhogy demonstrációkat nem szerveztek, legalább itt, a parlamentben, a jól fűtött falak között, jó öltönyökben elmondták volna azt, hogy mekkora veszély fenyegeti Magyarországot. Nincs ennek nyoma. Ha van, akkor keressék ki a parlament.hu-n, küldjék el nekem, és akkor tudunk egy érdemi vitát folytatni arról, hogy önök 2010 előtt mit csináltak ‑ de ennek semmiféle nyoma nincsen!

A Fidesz ellenzékből lapított, mint az a bizonyos a fűben. Vagy nem érzékelte ezt a problémát, vagy pedig nem mert ebbe beleállni, hiszen ahogy a későbbi történések is bizonyították, ugyanez a Fidesz-KDNP lepaktált előbb a Bankszövetséggel, utána pedig az EBRD-vel emlékeim szerint 2015 februárjában, ahol vállalta azt, hogy semmiféle további terhet nem rak az érintett bankokra a károsultak megsegítése érdekében.

És ha már megsegítés: ne tegyenek önök szívességet senkinek! Ez a kormány nem gyakorol kegyet senki irányába. Önöknek igazságot kellene tenni, nem mentőövet dobni, visszaszerezni az érintett embereknek a saját pénzét. Tehát itt ez a kormány nem adakozik, nem tesz jót! Félreértés ne essék, önök semmi pluszosat nem tettek bele ebbe a rendszerbe, még a nullát sem hozták! Annyit kellett volna tenniük, hogy ezeknek az embereknek visszaadják a saját pénzüket. Ahogy mondjuk, a Quaestor-ügyet is megelőzhették volna, az egész botrányt; ha Volner János képviselőtársam húsz körüli módosítóját elfogadták volna 2010 magasságában, ez a pénzügyi kataklizma nem alakult volna ki. Csak önök egyszerűen nem hallgatnak senki másra, akkor sem, ha jobbító a szándék, akkor sem, ha olyan a módosító javaslat, amely egyébként embertársaink ezreinek, tízezreinek az életét könnyítené meg.

Itt és most Bánki Erik képviselőtársam felszólalása közben olyan dolgokkal boldogítja a jónépet, ami egész egyszerűen nem igaz. Azt mondják, hogy azért kellett piaci áron forintosítani, mert a Kúria jogegységi határozata, bármilyen döntése erre kapacitálta önöket. Ez egyszerűen nem igaz! Tehát kérjük szépen azt a pontos idézetet, ami alapján levezethető az, hogy a Kúria akár jogegységi határozata, akár bármely dokumentuma arra engedett volna következtetni, hogy önöknek piaci áron kell forintosítani és átverni az embereket. Nem történt ilyesmi. Nem lehet logikai kapcsot találni a két folyamat között, mert nincsen.

Önök piaci áron akartak forintosítani, aki 160 forinton vette fel a hitelét, annak a nyakába zúdították a 256 forintos átváltást, és harmatgyenge érv az, hogy később még tovább nőtt az árfolyam. Annyira óvodás érv, hogy bármely gazdasági főiskola első szemeszterének első óráján kivágnák azt az embert, aki jelentkezik és föláll egy órán egy ilyennel. Egészen elképesztő!

Az, hogy egy későbbi gazdasági esemény esetleg még rosszabb körülmények közé taszította volna az adósokat, ez nem mentesíti önöket annak felelőssége alól, hogy felvételkori árfolyamon kellett volna forintosítani. (Jelzésre:) Akkor álljon fel, ha ingatja a fejét! Nyomjon gombot, magyarázza el nekem, hogy ha valaki 160 forinton vett fel egy úgynevezett hitelt, miért kell neki 256-on átváltani azt! Magyarázzák el nekem, három mondatban! Etikai érvek, jogi érvek, gazdasági érvek. Nyitott vagyok rá. Valaki legyen annyira férfi, hogy álljon fel, és próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant! Miért piaci árfolyamon? Mi volt ennek az oka? Miért volt erre szükség? Miért kellett ezermilliárdokat elvenni az érintett magyar emberektől?

Egész egyszerűen érthetetlen, ahogy az is, hogy bírói értekezleteket tartanak, megpróbálják a bíráskodást is befolyásolni. A mai szisztéma szerint egyértelmű politikai erőszaktevés zajlik, ami leszivárog a bíróságok terébe is, tehát az egész bíráskodás rendszerét politikailag próbálják megerőszakolni. A jogegységi határozatok lényegében arról szóltak, hogy az amúgy független és szuverén bíróknak megpróbálták elmagyaráztatni (Dr. Völner Pál a fejét in­gat­ja.) ‑ ne ingassa a fejét, így történt! ‑, hogy de­vi­za­hiteles ügyekben hogyan kell, illetve hogyan szabad dönteni. (Dr. Völner Pál: Ez üldözési mánia.) Magyar emberek tízezreit tették tönkre ezzel.

