Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Egy újabb vita, ahol teret kapnak a bátor kormánypárti politikusok; bátorítom őket minderre, számoljanak el egyrészt azzal, amit tettek. Ennek a javaslatnak és a hozzá kapcsolódó másiknak, amit bizottsági vitaszakaszban a kormánypárti képviselőtársak méltóztattak elkaszálni, tehát nemmel szavaztak rá, nagyon egyszerű céljai vannak. Az egyik a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása határozatlan időre, egész addig, amíg ez a kormány teljesíti a saját ígéretét, abbahagyja a hazudozást, szembenéz azzal, amit tett, és elszámol végre. Az lenne a cél, hogy senkit ne hagyjanak az út szélén.

Ehhez képest most a meghirdetett moratórium közepette két újabb kilakoltatási eseményre hívták meg azokat az ellenzéki képviselőket, akik igyekeznek segíteni a jogsértő eseményeket a jogszerűség útjára visszatéríteni. De képviselőtársaim, ha ilyen bátrak, bekiabálnak, nyomjanak egy gombot, és mondják már el: kilakoltatási moratórium idején hogy a viharban lakoltatják ki az embereket Magyarországon? Hogy fordulhat elő mindez? Az önök rezsimjéről beszélünk! Visszamutogathatnak 2002 és 2010 közé, sok mindenben egyetértünk ebben, biztos, hogy találunk rengeteg közös pontot. De tizedik éve az önök regnálása zajlik! Ez már nem is egy kormány, ez egy rendszer! A nemzeti együttműködés rendszere engedte a családok évének nevezett esztendőben is az ezer fölötti számú kilakoltatást. Ezért önök felelősek. Önök alakították ki azt a jogi keretrendszert, amely ezt lehetővé tette.

Az ehhez kapcsolódó javaslatom az lett volna, hogy egymással versengő végrehajtó bandák 33, illetve 50 százalékos letiltásai alól  több tartozás esetén ezek a letiltási százalékok halmozódnak  mentesítsük legalább a létfenntartáshoz szükséges jövedelmet, kisnyugdíjat, azokat az összegeket, amelyekből ezek a szerencsétlen sorsú emberek igyekeznek legalább talpon maradni. A helyzet az, hogy szintén nem találtam partnerre a kormánypárti padsorokban ezen javaslat tekintetében, pedig itt valóban a legnehezebb sorsúaknak lehetett volna segítő kezet nyújtani, akik nem kaptak egyébként ilyet.

Az alapvető ígéret az volt, hogy nem hagynak senkit az út szélén. Ezzel szemben évente jellemzően ezer fölötti a kilakoltatások száma, rendszeresen jutunk el olyan eseményekre, ahol már térült követeléseket igyekeznek behajtani, egy pesti külvárosi esetben két, egymással vetélkedő végrehajtó banda igyekezett ugyanazt a tartozást behajtani egy családon, és nagyon sokan vannak a hitelkárosultak között, akik adott esetben éjszaka dolgoznak multicég üzemében, leltároznak, bolti eladóként próbálnak érvényesülni, valamilyen úton-módon visszarendezni az életüket, és ebből a minimális jövedelemből, amit a nagyon nehéz helyzet mellett meg tudnak szerezni, a végrehajtói letiltások rendszere folyamatosan érvényesül, terheli őket.

Erre mondta azt Magyarország Kormánya, hogy igen, de ott volt a végtörlesztés, amit egyébként én üdvözöltem persze, kiváló ötlet volt a szerencsésebbek számára, a felső középosztálytól fölfelé. Ott volt az árfolyamgát, amely bár semmiféle megoldást nem hozott  semmilyet , levegőt nyújtott pár évre mégis az igénylőknek. Milyen igénylőknek? Jellemzően a szerencsésebbeknek, a felső középosztálytól fölfelé. A végtörlesztés tekintetében megint az járt jól, akinek volt az idézőjeles kredencben vagy a családmagnál egy komolyabb összeg, és ezt kedvezményes árfolyamon törleszthette.

De hát azért, képviselőtársaim, ezekkel az emberekkel, ha igazságot akartak volna tenni, azt egyetlen módon tudták volna megtenni  és azért mondom, hogy hazudnak, mert önök nagyon jól tudták a megoldást, nem tették meg, és egy másikfajta megoldás felé mozdultak el , kizárólag a felvételkori árfolyamon történő forintosítás lehetett volna üdvözítő.

Tehát ha valaki 165 forinton vette fel a hitelét, annak miért nem 165 forinton váltották át azt magyar forintra? Miért vágták ezen emberek nyakába a piaci árfolyamot, a 256 fölöttit? Milyen alapon? Ezt a különbözetet, ezt az 1000 milliárdos profitot, amit nem feltétlenül tiszta úton szereztek az érintett kereskedelmi bankok, milyen alapon írták jóvá önök  igen, fideszes és KDNP-s képviselőtásaim  a bankok számláin? Miért legalizálták magyar emberek kifosztását? Miért kötöttek az EBRD-vel 2015-ben olyan paktumot, amelynek értelmében további terheket a károsultak helyzetének rendezése érdekében nem raknak ezekre a kereskedelmi bankokra?

Lehet tehát nagy hangon beszélni, kérem, hogy a vitában nagyon nagy hangon, óriási vehemenciával magyarázzák meg ezt a bizonyítványt, több ezer ember kilakoltatását, a piaci árfolyamon történő forintosítást a felvételkori átváltás helyett, és egyáltalán azt, hogy miért kötögetnek önök paktumokat Bankszövetséggel, EBRD-vel a károsultak kárára és az érintett pénzintézetek javára.

A mi javaslatunk az önök elképesztő visszaélésekkel tarkított pénzügyi rendszerével szeretne leszámolni; leszámolni azokkal az évekkel, amikor a kereskedelmi bankok kegyeinek keresése volt fontos, nem pedig a magyar emberek mindennapjainak a visszaadása, mert igazságból csak egy van, és az igazság nem lehet ellenzékben. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)