És említették a kilakoltatási moratóriumot is. Felsorolták a termelési értekezleten, hogy melyik job­bikos vagy melyik ellenzéki milyen indítványt nem szavazott meg, illetve mi volt az, amire nemmel szavazott, esetleg tartózkodott. Szeretném a figyel­mükbe ajánlani, hogy a kilakoltatási moratóriumot nemcsak a Jobbik, tehát ne legyünk inkorrektek, több ellenzéki erő, de ami biztos, hogy minden egyes esztendőben javasolta hamarabb beállítani és teljes körű módon addig fenntartani, amíg önök az ígéretükhöz híven meg nem oldják ezt a problémát. Nem én ígértem azt, hogy senkit nem hagyok az út szélén, mert én a pártommal még nem voltam kormányon. Nem én raktam föl óriásplakátokra, hogy elszámoltatom a bankokat, ezt önök tették meg. A helyzet az volt, hogy mi ezt minden évben meg­tettük, kértük önöktől, és önök minden alkalommal már a bizottsági szakaszban leszavazták. Tehát kila­kol­tatottak százainak, ezreinek a sorsa, tönkre­me­ne­tele önökön múlt e tekintetben.

És most is a választásokig egyébként szerencsére meghirdették ezt a moratóriumot, tehát ne vitassuk el azt, ami bár gesztusértékű lépés, csak kozmetikai jellegű, de jó lépés, tehát nagyon fontosnak tartom. Ugyanakkor valószínűleg a mai nap folyamán még sokszor fel fognak merülni a különböző megoldási javaslataik, vagy amiket annak mondanak, és ezt megpróbáljuk mindig megelőzni. Elmondjuk, hogy a Nemzeti Eszközkezelő arról szól, hogy bár az embert nem teszik utcára azonnal, de elveszik az ingatlanhoz fűződő tulajdonjogát, bérlőként maradhat ott. Az is megérdemelne egy vizsgálatot, hogy az így kelet­ke­zett új bérlők közül hányan lettek utána fizetőképes magyar emberek, tudtak visszatérni aktívként a mun­kaerőpiacra, hány embernek állt helyre az élete. Hiszen azt látjuk, hogy ezek a szerencsétlen emberek beleszorulnak a nem maguk által kreált bajba és helyzetbe, a visszafordulás lehetősége pedig tulaj­don­képpen elhanyagolható, ha százalékokban mér­jük.

Ugyanígy az árfolyamgát tekintetében nyilvánvalóan jó, ha öt évig némi levegőhöz jutnak az adósok, ezzel semmi baj nincs. De most, amikor kamatostul szakad a nyakukba a baj, akkor kor­mány­párti képviselőtársaim miért nem vizsgálják meg azt, hogy az öt év elteltével hány árfolyamgátas törlesztőképessége állt helyre? Hiszen ha az önök meg­oldása olyan tökéletes, mint ahogy az imén­ti­ek­ben felvezették hárman, akkor várható lenne tőle, hogy az érintett emberek nagyon nagy számban tör­lesz­tőképesek, fizetőképesek, adófizetők, termelő­szférához tartoznak Magyarországon, miközben a valóság nem ez, hanem az, hogy kamatostul szakadt a nyakukba egy olyan baj, amit nem ők okoztak.

A magáncsődre hivatkozni egészen meg­mo­so­lyog­tató, hiszen a nagyon-nagyon szigorú feltéte­leknek alig több mint ezer ember tudott, illetve akart eleget tenni, márpedig tízezreken segíthetne egy ilyen konstrukció. A Jobbik javaslata az volt, hogy ne legyen ennyire szigorú, és öt év után épüljön be a rendszerbe egyfajta elsétálási jog. Tehát aki öt évig betartja az így is szigorú feltételeket, az mentesüljön a további tartozásoktól, ha úgy tetszik, akkor szabad emberként távozhasson. Ez egyébként nem a mi ta­lál­mányunk, külföldön sok helyütt működő kons­trukció. Mi importálni szerettük volna a magyar em­berek érdekében, ezt pedig önök megaka­dá­lyoz­ták.

Azt is el kell mondani, hogy soha nem történt annyi kilakoltatás, mint a Fidesz-KDNP kor­má­nyainak regnálása alatt Magyarországon. Ezt önök nem tudják lemosni magukról. El kellett volna rendelni a moratóriumot, és addig fenntartani, amíg nem oldják meg teljes körű módon ezt a problémát. Ha már a devizahiteles-kerekasztalon nem jelentek meg, ha már nem kíváncsiak az érintett civil szer­ve­zeti vezetők véleményére, legalább a drótpos­ta­fiók­jukat kezeljék vagy olvassák az e-maileket, hiszen oda is meg fogják kapni, ahonnan én is idézek. Hiszen az érintett civilek azokat a megoldási javas­lataikat újra és újra megfogalmazzák, amelyek még most is keresztülvihetőek lennének a jogrendszeren. Nyilvánvalóan a későbbiekben ezeket részletekbe menően ki fogjuk fejteni.

Amire a hátralévő 3 perc 40 másodperc lehető­séget bocsát számomra, az az, hogy címszavakat említsek ezekből, de az egészen bizonyos, hogy a köz­jegyzői okiratok okiratiságának vizsgálata halaszt­hatatlan feladat lenne. A közjegyzői szisztémában ugyanis a civilek, az érintettek szerint termérdek mennyiségű jogsértés következett be. Egy parlamenti bizottságot is megérdemelne ez a kérdéskör, ahova civil szakértők véleményét is igenis be kell vonni, figyelembe kell venni.

(15.50)

S azt is látnunk kell, hogy feltételezhető, hogy az adósok jó része túlfizetésben lehetett már a futamidő első felében is, feltételezhető, hogy a bankok tömegesen szerződést szegtek ‑ ez tulajdonképpen tényként kezelhető ‑, a kölcsön összegének egy részét egész egyszerűen nem adták oda, tehát rengeteg tisztázandó terület van előttünk. S ha már ennyi tisztázandó terület maradt hátra, akkor a kilakoltatási moratórium kiterjesztését is érdemes lenne meggondolni, mégpedig a folyamatban lévő végrehajtási eseményekre, árverésekre, birtokba adásokra; tehát akkor a teljes rendszert be kellene addig fagyasztani, amíg nem látunk tisztán, mert a jelek szerint még a parlamenten belül is akkora nézetkülönbségek uralkodnak a kérdésben, amelyek feloldhatatlanná teszik azt, a megoldásokat pedig nem teszik keresztülvihetővé.

Azt is látnunk kell, hogy számtalan ember nem kimondottan az úgynevezett devizahitele miatt lehetetlenül el, hanem azért, mert az itteni tisztességes törlesztési kísérlete mellett elmaradt a közüzemi számlákkal, különböző gyorskölcsönt nyújtó cégekhez fordult, tehát egyik tartozásból halmozódott a másik. Azt is meg kellene tehát vizsgálni, hogy az egyéb közüzemi számlák, szolgáltatói díjak, társai tekintetében milyen adósságátütemezési módszerekre van lehetőség.

Mindenki fizesse ki azt, amivel tartozik, de ha a bizonytalan jogi hátterű konstrukció miatt bajba kerültek ott is, ahol egyébként kiszámíthatónak tűntek a viszonyok, adjunk ezeknek az embereknek lehetőséget arra, hogy ha törleszteni akarnak, akkor akár hosszabb idő alatt, akár alacsonyabb részletekkel, de ezt megtehessék, ne veszítsék el az otthonukat emiatt.

Fel kell vetni még egy nagyon súlyos kérdést, ez pedig a büntetőjellegű kamatok tömeges megjelenését követő amnesztia lehetősége, kimondottan a büntetőjellegű tételekre és kamattételekre, hiszen itt számos olyan teher jelent meg ‑ beszéljünk akár a végrehajtási rendszeren belüli visszásságokról ‑, amelyeknek a háttere tökéletesen homályos, vagy olyan tartozásokra rakódtak és olyanok alapján számították ki őket, amelyek nem is biztos, hogy léteztek. Elég csak visszautalnom az 5 milliós tartozásból keletkező 33 millió forintos követelésre, amit itt egyik államtitkár vagy képviselő sem tud elmagyarázni, hogy hogy jöhetett létre Magyarországon. Nincs olyan jogi érv, nincs olyan gazdasági háttértényező, amely a valóság terében megmagyarázhatóvá tenne egy ilyen dolgot! Egész egyszerűen lehetetlen, 5 millió forintos tartozásból nem keletkezhet egy tisztességes nemzetgazdaságban 33 millió forintos követelés. Ilyen nincs!

S azt is látni kell, hogy a Magyar Nemzeti Banknál még mindig jórészt ott parkol a devizahitel-károsultak pénze, az átváltásból eredő. A Jobbik ebből egy kártérítési alapot hozna létre, odacsatornázva ezeket a pénzeket megsegítenénk a legnehezebb helyzetben lévőket is, hiszen önök egyszerűen elfeledkeztek azokról, akiket már kilakoltattak.

Addig is azt tudom javasolni önöknek, hogy bátor férfi módjára nézzenek a szemükbe azoknak, akikkel ezt a bajt tették és hagyták. Nem azt mondom, hogy önök okozták kizárólag, senki nem mondott ilyet, de 2010 óta, hét és fél év alatt elévülhetetlen felelősségük van abban, hogy megoldatlan ez a problémakör, hogy ezek az emberek most is ott tüntetnek a Kossuth téren, most is itt vannak a hátunk mögött, és egyáltalán nem egy párt meghívására. Önökön kívül mindenki látja ezt a problémát Magyarországon; kívánom önöknek, hogy vegyék végre észre! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)